Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
A nők bosszúja, 1. felvonás. történetnek a folytatása.
(Fantázia történet)
A történet a fantázia szüleménye, BDSM és Horror keveréke, de alapvetően a horrorba tartozik....
Lecsúsztam a fal mentén, és széttárt lábakkal csupasz fenekemmel a padlóra ültem. A fejem...
Sziasztok! Ez egy skicc, az első írásom. Szeretnék rá őszinte kritikát kapni! A történetet...
Friss hozzászólások
Dr. Stephen P. St.John: Sok gondolatom volt, de végül...
2024-03-28 20:01
Marthy: Mmm! Lányként os imádós történ...
2024-03-28 16:03
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:47
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:46
Materdoloroza: Pedig én is vártam a folytatás...
2024-03-27 22:41
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

A komisz I.

Zsuzsinak nem akaródzott behajtani az elhanyagolt tanyára. A kerítést évekkel ezelőtt kidöntötte a szél, az istálló déli fala beomlott, és az udvart felverte a gaz. Inkább a földút szélére húzódott, kiszállt az autóból, az anyósülésről felnyalábolta a táskáját, becsapta maga mögött az ajtót - kulccsal vesződni eszébe se jutott, kilométerekről meglátni itt az embert -, majd az alig kitaposott ösvényen megközelítette a házat.
Lélek se mozdult körülötte, rovarok döngtek az öreg körtefa alatt rohadó gyümölcsön, és cefreszag terjengett a forró levegőben.

A ház jobb állapotot mutatott, mint az ólak, hiánytalanul sorakoztak a cserepek a tetőn, épp volt minden ablakon az üveg, és lábtörlőt helyeztek az ajtó elé. Zsuzsi öklével megzörgette a nehéz tölgyfaajtót és várt. Könyörtelenül tűzött a nap a hátára, és legyek csípték meztelen bokáját.

Még egyszer zörgetett, s mivel továbbra sem válaszolt senki, hát megpróbált benyitni, de az ajtó nem engedett. Hátrébb lépett, tétován körülnézett, majd a jobboldali ablakhoz sétált, és megpróbált belesni rajta. Hiába. A függöny útját állta kíváncsi tekintetének. Azért megkocogtatta az üveget, de nem érkezett felelet.
Visszasétált az ajtóhoz. Ha már megadta magát a rábeszélésnek, háromnegyed órát utazott a főúton, majd újabb háromnegyedet zötykölődött dűlőről dűlőre, kétszer eltévedt, és három falut bejárt fölöslegesen, nem fog dolgavégezetlen távozni.
Újra zörgetett.

Valami mozdult benn. Csoszogás, majd dörmögés, akár egy lomha állat neszezne az ajtó mögött, zár csörgött, rezdült a kilincs, és lassan kitárult az ajtó.
Középkorú férfi állt az ajtóban, hosszú, kéthetes szakállal az arcán, félmeztelenül, régimódi, csíkos pizsamanadrágban, amilyet Zsuzsi a nagyapján látott utoljára, amikor halála előtt az elfekvőben meglátogatta. A férfi se festett különbül, mint a nagypapa, bőre egészségtelenül fakó volt, meztelen felsőteste sovány és törődött.
- Mit akar? - morogta köszönés helyett, és vállával az ajtófélfának dőlt, mert nehezére esett megállni.
- Horváth Istvánt keresem - mondta Zsuzsi, mert a férfi nem lehetett István, aki még a harmincat se töltötte be, ez meg itt előtte legalább negyven, de talán több is megvolt.
- Ki maga, és mi a fenét akar tőlem? - kérdezte barátságtalanul a férfi, és gyanakvón összehúzta véreres szemét.

Zsuzsi először nem akarta elhinni. Mégis István? Aki az esküvőn olyan vidáman mosolygott és olyan fiatalosan rázta a diszkózenére. Ez a roncs. Aztán, mikor alaposabban megnézte, látta a sok szőr alatt fiatal arc rejtőzik, és a szem formája is egyezik az esküvői képeken látottakkal.
- Varró Zsuzsi vagyok, a felesége unokatestvére - mondta.
- A volt feleségemé, a fenébe is - vakkantotta a férfi.
- A volt feleségéé - sietett helyesbíteni Zsuzsi, mert nem szívesen haragította magára az embereket. - Joli néni küldött. Felhívott telefonon, és mondta, hogy maga beteg.
A férfi cifrán káromkodott, ellökte magát az ajtókerettől, és megragadta a kilincset.
- Nem tudom, mi a fenét akar az a minden lében kanál vénasszony, de üzenem neki, hogy szálljon le rólam.
Hátrébb lépett, hogy bezárja maga előtt az ajtót.
- Várjon - kiáltotta Zsuzsi, és beljebb lépett. - Joli néni szerint magának tüdőgyulladása van, és nem hajlandó kórházba menni.
- Nem is, a jó, fészkes fenébe.
- Nem találna ki valami újat? - szaladt ki Zsuzsi száján a kérdés. - Unom a sok fenét.

A férfi szemében jókedv villant, és alaposabban szemügyre vette a lányt. Átlagos arc, rövidre vágott barna haj, a divatosnál kicsit teltebb alak.
- Maga az a csitri az esküvőnkről, akinek több vas volt a szájában, mint a sarki vaskereskedésben? - kérdezte bágyadt vigyorral az arcán.
Az undok megjegyzés és a csípőjére sikló pimasz tekintet Zsuzsi maradék udvariasságát is elűzte.
- Igen. Jól emlékszik. Fogszabályozóm volt akkoriban. Kedves, hogy említi. De míg én csak szépültem azóta, magáról nem tudom ugyanezt elmondani.
A férfi felnevetett, vagyis megpróbált, de kínzó, ugató köhécselés lett a vége. Előre görnyedt, arca fájdalmasan eltorzult, kezét megkínzott mellkasára szorította.
- Mint látom, Joli néni diagnózisa helytálló volt - jegyezte meg hűvösen Zsuzsi, mert tünetek, kórismék és terápiák között érezte otthon magát. - A tüdőgyulladás komoly dolog. Megterheli a szívet, szövődményként felléphet szívizom és szívbelhártya gyulladás, esetleg tüdőtályog - sorolta tudálékosan, a görnyedt férfi hóna alá nyúlt, beljebb vezette a házba, és behúzta maga után az ajtót.

Benn a tagadhatatlan dohszagon túl kellemes hűvös fogadta. Kétszáz éves parasztház konyhájában állt, lába alatt karcos kőlapok, fölötte gerendás mennyezet, egyszerű deszkaajtó balra, és egy ugyanolyan nyitva jobbra. Ez vezetett a szobába, Zsuzsi látta a vetetlen ágyat, az ósdi szekrényt, a keskeny ablakot.
- Helyesebb, ha lefekszik - mondta ellentmondást nem tűrő hangon, és az ágy felé kormányozta a kimerült embert. - Már a kezemmel is érzem, hogy magas a láza, és a köhögése magáért beszél. A fájdalom pedig, amit az oldalában érez, felveti a fibrines mellhártyagyulladás gyanúját - magyarázta rendületlenül, míg az ágy szélére ültette, majd gyöngéden a párnákra fektette a férfit, és az ágyra emelte a lábát. - Sok folyadékra, pihenésre és antibiotikumra lesz szüksége.
- Mit karattyol itt össze, kislány? Ki a fene maga? Úgy beszél, akár egy átkozott doktor.

