A Hippi-ház vége 4.

4.
A két vékony bige hevesen gesztikulálva közeledett a kapu felől, Dugónak úgy tűnt, mintha vitatkoznának valamin. Kán szúrós szemmel méregette rikító színű miniruháikat, és mikor a teraszhoz értek, rájuk rivallt:
- Állj! Hogy engedtek ide benneteket?
A szőke kiscsajok tanácstalanul álltak egy pillanatig. Megrémítette őket a heves hang, de aztán feltalálták magukat, megemelték szoknyáikat.
- Van belépőnk – szóltak csábosan egyszerre, mintha ikrek lennének, és a férfiak elismerően füttyentettek. Falatnyi szoknyáik árnyékában bugyi nélküli simára borotvált szemérmek domborodtak.
- Ti aztán ismeritek a dörgést! – vigyorgott elismerően Dugó, de Kán zordan szólt:
- Le a rongyokkal, vagy morcos leszek!
A kiscsajok vihogva megszabadultak egyetlen ruhadarabjuktól, és fesztelenül a medence szélére ültek. Lábukat a vízben lóbálták. Ron és Dugó közel úszott hozzájuk, úgy fürkészték testüket.
- Mi a nevetek, kis aranyosok? – kérdezte Ron.
- Inez… Viki – cincogták vékony hangon az első pillantásra egyformának tűnő lányok.
- De elmúltatok már tizennyolc évesek, ugye? – kérdezte aggódva Dugó.
- Már tavaly – vetette oda flegmán Inez.
Lapos has, csípőjük alig szélesebb, mint a derekuk, comb és fenék van némi, de mellek csínján – mérte fel egy pillantással Varkocs az újonnan jöttek adottságait, és megállapította, hogy Bea buja nőiessége nyomokban sincs rajtuk. Kán lapos pillantásaiból nem sokat lehetett leszűrni, ő igazi mindenevő volt. A legjelentéktelenebb lánytól kezdve a legrútabbon át a bomba nőkig elfogyasztott mindenkit, csupán hangulatától függött a választás. Ronnak és Dugónak jobban bejöttek a vékonyabb lányok, és a dobos máris szétnyitotta Inez combjait, hogy beússzon közéjük. Ott azonban elállt a lélegzete is, olyan kincs kandikált ki a lány édes dombjai közül. Belső szeméremajkai hívogató nyúlványként lógtak ki az összezárt résből.
- Te egy csoda vagy! - szakadt ki belőle az elragadtatás. – Állj fel, kicsim! Ezt nézzétek, micsoda rojtos pina! – kiáltott, mire Inez kacéran kiállt eléjük, és szendén egymás mellé rakta lábait, mintha vigyázz parancsot kapott volna. Combjai még így összezárva sem értek teljesen össze, a kimaradó nyílásba pedig mélyen belelógtak szeméremajkai. Erre még a morózus Kán is felfigyelt, de Dugó közelebbről látta a különleges puncit, ami egy kiöltött nyelvet juttatott eszébe. A lány közben megfordult, és hátulról még jobban láthatóak lettek ékei. A dobos hirtelen ötlettel vizet loccsantott rájuk, majd ujjaival finoman széthúzta azokat. A rojtos ajkak kitárultak, mint egy kehely, előtűnt rejtett bíboruk, és a nedvességtől tapadva úgy maradtak, mint egy pillangó kitárt szárnyai.
Ron is odaúszott, mikor a csaj újra leült.
Ineznek nem voltak nagy mellei, de középről induló kifli körvonaluk, alul mély vágatba fordult, ugyanis kissé lógtak. Dugó kíváncsian felemelte az egyiket, ettől alakja ellaposodott, és hegyes csúcsa az ég felé meredt. A kezében már nagyobbnak is tűnt, mint első ránézésre, de a dobos akkor lepődött meg igazán, amikor Inez erősen felhúzta a másik mellét, mélyen lehajtotta fejét, és kiöltött nyelvével elérte a bimbóját.
Hangos kurjongatás jutalmazta a mutatvány a férfiak részéről, mialatt a másik lány megszólalt:
- Mit csináltok itt egyedül? Kanbuli van?
Varkocs alig bírta visszafojtani a nevetését, de Dugó lecsapott a váratlan beugratási lehetőségre.
- Hát, igen. Csak unatkozunk, olvasgatunk magányosan – mondta lógó orral, és Ron szélesen elmosolyodott.
- Eléggé ki vagyunk ám éhezve. Nem féltek tőlünk?
A lányok vihogtak, majd Viki kibökte.
- Nem vagyunk félősek. Éppen azon vitatkoztunk idefele jövet, hogy vajon hány lány lesz itt, de úgy látom, egyikünk se nyert.
Ron észrevétlenül csúsztatta kezét a víz alatt, ami a medence szélén lábát lóbáló Viki combjai között bukkant elő. A lány kacéran nevetett.
- Te is rejtegetsz itt valami kincset, édesem? – kérdezte Ron szigorú arccal.
- Nézd meg közelebbről, majd kiderül – nyalta meg vöröslő ajkait Viki.
- Ejha! Mondtam, hogy ritka tüzes hétvégénk lesz! – nevetett Ron, majd izgatottan belesett a vagány kiscsaj lábai közé.
A sima szeméremdombok közötti egyszerű vonalra számított, de őt is meglepetés érte, mint a dobost Inez esetében.  A punci vágatának felső részét húsos kis bőrcsuklya feszítette, erősen kiemelkedve a dombok közül. Ron nyelve felfedezőútra indult, és nem sok idő kellett hozzá, a csinos kis kapucni még jobban kiemelkedett. Most már felhúzta a csuklyát, és a titokra fény derült.
- Akkora a csiklója, mint egy borsó! – rikoltott a többiek felé a gitáros, de Viki feljebb húzta a fejét.
- A cicijeimnél illik kezdeni – mosolygott.
Kis mellei, mint egy-egy nagyobbacska érett szilva, érdekes módon, szinte csak bimbókból álltak, ezért vékony teste ellenére egymástól távoliknak tűntek. A rózsaszín gyümölcsök nagy udvarukkal hetykén meredtek előre, még éles körvonal sem látszott, sem alattuk sem közöttük, apró hegyként simultak lankásan a felsőtestére. Ronnak eszébe jutott, hogy pontosan beférne egyikük a szájába, és nem is tudott ellenállni a kényszernek, kiemelkedett a vízből, majd bekapta a kis érett cicit. Valóban kitöltötte a száját, amit rendkívül izgatónak talált, mikor rácuppant. Nyelve kalandos forgolódásba kezdett a szájában, miközben csak szívta-szívta, hogy minél többet elnyeljen belőle. Viki mély sóhajai jelezték, milyen jó úton jár.
Ekkor kivágódott a teraszajtó, és emelkedett hangulatban kirobogott rajta Maja, Edina, Szelli, Zoé, Anni, Fruzsi, Bea és Lorna. Valószínűleg elég mélyen a fürdőszobai italhűtő mélyére néztek, de közülük Lorna látszott a legittasabbnak.
A kiscsajoknak elkerekedett a szeme a nyolc nő láttán, a fiúk pedig könnyesre nevették magukat.
- Gonoszul becsaptatok! – jegyezte meg durcásan Inez a gyors bemutatkozás után. – Ezért még kaptok!
- Én szeretnék először kapni! – jelentkezett Dugó, mire Viki lecsapta egy jó adag vízzel.
- Csak csínján a libi… lubu… lubickolással! – dörrent Lorna hangja. Néha összeakadt a nyelve, alig állt a lábán. – Még elrontjátok a műalkotásokat!
A fiúk csak most vették észre a medence körül felsorakozó lányok bőrén a színes mintákat és csíkokat.
- Találtunk egy csomó temperát a fürdőszobában – lengette kacagva irdatlan emlőit Anni, amelyekre narancs napsugarakat festettek. A középpont az óriási bimbóudvar volt, és a sugarak minden irányban, de főleg felfelé, hosszan el tudtak nyúlni rajta.
Anni egy vödör punciszőrt adott át Kánnak szertartásos mozdulattal, mire az énekes gyorsan bevitte áldozati oltárához, majd mikor újra kijött, Lorna imbolyogva tapsolni kezdett.
- Puncibemutató következik! Álljatok be lányok!
Erre már Ron is kiemelte a fejét Viki lábai közül. Persze Szelli volt az első műsorszám. Szédületes mellei ruganyosan mozogtak, míg előre törtetett. Szőke selymének nyoma sem volt, combhajlatától a köldökéig két vörös levélminta szaladt felfelé, de az igazi ovációt azzal okozta, amikor megfordult, és mélyen meghajolva kidüllesztette hátsóját. Hatalmas, vörös orchideát pingáltak a fenekére, amelynek a középpontja csupasz szeméremajkai voltak. Ezek festetlenül virítottak, amit a köréjük kent festék sötétebb tónusa vérforralóan kiemelt.
- Még ma megporozlak! – üvöltött fel Varkocs.
Edina nyaka alatt fekete kígyófej húzódott, ennek teste a mellei között kanyarogva egészen a puncijáig hatolt, de a farkát csak akkor láthatta a lelkes nézőközönség, amikor a lány megfordult. A csúszómászó a feneke vágatában haladt felfele a és a dereka vonalában ért véget aranyos kis kunkorban. Messziről valóban úgy nézett ki, mintha egy kígyó tekeredett volna az ölére és a mellei közé. Maja combján lila virágok nyíltak, egy kis kerek százszorszép csupasz szeméremdombjára is jutott, és sárgára festett mellbimbója körül kék szirmok sorakoztak. Pont Anni mellé állt, így igen feltűnő lett a különbség a fekete lány irdatlan napmelle és az ő kis virágja között.
- Megyek virágot szedni, édes! – kiáltott Ron lelkesen, de Maja hátat fordított neki.
- Foglalkozz csak azzal, akibe az előbb belenyomtad az orrodat – mondta sértődötten. Viki grimaszolt, és a fogát kezdte piszkálni.
Zoé titokzatosan, ölét eltakarva közelített, sehol nem láttak rajta festéket, egészen addig, amíg térdeit széthúzva elő nem tárta punciját. A fiúk egy emberként felhördültek, mint valami vadállat, mert a lány rése körül rózsaszín folt pompázott, mint egy nyelv, körülötte pedig vicsorgó szájat festettek.
- Reszkessetek kanok! Ez mindent elnyel és leharap! – kiáltott Anni, de Dugó azonnal jelentkezett.
- Én azért megkockáztatom!
- Kösz szivi! – dobott neki csókot Zoé, majd megfordult és közben a dobosra kacsintott: - Ezt csak neked készült!
