A kopasz énekesnő - befejező részek

Újabb tisztálkodás és rendrakás után a szoba makulátlan, nincs már rajtam semmi nyoma annak, ami történt, legalábbis kívülről nincs. Igor kerüli a pillantásom, igaz, én is csak lopva vizslatom. Mire mindennel végzünk késő délután lesz.

- Anna, még el kell mondanom, néhány dolgot a fiatalúrról. Ülj le kérlek.

Próbálok nem felszisszenni mikor a szék szélére ereszkedem, ezt sem a combom, sem a fenekem nem viseli túl jól, nagyon érzékeny vagyok.

- Én is csak annyit tudok, amit az évek alatt megtanultam Kathy mellett, de amit tudok, azt mindig megosztom veled. Tudom, hogy sok fájdalomban lesz részed az elkövetkezőkben, de ha nem akarod még rosszabbul érezni magad, az isten szerelmére, bele ne szeress a fiatalúrba. Amit nem várhatsz, az a kizárólagosság. Ő is lesz más nőkkel, és neked is el kell majd viselned más férfiak érintését, vagy akár jóval többet. De azért nem rossz ember, Kathy mindig mondta, hogy sosem volt elviselhetetlen, és az úr mindig gondoskodott róla is, mind a jólétéről, mind az élvezetéről. Csak sose felejtsd el, hol a helyed, hogy te nem a szeretője, hanem a szolgálója vagy. Ennyi is maradsz, és csupán azért van most veled, mert a gróf úr nem szendvedhette a pletykákat a fiatalúr botrányos orgiáiról.

- Orgia? - kérdezem.

- Igen, amikor többen összejönnek, és szégyentelenül együtt és egymás előtt hajszolják az élvezeteket. A gazdánk túltett a barátain, ő a szadista hajlamait is bőven kiélte, és ez több volt, mint amit a jó társaság el tudott viselni. De mielőtt ide száműzték a fiatalúr gondoskodott Kathyről, adott neki annyi pénzt, hogy üzletbe kezdhessen, ha akar. Rólam is tíz éves korom óta gondoskodik, pedig az utcán szedett fel. Itt a házban mostantól nem kell semmi mást csinálnod, mint rendelkezésére állnod. Már megbeszélte Mr Martinnal, úgyhogy nem lesz fennakadás, Mrs Smith is tudja. Nem szabad semmit beszélned a többiekkel, legfőképpen arról nem, hogy mi történik itt, és veled. Anyádat majd meglátogathatod, de vele sem beszélhetsz róla, bár biztos vagyok benne, hogy a családod rengeteg pletykát fog hallani.

- Anyámat nem fogják érdekelni azok a pletykák. Én sem érdeklem, csak a fizetésem kapja meg.

- Ez biztos érdekli majd.

- Nem láttam anyámat öt éve, mióta itt szolgálok. - hajtom le a fejem, mert nem akarok erről beszélni. Igor csak azért nem tudja mi történt velem, mert a gróf fiával érkezett, nem volt itt amikor szolgálni kezdtem. A többi cseléd mind hallotta már, hogy anyám megátkozott, mielőtt idejöttem, ezért sem számít, akármi is lesz, akár árva is lehetnék. A béremnek örül persze, de azt a középső húgommal szoktam elküldenie, így nem kell még csak rám sem néznie.

- Hát, akárhogyis, - folytatja Igor - mostantól senki más nem parancsol neked, csak a fiatalúr. Ma estére már felkészültünk, és akárhányszor szükséged lesz segítségre, én itt leszek neked. Albert is tudja, ne félj, mostantól csak az öltözőszobáig jöhet, hacsak az úr másként nem rendeli. A fiatalúr alkonyatra jön vissza, úgyhogy már csak annyit mondok, mire belép, te legyél készen, abban a pózban várd, amit tanított. Legkésőbb holnap megint eljövök, és beszélünk megint. - Megcirógatja az arcom, és én végre a szemébe nézek.

- Az Isten szerelmére, sose nézz az úrfi szemébe! - csalódottan sütöm le a szemem megint. Hallom, hogy felsóhajt.
- Anna, köszönöm. Csodálatos voltál. Holnap találkozunk. - ezzel elfordul, és egyedül hagy.



A nap már lemenőben, hosszú árnyékok borítják a szobát. Lábamat átölelve az ágy végénél ülök, és próbálom kiverni a fejemből, mi fog történni ma este. De ha nem arra godolok, akkor csak az jár az eszembe, ami ma reggel történt. Gondolataim csapdájában vergődöm, és nincs kiút, elaludni nem merek, így csak karolom magam, és néha megborzongok. Aztán meghallom a csizmás lépteket a folyosón. Azonnal teljesen éberré válok, felülök, combomat kitárom, fejemet lehajtom, így várom, hogy belépjen.

Ajtónyitást hallok, de nem nézek fel, leengedett hajam úgy-ahogy eltakarja arcom, testem. Az úrfi érkezett, a szemem sarkából látom a csizmáját, úgy megy el mellettem, hogy nem is lassít. Az ágyra hajít valamit, hallom a fémes csörrenést, aztán már el is tűnik a szemem elől, a hátam mögött matat. Nem merek megmozdulni, libabőrösen várom hogy szóljon hozzám. Minden érzékszervem kitárom, próbálom még a szellőt is megérezni a bőrömön, mégis összerezzenek, mikor megböki a hátam valamivel.

- Hát kedvesem, igazán hosszan telt ez a nap, alig bírtam elszabadulni végre. Vártál már rám? - Eszembe sem jut felelni, nem kaptam engedélyt.

- Álljál fel, mássz fel az ágyra, és feküdj hanyatt.

Az ágyon lévő selyemtakaró ismerős, Igor ezzel takart be délután. Most kellemesen hűsíti még mindig égő húsom. Nem nézek az úr felé, lesütött pilláim alatt saját melleim csúcsát látom. Dermedten állnak.

Az ágy megmozdul, a fiatalúr mellém ül, megfogja a kezem, végigsimítja majd kenderkötelet köt a csuklómra.

- Kedvesem, most ki fogom kötni mind a két kezed az ágyhoz. A bokáidat is. Olyan szoros lesz, hogy nem mozdulhatsz. Nem javaslom, hogy nagyon ficánkolj, mert ezek a csomók csak megszorulnak, és azt a finom bőröd bánja meg. Lehet, hogy játszunk egy kicsit. Aztán megkúrlak. - Minden szőrszál feláll testemen, ahogy vágytól elnehezült hangját hallgatom. Másik kezemre is kötél kerül, már rántja is felfelé, és máris a fejem fölött nyúlnak karjaim.

- Óó, ez de szép. Ha látnád magadat kedvesem… Igaz is, emeld fel a fejed. - Ahogy emelem szembe kerülök az arcával, és egy pillanatra látom buja pillantását. Aztán egy fekete selyemdarab kerül elém, és máris csuklyát borít a fejemre. Semmit sem látok. Most igazán megrémülök, kezeim kikötve, miközben teljes sötétség borít be. Elrántom a fejem, hátha lecsúszik a fejemet takaró anyag, de esélyem sincs a szabadulásra. A sötét és az, hogy nem tudom a kezeimet mozdítani teljesen kiszakít dermedt megadásomból, vadul hánykolódom, rángatom köteleim, nyöszörögve csapkodom fejem jobbra balra. Az úrnak igaza volt, minden kétségbeesett mozdulat húz valamennyit kötelékeimen, egy szerencsém van, a kenderkötél nem olyan csúszós, hogy hirtelen szoruljon körém, de durva rostjai már erősen dörzsölik bőröm. Nem tudom mi elől menekülök, vad pánik száguld bennem, lihegek, nyüszítek, szabadulnék.

Hirtelen meleg tenyér nehezedik hasamra, és én vadul rúgok a sötétbe. Semmit nem találok el, de mintegy válaszul a tenyér lefelé mozdul, és erősen puncimba markol. Ujj csusszan belém és ahogy mozdulok, mozdul bennem.

- Hová ez a vad vágta? - suttogja mellettem. Szívem erősen dörömböl, újból forgatni kezdem fejem, fújtatok az erőfeszítéstől. - Ne siess kedvesem, mindenre sor kerül. - És ujjával tovább mozdul ki, be, de most hatástalan a már ismert ritmus, csak újabb küzdelemre sarkall. Megint felrúgok, reménykedem, hogy testet találok, de nincs szerencsém, hasztalanul pazarlom erőm. Észre sem veszem, miként, de egyszer csak a lábamon van a keze, csúszik lefelé és hiába próbálnám szabadítani érzem, hogy valamit bokáim köré von, és húzni kezdi felfelé. Vad küzdelmem nem sokat segít, sokkal erősebb nálam, már a fejem fölött, majd mögöttem vannak lábfejeim, és már hiába rángatózom, kétrét hajlítva heverek, térdemmel csak saját vállaim tudnám megütni.

- Ó kedvesem, ez hiba volt. - suttogja fülembe. - Hát nem elmagyaráztam, hogy mit várok tőled? - hangja elfúlt, talán a küzdelem, talán a vágy fojtja el. Én kifulladtan pihegek, és számot vetek helyzetemmel. Ami sokkal rosszabb, mint reméltem, alfelem védtelenül, kitárva mered a levegőbe, és én igen kényelmetlenül feszülök a köteleknek. Csuklóm perzsel, gerincem mereven ellenáll, csak a bokáimat szorító erős béklyók tartanak. Hirtelen minden porcikámat meleg várakozás önti el. A sötétben nem tudom mi történik körülöttem, de érzékeim kiélesíti a félelem. Ruha susog, fiók nyílik. Próbálok rájönni mit csinálhat, miközben minden nyílásom szabadon hozzáférhető bárkinek. Egyszercsak megfujdogálja puncimat és a kis redők megborzonganak. Végigsimít rajtam, ujjai között dörzsöli alsó ajkaim, előbb kívül, aztán a belsőket is. Aztán megcsippenti a kis gombocskát, és erősen összeszorítja. A fájdalom olyan erős, hogy csak szűkölésre tellik tőlem.

- Tudod ez neked sokkal jobb is lehetett volna - hallom hangját fölülem. Előbb valami meleg csorog rám ott alul, aztán valami tompa nyomást érzek magamon, és bár újból megfeszül minden izmom nem tudom megakadályozni, hogy valami borzasztó nagy próbáljon belémnyomakodni. A kín olyan, mint amit pálcázáskor éreztem, csak ott középen sokkal érzékenyebb vagyok. Aztán egyszercsak meghasad valami, és a keménység már halad is befelé. Sikítok megint, próbálok minden legyőzött porcikámmal harcolni, de ő megállíthatatlan, egyre jobban kitölt. Amikor úgy érzem már nincs hová nyomulnia, mert nincs több hely megáll. Én is elhallgatok megint. Feszít és fáj és a mozdulatlanság sem segít. Úgy érzem egy örökkévalóságig tartja magát bennem, csak fenekemen, combomon érzem bőrét, amúgy csak zihálását hallom. Finom remegés kezdődik, előbb hátrafeszített combjaimban, aztán átterjed egész testemre, megállíthatatlanul reszketek, és közben könnyek szivárognak szememből, hogy felitassa őket az arcomat elfedő zsák.

- Igen, neked lehett volna jobb, de nekem maga a menyország - sóhajta. Aztán lassan kivonja magát, nem teljesen, a legvastagabb rész csak belülről feszíti meg puncim bejáratát, pedig én szinte várom, hogy átbukjon a nyíláson, és végigsimítson rajtam. És már mozdul is befelé megint. Testem szorosan körülöleli vastag dorongját, ahogy csúszik befelé csak erővel tud utat törni bensőm felé. Minden centimétert érzek, éget, dörzsöl. Puncim lassan tágul, rászívja magát, aztán amint kifelé csúszik már tiltakozik hiánya ellen. Egyre gyorsabban és vadabbul érkezik, és érzem, hogy minden lökéssel egyre mélyebben hasít belém. Hirtelen mellemre támaszkodik, aztán vadul megcsavarja csúcsát. Megint felsikoltok, de a mellemből a kín lefelé csorog, és valamit összeránt bennem alul. Már rég nem sanyargat a nyomulása, minden mozdulat egyre olajozottabb, forróság gyűlik hasamban, épül bennem, és én már tudom mi jön, már várom. A délelőtti emlékek elöntik gondolataim és már nem elhúzódni szeretnék, akaratom már ellentétes irányú és minden goromba tolást egyre boldogabban fogadok. Valahányszor eléri a végső pontot durva szőre megdörzsöli azt a kis gombocskát lent, és én igyekszem úgy mozdítani csípőm, hogy minél erősebben, hosszabban érezzem magamon. Már mindketten lihegünk, számra szorul az anyag, lélegzetem átveszi lökései ritmusát. És azok jönnek, egyre gyorsabban, az úrfi lendülete megállíthatatlan, szorítja melleim, nyög és én is megnyikkanok valahányszor megdörzsöli a végső pontot. Aztán valami elszabadul, elönt belül a melegség és gazdám szaggatott kiáltással vadul fúrja magát még előbbre és bennem megint gyűrűzni, rángatózni kezd a kéj, szorítja a farkát és újabb lökésekre készteti őt. Én újból hosszasan remegek, kívül-belül, és ahogy izmaim végképp elvesztik erejüket, minden kötél megfeszül rajtam, mert csak azok tartanak össze.

Aztán érzem, hogy kihúzódik belőlem, újabb meleg folyás önt el ágyékom és egyedül maradok a sötétben. Hirtelen visszatér minden fájdalom, a csuklóm ég, minden izmom görcsösen erőlködik ismét, a bőrömön mintha valamennyi pálcanyom újrahasadt volna. A puncim tompa sajgása öleli a bennem tátongó ürességet.

Később a gróf fia fölöttem matat, előbb a bokáim szabadulnak el, aztán a csuklóimon lazul meg a kötél. Végtagjaim az ágyra hullanak. Leveszi a zsákot a fejemről, és én csak bámulom ahogy fölöttem áll. Minden szabályt elfelejtettem, a szemét nézem, ahogy lustán vándorol rajtam tekintete. Elégedetten mosolyog.

- Gyerünk kedvesem, meg kell vetned az ágyamat. - és két lépésel az ágy melletti karosszékbe veti magát.

Lassan mozdul kezem, minden erőmre szükségem van, hogy fel tudjak ülni. Az ágytakaróra nézek, rózsaszín folyadék pettyezi. Legurulok a takaróról, remegő lábbal, az ágyba kapaszkodva állok fel. Aztán megvetem az ágyat. Mrs Smith már kiabálna velem lassúságom miatt, de a gróf fia csak kuncog és türelmesen figyeli minden mozdulatom, ahogy hajolgatok előtte meztelen. Mikor készen vagyok felé fordulok, ő feláll, átkarol, és birtokba veszi a számat. Magamtól nem nyílik, így kezével szorítja meg állkapcsom, és erőszakkal kényszerít, hogy beengedjem az ujját. Aztán teljesen beborít szájával, fulladozom ahogy nyelvével minden zugot felfedez. Erősen szorítja tarkóm, közben harap, marcangol. Mire elenged vérzik már a szám is, és én végképp erőmet vesztve roskadok a földre. Átlép felettem aztán felém löki a szennyes takarót.

- Aludj. Holnap folytatjuk. - Én magamra húzom a selymet és a kemény padlón összegömbölyödve hallgatom, ahogy lefekszik, aztán lélegzete az alvók szuszogásává szelidül. Nem tudom mikor csúsznak át nyugtalan gondolataim nyugtalan álomba.



A hidegtől és fájdalomtól megmerevedett izmokkal ébredek. Férfiak mormognak felettem, edények csörögnek. A gróf fia tudomást sem vesz rólam reggeli készülődése közepette, és én mozdulatlanul várom, hogy mi történik, pedig nagyon kellene pisilnem. Teljesen elzsibbadok, mire végre mindkét férfi elhagyja a szobát, anélkül, hogy tudomást vennének rólam. Kiegyenesítem hátam, felkelek és kihúzom az ágy alól az éjjeli edényt. Mire reszkető lábbakkal fölé guggolok már alig bírom tartani magam, és még akkor is megállíthatatlanul csorgok, amikor Igor lép vissza szobába. Iszonyatosan szégyellem, de tehetetlen vagyok. Igor le sem veszi rólam a szemét, de nem tudom leolvasni arcáról mit gondol. Némán állok fel, fedem be az edényt és viszem az öltözőszobába. Tudom, hogy később majd valaki jön, és kiüríti. Igor továbbra is az ajtónál áll, és figyel. Én nem nézek rá, csak a szemem sarkából nézem, visszakucorodom az ágy lábához, és magamra húzom a takarót. Erre hozzám lép, leguggol és felemeli az állam, hogy lássa az arcom.

- Nagyon elégedett volt veled. - Szememet könnyek futják el. - Ne sírj. Azt mondta, hogy te is élvezted. Nem mondott igazat? - Nem tudom mit felelhetnék. Az, hogy tényleg élveztem tegnap este ma még rettenetesebbé teszi szégyenem. Behunyom a szemem, és ajkamat beharapva lassan bólintok. Fel sem fogom, hogy gesztusaimból nem derül ki, valójában élveztem-e ami törént, vagy sem. De Igor mintha olvasna a gondolataimban csak mélyet sóhajt, mellémtelepszik, és ölelésébe von. Elfogadása olyan vigasztaló, hogy nem érdekel, hogy eleven sebeimhez ér, még közelebb húzódok hozzá, ahogy lassan ringatva tart. Lehelete fülemet cirógatja, kezei derekamon pihennek, és fenekem vágatában érzem, hogy farka vastagon merevedik. De semmit nem csinál, csak ölel sokáig, békésen. Aztán a földre fektet, langyos vízzel lemossa testemről az este minden nyomát. Megint bekeni sebeim a balzsammal, és soha, egy pillanatra sem érzem, hogy vissza akarna élni kiszolgáltatottságommal. Később megetet és a lassú délelőtt szótlan délutánba fordul át. Én nem akarok beszélni, inkább ezerszer újragondolom, ami az utóbbi két napban történt, minden pillanatot újra és újra.

Igor csak rövid időkre hagy el, gondolom a fiatalúr ügyében jár, de a legfontosabb kötelessége én vagyok. És ő gondoskodik rólam, senki nem tudna jobban. Már azt gondolom nem maradt bennem semmi szégyen, mikor megszólal.

- Anna, ma megint meg kell hogy mosakodj a kádban. És nekem segítenem kell. - Látja rajtam, hogy nem értem. - A fiatalúr azt akarja, hgoy minden nyílásod tiszta és kész legyen. És tudom, hogy a fenekedet ki kell mosni, hiszen már több mint egy napja nem voltál az árnyékszéken. - Nem hittem, hogy a megalázottságnak ilyen mélyére lehet zuhanni egy pillanat alatt. Meredten bámulom a szőnyeget, mintha tettethetném, hogy hirtelen süket lettem, és nem hallottam egy szavát sem.

- Anna, ne aggódj, már csináltam ilyent. Kathynek, és másnak is. - Jéggé dermedt belsőmben tiltakozás formálódik.

- Meg tudom magam ott lent is mosni.

- Engedd, hogy segítsek. Muszáj, hogy én csináljam. A magam módján. Anna, hidd el, ha lenne más megoldás azt választanám, de bíznod kell bennem. Már mindent előkészíttettem a fürdőszobába. Oda kell mennünk. - Köpenyt terít rám, megfogja a kezem, és én akarat nélkül követem az alagsorba.

Senkivel nem találkozunk út közben, mintha lakatlan lenne a ház. Tudom, hogy Igor rendezte el így, és hálás is vagyok érte. Nem tudnám senki pillantását elviselni. A fürdőszobában meleg víz gőzölög vödrökben, a kádban, és a padot viaszosvászonnal terítették le. Kérdőn nézek Igorra, aki szégyenlősen félrenéz.

- Ahhoz, hogy meg tudjalak ott lenn mosni, erre a padra kell hajolnod. - mutatja. Leveszi köpenyem, és szelíden a pad elé térdepeldet. Én mintha álomban mozdulnék, tiltakozás nélkül tűröm, hogy előbb a kezemet, majd a derekamat is a padhoz kösse. Finoman simogat hátul, és lábaim maguktól tárulnak, hogy több teret adjanak kezének, ami egyre inkább csak a fenekemmel foglalkozik. Szememet már rég lehunytam, csak az érzések fontosak, amiket Igor cirógatása kelt bennem. És mert már tudom, hogy testem milyen gyönyörökkel tud megajándékozni nem tiltakozom, amikor egy síkos ujjat érzek fenekemben. De vadul megrándulok, amikor valami hideget tol ujja helyére. Szorosan tartja derekam, és már értem miért kötözött le. Pumpát hallok miközben érzem, hogy hasam furcsán megtelik. Aztán Igor erősen megnyomkodja hasam, és én tényleg elveszítem az utolsó csepp méltóságomat is, mire visszavisz a szobába, csak hüppögő viaszbábu vagyok a kezében.

Később csendesen ülök térdei között, miközben a hajamat fésüli, és történeteket mesél egy távoli országról, ahol végtelen hómezőkön három ló húzta szánok szaladnak az éjben.



Később újabb mesébe kezd, egy csillogó világról, ahol urak szivaroznak, és konyakot isznak. Meztelen lányok sürögnek körülöttük akik kéjesen visongnak, ha egy karfára hajtják testüket, és vadul beléjük túrnak, kézzel, vagy mással. Féktelen mulatozásokról beszél, amiken részt vett, és látta, hogy az urak isznak, kártyáznak, dorbézolnak és nem törődnek semmivel. Színészek szórakoztatják őket érzéki játékokat festve eléjük, egyszer még egy kopasz énekesnőről is mesél, aki egy tűzoltóparancsnokkal csinál valami számomra érthetetlent, de a mese sodrása máris távolra visz, és újabb vacsorák, mulatságok kábító története nyílik ki előttem, mint a mákvirág.

És ahogy Igor fülledt szalonok bujaságáról mesél cirógatni kezdi felkarom, és én megértem, hogy ez már nem mese, ezt a történetet már nem a vigasztalásomra mondja el.

És hallgatom, ahogy a jövőmet festi elém, amikor a nők gátlások nélkül tárják ki karjukat és ölüket ismeretlen férfiaknak, mert gazdájuk úgy kívánja. Láncon vezetett lányokról és fiúkról beszél, akik kutyaként követnek másokat, korbácsolásokról, ahol a sikoltások már nem kéjesek, és elmondja, hogy Szodoma és Gomora ma is létezik, és bár az Úr szétzilálta soraikat egyszer, azóta köszönik, jól vannak.

Története egyre részletesebb, fülembe suttogva mesél arról, hogy egy férfit szájjal is boldoggá lehet tenni. Számba dugja hüvelykjét, és arrra kér szopjam, mint egy gyermek. Aztán arra kér, körözzek a nyelvemmel körülötte, majd nyaljam le és fel. Megint megkeményedik, dörgöli farkát a hátsómhoz, de kísérletet sem tesz rá, hogy elővegye, miközben én utasításait követve szívogatom ujját, és azon tűnődöm, hogy ha egy férfihüvelyk ilyen nagynak tűnik a számban, vajon milyen lesz egy farkat kényeztetni.

Kopognak az ajtón, Igor feláll, és egy levelet vesz át. Azonnal felbontja, és csak annyit mond, hogy a gróf fia a vadászlakba rendelt minket. Ismét köpenybe burkol, és kocsiban visz át a lakhoz. Amikor belépünk félhomály fogad, bár láthatólag valaki már járt itt előttünk, előkészíteni mindent, vacsorát az egyik szobában, meg fürdőt mellette. Egy oszlopos ágy foglalja el a másik szobát, nagyobb, mint ami az úrfinál van, biztosan nem egy embernek, de mégcsak nem is egy párnak szánták. Tétován megállok előtte, de aztán Igor megkér, hogy segítsek neki. Így gyertyákat gyújtunk, ágyat vetünk. Apróságok, nem is tart soká. Aztán Igor elveszi köpenyem, amit eddig boldogan viseltem. Azt mondja az úr arra utasította, hogy készítsen elő, így sebes csuklóimat előbb rongyokba burkolja, majd magasan az ágy oszlopaihoz köti. Kifeszítve állok a két oszlop között, az ágy végén, aztán megint csuklyát húz a fejemre, és már nem látok semmitse. Hirtelen végigsimít hátamon, és széthúzza faromat. Síkos ujját mártja belém, megkeni hátsó nyílásom valami olajjal. Utoljára még a fülembe suttog:

- Anna, ha megkorbácsolnak próbálj arra figyelni, hogy ne fordítsd a tested a korbács felé, mert a korbács a hasadon és a melleden még iszonyatosabb.

Hallok még némi motozást, aztán csend borul a házra és én ott maradok kikötve a sötétben.

Képzeletem vadul száguld, próbálom elképzelni milyen fájdalmas lehet a korbács ütése, de szerencsére semmilyen fájdalmat nem tudok visszaidézni, még a pálcázás is csak a gyönyörrel keveredve villan belém. A várakozás, az ismeretlentől való félelem azonban borzolja kedélyem, végtelennek hosszúnak tűnik, mire hangokat hallok kintről. Lovak nyihognak, férfi beszéd hallik. Csizmás lábak dübörögek, és úgy hallom a másik szobában beszélgetnek, vacsoráznak. Egyre jobban remegek a várakozástól, libabőr borít mindenhol. Aztán meghallom, hogy felállnak, és már tudom, én vagyok a következő fogás. Mögöttem ajtó nyílik és belépnek.

- Látod, milyen csodálatos? A fővárosban sem találsz ennél szebbet. Mikor apánk ide száműzött nem gondoltam, hogy bármi szórakoztatót találok itt, de aztán erre a kis édesre bukkantam. - A gróf fia mögém lép, és valamivel végigcirógatja a hátamat, a lapockámtól egészen le, a fenekemig. Aztán az a valami már a farpofáim között halad, és én önkéntelenül felnyögök.

- Gyere, nézd meg közelebbről. Látod, megpálcáztam, és utána olyan könnyen élvezett el, hogyha nem tudnám, hogy szűz volt, azt gondoltam volna csak megjátssza. És amikor benne mentem el, úgy szorított a kis puncija, mint Mrs T szorítja az aranytallérokat a markába. - A másik férfi felnevet mögöttem, aztán érzem, hogy valaki alulról megmarkol.

- Hát Nigel, mindig ki tudtad választani melyik lány lesz neked való, száz közül is. Ez máris olyan nedves, hogy azonnal felnyársalhatnám. De gondolom neked más terveid vannak. - Már az első szavánál tudom, hogy a másik férfi a gróf idősebbik fia, az örökös. A zsák alatt levegő után kapkodok, a meglepetés, a belém markoló ujjak és a félelem együtt olyan szívdobogást okoz, hogy alig hallom szavait.

A gazdám elégedetten kuncog.

- No igen, más terveim vannak. Te csak ülj le abba a székbe, és figyeld, ahogy a mester dolgozik.

Némi motoszkálás hallik, aztán a férfi a fülembe suttog:

- Anna, kismadár, most meg foglak korbácsolni. Szeretem látni, ahogy a bőröd kinyílik, ahogy levegő után kapkodsz, ahogy a fájdalom veszi át a hatalmat feletted. Úgy érzem, ha a kezeim között vagy a fájdalomtól igazán és teljesen az enyém leszel. - Megint nem értem mit akar mondani, de azt már tudom, hogy hamarosan fájni fog.

- Tizet ütök. A hátadra, meg a fenekedre, egymás alá. Aztán majd meglátjuk.

És akkor elkezdődik. Semmilyen pálcázás nem készített fel a arra ami következik. A korbács hangosabban suhog, és bár az ágak kevésbé élesen vágnak bőrömre, minden ág végén kis csomó sokszorozza a kínt, szaggatja bőröm felszínét. Az első ütés után sikítva tekeredek, odébb, de hamar megbánom, mert a második ütés félig a combom elejére érkezik és egy szíj rám tekeredik, és a legérzékenyebb belső comb is perzselni kezd. A harmadik ütésre már helyemre fordulok, kegyelemért könyörgök, mert a vörös láva égetve elborít. Minden egyes ütésnél tudom, hogy ennél többet nem tudok elviselni, sírva, dadogva könyörgök szünetért, bármi megkönnyebbülésért. De nincs szünet, és a tizedik ütésre kiszalad az erő lábaimból, a kötélen lógok mozdulatlan.

- Fogd meg, milyen nedves. - és igaz, érzem, hogy puncimból nedv csorog, már a combom is tapad tőle. - Annácska kedvesem, elképesztő vagy. - Mormogja a fülembe, és az ágyékomat tartó kéz előre-hátra mozdul. A fájdalmat követő megkönnyebbülés, a korábbi fájdalmakat utáni végtelen gyönyör már megtanított mire számíthatok, így puncim éhesen tátog, várja hogy kitöltsék. Szinte remegek a kívánástól, akarom, hogy belémjöjjön, erősen dörzsöljön, duzzadt ajkaim üresek. És a férfi mögöttem pontosan tudja ezt, ujjai a kis gombocskát simogatják, tekergetik. Aztán kezeket érzek melleimen, a csúcsok már nem magányosan merednek a levegőbe, nagy férfikéz borítja őket.

Én még mindig a kikötve, de már a két férfi keze tart, az egyik előről, a másik hátulról karol. Valaki csókolni kezdi a nyakamat, majd vadul belemar a nyakam aljába, ahol a hátam kezdődik. Oda, ahol van már egy seb, az első vad harapástól, amit a gróf fiától kaptam. Most is ott harapdál, mint mén a kancát, közben kemény farka fenekem vágatába simul. Nyöszörögve próbálok erőt gyűjteni, hogy lábra álljak és fenekemet közelebb nyomhassam hozzá. Pedig ahogy megkínzott bőrömhöz ér, éget, mar, de nem érdekel, egyetlen dolog enyhítheti fádalmam, ha végre ott lent foglalkozik velem. És érti mit akarok, mert erős kezével megtartja csípőm, maga felé húz, és így egyre erősebben érzem, ahogy dorongja már a nedvet simogatja, le föl jár a vágatban szünet nélkül.
Közben a másik előröl matat rajtam, melleim gyömöszköli kíméletlenül. Kezét végigfuttatja karjaimon, és lassan kioldja kötelékeim. Még mindig erőtlenül dőlök, de ahogy hátulról megtart a fiatalúr, csak a mellkasom, a karjaim hullanak az ágyra. A férfi már a zsákot bontogatja, és egy pillanat múlva előbukkan könnytől csatakos arcom. Szorítom szemeim, most nem akarok senki arcába nézni.

- Micsoda kis csinos pofika! - jegyzi meg az örökös, - Vajon tudja használni ezt a szép vonalú szájat? - és már markol is hajamba, és felrántja fejem. Meleg ér a számhoz, selymes bőrbe borított kemény húst érzek ajkaimon.

- Nyisd ki a szád! - parancsolja, nagy kezével megszorítja arcom és kinyílik az út, és már tolja is befelé a farkát, miközben tartja fejem. Kicsit sós az íze, pézsmaillat árasztja el orrom, és emlékezni kezdek Igor szavaira. Előbb tétován mozdítom nyelvem, inkább csak ízlelni akarom, de mély nyögése újabb mozdulatokra késztet, aztán szívni kezdem, mint egy csecsemő. Hördül, tetszik neki. Egyre jobban rángatja fejem előre, hátra, és én követem a ritmust amit kíván. Közben nyelvemmel szorosan ölelni próbálom a vastag dorongot, tátom a szám olyan nagyra amilyenre csak bírom.

- Istenem, olyan forró a szája, mint a pokol tüze. - szól a férfi fölöttem. - Lazítsd el magad - utasít, és én próbálom, bár nagyon nehéz. Egyre erősebben nyomja magát előre, már a nyelvem alján is érzem, öklendeznék, de ő csak jön tovább. Nem kapok levegőt, de nem érdekli, mire szédülni kezdek, csorog a könnyem és állkapcsom olyan nagyra nyílik, hogy fáj. Aztán teljesen kihúzza magát és én köhögve próbálok minél több levegőt nyerni.

- Fordítsd ide, meg akarom kapni a punciját. - utasítja testvérét, és az vita nélkül emel fel engem az ágyra. A férfi előttem maga felé húz, számra tapad szája, és meglepően gyengéden csókol. Nyelve finoman simogatja számat, kergetőzik nyelvemmel. Közben hátradől, és egyszercsak azt veszem észre, már a melkasán heverek, a nyakát ölelem, és élvezem a közelségét, a kezének finom cirógatását az oldalamon, ahogy lassan simogatja melleimet oldalról. Közben farka ázott bejáratomnak ütődik, szinte korcsolyázik nedveimben, olyan könnyen csúszik vágatomba. Aztán hátranyúl, és érzem ahogy hegye megakad a duzzadt bejáratnál, és a rugalmas húsban finoman feszítve előrehatol. Boldogan fogadom be, megkönnyebbülés ahogy kitölt, egyre nagyobbra nyitva engem. De alig halad előre, tán egy centit sem, máris incselkedve visszahúzza magát és én csalódottságomban szűkölök, próbálom magam közelebb tolni gyönyöröm forrásához.

- Nagy lesz ez neked - suttogja. Nem érdekel, már csak egyre gondolok, hogy valami betöltsön ott lent. Körözök csípőmmel és érzem hogy puncim kis szívó mozdulatokat tesz, mintha a farok hegyét akarná elkapni. És akkor ott van végre, most már egyáltalán nem óvatos, megtalálja a nyílást és a másiknál sokkal nagyobb, vastagabb dorongra feszülök rá. Halad belém, éget belülről, húsom még érzékeny tegnapról és ez a karó sokkal több helyet igényel, hiába vagyok csúszós az izmos gyűrű alig bírja a tágulást. De nem számít, nyomom magam hátra és egyszercsak bennem van, kitölt teljesen. Egyszerre nyögünk fel, amikor már nem tud tovább jönni. A fenekemen szőrszálak círógatását érzem, és belül lüktetek a nagy dorong körül. Kezével szorosan tartja csípőmet, aztán felemel. Leemel farkárkól, és a súrlódás megint a mennybe visz. És már húz is vissza, lovagolok, láttam sokszor hogy csinálják az igazi nyeregben, úgy emelget le-föl magán. Én meg rugózok és megtámaszkodom szőrös melkasán, és csak kapkodom a levegőt.

- Nem tarthatod meg az egészet magadnak - mondja mögöttem panaszosan fiatalabbik gazdám, és megszorítja fenekemet. A bátyja beleegyezően mordul, elengedi csípőm és nyakamnál fogva előre húz. Egy pillanatra elveszítem az egyensúlyom, és valósággal felnyársal a farka, amit lovagolok. Sokkal mélyebbre csúszik mint eddig és a puncim rángani kezd a fájdalommal vegyes kéjtől. Félig öntudatlan zuhanok előre ölelésébe, ahol remegve sóhajtozok. Teljesen ellazulok ott lent, de továbbra is magamban tartom a hatalmas dorongot.

Ezért lepődöm meg nagyon, amikor a mögöttem lévő hirtelen megmarkolja fenekem pofáit, és széthúzza és már érzem is, hogy tolakodna befelé. Azonnal minden izmom megfeszül ismét, mert tudom, hogy azt nem lehet, egyszerre két dorong nem fér belém. Sikítanék, de amelyiken fekszem megmarkolja tarkóm, és nyelvével tömi be a számat. És közben, ott alul furakszik a másik, próbálja a szoros gyűrűt, feszegeti. Amikor nem megy nagyot vág csupasz és megkínzott fenekemre, és én a meglepetéstől egy pillanatra ellazulok. Vesztemre, mert már bennem is van, érzem, hogy áttörte a szoros ellenállást. Most fizetődik ki Igor előrelátása, az olaj, amivel bekent csúszóssá tesz, segít a többi nedvvel együtt, és támadóm könnyedén csúszik előre, és engem máris két férfi fog szorosan közre.

- Ejnye öcsém, nem gondoltam, hogy ekkora faszod van. - nyögi az örökös - Minden mozdulatodat érzem az enyémen.

Én csak nyöszörgök, a fájdalom még a korbácsolást is felülmúlja, biztos vagyok hogyha valamelyik megmozdul, szétszakadok odabenn. Aztán az örökös valóban megmozdul, lassan, óvatosan kivonja magát. Farkának feje ugyan nem bukik keresztül a bejáraton, de némileg enyhül a nyomás, és a fájdalom. Aztán lassan visszaindul, de erre már az öccse is megindul ellentétesen. Nagyon lassú procedura ez, óvatosan próbálgatnak engem, és egymást. És bármilyen hihetetlen, lassan mégis ellazulok, már nem feszítenek végsőkig, görcsös kapaszkodásom feloldódik a melegben. Aztán az örökös szájába veszi mellem, minden szívást érzek az ágyékomban is, mozgásuk egyre simább és a lassú hintázásban már gyűlik bennem a forróság megint. A fiatalabb megint megharapja a vállamat és ettől bennem elszabadul a kéj. Most csak néhány görcsös mozdulat, megváltó rángás, de ez a néhány szorítás is elég, hogy a gróf fia a puncimba élvezzen. Amikor aztán kihúzza magát belőlem, az öccse már nem fogja magát vissza, vadul meghág, aztán ő is elönt belülről és lihegve zuhan ránk.

Már csöndesen szedelőzködöm, a két alvó férfit figyelve, amikor dörömbölnek a lak ajtaján. Sietve szaladok, és résnyire nyitom az ajtót. Hál istennek Igor az, így beengedem, nem zavar pucérságom. Rám sem néz, már a szobában van, és a fivéreket költögeti. Amikor az idősebb felébred, és kissé még zavarodottan bámul rá, akkor mondja:
- Uram, most jött a hír. Meghalt a gróf.

Ez mindent megváltoztatott. Mint utóbb megtudtam, a két fivér évekig nem beszélt egymással, a vadászlakban és bennem békültek ki. A gróf halálával a kisebbik számüzetése is befejeződött, visszatért a fővárosba, ahol a fivére társaságában nálam sokkal szebb és készségesebb nők elégítették ki minden vágyát. Igorral üzent ugyan, hogyha akarom, vesz nekem egy házat, ahol látogathat, vagy beajánl egy házba ahol több lány él együtt, de nem kértem belőle. Így is küldött némi pénzt, és én más szolgálatba szegődtem, elég messzire, ahol senki nem ismert. Igor meglátogatott, és amikor bevallottam, hogy viselős vagyok elvett feleségül. Még az új grófnak is elmondta a hírt, aki annyi pénzt adott nászajándékba, hogy abból Igorral hentesüzletet vásároltunk, és most egy hentes tiszteletre méltó feleségeként nevelem fiainkat.

És már csak nagyon ritkán jut eszembe az a különleges három nap, ami minden szempontból felszabadított.