A hercegnő és én. Javított változat.

A hercegnő és én
 
Szófia hercegnő a Vaduz városa fölé magasodó kastélyban lakik a családjával, vagyis a négy gyermekével együtt. Vaduz az önálló államnak számító Liechtensteini Hercegség fővárosa. Mivel Szófia és a családja jelenleg is a hercegi kastélyban lakik, az természetesen nem látogatható. Pár órát kirándultam a hercegségben, ahol egy kis vonat vitt körbe. A vonatúton végig népzene szólt, ráadásul magyarul mondta be egy női hang a hercegséggel kapcsolatos érdekességeket. Később vettem egy hűtőmágnest, ami Svájcot ábrázolta, meg egy képeslapot is. Svájcot, ezt az alpesi országot azért tartom nagyon érdekesnek, mert minden 50 év alatti férfi hadköteles, és egy hónap kötelező gyakorlaton kell részt venniük minden évben; a felszerelésüket és a puskájukat otthon tartják. De visszatérve Liechtensteinre, a hercegi vár jó magasan ékelődik be a hegyoldalba, de láthatóan még a fölött is állt egy ház; valaki oda építette az otthonát. Az a ház már tényleg elképesztőan magasan állt, ami nekünk, magyaroknak egy kissé érthetetlen, hiszen miért építené bárki is a meredek hegyoldalba a házát több száz méter magasan.
Ha lett volna egy távcső nálam, akkor láthattam volna a hercegi várat közelről, és talán magát a hercegnőt is, ahogy kitekint az ablakon. Nem tudom, hogy kitekintett-e akkor, abban a pillanatban, de ha igen, akkor engem is láthatott a buszpályaudvar környékén. Ennek ellenére a hercegnőt nem láttam még képen sem, de elhatároztam, hogy rá fogok guglizni, mert kíváncsi vagyok, milyen lehet. Akaratlanul is eszembe jutott, ahogy ott sétálgattam Vaduzban, hogy felcaplatok a hegyre, minél közelebb a kastélyhoz, és egy szerenáddal jelzem a hercegnőnek, hogy felkeltette becses érdeklődésemet. Jelezném a kedves olvasónak, hogy nem vagyok hülye, tudom, hogy van négy gyereke, és férje is, továbbá egész biztosan diplomáciai botrány is kerekedne abból, ha a liechtensteini hercegnő kikezdene egy magyar gyári munkással. Biztosan vannak még ott szabad hercegnők, náluk még lehet esélyem, ha már ennyire megtetszett nekem ez a „hercegnő lesz a csajom” dolog. Persze nem ragaszkodnék feltétlenül egy hercegnőhöz, de az már biztos, hogy csak egy nő mellett tudok teljes mértékben kiteljesedni férfiként. A csaj így is, úgy is hercegnő lesz, én meg a hercege.
Vaduzt elhagyva, Svájcba kirándultam át. Kicsit elidőztem ebben az alpesi országban, úgyhogy számos érdekes tudnivalót megosztanék róla: Ott legális a prostitúció, de ebben az írásban erre most nem térnék ki részletesebben. Svájc fővárosa Bern, az ország címerében pedig egy medve látható, amire nagyon büszkék lehetnek, ugyanis Bern belvárosában több medvével is „össze lehet futni”, amik az elkerített kis helyükön tudnak pancsolni a várost átszelő folyóban. Sétálgattam a parton, fütyülgettem a nők után, és láttam barna medvéket is. Tudni kell, hogy Svájc egy jóléti állam, egészen pontosan harmadik ebben a rangsorban. Összefoglalva, Bernben nyugodt és derűs az élet.
Folyatva az utazásomat, Innsbruck városába is eljutottam. Na jó, közben aludtam is, de összességében rövidke úti beszámolóm öt nap eseményeit meséli el a teljesség igénye nélkül. Ha esetleg a kedves olvasó nem lenne vele tisztában, Innsbruck Ausztria Tirol tartományának székhelye. A sétálóutcáján egy, a tetszésemet igencsak elnyerő hölgy énekelt és gitározott; az utcaköveken ült, és előtte hevert egy gitártok, amibe a pénzt lehetett bedobni. Megkapó, hosszú raszta haja volt, és nem érdekelt, hogy illik vagy nem illik, de lefényképeztem oldalról, majd elölről is. Ezt biztosan észrevette, de nem tiltakozott. Tanultam angolul, úgyhogy ezt mondtam az utcazenész hölgynek: „My princess, I'm glad to see you”, ami ezt jelenti: „Örülök, hogy látlak, hercegnőm”.