Dugó egyszerűen nem bírt magával, amikor a bronzbarna istennő lehajolt, széthúzta ruganyos fenekét, hogy jobban látható legyen a popsilyukát kiemelendő fekete célkereszt.
Fruzsi következett. Vékony vonalakból szőtt pókháló mintája, ami az egész felsőtestét körbefonta, nagy sikert aratott.
- Ezt is le kell lepókhálóznom! Nekem festették! – integetett Dugó, de Varkocs rászólt: - Légy szíves, húzz a halál faszára!
Mikor azonban Bea előrelépett, minden férfinak elakadt a szava. A hihetetlenül tömör lányon zöld levelek sorakoztak, sűrűn egymás mellett, kivéve hatalmasan kerekedő mellein, fenekén, hasán és dús ölén. Az alkonyi szórt fényben kiviláglottak festetlen idomai, amelyek különálló, de rettentően buja foltként hullámoztak napnyugta meleg fényében.
Végül Lorna is megmutatta magát. Kicsit közlekedett négykézláb, ám aztán fenséges, de zavaros tekintettel felállt. Rajta kék kéznyomok húzódtak, különös tekintettel óriási melleire és fenekére. Szemérmét kezeivel takarta, mint korábban Zoé, ő is megfordult, előrehajolt, de terebélyes combjai annyira szorosan feszültek össze, hogy nem látszott húsos pinája.
- Fordulj vissza, ne takargasd magad! – szólt rá Kán gyanakvóan, és mikor a hatalmas nőnek láthatóvá vált bozontos fanszőrzete, az énekes felugrott.
- Még most sem értitek, ugye? – kérdezte remegve.
A viháncoló, nevetgélő társaság elcsendesedett szavaira. Valaki pisszegett, a Hippi-ház eresztékei nyikorogtak. Lorna lerogyott egy ágyra. Suttogó fuvallat szaladt a sötétedő levegőben, amely érthetetlenül zűrzavarossá mállott szavakat hozott, de ezek a szavak nem tárták fel titkukat, csupán porrá esett, összerakhatatlan mozaikdarabkákat sugalltak, ami balsejtelmet fészkelt a szívekbe.
- A romlott homályt el kell űzni, értitek? – suttogott az énekes. – Koponyaarcú szorongatása mérget olt belénk, ha a szabadság elbukik!
- Lazíts, Kán! Igyál már valamit! – békítette Varkocs, mire az énekes – mindenki csodálkozására - összeszorított fogakkal felállt, megragadta kedvenc whiskysüvegét, és elindult a teraszajtó felé.
Mentében még visszaszólt:
- Lassan jöhettek hangolni fiúk, kezdődik a házi koncert.
Mindenki felvillanyozódott, mikor az ajtó becsukódott, és egyszerre kezdtek el beszélni, ám hangjukat elnyomta a Lorna felől hallatszó éktelen horkolás.
A társaság leült a hidegtálakhoz, majd zajos lakoma és ivászat vette kezdetét. Varkocs, Ron és Dugó már ettek, ezért felálltak, hogy kövessék Kánt, de Szelli nem bírta tovább, megkérdezte:
- Most nagyon berágott?
- Jobb lett volna, ha kiüvölti magát. Ha ilyen csendes, utána mindig baj lesz… tudjátok, időzített bomba – vakarta a fejét Ron.
- De hát mi baj lesz abból, ha valakinek szőr marad a punciján? – kérdezte Zoé.
- Semmi. De ez a rögeszméje, a teljes szabadság, tudjátok! Még senki sem mondott neki ellent – legyintett Varkocs, mire Dugó vállat vont.
- Majd megnyugszik! Most úgyis kiüvöltheti magát, ha végre zenélünk egy kicsit. Menjünk, segítsünk neki beindítani a cuccot! – mondta.
Ron még megjegyezte:
- Ti pedig melegítsétek az édes puncitokat, kurvák! Lent iszonyú zsongás lesz! – vigyorgott, majd felkapott néhány sört és távozott Dugó meg Varkocs nyomában.
- Lorna miért nem akar csupasz puncit? – értetlenkedett az újonnan jött Viki.
- Azt mondja, a kuncsaftjai úgy szeretik, szőrösen. Meg lehet érteni, nem? Neki a pinája munkaeszköz! – vette védelmébe Edina a horkoló nőt.
- Jól kiütötte magát – jegyezte meg szánalom nélkül Inez. – Simán leborotválhatnánk, nem? Ha ez a heppje a szakállas vadállatnak?
- Nem lehet! – nézett ijedten Fruzsi. – Itt a Hippi-házban mindenki csak szabad akaratából cselekedhet – korholta a flegma kiscsajt, mire Zoé nevetséges hókuszpókusznak nevezte Kán rögeszméit. Még egy darabig eszegettek, de mikor az alagsor felől feldübörgött egy gitár hangja, izgatottan felugrottak.
- Hát nem bődületes, hogy házi koncertet adnak nekünk? – lelkesedett Anni, és hamarosan mindenki szivárogni kezdett a teraszajtó irányába.
Inez is felállt, de Viki megragadta a karját.
- Maradj még.
- Nem jöttök? – kérdezte Maja félvállról. Viki csámcsogva felelt:
- Megyünk, csak még eszünk egy kicsit, hogy legyen mire inni.
Aztán mikor az újonnan jött kiscsajok egyedül maradtak a kiütött Lornával, Viki megszólalt.
- Gyere, keressük meg a mosdót, hátha találunk borotvát.
Inez vihogott, majd ők is beléptek a Hippi-ház ütött-kopott falai közé…
Az alagsorban Ron a gitárja csatlakozójával babrált, mikor Varkocs megjegyezte:
- Ezek az újonnan jöttek elég gátlástalanoknak tűnnek.
- Már megbocsáss, faszfej! De te nem vagy gátlástalan? – kérdezte Dugó. Szerintem pont az a jó bennük!
- Persze, neked mindegy! Még azt az álruhás vén ribancot is beengedted!
- Kérlek szépen, baszd meg! Talán Szelli jobb? Az nem nyomulós? Tudod, hogy mit? Ne haragudj meg, de kapd be! Kit zavar, ha isteni dudákkal nyomul! – vágott vissza Dugó, de Kán ellentmondást nem tűrően lehurrogta:
- Nem kellett volna beengedni ezt a Lornát!
Ezután csend lett. Halkan nyomogatták az erősítők gombjait, és a közönség hamarosan megérkezett.
Az alagsor a nappali alatt húzódott, az alapterülete is ugyanakkora lehetett, így kényelmesen elfért volna népesebb társaság is benne, de az izgatott lányok nem bánták, hogy nincs tömve, és átérezték, hogy a buli most nekik szól. E felől Kán sem hagyott kétséget.
- Köszöntöm az összegyűlt - rettentően csinos és tüzes - közönséget. Bátran bevallhatom, hogy eddig ez a nyár legjobban sikerült összeröffenése – mondta a mikrofonba csendesen, majd beleüvöltött: - Csodálatosak vagytok csajok! Azt hiszem, eddig mindenki jól érezte magát! Nyújtsa a kezét és sikítson, aki ugyanígy gondolja!
Hisztérikus ugrálás és visongás nyomta el a hangját.
- Most beleadunk mindent, csak nektek, és csak most – zúgott az énekes, és az alagsor foghíjas boltíveit megremegtette a dübörgő dobok hangja.
Maja lázban égett. Nem bánta meg, hogy idejött, de csak az a forró délutáni óra tolakodott az emlékezetébe, amit Ronnal töltött az emeleten.
- Highway to hell! – üvöltötte ő is a bemelegítő feldolgozás refrénjét az énekessel együtt. A zene és az elfogyasztott két sör szárnyakat adott neki, eltökélte, hogy azért is jól fogja magát érezni. Edinával összeborulva csápoltak sokáig és rázták a mellüket. Dugó veszettül püfölte a dobokat, Varkocs a ritmusra rázta kibontott haját, Ron szinte tépte a húrokat, és a kellemesen hűvös alagsorban izzásig forrósodott a hangulat. A helység közepén mindenféle állatbőr és szőr hevert, egy vadkannak még a feje is ott volt. A Hippi-ház előző tulaja nagy vadász hírében állt, onnan kerültek a trófeák, és Kánék az alagsorba vitték az összeset, azzal a nem titkolt céllal, hogy szükség esetén ágyak helyett használják. Azóta senki sem vitatkozott azzal, hogy jól beváltak.
Bömbölt az AC/DC, rengtek a Hippi ház ódon falai, míg a medencénél Viki és Inez elégedetten felálltak.
- Most már jobban néz ki a banya. Menjünk, vessük bele magunkat az életbe! – tüzesedett be a nagycsiklójú. Lehúztak még egy felest, és a teraszon egyedül Lorna hatalmas alakja maradt, megtöltve a sötétedő éj csendjét borgőzös horkolásával. Aztán mikor susogó fuvallat támadt a medence felett, a szél szárnyán sötét punciszőrök repültek tova. Egy ideig a levegőben kavarogtak, mintha nem tudnák eldönteni, hogy az ódon falak vagy a tó felé röppenjenek, de mikor a Hippi-ház felől mogorva recsegés hallatszott, ijedten szétrebbentek.
A kiscsajok leértek az alagsorba. Kánék már saját számokat nyomtak, és a felajzott közönség előttük fetrengett az állatbőrökön. Zoé és Bea egymással versengve, négykézláb rázták a seggüket. Edina Szellivel ugrált Varkocs előtt, akinek a szeme jojózva követte a lányok mellmozgását. Maja és Fruzsi hosszú hajukat rázták önfeledten, néha megfordultak és a fenekükre csaptak Ron közvetlen közelében, míg Anni egy mikrofonállvány fémrúdján vonaglott, mint egy sztriptíztáncosnő.
Inez felmérte a helyzetet, és azonnal Kán elé térdelt. Fűszálként hajladozott a zene ütemére egy darabig, aztán megunta, és ujjait megnyálazva, rojtos punciját kezdte teregetni. Az énekes terpeszben állt, súlyos hímtagját kígyóként himbálta, de a kiscsaj ténykedésére leszorult  az agyából a vér, és fütyköse már ágaskodva himbálózott. Inez felhasalt egy hangfalra, oldalról visszanézett az énekesre, és két ujját is a puncijába nyomta. Eközben Viki hátulról támadt Dugóra. Négykézláb elkúszott mellette, majd a lábgép mellé térdelt, és a terpeszben doboló férfi farkát a szájába vette.
A Hippi-ház haragosan dübörgött. Az alagsor málló vakolata egy-egy nagyobb felütésre hullani kezdett, míg az árnyékok szellemekként mozogtak a kevés fényben. Kán halálfejek sötét körvonalait fedezte fel a suhanó árnyakban, de mikor meghúzta a whiskysüveget, az árnyak a sarokba rebbentek, és őt delejesen vonzani kezdte Inez bíbor rése.
A két gitároshoz nem igazán tudtak hozzáférni a lányok, ezért egy idő után Szelli, Edina és Fruzsi egymást tapizták nevetgélve. Maja nem csatlakozott, és az egyik szám utáni csendben, mintha kotorászást hallott volna a sötét sarkok irányából. Baljós félelem tört rá, de Szelli hozzásimult, amitől úgy meglepődött, hogy félelme elszállt. Edina hanyatt feküdt egy disznóbőrőn, és csípőjét vadul mozgatta a pergődob ütéseire. Szelli kihasználta az alkalmat, Edina arca fölé térdelt, és csiklóját a lány szájához nyomta. Maja nem győzött csodálkozni barátnőjén, de most sem támadt gusztusa a többi lányhoz. Anni még mindig irdatlan melleit tekerte a mikrofonállvány köré, de a kebleit lágyan ringató Bea irigyen nézte az újonnan jött csajok nyomulását, és mégis megpróbálkozott Ronnal. Valahogy a háta mögé került, hogy ne akadályozza a gitározásban, és masszív melleivel a hátát cirógatta. Erre már Zoé is megtekerte duzzadt mellbimbóit, és Varkocsra tört.
Újabb feldolgozás következett. A gitár szenvedve sírta a Stairway to heaven kezdőakkordjait, mikor Kán, éneklés közben közelebb nyomult Inezhez, és réséhez illesztette teljesen megmerevedett farkát, amit a rojtos pinájú lány azonnal megmarkolt.
„Egy fán a patak mellett van egy madár, aki mindig dalol
A gondolatok néha rossz szándékkal teltek
Oh, gyakran gondolkodom ezen”
Kán elcsukló hangon énekelt, míg Inez magába nyomta az énekes fütykösét. Fruzsi Szelli kezébe adott egy sört, aki ivott, majd locsolt belőle magára, és az alatta fekvő Edina melleire. Onnan nyalogatott, aztán a fenekével csúszkált rajta. Közben Viki a szájában Dugó farkával, nagyméretű csiklóját pöckölte kis ujjaival, és a dob üteme néha késett. Maja és Fruzsi egymást átkarolva billegtek jobbra-balra, mialatt Bea célba ért, a gitáros lábai között átnyúlva megtalálta Ron férfiasságát. A gitár hangja meg-megakadt.
Maja a gitáros és Bea akcióját nézte, aztán figyelme Kán jókora hímtagjának ki-be mozgására terelődött. Ujjai önkéntelenül indultak puncija felé, de aztán mégsem nyúlt hozzá. Ron rá se nézett, kocsányon lógó szemekkel meredt Bea tömör babatestére, és a pengetések rövid szüneteiben a lány melleit simogatta. Maja újra Kán hatalmas falloszára tekintett, és úgy érezte mágnesek vonzzák arrafelé. A bizsergés ágyékában egyre erősödött, majd hirtelen közelebb lépett, és az énekesnek háttal, Inezhez hasonlóan, egy hangfalra hasalt. Ujjai a csiklójára támadtak.
„Mindig elfog egy érzés, mikor nyugat felé tekintek
És lelkem kiáltva indulni vágyik
Oh gyakran elgondolkozom ezen”
Fruzsi lefeküdt Edina mellé, és Szelli rá is locsolt egy kis sört, Zoé követelőzően átfogta Varkocsot, akinek egyik keze a ráfonódó karok alatt maradt. A basszus kiesett a játékból. A cintányér korábban csengett, mikor Viki minden eddiginél mélyebbre szívta Dugó farkát a szájába, Kán gyönyörűen és szenvedélyesen énekelt, de a másik női fenék táguló hasadékában matató női kéz egyre inkább elterelte figyelmét Inez rojtos pinájáról. Az egyik refrén után kihúzta a hímtagját, átlépett Majához, és gyömöszölni kezdte a szűk puncit. Szelli felfedezett egy szabad mikrofont, felugrott a csodálkozó Edináról, és megmarkolta. Ezalatt Kán szívrepesztően énekelte:
„És ahogy haladunk végig az úton
Árnyékunk magasabb, mint a lelkünk”
Maja szemei könnyben áztak. Látta, hogy Ron milyen szenvedélyesen csókolózik Beával. Mellette a mikrofon egy gyors csusszanással eltűnt Szelli vörös orchideájának közepében, míg Bea a gitáros elé feküdt, isteni lábait hívogatón szétnyitva. A hangfalak izgatóan remegtek, és Ineznek már négy ujja is elmerült a Kán által tágított járatban. Fruzsi négykézlábra állt, egy báránybőrt kapott a hátára, és Edina ráült. Szelli extázisban vonaglott a rejtett mikrofonnal, aztán az énekeshez oldalazott vele, kinyomta a fenekét Majáé mellé, majd buja mozdulatokkal rázni kezdte a csípőjét. Kán megbabonázva figyelte, hogy a lány akárhogy vonaglott, a hosszúkás tárgy nem csúszott kijjebb. Aztán lehajolt hozzá, és beleénekelt a hüvelymikrofonba:
„A dallam vége elér hozzá
Amikor minden egy és egy minden
Legyél kemény, és ne fújjon odébb a szél
Mikor vesz magának egy lépcsőt a mennybe”
Ron ledobta a gitárját, álló farokkal vetette magát Beára, mialatt Maja puncija végre befogadta az énekes falloszának makkját. Hátul Dugó felnyögött, kirántotta Viki szájából a farkát. A dobütő a földre esett…
Lorna furcsa csendre eszmélt. Azt álmodta, hogy rockzene szólt a recsegő falak között, a medence tengernyi hullámokat vetett, a szél kitartóan suttogott a fülébe válogatott szitkozódásokat, és valaki a szeméremszőrét fésülte. Erre gondolva megfogta bozontját… de csupán puha bőrt tapintott. Hitetlenkedve markolta csupasz szeméremajkait. Volt rajta egy-két vágás, némi vér is.
Hát megtették! – gondolta felháborodva. - Az átkozott kanok! Álmában lecsupaszították! Lornával nem tehetnek semmi olyat, amit nem akar! – öntötte el a tehetetlen elkeseredés.
Az álom után rátörő csend félelmetesnek tetszett, nehezen fogta fel, hogy felébredt. A terasz erős lámpája a szemébe világított, mikor hunyorogva felült.
Nem a pincében vagyok – gondolta megkönnyebbülve. De hol vannak a többiek? Csak a Hippi-ház baljósan sötét tömbje magasodott előtte. Két lábra állt, aztán négykézlábra esett. Kúszott az asztal felé, a keze sörösüveget markolt. Meghúzta jó mélyen, és egy székbe kapaszkodva ismét felállt. Támolyogva lépett be a sötét nappaliba, ahol csak a sarokban villant egy kis gyertyafény. Az aprócska lángok játszottak érzékeivel, árnyékok réme ugrált mögöttük a falon, aztán a derengő világosságban whiskysüveget fedezett fel az asztalon. Odabotorkált, meghúzta, és akkor észrevette, hogy a régi, háromkarú gyertyatartóban pislákoló világosság miért van ott.
Egy óriási üveg. Mint egy oltár! Szentély! Az előtt szoktak gyertyákat égetni, nem? Odabotorkálva belenyúlt… majd döbbenten húzta vissza a kezét. Tengernyi fanszőrzet. Micsoda mocsok! Mintha ő összeszedné az összes férfi péniszét, akivel összefeküdt munkája során! Talán az övé is idekerült. Keserűen nézegette a különböző színű szőröket, és rátört a vágy, hogy megsimogassa bozontját, amit úgy szeretett, mint egy kis plüssállatot.
Elvették tőle! Barbár módon megfosztották kedvencétől!
Az alkohol felerősítette haragját. Nem is gondolkodott, undorral vágta bele az egyik lángoló gyertyatartót a szőrgomolyagok közé. Újra ivott, a whiskyből, aztán a maradékot kaján mosollyal a szőrök közé, a hordó alakú üvegbe lögybölte. Homályosan látott, de észlelte a felcsapó lángokat. A falon az árnyékok alakot öltöttek. Nevető arcok susogtak sziszegő gyűlölettel, de ő nem törődött velük.
Most elintézte, a kis csírákat! Mióta ideköltöztek, a környéket ellepték a könnyűvérű nők és a szexéhes fiatal csajok. Rontják az üzletét, a kuncsaftok elmaradoznak… de majd Lorna tesz arról, hogy vége legyen ennek. Őrült düh fogta el, és meztelen lábával belerúgott a lángoló üvegbe. Hatalmas csörömpölés a fájdalom ordítása, a tűz belemart a régi függönybe, Lorna pedig véres lábbal hátraesett. Az alkohol gőzén átszúró éles fájdalom tüzes áradatként ömlött szét benne, az asztal sarka pontosan a tarkójába talált, és a hatalmas nő már nem kelt fel többé…
Ron kéjes élvezettel vezette lüktető tagját Bea hüvelyebe. A hihetetlenül tömör lány sűrű bujasága olyan erővel fogta körbe, hogy úgy érezte, ebben a pillanatban boldogan meghalna. A doboknál Dugó felrántotta a földről a vékony Vikit.
- Ezt akarod? – kiáltott rá, vastag farkát meglengetve. – Azt szeretnéd, hogy tövig beléd vágjam?
Viki eszelősen dörzsölte borsónyi csiklóját, ráült a dobos székére és szétrakta lábait, mint egy balerina. Dugót zavarta a csend. Átkapcsolt valamit a mögötte levő erősítőn, elindított egy kazettát, és a hangerő gombot egy mozdulattal végigtekerte. Aztán a fenekénél fogva a karjába kapta a pihekönnyű kiscsajt. Viki felsikított a váratlan mozdulattól, de hamar feltalálta magát, karjait a dobos nyaka köré fonta, lábait átvetette a férfin. Mint egy pók, úgy csimpaszkodott bele, majd csípőjével ráfészkelődött az ágaskodó faszra.
- Tövig tekertem a hangerőt, és tövig nyomlak téged is! – lihegte mámorosan Dugó, mikor megszólalt a hangfalakból Black Sabbath Paranoidja.
Maja hüvelyébe késként szakított a fájdalom, amikor Kán türelmetlenül beljebb nyomult, de a hangfalak dübörgése elnyomta a kiáltását. Mindkét kezével széthúzta kis fenekének félholdjait, és valamivel könnyebb lett, teste mélyéről izgalmas hullámok indultak el, könnyes szemei fátylán át Ron hátát figyelte, ahogy az Bea combjai között mozog.  Inez, akit nemrég Kán döngölt, kihúzta a puncijából ujjait, és az énekes mellé állt.
Érdeklődve figyelte Maja széthúzott feneke vágatában az apró popsilyukat, majd megnyálazta egyik ujját, és beleszúrta. Maja nagyon kellemetlenül érezte magát, Kán felhördült, közelebb húzta Inezt, és lehajolva bekapta a lány egyik szilva mellét.
Mellettük Szelli vinnyogva húzogatta résében ki és be a mikrofont, és a fenekére festett vörös orchidea még jobban kitárulni látszott. Ekkor Anni irdatlan napmellei közeledtek. Ő már régen a sarokba dobta a mikrofonállványt, és a fekvő Varkocs arcára ült. A basszer eddig megbabonázva figyelte a Zoé pinája köré festett, vörös ajkú, vicsorgó pofát, amiben el-eltűnt a farka. A basszer éppen Zoé csípőjének vad mozgását próbálta összehangolni a saját lökéseivel, amikor Anni lucskos öle a szájához nyomódott, de nem tiltakozott.
A földön hempergő Fruzsi és Edina gondolt egyet, négykézlábra ereszkedett, a hátukra terítettek egy-egy állatbőrt, és a feneküket kidüllesztve beparkoltak a földön Beát kefélő Ron elé. A gitáros üvöltött valamit, de a dübörgő Deep Purple fergeteges országúti csillaga elsodort minden más hangot. Dugó lihegve állt a lábdob mellett, úgy markolta a farkán vonagló Vikit. A lány szorosan simult hozzá, ágaskodó csiklóját dörzsölte a dobos ágyékának, és nem telt bele sok idő, hátravetett fejjel, makogó hangok kíséretében elélvezett.
Sokan kiáltották kéjüket a Hippi-ház ódon köveire, de azok nem feleltek. Gyűlöletes forróság áradt belőlük, felettük gyászosan recsegtek a fa eresztékek, furcsa pattogás, égő moraj szállt a levegőben, de az alagsorban nem hallották, csupán a Füst a víz felett riffje szaggatta a füleket. A zene ütemére mozogtak a fenekek, döfködtek a dárdák, és Bea sikoltozott.
Zoé szenvedélyesen Varkocsra borult, aki nem látott semmit Anni irdatlan melleitől, amikor Dugó körülpillantott, és észrevette a célkeresztet Zoé fenekén. Leengedte karjaiból a remegő lábú Vikit, és a bronz istennő mögé lépett.
Ron kiszállt a ziháló Beából. Nevetve nézegette az előtte dülledő, állatbőrrel álcázott fenekeket. Látta, hogy Kán a két vékony lánnyal van elfoglalva, Viki kidőlt, Zoét Dugó és Varkocs szorítja alulról és felülről, ezért négykézlábra állította a mikrofonos Szellit meg a pihegő Beát, hogy ne unatkozzanak, és nekik is adott egy-egy állatbőrt. Majd felváltva vadászta le az előtte sorakozó négy vadat.
Érdekes módon a négylábúak meg sem próbáltak elmenekülni, kidüllesztett hátsóval várták a vadász kemény fegyverének szúrását, és a gitáros nem is kegyelmezett nekik. Először a zebracsíkost cserkészte be, de néhány döfés után új zsákmány után nézett. Most egy őzike került sorra. Ártatlanul nézett vissza rá, nagy szemekkel, szopós szája riadtan kinyílt, mellei a földet verték, de Ron nem kegyelmezett. Aztán hatalmasan vörös orchideafenék villant elé, de ez már védekezett. Hüvelyéből mikrofondugó kandikált elő, mint egy vizslató őrszem.
Maja figyelte a négy feneket vigyorgó állatként meghágó Ront, és minden nedve elapadt. Már semmi sem volt jó. Égető és feszítő érzés kúszott fel benne, amikor Kán továbbtolta hatalmas hímtagját, és nem bírta tovább, a padlóra dőlt. Inez azonnal rácsimpaszkodott a kiszabaduló fütykösre, majd lehúzta az énekest a földre. Puncijának rojtos ajkait szélesre tárta, lábai az égnek meredtek. A füst a víz felett váratlanul véget ért, és mikor Kán beléhatolt, a pillanatnyi csendben belesuttogta a férfi fülébe:
- Lornát elintéztük, megnyugodhatsz! Punciszőreit az udvaron hordja már a szél.
Az énekes azonban nem hallott semmit, mert jött a következő szám. Angus és Malcolm Young csaptak a húrok közé a Highway to hellben, és figyelmét különben is lekötötte Inez hirtelen mozdulata, amivel karóba húzta magát. Kán hitetlenkedve érezte meg, hogy ágyékuk összecsapódik, és elképesztő farka teljes egészében eltűnik a vékony csajban. Képtelenül fülledt levegő sugárzott a falakból, és az énekesnek eszébe jutott Ron mondása: rendkívül tüzes hétvégénk lesz!
Közvetlenül a bőrén érezte a terjedő forróságot, amivel Inez szorította. A dörzsölt kiscsaj még a hüvelyizmait is mozgatta, amivel Kánt erősen döfködő mozdulatokra bírta hamar. Az énekes a kezeire támaszkodva vágta be dárdáját teljes hosszában, ami mindkettőjük számára iszonyú jó érzés volt. Emberi hangok nem is nagyon jöttek ki a szájukon, csak fuldokolva hörögtek, amikor szemben velük, a nyirkos falon sötét folt kezdett terjedni.
Maja arrébb csúszott Kán közeléből. Letörölte könnyeit, sajgó résére szorította tenyerét, és próbált nem visszatekinteni. Nem nézte tovább Kán és Inez diadalmas menetét, de azt sem, ahogy Ron ide-oda lépkedett a négy világító fenék között, és hol az egyikbe, hol a másikba vágta férfiasságát. Úgy érezte, ez már sok neki. Ki akart szabadulni a fullasztó levegő szorításából, és lassan a lépcsőfeljáró irányába kúszott.
Zoé pihegve hátranézett. Vicsorgó pofájú puncija Varkocs farkával teletömve lüktetett, amikor popsijában mélyre csúszott Dugó fegyvere. Sokszor eljátszott már a gondolattal, hogy milyen lenne így szeretkezni, két férfival, de most a lélegzete is elállt, moccanni sem mert. A csiklója felől nem sok visszajelzés jött. Lyukai tátongtak, és csak a minden pórusát szenvedélyesen szorongató férfiak őrlő mozgását tapasztalta, ahogy tehetetlen testét préselték össze, és azt képzelte, hogy súlytalanul lebeg valahol a levegőben, ezért sóhajtva adta át magát a különös kiszolgáltatottságnak, mert iszonyúan izgató érzés volt.
A három ember együtt vonaglott, és Anni látta Zoé elragadtatását. Nagyon kirekesztve érezte magát. Felemelkedett Varkocs arcáról, arrébb imbolygott, és meglátta a sort, ahova beállhat. Hirtelen ötlettel felkapta a földön heverő vaddisznófejet a hozzátartozó bőrrel együtt. A fejére húzta az agyarakkal díszített koponyát, a bőrt magára terítette, és támadó mozdulatokat imitálva szembeállt Ronnal.
A gitáros tettetett félelemmel meghátrált, kihúzta vesszőjét Szelli puncijából, ahova azonnal visszakerült a mikrofon, majd hetykén kidüllesztve mellkasát, terpeszben megállt a fenevad előtt. Erre a vaddisznó megjuhászodott, négykézlábra ereszkedett, majd a zebra és a szarvas háta között, agyaraival előretörve szopni kezdte Ron lövésre kész fegyverét.
A Hippi-ház reszketett, és falain több helyen is gyorsan terjedő foltok tűntek fel. Kán a foltokban a halál árnyait vélte felfedezni. Mégsem hátrált meg, hímtagjával tövig gyömöszölte az alatta fekvő Inezt, de a félelem a mámorára vetült.
Highway to hell! Highway to hell! – bömbölte Bon Scott árnya a falon.
- Hát nem elég az áldozat, őrületes szellem? – kiáltott Kán hörögve. – Nem váltunk tökéletesen szabaddá sötét pillantásodban? Akkor ne kímélj, gyerünk, sújts le ránk! – nevetett eszelős szemekkel, még Bon Scott kísérteties hangját is túlüvöltve, amikor sötét árnyék lopakodott a háta mögé.
Vaddisznóagyarak, majd irdatlanul narancssárga napmellek villantak a derengő világosságban, és a vadállat az énekeshez simult.
„Könnyedén élek szabadon szeretek
Bérletem van egy odaútra
Senki sem állíthat meg
Úton vagyok a pokolba”
Dörögték a hangfalak, és Kán megmerevedett. Úgy érezte, a mennyországba került. Hátulról puha cicik hatalmas tömegei szorították, finom női kezek gyúrták mellkasát, és amikor az alatta fekvő Inez medencéje körözésbe kezdett, akkora mámor robbant testében, hogy az összeomló Hippi-ház morajlását is elhomályosította…
Az üszkös romokat sokáig nem takarította el senki, aztán a területet ledúrták, de ház nem épült többé a helyén. Maja még most is sokszor visszatér, pedig nehéz a lelke. Mégis visszatér, mert könnyekkel küszködve is jó emlékezni arra, ami egyszeri és megismételhetetlen. Talán keres valamit. Olyat, amit elvesztett, vagy sohasem talált meg. A romok helyén azonban már nincs semmi. Az is lehet, hogy azért jár vissza, mert ott mindig találkozik olyanokkal, akik hasonlóak, mint ő. Akiket megérintett az érzékek szabadságának szele. Sok lány zarándokol oda, akik néha beszélgetnek, de legtöbbször csak hallgatnak. A Hippi-ház azonban már csak a múltban él. Egykori környékét nem zaklatja fel vad dorbézolás, finoman szaladó meztelen lányok illata, féktelen nevetés, vérforraló zene dübörgése, csak a tó felőli szél suttogása maradt, és az emlékek hamuja.
Még ma is beszélnek a szerencsétlenségségről, amiről ki se derült, mi okozta. Csak azt tudják, hogy a régi ház alagsorának omladozó mennyezete nem bírta el a gigantikus fáklyaként lángoló épület rászakadó súlyát, és az egyetlen túlélőt az alagsori lépcsőbejárat masszív fémajtaja védte meg a haláltól. De Maja nem mondja el senkinek, hogy a függetlenség elől menekült, hogy üresnek találta a teljes szabadságot. Hogy az telepedett rá, és nyomasztotta szívét rettentő súllyal, amit annyira el akart érni. Még magának sem meri bevallani. Egyedül az vigasztalja, hogy a többiek mégis megtették. Ron, Kán, Varkocs és Dugó. Edina, Szelli, Anni, Bea, Zoé, Fruzsi, Inez, Viki és még Lorna is. Ők igazán szabaddá váltak az ő szemében…