A hold utolsó fia 1. rész

-    Még egy pohárral kérek George.  – letéve a pultra bárgyún a csapos felé mosolyodtam.
-    Nem lesz már kicsit sok Tom? Inkább… - az öklömet lecsapva belebámultam a képébe.
-    Inkább mi?! Mit akarsz tenni? Hazaviszel?! – a pult mögött lévő egyik üveget megfogva elvettem. – Nekem már nincs otthonom. – lecsavarva a kupakját, egyből vedelni kezdtem az italt, ami minden bizonnyal vodka lehetett.
-    Oké, haver, most már elég lesz. – George ki akarta venni a kezemből, mire én elhúztam előle és még egyet húztam belőle.
-    Az ágyunkban basztak! A szemétláda nem tudott volna egy vadidegennel megcsalni, nem, neki a saját asszisztensét kellett felvinni a közös lakásunkba. Amikor pedig hazaértem, éppen hátulról farkalták meg. – körbefordultam a bárba és sok értetlen, szánakozó tekintetett nézett vissza rám, majd a pult előtt megállva odasúgtam a csaposnak.
-    Nekem persze azt mondta, hogy ő nem szereti. – utána hálás közönségem felé mondtam a többit. – Mindenki ismeri ezt az érzést ugye?! Milyen mikor becsapnak, és úgy érzed, nem szeret senki sem? – elmosolyodtam és az ajkamhoz érintve az üveget nyeltem sebesen a folyékony bátorságot.
-    Szar! Egyszerűen szar az élet! – a lekicsinylő tekintetekre nem is figyelve kinyújtottam a nyelvem feléjük. – Mindenki bekaphatja. – a piát magamhoz szorítva próbáltam rendet tenni a fejemben, ahogy a kijárat felé vonszoltam magam, amikor beleütköztem valakibe.
Amitől a maradék egyensúlyomat is megpróbálva megtartani belekapaszkodtam az idegenbe. Egyik kezemmel fekete bőrkabátját ragadtam meg a csípőjénél, míg a másikkal erős karját tapintottam ki. Fejet felemelve találkozott a tekintettünk.  Kék szemei, mint a tenger, áramlatai azonnal magukkal vittek. Jobb arcán egy hosszú vágás ment végig, melyet követve megláttam az ajkát.
Legszívesebben azon nyomban megcsókoltam volna, de még résszegen sem tudtam kikapcsolni az agyamat. mely azon nyomban ellenezni is kezdte. Még mindig őt néztem, közben pedig az ujjaim már készek lettek volna teljesen feltérképezni a testét. Az arcán lévő finom, apró borostáját figyeltem, amikor éreztem, hogy kezd felém hajolni. Eső és erdő illata csapott meg, a kezemen megéreztem az ujjait, majd hirtelen a szeme elsötétült, az izmai megfeszültek.
Tekintette elfordult, majd elengedve hátralépett. A következő pillanatban George került elém, hogy visszakérje az üveget és hívjon-e egy taxit nekem. A kezébe nyomtam a vodkát és mikor a háta mögé néztem az idegen már sehol nem volt.
-    Figyelj Tom! Menj haza és pihend ki magad. Hidd el holnap minden jobb lesz. – bólintottam felé, miközben a karomat megfogva kivezetett a bárból.
-    Hívok egy taxit neked. – már ütötte volna a számukat a mobilján, amikor a kezemet készülékre tettem.
-    Nem kell George, de köszi. Már sokkal jobban vagyok. – ami nem volt igaz, de nem akartam, hogy miattam aggódjon. –  Nyugi, közel lakok. Tudod jól. – nem igazán nyugtatta meg a tény, de nem nagyon érdekelt.
Elköszöntem tőle, tekintetének súlya egészen a sarokig követett, míg nem befordultam. Szánalmasnak és naivnak éreztem magam a történtek miatt.
Már az, hogy egy hónap után összeköltöztem vele sem tűnt most már olyan ésszerűnek, ahogy az egész életem sem.
El kell költöznöm minél hamarabb és egy új helyet keresnem, nem bírnék még egy napot ott tölteni. A mobilt elővéve már tárcsázni akartam a számát, amikor az órára tekintve inkább meggondoltam magam. Ma már úgyse tehetek semmit. Hazamegyek, lefekszem a díványra és majd holnap eldöntjük, hogy hogyan legyen tovább. Ahogy a zsebembe süllyesztettem a telefont, úgy éreztem meg újra az illatot.
Eső és erdő, a kezemet az orromhoz emelve mélyen beszippantottam, felidézve magamban az idegen kék szemeit. Ez teljesen rám vall, vágyódóm egy ismeretlen után, ahelyett, hogy elkértem volna a számát és most éppen nála lehetnék.
De még józanon sem tudok senkit felszedni, miért lenne másabb, ha ezt részegen teszem. Még Dan esetében is ő kezdeményezett állandóan, én csak bólogattam és imádtam a közelében lenni, de ennek mostantól vége. Megálltam és az ég felé kiáltottam.
-    Hallod nagyvilág! A sarkamra fogok állni és végre élni fogok, ahogy csak én akarom! – a kutyaugatáson és a távolban szóló szirénákon kívül nem is vártam mást, viszont egy hang a sikátorból meglepett.
-    Szép fogadalom. – a sötétből egy rövid szőke hajú középkorú nő lépett ki. – Kár, hogy nem tudod betartani. – fekete kabátjának egyik zsebében matatni kezdett, közben szürkés szemét le nem véve rólam.
-    Mi? Ezt, hogyan érti? És egyáltalán mi köze van hozzá? – erre elmosolyodott és az ujjai között egy szikét tartva elvágta mindkét csuklóját.
Szólni sem tudtam a döbbenettől, pláne mikor megláttam, hogy az ereiből szürke folyadék szivárog ki.
-    Mi a fene történik itt? – a nő szájával csücsörített felém egyet, majd a kezén végigcsorgó lé kezdett egyé válni az ujjai között.
-    A szaga. Idáig érzem, hogy bűzlik tőle. – minden egyes szót undorral ejtett ki és háromágú ezüst tőrök jelentek meg. – Több esze is lehetne, mint, hogy egy olyannal álljon össze. – már szólásra nyitottam a számat, amikor hirtelen előteremve a falhoz vágott.
-    Biztosan összetéveszt valakivel. Én nem ismer… - a szavak ordítássá váltak, ahogy megéreztem az egyik tőr pengéjét karomban.
Ezután segítségért akartam kiáltani, de még mielőtt megtehettem volna a másik fegyverrel néztem farkasszemet.
-    Ha nem akarja, hogy a karjánál többet veszítsen, akkor árulja el, hogy hol van. – belenézve a szemébe észrevettem, hogy nincsen írisze, egy merő szürkeség uralkodott benne. – Mondja el és lehet, hogy életben hagyom. – elmondtam újra, hogy nem ismerem, akit keres, erre a tört még mélyebbre nyomta a húsomba és egészen közel hajolt hozzám.
-    Tudja, mindig is érdekelt, hogyan képes valaki összeállni egy ilyennel, mint ő. – aztán elgondolkodott és arcára meglepettség tükröződött. -  Bár lehetséges, hogy maga éppen erre indul be. – végignézett rajtam, majd mosolyogva még egyet, nyomot a fegyverén.
Ajkamat ujjával összenyomva megállította kétségbeesett segítségkérésemet.
-     Nem kell félnie gyors, leszek. Igaz, hogy nem ez volt a terv, de higgye, el örömömet fogom lelni a maga halálában is. – a másik pengét a mellkasomhoz érintve kész volt végezni velem, mire a szemközti tetőről valami hatalmas felénk ugrott.
Még hátra sem nézett, de már elmosolyodott. Kihúzta a karomból a tőrt és minden figyelmét a különös valamire fordította.
Fegyverét előre emelve lesújtott vele, a sötétből morgás hangja hallatszott, miközben én a falhoz támaszkodva lecsúsztam a földre. Megnéztem a sebet, melyben vér és az a különös ezüst folyadék keveredett össze, már a mozdítása is fájdalmat okozott. Fél szemmel figyeltem a küzdelmet, ahogy a nő tőreit a sötétbe hajította, ahonnan állatias üvöltéseket hallottam. A fegyverek mindig visszaröppentek a kezébe és elégedetten nézett végig a pengén lévő véren.
-    Többre számítottam az utolsótól. – megforgatta az ujjai között a fegyverét. – Nem baj. Az úrnőm elégedett lesz velem. – elkezdett előrefutni, hogy bevigye a végső csapást, amikor egy hatalmas szőrös kar a falhoz vágta.
A földön ülve már kezdett felállni, mire egy villanás kíséretében az a valami elvágta a nyakát, melyből szürke folyadék folyt le a kabátjára. A kezével próbálta elszorítani a vérzést, de már túl késő volt. Az utolsó pillanatban még rám nézett, majd a fejét előredöntve meghalt. Látva ezt azon nyomban felálltam, nem is törődve az égető fájdalommal a karomban.
Körbenéztem és meglátva a sötét szempárt az árnyékban rohanni kezdtem. De nem jutottam messzire. Mielőtt még kiértem volna a sikátorból az a valami rám ugrott, majd megfordítva végre szembe nézhettem vele. Egy hatalmas fekete farkas volt.
Pofáját összeszorítva rám mordult, majd szélesre tárva megmutatta hosszú éles fogait. Azt hittem abban a pillanatban meg fogok halni és ennek a lénynek a gyomrában fogom végezni, így becsukva a szememet vártam, hogy megtegye.
Éreztem a nyakamon a forró lélegzetét, heves lihegését, majd, ahogy az orrát a bőrömhöz érinti. Kinyitva őket, azt vettem észre, hogy megszagol és, ahogy lejjebb haladt a testemen, úgy kezdtem egyre kényelmetlenebbül érezni magam. Furcsa érzés volt, de ahogy a nedves orrát a medencémhez tolta, az nem várt reakciót ébresztett fel bennem. Mozgolódásomra felfigyelve felnézett rám és akkor a sötét szemek kékké változtak. ’ Láttam már ezt.’, gondoltam magamban, ’ Igen a bárban, az idegennek is ilyen volt.’. Végignéztem újra rajta, és a sérült karomat felemelve meg akartam érinteni. Mire a farkas ezt meglátva dühösen rám mordult és erősen leszorította a földre. A szeme újra sötéten ragyogott.
Orrát a sebhez dugva undorodva elfordult, majd a fogait újra megmutatva felém hajolt. A szájából kifolyó nyála átnedvesítette a pólómat, majd a nyelvét kidugva megnyalta az ajkát.
Tudtam, hogy nem lesz még egy esélyem, így míg azon gondolkozott, hogy melyik részemet falja fel először, a másik kezemmel gyorsan megérintettem az arcát. Ezt észrevéve a nyomása csökkent a karomon és a szeme újra kék lett.
Egymást néztük, én pedig mondani akartam valamit, mire éreztem, hogy a világ körülöttem forogni kezdett. A farkas nyalta az arcomat, miközben a sötétség egyre jobban eluralkodott a szemem előtt. Az utolsó gondolatom pedig az volt, hogy talán minden kajáját először jól benyálazza, mielőtt még felfalná.
Valamilyen félig éber és álom állapotban voltam. Éreztem, ahogy a súly lekerül rólam és utána a levegőbe kerülők, az egész testem rázkódott. Miközben az idegen arcát láttam magam előtt, ahogy csókolózunk az ágyban és a kezünk, mint lelkes felfedezők, melyek minden új felfedezéskor csak még tovább haladnak.
Egymáson fekve simulunk a másikhoz, átérezve a vágyaink felemelkedését. Forró csókjaival a nyakamat harapdálja, miközben a férfiasságát beilleszti, majd a tarkóját megfogva még jobban lehúzom. A fülét harapdálva kérlelem, hogy teljesen együtt legyünk.
Amikor pedig ez meg van, mind a ketten hangosan felkiáltunk és egy hosszú csókban osztozunk a szenvedélyünkkel átitatva. Hatalmas teste egészen maga elé temet, mely minden egyes mozdulattól megremegett. ’ Még egy éjjel is kevés lenne, ahhoz, hogy teljesen megismerjem a testét’, gondoltam és belenézve azokba a kék szemekbe elmosolyodtam.
’ De miért is kéne ezzel sietnem? Hisz itt van nekünk az egész éjjel.’ Ezen gondolattól megragadtam és a hátára fordítottam és most én voltam fölötte. Az ágyékától elindulva elkezdtem végigcsókolgatni, alaposan kitérve minden izgató részére.
Végül elérve a száját egymásra néztünk.
Már a nyelvem a hegyén volt, hogy kimondjam, amikor az álom véget ért, hála az ébresztőmnek. A csörgés után, bekapcsolt a rádió, én pedig kinyitva a szememet észrevettem, hogy a fejem alatt lévő párna a nyálamtól volt nedves. Körbenéztem és rájöttem, hogy otthon vagyok, és a díványon fekszem a tegnapi ruhámban, elégé másnaposan. Lassan kikászálódva a takaró alól, egy üzenetet találtam az asztalon és, ahogy érte nyúltam megláttam a sebtapaszt a karomon.
Egyből minden visszatért és lehúzva, azt vettem észre, hogy már nincs ott semmi. A gondolataimat rendezve összeraktam a tegnapot, melynek a végén egy behemót farkas letepert és végignyalta az arcomat. ’A kék szemek’, gyorsan kizártam a fejemből még az ötletet is, hogy az idegennek bármilyen köze van ehhez. ’A vodka miatt van az egész.’, bólintottam és elolvasva az üzenetet egy nagyot sóhajtottam. 
Dan volt az, melyben megkért, hogy ma este beszéljük meg a továbbiakat, melyre igazán nem voltam kíváncsi, de minél hamarabb túl vagyok rajta, annál jobb. ’ Igen, de hogyan tovább?’, visszadőltem a kanapéra és magamra húztam a takarót és a jövőn filóztam, amikor valami ismerős illat szó szerint arcul csapott.
Eső és erdő volt az. ’ Talán az idegen hozott volna haza tegnap este, de ha igen akkor honnan tudta, hogy hol lakok. Lehet, hogy George mondta el neki, és ha beszéltek, talán a nevét is tudja.
’ Vidám mosollyal, az arcommal felkeltem és a fürdőben levetkőzve megnyitottam a zuhanyt. A fülkében bent, már is arról fantáziáltam, hogy mikor láthatom újra az idegent, melynek hatására tovább is tartott a fürdőzés.


Reggelre a sikátorban a testből nem maradt több mint egy szürke csillogó tócsa, mely körül éppen egy fekete macska tekergett. Sárga szemét előre meresztve szemügyre vette minden oldalról.
Mancsát előrenyújtva megmártotta benne, majd a bundájába kente. Még egy utolsó pillantást vetett a folyadékra, aztán a kukára felmászva átugrott a drótkerítésen. Eközben a város egyik többemeletes lakásának legtetején egy sötétbarna hajú hölgy állt fenn a teraszon. Csukott szemét kinyitva a város látképét kezdte nézni egy ideig.
-    Végre meg vagy. Most pedig a miénk leszel. – a teraszajtót megfogva belépett az irodájába és az asztalához leülve megnyomott egy gombot a telefonon.
-    Karen. Kérlek, mondd meg a többieknek, hogy a tiszta vérű itt van a városban. Holnapra hívj össze egy találkát velük. – hátradőlt a székében és ujjával csettintve egyet a kezében egy lángoló tűzgolyó jelent meg.
Elmélyülten bámulta, arcán széles mosoly jelent meg.
–  Köszönöm Karen. Ennyi lesz. – a vonal szakadt és ő felnevetett.
-    Hamarosan minden a miénk lesz. – a varázslatot a falhoz vágta, melytől az egész rögtön égni kezdett. – Utána pedig senki nem állíthat meg bennünket. – kezével legyintett egy, mire a tűz azon nyomban kialudt.
Visszaült a székébe, mire egy fekete macska ugrott fel az ölébe. A bundáján lévő szürke foltot kikerülve finoman végigsimított a hátán.


Az autómban ültem a lakása előtt és vártam, hogy kijöjjön. Az egész estét itt töltöttem. A sebét bekötöztem, majd a bárban visszamenve a csapostól megtudtam, hogy hol lakik. A vállamra kapva felvittem, a kulcsával bementem és lefektettem a díványra. Egy kisebb keresgélés során találtam egy takarót és a szúrásra egy tapaszt ragasztottam, ami már is gyógyulni kezdett.
Alaposabban is szemügyre akartam venni, de lépéseket hallva gyorsan távoztam. De még így is éreztem a közeledő férfin a vágy szagát, melytől már is eluralkodott rajtam a birtoklási ösztönöm. Bár gondoltam, hogy talán róla beszélhetett a bárban a srác, viszont nem tudhattam biztosra. Ráadásul az is képtelenségnek hangzik, hogy ilyesmit érzek egy idegen iránt. Amikor hozzám ért, olyan volt akár egy elektromos kisülés, mely az egész testemet felvillanyozza és lángba borítja. Akkor még nem akartam, de a karomon megérezve az ujjai játékát, csak arra tudtam gondolni, hogy felviszem magamhoz és magamévá teszem. Addig szeretgetve a testét, míg már az összes izmom sikoltani nem fog a kimerüléstől.
Kész lettem volna mindezt megsúgni neki, mire a levegőben egy ezüst szirén szaga csapott meg. Tudtam, ha tovább maradok, mindenki veszélybe kerülne miattam, de legfőképpen Tomot féltettem. Ezért mikor nem figyelt a sebességemet használva nyom nélkül eltűntem onnan. Két háztömbbel arrébb álltam meg, viszont a szagot még mindig éreztem. Öklömet összeszorítva próbáltam ellenállni a kísértésnek, hogy átváltozzak, még akkor is mikor tudtam, hogy nagy veszélyben lehet. Tom bársonyos csokoládé illata keveredett a szörny szagával. A testem már is változni kezdett és pár pillant múlva már a sikátorban harcoltam a lénnyel.
Majd látva, hogy a férfi megijedt tőlem ráugortam és magam felé fordítva rá néztem. Aranyló barna szemei teljesen megigéztek, a farkas énem ott helyben meghágta volna és szagolgatni kezdtem. Éreztem rajta a vágyat, hogy kíván engem, még így farkasként is. A karját felém mozdította, melyen megérezve az ezüstöt, azon nyomban leszorítottam és ráförmedtem.
Szándékában nem volt más, mint kedvesség, de a farkas szét akarta tépni az árulót, mire a másik keze az arcomat érintette. Egyből megnyugodtam és az állat visszavonult, éreztem, ahogy visszaváltozok, Tom pedig elájult. Most a kormányt szorítva izgultam, hogy mikor láthatom újra, erre meg majdnem nevetni kezdtem magamon. Még egy személy sem tudott ennyire érdekelni, mint ő. Furcsa volt és egyszerre gyönyörű. Meghallottam, hogy kinyílt az ajtó és megláttam.
Arcán mosollyal elindult, majd befordulva egy sarkon kiszálltam a kocsiból és gyalog kezdtem követni. Az illatát már jól ismerve simán tudtam követni, mely egyenesen a tegnapi bárhoz vezetett el. Az utca túloldalán várakoztam az árnyékban, mikor az épület előtt egy kocsi állt meg.
Belőle három nő szállt ki. Beleszagolva a levegőbe, a farkas morogni kezdett, ’ Ezüst.’ Kiléptem a sötétből, de az ellenség már bement a bárba. Tom pedig bent van. Azon nyomban átváltoztam és felmászva a tetőre fülelni kezdtem. Magamban megesküdve, ha bármi baja esne, akkor sem ember, sem isten nem kerül ki onnan élve.