A Hercegnő (I. rész)

A hercegnő I. rész

Pantomim és a csók -------

Egy filmforgatáson pillantottam meg, ahol ő egy koszos, szutykos parasztlánynak volt beöltöztetve, kopott munkaruha színű szoknyában, összemaszatolva, csepűhajjal, szóval jól elcsúfítva ült a földön és kukoricát morzsolt. Ráhúztam a kamerát és rajta állítottam be az élességet. A lupában fekete-fehérben láttam. Így egész szép az arca, gondoltam. Jelezte, hogy észrevette, hogy őt nézi a kamera, tréfásan megfenyegetett. Rámosolyogtam, mutattam kézzel, hogy sorry. Később is kedveskedtem párszor kicsit vele, ilyesmi. De nem beszéltünk, csak a pantomim ment. Tetszettek a gesztusai. Ahogy múlt az idő, egyre inkább valami éteri kontaktus fűzött ehhez a lányhoz. Úgy éreztem, hogy ez nem egyoldalú. A forgatás végén pont szembe találkoztunk, egymásra mosolyogtunk. A korábbi pantomimes játékunkat folytatva széttártam a karomat és ő odalépett, de csak olyan pantomimesen, hogy picit megölelhessem.
- Megvárjalak? - súgtam.
- Ha szeretnél...
Gyorsan összepakoltam, ő közben ment, lesminkelni, átöltözni. Jó sokat vártam rá. Kijött "utcai" ruhában, eredeti hajjal, én meg csak lestem. Teljesen ledöbbentem, milyen gyönyörű. Hirtelen eluralkodott rajtam az esélytelenek nyugalma érzés, nem jelent meg a torkomban a szokásos gombóc. Úgy voltam vele, akkor már kiélvezem, hogy együtt lehetek egy ilyen lánnyal, még ha csak egy órácskát is.

- Vártalak...
- Ne haragudj, de sok lány volt. Szerettem, volna előbb elkészülni, de...
- El akartam menni,...
- Nem tudtam...
- hogy hozzak valami virágot.
- Jaj! Aranyos vagy, de...
- Képzeld el, már itt álltam volna egy csokor... kókadt virággal a kezemben.
- Ne haragudj!
- Mert itt álltam volna akkor is, ha éjfélig kell várnom. Mert annyira szerettem volna randizni veled.
- Ezt csak mondod. Nem hiszem, hogy vártál volna éjfélig. Csak zavarba akarsz hozni.
Tényleg siettem - nézet rám megilletődött-kedves bocsánatkéréssel.
- Ugye, most nem kell sietned sehová?
- Nem.
- Randi?
- Randi.
- Meddig?
- Hatig?
- Nem lehet! Az alig több mint egy óra. Amikor siettél az háromnegyed óra volt. Azt mondtad, most nem sietsz.
- Jól van megadom magam! Mit szeretnél?
- Azt, hogy jobban megismerjelek.
- És az meddig fog tartani?
- Nem tudom. De azt remélem, hogy nagyon-nagyon sokáig.
- Te sem sietsz!
- Azért igyekezni fogok! Megígérem.

Brillíroztam. Egy teljes órán keresztül képes voltam játszani vele egy olyan játékot, hogy egyik mondatommal mondtam valami picit bántót, a következővel viszont kifacsartam az előző mondatomat, úgy hogy kedvesség lett belőle. Mindig sikerült. Nem is értem, hogyan.

Persze közben faggattam is. Megtudtam róla néhány dolgot. Volt valami megmagyarázhatatlan természetesség az egészben. Ismerkedtünk. De úgy beszélgettünk, mint akik régen ismerik egymást. Semmi kényszeredettség, semmi bizonytalankodás. Soha nem éreztem még ezt az első randin.
Leültünk egy padra.
Elmondta, hogy kíváncsi volt, milyen lehet az a fiú, akinek úgy elcsúfítva is tetszett, miközben ő úgy érezte magát, mint egy banya.
- Én meg ki akartam próbálni, milyen egy banyával randizni.
- És milyen?
- Nem fogom megtudni, mert becsaptál. De azért vigasztalható lennék, ha igyekszel.
Legalább csinálj úgy, mint egy banya!
Jaj, ne mosolyogj már ilyen kedvesen! Tehetségtelen banya vagy! Na várj!
Ha megcsókolnálak, akkor biztos banyává változol.

Elfordult, csak az arcára sikerült egy puszi.
- Na tessék! Ezt jól elszúrtad. Egy varázslatnál nem szabad ilyet. Kezdhetem elölről.
Újabb kísérlet már nem fordult el, de persze a száját összeszorította.
- Végem van. Elszállt az összes varázserőm. Most már menthetetlenül maradsz ami voltál!
Egy angyal...
Lobbanni éreztem valamit a szemében. De szinte csak egy pillanatra. Hú, de marha vagyok! Most megcsókolt volna. Vágy volt benne, de rögtön visszakozott és most olyan gyanakvóan néz.
- Korai még a csókolózás, nem gondolod?
- Én csak próbálom azt csinálni, amit te szeretnél.
- ??? Hogy is?
- Azt mondtad, nem sietem el. Megígértem, hogy igyekezni fogok. Nem?
- Nem úgy értettem! Gonoszul bánsz a szavakkal. Kiforgatod őket. Gúnyolódsz!
- Nem gúnyolódok! Csak...
- Játszol velem!
- Nem, ez nem így van! Csak a szavakkal. Azért, hogy jól érezd magad velem és minél tovább együtt lehessünk. Csak a szavakkal játszottam, az érzelmekkel nem.
- Milyen érzelmekel?

Hoppá! Hogy fölébem kerekedett! Okos lány. Vigyázni kell vele!
- Ki merem mondani!. Az elektromosságra gondolok, ami van közöttünk. Ami már akkor is volt, amikor még egy szót sem beszéltünk. A vonzódásra, ami miatt itt vagyunk.
- Milyen vonzódás?
- Most te vagy gonosz! Kimondtam, amit lehet. Tudod, mire gondolok, csak nem vagy őszinte. Mint az előbb!
- Milyen előbb?
- Amikor meg akartál csókolni.
- Én? Te akartál.
- Szerettél volna megcsókolni, de visszakoztál. Éreztem. Inkább kérdőre vontál.
- Honnan veszed?!
- Én őszinte voltam...
- ... Jól van... , ne haragudj! Talán igazad van. Igen, igazad van. Ha akarod, most meg is csókollak.
- Ne így, engesztelésül. Amikor azt érzed, mint az előbb. Remélem lesz még olyan.
- Szóval ez számít neked!
- Azt hiszem igen.
- Korábban nem számított?
- Akkor még nem is reménykedtem ebben. De mostmár számít, igen!
- Hm... Jól válaszoltál!
- Hm. Jól kérdeztél! Sétáljunk!

- Elhallgattál. Miért?
- Sokat beszéltem eddig. Azt hiszem, jó fejnek akartam tűnni.
- Jó fej vagy.
- Kösz! De úgy érzem udvari bolondot csináltam magamból.
- Jópofiztál, mint általában a fiúk. De élveztem. Te aranyos is vagy. Figyeltél rám és megértettél engem. Ritkaság.
- Neked biztos sok fiú csapja a szelet.
- Á, nem!
- Csak rád kell nézni.
- Nekem csak két barátom volt eddig.
- Nem erre gondoltam. Ragadnak rád.
- Inkább csak próbálkoznak. De az más... Bámulnak. Nem vehetek föl egy szexibb ruhát, mert füttyögnek utánam az utcán. Hát ennyi. Úgyis el kellett volna mondanom.
- Miért?
- Mert az ex barátaim dilit kaptak ettől.
- Féltékenyek voltak?
- Meg idegesek lettek. Az utolsó barátommal akkor szakítottam, amikor balhét csinált a buszon. Meg akart ütni egy fiút, csak azért, mert nézett.
- Én is néztelek.
- És mit láttál? Banyát.
- Miért, az nem számított szexi ruhának?
- Szörnyű volt. A parókában meg azt hittem, megfő a fejem. A kezemre is kentek valami ragadósat, amitől húzódott a bőröm. Azt mondták nem úgy néz ki, mintha kukoricát morzsolnék vele. Aztán kentek még az arcomra is meg a kezemre is, szürke színű púdert. Hogy koszosnak látsszon.

Megálltunk és szembe fordultunk.
- A szádat még nem is említetted. Vastag az ajkad! Ami azt illeti, jól kiszúrtál a sminkesekkel. Sok lehetett a rúzsfogyasztásod. Csődbe viszed őket!
... De ami engem illet, nekem megérne egy rúzsgyárat, hogy csókolhassam...

Néztem. Néztem a szemébe, mosolyogtunk és lassan találkozott az ajkunk, először csak mintegy köszöntve, ízlelgetve egymást, majd csókká változott ez a találkozás.
Hozzám simult, ölelhettem, csókolhattam és nem tudtam betelni az érzéssel. Sikerült! Ez a gyönyörű lány a néhány korábbi jelzés után, most végérvényesen a tudtomra adta, hogy van keresnivalóm.
Éreztem a karcsú testét, a testének melegét, ahogy egymáshoz értünk.
Csókolt. Éreztem a mellét a mellkasomon, a derekát a tenyeremen és kezdtem már belezuhanni ebbe a csókba. Kibontakozott az ölelésből és nézett, és mosolygott, és visszamosolyogtam.

- Most már tényleg haza kellene indulnunk, tudod?
- Szerintem sok dolgunk van még. Nem szabad a csókot egyedül hagyni.
- Nekem már nincs. Egy rúzsgyár elég a mai napra. - nevetett.


Szerelemesen -------


- Halló!
- Szióka!
- Szia, jól vagy?
- Egy kicsit még most is van egy fura érzés a gyomromban.
- Azért találkozhatunk?
- Hát persze!
- És rájöttél mibaj?
- Nem. Mikor harmadszor találkoztunk, az után kezdődött. Hétfőn voltam dokinál is, kicsit megnyomkodta a hasam, de nem talált semmit. Szóval nem tudom. Sosem volt még ilyen. Nem fáj, csak olyan fura. És enni is csak kicsit tudtam. Már mondták, hogy gyomorideg. De nem hiszem. Ne haragudj a multkoriért! Szerettelek volna látni, de nem mertem elindulni.
- És most, biztos, hogy jó ötlet? Nem szeretném, ha bajod esne. Legszívesebben elmennék hozzád, de tudom, hogy még nem akarod. De valahol felétek találkozzunk, jó?
- Jó.
- Az Európa Szállónál, négykor?
- Oksi! Van ott veled valaki?
- Nincs!
- Pussz, cup, cup, cup! Most te jössz!
- Imádlak, de én inkább majd élőben.
- Na jó, ha most nem akarsz játszani. Ott leszek! Szia!
- Szia! Puszi!

Felöltöztem, és átballagtam a nővéremhez.
- Te figyelj! Még mindig nincs teljesen rendben a hasa. Lehet, hogy valami női baja van?
- Nem fáj semmije, de még mindig nem tud enni?
- Aha.
- Tényleg női baja van! De túl fogja élni. Szerelmes, te hülye!
- Nem hiszem, attól miért lenne beteg?
- Nem is beteg, csak szerelmes.
- Volt már másba is szerelmes. Tudná.
- Fenéket! Csak volt már fiúja. Nem ugyan az!
- Gondolod, hogy csak hobbiból járt valakivel? Nem hinném.
- Most kérni akarsz tanácsot, vagy adni? Nekem is volt több fiúm. Nem jött ez az érzés. Amikor jött nem értettem. Most már tudom. Egy hétig nem tudtam kajálni.
- Szóval szerinted szerelmes, ... belém?
- Mint az ágyú! De ne bízd el magad! Elég egy rossz mondat és... - fricskázott felém.
- Jól van, ne idegesíts! Mikor először találkoztunk, minden olyan könnyű volt. Most meg úgy féltem. Néha, mikor gyönyörködök benne, elakad a szavam és nem tudom, hol tartottam a mondatomban.
- Jó csaj lehet.
- Különleges. Finoman nőies és mindig érződik benne egy kis tartás. És vág az esze is.
- Szóval egy hercegnő! Hát csak vigyázz! A nagyon extra dolgokra mindig akad pénzes jelentkező.
- Ő nem olyan!
- Honnan tudod? Pár órát töltöttél vele.
- Te meg nem is ismered!
- Ez igaz. De téged ismerlek.

Amit a nővéremtől megtudtam, természetesen az én titkom maradt. Az önbizalmamnak jót tett. Mert mi tagadás, úgy éreztem, fel kell nőnöm ehhez a lányhoz. A feladathoz. Hogy meg tudjam szerezni, hogy meg tudjam tartani és ne kergessen őrületbe a féltékenység sem.
Sikerült jól venni a kezdeti akadályokat. Tudtunk találozni, voltunk koncereten, planetáriumban, bejártuk a belvárost, együtt vásároltunk. Élveztük az együttlét minden percét és kezdtük megismerni egymást.

- Akkor maradsz éjszakára is?
- Szeretnéd?
- Persze, hogy szeretném. Mondtam neked a múltkor, én rajtam már nem múlik, neked kell elhatározásra jutni. Úgy lesz és akkor, amikor te tervezed.
- Jól van! A mozi után felugrok pár cuccért és mehetünk.
- Biztos?
- Jaj, nem vagyok már 16 éves!
- Jól van, ne haragudj! De nem akarom, hogy miattam! Csak, ha magad miatt.
- Vágyom rá. Megnyugodtál.
- De még hogy! Máris 120 a pulzusom.


Egy szerelem első éjszakája ------


Elzárta a zuhanyt. Izgalommal vártam. Az izgalmam egy része szexuális eredetű volt. A másik része viszont más jellegű. Szép emlékeket szerettem volna ébreszteni benne ezzel az éjszakával.
Fontos volt, hogy ez sikerüljön.

- Vissza vetted a ruhádat?
- Igen. Így szeretném.
- Jól van, akkor én is felveszek egy nadrágot meg egy pólót.
- Van valami, amit el kell mondanom.
- Gyere üljünk ide egymással szemben az ágy közepére, így terpeszben és mondd!
- Ne haragudj érte! Én elég nehezen tudok feloldódni. Eddig soha nem volt nekem jó először.
- Az mit jelent. Rossz volt, vagy csak nem jutottál el a kielégülésig.
- Nem jutottam el. Volt, hogy sikerült, de elsőre sosem.
- Nem baj, majd úgy próbáljuk, hogy sikerüljön.
- Azért mondtam el, mert nem szeretném, ha azt hinnéd, hogy veled van baj.

Na, ettől sem lett egyszerűbb a dolgom!
Sikerülnie kell! Ez volt bennem. Nem szabad semmit elhamarkodnom.
Türelmesnek lenni, figyelni rá. És ezt úgy, hogy közben el is tudjak lazulni.

- Örülök, hogy elmondtad, de nem kell, hogy félj! Most először lehetünk így együtt és én azt hiszem, hogy akkor is teljesen elégedett leszek, ha hozzád bújhatok, simogathatlak, végigcsókolhatlak. Aztán remélem még nagyon sokszor leszünk együtt, nem maradunk le semmiről. Figyelni fogok rád és szeretném, ha minél jobb lenne neked most is.
- Aranyos vagy!
Jó duma volt. De ilyenkor minden fiúban két én lakozik. Az egyik legszívesebben ledobálná róla a ruhát és nekiesne. Ezt mondta az én egyik énem is. A másik meg szerette volna látni a meztelen testét, ahogy kifeszül és végigdübörög rajta az élvezet, hogy utána szinte a megsemmisülésből teljen meg élettel és váljon mosolygóvá.
Ez a harmadik út a simogatással , mégiscsak csalódás lett volna.
- Nekem is el kell mondanom valamit.
Amikor először megláttalak, akkor még nem is tudtam, milyen gyönyörű vagy. De éreztem, hogy van valami, ami összeköt minket. És én azóta is azt érzem, hogy összetartozunk. De most mégis olyan, mintha álmodnék. Mert nem merem elhinni, hogy itt vagy

Csókolózássá alakult a kis mondókám. Az ajka után végigcsókoltam az arcát, a nyakát és elkezdtem a blúzt is kigombolni.. A melltartóból gömbölyödő ívek láttán csitítani kellett magam. Időt kell adjak neki a feloldódásra. A pántot szinte első mozdulatra sikerült kikapcsolni. Szép ívű közepes melle volt. Megpillantottam a bimbókat, sötétbarna pici karikák, pont ahogyan a legjobban szeretem. Ledobtam a pólómat, és magamhoz szorítottam, hogy érezzem a mellének meleg rugalmasságát és csókoltam, simogattam.
Minden mozdulata kecses volt ennek a lánynak, egyenes derékkal ülve, finom nőies kézmozdulatokkal simogatott, én meg egyre nehezebben bírtam magammal. A melle gyönyörű volt, a derekára nézve újabb hullámban tört rám a vágy. Hátrébb dőltem és egyik lábát magam előtt átemeltem, hogy a két lába egy oldalra kerüljön, de röptében még egy puszit is adtam rá.
Közben azt is konstatáltam, hogy a lábfeje is egyenletesen barna és gyönyörű. Elfeküdtünk, egy csók utána melle következett, finoman szívogattam miközben egyik kezemmel cirógattam, a másikkal próbáltam megküzdeni a farmer gombjával. Ez már nem ment olyan könnyen. Elindultam a csókjaimmal lefelé. Az egyik oldalon csókoltam végig a derekát, közben a cipzárt is lehúztam. Megemelte a csípőjét, hogy le tudjam húzni a nadrágot és ettől a mozdulattól is újabb forróság tört rám. Remegő kézzel próbáltam kibújtatni a nadrágból. Szép fekete csipkés bugyi bukkant elő, amit a nadrág egy picit lejjebbhúzott. Közben az járt a fejemben, hogy még ki kell bírnom, legalább egy percet rá kellene szánnom, hogy őt jól felhúzzam. Spiccelt a lábfejével, hogy könnyebben lecsússzon a nadrág szára, de már ez a mozdulata is vad vágyat ébresztett bennem. Lerántottam a nadrágomat alsóstól. Most a lábfejétől kezdtem el csókolni. Közben egyik kezemmel a combját és a hasát simogatva csókjaimmal haladtam a lábán felfelé.

Felmerült bennem, hogy nagyon felpörgettem magam, pillanatok alatt elélvezek, ha így bebújok.
Becsuktam a szemem és próbáltam másra gondolni. De ez sem sikerült azonnal, mert a fejemben is ő volt, az arcát láttam és az imént látott képek villantak be.
Milyen dolgom is lesz holnap, mi az első, amit meg kell csinálnom?- kérdeztem magamban.
Ja, igen. Reggel a posta, utána irány a munkahely, fél 10- re várnak. Megbeszélés.11-től muster, megnézzük a tegnapi anyagot.
Kinyitottam a szemem, egyik kezemmel bebújtam a bugyi alá. Kicsit becsúsztatva végighúztam az ujjam a puncin. Forró sikamlósságot éreztem.
Ránéztem. Behunyt szemmel feküdt, a szinte fekete haja kicsit szétterült a feje körül, mint egy sötét glória, csupasz mellei között lilás ametiszt gyöngysora csillogott. Kinyitotta a szemét, és a kékszín tette teljessé az összhangot. Milyen gyönyörű!
- Kibújsz?
- Persze.
Újra emelte a csípőjét, újra ugyan azt a hatást keltve bennem, mint korábban. A bugyiból kibújtatva a csípőjére adtam csókokat, miközben simogattam, majd kicsit széjjelebb húzva a térdét, a belső combjára, de itt már húztam rajta a nyelvem is. Már éppen a csikló környékére értem, de összezárta a lábát.
- Kapsz puszit oda is!
- Nem szeretném! Inkább ölelj magadhoz!
- Csak egy puszit...
De már húzott is felfelé.
- Inkább a számra, jó?
Nem méltatlankodtam tovább. El-elfúló lélegzettel csókolózni kezdtünk. Kicsit gurulva jobbra-balra. A combomon éreztem a meleg punciját. Átfordultunk, ő került felülre. A kezével mellkasomnak támasztotta magát, megfogta a farkamat… Nagyon jó érzés volt, ahogy lassan rám csúszott és úgy ölelt magához. Újra összetalálkozott a szánk. A csókváltás után erősebben szorítottam és kezdtem a menyekben érezni magam. Egyszer csak ismét felült.
- Nem haragudj! Pisilnem kell.
- Na, mi a baj?
- Pisilnem kell!
- Most?
- Igen, ne haragudj!
- Hát, menj, ha muszáj! - mondtam csalódottan. De siess vissza!
- Sietek...
Lüktetést éreztem a halántékomon. Próbáltam megrázogatni a fejemet. Hú, nagyon felhúzott.
Fene egye meg, már azt hittem tökéletes lesz ez az este! Mindegy, nyugi, nyugi! Szeretem ezt a lányt és olyan gyönyörű! Nem értem mi történhetett, de nem szabad felhúzni magam. Nyugi!
De mit csinál már ennyi ideig! Jön már végre. Az ajtónál a fényerőszabályzóra tette a kezét.
A hangulatfény után szinte belehasított a szemembe az erős lámpa.
- Jaj, mit kell ezzel csinálni?
- Nem kellett volna semmit. Na mindegy! Ha folyamatosan nyomod változik a fény fel-le.
Ha rákoppintasz be vagy ki kapcsol.
A kapcsolóra koppintott és a szoba sötétbe borult.
- Le akartad oltani?
- Igen. - mondta és mintha elcsuklott volna a hangja.
Lefeküdt mellém az ágyra, arccal lefelé. A kezéért nyúltam.
- Most mi baj?
- Ne haragudj!- mondta és hallatszott, hogy küszködik a könnyeivel.
- Kimegyek, hozok egy kis innivalót. Biztos te is szomjas lettél.
Kijöttem a szobából. Most mi a fenét csináljak! Nem vagyok jó vigasztaló. Soha nem tudtam mit kezdeni egy síró lánnyal. És mikor menjek vissza? Kellene egy kis időt hagyni neki. Na jó, de mennyit? A fenébe! Ha hamar visszamegyek az a baj, ha későn akkor meg az.. Kiöblítettem két poharat, kivettem egy Canada Dry-t. Inkább visszamegyek most, döntöttem. Nem hallottam, hogy sírna, picit felhúztam a fényerőszabályzót. Ugyan úgy feküdt, hason, meztelenül. Néztem, milyen szép! Arányos, gyönyörű. Kicsit fájt a fejem, de egy csapásra elszállt minden csüggedtségem. Ezért a lányért bármit! Mindent! Mellé ültem, simiztem kicsit.
- Gyere igyál!
Sóhajtott egy nagyot.
- Jó, kedves vagy. Köszönöm!
- Szívesen!
Zavart ez a kimért udvariasság. Csendben ültünk egymás mellett.
- Lehet, hogy jobb lenne, ha hazamennék!
- Dehogy is. Nem mehetsz sehová! Ma este az enyém vagy.
- Szerinted jó ötlet?
- Ne viccelj már! Egy hónapja ismerjük egymást. Alig vártam, hogy eljöjjön ez a pillanat.
- Ez?
- Igen, ez! Hogy itt legyünk kettesben. Igazi intim pillanataink legyenek. Azt hiszed, egy pisiléstől összedőlt a világ? Hát nem. Egész éjjel téged foglak ölelni, van még vagy 8 órám. Azalatt úgy beborítalak csókkal, hogy csak a füled lóg ki belőle.
Elvettem a poharát és letettem. A kezével játszottam. Próbáltam rámosolyogni. Reméltem, visszamosolyog.
- Kezdem a ciciddel!- és igyekeztem olyan kéjsóvár képet vágni, amilyet csak tudtam. Fogamat csattogtatva hajoltam a melle felé.
- Ne! Ne hülyéskedj már! - feküdt hasra, védve a mellét.
Nyomban fölé térdeltem és ráültem a fenekére.
- Úgyis szét foglak csókolni, legfeljebb nem látod közben azt a ronda pofámat!
Puszilgatni kezdtem a vállát.
- Utána meg még tízszer szét foglak csókolni és szerelmet vallok neked. Azután még ötvenszer szét foglak csókolni és eljegyezlek. Aztán szétcsókollak még százszor és feleségül veszlek.
Közben a nyakát puszilgattam és elkezdtem félresimítani a haját.
- De nem is. Várj, várj, mindent visszavonok!
A füléhez hajoltam és odasúgtam:
- Mert itt ez a fülecske. Mégsem maradhat ki. Az összes többi csak utána jön.
Körbepuszilgattam a fülét, majd közel hajolva lassan elemeltem a szájpadlásomhoz szorított nyelvem. A halk, csiccsegő hangot kis morgással kísértem és finoman harapdálni kezdtem a fülét, majd picit hozzáérintgettem a nyelvemet is.
Sóhaj szakadt fel belőle. Adtam néhány széles puszit közvetlen a haja kezdeténél a nyakára is, de közben a számba keveredett a gyöngysor csatja.
Egy ötlet fészkelte be magát az agyamba. És ez az ötlet egyre jobbnak tetszett.
Folytattam a csókolást és éreztem, hogy vágyakat ébresztek benne. Kezdtem mindenre figyelni. Úgy helyezkedtem, hogy ne nehezedjek rá, de minél nagyobb felületen hozzáérjek és az egyre jobban meredező szerszámom is hozzá érjen a fenekéhez, combjához.. A gyöngysor csatját kikapcsoltam. Éreztem, hogy esti, kicsit hűvösebb levegő áramlik be a szobába. Persze, nyitva hagytam az ajtót, amikor az innivalót hoztam. Nem is baj, kihasználom. A tervem kész volt!
Csókoltam a nyakát, a fülét, majd elindultam a gerince mentén. Rányaltam a gerincére, messziről ráfújtam egy kicsit, hogy a hűvös levegő lehűtse, majd közelről lehelgetni, csókolni kezdtem. Ezt játszottam egy-két percig miközben lassan haladtam a feneke felé. Közben a gyöngysort húzogattam-gurítgattam a hátán, vállán, nyakán.
Egyre sűrűbben szedte a levegőt. Már a fenekénél tartottam a hideg-meleg csókolós játékkal. A gyöngysort végigfektettem a gerincén és húztam a feneke felé. Hagytam, hogy lefolyjon a fenekéről, a majdnem összezárt lába miatt becsorgott a combja és a puncija közötti kis területre. Még én is megborzongtam a gondolatra, milyen inger lehet ez neki. Már éreztem, hogy homorítgatni kezd, amikor derékmagasságban a gerincével játszom. A gyöngyöt meg mindig visszahúztam és hagytam, hogy a puncira csorogjon.
