Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
A nők bosszúja, 1. felvonás. történetnek a folytatása.
(Fantázia történet)
A történet a fantázia szüleménye, BDSM és Horror keveréke, de alapvetően a horrorba tartozik....
Lecsúsztam a fal mentén, és széttárt lábakkal csupasz fenekemmel a padlóra ültem. A fejem...
Sziasztok! Ez egy skicc, az első írásom. Szeretnék rá őszinte kritikát kapni! A történetet...
Friss hozzászólások
Dr. Stephen P. St.John: Sok gondolatom volt, de végül...
2024-03-28 20:01
Marthy: Mmm! Lányként os imádós történ...
2024-03-28 16:03
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:47
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:46
Materdoloroza: Pedig én is vártam a folytatás...
2024-03-27 22:41
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

A különleges lányról

Sziasztok!
Ez a történet a különleges lányról és egy hozzá végletekig lojális fiúról szól. A lányt Marikának hívják. Egész régen ismertem meg, még általános iskolában. Aranyos kis virgonc lány volt. Szeretett a középpontban lenni. A középiskolát is egy osztályban folytattuk. Külsőre nem volt egy hétköznapi jelenség. Bőre makulátlan, arca akár egy költemény, mosolya édes, szeme mélykék és pillantása, mint az áramütés. Szép sötétbarna haját mindig hosszan, kieresztve hordta. Később Kleopátra-stílusú frizurát vágatott magának és feketére festette, ami őrjítően jól állt neki. Nem túlzás azt állítani, hogy amikor a középiskolába bekerült, már akkor ő volt, őt tartották ott a legszebb lánynak. Tudatában volt annak, hogy nem átlagos és úgy is viselkedett.

Akkoriban nyugodtan lehetett rá mondani, hogy nagyon beképzelt volt, valamint elég csúnyán lekezelte a fiúkat. Öltözködéséből, viselkedéséből, beszédéből, sugárzott egyfajta felsőbbrendűség. Sokaknak ez visszataszító volt, de szépszámmal akadtak olyanok, akiknek ettől csak még vonzóbbá vált. Hónapról hónapra szebb lett. Az arca érettebbé vált, a mellei kikerekedtek, a fara olyan lett, mint egy álom. Mire elérkezett az érettségi, százhetvenöt centijével igaz bombázóvá vált. Szépségversenyeken, vagy modellek között lett volna a helye, de az ilyesfajta dolgoktól teljesen elhatárolta magát. Bárkit az ujja köré csavarhatott volna, de őt nem érdekelte bárki. Ahol megjelent, rövidesen ott teremtek a selyemfiúk. Tudjátok, akiknek a bőrük alatt is pénz van (ami azt illeti anyagi gondja neki se voltak). Vonzotta őket, mint a mágnes.

Emlékszem, kicsöngetéskor néha megesett, hogy hol egy S-Klasse, hol egy metálzöld Jaguar várta a suli előtt. A lány osztálytársait persze ette az irigység rendesen, de ő rájuk se hederített. Imádta a luxust, de volt ízlése, ami ritkaság. Ennek ellenére személyiségének köze sem volt a klasszikus üresfejű plázacicákhoz. Nagyon jól vágott az esze, talpra esett volt, de szinte alig tanult. Furcsának hangozhat, de amelyik feladatot érdekesnek találta, azt képes volt IQ-ból megoldani. A reál felé érdeklődött. Ez még furcsább lesz: a kémia volt a kedvence. Ebből is látszik mennyire összetett személyiséggel rendelkezett. Hétköznap arisztokrata módra távolságtartó, a bulikban viszont egy tomboló démon. Ez volt a legnagyobb fegyvere is, az angyali külsejében egy hidegvérű, mindenre képes, elszánt lélek lakozott. Tudta élvezni az életet.

A fiút Bandinak hívják. Magamról nem írok ilyen sokat. Középszerű külső, átlagos megjelenés, nyugodt természet, relatíve szűkös anyagiak. Joggal merülhet fel a kérdés a kedves olvasóban, hogy mi közöm volt egy ilyen lányhoz? A pontos választ én sem tudtam akkoriban. Az egész ott kezdődött, hogy egyszer órán mellém ültette a sok duma miatt a tanár. Segítettem neki. Legközelebb is mellém ült. Ő kérte, én segítettem. Kérte, hogy írjam meg helyette az otthoni dolgozatot, én megírtam. Ha más kért volna ilyet, elküldtem volna a francba, de neki egyszerűen nem mertem és nem is akartam nemet mondani. Este megírtam, majd még aznap a sötétben elvittem. Minden fáradozást megért az, hogy olyankor mélyen a szemembe nézett lábról leverő tekintetével és lágy hangján megköszönte. A hatalma alatt álltam.

Úgy véltem, hogy kedvelte a társaságomat. Gyakran veszekedett a szüleivel, de néha, amikor találkoztam velük, éreztem, hogy szimpatikusabb vagyok nekik, mint a "nagyautós" fiúk. Nagyon finoman próbáltam közeledni hozzá, de egyszer nyíltan ezt mondta a szemembe: nem akar együtt mutatkozni velem, mert kellemetlen lenne neki. Ez hidegzuhany volt a javából. Megalázott. Egyszerre haragudtam rá és csodáltam őt. Ha jól mentek a dolgai felém se nézett, ha gondok gyötörték tőlem kért segítséget. Nélkülem nem tudott volna leérettségizni. A banketten adott ezért tízezer forintot. Szó nélkül eltettem. Kifizetett. Utána hónapokig nem láttam.

Megismerkedtem más lányokkal is, de mindegyikőjükben Marika megbabonázó tekintetét keresetem. Kedves voltam velük, de hiába fejeztem ki az érzelmeimet is, ők nem óhajtottak különösebben többet a bulizáson és a csókolózáson kívül. Vasárnap hajnal volt. Arra ébredtem otthon, hogy ismeretlen szám csöng a telefonomon. Gyomrom rögvest összerándult, ez Ő! Soha nem küldte el a számát, engem pedig soha nem hívtak ismeretlenek. Nem tévedtem. Hat hónap után azzal kezdte hajnali négykor, hogy mennyek érte. Elfogott a düh, szó nélkül le akartam tenni, de két másodperc után már ismét hatott a hipnózisa és beraktam magam a Nivába. 30 Km autózás után a sötét hajnalban szedtem össze. Újra a szemébe nézhettem, csodálatosabban nézett ki, mint valaha. Jót beszélgettünk, bár bűzlött a piától. Nem hagyta el a várost, itt jár főiskolára (ahogy én is), vegyésznek tanul - mesélte. Férfiakat megszégyenítő üzelmeiről is beszámolt nagy vonalakban. A bizalmasává tett. Félelmetes volt, ahogy engedett belelátni a gondolataiba. Egyszerre volt elméleti és gyakorlati ember is, nem volt jobb jelző a tetteire, a terveire, mint a félelmetes.

A segítségemet kérte ismét. Már közel sem kispályás dolgokban. Ő utasított, én végrehajtottam. Ha az életemet kérte, azt is odaadtam volna neki, annak ellenére, hogy úgy éreztem, nem érdemelné meg. Távolságtartása mit sem változott. Fényes nappal még mindig hátul a kocsibejárón kellett bemennem hozzájuk. Valamelyest törlesztett azzal, hogy beismerte: hiányoztam neki. Néha elég normális volt és akkor megismertem a kedves, szeretetre méltó oldalát is.

Alapjában véve egykedvű volt a hétköznapokban, de a hétvégén aztán ki tudott rúgni a hámból, de hogy egy időben ugyanott legyünk, főleg ahol az ismerőseivel találkozhatok, teljességgel kizárt volt. Nem hallatott magáról már két hete, vártam a hívását. Végre felhívott. Halálkomoly hangon adott egy időpontot, kérdeztem mi ez. Elnevette magát: Bulizni megyünk! És jössz te is! Ereimben megfagyott a vér: soha nem mutatkoztam vele ilyen helyen, végképp nem a barátai előtt és ő mégis bulizni hív. Megyek.

Hideg péntek este van, sötét volt már. Elindultam autóval a megbeszélt helyre. A kocsiban vártam, hogy felbukkanjon. Kissé megijedtem, amikor megkopogtatta az ablakot. Kiszállok, erre köszönésképpen adott egy puszit az arcomra. Nem tudtam mire vélni ezt, soha nem adott még puszit. Akkor lepődtem csak meg igazán amikor észrevettem, hogy ott állnak mögöttünk a barátai. Odamentünk hozzájuk és bemutatott nekik. Két srác és egy lány. Beszélgettünk kicsit, majd úgy határoztak, hogy járjunk egyet. A parkolóban odamentünk egy metálfekete merci terepjáróhoz. Beszálltunk. A fenébe, ilyen kocsit még távolról se nagyon láttam, nemhogy belülről. Sötétített üvegek, bőr ülések, full extra. Marika berakatott egy Anthony Pappa-t. Kedvelte.

A közeli parkba mentünk. Kiszálltunk és egy padhoz gyűltünk. Előkerült a pipa és a zöld. Rágyújtottak, kínáltak engem is. Hogy ne lógjak ki a sorból elfogadtam, de épphogy csak belekóstoltam. Az elvem: ritkán és keveset, szintetikust soha. Bár inkább soha semmit. Alapozás, vihogták. Fél óra múlva visszamentünk. A bejáratnál hagytunk fejenként egy Kossuth-ot. Techno parti volt odabent. Marika levette a hosszú kabátját és akkor megláttam a ruháját: fekete nadrág, hosszanti széles fehér csíkokkal, felül fekete top, aminek fehér pántja és szegélye volt. Szédületesen nézett ki ebben a szerelésben, ahogy látni engedte a hibátlan alakját. Ennek a lánynak egyszerűen a vérében volt, hogyan kellett szépnek lenni. Előre engedtem és akkor az előttem ringó bámulatos fenekére teljesen beindultam

Újabb ismerősök. Miután köszöntünk eltűntek. Marikával kettesben maradtam. Hirtelen nem is tudtam mi tévő legyek. Kis gondolkodás után meghívtam egy koktélra, szerette az édes italokat. Mellbevágó volt a számla, de éreztem, hogy ez egy különleges alkalom lesz. Végig mosolygott rám, nagyon felpörgetett a dolog. Találtunk egy szabad boxot és leültünk. Kérdezgettem mire föl ez a dolog, de ő csak mosolygott rám. Élvezzem az estét - mondta. Nem székek voltak, hanem több személyes ülőkék. Odaült mellém és hozzám simult, én meg átkaroltam. A könnyem ettől majdnem kicsordult. Végre, gondoltam, de a pillanatnyi öröm után elfogtak a kétségek. Mi ez a váltás? Oka van ennek! Megtanultam már, hogy ő nem tesz semmit ok nélkül. "Élvezzem az estét" jutott az eszembe.

Felémfordítottam az arcát. A vibráló színes fényekben láttam a csodás szemeit, a kecses szemöldökeit, a piros ajkait. Lassan közelítettem arcommal az arcához. Fél centi választotta már csak el az ajkainkat, éreztem a leheletét. Pillanatra megálltam, nincs ellenállás. Megcsókoltam. Nagyon óvatos voltam. Puhák és forróak voltak az ajkai. Nyelvemmel haladtam lassan előre és rövidesen összetalálkoztam az övével. Addigi életem legboldogabb pillanata volt ez. Hosszú percekig csókolóztunk. Simogattam közben a hátát, a vállát, a selymes haját, ő is engem. Lassan szétváltunk. Tenyerében egy kis műanyag henger volt. Lecsavarta a tetejét és egy szem tablettát bekapott mielőtt még kapcsoltam volna. Ne - kiáltottam, de már késő. Egyél egyet, ez nem erős - mondta. Nem fogadtam el tőle, győzködtem, hogy nincs rá szükség. Hirtelen bekapta a nekem szántat is. Pedig még csak bagózni se szokott, a fehérrel meg aztán mégúgyse foglalkozott - elvégre, ő aztán jól tudta mi van benne.

Mielőtt kifejthettem volna a jogos aggodalmamat, magára húzott és hevesen csókolt. Senki nem zavart minket. Iszonyatos zaj, villódzó fények, mi a kis félreeső boxunkban elbújva zavartalanul játszottunk. A nadrágon keresztül megsimogatta a férfiasságom, én becsúsztattam a kezem a topja alá. Kemény cicijén megkerestem a bimbóját és két ujjam közé fogva ingereltem. Ettől csak vadabb lett Marika. Lehúzta a sliccemet és meleg kezével kieresztette a vesszőm. Izgatottságom soha nem ismert határokat ostromolt. Kibújtattam a nadrágja gombját és benyúltam a bugyijába. Apró kis bozont fogadta a kutakodó ujjaimat. Lejjebb kalandozva, igazi kis tűzhányót találtam, amit a középső ujjammal a nedves résén végighúzva derítettem fel. Ő is a kezével dolgozott rajtam. Talán tíz húzás se kellett és munkát csináltam a padlóra a reggeli takarítóknak.

Tüzes punciját izgatottan simogattam tovább. Odahajolt a fülemhez és a nyögése még a zenét is elnyomta. Bedugtam neki a középső ujjam, hüvelyk ujjammal pedig, a csiklóját simogattam. Rövidesen ujjamon éreztem hüvelye ritmusos összehúzódását. Orgazmusa közben végig a szemembe nézett. Életem legszebb élménye volt. Visszaraktam az eszközt a helyére, ő is megigazította a szerelését. Belekiabálta a fülembe, hogy táncoljunk! Boldogan kimentünk a tánctérre. Az az igazi reszelő zene ment. Olyan vonaglásba kezdett előttem, amilyet még azelőtt soha nem láttam senkitől. A stroboszkóp szaggatott fényében egyszerűen mámorító látványt nyújtott a teste. Táncoltuk külön-külön, együtt és simogattuk egymást közben. Minden tánctudásom latba vetve próbáltam követni. Szeretem, imádom ezt a lányt! - más se járt a fejemben. Repült az idő.

Egyszer fogta magát és elment. Számomra semmi különös nem volt ebben a volt barátnőim mosdós szokásait megismerve. Már negyed órája volt távol, kezdtem azt hinni ott hagyott, de aztán csak előkerült. Táncoltunk tovább. Valamivel később megint ott hagyott, de öt perc múlva jött már. Ahogy teltek a percek, egyre furcsább lett Marika. Koordinálatlanok lettek a mozdulatai, olyan volt mintha bármelyik pillanatban el akarna ájulni. Kérdeztem, nem akar-e leülni egy kicsit. Nem akart. Na jó, mondtam. Kb. öt perc múlva, ha nem kapom el összeesett volna. Félve kérdeztem mi a baja. A kijárat felé kezdtem vezeti egy kis friss levegőért. Pár méter után már a lábait se tudta rakosgatni. Felvettem a karjaimba. A kijáratnál rendes volt a kidobólegény, egyből felajánlotta a segítségét.

Marikát leültettem az előtérben és kérdezgettem hogy van. Baráti körben nem egyszer volt már, hogy elláttam valakit amikor nem tudta hol a határ, nem ijedtem meg.
- Csak a testem kell mindenkinek! - nyöszörögte.
- Neeem, nem így van!
- Csak a rossz jön belőlem! Szemét vagyok mindenkivel, utálnak az emberek! - mondta elhaló hangon.

Kicsordultak a könnyei, én vigasztaltam. Pár perc múlva elájult. Ébresztgettem, de csak szuszogott és a tetejében már nagyon rossz színben is volt. Ebből kórház lesz. Felvettem a karjaimba, a kidobó srác megint odajött és annyit segített, hogy kinyitotta a kocsiajtót. Nem volt már magánál. Tudtam hol foglalkoznak a kábszeresekkel, sietve afelé a kórház felé vettem az irányt. Padlógázzal, a kanyarokban csikorogva mentem végig a kivilágított, üres városon. A kórházhoz érve, sürgettem a portást, hogy nyissa fel a sorompót. Ő erre elkezdett akadékoskodni, kit, hová, minek viszek. A kurva életbe, vagy felnyissa vagy áthajtok rajta - ordítottam neki. Inkább felnyitotta. Megálltam az ambulancia előtt. Kiszedtem az autóból Marikát és a karjaimban bevittem.

A nővér mikor meglátott, már tolta is elő a betegkocsit. Rátettem. Csak ekkor vettem észre elszörnyedve, hogy Marika mindig csodálatos szemei most teljesen befeketedtek, ajkai és az ujjai végei olyan lilák voltak, mintha tintába mártották volna őket. Szép fekete haja teljesen összekócolódott. Szeme csukva, szája kissé nyitva volt, de már nem lélegzett. Sokkolt a látvány. Előkerült az ügyeletes orvos és egyből a pulzust kereste Marika nyakán. A nővér megindult a kocsival. Marika mellett mentem, megsimítottam a hófehér arcát, ami jéghideg volt. Az idős orvost megkérdezte, mit vett be, talán amfetamint, válaszoltam. Mi lesz vele? Erre a kérdésre nagyon borúsan nézett vissza rám. Odaértünk egy ajtóhoz és rámszólt a nővér: oda már nem mehetek be. Mielőtt becsapódott volna az ajtó elcsíptem egy kihallatszó fél mondatot: ...semmi élet nincs már benne.

Egyedül álltam kétségbe esve, tanácstalanul az üres folyosón. Eszembe jutott, hogy járva hagytam motort, ezért lassan visszaballagtam. Szörnyűséges érzések fogtak el, gyomromban a gombóc, lábaim mintha ólomból lettek volna. Mire az ajtóhoz értem hullottak a könnyeim, de egy arcizmom se rándult. Beálltam az autóval a parkolóba. A csöndes sötétben ültem. A fejemben annak a gondolata kavargott, hogy elvesztettem, nincs tovább. Egy élet kevés lesz rá, hogy kiheverjem. Soha többé nem lesz még egy ilyen lány, egy ennyire tökéletes. Láttam magam előtt a fehér sírkövét, rajta az írást: ... Mariann, élt 20 évet. Nem fogok tudni úgy élni, hogy ő nincs többé. Felvágom az ereimet, futott át az agyamon. Benyúltam a kesztyűtartóba és kivettem a zsebkésem. Pengéjén megcsillant a kinti lámpa gyenge fénye. Vagy inkább egyből szíven szúrom magam! Érlelődött bennem a gondolat.

NE, ne csinálj őrültséget, szólalt meg bennem az életösztön. Eldobtam a kést. Ráhajtottam fejemet a kormányra és őrá gondoltam. Világossá vált minden. Meg akart halni és előre mindent eltervezett. Tudta, mivel és hogyan okozhatja nekem a legnagyobb örömet, nekem, aki mindig kitartott mellette. Ismét ki akart fizetni, ezúttal utoljára, örökre. És miután lerendezte evilági ügyeit, kiment a mosdóba és elintézte magát, mindezt a rá jellemző hidegvérrel. Tisztára beleborzong az ember. Aztán, ami az én karjaimban történt, az már csak a haldoklása volt. Amellett akart meghalni, akire mindig számíthatott, aki mindig jó volt hozzá, akit szeretett. Elege lett az életéből, a végletekig elkeseredett, nem látott más megoldást.

Riadtan felébredtem, világos volt már. Menj be és tudd meg a kegyetlen valóságot, hasított belém a gondolat. Remegő lábakkal kiszálltam és megtettem életem legszörnyűségesebb húsz méterét a bejáratig. Már másik nővér fogadott. Mondtam neki a nevet, de rázta a fejét. Felbukkant az idős orvos, őt kérdeztem. Megmondtam neki, hogy én hoztam be, én vagyok a lány barátja. Rendkívül rossz állapotban került be - közölte összehúzott szemöldökkel és ezután orvosi nyelven folytatta. Az ájulás kerülgetett, miközben vártam, hogy kimondja a legeslegkegyetlenebb szót.

Kérem! Mi van vele most! - elvesztettem a türelmem. Sajnos, még mindig életveszélyes az állapota. Tehát ÉL! Él, él, él, szinte ujjongtam. Gyorsan lehűtötte a kedélyemet az orvos, megismételve, hogy még mindig nagyon súlyos a helyzet, de sietett hozzátenni, fiatal a szervezete. Most már nem halhat meg! Felhívtam a szüleit, aztán az enyéimet. Mikor bekerült nem volt már keringése, újraélesztették, az egész egy hajszálon múlott. Ha két percnél később érkezik, elveszítették volna. Telenyomták gyógyszerekkel. Elvégezték rajta a vizsgálatokat: nem tudták megmondani, hogy pontosan mit tett magába. Profin kitervelt mindent, csak egy valamiről feledkezett meg, arról az egyetlen, látszólag teljesen jelentéktelen dologról, ami én voltam. Csupán ezt nem vette számításba: mindig segítek neki.

Bent voltam egész nap a kórházban. Csak éjszakára mentem haza. Reggel mentem is vissza, édesapja az intenzív osztály előterében ült, kérdeztem, hogy van Marika. Lassan javul az állapota, nyugtatott. Bekéredzkedtem a kórterembe. Mozdulatlanul feküdt az ágyon. Óvatosan megfogtam a kezét. Egy perc múlva résnyire kinyitotta a szemét és ismét rám csillant az a csodálatos tekintet. A lány miután felépült, tejesen másképp állt a dolgokhoz. Megváltozott. Azon az éjszakán meghalt benne a sötét és kegyetlen énje. A maga mögött hagyta a szélsőségeit. Kis idő múlva összeköltözött a fiúval és rá egy hónappal, igent mondott neki arra a bizonyos kérdésre.
Hozzászólások
További hozzászólások »
Petur ·
Maga a sztori egész jó, az előadásmódja viszont csak közepes.
A karakter ábrázolás - főképpen a lányé - jól sikerült. Sőt, nekem az is átjött, hogy a srác egyfajta torzító szemüvegen keresztül látta Marikát. A feltétel nélküli, odaadó szerelem, vagy inkább imádat rózsaszín üvegén keresztül. Bár nem lehetett teljesen elvakult, ha ezt saját maga elismerte.
Végül olyan érzés maradt bennem, hogy ez az írás inkább csak egy vallomás, kibeszélése a lelkét nyomasztó múltnak.

bemba100 ·
Hello,
How are you today? My name is Penda
I saw your profile on my search for a nice and trusted person so i decided to write to you, I will like you to write and tell me more about yourself direct to my email.( pendabemba) (@) (yahoo.com )
from there i will reply you with more of my details and pictures,
I will be waiting to receive your email,
Have a nice day.
miss Penda

thanks

aaaaa

Helló,
Hogy van ma? A nevem Penda
Láttam a profilt keresni egy szép és megbízható ember, így úgy döntöttem, hogy írok neked, én szeretném, ha írni és mesélj még magadról közvetlenül az e-mail címemet. (Pendabemba) (@) (yahoo.com)
Onnan fog válaszolni neked több az én részletek és képek,
Én is arra vár, hogy megkapja az e-mail,
Have a nice day.
miss Penda

köszönöm

AmandaAdmin ·
Kedves Felhasználók! A Tortenetek csapata új oldalt nyitott a lányokkal való szex randevúzáshoz: WWW.TEENSFK.SITE Ezer erotikus történetet gyűjtenek össze ott, vannak ismeretségek és kommunikáció. Meghívjuk Önt, hogy csatlakozzon. Az ingyenes regisztráció továbbra is nyitva áll.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: