A gyilkosnak két arca van I. rész 1. fejezet

FIGYELEM! A történetben több leszbikus karakter is szerepel (köztük a főszereplő, Johnetta Green is). A történetet át és átszövik a leszbikus szexuális utalások és nem ritkán leszbikus szexjelenetek is előfordulnak. Aki ezt nem tolerálja, azt ezúton kérném meg, hogy itt fejezze be és ne olvassa tovább a történetet.
Írta: Tonya S. Coley
Fordította: Sinara
Beküldve: 2012. március 12.
*****************************************************************
Meleg, napos vasárnap délután volt. Johnnie a padlón feküdt a nagyképernyős tévé előtt, a fia pedig a hátán üldögélt, miközben a Teletubbies DVD-t nézték.
– Teletubby-k azt mondják, hello! – énekelte a vidám három éves Phillip. – Nézd, mama! Dipsy!
Johnnie átnézett a válla felett, büszkén mosolyogva erős, egészséges kisfiára. Nézte göndör fekete haját, kávébarna bőrét és nagy, barna szemeit, amelyek egyfolytában csillogtak a vidámságtól. Aztán ismét visszafordult a tévé felé.
– Ó, nem! Rá fogják venni, hogy felvegye azt a tütüt.
– Auuuu! Mama! Ezt szopás! – húzta el a száját a kisfiú.
Johnnie gyorsan visszafordult hozzá.
– Cssss, bajnok! Jobban jársz, ha mami ezt nem hallja meg. Meg fog ölni érte – mondta, Phillip szájára téve a mutatóujját. Alma folyamatosan veszekedett vele, amiért ilyen mocskos nyelvezetre tanítja a fiukat.
Boldogan felnevettek, és figyelték, ahogy Dipsy körbe-körbe rohangál, próbálva elmenekülni a többiek elől. Mindketten elhallgattak, amikor meghallották, hogy Alma kiabál a ház másik végéből.
– Megyek, és segítek a maminak, bajnok. Rendben leszel? – kérdezte Johnnie, és leemelte magáról a kisfiút.
– Nagy fiú vagyok, mama. Nem félek – válaszolta Phillip öntudatosan.
– Oké, bajnok! El ne menj innen! – bökött Johnnie a padlóra a tévé előtt.
– Okés, mama! – bólogatott vidáman a kisfiú.
Johnnie bement a fürdőszobába, ahol Alma még mindig a kádban feküdt. A mexikói nő mellei épp csak kiemelkedtek a habok közül, azonnal izgalomba hozva a másikat.
– Tudom, mire gondolsz, Querida – mosolygott rá Alma sokatmondóan. – Úgy bámulsz, mint egy kiéhezett vízvezeték-szerelő.
– Túl jól ismersz – húzta el a száját Johnnie.
– Pontosan – mosolygott Alma. – Megmosnád a hátamat? Nem érem el – mondta végül félszegen.
– Persze, kicsim. Amit csak szeretnél – kacsintott Johnnie a feleségére. Csak nézte ezt a gyönyörű nőt, és elöntötték az emlékek.
***
– Lélegezz mélyeket, kicsim! Lélegezz! – bíztatta Johnnie Almát, miközben letörölte az izzadságot a nő homlokáról.
– Menj a francba! – nyögte a másik. – Jó lenne, ha már végre kiszednék belőlem ezt a gyereket.
Alma nehezen viselte a terhességet. Már teljesen átizzadta a kórházi köntösét. Az anyja is velük volt az utolsó napokig, de aztán már nem bírta nézni, ahogy a gyermeke szenved. Már majdnem huszonnégy órája vajúdott.
– Ez mind a te hibád. Nem lennék ebben a szarban, ha nem ragaszkodnál hozzá ennyire – zsörtölődött Alma. – Te és a génjeid! Miért kell nekem egy gorillát kihordanom gyerek helyett?
– Igen, drágám. Természetesen az én hibám – mosolygott Johnnie. Hamar megtanulta, hogy nem elég, ha elnézi Alma kirohanásait. Önként és dalolva bólogatnia is kellett hozzá. De örömmel csinálta. Mindig melegséggel töltötte el a szívét, ha Alma a közös gyermekükről beszélt, annak ellenére, hogy genetikailag neki vajmi kevés köze lehetett hozzá. Azonban mindketten azt akarták, hogy a gyerek a lehető legjobban hasonlítson mindkettőjükre, ennek pedig az volt az egyetlen módja, ha a másik genetikai szülő is a lehető legjobban hasonlít Johnnie-ra.
Alma megragadta Johnnie gallérját, és olyan közel húzta magához, hogy az arcuk majdnem összeért.
– Ha ennek vége, merj csak mégegyszer úgy nézni rám, agyoncsaplak! Megértetted?
– Igen, drágám – helyeselt hevesen Johnnie.
Újabb görcs tört Almára, Johnnie pedig átölelte, segítve neki elviselni a fájdalmat. Amikor a görcs elmúlt, mintha egy pillanatra visszatért volna a régi Alma.
– Te amo, mi amor – suttogta.
Aztán hirtelen újabb görcs tört rá. Úgy káromkodott, hogy azt a legmocskosabb csatornatöltelékek is megirigyelték volna.
A nővér kuncogva ingatta a fejét. Sajnálta a magas, sztoikus nyomozót. Amikor Alma először kezdte szidni őt, a nővér félrehívta és elmagyarázta neki, hogy sok szülő nő nekiesik ilyenkor a partnerének. Johnnie megnyugodott, és megtett mindent, hogy megkönnyítse Alma számára ezeket a nehéz pillanatokat.
– Egy, kettő, három, nyom! – vezényelt az orvos. Johnnie Alma mögött ült, és tartotta őt.
– Remek, Alma! Jól csinálod. Még egy kicsit, és megvagyunk.
Johnnie barna szemei ragyogtak a várakozástól. Egy fiú. Az ő fiuk. Fogott egy rongyot és letörölte az izzadtságot Alma arcáról. – Jól csinálod, kicsim. Csak még egy kicsit!
– Annyira fáradt vagyok, Querida – nyögte Alma elfúló hangon. – Annyira fáradt.
– Tudom, kicsim – csókolta meg Johnnie a homlokát.
– Még egy nyomás, Alma, és kint lesz – bíztatta az orvos. – Készen áll! Gyerünk!
Johnnie segített Almának, hogy az erőt vegyen magán és nyomjon, felnyögve és összeszedve minden erejét. Bátorító szavakat duruzsolt alma fülébe. A mexikói nő szorította Johnnie kezét, olyan erővel, hogy szinte hallatszott a csontok ropogása.
A gyerek egy pillanat múlva már kint is volt, és a szobát hangos sírás töltötte be.
– Hallod, Alma? – nevetett Johnnie. – A mi fiunk.
Az orvos felemelte a vérrel és váladékkal borított csöppséget és mosolyogva bejelentette:
– Hölgyeim, nagy megtiszteltetés számomra, hogy bemutathatom önöknek…
– Charles Phillip Green Martinez – suttogta Alma izgatottan.
***
– Kicsim! Figyelsz te rám? – kérdezte Alma.
Johnnie, visszatérve a jelenbe, megrázta a fejét.
– Sajnálom, kicsim. Máshol járt az eszem. Mit is mondtál?
– Azt kérdeztem, elkészítetted-e már a sztéket. Pizo és Diana hamarosan itt lesznek – válaszolta a másik nő, majd felnevetett, amikor Johnnie megcsókolta a nyakát. – Ha nem hagyod abba, sosem fogok kikerülni ebből a kádból.
– Ezt nem szabadna mondanod – vigyorgott Johnnie kacéran. – Tudod, mennyire beindít, ha meztelenül és nedvesen látlak. – Azzal megmarkolta Alma telt melleit.
Alma egész teste égett, mint egy kazán. Hátradöntötte a fejét, felajánlva Johnnie-nak az ajkait. Johnnie közéjük furakodott a nyelvével. A kezei lefelé vándoroltak Alma hasán, elérve lábai forró közét. Alma felnyögött és ujjai az ágyékához szorították Johnnie kezét.
– Mama! Gyere vissza! – kiáltotta Phillip. – Le fogsz róla maradni!
Johnnie vonakodva engedte el Alma ajkait és húzta ki a kezét a felesége lábai közül.
– Rendben, bajnok! – kiáltott vissza. – Mindjárt ott vagyok.
Visszanézett Almára és adott neki még egy rövid csókot.
– Szólít a kötelesség – viccelődött, azzal felállt, hogy elvegyen egy törülközőt.
– Úgy csinálsz, mintha nem örülnél neki, hogy a fiaddal lehetsz – csipkelődött Alma. – Amúgy, mit néztek? Telletubbies-t, vagy valamit a Cartoon Network-ön?
Johnnie visszafordult, miután megtörölte a kezét.
– Azt nézem, amit az én kis bajnokom nézni szeretne.
Alma felnevetett.
– Querida! Te már az előtt is ezeket nézted, hogy Phil megszületett volna. Ne is titkold!
– Csak előzetes kutatómunkaként – mentegetőzött Johnnie. – Csak tudni akartam, mivel tömik a gyerekek fejét manapság.
– Igen. Persze – nevetett Alma. – Szóval? Melyik a kedvenced? Az a Tinky Winky nevű?
– Nem. Dipsy… Úgy értem… Dipsy Phil kedvence – javította ki magát Johnnie.
– Igen. Philé – nézett rá Alma sokat mondóan.
– Ó, te! – sóhajtott fel Johnnie játékosan, majd Almához vágta a törülközőt. Még a folyosón is hallotta a nő nevetését.
***
Johnnie rögtön visszavonult a szolgálattól, miután Phillip megszületett. Nyitott egy saját nyomozói irodát. Eleinte az egészet csak ő alkotta egy régi főiskolai barátjával, Laura Rogersszel. Három év alatt azonban kinőtték magukat, és az egyik legsikeresebb ilyen irányú vállalkozássá váltak a délkeleti régióban.
Továbbra is közeli kapcsolatban maradt régi partnerével, Pizóval. A felesége és a fia életét is rá merte volna bízni. Kérdés sem volt számukra Almával, hogy a férfit kérik fel Phillip keresztapjának és bármiről volt szó, Pizo mindig csak a kisfiú érdekét nézte.
***
Alma letette az öléből Phillipet, és a hálószoba felé indult, ahol Johnnie épp belebújt a teletubby-s bokszerébe. A mexikói nő némán állt az ajtóban, és figyelte őt. Bámulta az izmos farpofákat, és próbálta visszatartani a nevetést, hogy a nő pont ezt a ruhadarabot választotta ki. „Pont olyan jól néz ki, ha nem jobban, mint amikor először találkoztunk” – gondolta. Csak bámulta a másik izmos felsőtestét, és érezte, hogy nedvesség önti el a lábai közét.
– Csak állsz ott, és bámulsz, vagy teszel is valamit? – mosolygott rá Johnnie kihívóan, miközben felhúzta a sportmelltartóját.
Alma összerezzent. Nem tudta, hogy Johnnie észrevette, amikor bejött.
– Én… Ö… Honnan tudtad, hogy itt vagyok.
– Elég sokáig voltam kopó, kicsim – nevetett fel Johnnie. – Szakmai ártalom. – Azzal a másik felé fordult és széttárta a karjait. – Na gyere ide!



Alma lassan, kihívó mozdulatokkal sétált oda hozzá. Halkan felsóhajtott, ahogy Johnnie hosszú, erős karjai átölelték a testét. Biztonságban érezte magát a nő karjai közt. Időbe telt, amíg feldolgozta azt, amit Javier tett. Alma felelősséget érzett azokért a nőkért, akik a bátyja miatt haltak meg. Az egész család le volt sújtva. Senki sem vette észre, mi munkál Javier-ban. Aztán amikor öngyilkos lett, Alma teljes letargiába esett. Együtt nőttek fel Javier-val. Alma magát hibáztatta, amiért nem vette észre, hogy valami baj van. Csak Johnnie szerelme és a családja gondoskodása segített neki talpon maradni.
Johnnie a felesége hajába fúrta az arcát. Imádta az illatát. Szorosabban ölelte magához a nőt, hogy érezze annak leheletét a bőrén.
– Szeretlek, Alma – suttogta.
– Én is szeretlek, Johnnie. Teljes szívemből.
Alma hátra döntötte a fejét, és az ajkaik egy forró csókban fonódtak össze.
A nyelveik vad csatát vívtak, Johnnie kezei pedig vándorútra indultak Alma feneke felé, hogy aztán megmarkolják a formás félgömböket. Alma kezei pedig közben a másik hátát simogatták.
A hosszúra nyúlt pillanatot, ahogy Johnnie Alma combjai közé dugta a kezét, a csengő hangja törte meg. Azonnal szétrebbentek.
– A fenébe is! – nyögte Johnnie. – Pizo és az időzítése…
Alma felkacagott, és adott egy gyors csókot Johnnie szájára.
– A te barátod – mondta és felsikoltott, ahogy Johnnie megmarkolta a fenekét.
Alma vidáman üdvözölte a belépő Pizót és Dianát. A férfi felfigyelt arra, hogy a mexikói nő arca mennyire kipirult. Először azt hitte, Alma talán beteg, de amikor meglátta a széles vigyort az utánuk belépő Johnnie arcán, minden világos lett.
– Azt hiszem, megint a legjobbkor jöttünk – kacagott magában.
– Nem vicces, seggfej – morogta Johnnie tettetett rosszallással. – Mindig ezt csináljátok.
– Hát, ha nem lennél ennyire felpörögve, nem lenne mit félbeszakítani – vágott vissza a férfi nevetve. – Alma legnagyobb szerencséje, hogy nem vagy férfi. Különben már öt, vagy hat kis krapek rohangálna itt körülöttünk.
– Kapd be, Pizo! – nyögte Johnnie.
– Hagyjátok abba, ti ketten! – szólt rájuk Diana, kezeit kidülledő hasára téve. – A gyerek már éhes.
– Gyertek! – lépett közbe Alma, és megragadta Diana karját, hogy behúzza a konyhába. – Készítettem nektek egy kis harapnivalót.
Ahogy hátra fordult, látta Johnnie-t és Pizót, amint némán mutogatnak egymásnak.
– Álljatok le! – ripakodott rájuk. – Mint két gyerek… Inkább indítsátok be a grillsütőt… Ha nem viselkedsz jól – nézett Johnnie-ra, akkor ma éjjel Phil szobájában alszol, Querida.
– Igen, drágám – sütötte le a szemét Johnnie, mint egy megfenyített gyerek.
– Nyámnyila! – kacagott Pizo, de aztán szembe találta magát Diana szúrós pillantásával.
– Ugyanez igaz rád is, tökfej!
Rémület futott át Pizo arcán. Tudta, hogy a nő mindig beváltja az ígéreteit.
– Rendben, kicsim! Ahogy akarod.
– Nyúlbéla – mormogta Johnnie az orra alatt.
Mindketten magukban kuncogtak, miközben átmentek a konyhán, ki a hátsó kertbe.
– Szóval, drága haverom, hogy boldogulsz az új partnereddel? – kérdezte Johnnie, felpattintva egy sörös doboz tetejét.
– Megvagyunk. Ő egy igazi, kibaszott tökéletes kopó. Már abban is kételkedem, hogy lenne magánélete.
Johnnie megértően bólintott.
– Tudom, hogy gyűlöli a képem – mondta flegmán. – Van benne valami, amitől a hideg futkos a hátamon.
– Ó, J! Dehogyis utál – mondta Pizo. – Csak azt nem szereti, hogy mindig a te árnyékodban kell élnie.
– Az árnyékomban? – nevetett Johnnie. – Mi a fenét jelentsen ez?
– Azt jelenti, nyomozó, hogy ő is tudja, sosem lesz olyan jó kopó, mint te, és sosem töltheti be a te helyedet. Próbál felnőni a hírnevedhez.
– Étvágya az van – húzta el a száját Johnnie.
– Na ja. Csak tudnám, meddig tart ez még.
– Ezt meg hogy érted, Pizo?
A férfi elhallgatott és látványosan kerülte a másik pillantását.
– Sehogy, J. Felejtsd el!
– Ha valami problémád van, csak szólj! – állt fel Johnnie.
– Nem az én dolgom, J. – Egy pillanatra elhallgatott, mielőtt a nőre nézett volna. – De neked még bajod lehet belőle.
– Mi a francról beszélsz? – kerekedett el Johnnie szeme.
– Tudod… – kezdte Pizo idegesen. – Pletykálnak egy vizsgálatról, J… Tudod, hogy megy ez a kapitányságon.
– Ki ellen folyik a vizsgálat? – vonta fel a szemöldökét Johnnie.
– Ellened.
– Ellenem? – lepődött meg a nő. – Mi a francért?
– Pénzért, J. Csak a pénzért. Azon rágódnak, honnan szedtél ennyi pénzt. Mivel korán leszereltél, nem kapsz teljes nyugdíjat.
– Ez nem az ő istenverte dolguk – morogta Johnnie.
Mostanra már nagyjából kétmillió dollárnyi vagyona volt földekben és egyéb befektetésekben, amit az apjától örökölt. Erről nem beszélt senkinek, csak Pizónak és Almának. Sosem használta fel a pénzt. Hagyta kamatozni. Csak amikor elindította a vállalkozását, vett ki egy kis kezdőtőkét, hogy majd, ha beindul a bolt, visszateszi.
– Én tudom, J. De nálam magasabb erők keverik itt a szart.
– Mégis mit csináltam, Pizo, ami ekkora visszhangot keltett? Ugyanabban a házban élek. Talán az a gond, hogy vettem két új kocsit magunknak? Nem vehetek semmit a feleségemnek és magamnak? – Egyre dühösebb lett. – Mégis, honnan a francból jött ez?
– A városházáról – válaszolta a férfi.
– Ballantine? Tudhattam volna. Az a rohadt fasszopó! – üvöltötte és keresztülhajította az üres sörös dobozt a kerten.
– Már évek óta rád szállt. Most, hogy kiléptél a hivatalos szervektől és sikeres vagy, azt feltételezi, hogy valami rosszban sántikálsz.
– Az a fattyú! – sziszegte Johnnie, felkapva Alma egyik virágcserepét.
– Hohó! Nyugi! – állította le Pizo. – Nyugodj meg, Johnnie! Valaki jön.
Hirtelen kinyílt az ajtó és egy energiától túlfűtött három éves kissrác rohant ki rajta.
– Pido! – kiabálta Phillip a keresztapja felé rohanva.
Pizo elkapta a kisfiút és a magasba emelte.
– Philly Phil! – kacagott. – Hogy van ez a nagylegény?
– Jól vagyok, Pido. Mikor jön meg a babátok?
Pizo leült és az ölébe ültette a kisfiút.
– Még négy hónap, kölyök. És akkor lesz egy kis barátod, vagy barátnőd, akivel játszhatsz.
– Juppí! – lelkendezett Phillip. – Nézhetünk együtt Teletubbies-t.
Pizo összekócolta a kisfiú haját.
– Persze, kölyök.
– Mama! Nézhet Pizo babája Teletubbies-t velem? – nézett Phillip Johnnie-ra.
A fia hangja segített Johnnie-nak visszanyerni az önuralmát.
– Persze, bajnok. Amit csak szeretnél… Menj, szólj a maminak, hogy hozza a húst!
– Okés, mama! – mondta a kisfiú, és leugrott Pizo öléből.
Miután Phillip eltűnt az ajtóban, Johnnie visszafordult Pizóhoz.
– Ezt még folytatjuk… Ebéd után.
A férfi nem szólt semmit, csak bólintott.
***
– Ez mennyei, kicsim! – mondta Alma, a sztéket ízlelgetve.
– Igazán kitettél magadért, Johnnie – értett egyet Diana.
Johnnie nem is figyelt rájuk. Még mindig azon gondolkodott, amit Pizo mondott korábban. Alma észrevette, hogy valami zavarja őt. Nem tudta, tanácsos-e szóba hoznia a vendégek előtt, ezért csak átnyúlt az asztal fölött, és megszorította a másik nő kezét. Johnnie ránézett, és halványan elmosolyodott. Alma viszonozta a gesztust, majd egy kérdő pillantást vetett Pizóra.
– Juice-t, mama! – szakította félbe a pillanatot Phillip, felemelve a poharát.
Johnnie elvette, és megtöltötte gyümölcslével.
– Egy pillanatra el kell mennem – állt fel az asztaltól.
– Én is megyek – csatlakozott azonnal Pizo, megtörölve a száját egy szalvétával.
Johnnie a bárszekrényhez sétált, és töltött magának egy italt.
– Te is kérsz, Pizo? – A férfi csak rázta a fejét. – Szóval, mond csak el, mi is folyik itt valójában!
– Választási év van, J. Ballantine küzd a szavazatokért. Az eddig nyújtott teljesítménye nem túl meggyőző, ezért most a korrupció elleni harc éllovasaként igyekszik növelni a presztízsét. Kiszemelt már pár embert, de, úgy tűnik, elsősorban rád fókuszál.
– Azóta a nyakamba liheg, hogy rájött, leszbikus vagyok. Én meg nem tehetek ellene semmit – kortyolt bele Johnnie az italába. – Mi a francért baszakszik velem?
– Sikeres üzletasszony vagy. A fenébe is, csak három éve kezdted, és máris kiépítettél egy prominens vállalkozást – válaszolta a férfi. – Kedves barátom, te vagy az ő fehér bálnája. Bármit előbányászna, hogy megfogjon.
– Mit tervez az a sunyi kis menyét? – sziszegte Johnnie.
– Próbálja a gyanú magvait elültetni a testületnél, és… utálom ezt mondani, de a pletyka terjed, mint a futótűz. Talán hamarosan már arra fog pályázni, hogy előszedjék az aktáidat.
Johnnie érezte, hogy elönti a düh. Azok után, hogy ennyit tett a városért és a testületért? Majdnem az életébe került.
– Ez lerombolhatja a hitelemet az ügyfeleimnél – zsörtölődött.
– J! Nincs semmi a kezében. Csak próbálkozik. Tiszta vagy.
– Én tudom, te is tudod. De az ügyfeleim nem. Az a seggfej tönkre akar tenni.
Mielőtt Pizo bármit is mondhatott volna, Alma sétált le a lépcsőn.
– Bocsánat, de Diana azt mondja, elfáradt és szeretne haza menni.
– Oké, Alma. Szólj neki, hogy mindjárt megyek! – kérte a férfi.
– Ö… Johnnie? – habozott Alma. – Minden rendben van?
– Persze, kicsim – erőltetett magára Johnnie egy mosolyt. – Minden rendben.
Alma vetett rá egy gyanakvó pillantást, de aztán úgy döntött, hisz neki. Bólintott, és felsétált a lépcsőn.
– Johnnie, ígérem, nyitva tartom a fülemet, és szólok, ha bármi történne.
Johnnie felállt, és megszorította a barátja vállát.
– Köszönöm, Pizo – mosolygott rá. – Gyerünk! Mielőtt a feleséged elveszti a türelmét. Nem venném a lelkemre, ha a kocsiban kellene aludnod.
***
Miután ágyba dugták Phillipet, Johnnie átment a hálószobába. Almát épp az öltözködő asztalánál találta, amint a haját fésüli. Amikor észrevette Johnnie jelenlétét, felé fordult.
– Querida! Tudni szeretném, mi történt veled ebéd közben.
Johnnie nehézkesen felsóhajtott és leült az ágy szélére.
– Régi ügy, Alma. Tényleg nem akarok róla beszélni.
Alma úgy döntött, óvatosabb lesz. „Ha nem most, majd máskor, szerelmem. Tudom, hogy valami bánt, és egyszer el fogod mondani” – gondolta, de csak ennyit mondott: – Rendben, szerelmem!
Odalépett Johnnie-hoz egy szál hálóingben. Megsimogatta a nő combját és megcsókolta a nyakát. Johnnie halkan felnyögött, Alma pedig érezte, ahogy a szíve hevesebben kezd verni. „Ez az, Querida!” – gondolta. – „Engedd, hogy eltereljem a figyelmed minden problémádról!”
– Mmm, kicsim! Igazán jó illatod van – mondta Johnnie, a felesége vállára hajtva a fejét.
Alma a testéhez dörgölte a sajátját, engedve, hogy kemény mellbimbói a hálóing vékony szövetén át a másik bőrének feszüljenek. Johnnie eltávolította a ruhadarabot, és a szájába vette a meredező bimbókat. Alma a hajába túrt és hátra döntötte a fejét. Tudta, hogy Johnnie-ban már alaposan dolgoznak a hormonok, ezért teljesen átadta magát a nő akaratának. A hév, ahogy Johnnie rávetette magát, nyilvánvalóvá tette, hogy hosszú éjszaka elébe néznek.
Folytatása következik!
Ui.: A képen Emanuela de Paula alias Johnetta "Johnnie" Green.