Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
A nők bosszúja, 1. felvonás. történetnek a folytatása.
(Fantázia történet)
A történet a fantázia szüleménye, BDSM és Horror keveréke, de alapvetően a horrorba tartozik....
Lecsúsztam a fal mentén, és széttárt lábakkal csupasz fenekemmel a padlóra ültem. A fejem...
Sziasztok! Ez egy skicc, az első írásom. Szeretnék rá őszinte kritikát kapni! A történetet...
Friss hozzászólások
Marthy: Mmm! Lányként os imádós történ...
2024-03-28 16:03
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:47
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:46
Materdoloroza: Pedig én is vártam a folytatás...
2024-03-27 22:41
Dr. Stephen P. St.John: Sajnálom, hoyg nem tette egyér...
2024-03-27 20:43
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

A Lányból lett Fiú

Életem talán legszomorúbb, és legcsodálatosabb része volt ez, amit átélhettem. Mindez a testvérem ötlete volt. Egyik nap megjegyezte, hogy menjünk el bulizni.
- Menjünk, rúgjunk be.
- Hova akarsz menni?- kérdeztem tőle félve.
- Itt a sarkon van egy jó kis szórakozó hely - mondta, de már indult is kifelé az ajtón, húzva engem magával.
- Várj egy picit, nagyon jól tudod, hogy én nem szeretek ilyen helyekre járni, mert lehet, hogy te ott jól érzed magad, mert tudsz csajozni, de én mit kezdjek ott magammal? – kérdeztem.
- Hm… lássuk csak, van egy ötletem, benne vagy?- kérdezte, de a mosoly az arcán bizonytalanságot váltott ki belőlem.
- Attól függ mi az.
- Arra gondoltam, hogy beöltözhetnél pasinak, ezek a cuccok, amik nekem vannak jók rád is, úgyis rövid a hajad, simán elnéznek, mint pasi – mondta.
- Hát ez igazán remek ötlet, de veszélyes - mondtam neki miközben az egyik pólóját tuszkolta rám.

Felöltöztetett egy laza pólóba a melleimet lekötöttük, mert azt mondta ezt látta egy filmben, és tényleg bevált. Rám adott még egy farmert is, ami a térdinél ki volt szakítva, hogy még vagányabbnak tűnjek. Kicsit frusztráltnak éreztem magam abba a göncökbe. De mikor már a tükör felé invitált kezdtem belátni, hogy pasinak igazán helyes vagyok! Belőttük még a hajam, és már indulhattunk is a végzetünkbe!
Már az ajtóba a szívem a torkomba dobogott, életembe először féltem, mi lesz, ha lebukok.
- Gyere, már ne félj nem lesz semmi baj - Mondta, és húzott befelé magával.
Mikor már bent voltunk, az a sok ember, az a sok fény, ami elém tárult, félelmet árasztott belém. Elkezdett izzadni a tenyerem, és remegni kezdtek a lábaim is. Én csak követtem a testvéremet, mint a kutya a gazdáját. Amerre ment követtem én is.
A pultnál megállt, és kikért valamit, nem hallottam mit kért, de nem is igazán érdekelt. Csak az, hogy minél hamarabb vége legyen ennek az egésznek, és mehessünk haza!
- Tessék, ezt idd meg - nyújtott felém valamit.
- Mi ez? – kérdeztem, miközben a pohár tartalmát nézegettem.
- Ne kérdez, csak idd – emelte a kezem a számhoz.
Bele nyaltam, de már az íze is keserű volt.
- Egyszerűbb, ha egyszerre húzod le, hidd, el akkor nem érzed annyira az ízét – mondta.
- De akkor meg mi értelme van, hogy megigyam?- kérdeztem furcsán nézve.
- Arra, hogy ezt az irtózatos félelmet lemossuk az arcodról, mert így senki nem fog az életben hozzád sem szólni.
Kénytelen voltam hallgatni, rá. Így hát egy húzásra megittam az egészet. Épp hogy csak lenyeltem, máris adta a következő poharat a kezembe.
- Nem lesz ez már sok?- kérdeztem, de már éreztem, hogy nem stabil a talaj.
- Dehogy lesz, sok neked bőven kell innod, hogy ezt a gátlásodat, most fedni tudjuk valamivel.
- Jó rendben, de ha összeesek a te hibád lesz - mondtam neki, de már alig láttam.
- Attól nem félek, hogy összeesel, max. egy csajszi karjaiba - mondta sunyi mosollyal az arcán. Mikor ezt kimondta, egy újabb poharat nyomott a kezembe, én nekem már mindegy volt, így azt is megittam egy húzásra. Majd belökött, a tömegbe. Én sosem voltam a tánctudásomról híres, de hogy egy pasi mozgását felvegyem, az kész tudomány volt számomra. Főleg, hogy már bőven volt bennem pia, amiről persze fogalmam sem volt mi az. De bíztam a testvéremben, hogy tudja, mit csinál.

Nem tudtam, mit csinálok lépkedtem össze vissza, homályos köd volt körülöttem, vagyis úgy láttam, mintha egy ködben mászkálnék.
Egyszer csak egy lányt láttam a köd közepébe. Feltűnt, mert nagyon csinos volt, nem mintha kimondottan a csinos lányok tetszettek volna, de ő olyan egyszerű nem túlsminkelt, volt. Egyenesen rám nézett, avval az elbűvölő szép szemeivel. Egyre közelebb jött hozzám, már a végén teljesen hozzám simult. Így táncoltunk tovább. Már az alkohol kezdett kiszállni a fejemből, és a kép is kezdett világosodni. Jobban láttam a lány arcát, és a szemeit, amik magukkal ragadtak engem.
Jó fél órán át táncolhattunk, mikor kezdett távolodni tőlem, és elindult kifelé a tömegből.

Hogy mi üthetett belém, nem tudom, de akaratom ellenére, is utána mentem. A lány egyenesen a pulthoz sétált. Nagy merészségemre, odamentem hozzá. A szemem sarkából figyeltem őt. Egy kólát kért magának. Már az is tetszett, hogy nem alkoholt iszik. De valahogy nem mertem hozzá szólni, csak figyeltem félve, nehogy észrevegye. Lehet, hogy bután viselkedtem, mert a lány egyből levágta, hogy figyelem. És ezt közzé is tette:
- Nagyon jól táncolsz - mondta mosolyogva.
- Köszönöm, de te is – próbáltam értelmes választ kinyögni.
- Én Adrienn vagyok, téged hogy hívnak?
Ezt még nem találtam ki, meg ennyire a részletekbe nem is mertem bele gondolni, de gyorsan ki kellett találjak valami nevet.
- Eriknek hívnak.
- Mit szólnál hozzá, ha kicsit nyugisabb helyen folytatnánk? - kérdezte tőlem a lány.
- Benne vagyok – feleltem, bár nem tudtam, mire vállalkozom.
- Rendben akkor találkozzunk fél óra múlva a bejáratnál.
- Ott leszek.

Evvel elviharzott a tömegben, én meg valahogy próbáltam kiutat találni. Labirintus volt számomra ez az egész, és jócskán bele telt fél órába mire ki találtam. Óra természetesen nem volt nálam, de a lány már a bejáratnál várt, ebből gondoltam, hogy több volt, mint fél óra mire megtaláltam a kijáratot.
- Ne haragudj, hogy megvárattalak, de a testvérem feltartott, kicsit sokat ivott, és biztos helyre kellett vinnem. – nem tudtam mit hazudjak neki. Azt ugyebár nem mondhattam, hogy teljesen eltévedtem ciki lett volna.
- Semmi baj, egy sétába benne vagy? – kérdezte
- Persze örömmel. – fel sem fogtam a kérdést, bármit kérdezhetett volna, igent mondok.
- Olyan kis félénknek tűnsz, pedig az inkább a lányokra vall. – mondta mosolyogva.
Ekkor hirtelen egy rándulást éreztem a gyomromban, mintha jelezni akart volna, hogy itt és most abba kell hagynom ezt az egészet.
- Csak a tömeg miatt volt, a sok ember zavar, és olyankor kicsit magamba húzódok. – megint sikerült egy újabb hazugságot kieszelnem.
- Engem nem zavar, sőt inkább ez az, ami megfogott benned.
- Szóval ez, ami látszódott rajtam, és ez miatt szemeltél ki magadnak?- kérdeztem, de még mindig volt bennem félelem.
- Hát az igazat megvallva igen!
- Ez kicsit meglepő remélem, tudod - Válaszoltam neki elrejteni próbálván az igazságot!
- Nem tehetek róla, nekem inkább azok a srácok jönnek be, akik kicsit visszahúzódóbbak, és nem nyomulnak ezerrel rám.
- Akkor én vagyok a megfelelő számodra, ha jól sejtem!
- Háááát én örülnék neki.
Ezt a kijelentését egy mosoly kísérte, és hirtelen megállt előttem.
Nem tudtam hová tenni a helyzetet, zavarban voltam. Pont azért is, mert ez a lány pasinak nézett, és én meg kezdtem megkedvelni. Túl sok veszíteni valóm volt, így nem mondhattam el neki az igazat.

A lány csak állt velem szemben közel hozzám, mintha várt volna valamire, de én nem mertem lépni, nem tudom, hogy miért is voltam ilyen félénk, még sosem voltam ilyen. Nem várt sokáig ő maga lépett. Megcsókolt. Az ajkai olyan édesek voltak, és puhák. Ez a csók maga volt a gyönyör. Onnantól kezdve, már a bátorságom is megjött, átöleltem a derekát, és visszacsókoltam. Hosszan csókolóztunk, nem számított akkor ott semmi, és senki, csak mi ketten. Egyre hevesebben csókoltuk egymást, mintha ez a pillanat nem érhetne véget. Legszívesebben örökké csókoltam volna, úgy éreztem ez a lány lehetne a szívemben az egyetlen, és örök. A csók után megremegett a lábam, mikor rám nézett, és így szólt:
- hm nem csak jól táncolsz, még jól csókolsz is, sőt. Ez volt életem legjobb csókja. – felelte, és újabb csókot adott a számra.
- elbűvölő lány vagy, szeretnék veled továbbra is találkozni.
- Tehát randira hívsz? – kérdezte.
- Igen szeretném, ha randiznál velem. – már nagyon bátor voltam, akkor, és abban a pillanatban úgy éreztem, bármire képes lennék.
- Örömmel. A holnaphoz mit szólsz?
- Nincs programom, benne vagyok
- Rendben akkor holnap ugyanitt ugyanekkor? – kérdezte miközben már vissza értünk a sétából.
- Itt leszek – feleltem neki és egy puszit nyomtam az arcára.
Láttam rajta, hogy ez nem esett neki túlzottan, jól de még mielőtt eltűnt volna az ajtóba, még visszafordult, és rám mosolygott. Ebből tudtam, hogy nem haragudott meg.
Nem volt felhőtlen a boldogságom, azt kívántam bárcsak, ne így történtek volna a dolgok, bárcsak lányként ismert volna meg, és bárcsak ne hazudtam volna neki. Nagyon bántam, amit tettem. Egész éjjel semmit nem tudtam lehunyni a szemem. Reggel kialvatlanul sétáltam el a tesómhoz. Egyedül volt otthon, ez még kapóra is jött nekem, hogy letámadjam.

- Szia! Na hogy ment a randi? - kérdezte nagy mosollyal az arcán.
- Szerintem ez egyáltalán nem vicces. – vágtam hozzá, de forrtam a dühtől.
- De most mi a baj? A kis csaj, akivel láttalak elmenni, úgy tűnt helyes lány, vagy az ágyban nem az igazi?
- Miről beszélsz? – kérdeztem, de ettől még mérgesebb lettem. Legszívesebben megütöttem volna.
- Nem döntötted meg? Érdekes, pedig ezek a lányok, mint kaphatók a szexre.
- Vigyázz a szádra. – feleltem, de már a kezem ökölbe volt, készen hogy lesújtsak rá.
- Most mi bajod van? Ez csak az igazság, ezek szerint ez a lány a milliomos pasikra bukik, és most épp máson lovagol.
Megütöttem. Forrtam a dühtől, még sosem emeltem kezet a testvéremre. De ez, amit mondott, rettenetesen fájt, mert úgy ítélkezett, hogy nem ismerte.
- Ez a lány nem olyan, mint akiket te eddig megismertél. És én nem vagyok hozzád, hasonló, aki alkalmi kapcsolatokból él.
- Jól van, ne haragudj, én nem tudtam, hogy ekkora hatással van rád. – felelte, de láttam rajta, hogy megbánta, amit mondott.
- Semmi baj, csak megkérlek, őt ne illesd azokkal a szavakkal, és ne hasonlítsd az ismerőseidhez.
- Rendben, de várjunk csak… Te bele szerettél?
- Mit számít ez, ha megtudja az igazat, úgyis kidob, és soha többé nem fogom látni.
- Azért számít, mert nem akarom, hogy bele szeress, és aztán véletlen már megbocsáss, de ha félre ismered, és kidob miután összetörte a szíved.
- Nem szerettem bele, még… és különben is biztos vagyok benne, hogy ő nem olyan lány, nem egy éjszakás kapcsolatokból él. Ő különleges, egy igazi angyal, akinek hatalmas szíve van.

És aki kettőnk közül össze fogja törni a másik szívét az én, leszek, és nem pedig ő! Mindezt könnyes szemmel mondtam végig.
- Ó, ó, te bele szerettél, ezt már biztosan tudom, másról még nem áradoztál így, ilyen szavakkal.
- Ugyan már nem rég óta ismerem, nem gondolod, hogy a szerelemhez kicsit több idő kell?- kérdeztem furcsállva.
- Nem feltétlen, mert a szerelem ilyen kis idő alatt is kialakulhat.
- Ó a nagy tapasztalt beszél.
- Nem vagyok tapasztalt, de téged ismerlek - mondta
Ebben az egyben viszont igaza volt. Ha valaki, hát ő igazán ismert engem. A szívügyeimmel kapcsolatban, mindig hozzá rohantam.
- Rendben felesleges ezen vitatkoznunk inkább haza megyek, mert még randim is lesz, úgy, hogy nem ártana aludnom valamit.
Ezzel elbúcsúztam tőle, és haza indultam. Egész úton csak a lány járt a fejemben. Adrienn, milyen szép név. Nem tudott a tesóm bogarat ültetni a fülembe, hogy ez a lány csak játszik velem.
- Az nem lehet – mondtam

Képtelen voltam elfogadni a tényt, hogy a lány játszadozik velem. A szemei nem erről áradoztak. Csillogtak mikor rám nézett. És a szem az egyetlen, ami nem tud hazudni!
Eljött a randi ideje, már otthon alig vártam ezt az időt. Minden percben csak arra vártam mikor láthatom végre. Még sosem éreztem így.
Mikor megláttam a szám is tátva maradt. Olyan látvány fogadott, ami teljesen elbűvölt!
Gyökeret vetett a lábam, képtelen voltam odamenni hozzá. Csak álltam, és néztem.
Ő nem volt olyan türelmes ezért odarohant hozzám, és átölelt.
- Szia. Hiányoztál. – nem tudtam mit mondani hirtelen, mert meglepett az öleléssel.
- Szerbusz. Te is nekem, sokat gondoltam rád, még veled is álmodtam.
- Velem álmodtál?- furcsának éreztem, de tudni akartam mindig mindent!
- Igen, és olyan szép volt, legszívesebben fel sem ébredtem volna belőle.
- És elárulod, hogy mi volt, amit álmodtál?
- Nem szeretném, mert akkor nem teljesül – válaszolta miközben szájon csókolt.
Az a csók tiszta volt, és olyan forró… Éreztem benne a szenvedélyt. Átjárta az egész testemet, ez az érzés. Alig tudtam uralkodni magamon, de muszáj volt. Kicsit hátráltam, és ezt észre is vette.

- Mi a baj? Valami nem stimmel velem kapcsolatban? Nem szereted a csókomat? Vagy most nem kívánsz engem?- kérdezte, de láttam a kétségbe esést a szemeiben.
- Nem dehogyis nincs semmi baj. Nyugodj meg - át kellett ölelnem őt, mert úgy éreztem, ha nem teszem, ott esik helyben össze a kétségbe eséstől.
- akkor miért húzódtál el tőlem?
- Csak a csók, amit adtál megmozdított bennem valamit, és én nem akarok olyan lenni, mint a többi pasi, akik a lányokat úgy használják, mint a rongyot. És azt sem akarom, hogy ezt érezd.
- Jaj, ugyan már én nem gondolom azt, hogy olyan vagy, sőt te vagy életemben a második fiú, és a legtisztességesebb ember, akit valaha ismertem.
- Ez most nagyon jól esett nekem - mondtam neki, de igyekeztem nem elpirulni ezért inkább a földet bámultam.
- És visszatérve a dologra, szeretném, ha minél előbb megtörténne, mert szeretnék veled együtt lenni, úgy is.

Mikor ezt kimondta a boldogság, ami átjárta a testem, elképzelhetetlen volt, itt áll előttem egy lány, aki kész nekem adni magát. „Úristen ébredj fel” - szólalt meg bennem a hang.
Mintha egy álom lett volna az egész, és mérhetetlen nagy sebességgel zuhanok a földre vissza, és a végén, csúnyán megütöm magam.
- Nem lehet. Nem tehetjük – nem mehettem bele, le kellett állítanom ezt az egészet, még mielőtt baj történik.
- Miért nem lehet? Én, szeretlek téged az első pillanattól fogva, szerelmes vagyok beléd, és úgy érzem eljött az ideje, hogy ezt be is bizonyítsam.
- Figyelj, nekem nem kell bizonyítanod, ha szeretsz valakit, akkor nem kell bizonyítani, és a szex csak másodlagos dolog, ha sürgetik, akkor keserűséget okoz. – megint kezdtem hadoválni össze vissza.
- Tehát elsietem a dolgot? Én… én nem akartam, nem is tudom mi üthetett belém, csak te említetted, gondoltam akkor megkérdezlek, de ha így látod, várhatunk még evvel - a lány már majdnem sírt.
- Na, gyere, ide –húztam magamhoz közel, és öleltem, ahogy csak tudtam.
- Figyelj, rám, én lennék a legboldogabb, ha veled lehetnék, szerethetnélek, és együtt lehetnénk, de meg kell várnunk a legmegfelelőbb pillanatot.
- Igen értem - válaszolt lehajtott fejjel.
- Most ez miatt nehogy szomorú legyél nekem – megsimogattam az arcát, és adtam egy csókot az ajkára.
- Nem akarom, hogy miattam bármikor is sírj, ígérd meg nekem, hogy soha nem fogsz sírni, bármi is történik majd, ígérd meg most!
- Nem tudom, mi történhetne, de megígérem neked, hogy nem fogok sírni. – a szemei könnybe lábadtak.
- Menjünk, el hozzám mit gondolsz? Igyunk meg egy finom kakaót, el sem tudod képzelni milyen finomat, tudok csinálni, meg turbózom egy kis csokival a tetejét, és a meglepetés meg még fokozza az ízt!
- Jó benne vagyok, menjünk.

Olyan közel éreztem most magamhoz. Ez a lány a szívét lelkét nekem adta, őszinteséget és felhőtlen szerelmet kaptam tőle. Nem tudtam mi tévő legyek, mert elküldeni nem volt erőm, pedig azt kellett volna tennem. De már túl messzire jutottunk, ahhoz, hogy mindent leállítsak. Ha elmondom neki az igazat, akkor egy álmot döntök rommá, és egy szívet török össze, ami talán soha többé nem lesz képes szeretni, és mindez az én hibám lesz.
Amikor felértünk, nem láttam félelmet a szemében, teljes odaadással viselkedett, olyan édes volt, ahogy próbálta a zavarát valahogy titkolni.
- Ne légy zavarba nem tettél semmi rosszat, hiszen megbeszéltük, és ezen túl mindent ossz meg velem, rendben? – próbáltam a lehető legjobbat kihozni a dologból.
- Rendben – mondta mosolyogva, és leült az asztalhoz.
Miközben iszogattuk a kakaót mindketten különösen csendben voltunk ez nem az a megszokott csend, ez valami más volt. Szinte éreztem, hogy valami jár a fejében, de nem mertem rákérdezni.
Egyszer csak felállt, és odajött hozzám. Letérdelt elém és így szólt:
- Szeretlek.
Majd megcsókolt. A csók íze édes volt akár a méz. Ilyen gyengéden még sosem csókolt meg senki.
- Szeretnék veled lenni, a közeledben elvesztem az eszem, meg akarlak érinteni végre, de nem akarom, hogy olyannak tűnjek, mint akik az utcán árulják magukat. De be kell, valljam akárhányszor csak közelebb jössz hozzám, felforr a vérem, és nem bírok magammal. Olyan vagyok, mint egy gyerek az lehet, de égek tőled, és nem akarlak ez miatt elveszíteni, csak ezt közölni akartam veled. Hogy tudd, ha néha furcsán viselkedem, akkor ez miatt van.
- Huh, hát ez most meglepett, mert én is pontosan ugyanezt érzem a te közeledben.
- Akkor mire várunk?
- Várj, had fejezzem be, de előbb ülj le, kérlek! – ebben a pillanatban éreztem, hogy eljött az igazság pillanata, nem folytathattam tovább, mert, ha tovább folytatom, sosem bocsájt meg nekem. Izzadt a kezem, és hevesen vert a szívem, bárcsak mindez másképp történt volna. De meg kellett tennem. Méghozzá most.
- Lány vagyok.
- Mi? – hirtelen távolabb lépett tőlem.
- Igen a kezdetektől fogva átvertelek, mert igazából lány vagyok, és erikának hívnak. – ahogy ezt kimondtam eleredtek a könnyeim, pedig próbáltam vissza tartani, erős akartam lenni. Nem ment…

A lány zokogott, mint egy kisgyerek. Úgy fájt így látnom őt, a szívem sajgott a fájdalomtól.
- Ne haragudj, rám kérlek, amit irántad érzek, esküszöm neked nem hazugság attól a pillanattól fogva szeretlek, amikor megláttalak a diszkóba. Sosem akartam fájdalmat okozni neked, kérlek, higgy nekem. – könyörögtem neki és közben letérdeltem elé…
- Ez… ez ugye most csak valami rossz vicc? Ugye csak tréfának szántad? Mond, hogy csak ostoba vicc volt ez?
- Sajnos nem, sajnos ez az igazság, de bárcsak visszaforgathatnám az időt, és akkor este elmondanám neked.
- Én ezt nem akarom elhinni, én nem is tudom ez, hogy fordulhatott meg a fejedben?
- Évek óta magányosan élek a tesómmal kieszeltük, hogy…
- Hagyd abba, nem akarom tovább hallgatni ezt, mert ez nekem nagyon fáj most…
- Tudom, életem tudom, kérlek, sőt könyörgöm neked, hogy bocsáss meg. – megfogtam és próbáltam nem elengedni, de nehezen ment, mert ellenállt.
- Engedj el, most azonnal. Mélységesen csalódtam benned, neked akartam adni az életem a szívem, és gyereket akartam tőled, és ha megkértél volna, hogy menjek hozzád, habozás nélkül igent mondok.
- Legalább, annyit engedj meg, hogy meg magyarázzam, utána lehordhatsz mindenek, és gyűlölhetsz életed végéig, de tudnod kell az igazat, és végig akarom mondani. – kicsit erőszakosabban megfogtam, és leültettem a székre.
- Mikor a kishúgom meghalt, összeomoltam és bekerültem a kórházba. Terápián kellett részt vegyek, hogy felépüljek, és hosszú hónapok után végre bele tudtam nyugodni, hogy az imádott kishúgom egy nyugodtabb világba pihen. De szeretni nem voltam képes, mert minden lányban a húgom arcát láttam, valahogy nem tudtam őt elengedni, és az orvos is megmondta, addig nem lehetek boldog, amíg nem engedem őt el. De képtelen voltam rá, és akárhányszor megismerkedtem egy lánnyal dobtam az első éjszaka után. Pedig mind egytől egyig édes aranyos leányzó volt, de a szerelem az nem jött, de a húgom arcképe felbukkant. Később újra elmentem az orvoshoz, és ő mondta nekem, hogy ez a testvérem iránti mérhetetlen nagy szeretet miatt van. És ezért nem vagyok képes a szerelemre. A szeretetnek át kell változnia emlékké, és amíg ez nem megy, nem leszek képes szerelembe esni. De sikerült, mert a kishúgom segített, álmomban eljött hozzám, és elbúcsúzhattam tőle. Így vagyok most itt és így ülök most itt előtted teljes képemben. De végre boldog vagyok, és szerelmes, amit azt hittem sosem leszek képes.
- Ez megható, és szomorú esemény, de most nem kérheted tőlem, hogy megbocsássak. Egyszerűen nem megy, mert itt legbelül nagyon fáj, és most engedj, haza mennem kérlek.
- Rendben, nem tehetek mást, minthogy elengedlek, mert szeretlek, de egyet kérek tőled…
- Mit?
- Ezt a kulcsot tedd el, akár emlékként, vagy ha esetleg vissza akarnál térni itt, leszek neked mindig. Az sem baj, ha beteszed a fiókba, csak vidd el.
- Jó, de most megyek ez most… mindegy…
Ezzel az utolsó szavaival elviharzott…

Nem tudtam mi tévő legyek, annyira fájtak a szavai, ahogy rám nézett szúrós volt a tekintete, és mintha nem is ő lett volna ebben a pillanatban. Úgy éreztem, kell valaki, akinek ki önthetem a szívem, és ez nem más volt, mint a testvérem. Ő volt a lelki társam mindig mindenben mellettem állt csak hozzá menekülhettem. Nem nagyon sietett ajtót nyitni már majdnem menni készültem, mikor az utolsó pillanatban kinyílt az ajtó.
- Az hittem, hogy már sosem nyitod ki az ajtót.
- Mi történt? Úgy nézel ki, mint aki temetésről jött – kérdezte tőlem meglepetten.
- Engedj bemennem, mert most fogok, összeesni le kell ülnöm.
- Persze gyere csak be.
- Tehát mi történt?
- Elmondtam neki…
- Mit?
- Hogy lány vagyok!
- Miért mondtad el neki? Nem ért volna még rá? És hogy reagált?
- Ez lényegtelen, a legfontosabb az, hogy most gyűlöl engem, és nem akar látni többé, amihez minden joga megvan – mondtam neki sírva.
- Ugyan már most össze van zavarodva, és ez érthető is, de ha ugyanúgy szeret téged, ahogy te őt, akkor meg fog bocsátani neked, hidd el.

A testvérem sosem volt híres a szentbeszédről, de most valahogy a lelkemre hatott, és kicsit megnyugodtam a szavait hallván. Bár még remegett a kezem.
- Megpróbáltam neki megmagyarázni, de mintha a falnak beszéltem volna.
- Gondold magad, most az ő helyzetébe, akiről eddig azt hitte, hogy egy jóképű fiú, most kiderült, hogy a legkevésbé sem az.
- Igen én ezt értem, és el is fogadom, ezt neki is megmondtam, de annyira fáj… – nem bírtam tovább újra elsírtam magam…
- Tudom, hogy fáj, de adj neki egy kis időt, az idő minden sebet begyógyít.
- Persze, lehet, hogy begyógyít, de nem az én esetemben, de azért köszi... Jó testvér vagy – ezzel felálltam, adtam neki egy puszit, és elhagytam a lakását. Túlságosan fájt a szívem, és képtelen voltam elhinni, hogy látom őt még valaha. Hazamentem, és lefeküdtem, csak néztem a plafont, aludni nem tudtam. Csak ugyanaz a jelenet játszódott le előttem egymás után újra, és újra. Hosszú idő után jött álom a szememre. Korán reggel úgy keltem fel, mint akit fejbe vágtak, úgy fájt a fejem. Talán a sok sírástól. Úgy döntöttem elmegyek sétálni, mikor épp ki akartam lépni a lakásból ott állt előttem…

Azt hittem, csak álmodom. De nem álom volt.
- Szia.
- Szia, hát te itt? – kérdeztem, mert nem hittem a szememnek.
- Igen hozzád jöttem, mert beszélni akarok veled.
- Rendben gyere be.
- Köszönöm.
Beinvitáltam a lányt, de csak a konyháig jött bár ezt nem furcsálltam, teljesen érthető volt, hogy távolság tartó volt velem.
- Hallgatlak. – mondtam neki félig lehajtott fejjel.
- Nem bírtam aludni egy cseppet sem, egyfolytában a tegnapin jár az eszem.
- Nekem is. – mondtam neki
- Várj, had mondjam végig, kérlek.
- Rendben folytasd csak.
- Tudom, hogy tegnap csúnyán viselkedtem veled, és nagyon sajnálom, ami a húgoddal történt.
- Semmi baj megérdemeltem.
- Nem, de most nem csak ezzel van a gond, hanem, hogy attól függetlenül, hogy lány vagy még ugyanúgy érzek, és nem tudlak kiverni a fejemből.
- És ez pontosan mit is jelent most? – kérdeztem tőle, mert nem nagyon értettem mit akar.
- Azt, hogy nem akarlak elveszíteni, mert így még nem szerettem senkit, de időt kell adnod nekem, hogy fel tudjam dolgozni ezt az egészet.
- Biztosan ezt akarod?
- Mi? Most meg te hátrálsz meg? Ide jövök, és te akarod, hogy vége legyen köztünk?
- Nem dehogyis úristen miket gondolsz, a leges legboldogabb emberré tettél most engem.
- Akkor?
- Annyi időt kapsz, amennyit csak akarsz, itt leszek, és amikor úgy érzed képes vagy velem lenni megérinteni engem, mint egy lányt, akkor itt megtalálsz.
- Köszönöm, csak ez miatt jöttem, már megyek is.
- Várj, ne menj így el, beszélgessünk még. Kérlek.
- Jó rendben miről szeretnél beszélgetni?
- Hát most így nem is tudom, mond csak, nem szeretnél itt aludni nálam?
- Még egyelőre nem, mert nem vagyok képes rá.
- Csak arra gondoltam, hogy mivel új lappal indultam, megismerhetnél közelebbről. Beszélgetnénk az ágyba, és mikor álmos vagy lecuccolnék a földre.
- A földre? – kérdezte furcsa tekintettel.
- Igen a földre, sosem használnám ki a helyzetet, bármennyire is csábító.
- Látod ez is megfogott benned, ahogyan bánsz a lányokkal, de jól titkoltad profi módon, hogy lány vagy…
- Felejtsük el ezt, mit szólsz az ötletemhez?
- Hát jó rendben, de nem szeretném, ha a földön aludnál attól, mert még bizonytalan vagyok, nyugodtan aludhatsz mellettem, én bízom abban, hogy nem tennél semmi olyat, ami nekem nem jó.
- Köszönöm nagyon sokat jelent nekem, hogy megpróbálsz bízni bennem, ígérem, neked többet nem teszem próbára a bizalmadat.
- Ajánlom is – mondta kis mosollyal az arcán.

Megvacsoráztunk, majd eljött a pihenés ideje, és a kis dumcsi az ágyban. Éreztem rajta egy kis feszültséget, mert kicsit távolabb feküdt tőlem, de én a takaró alatt megpróbáltam megfogni a kezét, és miután megtaláltam nem húzta el, ami jó jel volt. Olyan forróságot éreztem a testemben, mintha 40 fokos lázam lett volna. Ahogy mellettem feküdt, és éreztem, ahogy levegőt veszi, úgy megkívántam, megelégedtem volna egy csókkal is semmi többel.
- Mond csak sok barátnőd volt már? Hányadik vagyok?
- Miért fontos ez most? Mivel új életem van így az első, és egyetlen.
- Köszönöm édes vagy, ez most nagyon jól esett.
Közelebb húzódott és megpuszilt.
- Ezt most miért kaptam?
- Mert szeretlek, és amint látod, próbálkozom a gátlást oldani.
- Nagyon jól esett. Kicsit zavarba jöttem, mert nem vártam semmi reakciót.
- Nekem… fogalmam sincs, mit kell tenni, vagyis mit csinál két lány az ágyban… úgy érzem, ebbe teljesen ügyetlen lennék… segítesz nekem?
A szemeivel, ahogy nézett rám akár egy ártatlan lány, aki még szűz.

- Biztos vagyok benne, hogy ha eljön az ideje, akkor nem leszel ügyetlen.
- Úgy érzem, fel vagyok rá készülve, és most ezen az éjszakán szeretném, ha megtörténne.
- Most? Hiszen tegnap tudtad meg, hogy lány vagyok, és ma már nekem is adnád magad?- furcsálltam egy kicsit a dolgot, vajon miért akar ennyire sietni.
- Igen, mert szeretlek, és kívánlak, miért olyan baj ez? Megint miért baj az, ha le akarok feküdni veled? Felült és elfordult tőlem.
- az nem baj, ha le akarsz velem feküdni, de miért akarod ezt ilyen hamar? Hova menekülsz? Vagy mibe?
- Semmibe, de ha te már nem kívánsz engem, akkor hagyj békén!- nagyon ideges lett felállt az ágyról és fel akart öltözni… nem engedtem letepertem az ágyra, és lefogtam mind a két kezét.
- Nem avval van a baj, hogy nem kívánlak, el se hiszed, mennyire. – láttam a könnyeket a szemében csillogni.
- Szeretlek – mondta
- Én is téged nagyon.
Ezzel szájon csókoltam, és már nem bírtam magam visszatartani a szerelem, és a vágy, hogy vele lehessek eluralkodott a testemen, és nem tudtam leállítani magam. Ott akkor abban a pillanatban átéltem azt az érzést, amit még soha. Egy olyan lánnyal, aki szívét lelkét nekem adta. Olyat nyújtott nekem, amit álmomban nem gondoltam volna. A gyengédsége eljuttatott oda ahol rég nem jártam, és ez próbáltam vissza adni neki. A kettőnk közti kapocs most már végleges, és megszakíthatatlan lett!! Mikor felkelt a nap a testén tükröződtek a sugarak, és olyan gyönyörű volt, csak néztem hosszú percekig, mert nem akartam, hogy ez az érzés valaha is megszűnjön, amit irántam érez. Azt kívántam, bárcsak örökre együtt lehetnénk. Nem bírtam ki hogy ne érjek hozzá, a puha bőrét ne simogassam, ne leheljek rá gyengéd csókokat… felébredt.

- Mit nézel rajtam?- kérdezte mosolyogva
- Semmit csak nem tudok betelni veled, olyan gyönyörű vagy.
- Köszönöm, de ne hozz zavarba, főleg ne ilyenkor, mikor meztelen vagyok melletted.
- Ne legyél zavarba, nincs mit szégyellned.
- Köszönöm ezt a csodálatos éjszakát – felelte.
- Én köszönöm neked, de ugye nem ez volt az első, és utolsó? – megremegtem hirtelen.
- Nem, persze, hogy nem, te butus – megcsókolt, éreztem, hogy még mindig van benne valami feszültség, vagy hasonló, de nem mertem rákérdezni.
- Jól van, akkor megnyugodtam. Csak mert azt hiszem, azt nem élném túl.
- Szereltek, hogyan bizonyítsam még? – mondta
- Sehogy, sehogy. Ezzel nem firtattam magamban tovább ezt a kérdést, ha valami bántja úgyis elmondja nekem. Gondoltam én…

- Most viszont el kell mennem haza.
- Rendben had kísérjelek el.
- Nem kell, haza találok, és különben is szeretnék most kicsit egyedül lenni, de semmi bajom, még mielőtt megkérdeznéd. Adott egy puszit az arcomra, és elviharzott, még észbe sem tudtam kapni olyan gyorsan történt minden.
Vajon mi üthetett belé ilyen hirtelen? Mi történhetett? Megijedt? Ezek a kérdések motoszkáltak bennem. A választ viszont csakis ő adhatja meg nekem. De semmi esetre sem akartam zavarni őt, a kérdéseimmel. Türelmesen vártam arra az időre, amikor megkeres majd és kiönti nekem a szívét.

Hosszú hetek teltek el, és nem jelentkezett, annyira féltem, hogy elveszítettem. Csak imádkozni tudtam, hogy ne így történjen. De azt nem gondoltam, hogy lelépett, ő nem lehet olyan. Ő egy angyal. Sosem okozna nekem fájdalmat. Semmibe nem tudtam teljesíteni, mindenkit ellöktem magamtól kötekedtem veszekedtem, mintha nem is én lettem volna. Hiányzott…
Fájt a szívem, és üres voltam, nélküle nem akartam élni, ő jelentette nekem az életet, a levegőt, nélküle meghalok.
Egyik délután egy levél várt az asztalon. Mikor olvastam irtózatosan boldog voltam. Ő írt. Találkozni akarta velem egy bizonyos helyet adott meg. Én rohantam, ahogy csak tudtam, mint aki meg van veszve.
Szakadt az eső, de nem érdekelt futottam, mert az ölelésére vágytam. A csókjára.

- Szia, szerelmem, merre jártál, nagyon hiányoztál nekem – próbáltam nem sírni, mert láttam rajta, hogy valami nem stimmel.
- Ne haragudj rám, nem szándékoztam eltűnni, csak össze kellett szednem magam, pár dologhoz.
- Jó semmi baj, de miért nem jöttél el hozzám? Ott nyugodtan beszélhetünk, és meleg van, nem ázunk meg.
- Nem. Én most itt szeretnék veled beszélni.
- Rendben hallgatlak.
- Én nagyon szeretlek téged, ezt tudnod kell, az az éjszaka örökké bennem fog élni.
- Én is szeretlek téged szerelmem – megöleltem, mert nem bírtam tovább…
- Tudod nekem a családom az életem, és ők sosem fogadnák el, hogy egy lány a párom…
- Mi? Ezzel ugye nem azt akarod mondani? – most már tudtam mi volt az a feszültség benne azon a reggelen.
- Nem tudom, képtelen vagyok feldolgozni, hogy nem lehetünk együtt, és mindig bujkálnunk kell majd, én nem vagyok rá képes, hogy ilyen életet éljek.
- Milyen életet?
- Ráadásul, ha a családom megtudja, elfordul tőlem, és akkor meghalok – zokogott, és ez fájt.
- Kicsim ne sírj, ezek a szavak, most nekem nagyon fájnak – már én is sírtam.
- Nem akarlak elhagyni, én, szeretlek, de döntenem kellett.
- Megértelek, és bár most egy világ omlott össze bennem, és a szívem szilánkokra tört, de mégis megértelek.
- Megértesz engem? – kérdezte. A szemei csillogtak, mint azon az éjszakán.
- Igen meg. Mert hatalmas szíved van, és feláldozod a szerelmet a szeretet, és a családod miatt, és ezt kevés ember meri megtenni, és ezért boldogtalanok.
- Na de én így fogok szenvedni, nélküled.
- Nem fogsz, mert benned élek majd tovább, ott bent a pici törékeny szívedben - próbáltam felvidítani bár nehezen ment.
- Sosem foglak elfelejteni érted? Sosem! Ebben vagy a következő életben te leszel az egyetlen, akit szeretni fogok – mikor ezt kimondta, még jobban elbőgtem magam.
- Én sem téged, de ne sírj – töröltem le a könnyeket a szeméről.

Elállt az eső.
- Hunyd le a szemed – kérte.
Teljesítettem a kérését. Éreztem, ahogy az ajka hozzám ér. Olyan finoman csókolt meg, hogy bele remegtem.
- Ne nyisd ki, kérlek… azt akarom, úgy emlékezz rám, hogy szenvedélyesen és örök szerelemmel szeretlek.
- Nem fogom elfelejteni a csókodat, az ölelésed, a gyengédséged, soha – feleltem, de nem nyitottam ki a szemem bár szerettem volna.
- Köszönöm, köszönök mindent, amit tőled kaptam – felelte.
- Ne köszönd, csak legyél boldog, én ezt szeretném tőled kérni. Ígérd meg.
- Megígérem – válaszolta remegő hangon.

A melegség, ami eddig körülvett elhidegült. Kinyitottam a szemem. De már nem volt ott. A boldogságom, és a szívem vitte magával. De megtanultam ebből egy dolgot. Ha hazudsz, és becsapsz másokat, csakis te fogsz a végén sérülni!
Hozzászólások
További hozzászólások »
lynny ·
Szia!
Tekintve Mufurcka hsz-ét, örülök, hogy nem csak én érzem úgy, hogy ez "juj"...
A kategóriát tekintve nem olvastam volna el, a leszboszis történetek nagyon nem hatnak meg, csak Mufurc hsz-e miatt tettem meg. Nem akartam negatívan kommentelni sem, tekintve, hogy én vagyok a romantika egyik képviselője, de ez nagyon-nagyon gejl lett. A helyesírási hibákra valóban érdemes odafigyelni, mert hemzseg tőle az írás.
Nem igazán mondhatom azt, hogy rossz lett, mert vannak itt sokkal rosszabb írások is, de még nem árt fejlődnöd. Olvastam régebbi írásod is, és úgy vélem nagyon ki vagy hegyeződve erre a "szeretem, de nem szabad, és ettől szenvedek" stílusra, ami nem baj persze, csak a kevesebb néha több...
Erotika kategóriába lett téve, de nem sok köze volt az erotikához, inkább lelki vívódásnak mondanám. Azt viszont nagyon túlzásba vitted, amitől az egész egy nyálas, bőgős, nagyon szirupos izé lett...
Egy kicsit kevesebb lelkizésre, kicsit több erotikára, és nagyon sok odafigyelésre lenne szükség egy esetleges következő írásodhoz.
Nem pontozom.

Üdv: lynny
Szivacs ·
Pedig én úgy hallottam, te kívül-belül szép vagy:)
(persze ez leginkább mézednek” releváns.)

Amúgy a szerénység csak akkor erény, ha valóban van mit takargatni a kutakodó szemek elôl. Máskülömben könnyedén hivalkodóvá válhat az egyén.
Mirrmurrka ·
a hír igaz, spongya.
lynnynek olyan szemei vannak, hogy a csillagszemű juhász zokokgna ha látná.

lynny, nem hinném hogy aggódnod kellene, a természet épp elég bőkezű volt veled, tökéletesen irigylem pl a hajad, hogy lágyan hullámos, míg az enyém szögegyenes, meg még irigylem a pilláidat is amikhez marhára nem kell művcsiszempcsi, és a körmödért egyenesen ölni tudnék. az enyém mindig eltörik, lemarad, felpattog, szakad, estébé.
Addnekem!!!

Lynny cééép.
Szivacs ·
Mindenki ismeri a mondást, “ A szem a lélek tükre.” De kevesen tanulnak irodológiát.
Talán egy szép napon jomagam is nekiveselkedek......addig is a csillagok kacsintgatnak rám :)

Big D ·
hm.......... az alap történet nem lenne rossz.DE nekem túl sűrűnek tűnik a dolog, egyik nap lemegy bulizni este összeszed egy csajt, másnap randi és rögtön szerelem összeköltözés, házasság gyerek. ha ez menne az életben akkor bajok lennének. ne hagyj fel az irással mert jó az ötlet de ne siettesd el a dolgokat. a másik része h oké h leszbi téma de nemkell ennyire csöpögősre venni a dolgokat. kell bele romantika,vidámság vad és gyenge szeretkezés és egy kis dráma, vagy ha vmi drámai leszbikus témát akarsz akkor tényleg olyat irj.olvastam már itt nagyon jó storyt is, de abban mások voltak a körülmények:) szóval próbálkozz csak ne add fel de gondold át a történetet:)

AmandaAdmin ·
Kedves Felhasználók! A Tortenetek csapata új oldalt nyitott a lányokkal való szex randevúzáshoz: WWW.TEENSFK.SITE Ezer erotikus történetet gyűjtenek össze ott, vannak ismeretségek és kommunikáció. Meghívjuk Önt, hogy csatlakozzon. Az ingyenes regisztráció továbbra is nyitva áll.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: