Történetek
a a
2012.11.17 | Sinara | Regény | Megtekintések száma: 985
A gyilkosnak két arca van VI. rész 22. fejezet

FIGYELEM! A történetben több leszbikus karakter is szerepel (köztük a főszereplő, Johnetta Green is). A történetet át és átszövik a leszbikus szexuális utalások és nem ritkán leszbikus szexjelenetek is előfordulnak. Aki ezt nem tolerálja, azt ezúton kérném meg, hogy itt fejezze be, és ne olvassa tovább a történetet.


Írta: Tonya S. Coley
Fordította: Sinara
Beküldve: 2012. november 3.


**************************************************************


– Ez talán a legnagyobb emberi jog elleni bűncselekmény az észak-karolinai bíróság történetében – csóválta a fejét Alma.
– Hallottam már, hogy egyes fanatikusok hogyan értelmezik ezeket a bibliai részleteket, de sosem gondoltam volna, hogy egyszer lesz esélyem jól a képükbe vágni ezt a szarságot. A fenébe is! Jól esett – jelent meg egy apró mosoly Tori szája szegletében.
– Igen, Victoria, tényleg a fejéhez vágtál pár dolgot – válaszolta Ceecee szarkasztikusan.
Tori arcáról egy pillanat alatt lefagyott a mosoly. Tudta, ha Ceecee Victoriának szólítja, akkor nagyon dühös rá.
– Nagyon nőies volt, ahogy újra és újra képen törölted – folytatta Ceecee.
– Kicsim! Megérdemelte. Nincs igazam, Johnnie? – fordult segítségért a barátjához.
– Ó, nem! Nem keversz bele ebbe. – Johnnie próbált egy kis humort vinni a szavaiba, hogy azok ne tűnjenek merev elutasításnak. Alma gondoskodó jelenlétének köszönhetően most már sikerült lenyugodnia, és most Tori könyörgő szemeibe bámult a visszapillantó tükörben. – Köszönöm, Tori. Az sokkal rosszabbul vette volna ki magát az esküdtek szemében, ha nekem kellett volna bemosnom annak az alaknak.
Ceecee érezte, hogy Johnnie-nak igaza van, de attól még nem engedte, hogy Tori ennyivel megússza a dolgot.
– Nézd, kicsim! Kihúztam Johnnie-t a bajból, vagy nem? – próbálkozott Tori.
– Ha te mondod, Victoria – fordította el a fejét Ceecee.
Tovább hajtottak az autópályán, míg végül hirtelen belefutottak egy nagy dugóba.
– A pokolba is! – morogta Tori. – Nem kellett volna a reggeli csúcsforgalomnak már órákkal ezelőtt lemennie?
Alma előredőlt, és átnézett Tori válla felett.
– Úgy néz ki, valami baleset történt.
– Valóban – bólintott Ceecee. – És elég rossznak is néz ki.
A helyi rendőrök irányították a forgalmat. Amikor Tori elhajtott az összetört autó mellett, Johnnie kinézett az ablakon.
– Ez úgy néz ki, mint… Nem! Az nem lehet – nyújtotta ki a nyakát, hogy jobban lásson. Az autó szinte felismerhetetlenségig összetört, de ő mégis biztos volt a dolgában. – A fenébe is! Bárki is ült benne, aligha hiszem, hogy túlélhette. – Ahogy lassan elhaladtak a kocsi mellett, ki tudta venni a rendszámát is. – A pokolba! Ez Tracy kocsija.
– Istenem, ne! – sikoltott fel Alma.
Johnnie azonnal kiugrott a kocsiból, és gyorsan a roncs felé rohant.
– Nem mehet oda, hölgyem! – állította meg egy rendőr.
– Kopj le! Az egyik legjobb barátom volt a kocsiban! – üvöltött rá Johnnie.
– Ki? A sofőr?
– Oda kell mennem – erősködött Johnnie.
– Nem segíthet neki. Sajnálom.
– Istenem, ne! Tracy! – kiáltott fel Johnnie.
Alma végre utolérte, Johnnie pedig azonnal felé fordult.
– Meghalt, kicsim. Tracy elment – potyogtak a könnyei.


Alma átölelte őt, és szorosan magához vonta, aztán hirtelen meghallották az egyik mentős hangját.
– Érzem a pulzusát!
– Nem halt meg, kicsim! – nyugtatta Johnnie-t. – Ne félj! Ő egy igazi harcos. Túl fogja élni.
Gyorsan beemelték a férfit a mentőautóba, és elindultak vele a kórház felé. Johnnie és Alma visszarohantak a kocsijukhoz, és a mentő után indultak. Johnnie elővette a mobilját, hogy értesítse Mike-ot.


***


Mark kilépett a zuhany alól. Még mindig fájdalmai voltak, ezért gondolta, felkeresi az orvosát, de előtte gyorsan felöltözött, nem kockáztatva meg, hogy Tracy meztelenül lássa őt.
„Most mit fogunk tenni Tracy?” – merengett. – „Mi lesz velünk? Talán az orvos tud valamit ajánlani. Szeretlek, Tracy! Nem akarlak elveszíteni.”
Miután felöltözött, átment a hálószobába. Tracy táskái még mindig nyitva hevertek az ágyon. Vonakodva bár, de hangosan a nevén szólította a másik férfit. Nem érkezett válasz. Átment a konyhába, majd a nappaliba.
– Hol a fenében lehet? – motyogta. Aztán ahogy kinézett az ablakon, látta, hogy Tracy kocsija nincs ott. – Nem mehetett messzire. A táskái még mindig itt vannak – sóhajtott. – Hová mentél, szerelmem? – mondta hangosan az üres lakásnak.


***


– Halló? – vette fel Mike a telefont.
– Mike! Itt Johnnie! – kiáltott fel a nő kétségbeesett hangon. Alig kapott levegőt. – Tracy-nek balesete volt. El kell menned a lakására, hogy elhozd Markot. Gyertek a Cape Fear Valley Medical Centerbe!
A férfi szóhoz sem jutott.
– Mike! Hallasz? El kell menned Markért.
– I… igen – tért vissza a férfi hangja. – Hallak. Mi történt? – kérdezte, miközben megfordította a kocsiját az úton.
– Nem tudom, Mike. Nem tudom, hogy egyáltalán… – Johnnie hangja elcsuklott, mielőtt folytatni tudta volna. – Próbáld meg elérni Laurát és Glent is, kérlek! Én most nem…
– Semmi gond, Johnnie! – szakította félbe a férfi. – Meglesz.
Azzal letette a telefont.


***


Mark fel-alá sétált a nappaliban.
– Hol lehet? – motyogta. Rossz érzések kerülhették. Próbálta elűzni őket, de nem ment. Pár pillanat múlva egy kocsi hangját hallotta, hogy megáll a ház előtt. – Istenem! Visszajött! Talán megbeszélhetjük ezt az egészet.
Az ajtó felé rohant, de amikor kinyitotta, csak a vészjósló képet vágó Mike-kal találta magát szemben.
– Mi az? Történt valami Johnnie-val?
– Nem. Mark. Vele semmi. Tracy-ról van szó. Balesete volt.
Mark az ajtónak támaszkodott.
– Mi… mi történt? – hebegte.
– Ezt majd a kórház felé menet beszéljük meg! Gyere! Sietnünk kell – mondta Mike és a kocsi felé terelte a halálra rémült férfit.
– I… igen. Mennünk kell – motyogta Mark, miközben lassan elindultak.


***


– Igen, igen! Ezt már hallottuk – intette le Pizo a még mindig szentírási részleteket kántáló férfit, miközben az őrszobára kísérte. – Kíváncsi lennék, hogy Isten mit szól a te kis színjátékodhoz.
– A Mindenható meg fog bocsátani nekem mindenért. Nem tűrhetem szó nélkül ezt a sértést az emberi nem ellen. Az ő törvénye ellen – köpte a férfi.
– Már ítélkezünk is, barátocskám? – morgott Pizo! – Akkor fontold meg inkább ezt: „Ne ítélkezzetek, hogy fölöttetek se ítélkezzenek!” Máté 7:1. Azt hiszem, többet kellene olvasnod a Bibliát.
A férfi szóhoz sem jutott.
– Hogy merészel kioktatni? Minden nap olvasom a Bibliát.
– Akkor keress valakit, aki érti is! Mert nem hiszem, hogy te képes lennél rá – vigyorgott Pizo.
Drew odalépett a társához.
– Mi folyik itt?
– Csak adtam egy kis leckét kedves testvérünknek a Szentírásból – lökte a férfit az asztalhoz.
– És, mit csinált? – kérdezte Drew.
– Izgatás a bíróságon. Mocskolódott Johnnie-val, Almával és Phillippel.
– Az embereknek joga van kimondani a véleményüket. Nekem kell kioktatnom téged a szólásszabadságról? – morgott Drew.
Pizo úgy nézett rá, mintha a társa legalábbis még egy fejet növesztett volna.
– Igen. Tudom, hogy joga van bármilyen szarságot köpködni. De az már nem fér bele a szólásszabadságba, ha akadályozza a bíróság munkáját.
– Igen. De te azért hoztad be, mert inzultálta Greent.
– Tudod mit? – fortyant fel Pizo. – Kezdem azt hinni, hogy valami bajod van Johnnie-val. Vagy egyenesen egy rohadt homofób vagy.
– Nyugodj meg, partner! – tett egy lépést hátra Drew. – Semmi ilyet nem mondtam.
– Pedig nagyon úgy tűnt. Ha bajod van azzal, hogy én nem vagyok homofób, csak szólj! De én nem fogok egy ilyen bigott szarcsimbókkal együtt dolgozni.
– Semmi bajom nincs velük – vesztette el a türelmét Drew. – Nekem csak a gyilkosokkal van bajom.
A következő pillanatban a földön találta magát, állkapcsába pedig éles fájdalom nyilallt, ahol Pizo ökle eltalálta.
– Johnnie ártatlan – magasodott fölé Pizo. – Ismerem őt. Sosem ölne meg senkit… Most pedig megyek a kapitányhoz, hogy kérvényezzem az áthelyezésem. Nem akarok egy olyan szemétládával dolgozni, mint te – lépett el a másiktól.
Drew felült, és az állkapcsát dörzsölte.
– Hülye seggfej.


***


Johnnie és a többiek nem sokkal az után érkeztek meg a kórházba, hogy a mentő befutott Tracy-vel. Johnnie fortyogott a dühtől, amiért az ápolók semmit nem voltak hajlandóan neki mondani a férfi állapotáról. Sápadtan járkált fel-alá, amikor Mike megérkezett Markkal.
– Hogy van? – kérdezte azonnal Mark.
– Ezek a faszfejek nem hajlandók elmondani semmit, Mark – üvöltötte Johnnie.
– Majd nekem elmondják – lépett oda Mark a nővérpulthoz.
– Tracy Kenon állapotáról szeretnék érdeklődni – mondta.
– Családtag? – kérdezte a nővér szenvtelen hangon.
– Nem – válaszolta Mark dühösen. – Az élettársa vagyok… Elmondom még egyszer. Tracy Kenon állapotáról szeretnék hallani. Most.
Johnnie megrökönyödve nézett rá.
– Sosem láttam még ezt a tökmagot ilyen dühösnek – suttogta Mike-nak.
– Mr. Kenon a sürgősségi osztályon van. Amint az orvos visszatér, megkérem, hogy tájékoztassa önt, uram – válaszolta a nővér kissé megszeppenve. – A sürgősségi osztály várótermében várakozhat a második emeleten.
– Köszönöm – válaszolta Mark kurtán.
Mire visszatért a többiekhez, már Laura és Glen is befutott. A teste remegni kezdett, ahogy a hirtelen felfutott adrenalinszintje csökkent.
– A sürgősségin van – motyogta, a lábfejét bámulva. – Várhatunk a sürgősségi várótermében.
Johnnie odalépett hozzá, és átkarolta a vállát.
– Gyerünk! Menjünk!
Órákig kellett várniuk, míg végül az orvos megérkezett, hogy tájékoztassa őket Tracy állapotáról.
– Kenonék? – nézett körbe a teremben tartózkodókon az orvos.
– Igen? – ugrott fel Mark. – Hogy van, doktor úr?
– Sokáig tartott a műtét, de életben van. Mr. Kenon súlyos feji és testi traumát szenvedett. Mindkét lába és a jobb karja is eltörött. Ezen kívül eltört pár bordája, átszúródott a tüdeje, és el kellett távolítanunk a lépét és az egyik veséjét. Most kómában van. Nem tudjuk, mikor ébred fel. A következő negyvennyolc óra kritikus lesz a számára. Ha azt túléli, túl lesz a nehezén.
– Láthatom őt? – kérdezte Mark.
– Csak pár percre.
– Doktor úr! Ők itt Tracy egyetlen valódi családja. El tudná intézni, hogy további zaklatások nélkül látogathassák őt?
– Természetesen – bólintott az orvos. – Gondoskodom róla.
Mark Johnnie-hoz fordult.
– Bejöttök velem?
– Persze, Mark. Köszönöm – mosolyodott el Johnnie, de szemeiben még mindig az aggodalom tükröződött.
Johnnie meglepetten vette észre, hogy Tracy-t ugyanabban a szobában helyezték el, mint őt, annyi évvel korábban. Számtalan cső futott ki a testéből. Szívmonitor, gázmaszk, defibrillátor, és még ki tudja micsoda. Ismét felidéződtek az emlékei arról az éjszakáról, amikor a klinikai halál állapotából hozták vissza. Emlékezett, mennyire megviselte ez az egész Almát.
Markot szíven ütötte a látvány. Tracy arcát teljesen belepték a horzsolások, a fejét pedig gézzel tekerték körbe. Mark alig bírt odalépni hozzá az ágy mellé.
– Beszélj hozzá, Mark! – mondta Johnnie. – Hall minden egyes szót. Én is hallottam… Hallottam, ahogy Alma beszél hozzám minden nap. Hallottam, ahogy könyörög, hogy küzdjek, és térjek vissza hozzá.
Mark ránézett, majd visszafordult Tracy-hez.
– Tracy! Azt akarom, hogy küzdj. Küzdj értem! Küzdj értünk! Szeretlek – próbálta visszafojtani a könnyeit.
Óvatosan előre hajolt, és ajkait a férfiéire illesztette.
– Kérlek, Tracy! Küzdj!



Johnnie is odalépett az ágyhoz.
– Hello, haver! Tényleg jó lenne, ha visszajönnél hozzánk. Szükségem van rád, Tracy. Mindannyiunknak – szipogta, majd kényszeredetten felkacagott. – Kit fog Glen elagyabugyálni az utolsó Pepsiért, ha te nem leszel?
Pár perc múlva egy nővér megkérte őket, hogy hagyják Tracy-t pihenni. Johnnie megpaskolta a barátja kezét, Mark pedig adott még neki egy csókot, mielőtt távoztak.
Amikor visszatértek a váróterembe, minden aggódó arc Markra szegeződött. Jobban érezte magát a tudattól, hogy nem kell egyedül átvészelnie ezt az egészet.
– Johnnie! – szólalt meg Glen. – Haza kéne menned, hogy lepihenj. Holnap a bíróságon kell lenned.
– Nem hagyhatom itt egyedül Markot, Glen.
– Nem lesz egyedül – lépett előre Mike. – Én itt maradok. Aztán majd Glen bejön reggel, Laura meg este.
– Ti már kifundáltátok ezt az egészet, mi?
– Naná! – kacagott Laura. – Most pedig vonszold haza a seggedet! Majd találkozunk a bíróságon.
– Igenis, asszonyom! – szalutált Johnnie vigyorogva.


***


Johnnie néma csöndben volt egész úton hazafelé. Azon merengett, mi van, ha Tracy rohamot kapott vezetés közben. Azok a fejfájások nem hagyták nyugodni.
Amikor hazaértek, Johnnie kimentette magát, és a hálószoba felé indult. Átöltözött kényelmesebb ruhába, aztán betette a lejátszóba azt a CD-t, amit Phillip-től kapott.
A zene hallatára Alma is bement a hálószobába.
– Azt a CD-t hallgatja, amit Philtől kapott – mondta Torinak és Ceeceenek. – Hagyok neki egy kis időt, hogy megnyugodjon, aztán bemegyek.
Johnnie az ágyon feküdt, egy párnába temette az arcát. Amikor meghallotta az ajtó hangját, felnézett Almára.
– Semmi gond, kicsim. Gyerek be! – paskolta meg az ágyat maga mellett.
Alma bemászott mellé az ágyba, Johnnie vállára hajtotta a fejét, ujjával pedig apró köröket kezdett rajzolni a felesége hasára.
– Szeretnél beszélni róla, Querida?
– Minden olyan, mint amikor én voltam a kórházban, kicsim. Azok a csövek… Istenem!
Egy kövér könnycsepp gördült le Johnnie arcán.
– Csss! Semmi baj, kicsim! – suttogta Alma. – Túl fogja élni. Ott van neki Mark és mi mindannyian. Elég erős hozzá, szerelmem. Tudod te is.
– Remélem, Alma. Remélem.


***


– Most nézz ránk! Milyen nagy szarba kevertél minket már megint – mondta a hang.
– Elég! – nyögte Tracy némán. – Nem akarok küzdeni. Túl fáradt vagyok.
– Ó, dehogy! – válaszolta erőszakosabb tónusban a hang. – Átkozott legyek, ha hagyom, hogy ezúttal is rám kend ezt az egész szart! Most neked is segítened kell.
– Hogy érted azt, hogy most is? Ki vagy te, és mit akarsz tőlem? Miért nem hagysz békén?
– Most meg úgy viselkedsz, mintha nem is ismernél. Én az erősebbik éned vagyok, hülyegyerek. A védelmeződ. Én mentettelek meg attól a fájdalomtól, amit a vénember okozott neked… Én óvtalak meg tőle, és ez a köszönet?
– Nem tudom, miről beszélsz. Az apám sosem bántott.
– Ó, dehogyis nem. Folyton vert, és amikor az öreghölgy nem látta, rád is mozdult.
– Hazudsz! Fejezd be! Az apám soha…
– Soha mit? Soha nem vert volna félholtra?
– Hallgass!
– Nem… Rájött, hogy a fiúkat szereted, és ez feldühítette. Eleinte azzal mentegetőzött, hogy móresre tanít. Egy beteg anyaszomorító volt.
– Emlékszem, amikor bejött a szobámba, és arról beszélt, mennyire szeret.
– Igen. És én akkor szorítottalak háttérbe. Nem tudtad volna megtenni. Emlékszem.
– Hagyj békén!
– Nem hallod, ahogy a ribancod zokog utánad? Mit csinálhatna nélküled? Azt akarja, hogy visszatérj. Szóval húzd fel végre a hózentrágeredet, és küzdj!
– Bántottam őt. Nem tudnék ismét a szemébe nézni.
A hang felmordult.
– Figyelj rám, puncus! Segítesz nekem kijutni ebből a szarból most azonnal. Ha ennek vége, egyikünknek mennie kell. Nem folytatom tovább ezt egy olyan anyámasszony-katonájával, mint te – kacagott fel. – Talán viszem a kis szöszit is. Úgyis jobban dugok, mint te.
– Azt akarod mondani, máskor is rámozdultál már?
A hang felnevetett.
– Nem, butuska! Az ilyen nyalakodás nem az én műfajom. Azért tettem őt magamévá, mert felizgultam. El tudod hinni? Akkor voltam először egy férfival.
– Sosem nyúlhatsz hozzá megint. Ha megpróbálod, megöllek. Komolyan mondom.
– Helyes, faszikám! Akkor már tudod, mit kell tenned. Segíts végre, hogy kikerüljünk innen!
– Segítek. De aztán elmész.


***


Mark a szeretett férfi arcát figyelte. Megérintette az ujjait, majd lassan végighaladt Tracy karján. Aztán félrehajtotta a Tracy testét takaró szövetet, és csak bámulta a rászáradt vértől sötétlő csövet, ami a másik hasából állt ki. A látvány és a gépek pittyegése megrémítette Markot.
– Tracy! Tudom, hogy hallasz. Küzdened kell. Nem akarok élni nélküled. Szeretlek. Ha felépülsz, segítek leküzdeni ezeket a rohamokat. Megkeressük a legjobb neurológust az országban, hogy segítsen neked. – Könny töltötte meg a szemét. – Együtt átvészeljük ezt, szerelmem. Együtt megtaláljuk a kiutat.


Folytatása következik!


Vége a VI. résznek.


Ui.: A képen Shaghayegh Claudia Lynx alias Cecilia "Ceecee" Krisp.

Folytatni szeretném a történetet
Folytatások
"Johnnie a kádban ült, maga mellett lelógatva a karjait. Egyik kezében egy sörösdoboz pihent. Hirtelen felfigyelt a háttérből érkező zenére. – Á! Cassandra Wilson! Nagyon jó – ...
Előző részek
"Mindenki elfoglalta a helyét, és O’Connell bíró megnyitotta az ülést. – Hölgyeim és uraim! – szólalt meg a bíró. – Miss Green azt kérte, hogy szólhasson pár szót a megjelentek...
FIGYELEM! A történetben több leszbikus karakter is szerepel (köztük a főszereplő, Johnetta Green is). A történetet át és átszövik a leszbikus szexuális utalások és nem ritkán leszb...
Kedves Olvasóim! Ha nem haragszotok meg, ennél a regénynél a továbbiakban mellőzném az előzmények ismertetését. Ennek több oka is van. Egyrészt, régen fordítottam már ezeket a f...
Eddig történt: Johnetta "Johnnie" Green ismét nyakig ül a pácban. Ezúttal saját tárgyalására készül, a jövő pedig nem kecsegteti sok jóval. A vád ellene az, hogy meggyilkolta Wil...
Eddig történt: Johnetta "Johnnie" Green ismét nyakig ül a pácban. Ezúttal a saját tárgyalására készül, és a jövő semmi jóval nem kecsegtet. Azzal vádolják ugyanis, hogy meggyilko...
Eddig történt: Johnetta "Johnnie" Green nyakig ül a pácban. Őt vádolják Wilmington homofób polgármesterének, Alexander Ballantine-nak a meggyilkolásával, aki nem csak hogy korrup...
Eddig történt: Johnetta "Johnnie" Green ismét nyakig ül a pácban. Őt vádolják Wilmington homofób polgármesterének, Alexander Ballantine-nak a meggyilkolásával, aki azért akart le...
Eddig történt: Johnetta "Johnnie" Green ismét nyakig ül a pácban, mivel őt vádolják Wilmington homofób polgármesterének, Alexander Ballantine-nak a meggyilkolásával. Méghozzá nem...
Eddig történt: Johnetta "Johnnie" Green ismét az események sűrűjébe kerül. Miután régi ellenfelét, Wilmington polgármesterét, Alexander Ballantine-t meggyilkolják, szinte mindenk...
Eddig történt: Alexander Ballentine-t, Wilmington homofób polgármesterét meggyilkolják. Az első számú gyanúsított pedig Johnetta "Johnnie" Green, aki ellen az áldozat halála előt...
Eddig történt: Jonetta "Johnnie" Green ismét nyakig találja magát a pácban, amikor régi ellenfelét, a homofób Alexander Ballantine polgármestert meggyilkolják, és mindenki őt gya...
Eddig történt: Johnetta "Johnnie" Green körül egy pillanatra sem áll meg az élet. Ezúttal régi ellenfele, Wilmington homofób polgármestere, Alexander Ballantine szemeli ki magána...
Eddig történt: Johnetta "Johnnie" Green ismét nyakig ül a bajban. Őt gyanúsítják ugyanis Wilmington polgármesterének, Alexander Ballentine-nak a meggyilkolásával, és nem is minde...
Eddig történt: Hiába törekszik nyugodt életre a családjával, Johnetta "Johnnie" Green ismét bajba keveredik, amikor régi ellenfelét, Wilmington homofób polgármesterét, Alexander ...
Eddig történt: Johnetta "Johnnie" Green nyugodt életre törekszik feleségével, Almával, és kisfiával, Phillippel. Azonban Johnnie régi ellenfele, Wilmington homofób polgármestere,...
Eddig történt: Johnetta "Johnnie" Green nyugodt életre törekszik feleségével, Almával és kisfiával, Phillippel. Régi ellenfele, Wilmington homofób polgármestere, Alexander Ballan...
Eddig történt: Johnnetta "Johnnie" Green nyugodt életre törekszik feleségével, Almával, és kisfiával, Phillippel. A sors kegyetlen játékaként azonban régi ellenfele, Wilmington h...
Eddig történt: Johnnie, miután kilépett a rendőrségtől és elindította saját nyomozóirodáját, nyugodt életre törekszik feleségével és kisfiával. Ezt az álmot azonban összezúzza a ho...
Eddig történt: Johnnie, miután visszavonult a rendőrségtől és beindította saját nyomozóirodáját, nyugalmas életre törekszik feleségével és kisfiával. Az álom azonban tovatűnik, ami...
Eddig történt: Johnnie, miután visszavonult a rendőrségtől és elindította saját nyomozóirodáját, nyugodt életet próbál élni feleségével és kisfiával. Ezt azonban megzavarja, amikor...
Hasonló írások
Hozzászólások
(3) Sinara
2012-11-21 16:54:49
Most szívemből szóltál. ^^
Szerintem inkább csak megszoktad. Bár, ki tudja. :D
[hivatkozás: (2) Marokfegyver 2012-11-18 11:28:59 ]
(2) Marokfegyver
2012-11-18 11:28:59
"Nagyon nőies volt, ahogy..." - jegyezte meg Ceecee, mintegy helyettem: Eleinte sok férfias vonást felfedeztem a szereplőkben, de ahogy haladnak előre a fejezetek - vagy megszoktam, vagy régen tévesen ítéltem meg őket -, akármit is cselekszenek, mindig kiérződik a nőiesség.
Nekem is tetszett.
[válasz erre: 3 ]
(1) bakos1022
2012-11-17 19:36:02
Izgi rész volt. Tetszett. Várom a folytatást.
Nem vagy bejelentkezve! A hozzászóláshoz kérjük jelentkezz be!
Hasonló írások
Ajánlott oldalak