Meg-megremegett a dereka.
Marokra fogtam a gyöngyöt, jól benyálaztam és újra húztam. A síkos gyöngy kicsit becsúszott a feneke vágatába. Láttam, ahogy a kellemes érzésre a farizmai lassan fellazulnak, kicsit széjjelebb csúsztatta a lábát. Húztam a nyakéket és közben végignyaltam a fenékvágatát, jól benyálaztam. Féltem, ezt nem engedni, de ekkor már szinte nem is érzékelte mi történik. Vad vágy dúlt benne, orrba tuszkolt a fenekével miközben felemelte, térdterpesszel kitárva a legeldugottab zugait. Átvettem a gyöngysort a lába között. Két végét hasánál és a hátánál megfogva elkezdtem "fűrészelni" úgy, hogy a gyöngysor a fenékvágatában és a punciában is végigfutott. Próbáltam minél finomabban csinálni, ami nem volt könnyű, mert a lány ekkor már minden ízében remegve, nyüszítős hangot hallatva homorított.
Nyögéssel kísért nagyobb rázkódás jelezte az első méhösszehúzódást. Tudtam, hogy pár másodperc múlva elélvez. Megpróbáltam a nyelvemmel elérni a csiklóját, hogy ott jobban hozzányomjam a nyakéket "fűrészelés" közben. A gyöngysor az arcomba fröcskölte a húzással kisodort punci váladékot. A nyakam ütközésig volt hátrahajtva, de így elértem a csiklóhoz. Párat nyaltam. Sivítva rázkódott össze, több hullámban, majd egész egyszerűen hasra dőlt. A kezemet még éppen ki tudtam rántani, de a gyöngy vége a hasa alatt maradt. Karja furcsán, vállból kissé kifacsarodva állt, a levegővétel szabályaira pedig nem sikerült rátalálnia. Feküdt és néha megremegett. Már vagy egy perce volt így, mikor ki akartam húzni alóla a gyöngysort, de heves rándulás és sziszegés jelezte, hogy a csiklójához ér. Ott hagytam.
Becsuktam az ajtót, melléfeküdtem és megfogtam a kezét. Nem mertem máshol hozzáérni, mert féltem, hogy összerázkódna. Csak gyönyörködtem benne.
Egy idő múlva megmozdult, felém fordította a fejét, kicsit hunyorgott, de mosollyal az arcán kérdezte.
- Te! Mit csináltál velem! És egyáltalán hol vagyok.
- Ez volt a kedvcsináló. Kéjlakunk további szolgáltatásaira csak a zuhanyzó használatával lehet jogot szerezni.
- Bolond vagy! A világ legaranyosabb bolondja.
Mosolyogtam, megvontam a vállamat. Adtam neki egy papírzsepit.
- Fú, ragadok. - a puncijához rakta a zsepit. - Annyira beindultam, hogy teljesen elvesztettem a fonalat. De nagyon jó volt. Á, a fenekem is ragad. Kicsit szégyellem magam. Te, te belenyaltál a fenekembe? Igaz?
Mosolyogtam, megvontam a vállamat. Adtam neki egy másik papírzsepit.
- Én még nem engedtem meg ilyet senkinek. Nem is akartam soha.
- Hát, a feneked már nem tabu. A puncid se!
- Már miért ne lenne az tabu?
- Na, találd ki!
- Oda is.... Nem, nem lehet, csak hülyéskedsz!
Mosolyogtam, megvontam a vállamat. Adtam neki egy gyöngysort.
Néztünk egymás szemébe.
- Te most mit gondolsz rólam?
- Ha azt szavakba tudnám önteni, akkor az lenne a legszebb mondat, amit kimondtak valaha ezen a földtekén.
Hát, párás lett a szeme. De most egészen másképpen.
- És veled, mi lesz? - nézett lejjebb.
Tényleg. Én hoppon maradtam. Ha nem mondja eszembe sem jutott volna. Hihetetlen! A fejem sem fáj és totál boldognak érzem magam.