- Vigyázzon a szájára! - figyelmeztette Zsuzsi, és elnyomott egy mosolyt. Mivel ő rendkívül tisztelettudó volt, módfelett élvezte mások merészségét. - Nem vagyok orvos. Okleveles ápolónői képesítést szereztem.
- A rossebbe - hördült fel a férfi. - Ugye néhány perces rokoni látogatásra jött? Nem ápolgatni akar, mint valami francos, irgalmas szamaritánus?
A lány elengedte a füle mellett a morgást, párnát vert fel, ágyneműt igazgatott, fiókot húzogatott, majd ablakot nyitott.
- Mondja már, a keservit magának! - türelmetlenkedett a férfi. - Minek jött ide?
Zsuzsi az ablak előtt állt, és csak az udvar látta elégedett mosolyát.
- Joli néni megkért, hogy viseljem gondját magának néhány napig. Míg jobban nem lesz. Mivel a mentőt elhajtotta, a körzeti orvost nem engedte be az ajtón, engem lesz kénytelen elviselni.

- Nincs az a hatalom - motyogta a férfi. - Páros lábbal rúgom ki magát.
Zsuzsi sarkon fordult, közelebb sétált az ágyhoz, és csípőre tett kézzel megállt a férfi előtt.
- Azt ugyan megnézem. Egy újszülött kismalacban több az erő, mint magában.
- Harminc perc alatt kiszekálom - fogadkozott amaz.
- Meglátjuk - felelte napfényes mosollyal a lány, és most először látszott annak, ami volt, vidám, fiatal nőnek okleveles ápolónő helyett. - Meglátjuk.

Zsuzsi tíz percet hagyott a férfinak pufogásra, közben szétnézett a konyhában, vizet tett oda melegedni a palackos gáztűzhelyre, belesett, majd fintorogva kifordult a kamrából, kinyitotta, majd rémülten visszazárta a zörgő hűtőt és a félig üres konyhaszekrényt.
Amikor megmelegedett a víz, a mosdótálba öntötte, kezet mosott, és táskájával a kezében visszatért a hálószobába.
A férfi időközben elaludt, hangos, hortyogó szuszogása betöltötte az alacsony helyiséget, arcára beteges pírt vont a láz.

Zsuzsi körülnézett, hogy egy szabad felületet keressen a holmijának. Az egyetlen asztalon meglepően korszerű számítógép pöffeszkedett, és nyitott könyvek hevertek egymáson szerte-szét. A lány az asztal sarkán kezdett helyet csinálni magának, bezárta és egymásra tornyozta a könyveket, összegyűjtötte a rajzokkal teli papírlapokat, szétszóródott ceruzákat, rajzkrétákat.
- Ne piszkálja a cuccaimat - sziszegte a férfi az ágyból, és nehézkes mozdulattal a másik oldalára fordult, hogy szemmel tarthassa Zsuzsit.
- Semmi baja nem lesz a könyveinek. Inkább jót tesz nekik, ha összezárom őket. A legtöbbnek máris eltörött a gerince, és hullik a lapja. Ha valami fontos magának, miért nem becsüli meg jobban?
- Szálljon le a könyveimről!
- Igenis - felelte Zsuzsi oda sem figyelve, mert végre feltárult előtte egy megfelelő nagyságú terület, ahol végezhette a dolgát.

A férfi most vette észre a jellegzetes formájú orvosi táskát.
- Azzal meg mire készül? - kérdezte gyanakodva.
Zsuzsi vállat vont.
- Ha tudni akarja, felsorolhatom. Megmérem a lázát, aztán az eredmény függvényében kap lázcsillapítót, injekciót, tablettát, vagy kúpot - itt a szája széle megremegett az elfojtott mosolytól -, és mindenképpen antibiotikumot.
- Csak nem képzeli, hogy hagyom szurkálni magam?
Zsuzsi befejezte a táskában való turkálást, felemelte a fejét, és akár egy veszélyes fegyvert, magasba emelt egy fecskendőre erősített tűt.
- Harcolni akar? - szaladt fel kérdőn a szemöldöke, és arca ádáz kifejezést öltött.

