BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves! A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor határoztam el,...
Legnépszerűbb szerzők:

A gyilkosnak két arca van VII. rész 25. fejezet

FIGYELEM! A történetben több leszbikus karakter is szerepel (köztük a főszereplő, Johnetta Green is). A történetet át és átszövik a leszbikus szexuális utalások és nem ritkán leszbikus szexjelenetek is előfordulnak. Aki ezt nem tolerálja, azt ezúton kérném meg, hogy itt fejezze be, és ne olvassa tovább a történetet.
Írta: Tonya S. Coley
Fordította: Sinara
Beküldve: 2012. december 14.
***************************************************************
Alma türelmetlenül várakozott, hogy Tori hazahozza Johnnie-t. Már összepakolt, mióta Tori szólt neki, hogy Johnnie-nak tervei vannak, ezért készítsen össze pár dolgot. Amikor meglátta a ház előtt lefékező kocsit, azonnal az ajtóhoz rohant.
Johnnie alig nyitotta ki az ajtót, a felesége rögtön a nyakába ugrott és lángoló szenvedéllyel megcsókolta. Johnnie-nak önmagával is meg kellett küzdenie, hogy elszakítsa magát a mexikói nő ajkaitól. Belenézett Alma gyönyörű barna szemeibe, és megsimogatta az arcát.
– Látom, már összepakoltál. Hadd rakjak még én is el pár holmit, és indulhatunk is! – nyomott egy gyors csókot felesége szájára.
– Megelőztelek, Querida – ölelte át a feleségét Alma. – Már mindkettőnknek összecsomagoltam.
Johnnie megrökönyödve bámulta az előszobában magányosan árválkodó bőröndöt.
– De kicsim! Ez csak egy táska.
Alma a szájára tette mutatóujját.
– Minden, amire szükségünk van, benne van.
Johnnie arcán a megértés mosolya terült szét. Nem szólt semmit, csak kézen fogta feleségét, és búcsút intett Torinak, mielőtt távoztak volna.
***
Maddie egy rövid, testhez simuló sortot és egy sportmelltartót húzott magára. Úgy döntött, lemegy egy kicsit a konditerembe, mielőtt Karen megérkezik. Belenézett a tükörbe, végigmérve saját karcsú, ruganyos testét.
– Nos, egész jó formában vagyok – állapította meg. – Nem is csoda. Folyton csak a meló az atlantai kerületi ügyészségek, és semmi közösségi élet. Csoda, hogy az edzés megszállottja lettem? – sóhajtott fel, rádöbbenve, hogy magában beszél. – De most megint itt vagyok, egy randi előtt. Talán megint boldog lehetek. – Ismét a tükörbe nézett, és elmosolyodott. – Igen, Madelyn, megint boldog lehetsz.
Azzal felkapta a törülközőjét és a sporttáskáját, és kilépett az ajtón, hogy elinduljon a lift felé. Két lift is volt az épületben, így tudta, nem kell majd sokáig várnia. A jobboldali felvonó érkezett meg előbb, de épp hogy csak belépett, a másik ajtaja is kinyílt, és Johnnie lépett ki rajta Alma társaságában.
– Gyönyörű vagy, Alma. Jobban szeretlek, mint bármit, vagy bárkit ezen a világon. Bolond voltam, hogy majdnem elhajítottam egy ilyen kincset. Meg tudsz nekem bocsátani, szerelmem? – suttogta Johnnie, és az ajtónak nyomta a feleségét.
A mexikói nő érezte, hogy felesége kemény mellbimbói neki feszülnek, és érezte Johnnie szívének heves lüktetését is. Egy kissé mocorogni kezdett, mire Johnnie felnyögött.
– Persze hogy megbocsátok – mondta, és kinyújtotta a nyakát, hogy Johnnie jobban hozzáférhessen.
Johnnie a szájába vette felesége fülcimpáját, majd végigcsókolta a nyakát.
– Ilyen telhetetlenek vagyunk? Most pedig, gyerünk befelé, hogy ágynak dönthesselek!
Alma gyorsan előhorgászta a mágneskártyát, és kinyitotta az ajtót. Amikor már bent voltak, Johnnie a falhoz lökte őt. Alma szájára nyomta a sajátját, és végigfutatta a nyelvét felesége alsó ajkán, bebocsátásért esdekelve. Alma szétnyitotta az ajkait, nyelveik pedig lassan egymásra találtak. Egyre szenvedélyesebben csókolóztak, nyögéseik pedig betöltötték a szobát. Alma átkarolta a feleségét, és olyan közel húzta magához, ahogy megduzzadt hasa csak engedte. Johnnie befurakodott a kezével Alma szoknyája, majd a bugyija alá, és megérintette érzékeny csiklóját. Mélyről jövő sóhaj hagyta el a mexikói nő száját, amit Johnnie úgy értelmezett, hogy zöld utat kapott. Lehúzta felesége bugyiját, és elé térdelt.
– Muszáj… Nem tudok tovább várni… Muszáj lesz beléd kóstolnom, Alma. Most. Azonnal.
– Ó… Istenem… – zihálta a mexikói nő, ahogy a felesége nyelve a csiklójához ért. A lábai elgyengültek, csípője pedig felvette Johnnie nyelvének ritmusát.
– Mmm, Alma! – morogta Johnnie. – Olyan édes az ízed.
Nem tudott tovább uralkodni magán, úgyhogy felállt, és felkapta Almát, hogy az ágyhoz cipelje. Leültette a feleségét az ágy szélére, és ahogy a nő hátra dőlt, folytatta a munkáját. Kibontotta az övét, és kizipzárazta a nadrágját, a bokszerével együtt lerúgva magáról. Alma eközben egyre hevesebben nyögött.
– Mélyebbre, Johnnie! Kérlek! Érezni akarlak.
Az Alma hasában növekvő gyerek miatt óvatosabbnak kellett lenniük. Ezért Johnnie lassan Alma mögé feküdt, ágyékát a nőhöz préselve, miközben ujjai behatoltak felesége kelyhébe. A hüvelykujját használta, hogy izgassa a nő csiklóját, miközben ő Alma hátának dörzsölte az ágyékát, és felesége nyakát és vállait csókolgatta.
– Lassabban, Querida! Ne siesd el! – zihálta Alma, amikor Johnnie már lágyan harapdálni kezdte őt.
Johnnie próbált lassítani, de a teste nem engedelmeskedett.
– Nem lehet, Alma. Már túl közel vagyok.
A mexikói nő is közel volt már a csúcshoz.
– Akkor vigyél engem is! – mondta határozottan.
– Ó, igen – mormogta Johnnie. – Alma! Én… én… Mindjárt…
– Si, bebe, Mi Dios* – kiáltott fel Alma, ahogy együtt szakították át a gyönyör határát.
Egész testük remegett, ahogy az orgazmus hatalmába kerítette őket. Amikor végre megnyugodtak, Johnnie lejjebb csúszott, hogy felesége combjai közé fúrja a fejét. Éhesen lefetyelte Alma nedveit, miközben a nő combjai belsejét simogatta. Amikor pedig végzett, fejét a felesége combjára fektetve pihegett.
Amikor Alma légzése ismét normális tempót vett fel, halkan suttogni kezdett feleségének.
– Johnnie! Ez hihetetlen volt. Annyi idő után…
– Tudom, szerelmem. Sajnálom. Nem fog többé megtörténni.
Alma felállt, és az ölébe fektette Johnnie fejét.
– Ígéred?
Johnnie a felesége nagy barna szemeibe nézett.
– Ígérem.
***
– Ez csak egy vacsora, kislány! – motyogta Maddie, miközben próbálta kiválasztani, mit vegyen fel. Végül az alkalmi öltözék mellett döntött. Egy fekete farmert vett fel fekete felsővel és fehér trikóval. Lapos sarkú fekete csizmát húzott, mivel nem akart partnere fölé magasodni. Karen magasabb volt az átlagnál a maga 175 centijével, de Maddie még ezt is túlszárnyalta öt centivel. – Jobb, ha nem hozod őt zavarba. Nem akarod, hogy rögtön szívrohamot kapjon, amikor meglát – kacagott fel. – De hol marad már?




***
Karen Maddie ajtaja előtt állt.
– Remélem, nem bánja, hogy alkalmi ruhában jövök – motyogta. Kék nadrágot viselt farmer felsővel. A haját lófarokba fogta hátra. – A fenébe is. Ő biztos valami csinos ruhát vesz fel. Magamra kaphattam volna valami jobbat is – sóhajtott. – Most már késő. Csak kopogj be az ajtón, és igyekezz nem túl hülyének tűnni!
***
A kopogtatás hangja rántotta ki Maddie-t a mélázásából. Vetett magára még egy pillantást a tükörben, és elégedetten bólintott. Kinyitotta az ajtót, és egy pillanatra fel sem ismerte az előtte ácsorgó nőt.
– Segíthetek valamiben?
– Én vagyok az, Maddie – vigyorodott el a nő. – Karen.
Maddie ledöbbent. Ez az angyali teremtés nem lehet ugyanaz a nő, aki meghívatta magát hozzá vacsorára. Hihetetlen, mire képes egy kis smink.
– Karen? – hebegte.
– Igen… Ööö, esetleg bemehetek?
Maddie zavartan bólintott, és félre állt, hogy beengedje vendégét.
„A fenébe is! Ez a nő gyönyörű” – nyugtázta magában Maddie.
– Úgy tűnik, a nagy elméknek hasonlóképp jár az agyuk – mérte végig Karen ruháját.
– Jó is így – válaszolta a riporter. – Bár nehezemre esett nem kiöltözni.
Maddie elmosolyodott, és Karen szemébe nézett.
„Istenem! Meg tudnék halni ezekért a zöld szemekért. Hol bujkált eddig ez a nő?”
Karen megismételte a kérdését, észlelve, hogy Maddie egy szót sem hallott belőle. Majd amikor a szőke nő erre sem reagált, meglóbálta a kezét az arca előtt.
– Ó, bocsánat! Mit is mondtál? – kérdezte zavartan.
Karen vidáman felkacagott.
„Olyan aranyos, amikor elpirul” – gondolta.
– Azt kérdeztem, szereted-e a tenger gyümölcseit. Ismerek egy jó éttermet a közelben. A neve Sandpiper**. A homárjuk valami mennyei.
– Csodásan hangzik. Ó, és igen. Szeretem a tenger gyümölcseit – válaszolta Maddie, és a gondolatai egy pillanatra sem álltak meg. – „Istenem, olyan gyönyörű a hangja. Képtelen lennék nemet mondani neki.”
– Azonnal hozom a táskámat és a kulcsomat – tette még hozzá. – Mindjárt kész vagyok.
– Megvárlak – jelent meg egy féloldalas vigyor Karen arcán, aminek láttán Maddie majdnem elbotlott a saját lábában. Vendége pedig csak figyelte, ahogy besiet a szobába.
„Vajon miért nem tűri be az ingét?” – merengett Karen. – „Akkor jobban látszana az az isteni feneke. Bár… lehet hogy jobb is így. Még a végén tömegkarambolt okozna a látvánnyal.”
***
– Mi az? A fogam közé ment valami? Vagy az arcomra ragadt az étel? – nyúlt a szalvétája után Karen.
Már majdnem befejezték az evést Maddie-vel, a volt kerületi ügyészt pedig teljesen lenyűgözte a mennyiség, amit riporter partnere képes volt magába lapátolni. Először is kikérte a legnagyobb homárt az akváriumból, és utána még rendelt egy ráktálat is.***
– Nem, nem. Nem erről van szó – mosolyodott el Maddie. – Csak… Nem úgy nézel ki, mint a többi riporter, akihez szerencsém volt. Te olyan… emberi vagy.
– Kösz, azt hiszem – válaszolta Karen, nem tudva, hogy kezelje a helyzetet.
– Nincs abban semmi rossz, Karen – tette a kezére a sajátját Maddie. – Úgy értem, mindig olyan merev vagy, és munka-centrikus. El sem tudnám képzelni, hogy… olyan vagy, mint én.
Karent melegség öntötte el a másik nő érintésétől. Rátette a szabad kezét Maddiére, és megszorította.
– Nehéz megmutatnod magad itt a jó öreg Észak-Karolinában. Talán a munkámat is elveszteném, ha nyíltan vállalnám a szexuális orientációmat.**** Szóval a munkám miatt muszáj kosztümbe bújnom, és udvariasan, tisztelettudóan vigyorognom. De igazából ez vagyok én. Ez a valódi, sörivó, focizó, farmert viselő énem.
– A hangod is más, mint legutóbb. Miért rejted el ezt a csodás mély hangot? – érdeklődött Maddie, mélyen Karen szemébe nézve.
– Sok embert kényelmetlenül érint a hangom. Ennyi elég is, hogy elessek pár munkából… De talán lesz lehetőségem kitörni innen.
– Tényleg? Mire gondolsz? – csillant fel Maddie szeme, szíve pedig egyre hevesebben vert a másik nő kezének meleg érintésétől.
– Nos, voltam egy meghallgatáson a CNN-nél. Teljesen magamat adtam. Szakmai módon persze, de nem rejtettem el semmit. De úgy tűnt, a munkám magáért beszél.
– És? – türelmetlenkedett Maddie.
– Jövő hónaptól Atlantába költözöm – jelentette ki Karen mosolyogva.
Maddie alig tudott uralkodni az izgatottságát. Vajon mennyi lehet ebben annak betudható, hogy Karen az ő közelében akar lenni?
– Ez nagyszerű. Gratulálok.
– Kösz – szorította meg ismét Maddie kezét Karen. – De legyen elég ennyi rólam! Meddig vagy a városban? És hol van most az, amit otthonnak hívhatsz?
– Addig maradok, amíg véget nem ér Johnnie ügye. Úgy értem, a Green-ügy – javította ki magát Maddie. – Az otthonom pedig most Atlantában van.
Karen szélesen elmosolyodott, kivillantva hihetetlenül fehér fogsorát.
– Nos, Miss Marshall, úgy tűnik, szomszédok leszünk.
– Nagyon úgy néz ki, Miss Grace – viszonozta a mosolyát Maddie. – Alig várom. Mit szólnál egy sétához a mólónál?
– Csodásan hangzik – mondta Karen, lehalkítva a hangját, élvezve a remegést, ami ettől végigfut Maddie testén.
***
– Istenem, Johnnie! Ez hihetetlen! – Alma alig tudott beszélni. Ziháló lélegzete visszhangzott a fürdőszobában. Johnnie a forró vízzel teli kád szélén ült, és felesége mellbimbóját szívogatta, miközben ujja hevesen mozgott a nő széttárt combjai között. – Nem bírom már!
Johnnie csak mordult egyet, és a mexikói nő eddig elhanyagolt melle felé fordította a figyelmét.
– Telhetetlen vagy, szerelmem – suttogta Alma, és megcsókolta felesége feje búbját. – Ki sem tudlak elégíteni.
– Gyerünk kicsim! Pattanj ki a vízből! Majd folytatjuk később. Most szükségem van egy kis ételre, egy kevés borra, és egy lélegzetvételnyi levegőre – morogta Johnnie, miközben apró csókokkal borította el Alma nyakát.
– Nos, ha így csókolgatsz, le kell tenned az ez irányú terveidről – suttogta a mexikói nő csábosan.
Johnnie azonnal megállt, és kihúzta az ujjait a felesége barlangjából, megadóan felemelve a kezeit.
– Újra kell töltenem az elemeimet, szerelemem. De cseppet se félj! Az éjszaka folyamán még lesz alkalmad bőven sikoltozni.
***
– Gyönyörű ez a hely éjszaka – mondta Karen, miközben Maddie-vel a mólón sétáltak. – Sokat járok ki ide, hogy kitisztítsam a fejemet.
– Valóban nagyon békés – értett egyet Maddie. „De ezt a hangot akár egész éjszaka elhallgatnám” – tette hozzá még magában. – „Hajts rá, kislány!”
Karen felé nyúlt, és megfogta a kezét. Maddie elmosolyodott, és közelebb lépett a nőhöz.
„Kíváncsi vagyok, mire gondol. Vajon ő is elképzeli, ahogy meztelenül fetrengünk a saját izzadtságunkban? Tényleg úgy érzem, akarom ezt a nőt.”
Amikor elérték a móló végét, lassan a korlátnak dőltek. Maddie felemelte a kezét, és Karen egyik hajtincsét kezdte pödörgetni. A gyönyörű barna haj tulajdonosa a kezéért nyúlt, és belecsókolt a tenyerébe.
– Mesélj magadról, Karen! – kérte Maddie, elmosolyodva a nő ajkainak érintésétől a tenyerén.
Karen elpirult.
– Oké. Nos, eredetileg Pennsylvaniából származom. A Kings College-ban tanultam softball ösztöndíjjal.
– Szóval egy igazi izomagy***** voltál, hm? – viccelődött Maddie.
Karen felkacagott.
– Nos, igen. Mondhatod így is. – Elhallgatott egy pillanatra, majd úgy folytatta, mintha már nem tudná magában tartani a gondolatait. – Maddie! Biztos azt fogod gondolni, hogy őrült vagyok, de én úgy érzem, erős kötelék van közöttünk. Nem tudom megmagyarázni, de már régóta így érzek. Azt hiszem, akkor kezdődött, amikor tavaly láttalak, amikor az egyik ügyeden dolgoztál.
Maddie ledöbbent a hallottaktól, alig tudta türtőztetni magát, hogy a nő tudtára adja, nem viszonzatlanok az érzései.
– Nem tartalak őrültnek. Én is valami ilyesmit éreztem ma délután a lépcsőházban. Most pedig, hogy többet is megtudhattam a valódi énedről, csak még erősebb a vonzalom… Miért vártál eddig, hogy odalépj hozzám?
Karen tekintete elveszett annak az azúrkék tengernek a csillogásában, amit Maddie szemei alkottak. Előre nyúlt, és megsimogatta a szőke nő arcát.
– Azt hiszem, féltem. Miután elmentél, legszívesebben félholtra vertem volna magam, amiért tétováztam. De amikor megláttalak ma, tudtam, kaptam még egy esélyt. Fogalmam se volt, hogy most te is Atlantában élsz. – Közelebb lépett a másik nőhöz. – Semmit sem tudtam arról, hol jársz, de a végzet adott nekem még egy esélyt a boldogságra. – Ajkait Maddie arcára nyomta, mélyről jövő sóhajt csalva elő a nő ajkai közül. Ezen felbátorodva közelebb hajolt a szőke nő szájához, és miután kisöpört az arcából egy hajtincset, megcsókolta őt. Ajkai érintése lágy volt, édes és nagyon erotikus.
Maddie elolvadt a csóktól, nyelve pedig szinte már könyörgött, hogy a másik nő szájába hatolhasson. Karen pedig nem ellenkezett, és nyelveik hamarosan már egymással jártak táncot, mint két régi ismerős. Maddie átölelte Karen vállát, kitapintva a feszes izmokat a ruha alatt. A barna hajú nő átkarolta a derekát, és magához vonta őt. Egyikük sem akarta, hogy a csók véget érjen. Úgy érezték, mintha most találták volna meg lelkük elveszett másik felét.
– Folytathatnánk ezt a beszélgetést a szobámban – zihálta Maddie.
– Mélységesen egyet értek, ügyészasszony – válaszolta Karen fátyolos hangon.
***
Johnnie egy csokoládéba mártott epret helyezett Alma szájába. A mexikói nő végignyalta felesége ujjait, mélyről jövő morgást váltva ki a nőből. Aztán Johnnie a csokoládéba mártotta az ujját, és körbekente felesége mellbimbóit vele, hogy aztán a nyelvét használva tisztítsa meg a barna bőrt.
– Ó! Annyira rossz vagy! – kacagott Alma, ahogy hátra dőlt az ágyon. Johnnie rámosolygott, és a pezsgős pohárért nyúlt. Öntött egy keveset az italból felesége köldökébe, majd kiszürcsölte belőle. Bűntudata támadt, amiért tobzódhat az alkoholban, míg Alma csak gyümölcslevet ihat. Egy ananászért nyúlt, hogy felesége testére préselje a nedvét, amit aztán szintén felnyalt. Alma combjai közé helyezkedett, a vállaira véve a nő lábait, és lüktető szemérmébe fúrta az arcát.
– Igen, szerelmem! – nyögte Alma.
– Mond csak, szerelmem! Mit akarsz, mit tegyek veled? – kérdezte Johnnie, miközben jól elhelyezett csókokkal hintette be Alma combjának belsejét.
– A nyelvedet akarom. Mélyen magamban – zihálta Alma, és egy mélyről jövő sóhaj tört elő a száján, amikor Johnnie engedelmeskedett. Felesége nyelvének ritmusára mozgatta a csípőjét.
– Ó!... Az ujjaidat!... Hármat!... Most! – zihálta.
Johnnie kihúzta a nyelvét, és felesége csiklóját izgatta vele, miközben az ujjai behatoltak. Alma teste még hevesebben rázkódott. Johnnie lassan körözött az ujjaival a testében, és szívogatta a csiklóját, míg végül a másik nő fel nem sikoltott a rátörő orgazmustól.
***
– Nem kérsz valamit inni? – kérdezte Maddie Karentől egy lélekőrlőn finom csók után.
Karen a kanapéhoz lépett.
– Egy scotch jól esne. Jég nélkül. – Felnézett Maddie-re, reménykedve, hogy az este még sokáig nem ér véget.
Maddie gyorsan hozta az italt, egy kevés szóda társaságában, amit ő kortyolt el, és leült a másik nő mellé. Egy ideig csak élvezték az italukat, míg végül Karen megtörte a csendet.
– Remélem, nem hiszed, hogy minden este eljátszom ezt. Tényleg érzem a kötődést köztünk, és alig bírom türtőztetni magam, hogy ne csókoljalak folyamatosan – sütötte le a szemét. Tudta magáról, hogy kívánatos, de nem akart lefeküdni bárkivel. Sok nő kínálkozott már fel neki, de ő ritkán mondott igent. – Sajnálom, ha túl tolakodó voltam.
– Azt hiszem, ezt már tisztáztuk a mólón, Karen. Én is érzek valami mélyet kettőnk között. Mélyebbet, mint bármikor életemben. Mélyebbet, mint…
– Johnnie-val? – fejezte be helyette Karen.
– Igen. Johnnie-val. De ez nem róla szól. Ez rólunk szól – állt fel Maddie, és a másik nő felé nyújtotta a kezét. Karen megfogta, és követte őt a hálószobába.
Egymás szemébe néztek az ágy mellett állva. Karen szólni akart, de Maddie a szájára tette a mutatóujját.
– Nem vagyok az a fajta, aki rögtön az ágyba veti magát egy nővel az első randin, Karen. De most ez a helyes. Érzem, belül – suttogta, miközben elkezdte kigombolni Karen felsőjét. Lehúzta a ruhadarabot a nő vállairól, és megcsodálta az erős izmokkal fedett, de mégis nőies testet. Végigfuttatta ujjait Karen vállán, majd le a mellkasán és a hasfalán. A barna nő megremegett, és megnyalta az ajkait. Egy örökkévalóságnak tűnő időre visszatartotta a lélegzetét, majd előre hajolt, hogy megcsókolja a másik nőt. Magához vonta őt, és a fenekére helyezte a kezeit, gyengéden megmarkolva azt.
– Maddie! Kérlek! Akarlak.
– Nem szaladok el – suttogta a szőke nő. – Itt vagyok. A tiéd vagyok.
Karen lehámozta róla a felsőjét, majd a trikóját is, majd előre hajolt, hogy megcsókolja Maddie vállát, lassan felfelé haladva a nyakán. Kezei a szőke nő mellein pihentek, hüvelykujjaival a kemény bimbókat izgatva. Aztán mélyen a kék szemekbe nézett, és ajkait Maddie-éinek nyomta.
– Biztos vagy benne, hogy ezt akarod?
– Teljesen. Ezt kell tennünk, Karen. Nem akarom reggel megbánni, hogy elszalasztottam a lehetőséget.
Testük egymásnak feszült, és összeolvadt a nyögések és sóhajok felhőjében. Maddie a hátára feküdt, Karen pedig fölé, hogy kezdetét vegye a tánc, mely ősibb magánál az időnél is. Duzzadt csiklók feszültek egymásnak, mellek préselődtek egymáshoz, és nyelvek jártak vad táncot, miközben két lélek olvadt egybe.
– Keményebben!... Ó, igen! – zihálta Maddie.
Karen egyre keményebben mozgott rajta.
– Maddie! Istenem! – feszült meg a teste, és izzadtságcseppek csorogtak le a hátán. Lenyalta a szőke nő mellein gyöngyöző sós cseppeket, majd a szájába vette a nő mellbimbóit.
Birtokba vették az ágy minden egyes négyzetcentiméterét, olyan pózokat próbálva ki, amikről Maddie eddig még csak nem is hallott. Aztán a vad szeretkezés lassan gyengéd, ismerkedő szexbe fordult. Egyikük sem mondta ki a bűvös szót, szeretlek, de érezték egymás mély érzéseit.
– Maddie!... Én… én… Mindjárt ott vagyok – zihálta Karen.
– Igen… Én is… most… Istenem! – sikoltott a szőke nő is.
– A fenébe is! – temette az arcát Karen a másik nő vállának hajlatába.
– Karen!
– Maddie!
A szőke nő átölelte barna partnerét, miközben levegőért zihált. „Igen. Ő az. Akire vártam. Mellette akarok megöregedni” – gondolta. Így aludtak el. Karen az oldalára fordult, Maddie pedig hozzá bújt. A barna nő átölelte a másik derekát, és tudat alatt elsuttogta: – Szeretlek, Maddie! – De ezt a szőke nő már nem hallotta.
Folytatása következik!
Vége a VII. résznek.
Ui.: A képen Sara Sampaio alias Karen Grace.
* Si, bebe, Mi Dios (spanyol): Szabad fordításban, „Igen, kicsim! Ó, istenem!”
** Sandpiper (angol): Sárszalonka.
*** Nem egészen tudom, hogy vannak ezek az állatok pontosan magyarul. Az angolok lobsternek nevezik a legnagyobb rákféléket. Ezt még nagy bizonyossággal lehet homárnak, esetlek langusztának fordítani. Az utóbbira az angol „shrimp”-et ír, ami apró rákot jelent. Tudjátok, azok a falatnyi kis rákocskák, amiket egy tányérra pakolva szoktak tálalni salátával és citrommal. Csak nem tudom, magyarul mi lenne erre a legmegfelelőbb szó.
**** Észak-Karolina az Egyesült Államok hagyományos „Dél” országrészéhez tartozik, amit sztereotípe az erős vallásosság, a konzervativizmus, és a hagyományokhoz való ragaszkodás jellemez.
***** Angolul „jock”, ami a szleng általában azokra a középiskolásokra használ, akiknek minden idejét és gondolatát a sport tölti ki, és erre építik a jövőjüket is. Pl. az iskolai csapatok sztárjai, akik sporteredményeikkel elért ösztöndíjakkal igyekeznek bekerülni egy-egy neves egyetemre.
Folytatások
FIGYELEM! A történetben több leszbikus karakter is szerepel (köztük a főszereplő, Johnetta Green is). A történetet át és átszövik a leszbikus szexuális utalások és nem ritkán leszbikus szexjelenetek is előfordulnak. Aki ezt nem tolerálja, azt ezúton kérném meg, hogy itt fejezze be, és ne olvassa tovább a történetet. "Tori és Alma a konyhában ültek, amíg Ceecee vacsorát készített. – Készen állsz a holnapira, Tori? – kérdezte Alma. A másik nő felsóhajtott. – Amennyire ez lehetséges, Alma....
Jonas Peters reggelinél találkozott Abbott-tal. – Mit gondol, hogy halad a tárgyalás? Abbott belekortyolt a kávéjába. – Azt hiszem, nyerni fogunk. Biztos vagyok benne, hogy az egyes, a hatos és a hetes számú esküdtet már megnyertük. Ez három. Kilencen pedig hajlanak rá, hogy mellénk álljanak. A többiekben még nem vagyok biztos. – Kiket idéz be Wooten tanúnak? – folytatta a kérdezősködést Peters, bár már egyre inkább csak tettette az érdeklődést. – Beidéz majd pár igazságügyi szakértőt és egy...
– Na ne baszakodj velem! – nézett Tori vele szemben ülő barátjára hitetlen ábrázattal. – Eszem ágában sincs – válaszolta Johnnie. – Ott voltam, de én sem igen hiszem el. A pincében ücsörögtek egy-egy pohár pepsi társaságában, miután lejátszottak egy pár biliárd-meccset. Tori kényelmesen elhelyezkedett egy fotelben, míg Johnnie végigdőlt a kanapén, egyik lábát annak háttámlájára téve. – Csak ülsz itt fapofával, és azt állítod, hogy Alma nem rúgta fel Maddie-t műholdnak, amikor meglátta? –...
Karen hangosan püfölte az ajtót, majd amikor az hirtelen kinyílt, tett egy lépést hátra, hogy védekezően maga elé emelje az ökleit, támadásra számítva. A lélegzete viszont egy pillanatra kihagyott, amikor megpillantotta maga előtt a meztelen Johnnie-t, minden tagján csillogó izzadtsággal. – Johnnie? – G? – nézett rá meglepetten a másik nő, félrebillentve a fejét. – Mit csinálsz te itt? FIGYELEM! A történetben több leszbikus karakter is szerepel (köztük a főszereplő, Johnetta Green is). A...
Előző részek
"Tori lehúzódott a járdaszegélyhez, és arról érdeklődött a mellé behuppanó Johnnie-tól, hogy ment az aznapi tárgyalás. A barátja elmondta, hogy Abbott végzett a tanúival, úgyhogy hétfőn Bob következik. – Elintéztél mindent? – nézett a másik nőre Johnnie. – Persze hogy – mosolygott Tori. – A 721-es szoba csak rátok vár. Itt a belépőkártya. Nincs más dolgotok, csak hogy egyenesen besétáljatok az ajtón. – Kösz, Tori. Tartozom neked. – Én csak azt akarom, hogy ismét formában legyetek. Ne...
"Johnnie a kádban ült, maga mellett lelógatva a karjait. Egyik kezében egy sörösdoboz pihent. Hirtelen felfigyelt a háttérből érkező zenére. – Á! Cassandra Wilson! Nagyon jó – morogta. A fürdőszoba ajtaja lassan kinyílt. Felemelte a tekintetét, és Almát pillantotta meg kibontott selyem köntösében. Johnnie torka azonnal kiszáradt a látványtól. – Akad hely számomra is? – dorombolta Alma. Johnnie széttárta a lábait. – Bőven. Alma lassan odalépett hozzá, engedve, hogy a köntös lehulljon a...
"– Halló? – vette fel Mike a telefont. – Mike! Itt Johnnie! – kiáltott fel a nő kétségbeesett hangon. Alig kapott levegőt. – Tracy-nek balesete volt. El kell menned a lakására, hogy elhozd Markot. Gyertek a Cape Fear Valley Medical Centerbe! A férfi szóhoz sem jutott. – Mike! Hallasz? El kell menned Markért. – I… igen – tért vissza a férfi hangja. – Hallak. Mi történt? – kérdezte, miközben megfordította a kocsiját az úton. – Nem tudom, Mike. Nem tudom, hogy egyáltalán… – Johnnie hangja...
"Mindenki elfoglalta a helyét, és O’Connell bíró megnyitotta az ülést. – Hölgyeim és uraim! – szólalt meg a bíró. – Miss Green azt kérte, hogy szólhasson pár szót a megjelentekhez. Azzal intett Johnnie-nak, hogy felállhat. A nő megigazította a blúzát, majd megköszörülte a torkát, mielőtt beszélni kezdett volna. – Bíró úr! Hölgyeim és uraim! Szeretnék bocsánatot kérni a tegnap történtek miatt. Túlléptem azt a határt, amit megengedhetek magamnak a vád képviselőivel és a bírósággal szemben. A...
FIGYELEM! A történetben több leszbikus karakter is szerepel (köztük a főszereplő, Johnetta Green is). A történetet át és átszövik a leszbikus szexuális utalások és nem ritkán leszbikus szexjelenetek is előfordulnak. Aki ezt nem tolerálja, azt ezúton kérném meg, hogy itt fejezze be, és ne olvassa tovább a történetet.
Hasonló történetek
Magasztos érzés kerítette hatalmába. Tartozott valahová. Az amazontábor. Igen. Az ilyen otthon volt, de akkor nem értékelte. Hogy elveszítette sokat jelentett neki. Sokat töprengett azon, hogy mért történt minden. Gina hogy halhatott meg? És miért űzte el az új királynő? Hisz Lofi ismerte gyerekkorától. Vajon mikor együtt játszottak a fák árnyékában, akkor is arra gondolt, hogy, majd ha felnő, megöli a királynőt, s ő fog uralkodni? Hogy elűzi majd kedvenc játszópajtását? ...
Neeem. Ennél sokkal jobban megdöbbentett az, hogy nem éri eső. Úgy, ahogy mondom. A férfi teljesen száraz volt. A páncéljával együtt. Kisöpörtem a hajam a szememből, hogy jobban szemügyre vehessem. Bár nem mozdult, mindig előttünk volt, akár egy délibáb. Harmincas éveiben járhatott, vonásai szigorúak voltak, szája szorosan összeszorítva sok ránccal körülvéve. Ritkán mosolyoghatott. A szeme azonban szomorú volt, ez mutatta, hogy érző lényről van szó...
Hozzászólások
bakos1022 ·
Erre a fejezetre is megy a zöld. A jelenetek közti ugrás különösen tetszik. Egy ideje már én is gondolkozom rajta, hogy kipróbálom, de még nem mertem, mert nem nagyon találkozni vele sehol sem. Itt viszont igen, és tökéletes a váltás, folyamatosan fenn tartja az érdeklődést. ZÖLD.

Sinara ·
Én annyira nem szeretem, de tény, hogy vannak előnyei.
Az izgalmat és az érdeklődést fenn lehet tartani vele, de ha túlzásba viszed, nagyon szétforgácsolódhat tőle a történet. Vagy nehezen követhetővé válik a cselekmény, vagy túlságosan lekorlátozódik, hogy mi fér bele, amitől kiszámítható és sablonos lesz. Legalábbis én így látom.
Szóval, lehet haszna, de csak óvatosan! ;)

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned