A lány és a robotja (Első rész, első fejezet)

*********************************

szerző: Sakka (sakka66@aol.com)
eredeti cím: A Girl and Her Robot, Part 1
fordította: Agrajag

*********************************

A Galaktika 3100. évében, mikor kitört a Harmadik Háború a Galaktikus Birodalom és a Külső Világok Koalíciója között, a Galaktikus Felderítő Szolgálatot mozgósították, hogy támogassa a Galaktikus Flottát. Bár a Felderítő Szolgálatnak csupán pár épkézláb hadihajója volt, kopott űrbárkái számos támogató és kísérő feladatot kaptak, amelyhez újoncok tömegei adták az élőanyagot. Galina Barding, a szőke, idén harminckét éves pilóta már tizennégy évet húzott le a szolgálatban és ami még érdekesebb, békeidőben. A helyzet az, hogy a Felderítő Szolgálat mennyország volt azoknak a lázadóknak és egyéni gondolkodásúaknak, akikre a Flottának nincs ideje.

Mostanában a Szolgálat osztozott a kopaszokon a Flottával, így a Boróka Bázison, a felderítők egyik hírhedt búvóhelyén való landoláskor kénytelen volt szembesülni azzal, hogy ő is megkapta élete első űrtanoncát. Annyira megszokta már, hogy egyedül irányítja százméteres, karcsú postafutárját, a Gazellát, hogy biztos volt benne, egy állandó legénységi állományú csak összezavarná a dolgokat. Ahogy lesétált a teherrámpán, hogy meglássa végre, kit sóztak rá, megdöbbent, hogy az újonc milyen fiatal – milyen fiatal és milyen jókötésű.

A neve Clovis Arbuckle volt, fiatal srác rövid, de hullámos fekete hajjal, álmodozó szemekkel – és egy gravilabda játékos testével. Magas, széles vállú, hatalmas bicepszein feszült a fehér kincstári póló. Nemrég került ki a Felderítő-tanfolyamról, alig múlt tizenkilenc, és ahogy Galina szinte előre sejtette, valószínűleg a legnaivabb újonc azok közül, akit valaha is volt szerencséje megismerni.

- Hát… jó nagyra nőnek a bolygón, ahonnan jössz – mondta Galina bizonytalanul.
- Ööö… köszönöm asszonyom, kapitány – jött a bizonytalan felelet.
- Valahogy… ismerős nekem a neved… Arbuckle. Csak nem rokona Milton Arbuckle-nak a feltalálónak?
- De igen asszonyom. A fia vagyok, asszonyom. – Galina megdöbbent.
- Komolyan…? Mi a fenét keresel akkor a felderítőknél?
- Miért, mi a baj a felderítőkkel?
- Hát…csak gondoltam, hogy pár szálat megmozgatva akár a Flottához is kerülhettél volna. Tudod, a felderítők elég hangyás népség.
- Tényleg?
- Hát ja… akad egypár… – válaszolta Galina, és jobbnak látta nem megemlíteni azokat a hipertéri orgiákat, amelyeken részt vett, vagy a galaktiholt, amit egyesek egyenesen a hajtóműből pároltak le. – … aki nem százas.
- Jelentem, a toborzótiszt úr azt mondta, hogy a Felderítő Szolgálat lehetőséget ad majd nekem, hogy új dolgokat tanuljak meg, egy kihívást jelentő és egyszersmind érdemes közegben, asszonyom.
Szegény gyerek – gondolta Galina – hülye, mint egy postaláda. Mint egy atletikus, nagyon jóképű postaláda. Vajon hajlandó lenne…

- Barding kapitány…?
- Ó, ó… csak elgondolkodtam valamin. Tudod kezelni az impulzus-ágyút?
- Igenis, asszonyom.
- Nagyszerű, akkor tied a felső torony. Ahogy a fedélzeten van a cuccod, mehetünk is, pár órán belül már a hipertérben leszünk. Akkor majd lesz időnk egy kicsit jobban összeismerkedni.

****

Felderítők közt Galina mindig lazán öltözött, és ha srácok is jelen voltak, előszeretettel mutogatta formás lábait magas talpú szandálokban és sortban, megfejelve egy bikini-felsővel, vagy egy kivágott, formás melleit kihangsúlyozó pólóval. De Clovis mégiscsak más volt, nem akarta elijeszteni, így felvette a gyűlölt szürkéskék uniformist és igyekezett tőle a legkevésbé látványosan, fokozatosan megszabadulni az első, tíz napig tartó hipertér-ugrás alatt.

Mire elérték a Gamelan-nál állomásozó hadiflottát, felszedve a parancsnokságnak szóló rutin üzeneteket, Galina egy szexi rövid rakott szoknyára, egy lazán gombolt egyenruha-zubbonyra és pántos tűsarkú szandálra kurtította a ruházatát. Tudta, hogy jól néz ki, időről-időre elkapta Clovis pillantását, amint a lábát vagy a hátsóját bámulja, miközben lehajol valamiért. Ettől eltekintve a srác hibátlan „akadémiai” viselkedést tanúsított.

- Tehát, Clovis – tért a tárgyra egyik vacsorát követően – ugye van barátnőd?
- Ó, nem, dehogy.
- Esetleg egy barát? – találgatott tovább.
- Öööö, nem, nem. Én tényleg szeretem a lányokat. – hát ez nem volt túl meggyőző.
- Jaj, hagyd már, csak ugrattalak – mondta Galina, felemelkedve a székből és megkerülte az asztalt, Clovis mellé állva. – Mit gondolsz rólam?
- Nos… nos…
- Nézd, én igazán nem akarok semmit erőltetni – suttogta Galina a fülébe – de nincs sok szórakozás egy ilyen hajón… és ugye tudod, hogy nagy kár lenne, ha te és én nem kefélnénk egy jót?

Clovis kényelmetlenül fészkelődött és Galina örömmel vette észre, hogy merevedése van.

- Kapitány… - suttogta elhalóan – biztos, hogy ez helyes?
- Hát persze, hogy az. – rángatta fel a húzódozót a nő, elfoglalva a székét. – Na lássuk, mid van.
Clovis fülig pirult, ahogy Galina egy mozdulattal lerántotta róla a kincstári pantallót és fehérneműt, és megragadta a péniszét.
- Hű a Galaxisát… – lehelte Galina, ahogy meglátta a baljában tartott méretes szerszámot – vagy húsz centi hosszú volt és közel olyan vastag, mint a csuklója. – Tényleg nagyra nőnek felétek a srácok.
- Ó, Kapitány – nyöszörögte Clovis elhalóan, idegesen helyezkedve, ahogy Galina jobbjával marokra fogta súlyos herezacskóját és baljával gyengéden simogatni kezdte a farkát.

Galina nem tudott betelni a látvánnyal, ez volt a legszebb fasz amit valaha látott, az erek keményen duzzadtak rajta, a hatalmas makk csak úgy feszült a vértől… vágyakozva nézte, ahogy a fiatal férfi vágyának első cseppjei megjelentek a tetején, mutatóujjával elégedetten kente szét. Clovis számára ez túl sok volt, hirtelen, pillanatokon belül elélvezett, nagy adagokat lövellve Galina arcába, aki csaknem annyira meglepődött, mint ő. Pislogott párat, mivel az első löket szemen találta, és érezte, hogy a második az orrán folyik végig, a harmadik pedig az arcán és állán landolt.

- Ó, Kapitány, annyira sajnálom!
- Nem, nem, minden oké, nyugi – mondta Galina, még mindig erősen szorítva a pulzáló szerszámot, miközben fél kézzel az arcát törölgette – ugye még sosem voltál lánnyal?
- Nem… így nem.

Galina megdöbbenésére Clovis kemény maradt, kitörő orgazmusa alig apasztotta el a lelkesedését, így a kapitányt pillanatokon belül magával ragadta a lehetőség varázsa, hogy mint idősebb nő avasson be egy nála fiatalabb férfit. Annyira nem volt idős, hogy az anyja legyen, de ahhoz eléggé, hogy felismerjen egy sült galambot, amint a szájába repül.

- Ne aggódj, finoman csinálom majd – duruzsulta, miközben szétnyíló ajkakkal ráhajolt a merev hímtagra.
- Ó, Istenem…!
Feleletül csak fojtott mormogás jött Galina szorosra zárt ajkai közül, nyelvét ölelően tapasztotta a széles makkra. Arra számítva, hogy az élvezés után még nagyon érzékeny, lassan mozgatta nyelvét fel és alá, és csak akkor gyorsított, amikor már érezte, ahogy kővé keményedve feszíti a szájpadlását. Finom volt, határozottan finom a sós-kesernyés íze a nyelvén. Örült, ha felét a szájába tudta fogadni, miközben a tövét kézzel masszírozta. Magában mosolyogva hallgatta a srác fojtott nyögéseit, tudva, hogy valami különlegessel ajándékozza most meg. A fiú farka, előnedvei és saját nyála összekeveredve csordultak ki a szája szélén, és a kabin hamarosan cuppogó, szürcsögő hangokkal telt meg.

- Óóó, kapitány!
- Na, hogy tetszik? – nézett fel rá a lány, egy pillanatra kiengedve a szájából, finoman továbbsimogatva a hímtagot.
- Kapitány, én… én… élvezeeeek. – Galina jobbnak látta gyorsan ismét ráhajolni a vaskos rúdra.

Pár pillanat múlva – a lány hangos cuppogásától kísérve – Clovis másodszor is elment, de ezúttal spermája egyenesen Galina szájába lövellt, beterítve a nyelvét. A második adag semmivel sem maradt el mennyiségben az előzőtől, de Galina úgy gondolta, jobb, ha ezúttal nem hagyja veszni a krémes fehér anyagot, így minden cseppjét lenyelte. Tudta, hogy a fiúk imádják az ilyesmit, nem is beszélve saját magáról.

