BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves! A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor határoztam el,...
Legnépszerűbb szerzők:

A Les-hegy titka 10. A vár alatt

A sziklafal alatt a hegyjáró összehúzott egy kis avart és ráfeküdt. Behunyta a szemét és csendben élvezte a napfényt, ritka ajándék volt abban az évszakban. A férfi idegesen járkált összevissza, mint aki nem találja a helyét.
- Magát nem izgatja, hogy mit fog ott találni a sír alatt?
- Nem… Vagyis, igen. De nem akarom tudni. Ha valami olyasmit talál, ami porrá zúzza a meséimet, akkor elég rossz lesz ezt megtudnom, akkor minek rágódjak előtte is? Lehet, hogy ezek az utolsó pillanatok, amikor még kettesben lehetek a mesémmel. A hegyemmel. Hadd élvezzem.
- Én nem tudom. Azon gondolkozom, hogy elindulok hazafelé, nem várom meg, hogy mit talál. Nekem már így teljes a mese.
- Csak nem lett hívő? – kérdezte csukott szemein át is mosolyogva a hegyjáró.
- Azt hiszem, mindig az voltam. Csak nem tudtam – vallotta be a férfi.
- Én is így gondolom. Maga hívő volt, különben nem indult volna el erre az útra. A tudó volt csak a kérdés. Egész életében a kétségeivel küzdött. Meghasonlott, mint mindenki, aki azt hiszi, ismeri a világ titkait, de naponta szembesül tudása korlátaival. Isten áldja.
- Isten áldjon? Búcsúzik?
- Most mondta, hogy indulna haza.
- Nem tartóztat?
- Minek? Mindenkinek a saját útját kell járnia. Én csak megmutathatom az én utamat, de az csak egy út a sok közül. Itt a hegyen megtanultam, hogy kétszer nem lehet ugyanarra az útra lépni, de ha az ember felfelé halad, előbb-utóbb a csúcsra ér. Higgye el, nem kell ennél több bölcsesség.
- És nem félt, hogy eltévedek lefelé?
- Ugyan, ez is csak egy hegy. Hivatalosan domb.
- Pedig órákig tartott az út felfelé.
- Csak magának tűnt úgy. Lefelé pár perc lesz. Menjen mindig lefelé. Ha szakadékkal találkozik, akkor ne essen bele. Ha patakhoz ér, akkor forduljon jobbra. Ha úthoz, akkor balra. A világ valójában sokkal egyszerűbb, mint gondolnánk. Csak a mai korban próbáltuk meg barbár módon leegyszerűsíteni, megtisztítani minden feleslegesnek tűnő titoktól és mesétől, így viszont érthetetlenné válik a nagy leegyszerűsítésben.
- Nem jön maga is? Végtére is, a tudó is biztosan letalál.
- De akkor nem fogom megtudni, hogy mit látott a tudó… – vonta meg a vállát a hegyjáró.
- Éppen ezért – válaszolta a férfi – hogy ne kelljen megtudnia, mit látott meg a tudó.
- Már eleget jártam ezt a hegyet. Talán itt az ideje, hogy pihenjek. Lehet, hogy ez volt az utolsó utam a hegyre.
- Én… azt hiszem, visszajövök ide.
- A fiával?
- Igen. És a feleségemmel.
- Örülök, hogy így döntött – bólintott a hegyjáró.
- De maga ezt is tudta előre, nem?
- Tudhat az ember bármit is? Legfeljebb megsejt. És nem lepődik meg. Tudja, aki sokat élt, már mindent látott, mindent el tud képzelni, már nem lepődik meg, csak mosolyog és a többiek ezt bölcsességnek hívják.
- Tudom, banális és unalmas megoldás, hogy visszamegyek a feleségemhez. De azon gondolkoztam, hogy ha maga képes volt ebben a hegynek csúfolt dombban a csodát, akkor én is meg tudom találni benne. Hiszen valamikor szerettük egymást.
- Ha maga mondja…
- Most gúnyolódik? – lepődött meg a férfi.
- Nem. De ez a hegy megmarad akkor is, ha a tudó barátunk semmit sem talál, akkor is, ha egy UFO leszállópályát derít fel. És én is ugyanúgy szeretni fogom ezt a helyet, annyit álmodtam róla. De maga képes lesz-e szeretni a feleségét, ha nem találja meg azt a csodát? Képes lenne elfogadni és szeretni a maga szürkeségében is, az éveivel és a kilóival? Mert ha nem, akkor adja fel és ne próbálkozzon újra. Azzal csak meghosszabbítja a közös szenvedésüket – magyarázta a hegyjáró.
- Már nem vagyunk húszévesek… El kell fogadnunk – legyintett a férfi.
- A nők és az idő harca örök. Kislányként idősebbnek akarnak látszani, majd harcolnak a múló évekkel, hogy megőrizzék hamvasságukat. Majd anyává lennének, de testükkel lánykorukat akarják felidézni. Aztán a gyermekek külön utakra térnek, és a nők rájönnek, hogy hamarosan már nem néz rájuk vággyal férfi, ezért egy utolsó tűzre, egy utolsó lángolásra vágynak, mielőtt az öregedés könyörtelenül birtokba venné őket. Pedig tudják, hogy ez a pillanat is elmúlik, mégis mindent feláldoznának érte. Férjet, családot, hűséget… Aztán feladják ezt a küzdelmet is, és csak siratják az elpazarolt éveket. Pedig… A bölcs nők az időben nem ellenséget látnak, hanem újabb dimenziókat, amiket meghódíthatnak. És az okos férfiak az ilyen nőkkel kötik össze a sorsukat. Akik az időt és nem őket akarják meghódítani.
- Bölcs nők és okos férfiak… Hát, szerintem a tudó barátunk hamarabb talál UFO-kat a sírnál, mint én ilyeneket a lenti világban. De igaza van. Megpróbálom. Megpróbáljuk újra a feleségemmel és a fiammal. No, késő van. Indulok. Tudom: a szakadékba ne essek be, ha patakot érek, forduljak jobbra, ha úthoz, akkor meg jobbra. Bölcs tanács.
- Még nem is tudja mennyire. Isten áldja.
- Magát is – s a férfi lassan eltűnt a fák között. A hegyjáró meg lassan feltápászkodott és neki indult felfele, a sír felé.
Folytatások
Apám sokat mesélt önről. Tudja, ő volt a harmadik azon az úton...
Annyi csapástól megtörve, meglátogatta őt a Szentlélek; és mert a csapásoktól nem lett keményebb, és nem küzdött önfejűen Isten jogos igazsága ellen, hanem amikor megérezte a nagy irgalommal büntető Isten kezét, vétkeit emlékezetébe idézve föl-jajdult, és - amennyire emberi ítélettel helyesen meg lehet ítélni - szívének töredel-mével és vezekléssel bánta meg vétkeit. Valóban boldog kényszerűség, mely a javulásra ösztönöz. Mert valójában szükségszerű dolog, hogy akit a világ gyűlöl, azt Isten...
Előző részek
Itt állunk ez előtt a valami előtt. Évtizedek óta járom a hegyet, mindennek kitaláltam már egy mesét, ami vagy igaz, vagy nem, ez már nem is izgatott. Volt, aki elhitte, volt, aki nem. Nem számít. De itt van ez a valami. Talán egy ajtó, talán csak egy véletlen sziklaalakzat, nem tudom. Én félek megbolygatni, mert lehet, hogy valóban van valami mögötte
Gondoljon Macbethre. Igaz, hogy ma a neveknek nincs jelentésük, de nem is bilincselik meg a sorsot. Macbethnek királyságot jósolnak, és ő beleőrül ebbe, a barátjának, már nem emlékszem a nevére, azt jósolják, hogy a fiai királyok lesznek, de ő csak nevet ezen, és persze nem is lesz király, se ő, se a gyerekei. Megmaradt az áldott középszerűségben. Nem jobb, ha szabadon éljük az életünket, nem vagyunk jóslatok foglyai.
A sötét középkorban még mindenki tudta, hogy a lényeg és a forma összetartozik. De aztán jött a reneszánsz és a felvilágosodás, és ami addig egész volt darabokra tört. A forma és a lényeg, a lélek összetartozott. Ahogy a test és a lélek is. Akkor, ha valakinek fájt a feje, elment a templomba, imádkozott és meggyógyult, mert a lelkéből elűzte a nyavalyát és ez a testét is kikúrálta. Ma agyonkezelik a testet és a lelket is, de mert külön-külön valóságnak tekintik, nincs meg a harmónia, ami az...
Valamikor még képesek voltak szeretni az emberek. Ehhez képest a mai világunk rend nélküli és felszínes. Valamikor még a bűn is nagyszerű volt, egy szakításba évszázados fák dőltek ki, egy házasságtörés felmorzsolta a lelkeket. Mi miért nem vagyunk képes ilyen szerelemre? Miért a jobban-gyorsabban-olcsóbban elv alapján éljük meg a szerelmet? Azon gondolkoztam, hogy vajon a feleségemmel valaha megéltünk-e olyan pillanatot, ami túlmutat a felszínen? És azon is gondolkoztam, hogy egyetlen bűn...
- Szóval – a tudó nagyon élvezte, hogy intellektuálisan megalázhatja a férfit, – a bűnöknek is lehet helye Isten, most a hipotézis kedvéért nevezzük így a magasabb rendű erkölcsi igazságot, tervében? - Tulajdonképpen igen. Végtére is Júdás nélkül nem lett volna feltámadás, hiszen halál sem lett volna. - Nem gondolja – mutatott a tudó az alattuk elterülő medencére, – hogy ezzel a világ összes gazemberségét alapjában véve helyesnek ítélte meg? Júdás nélkül nem lett volna megváltás, éljen Júdás!...
Hasonló történetek
Egy teremtett lelket sem láttunk sehol. Síri csend és "hullaszag". A helyi távbeszélő egy krómozott falba volt beépítve. Odaléptem a készülékhez és tárcsáztam a 00-át, ez volt a Nothingfos Államügyelet központi száma. Kicsengett. Hosszan, hosszan kicsengett, majd nagy sokára beleszólt egy illuminált hang...
A lények, nyilvánvalóan pszichés okokból folyamatosan rejtőzködő életmódot folytatnak. Igen nagy energiákat fektetnek abba, hogy testüket beborítsák különböző anyagokkal. Ezek között található más élőlények anyagaiból készített, és mesterségesen előállított anyag is. Különös, hogy szinte minden egyednek van saját búvóhelye, amelyen gyakran többen is osztoznak...
Hozzászólások
Még nincsenek hozzászólások
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned