BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves! A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor határoztam el,...
Legnépszerűbb szerzők:

A les-hegy titka 11. Visszatérés a sírhoz

Furcsamód csendes volt az erdő a hegytetőn, gondolta a hegyjáró, miközben felfele baktatott. Még az út távoli zúgása is alig hallatszott fel, mintha a természet is lélegzetvisszafojtva figyelte volna a pillanatot, mikor a hegy titkáról lehull a lepel.
A pillanatot, ami mégsem akarta felfedni magát: a hely üres volt. Ott volt a sír, a helyén, látszott rajta, hogy a köveit évek, évszázadok óta senki sem mozdította meg, de semmi nyoma sem volt a tudónak.
A hegyjáró szokásból körbenézett, de tudta, hiába: a kövek nem őrzik meg a lábnyomokat, mint az avar vagy a fű.
Mikor közelebb ért, akkor vette csak észre a bakancsokat. Mintha valaki gondosan levette volna lefekvés előtt, egymás mellé állítva. Mégis, érezte, hogy aki a cipőket odarakta, nem számított arra, hogy valaha is viselni fogja még: az a valaki tudta, hogy erre a lefekvésre nem következik ébredés. Csak jelet akart hagyni neki.
Egy jelet, amit a kor, amely már nem idéz Shakespeare-t, már nem ért meg.

Kötelességtudóan körbejárta a hegyet és az erdőt, tudván, hogy úgy sem talál semmit. Van egy ajtó, ami neki sohasem fog megnyílni.
Hiszen a csodákra a hitetleneknek van szükségük, a hívőknek elég a hite.
Mégis… mart belé a gondolat. A hegy miért nem neki nyilvánult meg, aki az egész életét neki szentelte, miért egy hitetlen tudónak, aki le akarta rombolni?
És a hegyjáró tudta, hogy sohasem fog visszatérni.

Annyi csapástól megtörve, meglátogatta őt a Szentlélek; és mert a csapásoktól nem lett keményebb, és nem küzdött önfejűen Isten jogos igazsága ellen, hanem amikor megérezte a nagy irgalommal büntető Isten kezét, vétkeit emlékezetébe idézve föl-jajdult, és - amennyire emberi ítélettel helyesen meg lehet ítélni - szívének töredel-mével és vezekléssel bánta meg vétkeit. Valóban boldog kényszerűség, mely a javulásra ösztönöz. Mert valójában szükségszerű dolog, hogy akit a világ gyűlöl, azt Isten szeresse… – Thúroczy János: A Magyarok Krónikája
Folytatások
Apám sokat mesélt önről. Tudja, ő volt a harmadik azon az úton...
Előző részek
Ha szakadékkal találkozik, akkor ne essen bele. Ha patakhoz ér, akkor forduljon jobbra. Ha úthoz, akkor balra. A világ valójában sokkal egyszerűbb, mint gondolnánk. Csak a mai korban próbáltuk meg barbár módon leegyszerűsíteni, megtisztítani minden feleslegesnek tűnő titoktól és mesétől, így viszont érthetetlenné válik a nagy leegyszerűsítésben.
Itt állunk ez előtt a valami előtt. Évtizedek óta járom a hegyet, mindennek kitaláltam már egy mesét, ami vagy igaz, vagy nem, ez már nem is izgatott. Volt, aki elhitte, volt, aki nem. Nem számít. De itt van ez a valami. Talán egy ajtó, talán csak egy véletlen sziklaalakzat, nem tudom. Én félek megbolygatni, mert lehet, hogy valóban van valami mögötte
Gondoljon Macbethre. Igaz, hogy ma a neveknek nincs jelentésük, de nem is bilincselik meg a sorsot. Macbethnek királyságot jósolnak, és ő beleőrül ebbe, a barátjának, már nem emlékszem a nevére, azt jósolják, hogy a fiai királyok lesznek, de ő csak nevet ezen, és persze nem is lesz király, se ő, se a gyerekei. Megmaradt az áldott középszerűségben. Nem jobb, ha szabadon éljük az életünket, nem vagyunk jóslatok foglyai.
A sötét középkorban még mindenki tudta, hogy a lényeg és a forma összetartozik. De aztán jött a reneszánsz és a felvilágosodás, és ami addig egész volt darabokra tört. A forma és a lényeg, a lélek összetartozott. Ahogy a test és a lélek is. Akkor, ha valakinek fájt a feje, elment a templomba, imádkozott és meggyógyult, mert a lelkéből elűzte a nyavalyát és ez a testét is kikúrálta. Ma agyonkezelik a testet és a lelket is, de mert külön-külön valóságnak tekintik, nincs meg a harmónia, ami az...
Valamikor még képesek voltak szeretni az emberek. Ehhez képest a mai világunk rend nélküli és felszínes. Valamikor még a bűn is nagyszerű volt, egy szakításba évszázados fák dőltek ki, egy házasságtörés felmorzsolta a lelkeket. Mi miért nem vagyunk képes ilyen szerelemre? Miért a jobban-gyorsabban-olcsóbban elv alapján éljük meg a szerelmet? Azon gondolkoztam, hogy vajon a feleségemmel valaha megéltünk-e olyan pillanatot, ami túlmutat a felszínen? És azon is gondolkoztam, hogy egyetlen bűn...
Hasonló történetek
Mindkettejüknek vannak ki- és bemenetei. Az övéi a szokásosak: szem fül orrlyuk száj pina segg. A kimenetek is mindennapiak: ujjak, kezek, lábfejek és nyelv. Karok. Lábak. Dolgok, amiket bele lehet dugni más dolgokba...
- Johnson, - Szólt Bruce most már minden félelem és aggodalom nélkul. - Mi legyen ezután? - Tehát megértette, igaz? - Igen, s azt hiszem az egész emberiség nevében köszönetet kell mondanom. - Örülök annak, hogy most már nem kell titkolódznom. A kérdésére pedig nem tudom, s nem is akarom tudni a választ. Az én küldetésem lejárt, a jövő gondjainak a megoldását, már önöknek kell megoldaniuk. Sikerülni fog, ne aggódjon, elég jó a valószínűsége. Az emberiségre a végtelen világűr vár. S ne feledje,...
Hozzászólások
Még nincsenek hozzászólások
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned