A gyilkosnak két arca van VII. rész 23. fejezet

FIGYELEM! A történetben több leszbikus karakter is szerepel (köztük a főszereplő, Johnetta Green is). A történetet át és átszövik a leszbikus szexuális utalások és nem ritkán leszbikus szexjelenetek is előfordulnak. Aki ezt nem tolerálja, azt ezúton kérném meg, hogy itt fejezze be, és ne olvassa tovább a történetet.

Írta: Tonya S. Coley
Fordította: Sinara
Beküldve: 2012. december 14.

**********************************************************************

A tárgyalóterem megtelt érdeklődőkkel és riporterekkel. Az előző két napi fiaskó után O’Connell bíró bezáratta a tárgyalótermet. Johnnie csendben ült a székén, próbálva visszatartani az érzelmeit, miközben egy neves pszichológus mondott szakvéleményt a tetthelyről, és a gyilkos ennek alapján megállapítható profiljáról.
– A bizonyítékok alapján úgy vélem, a gyilkosságot olyasvalakinek kellett elkövetnie, aki személyesen ismerte az áldozatot. Valaki, aki felette áll minden ésszerű következtetésnek – mondta Dr. Samantha Alui.
– Köszönöm, Dr. Alui – mosolygott Abbott, majd a bíró felé fordult. – A vádnak nincs több kérdése, bíró úr.
A bíró Bobra nézett.
– Az öné a tanú, Mr. Wooten.
– Köszönöm, bíró úr! – állt fel Bob, és odalépett a tanúk padjához. – Dr. Alui! Ön a vallomásában kifejtette azt a lelki állapotot, amiben a gyilkosnak lennie kellett. Ön, mint egy profilozó, arra következtet, hogy a gyilkos közeli kapcsolatban kellett, hogy álljon a sértettel?
– Ez így pontos – válaszolta Dr. Alui színtelen hangon, feljebb tolva a szemüvegét az orrán. – Egy ilyen szörnyű bűntett csak gyűlöletből fakadhat.
– Tehát, Dr. Alui, olyasvalakinek kellett elkövetnie a gyilkosságot, aki megvetette Ballantine polgármestert? Jól gondolom?
– Igen.
– Tehát bárki lehetett? Ballantine polgármester nem volt az a nagyra becsült férfi, akinek szerette beállítani magát, ahogy azt a bizonyítékok kellőképp alátámasztják.
Dr. Alui fészkelődni kezdett a székében.
– Ez lehetséges.
Bob érezte, ahogy elszáll a magabiztosság a nőből.
– A bizonyítékok arra mutatnak, hogy Ballantine polgármesternek nem csak hogy alvilági kapcsolatai voltak, de pedofil is volt… Szóval, kijelenthetjük, hogy bárki, akinek a polgármester keresztbe tett, elkövethette ezt a bűntényt?
– Igen – válaszolta a pszichológus vonakodva.
Bob elmosolyodott.
– Egy korábbi esetében egy pedofília korábbi áldozata állt bosszút a molesztálóján.
– Tiltakozom! – kiáltott fel Abbott. – Irreleváns információ.
– Elutasítom. – O’Connell bíró még mindig neheztelt Abbottra a megelőző két napi akciója miatt. – Válaszoljon a kérdésre, doktor!
Dr. Alui kényelmetlenül fészkelődött a székében.
– Igen – válaszolta.
Bob várt egy pillanatig, majd folytatta.
– Le tudná írni a kérdéses gyilkosságot?
Alui megköszörülte a torkát.
– A kérdéses gyilkosság áldozatát a felismerhetetlenségig összeverve találták meg. Vér volt mindenütt.
Bob az esküdtszék felé fordult.
– Kifejezésre juttatta a tettes az érzelmeit bármilyen módon a gyilkosság előtt?
– Nem.
– Kapcsolatba lépett a tettes bármilyen formában az áldozattal a gyilkosság előtt?
– Nem.
– Mennyi ideig nem állt kapcsolatban az áldozat a tettessel ebben az ügyben, doktor?
– Három évig – mondta ki Alui rövid vonakodás után.
– Tehát a szóban forgó bosszú nem teljesült be azonnal? Az egész úgy mérgesedett el, mint egy fertőzött seb, igaz?
– Igen.
Bob elmosolyodott.
– A védelemnek nincs további kérdése a tanúhoz.
Abbott hátradőlt a székében.
– Lássuk, hogy bánsz el ezzel a tanúval – motyogta. – A vád a tanúk padjára szólítja Alphonse Petrillo nyomozót.
Pizo felállt, és a tanúk padjához lépett. Johnnie-ra nézett, és küldött felé egy félszeg mosolyt.
Abbott odalépett hozzá, és úgy járkált fel-alá előtte, mint a prédáját méregető ragadozó.
– Petrillo nyomozó! Mennyi ideje szolgál a wilmingtoni rendőrség kötelékében?
– Tizenhét éve.
– Mennyi ideig volt a gyanúsított társa a leszerelése előtt?
– Miss Green és én nyolc évig voltunk társak a leszerelése előtt.
– El tudná nekünk mondani röviden, milyen ember is Miss Green?
Pizo megvetően nézett Abbottra.
– Pontosan mit akar tudni?
Johnnie némán felnevetett korábbi társa arrogáns hangszínén, Abbott viszont csak elhúzta a száját.
– Állíthatjuk, hogy a vádlott heves természetű?
– Ha provokálják, azt mondanám, igen. Nem ismerek olyat, akire ez ne lenne igaz.
– Kérem, hagyják figyelmen kívül a tanú utolsó kijelentését, bíró úr!
– Kérés elfogadva – válaszolta a bíró. – Csak a kérdésre válaszoljon, nyomozó, és tartózkodjon a megjegyzésektől!
– Sajnálom, bíró úr! – válaszolta Pizo halkan.
– Visszatérve, nyomozó, egyet ért azzal, hogy Miss Green heves természetű lenne?
– Igen.
– Elmondaná az esküdtszéknek, mi történt a Martinez fiú temetésén?
– Ballantine odajött egy csapat riporterrel, ami feldühítette Johnnie-t. Rátámadt – mondta.
Pizo, és egy bocsánatkérő pillantást küldött Johnnie felé.
– Mit tett pontosan? Mondott bármit is?
– Felordított, és megragadta Ballantine torkát, mire az a földre zuhant. Azt mondta, meg fogja ölni.
Abbott meglepetést színlelt.
– Valóban? Hmm. Érdekes… Gondolja, hogy meg is tette volna, ha nem szedik le róla?
– Igen.
Abbott elfintorodott.
– Megengedi, hogy folytassam? Később aznap Miss Green elhagyta a házát. Igaz?
Pizo kényelmetlenül fészkelődött a székében.
– Igen.
– Mikor látta őt utoljára, mielőtt távozott.
– Úgy emlékszem, három óra körül történt.
– Tudott róla, hogy Miss Green távozott?
– Nem.
– Ki fedezte fel, hogy távozott?
– Én voltam.
– Hosszú ideig volt távol?
– Igen.
– Sokáig elmaradt, Miss Martinez pedig aggódni kezdett. Igaz?
– Igen.
– Elindult bárki is, hogy megkeresse?
– Igen. Victoria Crisp és én indultunk el, hogy megkeressük.
– Mikor találták meg?
– Nagyjából hajnali egykor.
– Hol találták meg Miss Greent, és milyen állapotban volt?
– Tori és én a belvárosi utcákon bolyongva találtuk meg. Ittas volt.
– Nem csak hogy ittas volt, nyomozó, de úgy nézett ki, mint aki alaposan összeverekedett valakivel, igaz?
– Igen – morogta Pizo, magában átkozódva. – A ruhája rendkívül zilált volt.
Abbott odalépett ahhoz az asztalhoz, amelyre a bizonyítékokat helyezték. Felemelt két műanyag tasakba zárt tárgyat.
– Ez a vád 2-es és 3-as számú tárgyi bizonyítéka. Meg tudná nevezni őket az esküdteknek?
– Ez Green blúza és kabátja.
– Ezeket a ruhadarabokat viselte Miss Green a kérdéses éjszakán, nem igaz?
– De igen.
– A törvényszéki szákértők jelentése szerint a ruhákon vérnyomok találhatók. Nem csak Miss Green vére, de Ballantine polgármesteré is… Amikor rátalált Miss Greenre, ittas volt, és dulakodás nyomait viselte magán, igaz?
– Tiltakozom, bíró úr! – kiáltott fel Bob. – Mr. Abbott a tanú szájába adja a válaszait.
Az ügyész elfintorodott.
– Visszavonom… Nincs további kérdésem.
Bob odahajolt Johnnie-hoz.
– Ne aggódjon! Még mindent helyre hozhatunk – paskolta meg a nő vállát, majd felállt, hogy óvatosan odalépjen Pizóhoz. – Petrillo nyomozó! El tudná mondani nekünk, miért volt ügyfelem annyira dühös Ballantine polgármesterre?
Pizo kiegyenesedett ültében.
– Természetesen, ügyvéd úr! – Egy pillanatra elhallgatott, és az esküdtekre nézett. – Ballantine polgármester koholt vádak alapján indított eljárást Miss Green ellen. Sajtótájékoztatót tartott, hogy hangoztassa a hazugságait róla és a hivatali előéletéről. A riporterek vadászni kezdtek rá. Aztán a fiát halálos baleset érte, amikor a családját vették célba. Ez után Ballantine feltűnt a temetésen azzal, amit Johnnie a fia halálokának tartott. Semmi joga nem volt ott lenni, az pedig, hogy a sajtót is magával hozta, túl sok volt. Nem hibáztatom Johnnie-t, mert legszívesebben én is képen töröltem volna. Nem hiszem, hogy ismernék bárkit is, aki másképp reagált volna hasonló helyzetben.
– Nem értek egyet önnel, nyomozó – válaszolta Bob komoran. – Ballantine polgármester az ifjú Phillip halálának legfőbb okával jelent meg a temetésen. Korábban azt vallotta, hogy Miss Green támadt rá. Azonnal neki ugrott, vagy mondott a polgármester valamit korábban?
– Azt mondta, azért jött, hogy a város nevében együttérzését fejezze ki.
– Fotósok is jelen voltak, vagy csak a riporterek?
– Fotósok is jelen voltak, igen.
– Mit tettek?
– Képeket készítettek minden irányból. Hallani lehetett a vakuk folyamatos kattogását.
– Hasonlóan Miss Martinez vallomásához az otthonuknál történteket illetően Phillip halála napján?
– Igen.
– Az érzelmek felszínre törtek, a polgármester pedig a sajtóval jelent meg?
– Pontosan. Johnnie-nál elszakadt a cérna. Egész idő alatt sírt… Épp csak eltemették Phillipet.