A férfi nem tudta mosolygás nélkül nézni. Visszahanyatlott a párnára.
- Aligha lenne hozzá erőm. Maga nehézsúlyú ellenfél.
Csak mikor kimondta, látta meg a fájdalmat a lány arcán. Zsuzsiból elszállt a tűz, és leszegte a fejét. Kivette a digitális lázmérőt a táskából, a férfihez vitte és bekapcsolta.
- Vegye a szájába - parancsolta kurtán.
Hangjától s férfiban ismét feltámadt az ellenkezés vágya.
- Egy frászt.
Zsuzsi hosszan, tűnődve nézte.
- Úgy viselkedik, akár egy gyerek. Ha nem hallgat rám, órák alatt életveszélyes állapotba kerül, nyikkanni se lesz ereje, és akkor mindenképpen kihívom magához a mentőt. Mire beérünk Szolnokra, elveszíti az eszméletét, katétert dugnak a micsodájába, infúziót a vénájába, ágytálat a feneke alá, és ami befolyik fenn, majd formás zacskóba gyűlik az ágya mellett lenn...

- Elég, elég!. Hagyja abba, maga szadista - tiltakozott a férfi. - Csinálja, amit akar.
- Ezt fogom tenni - nyugtázta Zsuzsi, és az engedelmesen nyíló szájba helyezte a hőmérőt. Az ágy mellett mozdulatlanul állva megvárta, míg jelez és leolvasta.
- Negyvenegy, nyolc. Magas. Lázcsillapító injekciót is kap.
Visszament az asztalhoz, ismét keresgélt a táskában, ampullát reszelt, majd szívott fel, újabb üvegcsét szedett elő, szívott, nyomott, oldott és rázott.
- Mi az ördögöt csinál? Permetszert kever? - kérdezte a férfi.
Megint sikerült megmosolyogtatnia a lányt.
- Ne aggódjon. Értek hozzá.

- Biztos? Mi van, ha maga körözött rabló, és leütötte a kedves doktor nénit a szomszéd portán, elvette tőle a táskáját, most meg itt szórakozik velem? - nyafogott a férfi, mert szerette látni a lány mosolyát, és mert az imént akaratlanul megbántotta. Átvitt értelemben gondolta a nehézsúlyút. Nem volt a lány kövér. Teltebb, mint a divat, de a karcsú combok hiányáért kárpótolta a formás popsi, és az egyszerű blúz alól átsejlő két súlyos mell. Ezeket nem kell nyomorgatni, hogy szorosan körbevegyék meredező tagját, ha a cicik közt elmenni támadna gusztusa.

A lány kis tálcára tette az eszközeit, és visszasétált az ágyhoz.
- Forduljon a hasára.
- Minek? A seggemet akarja stírolni?
- Megdöfni akarom a hátsóját. Muszkus injekciót kap.
A férfi nyögve a hasára hengeredett, de tovább morgott.
- Ne fárasszon engem ezzel az orvosi dumával, kislány. Mondja magyarul.
- A popójába kapja a szurit, kedves - incselkedett Zsuzsi, mert egyre inkább szórakoztatta a férfi. Előrehajolt, bal kezével lejjebb igazította a pizsama derekát, és hüvelykujjával megérintette a csípőlapátot, hogy kimérje az injekció helyét.
A férfi sovány hátsója az ijedtségtől görcsbe rándult.
- Ne fogdosson, hanem döfjön, kislány!
- Ne kislányozzon - intette le Zsuzsi, és beadta az injekciót. - Muszáj méricskélnem. Még átszúrnám a csontos fenekét.

Visszarángatta a férfira a nadrágot és betakarta.
- Most hagyom kicsit aludni, és ha lement a láza, megmosdatom.
- Mi? - kérdezte erőtlenül a férfi, de a lány már kiment a szobából.
Hallotta, hogy Zsuzsi a konyhában csörömpöl, vizet önt, ajtókat nyitogat, de akármennyire is szeretett volna, nem bírt tiltakozni. A hátára fordult, és levegő után kapkodva zihált. Szeme előtt összefolyt a mennyezet gerendázata, a középre akasztott egyszerű lámpabúra. Elaludt.

Csatakosan, de jobb közérzettel ébredt.
- Látja? - hallotta maga mellett a nő hangját. - Máris könnyebb. Hat a lázcsillapító.
Kinyitotta a szemét.
Amíg aludt, a nő berendezkedett a munkához. Az ágy mellé állította a konyhai hokedlit, rá a mosdótálat, az ágy végére terítette a törülközőt, és egy tiszta lepedőt hajtogatott csíkba éppen.
- Forduljon az oldalára - mondta, és már nyúlt is a férfi vállához és combjához, hogy segítse a mozdulatot.
Az csöndesen engedelmeskedett. A lázzal együtt elszállt az ellenkezés tüze is belőle. Minek dacolna a nővel? Akár egy dongó, kitartóan zümmög körülötte, míg fel nem szippantja a könyörületesség nektárját.

A nő több rétegbe hajtott lepedőt terített alá, és visszaengedte a hátára. Tiszta rongyot fogott a kezébe - a karos ládában tartott konyharuhára ismert benne István -, a szappanos vízbe mártotta, kicsavarta, és szakavatott mozdulatokkal nekilátott a férfi tisztogatásának. Megtörölgette az arcát, a nyakát, a közelebb eső vállát, karját, kezét.
- Minek küldte magát Joli néni? Nem is vagyunk rokonok - kérdezte a férfi, hogy a beszélgetés elterelje figyelmét zavaráról. Zsuzsi olyan szenvtelenséggel vette sorra minden négyzetcentiméternyi bőrét, akár oktalan csecsemő lenne felnőtt férfi helyett.
- Maga Dóri apja - felelte a nő, és ráhajolt, hogy elérje a másik karját is, közben melle a férfi meztelen mellkasát súrolta. - Joli néni nem venné a szívére, ha Dóri félárván nőne fel.
A férfi fújt egyet.
- Nocsak! Dóra új férje, a Zsolt nem elég jó neki?
A nő szigorúan nézett a szemébe. Közel volt az arca, még a barna szivárványhártya körött a zöld gyűrűt is látta a férfi.
- Ne beszéljen ostobaságot. Dórinak maga az apja.
- Na persze. A fejőstehén.

- Mielőtt elsírja magát, emlékeztetem, hogy az utóbbi fél évben alig néhány forintot utalt át Dóra számlájára - jegyezte meg a nő, felegyenesedett, és kiöblítette a rongyot.
- Nocsak. A család kibeszél engem a hátam mögött? Honnan tud maga a dolgainkról?
- A nagyinál szoktam találkozni Dóráékkal. Onnan.
- Maguk aztán összetartó család - jegyezte meg a férfi némi irigységgel a hangjában.
- Az - hagyta rá mosolyogva Zsuzsi. - Magára is van gondunk.
- Persze - zsémbelt a férfi, aztán felkapta a fejét. - Mi a fészkes fenét csinál? - kiáltotta elképedten, mert a nő a pizsama derekát kezdte gombolni.

- Azt hitte, a gatyáját fogom szappanozni? - kérdezte Zsuzsi, és igyekezett nem zavarba jönni. Évek óta körzeti ápolónőként dolgozott ugyan, de háznál legfeljebb öregembereket mosdatott.
- Komolyan meg akarja mosni a seggem? - kérdezte a férfi döbbenten.
- De meg ám, ha magához tartozik - felelte Zsuzsi, és kezdte lehúzni a nadrágot. - Emelje a fenekét!
A férfi emelte, és az újszerű élménytől elakadt a szava. Fiatal nők kizárólag egyetlen célból vetkőztették eddig.

Kiszolgáltatottnak, tehetetlennek és némiképp nevetségesnek érezte magát lankadt, pucér hímtagjával, kiterítve.
- Hozok tiszta vizet - mondta Zsuzsi, a férfi csípőjére terítette a pizsama nadrágot, kivitte a mosdótálat, majd hamarosan visszatért. A vizet a helyére tette, és az ágy végébe hajította a pizsamát.
- Van tiszta ruhája? - kérdezte, míg a férfit az oldalára hengerítette, és előbb a jobb csípőjét, combját öblítette végig.
- Azt hittem, míg aludtam, mindent feltérképezett itt - morgott a férfi, és elhűlve figyelte, ahogy a fürge női kéz a két farpofája közé nyomakodik.
- Nem gondolja, kislány, hogy ez azért túlzás? - nyögte.
- Nem gondolom - felelte közömbösen Zsuzsi, visszahengerítette a férfit a hátára, és kissé széjjelebb húzta a combjait. Nyilvánvaló volt a szándéka, hogy mire készül.

Már az imént is, amikor a fenekét simogatta, de most aztán egyértelműen éledezni kezdett István férfiassága. Először átfutott rajta a szégyen, aztán a kajánság győzedelmeskedett. Amit főzött a kis hölgy, egye is meg. Úgy tüsténkedik körülötte, akár egy Teréz anya klón, de azért ő még emlékszik a megszeppent csitrire az esküvőről, és a sok családi vonást is nehéz nem észrevenni. A szája formája például szakasztott a volt feleségéé. Nem tud nemtelen, irgalmas nővérként gondolni rá.
- Mióta él itt a tanyán? - kérdezte Zsuzsi, akinek, furcsamód most vált fontossá a beszélgetés.
- Két éve - felelte kurtán a férfi. Noha nem nézett oda, érezte, vesszeje már megkezdte dicsőséges emelkedését a vízszintes helyzetből a függőlegesbe. Akár egy orosz interkontinentális rakéta valamelyik James Bond filmben, mikor célba veszi a Fehér Házat. Csak a figyelmeztető vészjelzés nem tülkölt fülrepesztőn hozzá.
- Nem túl kietlen itt? Elzárva a világtól, az emberektől? Én biztosan egyedül érezném magam - fecsegett Zsuzsi, és a heréket finoman félrehúzva, a lágyékhajlaton simított végig a rongyával.
- Nem - felelte a férfi, és vesszeje immár büszkén meredt az ég felé.
Zsuzsi kiegyenesedett. Arca vérvörösre gyúlt zavarában.
- Direkt csinálja ezt?
- Mit? - kérdezte István ártatlan arccal, és nagyra nyílt szemét a nőre emelte.

Zsuzsi eddig azt hitte, legföljebb menekülni képes a kínos helyzetekből, de mikor István arcán a gyerekes, komisz kifejezést meglátta, ellenállhatatlanul kitört belőle a nevetés.
Amaz is elmosolyodott, és váratlan cinkosság alakult ki közöttük, ami elfújta Zsuzsi zavarát.
A férfi hasára csapta a nedves rongyot.
- Ezt fejezze be maga! - mondta nevetve. - Kimegyek a konyhába. Szóljon, ha végzett! Megmosom a lábát.
Kifelé menet még hallotta a férfi dohogását.
- Szép kis nővérke. A betegre hagyja a munka dandárját.
Hozzászólások
További hozzászólások »
D.S. ·
Tetszett az írásod.

Marokfegyver ·
A téma nem valami nagy durranás, így a cselekmény sem az. De ahogy írod!...
Enyhe erotikus feszültség bontakozik ki a kietlen környezetben, jók a párbeszédek, s még az odaillő, visszafogott humorról sem feledkeztél meg. Végig fenntartottad az érdeklődést, és biztos vagyok benne, hogy a következő részben sem fog lankadni.
Összességében tetszett!

AmandaAdmin ·
Kedves Felhasználók! A Tortenetek csapata új oldalt nyitott a lányokkal való szex randevúzáshoz: WWW.TEENSFK.SITE Ezer erotikus történetet gyűjtenek össze ott, vannak ismeretségek és kommunikáció. Meghívjuk Önt, hogy csatlakozzon. Az ingyenes regisztráció továbbra is nyitva áll.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: