A főnök lánya

Lassan betöltöm a harmincat, és mégsem érzem azt, hogy elértem volna valamit az életben. Hiába szereztem meg a jogászdiplomát, hiába lett ez a remek munkahelyem, hiába nősültem meg, mégis úgy érzem, hogy csak sodródom az élettel. Vannak és voltak céljaim, azokat mind-mind elértem, és mégis üresnek, szürkének érzem napjaimat.

Talán ott rontottam el, hogy túlságosan kiélveztem a fiatal éveimet. Isten jó külsővel áldott meg és ehhez társult a biztos anyagi háttér is. Így nem csoda, hogy úgy cserélgettem a barátnőimet, mint mások a zoknijukat. Élveztem, ahogy az egyetem évei alatt a nők naponta fodultak meg az ágyamban úgy, hogy még a nevüket sem ismertem. De minek is ismertem volna? Mindegyikük könnyű vérű, párkapcsolatra képtelen nő volt, akiknél semmi komolyabbra nem számíthattam.
De az egyetem után eldöntöttem, hogy megváltozom. Igyekeztem olyan nők társaságát keresni, akik hosszabb távú kapcsolatra vágynak. Persze ennek csak az lett a vége, hogy az egyéjszakás kalandok több éjszakává nőtték ki magukat, de szexkapcsolaton kívül nem lett semmi más. Mígnem bekövetkezett az, amitől úgy rettegtem.

Ritával egy bálon találkoztam, és a szokásos ismerkedés után az ágyban kötöttünk ki. Kellemes partner volt, és – az utána következett beszélgetésből levonva - még értelmes is. Ő volt az első, akivel szex után úgy istenigazából beszélgettünk. Elmesélte az életet, és én is elmeséltem az enyémet. Őszintén, nem szépítve a kellemetlen és sokszor fájó igazságot.
Aztán már csak azt vettem észre, hogy egyre többször járunk össze, és nemcsak az ágyban, hanem társaságba is. De egy valami még mindig hiányzott, amitől nem tudtam felhőtlenül boldog lenni: a szerelem. Bár Rita volt az első olyan nő, akivel a szexnél továbbjutottam, mégsem éreztem iránta semmit, csak tiszteletet. És ez megbélyegezte kapcsolatunkat, hiszen benne a szerelem halovány jelei körvonalazódtak ki, bennem viszont semmi. Már ott tartottunk, hogy jó lenne megszakítani ezt az egészet, mielőtt komolyabb baj történik, de már késő volt. Ugyanis Rita bejelentette, hogy terhes, és esze ágában sincs lemondani a babáról. És hát nekem sem volt. Egy gyereknek két szülő kell, hogy semmiben ne szenvedjen hiányt, és én meg nem leszek az a fajta hétvégi apuka, aki csak egy-egy napra találkozhat a fiával. Végülis férfi vagyok, nem menekülhetek a kötelességem alól.

Így pár hónapon belül megtartottuk az esküvőt, és rá két hónapra megszületett Bence. Soha nem hittem volna, hogy ennyire nagy hatással lesz rám a fiam. Imádtam őt, rengeteg időt töltöttem vele. Talán csak ő tartotta bennem a lelket, mert Ritával a házasságunk az elejétől fogva kudarcra volt ítélve. Állandóan, szinte nem telt el úgy nap, hogy nem veszekedtünk volna. És ezt még csak tetézte, hogy a gazdasági válság miatt elveszítettem a munkám. Persze anyagi gondokkal így sem küszködtünk, de az otthon töltött napi huszonnégy óra egyre inkább kikészített. Az eredmény még több veszekedés és sértődöttség lett. Egyszer aztán elvesztettem a fejem, és az egyik veszekedésünk után egy bárban kötöttem ki. Elég sokat ihattam, mert aztán csak arra emlékszem, hogy egy hotelszobában fekszem egy fekete hajú lány társaságában. Hat hónap házasélet után megcsaltam Ritát, a fiam anyját. De fura módon nem éreztem lelkiismeret-furdalást. Még annak ellenére sem, hogy Rita szerelmes volt belém, én pedig lefeküdtem egy másik nővel.

Persze erről a félrelépésről mélyen hallgattam, bár nem tudtam, hogy a feleségem nem sejt-e valamit. Mindenesetre az élet nem állt le. Nekem sikerült munkát találnom egy elég neves cégnél, és ez egy picit lecsillapította a kedélyeket köztünk. Ez a munkahely kellően lefoglalta a gondolataimat, s nem kicsi fizetést is biztosított. A főnök jófejnek bizonyult, bár a szöges ellentéte volt nekem. Egy igazi mintacsaládapát ismerhettem meg benne, a tisztesség és a hűség mintaképét. Néha megittunk közösen pár kávét ebédszünetben, akkor mesélt a családjáról, azaz tündéri feleségéről és bájos lányáról, aki idén fejezi be a gimnáziumot.
Egy pénteki nap volt, mikor először láthattam a főnök lányát. Iskola után látogatta meg édesapját, én pedig épp akkor voltam benn az irodában, mikor ő megérkezett.

Először azt hittem, az egyik alkalmazott lépett be a helyiségbe, de a főnököm azonnal bemutatta a már oly sokszor emlegetett leánykáját. Igazából meglepődtem, mert nem számítottam rá, hogy ekkora hatással lesz rám egy 18 éves fruska. Bár voltak kapcsolataim tinilányokkal még a házasságom előtt, de minden alkalommal a lányok akaszkodtak rám, és hát én meg nem ellenkeztem, de igazából sosem izgatott különösen, hogy egy tíz-tizenkét évvel fiatalabb lányt megdugjak. Akkor viszont, ott az irodában, földbegyökereztek a lábaim, mikor megláttam törékeny alakját, természetes szépségét és ártatlan kisugárzását. Nem volt rajta smink, nem öltözött kirívóan, csak egy térdig érő szoknyát és halványlila blúzt viselt, mégis annyira vonzott, ahogy még egy diszkós ribanc se, akikkel eddig találkoztam, és akik szinte mindent megmutatnak magukból. Mikor kezet ráztam vele, éreztem gyengédségét és puha érintését.

Az első találkozásunk utáni este, mikor Ritával szeretkeztünk, bár nehéz volt bevallani magamnak, Veronikára gondoltam. Még sosem szexeltem úgy, hogy egy másik nő járt volna az eszemben, és feleségem helyébe egy másik testet gondoltam. Kicsit szégyelltem is magam miatta. Meg aztán nem lett volna túl szerencsés, hogy a főnököm lányával kezdjek viszont, tekitve, hogy János mennyire félti egyszem kislányát, és még kinézem azt is belőle, hogy feljelent, ha egy ujjal is hozzáérek. De nem tehettem róla, ez csak mégjobban izgatta a fantáziám, és már csak arra gondoltam, hogy tudom elcsábítani Verát.

De a sors egy hatalmas esélyt adott, hogy közelebb kerüljek hozzá. Egyszer meghallottam, hogy Vera közli apjával a hírt, hogy hármast kapott történelemből. A főnököm persze nem örült neki, sőt, egyenesen azzal jött elő, hogy márpedig különórákat kell majd neki vennie töriből, hogy ezt a hármast kijavítsa. Én pedig kapva kaptam az alkalmon, és felajánlottam Janinak, hogy korrepetálom a lányát. Jani nagyon hálás volt nekem, Vera már nem annyira. Én pedig már azon voltam, hogy leteszek Vera elcsábításáról, mert nem akartam kockáztatni a munkahelyemet, de persze a józan ész nem uralkodott sokáig rajtam. Mert az első közös óránkon végre megismerhettem Veronika személyiségét. Egyáltalán nem az a beképzelt liba volt, mint a korabeli hasonló jó anyagi helyzetű társai. Sőt, maga volt a szerénység és az alázat egyszerre. Bár sok nő megfordult már az ágyamban, egy olyan lánnyal sem találkoztam, mint amilyen ő volt. És ehhez még társult a kitűnő tanulmányi átlaga. Így nem is csoda, hogy egy hármas érdemjegy ennyire kiakasztotta az apját, hiszen Vera színötös tanuló volt.

Már jópár órát végigültünk, mikor végre rászántam magam, hogy elmondjam, nemcsak a tanulással kellene foglalkoznunk, mivel az nagyon jól megy, hanem ehelyett megismerni egymást. Ő szégyenlősen mosolygott a dicséret hallatán, és elkezdett beszélni magáról, én pedig élvezettel ittam a szavait. Kiderült, hogy még soha nem volt kapcsolata, tehát sejtelmem beigazolódott, még szűz volt. Ez még kívánotasabbá tette a szememben. Közben néha meg-megakadt a szemem a szoknyából kikandikáló térdein, de ebből ő semmit sem vett észre. Azt viszont éreztem a testbeszédéből, hogy én sem vagyok rá semleges hatással. Mikor pár pillanatra összeért a kezünk, éreztem, ahogy megrándul, és zavartan eltávolodik tőlem. Ekkor tudtam, hogy nagyon jó úton haladok.

Viszont el kellett telni pár hétnek, mire megtörtént köztünk az első csók. Elhagytam valahol a jegygyűrűmet, és eszeveszett ideges lettem, hiszen tudtam, hogy egy újabb veszekedésben lesz részem otthon. Vera segített megkeresni, de láttam rajta, hogy mennyire rosszkedvű. Már akkor sejtettem, hogy érzelmeket táplál irántam, és rosszkedvének az oka a gyűrűm, vagyis a házasságom volt. Lelkiismeret-furdalása volt, hogy egy olyan emberbe szeretett bele, aki már elkötelezte magát egy másik nőnek. Átláttam Verán, olyan volt előttem, mint egy nyitott könyv. És ezt is a tapasztalatlanságának köszönhettem. Így mikor könnyezve borult a vállamra, itt volt az alkalom, hogy megízlelhessem az ajkait. Mennyei érzés volt, legszívesebben azonnal a magamévá tettem volna, de tudtam, hogy most nem jó a hely és az idő, hiszen apja a szomszéd szobában dolgozik, míg mi itt „tanulunk”. Így aztán nem mehettem tovább, be kellett érnem ennyivel, és azzal, hogy lelkiismeret-furdalással elrohan.
Számítottam rá, hogy az elkövetkező hetekben nem fogom látni. Kerülni fog, hogy ne kelljen engem látnia, de tudtam jól, hogy előbb-utóbb meg fog jelenni apja irodájában, hogy ne legyen feltűnő a távolmaradása. Így is lett. Kiderült, hogy az apja befogta egy kis papírmunkára, és neki kénytelen volt beleegyeznie, ha nem akar magyarázkodni. Soha olyan szerencsém még nem volt, mint akkor, ugyanis csak azt láttam, hogy Jani sietősen kirohan az irodából. Még meg is állítottam, hogy megkérdezzem, történt-e valami baj. Erre biztosított, hogy nincs semmi, csak el kell mennie, és amíg a munkaidőm tart, addig nézzek rá a lányára, hogy ne legyen annyira egyedül. Nem is sejtette, hogy mekkora lehetőséget ad a kezembe.

Visszarohantam az irodámba, és megvártam, míg az óra négyet üt, és mindenkinek letelik a munkaideje. Addig összerakodtam az asztalomon, és a mosdóba menve felfrissítettem magam. Már türelmetlenül vártam, hogy Vera és én egymáséi legyünk. A feleségemre gondoltam. Bár valamelyest megszólalt bennem a lekiismeretem hangja, igyekeztem elcsitítani. Nem szeretem Ritát, soha nem is szerettem. Csak a fiam miatt vettem el, semmi másért. Neki viszont mindent megadok, hogy soha semmiből ne szenvedjen hiányt. És a Verával való félrelépésemről soha senki nem fog tudni. Vera nem fogja senkinek sem elmondani, ahhoz túlságosan fogja magát szégyellni. De most már meg kell kapnom őt. A vágy körüljárta a testem, és elindultam Jani irodjába. Mikor Vera meglátott, megmerevedett, arcán kétségbeesés látszott. Bezártam magam mögött az ajtót, odamentem hozzá, és szenvedélyesen megcsókoltam. Próbált ellenkezni, de megadta magát. Tudtam, milyen hatással vagyok rá, és már ő is nagyon vágyott, hogy megérintsék érintetlen testrészeit. Felkaptam a székből, és a kanapéhoz vittem.

Vágyakozó szemmel bámult rám, én pedig újabb és újabb csókokkal jutalmaztam. Közben nem bírt magával, nagy meglepetésemre a nyakkendőmet kezdte kioldozni, de kevés sikerrel, így az öltönyömet kapta el, és kiszabadított belőle. Persze én sem voltam rest, a kezeim a mellein jártak, közben pedig kigomboltam a blúzát, és elém tárult csipkés melltartója. Lehúztam a szoknyáját is, bár a letéptem szó jobban passzolt volna, hiszen egyre inkább éreztem, hogy a nadrágom kezd szűk lenni, így a türelmem is csökkent. De most megállított, ő kezdett vetkőztetni. Az előbbi sikertelen nyakkendőlevétel után magam oldoztam ki, ő már csak az övemet csatolta ki. A nadrágomból kihúzta az ingem, és türelmetlenül levette rólam. Végigsimított meztelen felsőtestemen és megcsókolt. A csók után kezelésbe vettem a nyakát, amit egyre hangosabb nyögésekkel köszönt meg. Úgy vettem észre, hogy a nyaka volt az egyik legérzékenyebb pontja, szinte beleremegett minden egyes érintésbe.

Közben megszabadítottam a melltartójától is, így elém tárult a nem túl nagy, ámde annál kívánatosabb melle is. Megérintettem ágaskodó mellbimbóját, majd lefelé haladva elértem az egyetlen még rajta levő ruhadarabhoz, a bugyijához. Először csak bugyin keresztül a kezemmel megérintettem legérzékenyebb pontját, mely hatására egy apróbb sikoly hagyta el a száját. A vékony anyag már jócskán nedves volt, én pedig megszabadítottam tőle és megcsodálhattam érintetlen punciját, mely nem volt ugyan leborotválva, hanem nagyon rövidre vágta le róla a szőrt, és ez rendkívül beindított.

Mivel férfiasságom már igencsak szűkölködött a nadrágomban, így lehúztam magamról az alsónadrágommal együtt. Verának elkerekedtek a szemei az erekcióm láttán. Bár nem kicsi mérettel áldott meg Isten, tudtam jól, hogy nem emiatt nyíltak ki Vera szemei, hanem mert még nem látott faszt élőben. Egy csókkal megnyugtattam, és újra a puncijához irányítottam a fejem, és lassan belenyaltam. Vera hatalmasat nyögött, én pedig elkezdtem nyalni. Hangos nyögéseiből ítélve már közel lehetett neki a csúcs, így abbahagytam. Tudtam jól, hogy orális szexre nem számíthatok a részéről, ha már a farkam látványától is ennyire megijedt, így a péniszemet a hüvelyéhez irányítottam. Nem akartam megujjazni, azt akartam, hogy a farkam legyen az első dolog érintetlen puncijában.

Most egy picit fájni fog, bár igyekszem nagyon óvatos lenni – súgtam a fülébe, és lassan belenyomtam a faszomat a hüvelyébe. Még soha nem jártam ilyen szűk punciban, szinte alig tudtam behatolni. Vera teste görcsbe rándult, arca eltorzult, és könnyei potyogni kezdtek. Tudtam, hogy fáj neki, és engem is kínzott a gondolat, hogy fájdalmat okozok neki. De nem hagytam abba, mert tudtam, hogy úgy csak rosszabb lesz. Így tövig merültem benne, közben pedig igyekeztem csókokkal és simogatással ellensúlyozni a fájdalmát. Lassan elkezdtem benne mozogni. Bár ő még mindig fájdalmat érezhetett, én viszont a gyönyörben úszkáltam. Szűk puncija körülölelte a farkamat, és éreztem, hogy életem egyik legjobb orgazmusában lesz részem pár percen belül, annak ellenére, hogy óvatosan mozogtam benne. Közben igyekeztem Vera csiklóját is izgatni, aminek meg is lett az eredménye. Verán már nem a fájdalom lenyomata érződött, hanem lassan ő is elkezdte élvezni az aktust. A nyögései egyre szaporábbak és hangosabbak lettek, én pedig már az orgazmus közelében jártam. Míg végül megszűnt körülöttem a világ, minden sötétségbe borult, és hatalmas sóhajjal Verába élveztem.

Pár másodperc múlva, mikor észhez tértem a gyönyör okozta szédületes érzésből, Verára néztem. Tudtam jól, hogy ő nem élte át ugyanazt, mint én, így most újra nyalni kezdtem. Ujjamat beledugtam még a nedveimtől és vértől csöpögő puncijába, közben pedig erőteljesen nyaltam. Pináját egy inkább az arcomba nyomta, közben pedig hatalmas sikollyal a csúcsra ért. Pihegve roskadt le a kanapéra, én pedig utolsó csókot nyomva az arcára öltözni kezdtem. Veronikába meg belenyilalt a kétségbeesés, mikor felfogta, hogy odaadta magát nekem, egy nős férfinek.