Johnnie csak ült, és hallgatta őt. Átkozta magát, amiért úgy elveszítette a fejét. Arra gondolt, ha annyiban hagyta volna az ügyet, most nem lenne ott. Akkor nem tudták volna kapcsolatba hozni Ballantine megölésével. Könnycseppek gördültek le az arcán. Előhúzta a zsebkendőjét.
Bob észrevette a reakcióját, és elhatározta, olyan gyorsan végez, ahogy csak tud.
– Amikor ön és Miss Krisp megtalálták ügyfelemet, ittas állapotban volt, igaz?
– Pontosan.
– Zaklatottnak tűnt?
– Nem. Csak kóválygott az utcán.
– Megpróbált önre, vagy Miss Krispre támadni?
– Nem. Örült, hogy látott minket.
– Örült, hogy látta önöket? Azt várnánk, hogy egy éppen elkövetett gyilkosság után dühös legyen.
Abbott azonnal felpattant a székéből.
– Tiltakozom!
A bíró Bobra nézett.
– Megkérem a védelmet, hogy tartózkodjon a megjegyzésektől a záróbeszédig.
– Igenis, bíró úr! Bocsánatot kérek – válaszolta Bob. – Nyomozó! Ön járt a tetthelyen, nem igaz?
– De igen.
– Látta, milyen állapotban volt a test, és hogy nézett ki az iroda?
– Igen.
– Egyet tud érteni ezzel kapcsolatban a hátborzongató jelzővel?
Pizónak ötlete sem volt, mire akar Bob kilukadni.
– Igen. Határozottan hátborzongató volt.
– Egyetért, hogy a gyilkosnak rendkívül dühösnek kellett lennie?
– Igen.
–Ügyfelem viselkedése megfelelt egy olyasvalakiének, aki épp elkövetett egy effajta erőszakos cselekményt?
– Egyáltalán nem.
– Ügyfelem örült, hogy látja önt és Miss Krispet?
– Igen. Pontosan. Ittasan is rendkívül jó kedélyű volt. Egyáltalán nem tűnt dühösnek.
Bob elmosolyodott.
– Nincs több kérdésem.

***

Johnnie a kádban ült, maga mellett lelógatva a karjait. Egyik kezében egy sörösdoboz pihent. Hirtelen felfigyelt a háttérből érkező zenére.
– Á! Cassandra Wilson! Nagyon jó – morogta.
A fürdőszoba ajtaja lassan kinyílt. Felemelte a tekintetét, és Almát pillantotta meg kibontott selyem köntösében. Johnnie torka azonnal kiszáradt a látványtól.
– Akad hely számomra is? – dorombolta Alma.
Johnnie széttárta a lábait.
– Bőven.
Alma lassan odalépett hozzá, engedve, hogy a köntös lehulljon a testéről, és egy kevés vizet fröcskölt borotvált ágyékára. Hallotta, ahogy Johnnie felnyög, és látta, ahogy a másik nő tekintete a testére tapad. Már tapasztalatból tudta, hogy minél nagyobbra nő a pocakja, Johnnie annál jobban felizgul a látványától. Sosem jött zavarba első terhessége alatt, ha meztelenül kellett mutatkoznia a felesége előtt, és tudta, hogy a másik nő érzései azóta sem változtak. Johnnie felé nyújtotta az egyik kezét és segített neki beülni a kádba. Alma letelepedett felesége combjai közé, miközben az átkarolta őt, és a hasán nyugtatva a kezeit, közelebb húzta magához. Ilyenkor érezte Johnnie a legközelebb magához a feleségét, és ebben a pillanatban érezte magát már jó ideje a legnagyobb biztonságban.

Folytatása következik!

Ui.: A képen Emanuela de Paula alias Johnnie Green.