- Ó, kapitány… - nyögte Clovis levegőért kapkodva, miközben szerszáma valamelyest megnyugodni látszott a lány kezében – …maga olyan gyönyörű…”
- Édes vagy – felelte Galina kicsit elpirulva – akkor most rátérhetünk a komolyabb dolgokra.
- Nem hiszem, hogy képes vagyok…
- Badarság – állt fel a lány és szorosan a széles mellkashoz simult –, egy ilyen srác egész éjszaka képes…

****

Clovis gyorsan tanult és hamar hasznossá tette magát a hajón. Galina nem volt meglepve, hogy az ágyban ugyanilyen igyekvő volt, amikor a kapitányi kabin széles priccsén a lány megmutatta, hogy hogyan kell egy nőt szájjal is kielégíteni. A srác naiv ártatlansága, puncijában szorgoskodó fürge nyelve és a csiklójára tapadó ajkai szédítő orgazmusokat okoztak neki.

- Ó, ez jó… - lehelte a lány eltolva az igyekvő diák meztelen testét – de most már tényleg dugj meg!
- Mit tegyek?
- Csak gyere ide – mormolta Galina, miközben magára húzta.
A súlyos hímtag előnedvektől fénylett a mesterséges félhomályban, nedvesen simult a nagyajkai közé. A lány tudta, hogy nincs szükség további előkészítésre, így egy gyors mozdulattal egyenesen a kéjre éhes barlangjába igazította a fiút.

- Kapitány – lihegte Clovis, mélyen a szemébe nézve, miközben mélyen beléhatolt – olyan finom vagy és olyan szűk..!
- Óó, te meg olyan nagy vagy, mint egy kibaszott csődör – nyögte Galina, ahogy a hatalmas dorong utat tört magának a szoros bejáraton és beléfeszült.

Tudta magáról, hogy szűkebb, mint az átlag, ami jól jött, ha kisebb farkú férfiakkal találkozott – de szükség esetén gyorsan tágult, és most a srác farka olyan tökéletesen simult bele, mint ujjak a kesztyűbe. Amikor teljesen magába fogadta a hatalmas szerszámot – érezte, ahogy a nehéz golyók a fenekének csapódnak és makkja egészen a méhszájáig hatol – megfeszítette izmait és érezte, ahogy a srác farka teljesen és tökéletesen kitölti.

- Kapitány – zihálta Clovis – olyan puha és nedves vagy…! Mint… mint egy pudinggal töltött zokni…
- Aha… - mondta Galina azon tűnődve, hogy honnan jött ez a hasonlat.

De bárhonnan is, nem foglalkozott vele sokáig, mert a srác egyre szenvedélyesebben mozgott benne, ki-be járó farka erőteljesen dörzsölte szétfeszített szeméremajkait. Hamar rátalált a megfelelő ritmusra és fokozódó élvezettel vette át az uralmat a nő lucskos barlangja felett. Izzadságtól fénylő teste szorosan tapadt hozzá, izmos sportolófeneke határozott ütemet diktált.

- Basszus, de jóóó – nyüszítette Galina, tűsarkújával megtámaszkodva a priccs oldalán – olyan naaagy vaaagy!
- Fáj? – jött az ijedt kérdés.
- Nem, nem, csak csináld – lihegte.
- Kapitány – mondta Clovis, egy pillanatra sem hagyva abba a pumpálást – be kell vallanom valamit.
- Hogy nem vagy szűz…?
- Nem, nem erről… van… szó. Egy másik lány jár a fejemben.
- Nos… értem. – zihálta – Arra gondolsz, akire csak akarsz… Persze nem mindig jó ötlet ám ezt így megmondani valakinek.
- Miért nem? – kérdezte, miközben lassított a tempón, hosszú, mély lökésekkel nyársalva fel a lányt újra és újra.
- Ó, drága – sóhajtotta, miközben összefonta lábait a széles háton – tudod, vannak lányok, akik ettől féltékenyek lennének. Kire gondolsz?
- Annabelle-re, a bejárónőnkre. Ő nevelt gyerekkoromban.
- Nem volt édesanyád? – fejrázás.
- Nem, Annabelle nevelt fel.. rossz az, ha rá gondolok?
- Ó, kedves – dorombolta Galina, aki mélyen magában érezve a srác farkának lüktetését érezte, hogy már nem lehet sok neki hátra – lehetek Annabelle, ha azt akarod…

Ez több volt, amit Clovis el tudott viselni. A lány puncijának szorításában vergődő farka hevesen lüktetni kezdett és vulkánként tört ki. Galina csodálkozva érezte, ahogy az erőteljes löketek a hüvelyfalához csapódnak. A fiú remegett a gyönyörtől, és igyekezett magát még mélyebbre préselni a szűk alagútban. Galina hirtelen csodálatot és szeretet érzett a fiú iránt. Érezte, hogy ez a srác nem szokott hozzá, hogy elengedje magát, így finoman tűrte, ahogy a másik gyönyörtől ordítva újra és újra belélövell.

- Szeretlek – csókolta a lány nyakába ahogy rároskadt – ugye ez nem baj?
- Ó édes… - ölelte át, puncijával finoman szorítva a lassan nyugvó szerszámot – most csak pihenj.

(folyt.köv.)

****