A lány és a robotja (Első fejezet, második rész)

*********************************
szerző: Sakka (sakka66@aol.com)
eredeti cím: A Girl and Her Robot, Part 1
fordította: Agrajag
*********************************


Farkával még mindig Galina hüvelyében Clovis elszunnyadt, így az végül kisurrant alóla, kiengedve magából a gyönyört szerző szerszámot. Betakarta egy kék kincstári pokróccal, majd elgondolkodva vigyázta az álmát. Kikapcsolta a szandálját, majd ő maga is elhelyezkedett az alvó férfi mellett. Mikor felébredt, Clovis már ébren volt, szorosan simult a hátához. Fél karjával óvón ölelte át, miközben finoman Galina mellét markolva keményedő mellbimbójával játszott.

- Egy szörnyet teremtettem – nyújtózkodott a lány kéjesen, miközben érezte, hogy a srác kemény farka a fenekének nyomódik.
- Ugye nincs baj? – kérdezte Clovis. - Ez nem zavarja össze a parancsnoki láncot, vagy igen?
- Á, nem, szó sincs róla – válaszolta Galina. – Mi felderítők valójában nem használunk hivatalos rendfokozatokat.
- Akkor honnan tudjuk, hogy ki a felettes?
Galina felkönyökölt.
- Egyszerű. Mindig az idősebb felderítő van nyeregben.
- Értem. Ismét… magamévá tehetlek?
- Próbáljunk ki valami mást – kacsintott a lány –, azt ott… érezni akarom a fenekemben is.
- Be fog férni?
- Mindjárt kiderül.

Ez ugyancsak nehéz feladatnak bizonyult. Galina a zuhanyzóba vonult hogy előtte még átöblítse magát egy langyos vízsugárral, majd a priccsre térdelt, arcát egy párnába temetve. Clovis finoman izgatta nyelvével a lány ánuszát, majd miután megelégelte, jó adag síkosító segítségével kezdte tágítani. A lány irányításával – aki kevésbé jól felszerelt férfiakkal már jelentős gyakorlatot szerzett – a fiatal férfi addig kényeztette, amíg egy, majd két ujját is be tudta csúsztatni, ekkora Galina úgy gondolta, hogy kellőképp felkészült.

- Mi lesz, ha fájdalmat okozok? – aggodalmaskodott Clovis, miközben mögé térdelt, és alaposan megolajozott szerszámát a bejárathoz illesztette.
- Szólok, ha fáj. Gyerünk.
- Hát jó – szólt, ahogy óvatosan elkezdte áttolni duzzadt makkját a szűk izomgyűrűn.
- Óóó bassza meg! – sikoltott fel a nő.
- Fáj?
- Nem, jól vagyok – nyögte, mire Clovis folytatta az előrenyomulását –, két centi, négy centi, hat centi…
- Olyan meleg vagy odabent – ámuldozott.
- Milyen érzés? – kérdezte a lány, emlékezve a puncijára tett furcsa hasonlatra.

Lassú behatolása közben – tíz centi, tizenkét centi – Clovis félúton megállt, mire Galina önkéntelenül is rászorított.
- Mint egy bakancs, ami színültig van langyos zselatinnal – felelte végül.
Galina, halkan nyüszítve az ánuszát feszítő szerszámtól, megdöbbenve kérdezte:
- Egy zselével töltött kibaszott bakancs…?
- Olyan meleg… és puha… - magyarázta Clovis, egyre mélyebbre hatolva – ahogy szorítasz.
- Úúúhh, mennyi van még hátra?
- Már nem sok – tizenhat, tizennyolc centi… – mindjárt…
- Ááá, bazdmeg – sikoltotta Galina –, fáj!
Clovis azonnal megállt, golyói pont a hüvelybemenethez simultak.
- Kihúzzam?
- Ne! – lehelte a lány, óvatosan mozgatva csípőjét – csak hadd szokjam egy kicsit.
Pár pillanat múlva a feszítő érzés csökkent valamelyest és a lány pár centit kiengedett, majd újra mélyen rátolta magát.
- Azt hiszem most jó lesz – mondta, miközben a lábát Clovis térde mögé akasztotta – most már mehet.
- Ó, Kapitány – sóhajtott fel, megragadva a csípőjét és lassan pumpálva – olyan puha vagy belül… mint… mint… a nedves selyem.

Galina lemondóan sóhajtott, majd miközben nagyfarkú szeretője mind hevesebben ostromolta a fenekét, egyre hangosabban nyögdécselt. Érezte, hogy a fiú maximálisan kitölti, jobban, mint eddig bárki. Meggyötört ánusza fájdalomtól égett, de ezzel a helyes sráccal ez is paradicsomi gyönyört okozott neki.
- Igen! Így! – sikoltotta, ahogy a kemény farok beléhatolt. – Baszd szét a seggem!
- Elmegyek – kiáltotta a fiú.
- Élvezz belém! Érezni akarom! – könyörgött.

Valójában Clovis még nem volt olyan közel az élvezéshez, ahogy gondolta, a farkát körülölelő szoros izomgyűrű érzékien késleltette gyönyörét. Hosszú percekig dugta egyre gyorsabban és mélyebben a lányt, előrehajolva megragadta ringó kebleit, míg nem bírta tovább és mélyről jövő forrósággal tört ki.
- Ó, Annabelle…! – üvöltötte, miközben fájdalmasan mélyre lökte magát a lányba, aki nem bírva már tartani magát a párnára hanyatlott, az utolsó cseppig kiélvezve a férfi negyedik élvezését aznap, ezúttal egyenesen megkínzott fenekébe. A fehér nedű hatalmas adagokban spriccelt belé, tökéletesen eláztatva belülről, majd kis cseppekben kezdett szivárogni az őt felnyársaló, ájulásig büntető pénisz mellett. Galina magatehetetlenül hevert a priccsen, egyszerre érezte magát a pokolban és a mennyországban.

- Galina, ne haragudj, fájdalmat okoztam – mondta Clovis, de nem kímélte őt, mígnem az utolsó cseppet is ki nem facsarta magából. Lágyan megcsókolta az alélt nő vállát, majd óvatosan kihúzta a kéjnedvtől csöpögő hosszú szerszámát. Elragadtatva nézte, ahogy a szétkefélt ánusz egy pillanatra kitágulva feltárul előtte, megtört belsejéből sűrű patakokban folyt a belélövellt ondó. Majd az érzékeny kapu vörösre duzzadtan zárult be.
- Nagyon fáj? – kérdezte aggodalmasan.
- Óóóh… kurvára, te szemét. – nyöszörögte Galina –, de micsoda baszás, te jó ég! Szereznél nekem egy kis jeget a konyháról?
Clovis azonnal felállt és hamarosan egy nagy halom jégkockával tért vissza.
- Na, most tedd a fenekembe – utasította a lány sziszegve – de finoman, te!
- Ááá, így már jobb… – mondta, ahogy a jégkockák lassan olvadásnak indultak a fenekében, majd egy ásítást elnyomva macskaszerűen elnyújtózkodott és elaludt.

****

A hajó fedélzeti ideje szerint másnap reggel Galina rájött az újonc titkára. Amikor éjjel felébredve gyorsan – és égő hátsóval – meglátogatta a mosdót, látta, hogy Clovis visszavonult a saját kabinjába pihenni. Később, visszaúton a fiú ugyanúgy feküdt a priccsén, akár egy tetszhalott. Órákkal később sem mozdult. Mivel lélegzett álmában, reggel Galina engedett a kíváncsiságnak és mezítláb, bugyiban és hálópólóban beóvakodott hozzá, és egy orvosi szkennerrel megvizsgálta. Ez semmi szokatlant nem jelzett, ezért úgy gondolta, megpróbálkozik az érzékenyebb, bolygófelszíni pásztázásokra használt kézi-érzékelővel. Ez erősebb volt, mint az orvosi készülék, teljesítménye valamivel még a csillagbázisok biztonsági érzékelőit is túlszárnyalta, így pillanatok alatt rájött, hogy Clovis nem az, akinek mondja magát. Galinát összezavarodott, sokkolta a váratlan felfedezés, de mire a fiú nem sokkal később felébredt, visszanyerte a nyugalmát.

- Szóval Clovis… – kezdett hozzá, hátradőlve a parancsnoki székben – tehát android vagy?
A másik lesütötte szemét, majd félénken a lány villámló tekintetébe nézett.
- Tehát rájöttél…
- Kézi-szkennert használtam, felderítő-kivitelt – emelte fel az asztalán heverő fekete eszközt – De hogy lehetséges ez? A szolgálat tiltott hely androidok számára.
Clovis a lábujjait vizsgálta elmélyülten.
- Akkor most feldobsz?
- Lehet! Miért nem válaszolsz a kérdésemre?
Bár a lány tudta, hogy a másik csak egy gép, amelynek a gondolatai a neutron-áramkörök gyorsaságával száguldanak, az mégis csak hosszas habozás után szólalt meg.
- Hát… igazából nem hazudtam neked – kezdte – Milton Arbuckle konstruált, a fia helyett, aki fiatalon meghalt.
- Hihetetlen, - suttogta – tehát Milton utasított, hogy lépj be a Felderítő Szolgálathoz?
- Valójában Milton nem sokat törődik azzal, mit csinálok. Bár valósághűre tervezett, amennyire csak lehet, mégiscsak gép vagyok és sosem tudott igazán szeretni. – egy pillanatra megtorpant – ezért adott végül Annabelle-nek, aki megtanította nekem, hogy mi helyes és mi helytelen.
- Mint például… hazudni a toborzótisztnek?!
- Nem hiszem, hogy lelki sérülést okoztam neki ezzel. Robothoz képest nem vagyok túl erős, és a külsőmet úgy tervezték meg, hogy a szkennerek emberként azonosítanak. Enni is tudok és lélegezni és…
- …és dugni.
- Igen, azt is. Miltonnál csak egy darab érdekes tárgy voltam. De számítani akartam, valaki akartam lenni és kezdeni valamit az életemmel!
- Milton tulajdonában vagy? Úgy értem, mégiscsak ő épített.
- Nem, felszabadított a kötelmeim alól, habár hivatalos regisztrációs bélyeggel sosem láttak el, mivel nem számított arra, hogy elhagyom a birtokát.

Galina rosszallóan vonta össze a szemöldökét. Az androidok mindegyikét kötelezték arra, hogy halántékukon háromszögforma zöld hatósági pecsétet viseljenek, amely révén azonosítani lehetett őket. A Flottánál, de a Felderítő Szolgálatnál is egyaránt régi rendelkezés volt, hogy androidokat nem vesznek fel újoncnak. Mindkét szervezet használt másodosztályú – Clovis-hoz hasonló, de én-tudattal nem rendelkező – androidokat veszélyes feladatokra, például robbanótestek elhelyezéséhez, vagy hatástalanításához, de ezeket tárgyakként kezelték, nem voltak jogaik. Az első osztályú, saját tudattal rendelkező androidok viszont általában egyedi prototípusok voltak, és mint ilyenek, nem élvezték a fegyveres erők bizalmát. Komoly esély volt rá, hogy ha a Flotta rájön Clovis kilétére, szétszedik, Galinát pedig a rejtegetésért bíróság elé citálják...

- Kíváncsi vagyok… hogy jöttél rá?
- Nem mozdultál meg álmodban. Láttam már pár részeget, vagy bénultat, de ez nekem is furcsa volt. Nemrég fejeztem be a szkennelésedet.
- Hiányos lehet a viselkedésmodulom. Pedig ez nem jellemző Miltonra.
- Nos, akkor most mi legyen? – kérdezte Galina – el sem hiszem, hogy tényleg élsz, igazán tudatos lény vagy?
- Azt hiszem, igen. Amikor szeretkeztünk… olyan dolgokat éreztem, amiről nem hittem, hogy képes vagyok. – Galina az ajkát harapdálva bólintott.
- Hát – állt fel, megdörgölve formás fenekét – elérted, hogy én is érezzek egysmást. De akkor mit ejakuláltál belém?
- Ondó-utánzatot. Valójában vízpárából és az általam fogyasztott élelmiszerekből állítja elő a szervezetem. Bár nincs szükségem evésre, vagy alvásra, úgy terveztek, hogy szimuláljam ezeket a tevékenységeket.
- Akkor neked bezzeg segglyukad sincs, mi?
- Hát, tulajdonképpen van az is. Itt ürítem ki a fel nem használt szilárd salakanyagokat.

„Túl sok infó…” – töprengett Galina. De eltekintve a mesterséges előállítástól, vajon miben különbözik bármelyik másik férfitől? Leszámítva a gyermeki ártatlanságot és a hatalmas, formás farkát, tulajdonképpen semmiben.

- Aggódom egy kicsit – szólt végül a lány – végül is gép vagy. Meg kéne nézetnem téged valakivel, aki ért az ilyesmihez, hogy egyáltalán alkalmas vagy-e a szolgálatra.
- Ismersz ilyen embert?
- Tulajdonképpen van egy haverom a technikai részlegnél… talán tud segíteni.
- Szóval akkor beszolgáltatsz?
- Nem ezt mondtam – felelte – Ha tudod mi a jó neked, nekem nem fogsz csalódást okozni.
- Etikai, vagy morális értelemben?
- Nem. Úgy értem szex közben.
- Óh.
- Na, öltözz és vedd át az őrséget. – adta ki az utasítást – én meg pihentetem a fenekemet pár napig…