A férjfogás művészete

- Hogy a csudába kerültem ide? - kérdeztem magamtól immáron sokadszor, amikor álmélkodva körülnéztem a hatalmas rózsadombi kúria gyertyafényben úszó tágas szalonjában. A barokk stílusú berendezés legalább annyira szokatlan volt, mint amennyire érdekes. Ezerszer láttam már ilyet múzeumokban, itt viszont emberek éltek. Emberek, akik a fényűzés minden lehetőségét kihasználva összekötötték a kellemeset a hasznossal. Már a kert is lenyűgözően, hangulatosan elrendezett díszcserjékkel és tujákkal fogadott, aztán az impozáns épület kápráztatott el a szépségével. Nem volt annyira lakájos, de élhető és kicsit misztikus, ahová az ember pihenni vágyik.


Szinte óvatosan lépkedtem a márványpadló cirkás lapjain a barátaimat követve. Sándorom, aki gyermekkori cimborám volt öltönyben kiöltözve, fekete lakkcipőben cipelte az oldalán Bernadettet. Azt a nőt, akit szinte még nem is ismertem, Mindössze párszor találkoztam csak vele. Legutóbb akkor, amikor Sanyival együtt hatalmas lelkifröccsöt próbáltak belém erőltetni a pár hónappal ezelőtti válásom utáni levertségem ellen. Ő volt az, aki édesen közvetlen ölelgetések és trágár megjegyzések millióival bombázott, hogy jöjjek velük el egy amolyan búfelejtő estére. Nem mondtam neki nemet, mint ahogyan más nőknek sem mondok nemet semmire. Hagytam magam rábeszélni, hogy részt vegyek egy olyan buliban, amiben nem volt fontos a részvétel, de Betti határozott fellépése és meggyőző érvei ellen nem volt mit tennem.


Maga a nő egy picit duci alkatával, hosszú, szőke fürtökkel és derékig érő póthajjal nem volt annyira az esetem, ennek ellenére, mint nőnemű lény nagyon tetszett. Imponált az exhibicionizmusa és a közvetlensége. A szókimondása sokszor elképesztett, de bevallom férfiasan, hogy mindannak ellenére, hogy korábban kerültem az ilyen típusú nőket, nagyon bejött nekem. Élveztem a társaságát, és csak azért nem alakult közöttünk semmi sem, mert Sanyi barátságát még a nő vonzerejétől is jobban tiszteltem. Betti annak ellenére, hogy néha kicsit bugyuta volt, ezt azért nagyon jól érezte, és ha kacérkodott is, vagy kihívóan az ölembe ült, sosem merészkedett messzebbre. Tudtam, hogy olyan nő, akiért csak a karom kell kinyújtanom, máris megkaphatom. És pont ezért voltam most éppen itt, egy dúsgazdag vállalkozó pazar villájában, akivel nemrégen egy üzletet is kötöttem. Betti volt a közvetítő, ő ajánlott be. Nos, ez volt a dolog hasznos része. És hogy mi volt a kellemes? Az hogy egy szexklub részese lehettem.


A hangulatvilágítás mellett a sok- sok gyertya pislákoló fényében aztán a barátom bemutatott egy rakás ismeretlen embernek. Többnyire csak vállalkozók és politikusok alkották a sort, akik viszonylag tehetősek és megfelelően diszkrétek voltak ahhoz, hogy egy ilyen eseményen részt vehessenek. A többség öltönyben, elegáns viseletben feszített, és csak az első körben elfogyasztott alkoholmennyiség után kezdtek szertelenebb viselkedésbe. A lányok, sajnos jóval kevesebb létszámban képviselve hangos csiviteléssel üdvözölték az újonnan érkezőket. Mindegyikük ki volt csípve, kisestélyiben, szexi harisnyában, magassarkúban, legtöbbje csupasz vállal ás alaposan kitett mellekkel. Egyeseknek még a hátuk is meztelenül vonzotta magára a tekintetem. Nem ezt vártam, de kellemes meglepetés volt a helység légköre. Betti be is mutatott néhány ledérebb csajnak, de nem volt hozzájuk túl nagy kedvem, meg aztán én, mint újonc, nem is nyomultam. Nem úgy, mint a régi ismerősök, akik egymásnak osztogatták a stafétabotot, mármint a lányokat.


A terem végéből diszkréten szólt Jean Michel Jarre oxygene-je. Az egyik sarokban foglaltam helyet közvetlen a kicsi bárpult mellett, ahol egy idősebb pincér mérte mértéktelenül a stresszoldó alkoholmennyiséget. Nem mintha inni akartam volna, csak szorongattam a vörösborral teli poharat.


Ez az egész összejövetel a kezdeti csodálat után hamar elvette a kedvem, és csak előcsalogatta az önsajnálatot ahelyett, hogy egy nekem való bevállalós csajt kergettem volna az előttem bóklászó lányok változatos kínálatából. Ahogy telt az idő, én úgy lettem egyre levertebb. Fájdalmas képpel szemléltem, hogy az alkalmi párok hogyan tűnnek el a modern stílusban berendezett kisebb szobákban, hogy kiéljék a vágyaikat, aztán visszajöjjenek egy italra, és folytatódjon a mértéktelen vadászat. Rajtam kívül azért voltak még jócskán, akik nem tisztelték meg a lányokat a kielégületlen szenvedélyükkel, csak az ital kedvéért jöttek, és voltak, akik csak a saját nemükben kerestek örömet. Még jó, hogy ezek az alakok engem békém hagytak.


Betti kiszúrta, hogy nem érzem valami fényesen magam, és ruha helyett egy lepedőt a hátára véve, mezítlábasan célba is vett. Magával akart cipelni, még a meztelen melleit is kivillantotta a hatás kedvéért, de ő is tudta, hogy ez amolyan tiszteletkör csupán, nem lesz igazán foganatja. Egyre jobban becsültem ezt a nőt, pedig pont ez égette a lelkem, hogy a nő, akit annyira szerettem otthagyott valaki másért. Nem tudtam megemészteni. Mivel vagyok én a másik pasasnál kevesebb, vagy rosszabb? Próbáltam jópofát vágni, és a poharamat lengetve megnyugtatni, jól érzem magam. Visszament hát Sanyihoz, és egy magas, szőke sráccal hármasban ismét elvonultak valamelyik félreeső helységbe. Csak az illata maradt ott csiklandozva az orromat. Arra készültem, hogy áporodott, mindent átható spermaillat és izzadtság bűze fogja csavargatni az orromat, ehelyett illatgyertyák kellemes gyümölcsös aromája lengett körül.


Jobb híján figyeltem a társaságot. Szedtem az igéket és próbára tettem az emberismeretem. Volt egy nő, aki nagyon tetszett. Vékony alkat, sugárzóan szép arc, kifogástalan bőr és alak, ráadásul hosszú, fekete haj. Na, ő lett volna az esetem. Egy darabig még érdekelt is. Számolni kezdtem, hogy hány férfival megy el, de a harmadik után már nem foglalkoztam tovább vele. Ő sem a hűség mintaképe volt. Szabályosan fájt a felismerésem, pedig azon kívül, hogy láttam partnereket cserélgetni, nem mondhattam rá semmi egyéb terhelőt, mégis egy picit megvetettem a gyors és személytelen élvezethajszolásáért.


Az emberi test és lélek tanulmányozásának egy idősebb, ötvenes nő vetett véget. Ő később érkezett, és nem is volt olyan kapós, mint a többi nőtársa, vagy legalábbis nem láttam, hogy bárkivel is szobára ment volna. Pedig a jelekből ítélve mindenkit ismert. Jókedvűen parolázott férfiakkal és nőkkel, osztogatta a puszikat és körbement a hatalmas termen. Kimondottan szép nő volt, csak már idősebb és tekintélyesebb, ízléses öltözékben. Nem kellett ledér ruha és kitett mell, hogy szembetűnő jelenség legyen. Egyszerű, sárga ruhája azonban remekül körvonalazta a nem mindennapi testet, ami nem szenvedte meg a melltartónélküliséget, csak a bugyi körvonalai mosódtak át valamelyest. Formás lábai aranyszínű, de nagyon elegáns magassarkú szandálba préselve bújtak meg a bokáig érő ruha mögött, minden egyes lépésnél édesen kivillanva a magas, oldalsó felvágásnál. És a háta is a kora ellenére rendkívül egyenesen és kecsesen feszített. Karcsú nyak tartotta a rendületlenül mosolygó fejet, amin ugyan már megjelentek a ráncok, de mint nő lehengerlő mosollyal és tiszta tekintettel bűvölte el a rá figyelőket. Bozontos vörös haja mintha minden elképzelés nélkül lett volna feltűzdelve. Ez az egy dolog, ami a vadságát kölcsönözte a látszólagos ártatlansága mellett. Tetszett. Egészen addig, amíg ki nem szúrt magának, és széles mosollyal oda nem állt elém.

- Szia, Mariann vagyok. Úgy látom, te új vagy itt. - mosolygott a szomorkás képembe, nem törődve a kelletlen arckifejezésemmel.
- Helló, Attila vagyok, és tényleg új. Ez az első alkalom, és szerintem az utolsó is... - néztem kényszeredett vigyorral a sötétbarna, nevető szemeibe. Közelről még szebbnek, és még nőiesebbnek hatott a vékony arcával és a szép ívű szemöldökével. A legjobban mégis a sötétbarna rúzs tetszett. Szokatlan volt és egyedi, mint ahogyan a körülmény is, ami elévetett.
- Tudom, hogy még nem ismerjük egymást, de te nagyon tetszel nekem. Lenne kedved egy dupla behatoláshoz? - kérdezte a világ legnagyobb természetességével, és a vékony ujjaival az arcomon megérintett.
Meglepett a kérdése, egy ideig csak értetlenül néztem.
- Mindketten a puncimban lennétek egyszerre... - csípett az arcomba, miután felfedezte a szememben a kételyeket.
- Nem is tudom... - hebegtem zavartan, pedig a nő nagyon tetszett. Még nem is annyira a teste, mint inkább az arcvonásai. Úgy érkeztem, hogy talán ma éjszaka lesz valami, és most, hogy itt a lehetőség, egy olyan ajánlatot kaptam, amit nem tudok elfogadni, amivel nem merek élni.
- A másik pasival van a gond? - kérdezte kedvesen. Olvasott a fejemben, és a gyönyörű szemei belémtáplálták a gondolatot, hogy talán még ezt is megéri egy pásztoróra ővele. Zavartan mosolyogtam el magam a válaszon törve a fejem, hogy mondhassak valami frappánsat a kérőmnek.
- Akkor választok egy olyat, aki mindkettőnknek megfelel! - mondta határozottan, és mielőtt tiltakozhattam volna, elsietett. Le voltam forrázva a gyávaságom miatt. Bosszantott, hogy olyan egyoldalúan beszélgetett velem, és időm sem volt egy bókot kinyögni, annyira meglepett.


A terem másik végében ült egy szőke nő, Mariann hozzá igyekezhetett. A társaság a nő körül pillanatok alatt szétrebbent. Az újdonsült partnerjelöltem a füléhez hajolva beszélgetett vele. Legalább nem kell egy férfivel érintkeznem, nyugodtam meg a látottak alapján, és kihúztam magam, hogy a szőke jól láthasson, amikor Mariann mellett elnézve megkeresett a szemével. A bólogatásából ítélve egyértelmű volt az igen, és rögtön felállt, és követte is az idősebb nőt.
Magas volt. A tűsarkúja nélkül is ő volt a nők között a legmagasabb, és az egyetlen nő, akire azt mondtam volna, hogy egy rossz kurva. Nem is emlékeztem, hogy egyáltalán addig elment-e valakivel, vagy csak nem figyeltem rá kellőképpen. Viszont a hangulatvilágítás mellett az ő teste is vonzóbbnak tűnt, mint amikor a borospohár mellől az üldögélő nőt megnéztem. Hosszú, izmos combok meredeztek a miniruhából, és hatalmas mellek feszültek kifelé a dekoltázsból.

- Nos, ő itt Denisa, nagyon remélem, hogy megfelel! - mutatott a velem szemben álló magas nőre Mariann.
- Persze, persze, tündéri. - füllentettem, és felállva nyújtottam a kezem a szőkének, aki langyos fogásával és hibátlan fogsorával, széles szájjal vigyorgott a képembe. Tulajdonképpen jó segge volt. Ezt már akkor megállapítottam, amikor közeledett, és erre csak ráerősített, amikor Mariann mögött lépkedve egy félreeső szobába vonult előttem.


A szoba nem volt nagy, de annál csábítóbb franciaágy várta friss ágyneművel a kéjelegni érkezőket. Alig volt ezen kívül berendezése. Egy kis fésülködőasztal a hölgyeknek, és kis bárszekrény az uraknak és a vágyak fokozását szolgáló meztelenséget ábrázoló képek a halványlila falakon.
Mariann nem sokat törődött a berendezéssel, amint beértünk, azonnal nekem esett, hogy lerángassa rólam az öltönyömet. Denisa ezzel szemben kényelembe helyezte magát az ágy végében, és a csupasz combjait igyekezett minél szexibb pózban villogtatni. A szomszédos szobából tompa sikolyok és halk nyögések szállingóztak az éterbe. Valakin már alapos munkát végeztek.

- Akarsz velem csókolózni? - kérdezte az idősebb nő vetkőztetés közben, de meg sem várva a válaszom a számra tapasztotta sötétbarna ajkait. Magával ragadó szenvedélye viharos sebességgel emelte meg az adrenalinszintemet. A kezei a nadrágon keresztül játékosan dörgölőztek a péniszemhez és alig vártam, hogy az ingemet levéve a nő melleit is megérinthessem. Amíg a nadrágomtól és a gatyámtól is megszabadultam, addig Mariann kibújt a sárga ruhájából, hogy aztán hanyatt lökjön, és a forró, meztelen bőrével rám vesse magát. Kellemes, nem túl hivalkodó, de üdítő illata volt.


Elkápráztatott ez a sodró lendület. A korához képest remek teste és csöppet sem lógó mellei felvehették volna a versenyt egy húszévesével. Volt már egy kis hasa, és kezdtek asszonyossá válni az idomai, de az öregedés jelei nem sokat vontak le a nő igazi vonzerejéből, és élveztem, ahogyan letepert.


- Tudtam, hogy pillanatok alatt kemény leszel! - nevetett megsimogatva a péniszemet, és nem volt rest mélyen a számba dugni az izgága kis nyelvecskéjét. Gyermeki örömmel tudott játszadozni rajtam, ami feledtetett minden korábbi keserű önsajnálatot. A szexben nagyon jó volt, ehhez igazán értett. Denisa meg csak bámult minket, lebiggyesztett ajkakkal, amikor néha- néha hátranéztem.
- Így nem lesz meg a dupla élvezeted! - mosolyogtam a nőre, aki éppen a bugyijából igyekezett megszabadulni felettem. Fel is nézett egy pillanatra, aztán kétkedően bazsalyogva megingatta a fejét, majd rácsusszant a farkamra. Lehetetlenül sima szeméremdombjának a látványa is csak tovább növelte a vágyaimat, mert ő volt az első nő az életemben, aki odalenn is meztelen mutatkozott.


