A lovag

Lehet valakinek a XXI. században egy lovagja? Nem nagy durranás, van egy zseblámpája, pár monitor, amit figyelnie kell, egy épület, amiben az éjszaka közepén bóklászol, és az a pisztoly az oldalán. Markáns, nem túl magas, de karakteres. Fekete, tüsi haj, íves, sötét szemöldök, alatta sötétbarna, már-már fekete szemek. Határozott arcvonások, simára nyírt arcszőrzet és húsos, piros ajkak. Elsőre nem figyelsz fel rá, csak; nah, ő is itt van. Kénytelen, hisz ez a munkája; biztonsági őr.
Este, 10kor kell bezárnia a fürdőt, ami keveredése az újfajta klóros, fehér csempés undormánynak, és a török hamamoknak. Elképesztő karizmája van, csodálatos a kialakítása, ám a zavaró klórszagot nem lehet kikerülni. A bejárati ajtó után sorban a fogasok, a pénztár, a büfé, pár asztal, székek, padok, és a sarokban az ő kis kuckója.
Úgy nézett a lányra, mint valami... nem is tudom... csak utána nézett, ahogy elringatta a csípőjét az öltözőbe.
Az őr, nevezzük most Istinek, megnézett mindenkit, aki bement, és mindenkit, aki kijött. De igazán csak az a ringó csípőjű hölgy érdekelte, aki miatt végül zárásig várt.
Egytől egyig kijöttek az emberek az öltözőkből, üresek voltak az épület termei; szauna, a medencék. A férfi öltözőben sem volt egy lélek sem. A kíváncsiság hajtotta a vérét, a testét, a lelkét a női öltözőbe, ahol semmit sem hallott azután sem, hogy bekiáltott.
Becsukta maga mögött az ajtót, és a szekrények között, egy padon látott egy sporttáskát. A síri csendben hallotta a vízcsobogást, ami a tusolók felől jött, levette pulóverét, a padra tette, és lopakodva indult a hang irányába.
A legutolsó fülkéhez volt felakasztva egy fürdőruha, gyöngyös madzagok lógtak róla, és kivillant az a karcsú könyök is. Isti kilépett bakancsából, pillanatok alatt levetette a nadrágját, a pólóját is felakasztotta, meredező szerszáma már türelmetlenül állt hófehér boxerében. Felállt a tusoló pár centis peremére, de csak nézte a nőt, amint a víz végigfolyik barnás testén, hátán, combjain. Azonnal belé akart hatolni, de ez lehetetlen volt... pillanatnyilag.
Finoman megérintette a forró testet... a nő megfordult, ám Isti azonnal a szájára tapasztotta a sajátját. Hatalmas testével a férfi visszatartotta, hogy a másik bármit is tehessen; próbált szabadulni, de kezeit bilincsbe verte az erős marok. Elment Isti maradék esze is. Egy test ekkora hatást tett rá.
Amint érezte, hogy a nő ellenállása csökkent, jelentősen, lassan felemelte, fenekénél fogva ágyékára szorította, amint meghallotta a halk nyögdécseléseket. Még nem volt benne, de éhes volt, csillapíthatatlanul, ám a nő szenvedélye fokozni sem tudta volna tovább.
Fél kézzel kiszabadította farkát, a nő karjai egyre erősebben szorították a nyakát, körmei karcolták érzékeny bőrét. Hőhullám volt a behatolás, a lassú mozgás, a hangok, nyögés, szuszogás, részegebb lett a puha testtől, amit tartott. Hagyta, hogy a nő tegye, amit kell, mégcsak nem is csókolta vissza.
Az orgazmusra gondolt, ami rázta a testét, de a nő ekkor már előtte térdelt. Isti a falat támasztotta erős karjaival, a nő teljesen alá volt rendelve. A langyos víz lemosta robusztus testéről a mocskot... lerohant egy nőt, aki ki volt szolgáltatva neki. Ez foglalkoztatta, mikor már pihegő szerszámát markába zárva indult ruháiért. A boxer ázott a zuhanytálcában, a nő elmotyogott egy köszönömöt, és ennyi volt. Egy...
Isti visszaszólt az ajtóból:
- Igyekezzen, már be kellene zárnom!