BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves! A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor határoztam el,...
Legnépszerűbb szerzők:

A Les-hegy titka 05. A hegyoldalon

Nem tudni, hogy a hegyjáró megérzéseire vagy emlékeire hagyatkozott-e, de az ösvény jól járhatónak bizonyult, rövid kaptató után megérkeztek a sziklákhoz.
- Kicsit pihenünk, addig nézzenek körbe – hagyta magára a hegyjáró az útitársait és kifeküdt egy sziklára.
- Nem tudom, hogy találunk-e fent valamit, de el kell ismernem, hogy már csak a kilátás is megérte – állapította meg a tudó és a mobiljával nekiállt fényképezkedni.
- Azt hiszem, én is felhozom ide a fiamat. Annyira más innen minden – bólintott a férfi.
- Fogadjunk, hogy most azt az agyoncsépelt közhelyet akarja mondani, hogy felül kell emelkednünk a hétköznapokon, hogy szebbnek lássuk a világot – gúnyolódott a tudó.
- Az emberek többsége egyszerű, banális igazságok szerint éli az életét, de nem állítanám, hogy boldogtalanabbak, mint azok, akik a magasztos igazságot keresik – vetette ellen a férfi.
- „Étel, ital, álom, elég ez a három”? Mozart jól mondta a varázsfuvolában.
- Magának miért fontos, hogy mindent lenézzen, hogy mindent bemocskoljon, amiben nincs része?
- Hogyhogy nincs részem? – hüledezett a tudó.
- Csak az tud ilyen megvetően beszélni ezekről a dolgokról, akinek nincs része benne.
- No, akkor magyarázza el, a zabálás, az ivászat és a horkolás filozófiáját! Van pár percünk, nem hiszem, hogy többre lenne szüksége.
- Valami olyasmi, hogy az étel nem csak a zabálást jelenti, hanem a családi vacsorákat is, az ital, lehet egy tokaji, amivel az ember a gyermeke születését ünnepli, az álom meg a nyugalmat, a tiszta lelkiismeretet, hogy azonnal el tud aludni, amikor lefekszik, ne forgolódik álmatlanul egész éjszaka, a lelkiismeretével viaskodva.
- Gyönyörű teória, csak épp egy szó sem igaz belőle. Nem maga mondta, hogy most fogja beadni a válópert, otthagyja a családját? Nem az az egész útjának a célja, hogy a fiát magához édesgesse? Ha ezek valóban olyan fontosak, miért nem nyel egy nagyot és marad velük?
- Elismerem, logikátlannak tűnik az egész.
- Nem csak tűnik, hanem az is! Én legalább becsületes vagyok. Nekem a kő, az csak kő, a patak csak víz, nem képzelek beléjük semmilyen lelket vagy istenséget, amit aztán megtagadnék – indulatoskodott a tudó.
- Akkor legyen logikátlan. De én legalább hiszek valamiben, még akkor is, ha megtagadom.
- Megtagadva hinni? Ez nagyon üres filozofálgatásnak tűnik.
- Igenis, megtagadva hinni! Az ember csak azt tudja megtagadni, amiben hisz. Ha nem lenne benne hit, nem venné a fáradtságot, hogy megtagadja, egyszerűen csak elmenne simán az igazsága mellett – magyarázta a férfi.
- Akkor ezek szerint Júdás volt Jézus legjobb tanítványa? Hiszen csak neki volt olyan fontos Jézus, hogy Nagycsütörtök éjjel ébren maradjon Jézus miatt, miközben a kedvencei ott horkoltak az olajfák hegyén.
- Ez… – kereste a szavakat a férfi. – Ezen így még nem gondolkoztam el. De talán igaza van, Júdás kellett ahhoz, hogy Jézus meghaljon és így megváltást találjon az emberiség. Legalábbis, ha igaza van a keresztényeknek.
- Szóval – a tudó nagyon élvezte, hogy intellektuálisan megalázhatja a férfit, – a bűnöknek is lehet helye Isten, most a hipotézis kedvéért nevezzük így a magasabb rendű erkölcsi igazságot, tervében?
- Tulajdonképpen igen. Végtére is Júdás nélkül nem lett volna feltámadás, hiszen halál sem lett volna.
- Nem gondolja – mutatott a tudó az alattuk elterülő medencére, – hogy ezzel a világ összes gazemberségét alapjában véve helyesnek ítélte meg? Júdás nélkül nem lett volna megváltás, éljen Júdás! Holokauszt nélkül nem jött volna létre Izrael, tehát Sieg Heil és Heil Hitler! Sztálin nélkül nem győzték volna le Hitlert, így éljen Sztálin! Tulajdonképpen, ha valaki elég hosszú ideig él, látni fogja, hogy egy tetszőleges hiba, egy azt követő, adott pillanatban zseniális döntésnek bizonyul. Undorodom magától.
- Tőlem? Csak azért, mert magának doktorátusa van és írt pár könyvet, amit soha senki sem olvas el, de jól mutat a könyvespolcokon? Maga miben más, mint én?
- Semmiben és mégis, más vagyok. Én legalább tiszta lelkiismerettel teszek mindent, amit teszek. Nem hivatkozom olyan ideológiákra, amit nem vagyok képes követni, nem találok ki különböző absztrakciókat, amivel igazolhatnám a saját nyomottságomat. Ha nyomott vagyok, legalább őszintén bevallom, ha meg igazam van, büszkén vállalom. El akarja hagyni a családját? Csak tessék! De akkor ne ríjon nekem arról, hogy milyen szép a karácsonyi vacsora.
- Hagyják már abba! – szólt rájuk a sziklák felől a hegyjáró. – Mit gondol, miért álltunk itt meg? Nem azért, hogy egymást tépjék, hanem azért, hogy kicsit elcsendesedjenek. Maguk is csak olyanok, mint a többiek. Állandóan magukkal foglalkoznak, nem tudnak kilépni magukból… Nem figyelnek semmi másra, se egymásra, se a világra. Még akkor sem vennék észre Árpád sírját, ha beleesnének. Menjünk! – indult el kicsit visszafordulva.
- Hé, rossz irányba megy! A hegy arra van! – kiáltott rá a tudó.
- Tudom. De maguk még nem készek rá, hogy felmenjenek. Kerülünk egyet, a város felé.
- Város? – csodálkozott a férfi. – Azt ne mondja, hogy még az is van itt.
- Nincs. Illetve nem tudom. Egy kis síkság, én neveztem így el. De jó tájékozódási pont, és legalább maguk is kicsit lehiggadnak, mire felérünk a várhoz. Mert különben hiába tettük meg az egész utat…

Bámulom az eget, kezed művét,
a holdat és a csillagokat,
amelyeket te alkottál.
Mi az ember, hogy megemlékezel róla,
az ember fia, hogy gondot viselsz reá?
Majdnem isteni lénnyé tetted,
dicsőséggel és fönséggel koronáztad.
Hatalmat adtál neki kezed műve fölött,
mindent lába alá vetettél:
minden juhot és barmot, a mezők vadjait,
az ég madarait s a tenger halait,
mindent, ami a tengerek ösvényén kering - 8, Zsoltár
Folytatások
Apám sokat mesélt önről. Tudja, ő volt a harmadik azon az úton...
Annyi csapástól megtörve, meglátogatta őt a Szentlélek; és mert a csapásoktól nem lett keményebb, és nem küzdött önfejűen Isten jogos igazsága ellen, hanem amikor megérezte a nagy irgalommal büntető Isten kezét, vétkeit emlékezetébe idézve föl-jajdult, és - amennyire emberi ítélettel helyesen meg lehet ítélni - szívének töredel-mével és vezekléssel bánta meg vétkeit. Valóban boldog kényszerűség, mely a javulásra ösztönöz. Mert valójában szükségszerű dolog, hogy akit a világ gyűlöl, azt Isten...
Ha szakadékkal találkozik, akkor ne essen bele. Ha patakhoz ér, akkor forduljon jobbra. Ha úthoz, akkor balra. A világ valójában sokkal egyszerűbb, mint gondolnánk. Csak a mai korban próbáltuk meg barbár módon leegyszerűsíteni, megtisztítani minden feleslegesnek tűnő titoktól és mesétől, így viszont érthetetlenné válik a nagy leegyszerűsítésben.
Itt állunk ez előtt a valami előtt. Évtizedek óta járom a hegyet, mindennek kitaláltam már egy mesét, ami vagy igaz, vagy nem, ez már nem is izgatott. Volt, aki elhitte, volt, aki nem. Nem számít. De itt van ez a valami. Talán egy ajtó, talán csak egy véletlen sziklaalakzat, nem tudom. Én félek megbolygatni, mert lehet, hogy valóban van valami mögötte
Gondoljon Macbethre. Igaz, hogy ma a neveknek nincs jelentésük, de nem is bilincselik meg a sorsot. Macbethnek királyságot jósolnak, és ő beleőrül ebbe, a barátjának, már nem emlékszem a nevére, azt jósolják, hogy a fiai királyok lesznek, de ő csak nevet ezen, és persze nem is lesz király, se ő, se a gyerekei. Megmaradt az áldott középszerűségben. Nem jobb, ha szabadon éljük az életünket, nem vagyunk jóslatok foglyai.
Előző részek
Itt nincsenek utak. Sok úton el lehet indulni, de kétszer nem lehet ugyanazon az úton eljutni a célhoz. Ezt magyarázom. Itt nincsenek térképek, csak érzések. Hogy, ha felfele megyünk, akkor célhoz érünk. Ha rossz érzés tölt el, akkor kerülni kell, mert leszakadt az út, vagy valami hasonló.
Nem arról van egyszerűen szó, hogy maga csak addig érzi magát férfinak, amíg újabb és újabb hódításokat tudhat a magáénak? Ugyanazt csinálja, mint nagyban az emberiség. Megszerez egy területet, civilizálja, azaz lerabolja, majd unottan, feneketlen éhséggel tovább akar állni, hogy újabb területeket hódítson meg. Most éppen bajban vagyunk, mert a globalizációnak köszönhetően gyakorlatilag az egész bolygót leraboltuk, tovább kellene állnunk, hogy újabb zsákmányt találjunk a naprendszerben, de...
...De minden viszonylagos – bólintott a tudó: – a háborúban a kitörő német és magyar csapatok képtelenek voltak megtenni azt a rövid utat, amit mi most könnyedén bejárunk. Ők akkor egy másik földön jártak, mint mi most. Nekik ez egy harctér volt, a többségnek alkalmas hely a piknikre, de maga mindenféle ősi titkokat lát ebbe. Régen sokat mondogatták, hogy Magyarország véráztatta föld, titkokat rejt, csak le kell ásni érte. De senki se tuja, hogy az ásó csontokat, töltényhüvelyeket, vagy...
Nincs unalmasabb, mint a tudomány. Mindig ugyanazok a törvényszerűségek. Egy után mindig kettő jön. Néha egy pillanatra felbomlik egy rend, de akkor is előbb-utóbb kiderül, hogy csak egy másik unalmas törvényszerűség áll a háttérben. Aki ezt felfedezi, azt ünneplik, mint egy új világ felfedezőjét, aztán elfelejtik. Vagy ami még rosszabb lesz, őt is unalmasnak tartják. Mégis. Minden tudóst ez a remény éltet: hogy felfedez valamit, ami, ha egy rövid időre is, de megtöri az agyonszabályozott,...
Hasonló történetek
- A válasz több mint egyszerű! A tér-idő szakadásnak itt volt a kivezető nyílása. Ráadásul, ha jobban megnézzük a be- és a kijárat szinte pontosan egy síkban, vannak. Össze lehetne kötni őket egy képzeletbeli egyenessel! Az kétséget kizáróan a véletlen műve!
Valóban nem volt nagy a probléma. A krionok földön kívüliek voltak, egyike a kevés értelmes fajnak, akikkel összefutottunk, de rossz szándékúak. Az emberiség fejlettebb technológiája, és jóval nagyobb szaporulata mindig is kordában tartotta őket – de egyedileg időről-időre elkövettek bűncselekményeket. A hajójuk is jóval alulmaradt a csapat első osztályú kutatóhajójánál, mindössze annyit kellett tennie a pilótának, hogy emeli a sebességet...
Hozzászólások
Még nincsenek hozzászólások
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned