BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves! A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor határoztam el,...
Legnépszerűbb szerzők:

A gyilkosnak két arca van VI. rész 22. fejezet

FIGYELEM! A történetben több leszbikus karakter is szerepel (köztük a főszereplő, Johnetta Green is). A történetet át és átszövik a leszbikus szexuális utalások és nem ritkán leszbikus szexjelenetek is előfordulnak. Aki ezt nem tolerálja, azt ezúton kérném meg, hogy itt fejezze be, és ne olvassa tovább a történetet.


Írta: Tonya S. Coley
Fordította: Sinara
Beküldve: 2012. november 3.


**************************************************************


– Ez talán a legnagyobb emberi jog elleni bűncselekmény az észak-karolinai bíróság történetében – csóválta a fejét Alma.
– Hallottam már, hogy egyes fanatikusok hogyan értelmezik ezeket a bibliai részleteket, de sosem gondoltam volna, hogy egyszer lesz esélyem jól a képükbe vágni ezt a szarságot. A fenébe is! Jól esett – jelent meg egy apró mosoly Tori szája szegletében.
– Igen, Victoria, tényleg a fejéhez vágtál pár dolgot – válaszolta Ceecee szarkasztikusan.
Tori arcáról egy pillanat alatt lefagyott a mosoly. Tudta, ha Ceecee Victoriának szólítja, akkor nagyon dühös rá.
– Nagyon nőies volt, ahogy újra és újra képen törölted – folytatta Ceecee.
– Kicsim! Megérdemelte. Nincs igazam, Johnnie? – fordult segítségért a barátjához.
– Ó, nem! Nem keversz bele ebbe. – Johnnie próbált egy kis humort vinni a szavaiba, hogy azok ne tűnjenek merev elutasításnak. Alma gondoskodó jelenlétének köszönhetően most már sikerült lenyugodnia, és most Tori könyörgő szemeibe bámult a visszapillantó tükörben. – Köszönöm, Tori. Az sokkal rosszabbul vette volna ki magát az esküdtek szemében, ha nekem kellett volna bemosnom annak az alaknak.
Ceecee érezte, hogy Johnnie-nak igaza van, de attól még nem engedte, hogy Tori ennyivel megússza a dolgot.
– Nézd, kicsim! Kihúztam Johnnie-t a bajból, vagy nem? – próbálkozott Tori.
– Ha te mondod, Victoria – fordította el a fejét Ceecee.
Tovább hajtottak az autópályán, míg végül hirtelen belefutottak egy nagy dugóba.
– A pokolba is! – morogta Tori. – Nem kellett volna a reggeli csúcsforgalomnak már órákkal ezelőtt lemennie?
Alma előredőlt, és átnézett Tori válla felett.
– Úgy néz ki, valami baleset történt.
– Valóban – bólintott Ceecee. – És elég rossznak is néz ki.
A helyi rendőrök irányították a forgalmat. Amikor Tori elhajtott az összetört autó mellett, Johnnie kinézett az ablakon.
– Ez úgy néz ki, mint… Nem! Az nem lehet – nyújtotta ki a nyakát, hogy jobban lásson. Az autó szinte felismerhetetlenségig összetört, de ő mégis biztos volt a dolgában. – A fenébe is! Bárki is ült benne, aligha hiszem, hogy túlélhette. – Ahogy lassan elhaladtak a kocsi mellett, ki tudta venni a rendszámát is. – A pokolba! Ez Tracy kocsija.
– Istenem, ne! – sikoltott fel Alma.
Johnnie azonnal kiugrott a kocsiból, és gyorsan a roncs felé rohant.
– Nem mehet oda, hölgyem! – állította meg egy rendőr.
– Kopj le! Az egyik legjobb barátom volt a kocsiban! – üvöltött rá Johnnie.
– Ki? A sofőr?
– Oda kell mennem – erősködött Johnnie.
– Nem segíthet neki. Sajnálom.
– Istenem, ne! Tracy! – kiáltott fel Johnnie.
Alma végre utolérte, Johnnie pedig azonnal felé fordult.
– Meghalt, kicsim. Tracy elment – potyogtak a könnyei.


Alma átölelte őt, és szorosan magához vonta, aztán hirtelen meghallották az egyik mentős hangját.
– Érzem a pulzusát!
– Nem halt meg, kicsim! – nyugtatta Johnnie-t. – Ne félj! Ő egy igazi harcos. Túl fogja élni.
Gyorsan beemelték a férfit a mentőautóba, és elindultak vele a kórház felé. Johnnie és Alma visszarohantak a kocsijukhoz, és a mentő után indultak. Johnnie elővette a mobilját, hogy értesítse Mike-ot.


***


Mark kilépett a zuhany alól. Még mindig fájdalmai voltak, ezért gondolta, felkeresi az orvosát, de előtte gyorsan felöltözött, nem kockáztatva meg, hogy Tracy meztelenül lássa őt.
„Most mit fogunk tenni Tracy?” – merengett. – „Mi lesz velünk? Talán az orvos tud valamit ajánlani. Szeretlek, Tracy! Nem akarlak elveszíteni.”
Miután felöltözött, átment a hálószobába. Tracy táskái még mindig nyitva hevertek az ágyon. Vonakodva bár, de hangosan a nevén szólította a másik férfit. Nem érkezett válasz. Átment a konyhába, majd a nappaliba.
– Hol a fenében lehet? – motyogta. Aztán ahogy kinézett az ablakon, látta, hogy Tracy kocsija nincs ott. – Nem mehetett messzire. A táskái még mindig itt vannak – sóhajtott. – Hová mentél, szerelmem? – mondta hangosan az üres lakásnak.


***


– Halló? – vette fel Mike a telefont.
– Mike! Itt Johnnie! – kiáltott fel a nő kétségbeesett hangon. Alig kapott levegőt. – Tracy-nek balesete volt. El kell menned a lakására, hogy elhozd Markot. Gyertek a Cape Fear Valley Medical Centerbe!
A férfi szóhoz sem jutott.
– Mike! Hallasz? El kell menned Markért.
– I… igen – tért vissza a férfi hangja. – Hallak. Mi történt? – kérdezte, miközben megfordította a kocsiját az úton.
– Nem tudom, Mike. Nem tudom, hogy egyáltalán… – Johnnie hangja elcsuklott, mielőtt folytatni tudta volna. – Próbáld meg elérni Laurát és Glent is, kérlek! Én most nem…
– Semmi gond, Johnnie! – szakította félbe a férfi. – Meglesz.
Azzal letette a telefont.


***


Mark fel-alá sétált a nappaliban.
– Hol lehet? – motyogta. Rossz érzések kerülhették. Próbálta elűzni őket, de nem ment. Pár pillanat múlva egy kocsi hangját hallotta, hogy megáll a ház előtt. – Istenem! Visszajött! Talán megbeszélhetjük ezt az egészet.
Az ajtó felé rohant, de amikor kinyitotta, csak a vészjósló képet vágó Mike-kal találta magát szemben.
– Mi az? Történt valami Johnnie-val?
– Nem. Mark. Vele semmi. Tracy-ról van szó. Balesete volt.
Mark az ajtónak támaszkodott.
– Mi… mi történt? – hebegte.
– Ezt majd a kórház felé menet beszéljük meg! Gyere! Sietnünk kell – mondta Mike és a kocsi felé terelte a halálra rémült férfit.
– I… igen. Mennünk kell – motyogta Mark, miközben lassan elindultak.


***


– Igen, igen! Ezt már hallottuk – intette le Pizo a még mindig szentírási részleteket kántáló férfit, miközben az őrszobára kísérte. – Kíváncsi lennék, hogy Isten mit szól a te kis színjátékodhoz.
– A Mindenható meg fog bocsátani nekem mindenért. Nem tűrhetem szó nélkül ezt a sértést az emberi nem ellen. Az ő törvénye ellen – köpte a férfi.
– Már ítélkezünk is, barátocskám? – morgott Pizo! – Akkor fontold meg inkább ezt: „Ne ítélkezzetek, hogy fölöttetek se ítélkezzenek!” Máté 7:1. Azt hiszem, többet kellene olvasnod a Bibliát.
A férfi szóhoz sem jutott.
– Hogy merészel kioktatni? Minden nap olvasom a Bibliát.
– Akkor keress valakit, aki érti is! Mert nem hiszem, hogy te képes lennél rá – vigyorgott Pizo.
Drew odalépett a társához.
– Mi folyik itt?
– Csak adtam egy kis leckét kedves testvérünknek a Szentírásból – lökte a férfit az asztalhoz.
– És, mit csinált? – kérdezte Drew.
– Izgatás a bíróságon. Mocskolódott Johnnie-val, Almával és Phillippel.
– Az embereknek joga van kimondani a véleményüket. Nekem kell kioktatnom téged a szólásszabadságról? – morgott Drew.
Pizo úgy nézett rá, mintha a társa legalábbis még egy fejet növesztett volna.
– Igen. Tudom, hogy joga van bármilyen szarságot köpködni. De az már nem fér bele a szólásszabadságba, ha akadályozza a bíróság munkáját.
– Igen. De te azért hoztad be, mert inzultálta Greent.
– Tudod mit? – fortyant fel Pizo. – Kezdem azt hinni, hogy valami bajod van Johnnie-val. Vagy egyenesen egy rohadt homofób vagy.
– Nyugodj meg, partner! – tett egy lépést hátra Drew. – Semmi ilyet nem mondtam.
– Pedig nagyon úgy tűnt. Ha bajod van azzal, hogy én nem vagyok homofób, csak szólj! De én nem fogok egy ilyen bigott szarcsimbókkal együtt dolgozni.
– Semmi bajom nincs velük – vesztette el a türelmét Drew. – Nekem csak a gyilkosokkal van bajom.
A következő pillanatban a földön találta magát, állkapcsába pedig éles fájdalom nyilallt, ahol Pizo ökle eltalálta.
– Johnnie ártatlan – magasodott fölé Pizo. – Ismerem őt. Sosem ölne meg senkit… Most pedig megyek a kapitányhoz, hogy kérvényezzem az áthelyezésem. Nem akarok egy olyan szemétládával dolgozni, mint te – lépett el a másiktól.
Drew felült, és az állkapcsát dörzsölte.
– Hülye seggfej.


***


Johnnie és a többiek nem sokkal az után érkeztek meg a kórházba, hogy a mentő befutott Tracy-vel. Johnnie fortyogott a dühtől, amiért az ápolók semmit nem voltak hajlandóan neki mondani a férfi állapotáról. Sápadtan járkált fel-alá, amikor Mike megérkezett Markkal.
– Hogy van? – kérdezte azonnal Mark.
– Ezek a faszfejek nem hajlandók elmondani semmit, Mark – üvöltötte Johnnie.
– Majd nekem elmondják – lépett oda Mark a nővérpulthoz.
– Tracy Kenon állapotáról szeretnék érdeklődni – mondta.
– Családtag? – kérdezte a nővér szenvtelen hangon.
– Nem – válaszolta Mark dühösen. – Az élettársa vagyok… Elmondom még egyszer. Tracy Kenon állapotáról szeretnék hallani. Most.
Johnnie megrökönyödve nézett rá.
– Sosem láttam még ezt a tökmagot ilyen dühösnek – suttogta Mike-nak.
– Mr. Kenon a sürgősségi osztályon van. Amint az orvos visszatér, megkérem, hogy tájékoztassa önt, uram – válaszolta a nővér kissé megszeppenve. – A sürgősségi osztály várótermében várakozhat a második emeleten.
– Köszönöm – válaszolta Mark kurtán.
Mire visszatért a többiekhez, már Laura és Glen is befutott. A teste remegni kezdett, ahogy a hirtelen felfutott adrenalinszintje csökkent.
– A sürgősségin van – motyogta, a lábfejét bámulva. – Várhatunk a sürgősségi várótermében.
Johnnie odalépett hozzá, és átkarolta a vállát.
– Gyerünk! Menjünk!
Órákig kellett várniuk, míg végül az orvos megérkezett, hogy tájékoztassa őket Tracy állapotáról.
– Kenonék? – nézett körbe a teremben tartózkodókon az orvos.
– Igen? – ugrott fel Mark. – Hogy van, doktor úr?
– Sokáig tartott a műtét, de életben van. Mr. Kenon súlyos feji és testi traumát szenvedett. Mindkét lába és a jobb karja is eltörött. Ezen kívül eltört pár bordája, átszúródott a tüdeje, és el kellett távolítanunk a lépét és az egyik veséjét. Most kómában van. Nem tudjuk, mikor ébred fel. A következő negyvennyolc óra kritikus lesz a számára. Ha azt túléli, túl lesz a nehezén.
– Láthatom őt? – kérdezte Mark.
– Csak pár percre.
– Doktor úr! Ők itt Tracy egyetlen valódi családja. El tudná intézni, hogy további zaklatások nélkül látogathassák őt?
– Természetesen – bólintott az orvos. – Gondoskodom róla.
Mark Johnnie-hoz fordult.
– Bejöttök velem?
– Persze, Mark. Köszönöm – mosolyodott el Johnnie, de szemeiben még mindig az aggodalom tükröződött.
Johnnie meglepetten vette észre, hogy Tracy-t ugyanabban a szobában helyezték el, mint őt, annyi évvel korábban. Számtalan cső futott ki a testéből. Szívmonitor, gázmaszk, defibrillátor, és még ki tudja micsoda. Ismét felidéződtek az emlékei arról az éjszakáról, amikor a klinikai halál állapotából hozták vissza. Emlékezett, mennyire megviselte ez az egész Almát.
Markot szíven ütötte a látvány. Tracy arcát teljesen belepték a horzsolások, a fejét pedig gézzel tekerték körbe. Mark alig bírt odalépni hozzá az ágy mellé.
– Beszélj hozzá, Mark! – mondta Johnnie. – Hall minden egyes szót. Én is hallottam… Hallottam, ahogy Alma beszél hozzám minden nap. Hallottam, ahogy könyörög, hogy küzdjek, és térjek vissza hozzá.
Mark ránézett, majd visszafordult Tracy-hez.
– Tracy! Azt akarom, hogy küzdj. Küzdj értem! Küzdj értünk! Szeretlek – próbálta visszafojtani a könnyeit.
Óvatosan előre hajolt, és ajkait a férfiéire illesztette.
– Kérlek, Tracy! Küzdj!



Johnnie is odalépett az ágyhoz.
– Hello, haver! Tényleg jó lenne, ha visszajönnél hozzánk. Szükségem van rád, Tracy. Mindannyiunknak – szipogta, majd kényszeredetten felkacagott. – Kit fog Glen elagyabugyálni az utolsó Pepsiért, ha te nem leszel?
Pár perc múlva egy nővér megkérte őket, hogy hagyják Tracy-t pihenni. Johnnie megpaskolta a barátja kezét, Mark pedig adott még neki egy csókot, mielőtt távoztak.
Amikor visszatértek a váróterembe, minden aggódó arc Markra szegeződött. Jobban érezte magát a tudattól, hogy nem kell egyedül átvészelnie ezt az egészet.
– Johnnie! – szólalt meg Glen. – Haza kéne menned, hogy lepihenj. Holnap a bíróságon kell lenned.
– Nem hagyhatom itt egyedül Markot, Glen.
– Nem lesz egyedül – lépett előre Mike. – Én itt maradok. Aztán majd Glen bejön reggel, Laura meg este.
– Ti már kifundáltátok ezt az egészet, mi?
– Naná! – kacagott Laura. – Most pedig vonszold haza a seggedet! Majd találkozunk a bíróságon.
– Igenis, asszonyom! – szalutált Johnnie vigyorogva.


***


Johnnie néma csöndben volt egész úton hazafelé. Azon merengett, mi van, ha Tracy rohamot kapott vezetés közben. Azok a fejfájások nem hagyták nyugodni.
Amikor hazaértek, Johnnie kimentette magát, és a hálószoba felé indult. Átöltözött kényelmesebb ruhába, aztán betette a lejátszóba azt a CD-t, amit Phillip-től kapott.
A zene hallatára Alma is bement a hálószobába.
– Azt a CD-t hallgatja, amit Philtől kapott – mondta Torinak és Ceeceenek. – Hagyok neki egy kis időt, hogy megnyugodjon, aztán bemegyek.
Johnnie az ágyon feküdt, egy párnába temette az arcát. Amikor meghallotta az ajtó hangját, felnézett Almára.
– Semmi gond, kicsim. Gyerek be! – paskolta meg az ágyat maga mellett.
Alma bemászott mellé az ágyba, Johnnie vállára hajtotta a fejét, ujjával pedig apró köröket kezdett rajzolni a felesége hasára.
– Szeretnél beszélni róla, Querida?
– Minden olyan, mint amikor én voltam a kórházban, kicsim. Azok a csövek… Istenem!
Egy kövér könnycsepp gördült le Johnnie arcán.
– Csss! Semmi baj, kicsim! – suttogta Alma. – Túl fogja élni. Ott van neki Mark és mi mindannyian. Elég erős hozzá, szerelmem. Tudod te is.
– Remélem, Alma. Remélem.


***


– Most nézz ránk! Milyen nagy szarba kevertél minket már megint – mondta a hang.
– Elég! – nyögte Tracy némán. – Nem akarok küzdeni. Túl fáradt vagyok.
– Ó, dehogy! – válaszolta erőszakosabb tónusban a hang. – Átkozott legyek, ha hagyom, hogy ezúttal is rám kend ezt az egész szart! Most neked is segítened kell.
– Hogy érted azt, hogy most is? Ki vagy te, és mit akarsz tőlem? Miért nem hagysz békén?
– Most meg úgy viselkedsz, mintha nem is ismernél. Én az erősebbik éned vagyok, hülyegyerek. A védelmeződ. Én mentettelek meg attól a fájdalomtól, amit a vénember okozott neked… Én óvtalak meg tőle, és ez a köszönet?
– Nem tudom, miről beszélsz. Az apám sosem bántott.
– Ó, dehogyis nem. Folyton vert, és amikor az öreghölgy nem látta, rád is mozdult.
– Hazudsz! Fejezd be! Az apám soha…
– Soha mit? Soha nem vert volna félholtra?
– Hallgass!
– Nem… Rájött, hogy a fiúkat szereted, és ez feldühítette. Eleinte azzal mentegetőzött, hogy móresre tanít. Egy beteg anyaszomorító volt.
– Emlékszem, amikor bejött a szobámba, és arról beszélt, mennyire szeret.
– Igen. És én akkor szorítottalak háttérbe. Nem tudtad volna megtenni. Emlékszem.
– Hagyj békén!
– Nem hallod, ahogy a ribancod zokog utánad? Mit csinálhatna nélküled? Azt akarja, hogy visszatérj. Szóval húzd fel végre a hózentrágeredet, és küzdj!
– Bántottam őt. Nem tudnék ismét a szemébe nézni.
A hang felmordult.
– Figyelj rám, puncus! Segítesz nekem kijutni ebből a szarból most azonnal. Ha ennek vége, egyikünknek mennie kell. Nem folytatom tovább ezt egy olyan anyámasszony-katonájával, mint te – kacagott fel. – Talán viszem a kis szöszit is. Úgyis jobban dugok, mint te.
– Azt akarod mondani, máskor is rámozdultál már?
A hang felnevetett.
– Nem, butuska! Az ilyen nyalakodás nem az én műfajom. Azért tettem őt magamévá, mert felizgultam. El tudod hinni? Akkor voltam először egy férfival.
– Sosem nyúlhatsz hozzá megint. Ha megpróbálod, megöllek. Komolyan mondom.
– Helyes, faszikám! Akkor már tudod, mit kell tenned. Segíts végre, hogy kikerüljünk innen!
– Segítek. De aztán elmész.


***


Mark a szeretett férfi arcát figyelte. Megérintette az ujjait, majd lassan végighaladt Tracy karján. Aztán félrehajtotta a Tracy testét takaró szövetet, és csak bámulta a rászáradt vértől sötétlő csövet, ami a másik hasából állt ki. A látvány és a gépek pittyegése megrémítette Markot.
– Tracy! Tudom, hogy hallasz. Küzdened kell. Nem akarok élni nélküled. Szeretlek. Ha felépülsz, segítek leküzdeni ezeket a rohamokat. Megkeressük a legjobb neurológust az országban, hogy segítsen neked. – Könny töltötte meg a szemét. – Együtt átvészeljük ezt, szerelmem. Együtt megtaláljuk a kiutat.


Folytatása következik!


Vége a VI. résznek.


Ui.: A képen Shaghayegh Claudia Lynx alias Cecilia "Ceecee" Krisp.

Folytatások
FIGYELEM! A történetben több leszbikus karakter is szerepel (köztük a főszereplő, Johnetta Green is). A történetet át és átszövik a leszbikus szexuális utalások és nem ritkán leszbikus szexjelenetek is előfordulnak. Aki ezt nem tolerálja, azt ezúton kérném meg, hogy itt fejezze be, és ne olvassa tovább a történetet. "Tori és Alma a konyhában ültek, amíg Ceecee vacsorát készített. – Készen állsz a holnapira, Tori? – kérdezte Alma. A másik nő felsóhajtott. – Amennyire ez lehetséges, Alma....
Jonas Peters reggelinél találkozott Abbott-tal. – Mit gondol, hogy halad a tárgyalás? Abbott belekortyolt a kávéjába. – Azt hiszem, nyerni fogunk. Biztos vagyok benne, hogy az egyes, a hatos és a hetes számú esküdtet már megnyertük. Ez három. Kilencen pedig hajlanak rá, hogy mellénk álljanak. A többiekben még nem vagyok biztos. – Kiket idéz be Wooten tanúnak? – folytatta a kérdezősködést Peters, bár már egyre inkább csak tettette az érdeklődést. – Beidéz majd pár igazságügyi szakértőt és egy...
– Na ne baszakodj velem! – nézett Tori vele szemben ülő barátjára hitetlen ábrázattal. – Eszem ágában sincs – válaszolta Johnnie. – Ott voltam, de én sem igen hiszem el. A pincében ücsörögtek egy-egy pohár pepsi társaságában, miután lejátszottak egy pár biliárd-meccset. Tori kényelmesen elhelyezkedett egy fotelben, míg Johnnie végigdőlt a kanapén, egyik lábát annak háttámlájára téve. – Csak ülsz itt fapofával, és azt állítod, hogy Alma nem rúgta fel Maddie-t műholdnak, amikor meglátta? –...
Karen hangosan püfölte az ajtót, majd amikor az hirtelen kinyílt, tett egy lépést hátra, hogy védekezően maga elé emelje az ökleit, támadásra számítva. A lélegzete viszont egy pillanatra kihagyott, amikor megpillantotta maga előtt a meztelen Johnnie-t, minden tagján csillogó izzadtsággal. – Johnnie? – G? – nézett rá meglepetten a másik nő, félrebillentve a fejét. – Mit csinálsz te itt? FIGYELEM! A történetben több leszbikus karakter is szerepel (köztük a főszereplő, Johnetta Green is). A...
"Alma türelmetlenül várakozott, hogy Tori hazahozza Johnnie-t. Már összepakolt, mióta Tori szólt neki, hogy Johnnie-nak tervei vannak, ezért készítsen össze pár dolgot. Amikor meglátta a ház előtt lefékező kocsit, azonnal az ajtóhoz rohant. Johnnie alig nyitotta ki az ajtót, a felesége rögtön a nyakába ugrott és lángoló szenvedéllyel megcsókolta. Johnnie-nak önmagával is meg kellett küzdenie, hogy elszakítsa magát a mexikói nő ajkaitól. Belenézett Alma gyönyörű barna szemeibe, és...
Előző részek
"Mindenki elfoglalta a helyét, és O’Connell bíró megnyitotta az ülést. – Hölgyeim és uraim! – szólalt meg a bíró. – Miss Green azt kérte, hogy szólhasson pár szót a megjelentekhez. Azzal intett Johnnie-nak, hogy felállhat. A nő megigazította a blúzát, majd megköszörülte a torkát, mielőtt beszélni kezdett volna. – Bíró úr! Hölgyeim és uraim! Szeretnék bocsánatot kérni a tegnap történtek miatt. Túlléptem azt a határt, amit megengedhetek magamnak a vád képviselőivel és a bírósággal szemben. A...
FIGYELEM! A történetben több leszbikus karakter is szerepel (köztük a főszereplő, Johnetta Green is). A történetet át és átszövik a leszbikus szexuális utalások és nem ritkán leszbikus szexjelenetek is előfordulnak. Aki ezt nem tolerálja, azt ezúton kérném meg, hogy itt fejezze be, és ne olvassa tovább a történetet.
Kedves Olvasóim! Ha nem haragszotok meg, ennél a regénynél a továbbiakban mellőzném az előzmények ismertetését. Ennek több oka is van. Egyrészt, régen fordítottam már ezeket a fejezeteket, és őszintén, nem nagyon emlékszem már, hogy melyikben mi van. Ezen még lehetne segíteni azzal, hogy újraolvasom, viszont itt már gyakran annyira sűrűsödnek az események, hogy szerintem emiatt már nem lehet elkerülni, hogy a tökéletes megértéshez előröl (vagy legalábbis innen) kezdje el valaki...
Eddig történt: Johnetta "Johnnie" Green ismét nyakig ül a pácban. Ezúttal saját tárgyalására készül, a jövő pedig nem kecsegteti sok jóval. A vád ellene az, hogy meggyilkolta Wilmington polgármesterét, Alexander Ballantine-t. A vád pedig nem is teljesen légből kapott, mivel Johnnie járt a tett színhelyén, és volt is indítéka. A polgármester ugyanis homofób szemléletét ötvözve korrupció elleni kampányával, Johnnie-t akarta besározni, hogy példát statuálva leszámolhasson vele. Kettejük...
Eddig történt: Johnetta "Johnnie" Green ismét nyakig ül a pácban. Ezúttal a saját tárgyalására készül, és a jövő semmi jóval nem kecsegtet. Azzal vádolják ugyanis, hogy meggyilkolta Wilmington polgármesterét, Alexander Ballanitne-t. A vád pedig nem is teljesen légből kapott, hiszen Johnnie járt a helyszínen a gyilkosság idején, és oka is lett volna, mivel a polgármester, összekapcsolva homofóbiáját a választási kampányában meghirdetett korrupció elleni harccal, Johnnie-t akarta...
Hasonló történetek
Fanni mindegyiket szemügyre vette és 4-5 darabot a kezébe is vett, s tiszta erőből marokba szorította a kezét. Eddigre viszont benyitott édesanyja, de már nem tudta megakadályozni a dolgot. A lány kezéből, az ujjai között vér kezdett csorogni. Anyja ránézett, és eleinte meg sem tudott szólalni, nézte lánya kezét, ahogy az ujjak szorítása egyre gyengébb lesz, s végül kiejtette a tenyeréből a szilánkokat...
A vállára kapta a fiút, majd elkezdett rohanni vele az erdő felé. Háta mögül csatazajok és harci kiáltások hangzottal el, hallotta amint férje elkiáltja magát: Támadás! De nem fodult meg, tudta: most mindennél fontosabb, hogy megvédje kisfiát. Körülötte több, hozzá hasonló módon kisfiát menekíteni próbáló asszony futott vele párhuzamosan az erdő felé...
Hozzászólások
bakos1022 ·
Izgi rész volt. Tetszett. Várom a folytatást.

Marokfegyver ·
"Nagyon nőies volt, ahogy..." - jegyezte meg Ceecee, mintegy helyettem: Eleinte sok férfias vonást felfedeztem a szereplőkben, de ahogy haladnak előre a fejezetek - vagy megszoktam, vagy régen tévesen ítéltem meg őket -, akármit is cselekszenek, mindig kiérződik a nőiesség.
Nekem is tetszett.
Sinara ·
Most szívemből szóltál. ^^
Szerintem inkább csak megszoktad. Bár, ki tudja. :D

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned