A hét főbűn: 4. bujaság

Ajánlom azoknak, akik újra meggyújtják a gyertyákat.
A durva felszín alá sohasem juthatott el a szeretet. Nem a sors akarta így. A sötétség szinte már véget nem érő birodalmában felüvöltött a kétely. Kétely mindabban, amiben hitt, és amihez hű volt egy életen keresztül... a gyertya tovább égett.

A különleges tervezésű sportkocsit mindenki megcsodálta a piroslámpás negyedben. A makulátlan fényezésű jármű nem illett az utca szennyéhez. A külső fénytörésű üveg mögé bekúszó kíváncsi tekintetek meghozták a kívánt eredményt: a férfi kiszállt. Magas, széles vállú körvonalaiból belépett a sercegő utcalámpa homályos fényébe. Sokan megörültek a gazdag prédának. Néhányan azonban szégyenlősen, lehajtott fejjel támaszkodtak a bomladozó téglafalnak. A férfi villámgyorsan végigmérte az utcát, majd bizonytalanul elindult az egyik nőhöz az árnyékba húzódók közül.

A csapzott vörös haj alól kisandító fiatalon fénylő szempárban a félelem és a büszkeség vívott élet-halál harcot. A férfi minden ideges pillantás után közelebb került céljához. Csak az intuíciója hajtotta. A nő vett egy mély lélegzetet és résnyire nyitotta ajkait. A férfi egy laza mozdulattal elnémította: szája elé tette a mutatóujját. Megdöbbent csönd jelezte, hogy beletörődött a megnyugtató szótlanságba. Még sokáig nem hallotta a férfi hangját. De amikor megszólalt, a mély hang befészkelte magát a nő gondolatataiba. Örökké felcsendült a sötétség mélységében. Éles fékcsikorgást hátrahagyva tűntek el az éjszakában... a gyertya tovább égett.

Egy kézfogás. Szorítás. Több, de mennyivel? Életében először. Most. A kétely torkaszakadtából ordított. A fülsüketítő hang legyőzésésre a nő szinte az összes erejét felhasználta. Hasogatta a tudat, a gondolat, az érzés, az érintés. Érintés, mely illúzió. Érintés, mely fájdalom. Fájdalom, mely illúzió. Minnél közelebb került a férfihoz, annál jobban távolodott önmagától. Még a senkinél is kevesebb volt...a gyertya tovább égett.
Napok, talán hetek teltek el sóvárogva. Az idő a mélybe taszította. Hideg, homály,zaj, emberek, mocsok. Csak ennyit érzékelt a külvilágból. Hamis gondolatok."Úgysem jön el. Csak még egyszer. Csak még egyszer érintsem meg, csak még egyszer lássam, csókoljam. Csak még egyszer... érezzem."Egy ismerős hang húzta föl a vágyakozás mélységéből. Egy autó hangja. Az az autó hangja.

A hideg, foltos falakon a kinti vihar beszivárgó esőcseppjei folytak végig. A nyikorgó, megrogyott ágyon a nő törökülésben nézte a sűrű hóesést... a gyertya tovább égett.
A fájdalom és a gyönyör vékony határvonalán táncolt."Csak még egyszer."Egyre közelebb érezte magát a célhoz. Egyre közelebb a pokolhoz. Egyre közelebb a mennyhez. A férfi közömbösen kémlelte a nőt, aki az összeroskadás szélén, összeszorított fogakkal bámult vissza. A férfiban halvány emlékképek kavarogtak. Továbbment.
Eltűntek az emberek, az utca, a kosz... a cél. A sötétség szorítása erősebb lett, mint valaha. Egy hideg érintés borzongatta meg. Egy köpcös, idősebb férfi érintése. A nő kitépte az illúziókat. Kivéve egyet. Kézfogás, mely nem éget, nem fáj, nem érez. Nem hamis... a gyertya tovább égett.

A penge éles vonala mentén lassan csordogált a sötétbordó vér. Az ütőér már csak enyhe lökéseket adott. Egyre kevesebb vért pumpált. A féltve őrzött hang elnyomta az ágy nyikorgását, a víz csöpögését, kinti hóvihar süvöltését, a vér illatát, a hideget... a kétely ordítását. Az utolsó pillanatig hitt. Nem abban, amiben kellett volna, nem abban, ami meghagyta volna az életét... a gyertya tovább égett.
A hópelyhek kavarogtak a szélben. Bekúsztak minden kis repedésbe. De a szél hajthatatlan volt. Tovább terelgette őket. Nem tehettek mást. A gyertyáról lassan peregtek a viaszrétegek. Arról a gyertyáról, amely mindent látott és érzett.Amely világított.Amely tovább égett.
A tető repedéseibe is beszivárogtak a kis hókristályok. Megtelepedtek a plafonon és olvadásnak indultak. A fal kezdett benedvesedni. A nedvesség egy cseppben gyűlt össze. Egy csepp, amely elvált a plafontól. A gravitáció egyre csak húzta lefelé.
A gyertya halk sercegés kíséretében elaludt. Füstölni már nem volt ideje. Sötétség borult a szobára.
Hitt a szeretetben... a gyertya nem égett tovább.