Ritka jó érzések áramlottak végig a testemben. A forró vaginája kéjes sikamlóssággal fogta körül a péniszem, és alkalmam volt megsimogatni az érett nő egyáltalán nem lógó, igenis ingerlő melleit. Mariann szerintem főként azt élvezte, mennyire el tudott varázsolni a testével, mert fel- felnevetett időnként, ahogyan játszottam a cicikkel kefélés közben. Ő diktálta a tempót, ő irányított, nekem csak ott kellett lennem, és amennyire tőlem tellett, segítenem. Rafinált bestia volt, annyi szent. Annyira jólesett, hogy még Denisa passzív jelenlétéről is majdnem megfeledkeztem, mivel mögöttem volt teljes csendben. Csak akkor eszméltem, amikor Mariann szólította, és a szőke komótosan a nő mögé lépdelt. Már mellettem elhaladva is rám hozta a frászt, ahogy a hosszú és kemény péniszét szorongatva izgatta magát. Atya ég, egy travi volt. Egy világ omlott össze bennem. Csak Mariann testének élvezete tartott vissza attól, hogy elmeneküljek, és igyekeztem nem Denisára összpontosítani. Minden hiába. Éreztem, hogy a péniszemnek nyomódik a farka, majd a nő puncija még szorosabb lesz, és egy ellentétes erő ingerel egyre jobban odalenn. Igyekezett felvenni a ritmusunkat több- kevesebb sikerrel. Mariann édesen rámhajolt, és édes csókokkal csitítgatta a lelkemben dúló ellenérzéseket. Innentől kezdve oda sem tudtam figyelni, csak a nő válla fölött méregettem a szőkét, és számba vettem, hány jele is volt, hogy ő nem egy nő, hanem egy férfi. Elborzasztott, hogy a farkán kívül nemigen voltak ennek szigorúan meghatározható jelei.


Az egész nem tartott öt percig. Mariann zihálva pumpálta az ajkaim közé a forró leheletét, és szomorúan tapasztaltam meg, hogy a puncijának az összehúzódása mellett egy kemény fasz ontja a spermát a sajátomra. Le is lankadtam abban a pillanatban.
Denisa, aki talán Dénes lehetett egykoron, minden teketória nélkül megveregette a Mariann fenekét, és egy "nagyon jó vagy baby" buzis hanglejtéssel kiejtett elismerés után elvonult. Gondolom az antennái jelezték az ellenszenvemet, pedig nem ellene volt kifogásom, hanem az érintése ellen.
Kettesben maradtunk. A nő tisztában volt a travi akciója miatti problémáimmal, mert lecsusszant rólam, és kedvesen, vigasztalóan mellém feküdt.
- Ne haragudj, nem tudtam, hogy ilyen rosszul esik majd! - cirógatta meg az arcomat, mire egyet fintorogtam.
- Nem haragszom. Még Denisára sem, pedig kicsit kiakasztott, hogy a farkamra élvezett. Kicsit más irányú a neveltetésem. - közöltem lemondóan, és magamhoz húztam a nőt, hogy mutassam irányában a végkifejlet miatti sajnálatomat. Édesen bújt közelebb és mélyen a szemeimbe nézett.
- Azt hittem, jót teszek veled, ha téged választalak. Annyira szomorúnak tűntél és magányosnak... Úgy vettem észre, hogy élvezted is, amíg csak ketten voltunk... - kutatott a szemeimben kíváncsian a válaszokra várva.
- Igen, te fantasztikus nő vagy, csak miattad nem futamodtam meg hamarabb. A műcsaj érintése viszont belegázolt az érzelmeimbe. - néztem félre a nő zavarba ejtő pillantása miatt.
- Szerelem vagy csalódás? - kérdezte együttérző hangon az arcomat maga felé fordítva gyengéden érintő ujjaival..
- Mindkettő. De már hónapok óta, csak még mindig nem tettem magam túl rajta. - néztem a homlokán megjelenő ráncokra, aztán közelebb húztam, érzékien szájon csókoltam. Mariann talán egy kicsit meg is lepődött, de édesen visszacsókolt, csak aztán nézett megint a szemembe kihívóan.
- Ezt miért kaptam? - tudakolta kikerekedett szemmel és őszinte mosolygással.
- Mert olyan megértő vagy. - csókoltam meg ismét és a nő nagyon is élvezte ezeket a csókokat.


- Gyere, fürödjünk meg, mossuk le magunkról Denisát. Szó sem lehet róla, hogy ilyen lelkiállapotban eleresztelek. Fel akarlak vidítani! Érted drága? - rángatott magával. Megható volt az anyáskodása. Ha jól meggondolom, tényleg az anyám lehetett volna, de le a kalappal ez empátiája előtt, boldogan fogadtam a segíteni akarását.


- Fürdőkád vagy zuhany? - nézett vissza, miután bevezetett a szobából nyíló fürdőbe.
- Egy kád forró víz jobban esne, ha neked is megfelel.

Mariann megengedte a vizet, aztán betessékelt a kádba és háttal az ölembe helyezkedett. A lábai édesen játszottak a csobogó zuhataggal.
- Tudod, hogy nagyon szép vagy! - suttogtam a fülébe, és a markomba fogtam a melleit. Élvezet volt látni, ahogyan a bimbók egyre jobban megkeményedve kimeredtek a formás cicikből. Játszottam velük, játszottam és ingereltem, ha már a nő így az ölembe pottyant. Nagyon jó volt búfelejtőnek.
- Köszönöm a bókot, te is tetszel nekem! - fordult féloldalra, hogy csókolózhassunk. A párától még kellemesebb érzés volt az ajkait érinteni. A kezei édesen tapogatták ki a nemesebb testrészemet, fel is izgultam röpke másodpercek alatt. Tudatosan húzott fel, aztán amikor már elég kemény lettem és már majdnem azt vártam, hogy elélvezek a kezében, egyszerűen elengedett és szembe ült velem.
- Ahhh! - sóhajtottam, és megpróbáltam visszahúzni a kezeit, de nem engedte, hanem feltápászkodott, és ráült a meredező péniszemre.
- Szeretkezz velem! Baszni mindenki tud, de szeretkezni csak kevesen... - suttogta a fülembe, és megindító szavai mögött megéreztem az igazi nőt. Vérbeli profizmussal dédelgetett. Nem is kellett ismernem, akkor is az elmúlt félórában ritka közel tudott kerülni a szívemhez. Elgondolkodtató volt, hogy miért pont engem részesít ilyen megtiszteltetésben, de a dolog szempontjából ez a kérdés mellékesnek bizonyult. Olyan igazi kedvességgel tudott simogatni és kapaszkodni belém, hogy már az is felszabadított a gondjaim alól. Ha nem közösülünk, akkor is a mámorosan viszonoztam volna a csókjait és az apró, de önzetlen bókjait.


A víz már javában a kád mellé folyt, mire beleélveztem az orgazmustól egyre szűkebbnek érzett puncijába. Mariann édesen megrázkódott, mintha csak kellemes bizsergések futnának rajta keresztül, aztán a legcukibb mosolyával nevetgélve, boldogan szuszogva osztotta nekem a puszikat. Csak ámultam az érett nő tapasztaltságán és a saját testemben és lelkemben bekövetkezett pozitív változásokon.


Mariann tényleg nem akart elengedni. A fürdés befejeztével összebújtunk az ágyon, és aktus nélkül hancúroztunk hosszú órákon át puszta ölelkezésekkel és simogatásokkal. Jót tett a lelkemnek. Nem zavart az sem, hogy időnként valaki be- benézeget a szobába, van-e üres hely. Egyre kíváncsibb lettem erre az igazi, nőies hölgyeményre. Már azon is törtem a fejem, hogy kifaggatom, ki is ő valójában, de egyértelműen elutasította minden ilyen irányú próbálkozásom. Csak az összebújásnak élt. Szerinte most ennek volt itt az ideje, és nem az ismerkedésnek. Ügyesen csűrte- csavarta a szavakat, hízelgett, a testem dicsérte. Még akkor is smároltunk, amikor a társaság fele már távozott, a másik fele meg lerészegedve aludt és a házat a csend tette meghitté.


Reggel a nő karikás szemekkel, de a szememben még tovább szépülve, borzosan bújt bele a sárga ruhába. A bugyijára tollal felvésett egy címet és egy dátumot, majd egy bűbájos csók után a kezembe nyomta, aztán elváltunk.
Szinte az egész testem bizsergett. A nő világosan tudta, mire van szükségem, és meg is adott mindent, amitől a levertségem sokat csökkent. Még órákkal később is felizgultam, amikor visszagondoltam az éjszaka eseményeire. Nem a buli tetszett, hanem a nő, aki új érzéseket töltött a lelkembe.


Mint kiderült, a bugyin egy cukrászda címe szerepelt, és a dátum a következő szombatot jelölte meg. Végre fordult a kocka, csak el ne rontsam! Mosolyogtam magamban és nagyon reménykedtem a nő irántam mutatott bizalmában.


Délelőtt egy jót aludtam, estére meg Sanyi barátomhoz voltam hivatalos egy éjszakai horgászatra. Nagyon idilli kis víkendháza volt a közeli tó partján, ahová elég gyakran kivitt engemet is, bár az utóbbi időben Bernadettet részesítette előnyben. Nem is gondoltam, hogy ő is ott lesz, meg is lepett, hogy hármasban töltjük majd az éjszakát. Végül is a hármasból kettes lett, mert a srác néhány pohár pálinka és sör után, és főleg az előző éjszakai kicsapongás miatt hamar kidőlt és aludni ment.


Csendben ültem a kis stégen, és a gondolataimba mélyedve figyeltem a sötétedő környezetet, amikor a kicsit részeg Berni mellém telepedett a fehér- piros, rózsamintás bikinijében. A meztelen lábait hozzám hasonlóan a vízbe lógatta, élvezte, ahogyan a langyos hullámok nyaldossák a bokáit. Nekem nem volt kedvem inni, sokkal jobban esett visszagondolni a Mariannal megélt kalandra.
- Na milyen volt a tegnapi este? - bökött oldalba, hogy észrevegyem.
- Jó is, meg nem is. Többet nem megyek oda, elhiheted.
- Nem jöttél össze senkivel? - nézett rám hatalmas, kidülledt szemeivel, és megsimogatta a hátam.
- De igen, még azzal is, akivel nem is akartam. - sóhajtottam nagyot szusszanva. Azon gondolkodtam, mennyire oszthatom meg vele a bennem elszabadult érzéseket.
- Mesélj már, kifúrja az oldalamat a kíváncsiság! Ki volt az, akivel nem akartál? - sürgetett vigyorogva. A környék néptelen volt már, ezért úgy döntöttem, megosztom vele a tapasztalataimat. Rossz vége nem lehet, legfeljebb kinevet, de az eddigi ismeretségünk alatt bizonyította, hogy érző szíve van.
- Denisát ismered? - kérdeztem vissza, mire a nő nevetni kezdett.
- Seggbe basztad, vagy mi a kurva élet? Nem voltál elég körültekintő? - röhögött a hasát fogva és a nevetéstől elgyengülve hanyatt esett. Rengett rajta az a kis háj, amitől édesen telt volt, és a bikinifelsőben kihívóan hullámzottak a mellei.
- Dehogy! Ha tudom, hogy férfi, biztos, hogy nem kerülök hozzá három lépésnél közelebb. - mondtam, miután kinevetgélte magát, aztán óvatosan bocsánatot kért a tiszteletlenségéért.
- Akkor mi történt? - váltott komolyabbra, persze a szája sarkában a feltörni kívánkozó nevetést alig tudta összeszorított fogakkal visszafojtani.
- Odajött hozzám egy éltesebb csaj, Mariann, és felkért egy dupla behatolós puncidugásra. Valószínűleg látta rajtam a meglepetést, ezért a Denisát választotta másiknak, én meg nem jöttem rá a turpisságra, csak az utolsó pillanatban, amikor már nem volt esélyem visszakozni. Vagyis lett volna, de nem akartam a Mariannt félidőben otthagyni. Szégyelltem volna a gyávaságom, másrészt meg addig nagyon jó volt a nővel kefélni. Tud a csaj. - meséltem megmosolyogva a saját mondataimat.
- Szóval Mariann behúzott a csőbe? Azt mondják, hihetetlen jó a szexben, és rendkívül segítőkész. Mindig kiszúrja a letört embereket, és magára veszi a mások problémáit. Mondjuk téged nem volt nehéz észrevenni, annyira fancsali volt a képed. - ült fel és magához ölelt.
- Ebben lehet valami, rá is kérdezett, hogy szerelem, vagy csalódás miatt vagyok szomorú. Aztán nem is engedett el, megpróbált felvidítani. - mondtam a sötét hullámokba révedt tekintettel.
- Beszélgettetek? Vagy szexeltél még vele? - kérdezgetett kíváncsian.
- Meg fogsz lepődni, szeretkeztünk, aztán ölelkeztünk reggelig szex nélkül! - és a saját mondandóm is elérzékenyített, kellemes volt ismét visszagondolni azokra az édes órákra.
- Beszarok, te máris szerelmes lettél belé! Mi a faszt tud, amit én nem? - élénkült meg Berni mellettem. Őszinte csodálattal adott hangot a meglepődésének, aztán várta a megerősítést.
- Még nem vagyok szerelmes, de adott egy címet, hogy randizzak vele. Szombaton találkozunk, ha ő is akarja, amit nagyon remélek.
Bernadett elkomorult, és őszinte féltéssel suttogott a fülembe.
- Vigyázz vele, azt beszélik, hogy a gazdag pasikat az ujja köré csavarja, abból van a rózsadombi háza. Ő, meg a lánya nagy játékosok. - kapaszkodott belém, és a karomra borulva simogatta a mellkasom.
- Nincs annyi pénzem, és különben is érzelmi alapon alakul a kapcsolatunk. Nem számít, mennyi idős, nem számít milyen gazdag, csak kell nekem. Különben meg nagyon csinos! - suttogtam magam elé.
- Te egy nagyon hülye pasi vagy, tudod! A monogámiád viszont annyira tetszik, és annyira szelíd és érzékeny fiú vagy, hogy bármit megtennék érted, ha egy kicsit is szeretnél. - próbált a szemembe nézni, az ujjaival gyengéden fordította maga felé az arcomat, és az volt az érzésem, hogy csókra vár. Nem kapta meg, de megöleltem, és a fülébe suttogtam, hogy igenis szeretem, csak nem szerelemmel.
Berni ügyesen bontakozott ki a kezeim közül, aztán pillanatok alatt szabadult meg a bikinijétől, hogy meztelenül megint mellém üljön.
- Tudod, mennyire sajnálom, hogy nem velem dugtál tegnap éjjel? - bújt hozzám és megperzselt a meztelen bőre. Külön odafigyeltem, hogy a mellbimbója milyen kellemesen érinti a karomat. Kicsit simogatott, amitől átjárt a bizsergés borzongató érzése.
- Tudod, hogy Sa... - a számra tette a kezét.
- Tisztellek az elveidért. De kíváncsi is vagyok, és most ne mozdulj kérlek egy pillanatig, szeretném tudni, hatással vagyok e rád! - tette a kezét a fürdőgatyámra, vagyis inkább a gatyában meredező péniszemre.
Megremegtem, de még vártam, mit is akar valójában, meddig merészkedik el. Hamar elengedett. Adott egy baráti puszit, és nagyot sóhajtva eltávolodott tőlem.
- Fel vagyok tőled izgulva, de megnyugtató, hogy nem a testemmel van a baj... ha Sanyi legalább fele ilyen aranyos volna...! Feleségül vehetnél, nem mondanék nemet! Gyerekeket szülnék neked, meg minden... - álmodozott hangosan, és elfordulva elindult a faház irányába.
- Édes vagy! - szóltam utána.
- Álmodj csak Denisáról, ha én nem vagyok jó neked! - szúrt vissza még egyet viccesen, én meg jót nevettem a felvetésén, hiszen csak ugratásnak szánta és őszinte kedvesség volt a hangjában.


Délelőtt kilenc lévén a kis cukrászda szinte pangott az ürességtől. Az alkalmazott, egy nagyon helyes kislány, aki vette a fáradtságot és kedvesen megkérdezte, mit kérek, csicsergő szavakkal kezdett beszélgetésbe. Megérdeklődte, kinek lesz a hosszú szárú vörös rózsa, majd amikor mondtam, hogy ha minden igaz randim lesz, kacsintva küldött a kerthelyiségbe. A díszfákkal és cserjékkel körülvett teraszon hangulatos öntöttvas asztalkák és székek várták a vendégeket. A teraszt körülvevő rózsák színéhez igazodva piros- fehér kockás terítőkkel volt a berendezés díszítve. Még néhány, a régebbi korokból megmaradt patinás szobor is rejtőzött a sarkakban, és az egyik mellett ott ült, aki miatt jöttem. Nem késtem, mégis megelőzött a drága, és szebb volt, mint vártam. Felállva üdvözölt, megölelt, és rövid szemezés után meg is csókolt, csak aztán foglalt helyet, és maga mellé ültetett.
- Eszméletlenül csinos vagy! - nyújtottam a rózsát, és végiggusztáltam a nő öltözékén. Csupán egy átláthatatlan, alul húzott, ujjatlan fehér zsákruhát viselt, ami alig takarta a melleit, és a melltartó körvonalait sem tudtam felfedezni. Viszont a ruha csak itt- ott ért a testéhez, sejtelmesen kirajzolva a nő pompás vonalait. A rövidsége miatt meg teljesen meztelenül hagyta a nagyszerű combokat, amik keresztbe téve fényesen csillogtak és simogatásra hívogattak. A nő arca megfogott. Már az első találkozásunknál a gyertyafényben is különös szépséget éreztem, de most a napfény megvillantotta a legszebb bájait. Nem vitte túlzásba a sminket, de az elmaradhatatlan barna rúzs most is ott ragyogott az ajkain, és a szemei egyfolytában fényesen nevettek, mint ahogyan az összes arcizma is kedvességet sugárzott felém. A haja szálanként spirális hullámokba igazítva, ami talán az egyetlen volt, ami nem tetszett annyira. Az első találkozásunk alkalmával a borzossága volt a megkapó, nem mintha ez a frizura nem állt volna jól.


- Köszönöm szépen, igazán nem kellett volna! - vette át a rózsát, és mintha egy pillanatra elpirult volna.
- Remélem tetszem! - mutatott végig magán, és a rózsát az asztalra helyezve meleg, puha kezével megfogta a kezem.
- Igen, gyönyörű vagy! Ilyen csodálatos nőről eddig álmodozni sem mertem! - sütöttem le a szemem egy pillanatra szégyenlősen.
- Bolond vagy, nem vagyok különb más nőknél, de értékelem a lovagiasságod. - hajolt hozzám egy puszira.
- Igenis különb vagy! - erősködtem.
- Mivel? Kicsíptem magam, mert egy ilyen vénkisasszonynak mindent meg kell tenni azért, hogy egy húsz évvel fiatalabb pasit az ágyába cipeljen. - mondta nemes egyszerűséggel, mintha csak az időjárásról beszélgetnénk.
- Nem is értem, miért nem találkoztunk nálad, vagy nálam? - hámoztam ki a Mariann szavaiból az értelmet.
- Mert attól, hogy most nincs olyan szörnyű rosszkedved, még tudni akarom, kivel megyek el. El kell mondanod mindent. Kíváncsi vagyok rád! Majd szeretkezhetünk, ha már eleget tudok rólad. Elsősorban ember vagyok, és az érzéseim fontosak. Nem elégszem meg a puszta testiséggel. Ettől a ponttól kezdve kialakulhat valami közöttünk, hiszen már nem vagyunk a szexklubban.
- Ez a találkozás jobban kezdődik, mint reméltem. Én is ismerni akarlak. Az sem baj, ha egy darabig nem szeretkezünk, csak kerüljek hozzád lelkileg is közelebb. Egész héten erre a találkozásra vártam! - mosolyogtam a nőre, aki egyáltalán nem volt meglepődve a hallottakon, de édesen hajolt közelebb, hogy ismét megcsókoljon.
- Ne ringasd magad illúziókban, ez csupán baráti kapcsolat és szex. Nagyon jó szerető vagy, azért gondoltam, hogy megtartalak magamnak. - integetett nemet az ujjával, és közben felnézett a tortaszeletekkel érkező kislányra, aki fültanúja lehetett az imént mondottaknak. Én el is szégyelltem magam a lány előtt, de Mariann kacsintott rá egyet, és kertelés nélkül rákérdezett a zavartan pislogó lányra, akar-e beszállni harmadiknak. A lány elpirulva megrázta a fejét, és mosolyogva elfordult, mire a nőtől kapott egy kisebb simogatást a popójára.
- Talán legközelebb! - fordult még vissza a pincérlány utoljára, majd elsietett magában nevetgélve.


- Imádom, ahogyan bánsz az emberekkel. - mondtam őszinte csodálattal - Ez a kislány nem is vette rossznéven, hogy letapiztad, meg az ajánlatodat sem...
- Jó emberismerő vagyok, ezt az egyet legalább elmondhatom magamról. Ritkán tévedek, de akkor nagyot! - nevetett a szemembe.
- Nos, akkor kezdem én... - és beszélt magáról, miközben a sima lábszára egyfolytában az én lábamat simizte, én meg a combjait és a hátát vettem kezelésbe. A kezek apró cirógatásai nem befolyásolták a mondanivalót, de meghittséget kölcsönöztek, és egyre erősödő vágyakat ébresztettek. A nő meglepően közlékenynek bizonyult. Mesélt a korábbi kapcsolatairól, a családjáról, megemlítve a lányát, aki majdnem négy évvel volt tőlem idősebb, és nem titkolta a szexklubban történteket sem. Annyira kitárulkozó volt, hogy minden szavát kézpénznek vettem, egy pillanatig sem kételkedtem az őszinteségében. Ez a bensőséges beszélgetés sokkal közelebb vitt minket egymáshoz, és cserébe én is mondtam magamról olyan dolgokat, amik szigorúan csak a saját kis titkaim voltak. Vele könnyű volt beszélgetni, nem kellett a szavaiban hátsó szándékot keresni, és az ismeretlensége ellenére nagyon közelinek éreztem a szívemhez. Meg is tett mindent, hogy elnyerje a bizalmam, és azért, hogy minél jobban megszeressem. Valójában a természete alapvetően ilyen volt, velem sem bánt különben, mint másokkal, csak az elfogultságom miatt ezt így éreztem. Hovatovább az élete pikáns részleteit is kiteregette. Nem mondott ugyan neveket, de egyvalakire azonnal ráismertem. Persze a diszkréció azt követelte, hogy ezt tartsam meg magamnak, hiszen most kettőnkről volt szó, Mariannról és rólam. Csüngtem az ajkain, epedve hallgattam minden szavát, és mérhetetlenül jólesett az irányomban tanúsított kíváncsisága.
Közel négy órán keresztül el voltunk foglalva egymással, hogy szinte észrevétlen repült el a délelőtt, és a gyomrunk korgása sem késztetett távozásra. Mariann pedagógus volt, a beszéd volt a mindene. Imádott társalogni, szeretett élcelődni, és a viccek sem feküdték meg a gyomrát, mint az ismerőseim közül egyeseknek. A nő előéletét és a szexuális szabadosságát megismerve ez nem is volt olyan meglepő. Imádtam, és percről percre egyre jobban vonzódtam hozzá, a kezem meg módszeresen kalandozott a combjain egyre feljebb. Úgy tett, mintha észre sem venné, de képben volt, mert időnként megsimogatta a kézfejemet.


Délután kettőkor vetette fel, hogy ebédelnünk kellene, mert a hosszú beszélgetésnek se eleje, se vége, kifogyhatatlanok voltunk a témákból. Fogta a világosbarna retiküljét, és én udvariasan magam elé engedtem. Mindenáron ki akartam lesni, milyen bugyi van a ruhája alatt, de esélytelen volt a viszonylag vastag anyagon keresztüllátni. Itt- ott a testéhez érve a szövet felvette a nő alakját, és ingerlően kirajzolta a fenék formáját, de csak ennyi látszott, meg a saruba bujtatott hosszú, szőrtelen lábak. Vajon mit szólna hozzá, ha egyszerűen csak alányúlok? Már lendült is a kezem, de még idejében meggondoltam magam. Nem mertem megkockáztatni. Féltem, hogy megbántom. Bármilyen bizalmas is volt, a testiségnek még nem jött el az ideje, legalábbis akkor és ott, az üres teraszon még nem.

Mariann nem hagyta, hogy fizessek. Abban maradtunk, hogy én majd az étteremben kerülök sorra. Egyébként is kedveskedni akart a pincérlánynak, aki a beszólás után sűrűn látogatott az asztalunkhoz üdítőkkel, vázával a rózsának, vagy csak egyszerű figyelmességekkel. Mindenesetre komoly borravalót kapott, ami legalább duplája volt az elfogyasztottak árának. Emellett kedves, a szépségét dicsérő szavakat zengett a szemérmesen elvörösödött kislány felé, aki akkora csókolomot köszönt neki, hogy majd hanyatt estem a meglepetéstől.


Odakinn Mariann nevetve mondta, hogy ennek a lánynak is könnyű lenne bejutni a bugyijába, és én csak ámultam a hozzáértésén. Nem ismertem a leszbikus hajlamait, és a rövid kis flörtöt is az erőfitogtatásának tartottam. Viszont igaza volt. Ezt a kiscsajt megnyerte magának, ha nem is került sor semmi komolyabbra. Csupán nekem akart mutatni magából valamit.


Ebéd után jóllakottan pihegtünk a négyszemélyes asztal két oldalán. Az érintkezésről Mariann lábai gondoskodtak, egyre magasabbra kúszva a lábszáramon, időnként a combjaim közé furakodva. Figyeltem, milyen természetességgel tudta ezt művelni. Meg sem rezdült az arca, csak a szemei mosolyogtak édesen csillogva, megbéklyózva a tekintetem. Különös érzékkel hipnotizálta belém az iránta érzett vágyakat, és nyíltan vállalta a saját, szemérmetlen tetteit. Már egy ideje csendben fürkésztük egymást, mire felhozta megint a szex témát.
- Mit szeretsz a szexben a legjobban? - tette fel közelebb hajolva a falhoz állító kérdését, de legalább halkan, és közben a szemeivel igazmondásra bíztatott.
- Nem is tudom..., mindent, azt hiszem, mindent. - válaszoltam kényelmetlenül feszengve. Zavart a többi ember közelsége még akkor is, ha Mariann ügyelt arra, hogy elég halk legyen.
- A mindent nem hiszem, gondolj csak Denisára! - nevetett egy jóízűt, és átnyúlva megfogta a kezem. Forró volt, és kicsit talán izzadt is, de a mozdulat közelebb vitt hozzá, és megkönnyebbített.
- Jó, igazad van, de nem úgy értettem. - magyarázkodtam szégyenlősen.
- Akkor hogy? - mindenáron ki akart belőlem csikarni valami merészséget, valami eredetiséget. Elgondolkodtató volt, mennyire könnyedén tette meg azokat a dolgokat, amit én alapjáraton sosem mertem, és gyakran elképesztett a szókimondása. Helyesbítenem kellett, hogy kivágjam magam, és ne azt mutassam, mennyire gyámoltalan vagyok.
- Először is, ha olyan helyre kerülünk, ahol kettesben lehetünk, meg fogom csókolgatni a puncidat, és csak azután duglak meg, ha maszturbálsz előttem. - sápadtam el megaláztatva magam a szavaim miatt. Mariannt is váratlanul érhette, mert belepirult a képe a szemtelenségembe, de azért a szemei nem felejtettek el mosolyogni, és kínos csend után kezdett csak helyeslően bólogatni.
- Ok, van benned kurázsi, már csak arra vagyok kíváncsi, be is tartod-e a szavad. - suttogta átszellemülten.
- Megtudod, ha közelebb engedsz magadhoz. Mit szólnál hozzá, ha most hazavinnélek? - remegett meg a hangom.
- Már épp itt volt az ideje, hogy felájánlkozz! - nevetett fel.
- Miért kell folyamatosan rámpirítanod? - csóváltam meg a fejem, mire a szája elé tette a kezét, hogy elfojtsa a feltörő nevetőgörcsöket. Még örültem is, hogy megnevettettem.
- Miért kell felém érzelmeket táplálnod? - kérdezett vissza hirtelen ijesztően komolyra váltva - Miért kell ilyen gyermekien édesnek lenned, miért vagy annyira monogám és magadnakvaló, lovagias és rendkívül jólnevelt? Mitől vannak benned ezek a gyengéd érzések, és miért bízol meg mindenkiben, többek között bennem? Te túl jóhiszemű vagy, túl tisztességes, és igazad van, nem vagy a szexklubba való. Mindamellett, hogy nagyszerű ember vagy, én csak rontani tudok rajtad.
A homlokát ráncolva olvasta le rólam az érzéseimet, és türelmesen várta, mit felelek.
Akkor ronts el, taníts meg rossznak lenni, kihasználni a nőket és visszaélni mások érzéseivel... - dadogtam határozatlanul lesütve a szemem.
A nő habozott, aztán átnyúlt, megfogta a kezem és kivárta, amíg félénken a szemébe nézek.
- Te túl jó vagy nekem, Isten őrizz, hogy bármit is rosszabbá tegyek benned. Inkább te nevelj meg engem, hogy a legjobb barátod és a legodaadóbb szeretőd legyek. Ígérem, nem bánod meg! - fúrta belém a meggyőző, meleg tekintetét, aztán mielőtt magamhoz tértem volna, felállt, és maga után húzott, hogy minél hamarabb hazavihessem.


A kocsiban ülve azon merengtem, amiket az asztalnál mondott. Tényleg ennyire bamba jószág lennék? Biztosan vannak nők, akinek ez nem jön be, de édesanyám erre nevelt, és nagyon igyekeztem, hogy a tanításának megfeleljek. Hogy a lányoknál nem sokat értem el, az nem a neveletlenségem, vagy a vagányságom hiánya miatt volt. Mindig annak tudtam be, hogy biztosan nem vagyok elég szimpatikus. Kicsit el is szomorított a Mariann fejemre zúdított, kéretlen áradata.


- Látod milyen könnyű a lelkedre hatni? Pedig nem is akartalak megbántani, csak szeretetből dicsértelek. Picit zavar, hogy pont én rontsalak el, amikor életemben először találkoztam egy normális, érző emberrel. - simogatta meg a kezem, mire bambán oldalra néztem. Tényleg nem tudtam eldönteni, hogy a szavaival sértegetni akar, vagy tényleg csak felmagasztal. Kísérleti nyúl lettem.
- Ilyen vagyok, erről nem tehetek, és szerintem nem is fogok megváltozni... még a te kedvedért sem. - mondtam szomorúan, mire felnevetett.
- Azért egy- két dolgot tehetnél! Legközelebb ne ijedj meg attól, hogy megfogod a fenekem. Csalódtam benned, amikor a terasz üvegfalának tükrében láttam a félbemaradt mozdulatot.
- Alád akartam nyúlni, csak ettől sokkal jobban tisztellek... de majd ha kettesben leszünk bepótolom. - vigyorogtam kínosan elpirulva, mire a nő még nagyobbat nevetett, lejjebb csúszott az ülésen és a hosszú, szép lábait terpeszben felrakta a műszerfalra.
- Tudod megnyugtató veled lenni. Mindig higgadt és türelmes vagy. Már látom, hogy a fantáziáddal sincsen semmi baj, csak még nem merted elengedni magad. De majd úgyis kiprovokálom, hogy azt nyújtsd nekem, amit akarok, vagy még attól is többet, amit te akarsz... - mondta az utat figyelve, kihívóan megmarkolva a combomat. Nagyon élvezte, hogy kínozhat.


A rózsadombi ház viszonylag elszeparált volt a külvilágtól. Már meg sem lepődtem, hogy a be és kilátást takaró magas kőkerítés kapubejárója távirányítóval nyílott. A fal mögött viszont hangulatos angolkert fogadott bokrokkal és rövidre nyírott fűvel. Nagyon tetszett. A díszes bejárón Mariann kézenfogva vezetett be, mutogatva az egyedi bokrokat és élvezve az idegenvezetés pillanatait. Büszke volt, hogy olyat mutathat, amit csak kevesen, és volt egy kis szakértelme. Szerette és ismerte a növényeket.


A ház lépcsőfeljáróján egy nagy virágcserép volt kiborulva. Mariann bosszúsan guggolt le, hogy felállítsa, és a földet visszaigazítsa, majd a megjelenő macskákat szidta. Még a káromkodó szavai is csak kedveskedésnek hangzottak.  Nemcsak a növényeket szerette, a cicák is a kedvencei voltak. Álltam felette, és annyira szexinek találtam ott guggolva, hogy legszívesebben ott, helyben a dekoltázsába nyúltam volna. Tettem is néhány mozdulatot, a meztelen hátát, vállát végigsimítottam, a nyakát megcirógattam.
- Annyira szexi vagy! - sóhajtottam, mire a földet tovább gyömöszölve rám bazsalygott.
- Várj egy percet, mindjárt megmosom a kezem! - aztán megkért, hogy vegyem elő a retiküljéből a kulcsait, és engedjem be, ne koszoljon be mindent a földes kezeivel. Végigvezetett a nem túl nagy, de ódon épület szuperül berendezett nappaliján, mutogatta a dolgait, és éreztem rajta a büszkeséget. Nem volt fényűző vagy különösebben elit, de otthonos volt a kégli. Az emeletre felvezető csigalépcső meg kifejezetten belopta magát a szívembe a régmúltat idéző, patinás korlátelemeivel. Mariannt beengedtem a földszinti fürdőszobába, és szorosan követtem. Ha egy pillanatra megálltam, megvárt, és hagyta, hogy szabadon gyönyörködjek. Volt mit nézni, bár sokkal jobban örültem a nőnek. A berendezésnek és a meleg színekre festett falaknak most sokkal kisebb volt a jelentősége.

A nő megállt a mosdó előtt, és megvárta, míg megnyitom neki a csapot. Eszembe jutott, hogy vajon máskor ezt ki teszi meg helyette, de most csak annyiban volt ennek jelentősége, hogy Mariann azt akarta, mellette legyek. Vagyis mögötte, mert odaléptem, és a szemközti tükörben összetalálkozott a tekintetünk. Csábosan mosolygott, még a kezét is elfelejtette a víz alá tartani, csak engem akart megszédíteni, nem kis sikerrel.


Ha már ott álltam mögötte, át kellett karolnom, hogy még jobban magamhoz kössem. Szinte éreztem, hogy ezt várja, és amikor a hasára tettem a tenyerem, egy pillanatra érzelmesen becsukta a szemeit. Várt. A két keze lógott a csap fölött a levegőben és minden idegszálával a simogatásomra koncentrált. Ez a hozzáállás adta a pillanat különlegességét. És ebben volt érzelem, nem csupán szexuális ingerek. Mélyet sóhajtott, a vállamra hajtotta a fejét, és a tükörben rám mosolygott édesen. Elindult a kezem. Nem önkéntelen, de valamilyen erő tolta feljebb a női testen, hogy végigsimíthassak a meztelen vállakon és az egyre szaporábban emelkedő mellkason. Olyan volt ez, mint egy kényszerpálya, és az ujjaim nem véletlenül akadtak a ruha szélébe. Le kellett húznom, hogy kiszabadítsam a melleit. Látni, csodálni akartam a tükörképemet izgató női ékességgel a kezében. Teljesen más érzés volt, mint szemtől szemben, és a nő várakozó sóhajai csak tovább tüzeltek. Élvezettel emeltem feljebb a telt emlőket, megpödörgettem az ujjaim között a meredező bimbókat és élveztem, hogy Mariann feneke a farkamhoz dörgölőzik. Nem elégedtem meg ennyivel sem, a másik kezem türelmetlenül húzta feljebb a ruha alsó szélét, hogy a punciját is megérintsem, A csípőcsonttól befelé haladva kerestem a bugyi szélét, de csak puha, meleg bőrt érintettem. És mélyebbre nyúlva ott domborodott előttem a sima vénuszdelta a meztelenségével és a keskeny kis combok közötti réssel, ahová a kezem olyan óvatosan, de olyan könnyedén is csusszant be. Nedves volt, nagyon forró és különösen izgalmas. Kicsi szeméremajkai barátságosan fogták körbe a közéjük sikló középső ujjamat.
Megszédültem, kapaszkodtam a nőbe, csókolgattam a nyakát, és az apró örömeimre figyeltem.
- Tudod, milyen jó érzés, hogy így fel tudlak izgatni? - billentett ki a játékomból a nő kicsit remegő hangja.
- Tudod, mennyire szeretnék most veled lenni? - kérdeztem vissza, és a szemünk megint összetalálkozott a tükörben.
- Nem azért, hogy bántsalak, de mikor csináltál ilyet utoljára a volt feleségeddel? - vigyorodott el.
- Hogy őszinte legyek, sohasem... - suttogtam, mire Mariann bólogatásba kezdett.
- Pedig kellett volna! De várj, mossak kezet, mert így nem érhetek semmihez! - mondta angyali hangon, és cseppet sem ellenségesen hátrébb tolt a fenekével.
- Menj be a nappaliba, helyezkedj el kényelmesen, azonnal ott leszek. - küldött egy puszit a tükrön keresztül, majd szappant nyomva a kezére hozzákezdett a tisztálkodáshoz.


A nappaliban hatalmas, bőr sarokülő terpeszkedett két bőrfotellel kiegészítve. A bőrről rossz emlékeim voltak a nyári izzadást illetően, így kihagytam a helyet, de a vastag perzsaszőnyeg nagyon érdekelt. Annyira puha volt rálépni, hogy az volt az érzésem, mintha felhőkön járnék. Ki kellett próbálnom, milyen lehet fekve. Alig helyezkedtem el, alig néztem fel a menyezetre, amikor Mariann meztelenül megérkezett. Jó volt végignézni a testén, és azonnal eszembe is jutott a korábbi ígéretem.
- Gyere ide! - hívtam közelebb a buja ábrázatot vágó, kihívóan vigyorgó nőt. Addig szólongattam, míg a derekam magasságában mellém nem lépdesett, akkor megfogtam a bokáját, és átléptettem magam felett.
Alulnézetből elég érdekes képet festett. A Combok szétnyílva, a duzzadt nagyajkak félholdként fogták közre a nedvesen csillogó kelyhet. Csak a kezem kellett kinyújtani, hogy a nő megértse, mit szeretnék tenni vele. Elég feslett volt ahhoz, hogy meg is tegye. Komoly képpel, kipirulva guggolt az arcom felé, hogy a punciját a nyelvemmel elérjem. Édes volt. Az első érintések nemcsak a nőt, még engem is megremegtettek. Mariann ügyesen vigyázott arra, hogy elég közel kerüljek, de maradjon mozgásterem. Észvesztő, szúrós szemekkel nézett a szemembe, és lassú mozgásba kezdett a nyelvem felett. Olyan édesen himbálta a csípőjét rövid kis előre- hátra mozdulatokkal, hogy tulajdonképpen ő kefélte meg a nyelvemet, és istenien sóhajtozott, nyögdécselt felettem. Még a himbálódzó mellei is pazar látványt nyújtottak, de mégis a szemei varázsoltak el a legjobban. Nem tudtam eldönteni, hogy a tapasztalata ilyen nagy, vagy ezt most csinálja csak először, de akkor fantasztikusan.
Egy rövid idő után megszakította a szemkontaktust, és maga mögött megtámaszkodva hátradőlt, ugyanakkor a lábaival előrébb lépett. Már nem a csiklója volt a nyelvem felett, hanem a hüvely kitágult bejárata, amibe bele kellett dugnom a nyelvemet, amennyire csak lehetett. Sajnáltam, hogy nem dughattam elég mélyre, de a sóhajokból ítélve egyértelmű volt a nő gyönyöre. Egyre szaporodó légzése és egyre gyorsuló csípője jelezték az orgazmus közeledtét. De a nő nem sietett. Még mélyebben hajolt hátra, hogy szinte már rám feküdve az ánusát tolja az ajkaim felé.
Ez új volt nekem. Így még nőt soha az életben nem érintettem. Egyébként is különleges volt a testhelyzet, ami már eleve túlzott izgalommal töltött el, majd eldurrantam eddig is a nő okozta szenvedélytől, hát most bekövetkezett. A nyelvem alig bukott át a gát vékony falán, máris utolért a magömlés mámorító érzése. A szexuális izgalom és a stressz jótékony elegye a nő aktív közreműködése nélkül is elég volt a lelkemnek. Nem zavart, hogy Mariann ánusát kell érintenem. Mit nem? Egyenesen élveztem, hogy megint valami különlegesben lehet részem, amiről más férfiak maximum csak álmodozhatnak, és ennek megfelelően hálás is voltam a nőnek. Csupán egyetlen célom maradt, őt is a csúcsra juttatni. Érezni akartam, amikor elélvez, és meg akartam tapasztalni az orgazmus utáni állapotát.
Már nem kellet sok idő, hogy Mariann visszatérjen a hüvelybemenet kényeztetésére, aztán, szinte ráült a számra, ahogyan a lábai az orgazmus alatt elgyengültek. Nem dobálta magát, hanem inkább erőtlenül összeomlott és csak az arcára volt kiírva, hogy ez az állapot mennyire kellemes.


Azt hittem, hogy a nő kielégülés után majd egyszerűen leszáll rólam, de nem. Alig csillapodtak benne a kéj hullámai, máris felemelkedett, és végigdobta magát rajtam a combomba térdelve, és úgy csókolt, ahogy egyetlen nőtől sem reméltem. Magávalragadó szenvedélye már nem is a szexről szólt, hanem valami szeretetről, amit ki akart fejezni felém. A boldogságtól kisimult ráncai, a mosolya, a csodálatosan csillogó szemek mind- mind azt üzenték, hogy a gazdájuk szeret. Nem tudom, mivel érdemeltem ki, de ilyen heves reakciót nehéz kiváltani nőben. Ezerszámra osztotta a puszikat a puncinedvétől fénylő képemre és milliószor simogatta meg az arcomat szeretetteljesen. Hosszú percekig tartott ámulatban, mire végre lecsendesedtek az érzelmei és a mellkasomra hajtva a fejét édesen lélegzett felettem. Legalább végig tudtam simogatni a csupasz hátát egészen a medencecsontig.
- Mindjárt te jössz! - suttogta kedvesen, és megpróbált belenézni a szemembe.
- Majd később..., történt egy kis baleset! - vigyorodtam el szégyellve magam. Mariann felkapta a fejét.
- Valami baj van? - megható volt az őszinte ijedtsége.
- Csak annyi, hogy a nadrágomba élveztem. - sóhajtottam, és vártam a nő megvető szavait.
- Buta vagy! Megtisztelsz azzal, hogy ilyen nagy hatással vagyok rád. Szeretkezni később is ráérünk... - mosolygott bűbájosan, és az egyik keze már mozdult is, hogy becsusszanjon a gatyámba.
- Kicsit szégyellem... - ismertem be töredelmesen, de a nő csak nevetett, nyelves csókra váltva fojtotta belém a szót.
- Nincs mit szégyellned. Mint ahogyan az sem szégyen, ha nem mindig áll fel. Ez mind lelki eredetű, és egy nő, ha szeret, akkor anélkül is szeret. Sokszor egy simogatás vagy puszi többet ér bármilyen szexnél. És te ettől már így is sokkal többet tettél.
- Ez úgy hangzik, mintha azt mondanád nekem, hogy szeretsz! - feltételeztem ki a hallotakból a szavai értelmét.
- Kedvellek! - jött a kitérő válasz, majd egy aranyos kéz megszorongatta a farkamat.
- Szerintem fürödjünk meg, aztán megmutatom a házat, meg ami csak érdekel. Ma korán akarok ágyba kerülni... veled! - csókolt meg, aztán fürge mozdulatokkal vonszolt maga után a drága, akit akaratom ellenére egyre jobban megszerettem.



A puszikkal és ölelésekkel teli tisztálkodás még tovább mélyítette bennem a nő iránt érzett szeretetet. Nem volt szükség szexre, hogy a szívembe lopja magát apró kis figyelmességekkel, mint a forróvízben fogyasztott hideg sör, vagy a hátamat maszírozó, finom keze. Kicsit fura volt, de nem természetellenes, hogy a lakásban meztelen vezetett végig, és cserfes tini módjára gyermeki örömmel ismertetett meg a szerzeményeivel. A nudista lakásbemutató alatt csupán a macskák szeme kísért végig bennünket, de ők nem hiszem, hogy túlságosan megbotránkoztak volna a történteken.
Nem volt sok szoba a házban, és azok is csak az emeleten. Mariann élvezettel mutogatta a könyvgyűjteményét, és felcsillant a szeme, amikor felfedezte bennem a rendszeres olvasó érdeklődő kíváncsiságát. A könyvekből ítélve a nő nagy rajongója volt a romantikának, de nem vetette meg a művészet vizuális örömeit sem. Halomra álltak az olcsó, szentimentalizmustól csöpögő ponyvaregények, néhány krimi, útleírások és érdekes módon különböző, festéssel és szobrászattal foglalkozó tankönyvek. A másik szobában meg találtam egy agyagozó korongot, és néhány egyedi, valószínűleg a saját kezével készített, festett vázát, meg néhány kiszáradt, formátlanul félbehagyott munkadarabot. Azt mondta, hogy ez egy hobbi, de ritkán él vele. Olvasni jobban szeret. Még azt is megígérte, hogy kipróbálhatom, ha jó leszek.


Még két szoba volt odafent. Az egyikben hatalmas franciaágy sok- sok tükörrel és pihenésre szolgáló fotelekkel, a másikban egyszerű, kihúzható kanapé és ruhásszekrények dugig megtömve. Mariann szerette az életet. Sok göncöt lánykorától tartott meg, és remek ízlését mutatta, hogy bármikor jól állt volna rajta bármelyik ruha. Elegáns volt, tekintélyes és vonzó. A szexi viseletből, amit aznap viselt nem lógott sok a szekrényben.
Ezzel szemben magassarkú cipők sorakoztak tucatjával, és ezt még ő is elismerte, hogy ez nála már valamiféle mánia. Nem nevettem ki, én is imádtam a szexi lábbeliket.
A látszatból ítélve Mariann nem volt túl tehetős, de nem volt pofám rákérdezni a pénz eredetére sem. Az világos volt, hogy a saját kis boltjai szépen jövedelmeznek, de az a kérdés fogalmazódott meg bennem, hogy mennyi idő alatt lehetett volna összeszedni a ház árát ezekből a viszonylag szerény üzletekből.
A drága kérdés nélkül is elárulta nekem még a cukrászda teraszán, hogy ő valójában egy vénlány, mert soha nem ment férjhez. A lánya is csak véletlenül fogant meg, vagyis hitt egy pasi megtévesztő ígéretének, aztán jócskán pofára esett.


A házból a kilátás sem volt valami lenyűgöző. Hatalmas bokrok és fák takarták a távoli épületeket. Egy idő után kicsit taszított a ház magányossága, és a szobák otthonossága ellenére luxusbörtönre emlékeztetett. Ha kinéztem az ablakon szép kert látványa fogadott, ami feledtette valamelyest az emberek iránti hiányérzetem. Egy teremtett lelket sem lehetett látni a környéken, és még az életet jelentő zsivaj sem érintette a fülem. Egyedül úgy éreztem volna magam ott, mint egy remete.


Mariann persze etetett, itatott, szóval tartott, nehogy egy pillanatra is rosszul érezzem magam. Ő egyedi nő volt, aki kifogyhatatlan szókinccsel kötötte le a figyelmemet. Olyannyira, hogy nem egyfolytában a szex járt a fejemben, pedig a nő meztelensége és a saját pőreségem folyamatosan fenntartotta az érdeklődésem. Beszélgetni jobb volt, és tudtam, hogy a nő nem szalad el előlem, bármely pillanatban megkaphatom. A délutáni aktus után sugárzó arccal csüngött rajtam, dédelgetett, kényeztetett és véget nem érő mondandójával megnevettetett. Észrevétlenül csavarta el a fejem, azon kaptam magam, hogy nem vágyok másra, csak a közelségére. Nem a bőre érintése kellett, mert azt folyamatosan megkaptam kérés nélkül is, hanem a megértő és aranyos lelke. Hosszú idő után úgy tűnt, a válás okozta lelki problémáimat végre kihevertem.


Vacsorára Mariann egy nagy tál hidegtállal lepett meg, amit a puha, narancsszínű szőrmetakaróval leterített hatalmas franciaágyon kóstolgattunk végig fetrengve, beszélgetve. A nő igazi ínyencségeket válogatott össze, aztán kinevetett, amikor a tenger gyümölcseit mellőzve örömmel fogyasztottam a rántott szeleteket és a párolt zöldségeket. Ő maga alig evett. Tiszteltem benne, milyen elszántsággal tudta visszautasítani a finom falatokat, hogy vigyázhasson az amúgy nagyon jól tartott alakjára. A hátát a falnak vetve, összezárt, felhúzott lábakkal figyelte, hogy tüntetem el a jobbára nekem szánt ízletes étkeket.
Már egészen megszoktam a meztelenségem okozta lelkiállapotot, nem is nagyon törődtem azzal, hogy a nő mennyire méreget végig immáron sokadszor. Kezdett természetessé válni a dolog. A szexuális feszültség jelen volt, de egyikünk sem akarta átlépni a küszöböt, hogy testi kapcsolatot kezdeményezzen, pedig a vágy már első perctől megvolt, és nemcsak bennem, Mariannban is. A lábai végénél könyököltem keresztben, és a jócskán takart, de így is izgalmas testében gyönyörködtem evés közben.


- Már órák óta azon gondolkodom, mit találok rajtad olyan furcsának. - mondtam a mosolygó szemeknek, amelyek különös érdeklődéssel figyeltek.
- Na mit? - kérdezett vissza pajkosan évődve.
- Nincsenek rajtad ékszerek. Egyetlen egy sem...
- Allergiás vagyok az aranyra, a többi meg nem is érdekel. Sosem szerettem a csecsebecséket. - vonta meg a vállát mindenféle érzelmi hatás nélkül.
- Az jó, mert én sem rajongok értük. De van még rajtad valami, amit nagyon érdekesnek érzek.
- Na mi az, valld ki őszintén! - nevetett édesen.
- Hogy olyan sima és szőrtelen a puncid, még a borosták sem érződnek, és a fenekeden sem találtam egyetlen szőrszálat sem!
- Na igen, a lézeres szőrtelenítés csodákra képes! - kuncogta meg az oldalról a combjai alá furakodó kezem, és engedte, hogy a meztelen szeméremdombján simaság ellenőrzést végezzek. Nagyot sóhajtott, de azért odafigyelt.
- Te is furcsa vagy, vagyis inkább csak szokatlan. Más pasi már ízekre szedett volna, csakhogy megkeféljen, te meg végtelen türelemmel és fegyelmezetten beszélgetsz velem már órák óta. Nem tudom honnan ered ez a jellemedben, de határozottan ellentmond minden emberismeretemnek.  Alázatos vagy, udvarias, előzékeny és lehetetlenül kedves, túl kedves! Az arroganciának vagy az egoizmusnak nem találom nyomát sem. - sóhajtotta lebiggyesztett ajkakkal.
- Annyira azért nem vagyok jó, nem látod rajtam, hogy majd felfallak a szememmel? Egyébként meg nem akartalak elijeszteni a szexéhségemmel, mert azt érzem, hogy bármikor megkaphatlak. De nekem ettől több kell. Hónapok óta most először érzem jól magam, és még ettől is többet szeretnék... szerelmet! - erőltettem nyugalmat, és a komolyságommal belé akartam sulykolni a szavaim megfontoltságát. Még a kezem is visszahúztam, hogy ne befolyásoljam a gondolataiban.
- Bolond vagy, öreganyádtól? - csóválta meg a fejét, de az érzései kiültek az arcára, ami ellentmondott a szavainak. Hatással voltam rá, mert megtörtént az, amit még sohasem tapasztaltam, elpirult, és csendben maradt. Nosza, addig üsd a vasat, amíg meleg, gondoltam.
- Túl sokat kérek? - néztem rá boci szemekkel, szinte esdekelve, ami meghatotta, és különös csillogás jelent meg a szemeiben.
- Nem, de nem vagyok hozzád való. Neked egy olyan nő kell, aki  gyerekeket szül, aki kitart melletted és nem jár olyan helyekre, amilyenre én. Olyan nő kell neked, aki igazán szeret, aki igazán megbecsül és akiben megbízhatsz egy életen keresztül. - sütötte le a szemeit, a térdét bámulva, hogy elfojtsa magában az érzelmeket.
- Benned megbízom és szeretlek... és szerintem a szexklubról is le tudnál mondani a kedvemért...
- Talán igen, de nem az vagyok, akinek hiszel, és másfél nap után hogyan is szerethetsz? Ez csak a lelkiállapotod miatti hirtelen fellángolás, és lehet, hogy rövid életű.
- Ezt hagy döntsem el én, ha lehet! - fordultam el az elutasítástól rosszkedvűen. Mariann érzékelte a hangulatváltozást, és rátette a kezét a vállamra.
- Ne beszéljünk erről, még túl korai, és ne tegyünk felelőtlen ígéreteket! - mondta halkan, aztán hangsúlyt váltva felszólított.
- Gyere csókolj meg, te kis érzelmes csacsi, maradjunk egyenlőre a szexnél! - csapott a vállamra kihívóan.
- Ok! - ültem mellé szemben vele, és a térdei közé csúsztattam a kezem végigsimítva a selymes combokat. Érzelmesen hajolt közelebb, és gyengéd csókkal érintett. Nyoma sem volt a túlfűtöttségének, de az érintésemre megremegett. Forró volt a bőre, szinte tüzelt. Csókra kínálta a hosszú nyakát, kidomborította a melleit, elfordítva a fejét kiélvezte az erogén zóna érintésének minden pillanatát. A mellbimbói kitüremkedtek, duzzadva várták a cirógató ujjaim érintését. A nő alázatosan vetette alá magát minden érintésemnek, és ha nem csókoltam éppen, akkor a testét dicsértem, és különböző érintéseket ígérgettem, amit aztán tettekkel pecsételtem meg. Aranyos volt, hogy megmosolyogta ezeket a vágytól hajtott, suttogva kimondott kívánságaimat, de cseppet sem volt ellenére, sőt, kimondottan élvezte. Lejjebb csúszott, szétvetette a lábait is, amikor arra kértem, és felkészült rá, hogy meg fogom ujjazni a punciját, aztán elfúló sóhajokkal nyugtázta a hüvelybe hatoló ujjpercem minden centiméterét.
- Meg fogom érinteni a méhszájadat... - lihegtem felizgulva a fülébe, és ő csak a nyakamba markoló kezével húzta a fejemet közelebb. A másikkal megfogta a kézfejemet és lassan tolta magába egyre beljebb.
Valami érdekeset tapintottam, ami meglepett.
- Mi van ott benn? - kérdeztem kíváncsian, mire egyszerű választ kaptam.
- Pesszárium, de vedd ki nyugodtan, vagy hagyd, majd inkább én... - és miután elhúztam a kezem, egy ügyes mozdulattal elővarázsolta a kis gumikupolát a puncijából. Nem hagyott időt, hogy a sosem látott fogamzásgátlót alaposan megnézzem, vagy a működését kivesézzem. Már dobta is félre, és magára húzva, kényelmesebb testhelyzetbe fordulva visszaváltott követelőző csókolózásba.
Furcsálltam, hogy meg sem próbálta érinteni a péniszem, csak a karom a hátam és a fejem különböző helyeit részesítette cirógató simításokban, de ezt is nagyon élveztem. Nagyon összpontosított, amikor ismét a hüvelyébe hatolva kitapintottam a mélyben a kiálló, kemény méhnyakat, boldog mosollyal nyugtázta, mennyire kiüt az arcomra az élvezet, hogy ott is megérinthetem. Fantasztikus nő volt minden értelemben. Akkor sem tolta el a kezem, amikor elélvezett, csak összébb szorított a combjait, hogy észrevegyem, és ne okozzak kellemetlenséget. Megszépült. Az orgazmus gyönyörétől csak még szebb, még bájosabb lett, és még odaadóbb. Nem volt csoda, hogy egyre jobban beleszerettem.


Nem viszonozta a pettinget, de gyengéd mozdulatokkal és apró célzásokkal elérte, hogy a combjai közé feküdjek. Csak arra várt, hogy belé hatoljak, hogy magamévá tegyem, és beteljesedjen az én örömöm is a testében. Ragaszkodóan kapaszkodott belém a karjaival és a lábaival egyetemben, és a misszionárius pózban olyan közel tartott magához, amilyen közel csak lehetett. A melleit csak a szőrös mellkasom érintette. A meztelen vénuszdombját a szeméremcsontomhoz dörgölte, és olyan csodálatos érzéseket okozott a péniszemen keresztül, amit korábban soha, senkivel sem éreztem. A fülembe lihegett, de ez is inkább észvesztő volt, mint kellemetlen.
Ahhoz is értett, hogy hogyan tartson kordában, és hogyan odázhatja későbbre a magömlésem. Apró trükkökkel, játékos praktikákkal elérte, hogy legalább egy órán át szeretkezzünk egymáshoz préselődve, lassan és szenvedélyesen. Elvette az eszem a nő hihetetlen érzékisége és a saját testem engedelmessége. Aztán a magömlésem újabb, még fantasztikusabb örömökkel ajándékozott meg. Mariann hüvelye összeszűkült, és kipréselte belőlem a kikívánkozó spermacseppeket, de olyan hosszúnak tűnő másodperceket hagyva egy- egy spriccelés között, hogy nem is értettem az egészet. De nem is kellett értenem, csak élveznem a női test csodálatos rejtelmeit.
Fáradtan, de tökéletesen kielégülve dőltem le a nő mellé, aztán még pár percig csókokkal vezettem le benne a feszültséget és gyengéden simogattam a hátát. Szavakra nem volt egyikünknek sem szüksége, apró mozdulatokból is megértettük egymást. Úgy aludtam el a nő karjaiban, mint akit fejbevertek.


Éjfélkor a folyosó falán lógó ingaóra nyekergett egyet. Nem kakukkolt, nem csilingelt, csak zörrent egy egészségtelent, amire felébredtem. Mariann ott ült mellettem törökülésben, és csak figyelt. Az éjjelilámpa fényében szemmel láthatóan vigyázott az álmomra, és szeretettel nézett a hunyorgó szemembe.
- Mit csinálsz? - kérdeztem.
- Csak gondolkodom, aludj nyugodtan! - bíztatott, és megsimogatta a fejem. Szót fogadtam. Túl álmos voltam, hogy ellenkezzek, és ha fáradt lesz, majd úgyis pihen, ha elérkezik az ideje.
Hajnalban megint mocorgásra ébredtem. A nő nyújtotta ki az elgémberedett lábait, de még akkor is ott tornyosult felettem, és még mindig azzal a szeretetteljes mosollyal nézett, mint annak előtte. Nem értettem, de másodszorra már nem hagytam, hogy tovább virrasszon, magamhoz öleltem, és fekvésre kényszerítettem. Valami gondolat zakatolt a fejében. Álmatlanul pislogott a sötétben, én meg arra gondoltam, hogy a nagyon jól sikerült este után talán közelebb kerülünk egymáshoz, és belátja, hogy a korkülönbség nem lehet akadály.


A reggeli napfényben milliónyi énekesmadár trillázta a napot köszöntő, csilingelő dallamát. Kellemes volt kipihenten madárfüttyre ébredni, és nagyszerű érzés volt az alvó nőt magamhoz ölelni. Azonnal felébredt, mint ahogyan bennem is felébredt a vágy, hogy megint magamévá tegyem. Mariann azonban valami furcsa játékot játszott. Magához szorított, puszilgatott, de nem engedett többet. Kitért előlem. Nem tudtam meg, mit vett a fejébe, de a szeretetteljes megnyilvánulásai ellenére távolságtartó lett, és meglepően szemérmes. Köntösben reggeliztünk, és rám kényszerítette a ruháimat, majd elküldött azzal, hogy következő péntek este várni fog. Rosszul is esett, beleéltem magam a reggeli szexbe, de nem haragudtam, mert a nő nagyon csínján bánt velem és türelemre intett. Pedig milyen jó lett volna nála tölteni a vasárnapot, meg a szürkének ígérkező hétköznapokat!


Könnyűnek éreztem magam, ahogyan hazafelé sétáltam. Hosszú órákba tellett, de nem volt kedvem a tömegközlekedéshez, inkább a körülöttem lévő dolgokra figyeltem. Mennyi, de mennyi érdekességet és milyen fantasztikus érzéseket rejtett ez a séta, amit szomorú hónapok után most teljesen más hangulatban éltem meg. Mindennek örültem. A játszadozó gyerekek zsivajának, a kóbormacskák nyivákolásának, és egyáltalán. Bárminek, amit csak láttam, és nagyon sok dolog pozitívan érintett.
Dicsekedtem. Első utam Sanyihoz vezetett, és fülig érő szájjal adtam tudtára, hogy megint barátnőm van, méghozzá nem is akármilyen. Sanyi kinevette a gyermeki lelkendezésemet, Bernadett meg, aki korábban olyan bizalmas volt velem, most csak szánalmasan csóválta a fejét rosszallását kifejezve. De ez sem tántorított el. Meggyőződésem volt, hogy a húsz év korkülönbség ellenére is boldog lehetek. Nagyon vágytam erre a bensőséges kapcsolatra, és nagyon számítottam a Mariann vagány társaságára.


Szóval egész héten csak büszkélkedtem a nővel a barátaimnak, ismerőseimnek. Egészen péntekig, amikor is találkoztam a Mariann által említett személlyel, akit az elbeszéléséből megismertem. Nem tudtam a számat tartani, neki is kikotyogtam a történteket. Bálint mondott dolgokat, amiket nem értettem, és a féltékenységéből eredő rosszindulatnak tulajdonítottam.
Kicsit el is keserített, hogy a nőt ilyen rossz színben tünteti fel előttem, de a harag kiült a képére magyarázkodás közben. Mondjuk elég dölyfös alak volt, azért valami igazságtartalma mégiscsak lehetett. Mindegy gondoltam, ez már amúgy is régi történet.


A hallottakon gondolkodva kutyagoltam fel a rózsadombra, mert még a szál rózsa beszerzésére is túl sok időt hagytam. Úgy véltem, nem illik idejekorán érkezni. Elkedvetlenített a Bálinttal folytatott beszélgetés, de kételkedtem benne, hogy igaz lehet. A nőt viszont nagyon akartam látni, érezni, és persze beszélni vele, hátha tényleg csak a csalódottság miatt találta ki a fickó a képtelen történetet. Mindenesetre nyomasztott a dolog.


Mariann már várt. Számítottam rá, hogy fel lesz öltözve, de akkor is mérhetetlenül meglepett a testhezálló, világoslila, műbőr miniruhában, amit vállpántok hiányában a mellei tartottak. És kimondottan dögösnek hatott a hasonló színű, zárt, magassarkú cipőben. Úgy nézett ki, mint egy luxuskurva egy minőségi szexfilmben. Eszméletlenül szexi volt a napbarnított, meztelen combjaival és a bőrkosarakból kidudorodó, feltornyozott melleivel. Még a haja is borzosra tupírozva, dögösen lengedezett. Alig ismertem meg, olyannyira sötétre volt kisminkelve. Vastag, fekete szemöldökei ördögien húzódtak feljebb, amikor rám mosolygott a megnagyobbított, fekete ajkaival. Nem tudom, honnan szedte ezeket a különleges színű rúzsokat, de a hatás nem maradt el. Szinte ledermedtem, pedig a vér száguldozni kezdett az ereimben. Tátva maradt a szám, és csak nagy nehezen dadogtam valami köszönésfélét, amire két gyengéd puszi érkezett, és a nő édesen hozzám simulva megölelt. Abban a pillanatban fel sem tűnt, hogy a csókok elmaradtak.
- Atya ég, meghűlt bennem a vér, ördögien dögös vagy! - karoltam magamhoz, mire még szorosabbra ölelt.
- Igyekeztem... - suttogta, majd elvált tőlem és megfogva az üres kezem maga után vonszolt a rózsával nem is törődve.
- Gyere velem! - mosolygott vissza hamiskásan, majd felvezetett az emeletre. A csigalépcsőn előttem ringatózó csípője és feneke a legcsodálatosabb ígéreteket vetítették elém, de a csend rossz előjelnek ígérkezett. Hol van a nő, aki annyira szeretett beszélni? Mariann melyik ismeretlen arcát vette most elő? Aztán azzal nyugtattam magam, hogy biztosan rám van gerjedve, és azért öltözött ki ennyire, azért cipel fel az emeletre. Már bele is éltem magam, ezért nem zavartam meg a nőt felesleges kérdezősködéssel, csak lépkedtem utána enyhén alulnézetből csodálva a remekbe szabott testet.


A szoba, amelyben a nagy franciaágy terpeszkedett, át volt kicsit rendezve. Kikerültek a fotelek, helyüket egy méretes hűtőszekrény, és egy kicsi, konyhába való asztalka foglalta el, aminek a tetején egyszemélyes rezsó és mikrohullámú sütő várt bevetésre. Csak a tükrök és az ágy maradtak az eredetiek, minden más eltűnt a kis szobából, nem volt még egy árva szőnyeg sem. Megrökönyödve néztem körbe. A nő nem hagyta, hogy túl sokat töprengjek, azonnal vetkőztetni kezdett.
- Mi van itt, mire készülsz tulajdonképpen? - próbáltam kivonni magam a bűvköréből, de a kezek ugyanúgy folytatták a vetkőztetést, meg sem remegtek.
- Bízz bennem kérlek! Olyasmit akarok adni neked, aminek biztosan örülni fogsz, csak bízz bennem! Kérlek! - mondta szemlesütve, és a kezei időt hagytak egy pillanatra, hogy döntsek, én pedig belementem. Kíváncsian hagytam, hogy levegye a ruháimat, mint egy gyerek engedelmeskedtem, emelgettem a végtagjaimat. Bálint figyelmeztető szavai az agyamba hasítottak, de már eldöntöttem, végigcsinálom. Folyamatosan kerestem a nő szemeit, mintegy vallomásra várva, de nem mert, vagy nem akart a szemembe nézni. Ettől függetlenül ügyesen és sietősen végezte a dolgát, meglepően hideg kezei csak ritkán érintve a bőrömet meztelenre vetkőztettek.


Megfogta a kezem, és az ágyra terelt, amiről hiányzott a takaró, de a mikroplüss érintése legalább olyan kellemes volt, mint a korábbi, narancssárga takaróé. Hanyatt fektetett, ő maga meg az ágy végéből bilincseket szedett elő és az elsőt az ágy sarkához rögzítve nyúlt a kezemért.
- Mi lesz ez? Szado- mazo parti? - kérdeztem hűvösen, de azért nyújtottam a kezem, beletörődve a helyzetbe és elkeseredve attól, hogy ez a nő sem szeret.
- Nyugodj meg, semmi olyasmiben nem lesz részed... Ami vár rád, az szerintem kellemes.... Kértelek, hogy bízz bennem! - válaszolt kicsit szomorú képpel. Eltűnt a mosoly az arcáról, kicsit megnyúlott a képe, de nem esett ki a dolgából, módszeresen rögzítette a kezeimet és a lábaimat terpeszbe.
A lelkére akartam hatni, hátha van még visszaút, mielőtt jóvátehetetlent követ el.
- Azt hittem szeretsz! - mondtam kicsit ingerülten.
- Sokkal jobban szeretlek, mint gondolod, de ezt most meg kell tennem a te érdekedben. Sajnálom, hogy félrevezettelek... állt fel, és a hűtőszekrényhez lépkedett. Még a cipősarok kopogása is idegesített, ahogy lelkileg egyre mélyebbre kerültem. Mariann kivett a hűtőből egy flakonos ásványvizet, és visszajött hozzám, mellém telepedett.
- Ezt be kellene venned! - mutatott egy kék tablettát, amit legutóbb képeken láttam, de most azonnal felismertem.
- Viagra? Nincs rá szükségem! - tiltakoztam, de megsimogatta az arcomat, és végre a szemembe nézett.
- Nem lesz semmi bajod tőle, de talán segít nekem valamiben. Vedd be kérlek! - tartotta a számhoz, és várt.
Olyan szívhezszólóan kérte, hogy megtettem. Csak néhány korty víz után kérdeztem a miértjére.
- Miben segíthet ez neked? Árult már el, kérlek!
- Tulajdonképpen nem nekem, hanem a lányomnak. Persze rajta keresztül nekem, de ne akard, hogy most megmagyarázzam. Szorít az idő, mindjárt itt lesz. Bánj vele kérlek olyan tisztelettel, mint velem, és akkor minden rendben lesz.
Felém hajolt, és egy puszit nyomott a meglepődött képemre.


A hallottak teljesen összezavartak. Minek a bilincs, meg a viagra, ha csak annyit akar, hogy a lányával találkozzak? Előző héten mesélte, hogy van egy lánya, de sosem mutatott róla képeket. Talán bűn ronda, azért vagyok az ágyhoz szegezve? Vagy még attól is rosszabb? Szaporodtak a kérdőjelek. Mariann nem magyarázkodott többet, végigpillantott a meztelenségemen, aztán a ruháimmal egyetemben kisietett a szobából az ajtót nyitva felejtve.


Következtek az őrjítően hosszú, magányos percek. Vajon mire megy ki ez a hülye játék? És minek kellett ehhez a viagra? Kezdtem berezelni rendesen. A nyitott ablakon hűvös szellő fújt be, megborzongatva az amúgy is reszketésbe kezdett testem, és még valami ütötte meg a fülem. Lépteket hallottam. Nem Mariann volt, mert ez a hang közeledett, és a tűsaroknak egyébként is más hangzása lett volna. Megpróbáltam megmozdulni, tekeregtem valamelyest, de a láncok és bilincsek keveset engedtek. Sóhajtva törődtem bele, hogy a nő úgysem hagy majd sokáig magamra, ha megkapta már azt, amit annyira akar.


A bejárati ajtó kicsit nyikorgó hangja eljutott a tudatomig. Megérkezhetett tehát a Mariann lánya, akivel valamilyen különös okból találkoznom kellett. Hallottam, hogy az anyját szólongatja, úgy járja végig a házat, de a léptei zaját már nem tapasztaltam, mert valószínűleg levette a cipőt és mezítláb bóklászott Mariann után. Gondolkodtam, hogy kiabálok, de nem akartam, hogy így lásson, pucéran, kiterítve, mint egy szánalmas, kéjsóvár fazont. De nem is volt szükség a hangomra, mert a lány hamar betalált a szobába. Körülnézett, majd amikor meglátott, halkan felsikoltott és fordult volna kifelé, de az ajtó mögötte már be is záródott. Kulcsok csörgése hallatszott, és Mariann ideges hangon közölte:
- Gyerekek! El kell mennem hétvégére, mindent találtok a hűtőben.
A lánya vadul ugrott az ajtónak, de kinyitni már lehetetlen volt.
- Anya ne! Miért csinálod ezt? Őrült vagy, tudod? Engedj ki kérlek! - szólongatta előbb indulatosan, aztán könyörögve.
- Vigyázz az Attilára, légy szíves! - hangzott a kitérő válasz, aztán elcsendesedett minden.
A lány még háttal állt és babrált a kilincsel, de aztán lemondóan fordult meg, és a fejét elfordítva vonult az ablakhoz, hogy kinézzen.
- Szia kicsim! Ne felejtsd el, mire kértelek! - hallottam az ablak alól a nő hangját, aztán síri csend lett. Nevetséges volt a szituáció és egyben félelmetes. Mariann összezárt a lányával egész hétvégére, anélkül, hogy megkérdezett volna minket. Bezzeg a lányon legalább volt ruha, nem úgy, mint rajtam, és mozogni is tudott a szobában, bár ennek hosszú percekig semmi jelét sem adta, csak bámult ki a nyitott ablakon, nekem háttal. Milyen hülye vagyok, gondoltam. Az első tudatalatti cselekedetem az volt, hogy végignéztem rajta. Hosszú, bő szoknya rejtette a lábait, csak a talpa világított fehéren a sötétbarna ruha alatt. Lenge felsője egyszínű, szürke kivitelben szintén nem engedte meglátni az igazi alakot, bár csinos formákat takarhatott. Nem voltak vastag karjai, nagyon jól érződött a törékeny nőiessége. Szóval egy idióta voltam, hogy még ebben a bizarr helyzetben is a nőiessége jobban érdekelt, mint a szabadulás lehetősége. Már nem is a meztelenségemmel volt a baj, hanem azzal, hogy mi a fenét fogok egész hétvégén csinálni ezzel a csajjal. Aztán legbelül elmosolyodtam. Semmit, ki vagyok kötözve, maximum ő tud velem kezdeni valamit.


A lány vállig érő, szőke haja időnként megrezdült, ahogyan a kertre néző ablakban jobbra- balra nézegetett. Szép volt a fénye, kicsit ezüstös, frissen mosott és ragyogó. És már ez a gondolat is elég volt ahhoz, hogy a félórás nézelődésünk után felizguljak a nőre. Biztos, hogy a viagra volt a bűnös, de már nem is nagyon zavart, a hormonjaim ellen nem küzdhettem, alattomosan felingereltek.


- Egész hétvégén ott akarsz állni? - kérdeztem bizonytalanul, miután a lány a világ minden kincséért sem pillantott volna felém.
- Nem, nem valószínű... - hallottam a halk választ, aztán láttam, hogy a lány néhány bizonytalan mozdulatot tesz, mielőtt sarkon fordul, hogy felém nézzem.
Nem ő volt a világ legszebb nője, és az átlagos alakjához képest nagyon kerekre sikerült az arca, de bájos volt, nagyon bájos. Érdekesen görbült lefelé a keskeny szája, mégis volt benne valami elragadó. Pedig cseppet sem hasonlított az anyjára. Magasabb is volt, vékonyabb is, de imádnivaló. Egyetlen párhuzamot közöttük valószínűleg csak az ékszerek hiánya jelentette. Még csak ki sem volt festve. Vékonyra szedett, natúr szemöldöke és élénk szemei világoskéken nevettek a képembe. Érzésem szerint még a szájfényt és a púdert is nélkülözte. Ennek ellenére is aranyos nő volt, és a kerek arca megfogott.


Tétova léptekkel jött az ágyhoz közelebb. Az volt az érzésem, hogy feszélyezi a meztelenségem, mert zavartan pislogott körbe- körbe, igyekezve nem a testemre koncentrálni. Háttal nekem ráült az ágy szélére és idegesen rángatózó, izgága lábait fogta le a kezeivel.
Bálint mesélt a lányról, de azt kifelejtette, hogy mennyire szép. Igaz, hogy annyira részeg lehetett, hogy nem is emlékezett. Gyors fejszámolást végeztem. Mariann ötvenkettő, akkor a lánya harminckettő, én meg csak huszonkilenc...
De ez legyen a legkevesebb. Mariann még ötven felett is csodálatos, elragadó, és fantasztikus szerető. Miért ne lehetne ez igaz a lányára is?


Bosszantott a csend, még akkor is, ha közben a lány testének minden látható részét próbáltam kielemezni, és percről percre éreztem, hogy egyre jobban kívánom. Már az sem érdekelt, hogy megláthatja a meredező férfiasságom, annyira szerettem volna, hogy végre észrevegyen, én is a szobában vagyok. Beszélgetést kellett kezdeményeznem.


- Anyád jól kibabrált velem...
- Ja, egész héten győzködött, hogy találkozzak veled. Hát elérte.
A hangja bársonyosan csengett, nem volt benne semmi indulat vagy csalódottság érzése. Inkább úgy hangzott, mintha egy nevetést fojtana el.
- Szerinted mit akart elérni ezzel? - kíváncsiskodtam, mert már magam sem értettem, mi történik körülöttem. Bálint egészen más dolgokat mesélt.
- Azt akarja, hogy összejöjjek veled! - mondta határozottam, és hátrafordítva a fejét a szemembe nézett. Szinte bántott a rosszalló arckifejezése és az arcáról leolvasható ellenszenv.
Álltam a tekintetét. Már csak azért is, hogy ne érezze, mennyire rosszul érintett. Nem akartam megadni neki azt az örömet, hogy megijedjek. Különben meg a Mariann miatt megint összetört szívem miatt nem is volt fontos a lány szeretete. Pillanatnyilag minden nőt gyűlöltem, még akkor is, ha közben ezt a mogorva libát mint nőt megkívántam.
- És erről szerinted én tehetek? - vágtam vissza kicsit mérgesen, mire a nő megint elfordult. Biztosan indulatos voltam, és megijedhetett, gondolkodtam. Ki kellett engesztelnem.
- Ne haragudj, nem akartam kiabálni, csak nem értem, miért rám haragszol, amikor semmiről sem tehetek. - hízelegtem megcsörrentve a láncaimat.
- Nem haragszom, de nem én járok olyan klubokba, nem én kavarok ismeretlen pasasokkal, és főleg nem akartam találkozni veled. - mondta a falnak halkan. Érezhetően megváltozott a hozzáállása.
- Teljesen igazad van, ezekre nincs mentségem. Viszont azt nem értem, mi problémád van azzal, hogy találkozz velem. Ha anyád nem próbál lepasszolni, lehetett volna Mariann és köztem több is, mint egy futó kapcsolat. Akkor úgyis találkoztunk volna előbb- utóbb. Nem értem, mi ez az ellenszenv, hogy zsigerből elutasítasz. Nem kell szeretned, de attól még normálisan elviselhetsz.
- Talán pont az bosszant a legjobban, hogy anya az egekig magasztalt. Hogy milyen udvarian vagy, milyen kedves és türelmes. Nem győzött dicsérni, és szerintem belédesett...
- Pillanatnyilag nem ezt tapasztaltam. Mikor idejöttem, egészen más dolgokra számítottam. Miért kellett ezt az egészet így rendeznie? - mondtam a lány hátának, és kicsit összeszorult a szívem, nehezen préseltem ki a szavakat.
A nő egy pillanatra hátranézett, hogy meggyőződjön, jól vagyok-e, de aztán ismét elfordult, miután leolvasta az arcomról az érzéseimet.
- Nagyon össze akart hozni minket. - suttogta alig érthetően.
- Muszáj a falnak beszélned? Megtisztelnél azzal, hogy rámnézel, amíg beszélgetünk? Nem értettem amit utoljára mondtál! - kérdeztem kedvesen, mire a csaj kicsit hezitálva feljebb ült és negyedfordulattal elmozdulva a bal combom és a karom közötti üres helyen elhelyezkedett. Jobb híján a lábait maga alá húzta és a térdeit átölelve végre szembekerült velem. Közelről a mogorva természetétől függetlenül is még bájosabbnak éreztem. Az arcán kívül nem sokat láttam belőle. Számolgattam a meztelen karjain az apró, szűke szőrnek sem nevezhető pihéket, megfigyeltem a fehér bőrén átütő vérereket, és megcsodáltam a törékeny kezeket. Szép, érzéki keze és hosszú, vékony ujjai követelték a lány iránti gyengédséget. Nagyon ügyelt arra, hogy ne kelljen a fejemtől lejjebb néznie, de meg tudtam határozni, mikor vet egy futó pillantást a szeme sarkából a meztelen testemre.


- Azt mondtam, nagyon össze akar hozni veled! - ismételte meg az előbbi mondatát kényszeredettem mosolyogva.
- Azt megtudhatom, hogy miért? Nekem nem sokat mesélt rólad. - merültem el a nő csillogó szempárjának a bűvöletében. Ha tehettem volna, az arcát is megsimogatom, de a láncoktól csak egy önkéntelen kézmozdulatra futotta, amit a bilincs természetesen megakadályozott.
- Már napok óta ezzel tömi a fejem. Azt akarja, hogy férjhez menjek, meg unokákat szeretne, amire szerintem nem sok esélye... - mondta látszólag közömbösen, de a fejét elfordította, csak később nézett vissza, mintha bujtatni kellene a lelkében dúló érzelgősséget.
- És ennek mi az akadálya? - kínoztam tovább az egykedvűség álarca mögé rejtőzködő nőt.
- Az a férfi még nem született meg! - zárta le a témát szúrós szemekkel. Nem illett tovább a magánéletéről kérdeznem. Éreztem, hogy nem teszek jót magamnak sem, ha felbosszantom a kérdéseimmel. hát csak egyszerűen megjegyeztem:
- Akkor tényleg nehéz lesz! - és vágtam hozzá egy könnyed grimaszt.


- Hogy is hívnak? Attila! Kérdezhetek valamit? Tényleg nem vágysz vissza a klubba. Anya azt mondta, hogy te nem vagy olyan, amit én nem tudok elhinni. Azt minden pasi akarja, legfeljebb titokban. - váltott témát. Sokkal jobban érdekelte az én magánéletem, mint amennyire a sajátjáról szeretett beszélni.
- Alexandra, ha jól emlékszem! Miért gondolod, hogy minden férfi olyan? A magam részéről kijelenthetem, hogy semmivel sem jobb, mint együtt lenni egy nővel, akit szeretek. Persze az újdonság varázsa benne van, de ne akard, hogy elmondjam, az anyád milyen kellemetlenségbe sodort azon a szerinted alig várt eseményen. - mosolyodtam el saját magamat is kinevetve.
- Tudom, hallottam Denisáról! - bazsalygott Alexandra is végre. Tisztán éreztem, hogy nem kárörvendő, de legbelül jól mulat a történteken.
- De sokkal jobban szeretném tudni, hogyan kerültél egyáltalán oda. - faggatott tovább.
- Úgy, hogy soha nem tudok a nőknek nemet mondani. Túl vagyok egy váláson, és nagyon össze voltam törve... Van egy barátom, és neki egy szexklubos barátnője. Ők beszéltek rá, hogy elmenjek, hogy felvidítsanak vele. Én hülye meg azt hittem, hogy élvezni fogom, de ha nem az anyád, akkor ugyanúgy jövök el, mint ahogyan elmentem. Magam alatt és leverten, kedvetlenül. De Mariann segített. A pártfogásába vett és úgy bánt velem, ahogyan meg sem érdemeltem.
- Ezt már ismerem, anya elég részletesen elmesélte. - vágott a mondandóm közbe vigyorogva.
- Milyen részletesen? - nevettem vele, és közben gyorsan végiggondoltam, milyen rám nézve nevetséges aspektusból mesélhette el Mariann a történteket.
- Nagyon, de nagyon részletesen... - nevetett tovább, majd oldalra nézett, megállapodott a farkamon a tekintete és lényegre törő kérdést tett fel.
- Neked mindig áll?
- Nem, de túl szép vagy, és akármennyire nem akarom most, folyamatosan felizgulok. Az sem segít, ha becsukom a szemem, mert már láttalak, és az arcod akkor is ott lebeg a szemem előtt és bűnös gondolatokat táplál a hülye agyamba. Még a lábujjaid is begerjesztenek, pedig más nőkön észre sem veszem... Annyira édesek.
És tényleg. Egy ideje elbűvölten figyeltem az ápolt, tömzsi kis ujjakat, és kezdtem megérteni a lábfétist imádó férfiakat. Megvolt ennek is a varázsa, és ezek is csak nőből voltak, imádnivaló, csinos nőből. Csak reméltem, hogy a vallomásommal nem okozok kényelmetlenséget a nőnek. Azért is igyekeztem őszintének lenni előtte.
- Ez elég perverz... fordította el a fejét kicsit fintorogva.
- Igazad van, ebben a helyzetben tényleg az, még ha rá is segít a viagra. - próbáltam menteni a helyzetet.
- Milyen viagra, azzal akartad lenyűgözni az anyámat? - kapta vissza a fejét, hogy kénytelen legyek őszintén a szemébe mondani a válaszomat.
- Amit anyád megetetett velem, mielőtt megérkeztél. Én hülye, megint nem mondtam neki nemet. - füstölögtem.
A csaj hamar megemésztette a hallottakat. Először csak felnevetett, aztán olyan kacagásba kezdett, hogy a hasát fájlalva majd leesett az ágyról mellőlem. Eszméletlenül tetszett. Megmutatkozott az igazi, álarc nélküli énje, és megvillant a gyermeki öröme. Bármennyi rosszat mondott is Bálint róla, én szimpatikusnak találtam, és szerethetőnek. Különösen az a nőies mozdulata tetszett, ahogyan a haját tudta az ujjaival magasabbra túrni. Egyébként meg okos volt, ravasz  és intelligens, már amennyit sikerült megállapítanom a rövid idő alatt belőle. Nem is a fejformája miatt, mert az is egyedi volt, ahogyan a magas homlok már rég elkezdett görbülni, mielőtt a haj ezüstös sávja eltakarta volna a fejtetőt.
- Oké, anyám nem bízott semmit a véletlenre. Nem tudom, mit gondolt, mi történik, ha egy farok meredezik itt előttem, de elfogadom a magyarázatot. - nevette el magát ismét.
- Marha vicces. - jegyeztem meg bosszúsan.
- Rossz lehet neked...  - erőltetett a lány komolyságot, és tényleg az arcomba bámult megkomolyodva.
- Nem is tudom. Annyira hiányzik az érintésed, de nem várhatom el, nem is ismerlek. Még akkor sem várhatom el, ha annyira tetszel. De már egészen megbarátkoztam a kényszerhelyzettel. Az izgalom pedig kellemes! - vontam vállat a lány arcizmainak rezdülését figyelve. Most ő volt az, aki állta a tekintetem. Határozottan szemezett velem, mielőtt kibökte:
- És nem érzel szégyenérzetet?
- Már nem nagyon. Az elején zavart, de most csak növeli az izgalmamat. Ne haragudj, nem szándékosan hozlak vele zavarba! - mondtam a vigyorgást abbahagyva és a nő átvette tőlem a komolyságot.
- Inkább váltsunk témát, mesélj a szerelmi bánatodról, vagy amiről csak akarsz. - indítványozta okosan, és az arcán valami melegséget véltem felfedezni. Nem pírt, hanem a lelkéből áradó kedvességet.


- Tizennégy éves koromban, nyolcadikosan együtt jártam egy osztálytársnőmmel. Ibolya volt nekem a legelső, a legszebb, a legaranyosabb, a legédesebb. Igazi diákszerelem volt, beteljesületlen, érzelmes, meg minden, amit egy kamasz szex nélkül elérhet. Akkor úgy éreztem, hogy ez egy örök dolog, amit dédelgetni, ápolgatni kell, és igyekeztem is e szerint kezelni a kapcsolatunk. Ibolya volt a mindenem. Ő vette el a szüzességem tizennyolc évesen, és a bőrömből is kibújtam volna érte, annyira szerettem. Mondjuk ő már előtte is megcsalt valakivel, vagy ha alaposabban belegondolok, valakikkel. Na mindegy, ez nem légyeges. A lényeg az, hogy én, vak és hiszékeny rögtön középiskola után feleségül is vettem. Azt hittem, minden fenékig tejfel. Anyámék adták a lakásravalót, az Ibolya szülei az autót, az élet meg a pofonokat. A nejem nem sűrűn gyakorolta a házastársi kötelességét. Nyolc év után kellett rájönnöm, hogy a háttérben mindig volt neki másvalaki, aztán az egyikükért el is hagyott. Bele voltam betegedve, emésztettem magam miatta, mert még ekkor is szerettem, és követtem volna vakon, de nem kért belőlem. Pedig soha nem bántottam, még szavakkal sem. Elhagyott.
- Akkor azért voltál olyan szomorú? Anya mesélte, mennyire lógattad az orrod. - együttérzés csillant a szemében.
- Igen, nagyon nehezen tettem magam túl a dolgokon.
- És más csajok? - érdeklődött kedvesen.
- Nincsenek más csajok. Ő volt az igazi, az egyetlen. Aztán az anyád, aki rászedett és megalázott. - néztem félre, hogy ne lássa a szemeimben a fellobbanó gyűlöletet.
- Ne gondold. Egyáltalán nem megalázó, hogy most itt vagy. Más pasikkal ellentétben te nem a kéjsóvárságod miatt vagy ilyen helyzetben, hanem a szereteted miatt. Én értékelem, és aranyosnak találom.
- Hmmm. Akkor legalább betakarhatnál valamivel. Bármennyire nem szégyellem, a csupaszságom akkor is kellemetlen. Rossz fényben tüntet fel. - sóhajtottam örülve a lány együttérzésének.
Alexandra leszállt az ágyról és körbejárt a szobában valami takarófélét keresgélve, de nem talált semmit sem. Mariann okosan eltüntetett mindent, még szőnyeget sem hagyott a helységben. Mókásan felhúzva a szemöldökét telepedett vissza a korábbi helyére és ismét a lábait ölelve a péniszemre nézett.
- Anyám mindenre gondolt, nem találtam semmit sem. De ne aggódj, ez a fény egyáltalán nem rossz, kuncogott hangosan a saját szellemességén.
- Az egyoldalúság jobban zavar. - helyesbítettem a lány mondatán, mire megint hangosan nevetett.
- Nem vetkőzöm le, ha erre céloztál. - élvezte ki a helyzet adta előnyét, és megsimogatta a mosolygó képemet. Nagyon kedves volt az érintése. Mindig is csodáltam azokat a nőket, akik egyetlen kézmozdulattal ki tudták fejezni valaki felé az érzelmeiket, és Alexandra pont ilyen volt. Mint Mariann fiatalabb kivitelben. Ibolyában ennek a könnyed szeretetnek nyoma sem akadt.
- Azt mond meg nekem, hogy mit szerettél abban a nőben, mitől volt olyan pótolhatatlan? - vette megint komolyra a dolgot.
- Nem is tudom. Nem volt az a kimondott szépség, csak egyszerűen vonzott... - itt utolért valami megfoghatatlan önsajnálat, és belém fojtotta a szót. Meg a könnyeim is kicsordultak a visszaemlékezéstől. Alexandra kis ideig várt, aztán letörölte a könnyeimet, és simogatni kezdett mindkét kezével.
- Ne mond, ha nem akarod. Sokkal érzékenyebb vagy, mint amit anya felismert benned. - suttogta szeretettel, és hozzám hajolva megpuszilt vigasztalásul.
- A fenébe, hogy ilyen gyenge vagyok. - gondolkodtam hangosan, mire Alexandra visszahúzódott.
- Csak a bátrak mernek sírni egy nő előtt! Na jó, ez nem feltétlen igaz, de te erős vagy, tudom. Ezzel különben sem a gyengeségedet mutatod, hanem azt, mekkora a szíved. Még mindig szereted, mindennek ellenére...


Milyen aranyos volt! Kimagyarázta helyettem, még ha nem is értettem vele egyet. Igaza volt. Bár Ibolyát már nem szerettem, de a szívem szorították a múltban elszenvedett sérelmek. Alexandra megértő némaságba burkolózott. Hagyta, hogy magamhoz térjek, és kivárta, amíg összeszedem magamat. Addig is megfordult, és a lábait keresztbe fektetve a combomon hanyatt feküdt a vállamra hajtva szőke üstökét. Együtt bámultuk a plafont.


- És te? Semmit sem tudok rólad, csak sejtem, hogy magányos vagy. - vettem mély levegőt, és úgy éreztem, a lány eléggé megnyílt már előttem, hogy beszéljen önmagáról.
- Semmi különös. Anyámmal Fóton, egy kis házban éltünk huszonkét éves koromig. Apámat, azt a szar embert sosem ismertem. Jól kibaszott szerencsétlen anyámmal. Ígérgetett, tetszelgett, meg minden, aztán lelépett. Anyámnak az igazi nevét sem sikerült kiderítenie. Na mindegy... 
- És a fiúk?
- Nahát! A pasiügyeim jobban érdekelnek? Szóval tizenkilenc évesen odaadtam magam egy nagyképű majomnak. Utólag jöttem rá, milyen gerinctelen féreg. Ő volt a suli legjobb pasija, vagyis akkor mi, lányok bele voltunk zúgva, de csak kihasznált mindegyikőnket. Képzelheted, milyen érzés volt, amikor életem első szexuális élménye után szabályosan hazazavart, pedig pont a dolog érzelmi oldala lett volna a legfontosabb. Neki semmit sem jelentettem, csak egy skalp voltam a sok közül. Aztán két évig semmi. Kerültem a fiúkat. A csalódás nagyon mélyen érintett. Utána volt még hat pasim az elkövetkező néhány évben. Ebből négy már másnap sem akart találkozni velem, a fennmaradó kettő meg egy hétnél sem bírta tovább. Képzelheted. A bajt meg mindig magamban kerestem. Hát azóta kerülöm a csalódásokat...
- Mármint hogy nem fekszel le senkivel? - kérdeztem közbe.
- Nem találkozom senkivel, vagy ha mégis, gondoskodom róla, hogy a farkát behúzva meneküljön. Nem adom meg a lehetőséget, különben meg én vagyok általában a hülye, kötekszem mindenkivel, és eleve negatív vagyok a faszfej hímekkel. - a hangjából mély csalódottság tört a felszínre. legszívesebben megsimogattam volna, de meg volt kötve a kezem, hát csak a fejem hajtottam az övéhez közelebb.
- Faszfej hímek... - ismételtem utána. Érdekes, indulatos volt a hanghordozása.
- Ne vedd magadra, csak ész nélkül általánosítok és marhaságokat beszélek. - helyesbített.
- Milyen érdekes, amikor két, összetört ember beszélget a bánatáról. Már értem, honnan van a férfigyűlöleted.
- Igen, jól látod, nagy bennem a gyűlölet. Pedig annyi mindent szeretnék. Családot, szeretetet, bizalmat meg gyerekeket, meg mindent! A biológiai órám meg vészesen ketyeg. - fakadt ki szomorúan.
- Csak rajtad múlik. Gyönyörű vagy, minden a helyén, hogy megtaláld a herceged. Csak kicsit másképpen kellene állnod a világhoz, és jobban megbízni mindenkiben. Ha nem érzed erősnek a kapcsolatot, nem kell felelőtlenül belemenned. Millió más pasi is szaladgál ilyen nőre várva, mint te.
- Rám maximum az ördög vár a pokolban. - mondta keserűen
- Én lennék az az ördög... - ajánlottam fel, hogy viccesen űzzem el a lány negatív gondolatait.
- Drága vagy! - karolta magához a fejem.


Hosszú csend következett. Azt vettem észre, hogy valamin nagyon mereng, de nem kötötte az orromra a gondolatait. Én jobban el voltam foglalva a combjai szoknyán keresztül érzett melegével és a dekoltázsból kidudorodó feszes halmokkal. Nem mellékesen a kezét ott felejtette a buksimon, és csavargatta a rövid hajam. Még mindig nagyon izgultam. A viagra hatása rányomta a bélyegét a gondolataimra.


A távolból harangszó hallatszott. A nyitott ablakon keresztül beszűrődő kondulások már az este közeledtét jelezték. Nyolc óra volt. Alexandra feltápászkodott, nevetett egyet a meredező péniszemen, majd elment és matatott valamit a hűtőszekrényben.
- Nem vagy éhes? - kérdezte, és ínycsiklandozó szendvicsekkel jött vissza, hogy megetessen. Tulajdonképpen nem is voltam éhes, de az ő kezéből még ez is jólesett. Tündéri ujjaival játékosan etetett, megnevettetett. Aztán innom is kellett. Volt a hűtőben minden, kivéve alkohol. Ez erősen ellentmondott Bálint állításainak, innen a fickó elbeszélését már nem igazán tekintettem helytállónak.



- Mi van, ha pisilnem kell! - tudakoltam szánalmasan vigyorogva, amíg Alexandra a hűtőbe rakta a megmaradt ételeket.
- Nekem már most is kell, de már néztem, hogy anyám mindenre gondolt, csak erre nem. - vágott fancsali képet és kérdőn nézett a szemembe, mintha tőlem várná a megoldást.
- Egy ásványvizes flakon? - vetettem fel.
- Ok, talán... - aztán egy üres flakonnal félrevonult, és háttal nekem a szoknya takarásában elvégezte a dolgot. Nekem csak a csobogó folyadék hangja jutott.
- És én? - néztem rá boci szemekkel, mire felnevetett.
- Az már nehéz lesz. - rötyögött a meredező péniszemre nézve.
- Azt hittem, elengedsz... - vetettem fel.
- Nem gondolod, hogy nálam vannak a kulcsok? - rezzent össze, de emelt hangon, kicsit sértődötten válaszolt.
- Nem, csak vicceltem! - közöltem, és erősen figyeltem a nő gesztusait. Hát nem lettem tőle okosabb. Tényleg csak Mariann cselszövése miatt van itt? Nagyon elképzelhető. Alexandrában is felvetődhetett a gyanú árnyéka, megérezhette a kételyeimet. A kínos beszélgetést mellőzendő, a tettek mezejére lépett. Visszafeküdt mellém, de most oldalról ráhajtotta a fejét a vállamra, a szoknya szélét pedig eligazította az ágyékomon, aztán barátságosan szusszant egyet a fülembe.
- Tudod, sajnállak, hogy ilyen méltatlanul meg vagy kötözve. Ezt nem érdemelted meg. - búgta kedves szavakkal, a festetlen, rövid körmeivel az arcomon megérintett.
- Én már régen nem értem. Összehozhatott volna bennünket normális körülmények között is...
- Akkor nem jöttem volna el. Tudod, gyűlölöm az embereket, főleg a hímneműeket. És sajnos éreztetem is mindenkivel.
- Velem nem, miért vagyok kivétel? - csodálkoztam el a lány állításán.
- Mert ezt tanácsolta a pszichológusom, és tényleg csak szenvedhetsz most miattam... - rebegte halkan.
- Dehogy szenvedek. Kicsit zsibbad a karom, de nagyon jól vagyok. Kicsit bánt a Mariann szemétsége, de te tökéletesen kárpótolsz. Azt hiszem, melletted az egész hétvégét kibírom, és még élvezni is fogom!
- Aranyos vagy. A pasikkal mindig undok vagyok, de te valamiért más vagy. Jól mondta anyám, hogy kilógsz a sorból.
- Nem hiszem, hogy annyira más vagyok. Mit kellene ilyen helyzetben csinálnom? Ordítozni? Vádaskodni? Mariannt szidni? Káromkodni? Egyik sem az én stílusom. Biztosan van magyarázat arra, ami most történik velem. - figyeltem a lány arcát és a vadul cikázó szemeket.
- Tényleg nem haragszol az anyámra? Az hogy lehet? Más már lehordta volna mindennek...
- Ha tényleg téged akart rám sózni, azért csak elismerést érdemel. Te meg nem is vagy olyan rossz, mint amilyennek beállítod magad. Egészen szerethető csaj vagy, és sajna nálam megvan a kémia, hogy még vonzóbbnak találjalak. - közöltem nemes egyszerűséggel, mert így is gondoltam, és tartoztam ennyi őszinteséggel a lánynak.
- Milyen szépen fejezed ki, hogy tetszem neked testi- lelki értelemben. - kuncogott a fülembe, és folyamatosan birizgálta a fülcimpámat.
- Szépen? Nem én irányítok, hanem a körülmények, és csak őszinte voltam.
- Nekem ez is kedves volt, régen mondott pasi ilyen szépeket. Még a végén megkedvellek. - ölelte át a vállam és a homlokával a nyakamhoz bújt. Felvetődött a kérdés, hogy ha eddig nem kedvelt, akkor miért simogatott, de ez a gondolat ahogyan jött, úgy el is illant.
- Volna még pár bók a tarsolyomban, ha esetleg a későbbiekben érdekelne! - vetettem fel az ötletem. Még mindig a lány reakcióit figyeltem, hátha elárul valamit, amit nem is akar.
- Az jó lenne! Érdekes, hogy veled kapcsolatban nincs bennem semmilyen ellenszenv... és nálam is működik a kémia. - lepett meg rendesen. Mindenre számítottam, csak erre a lehetőségre nem.
- Azt hittem, utálod a pasikat... - fojtottam magamba a szót, mire a lány puszival válaszolt.
- A pasikat igen, de téged nem! De ez nem azt jelenti, hogy lefeküdnék veled, csak érdekelsz. Jó lenne máskor is találkozni, aztán majd kialakulhat köztünk valami, ha kölcsönös ez az érzés kettőnk között.
- Részemről mehet. Csak annyit kérek, hogy légy őszinte, hogy bízhassak benned. Egy komoly nőre van szükségem. El tudnám képzelni veled az életem!
Hatni akartam Alexandra lelkére. Még mindig ott motoszkált a fejemben Bálint meséje, és nem hagyott nyugodni, hát igyekeztem kiprovokálni valamiféle igazolást.


- Milyen édes vagy! Csak attól félek, hogy téged is bántani foglak, mint általában a férfiakat. - meglágyított ez az őszinte félelem, amit a hangjából is kiérezhettem. Kicsit sajnáltam is érte.
- Nem baj, majd szólok, ha bántasz és megnevellek, ha a pszichológusod nem tudott. - fordítottam a fejem oldalra, majd megpusziltam a homlokát, mire szembefordult és kikerekedett szemekkel rám bámult.
- Tudod, ki a pszichológusom? Az anyám... - hagyta félbe a mondatot az érzelmeimet kutatva az arcomon.
- Az jó, akkor máris kap két jó pontot, mert összehozott veled. - jelentettem ki határozott komolysággal.
- Ne mond már, hogy ezt élvezed! - hitetlenkedett meglepődve.
Nekem az járt a fejemben, ha már a kapcsolatunk ilyen szépen alakult, gyorsítsuk meg kicsit a dolgot. Abban csak reménykedtem, hogy a lány közvetlensége tényleg a személyemnek szólt és nem valami másnak. Ha már dráma, akkor legyen dráma.


- Gyere hozzám feleségül! - okoztam a következő megrökönyödést a lelkében. Elsápadt. Ezt még a lemenő nap miatti félhomályos szobában is tisztán láttam. A szemei vadul cikáztak, és biztos voltam benne, hogy nagyon megijedt. Csak bámult a szemembe, válaszolni sem mert.
- Mondj igent. Szerintem te tökéletes vagy minden téren, és ha mégsem passzol valami teljesen, veled akkor is mindent megbeszélhetek. Nagyon tetszel! - erősködtem, de még mindig nem tudtam kibillenteni a megrökönyödött állapotából. Egy percig vártam türelmesen.
- Ha kételyeid vannak, köthetünk egy szerződést. Belevehetjük, hogy akármikor elválhatsz tőlem, ha erőszakos vagy durva lennék. Még abba is belemegyek, hogy szakíthatunk, ha két éven belül nem szülsz nekem gyereket. Abban az esetben természetesen anyagilag is kárpótollak, ha kéred.
- Ne beszélj már hülyeségeket. Nem is ismersz, csak kapaszkodsz egy szalmaszálba, mert lelkileg sérült vagy. - mondta a szemembe nyíltan, de az érzelmei hullámzottak, mert hol mosolygott, hol aggódott az elmúlt percek alatt.
- Annál inkább. Pont ezért kellenénk egymásnak. Nem érzed, milyen jól megvagyunk? Nagyon érdekelsz és kívánlak! Mond igent, bármikor visszakozhatsz!
Sokáig gondolkodott. Az arcára kiültek a kételyek, apró fintorok és rándulások követtek minden gondolatot. Már kezdtem úgy érezni, túllőttem a célon, mikor megszólalt.
- Rendben, legyen. Mikor írjuk meg a szerződést? - kérdezte bizonytalanul.
- Most, ha lehet. Időnk van bőven. Keress papírt, meg tollat, ha van. Úgy érzem, életem legnagyobb üzletét kötöm meg. - bámultam az érzéseimet kiolvasni próbáló világoskék szemeibe, és magamban nevettem. Kicsit keserű nevetés volt, de úgy éreztem, hogy győztem.


Alexandra kétes elhatározással tápászkodott fel. Világítást kapcsolt és vissza- visszanézegetett, mintha a szavaim visszavonására várna, de mivel túl biztos voltam magamban, azért előkerült a papír és a toll is valahonnan. Egyáltalán nem is lepett meg. Még az sem, hogy rögtön tudta, hol van.
Valami könyvre helyezve a lapot ügyes kezekkel körmölte a sorokat. Időnként fel- felnézett, a szemembe mosolyogva nyugtázta a megelégedettségem.
- Nocsak, teljesen lelankadtál! - kuncogott egyik alkalommal, amikor éppen összemosolyogtunk. És tényleg, a gondolataim teljesen máshol voltak.
- Még szerencse, mert már szinte fájt.
- Egészen jól bírtad... - érintette meg a combomat, amitől végigfutott rajtam valamiféle bizsergés, valami lehetetlenül kellemes. Abban a pillanatban elkezdtem megint izgulni, és az első jelei is mutatkoztak a méretnövekedésnek. Alexandra nevetett.
- Neked ennyi is elég? - kérdezte elvörösödve.
- Tőled igen... - emeltem magasabbra a fejem. Látni akartam a reakcióit. Még mindig kételyek között vergődtem, de akartam, hogy megtörténjen.
- Na jó, mit írjak a szerződésbe? Mennyivel kárpótolsz, ha mégsem jön össze? - váltott vissza kerülve a szexuális feszültséget.
- Írj harmincmilliót, remélem elég lesz.
- Igen, annyi elég lesz, ismételte utánam, és folyamatosan rótta a papírra a sorokat, aztán egyszer csak átölelte a papírost és rákérdezett.
- Aláírod? - a hangja kicsit rekedt volt.
- Persze, tartsd ide. - integettem a jobb kézfejemmel, mire odasétált és a tollat az ujjaim közé adta, majd a szerződést is odatartotta, de galád módon fel sem ajánlotta, hogy elolvashassam, és még úgy is fordította, hogy ne is láthassam. Mindegy, gondoltam, ennek már úgysincs jelentősége. Aláírtam vakon. A lány egy darabig nézte, aztán ledobta az ágy végébe, hogy lekapcsolja a világítást és visszafeküdhessen a közelembe.
- Biztos, hogy nem bánod meg! - mondta olyan elszántsággal, hogy magam is meglepődtem, és adott egy gyors puszit a számra.
- Látod, már ezért is megérte! - suttogtam a hajába.
- Miért érzem, hagy valami még sincs rendben? - nézett a plafonra és fogta a homlokát, mint aki nagyon elmerül a gondolatiban.
- Minden rendben. Mond el, hogy mi bánt!
- Például, hogy nagyon le vagy lankadva. - próbált viccet csinálni a dologból, és meleg, puha kezével simogatta a mellkasom.
- Mert már fázok, csupaszon elég hűvös van. - közöltem az ablakon beáramló, esti, hűvös levegőtől megborzongva.
Alexandra fürgén felpattant, bezárta az ablakot, kinn rekesztve a bagolyhuhogást és a távolból beszűrődő nagyvárosi zajokat.
- Megmelegítelek! - mászott vissza négykézláb a félhomályban. De most nem mellém, hanem rám telepedett. A hatalmas szoknyájával betakarta a lábaimat, a karjaival melengette az oldalamat és végigfeküdt rajtam az egész testével. A mellkasomat érő lehelete forró volt és kellemes. Addig nem is nagyon figyeltem, milyen orrcsiklandozó, epres- gyümölcsös illata van a bőrének. Égetett az érintése. A mellei még pólón keresztül is édesen simultak a bordáimhoz, a hasa pedig lepréselte a lefelé hajló péniszemet. Bőven elég volt az inger, hogy izgalomba jöjjek.
- Megint feláll! - kuncogott édesen, de nem válaszoltam, megmosolyogtam a gyermeki örömmel kiejtett szavakat. Alexandra azonban nem hagyta annyiban. Feljebb kapaszkodott, és a számat kereste. Szolid, de érzéki puszikat osztogatott a képemre, majd a számat vette célba, és egyre mohóbban csókolt meg. Megint kiestem a szerepemből. Miért csinálja ezt? Aztán megnyugtattam magam, hogy biztosan a fülledt légkör az oka, ami órák óta körülvesz bennünket. Átadtam magam a nőnek, aki módszeresen, könnyed érzékiséggel csókolta végig a képem és nyálas csókjaival a menyországba repített. Már nem érdekelt, mi volt, vagy mi lesz, a szexuális izgalom lekötötte minden figyelmem. Csak egy bökkenő volt, a megkötött kezem.


- Szeretném megcsókolni a melled! - suttogtam az egyre jobban beinduló nőnek. Alexandra feltérdelt, és keresztülhúzta a szürke pólót a fején, ami alatt semmit sem viselt. Még a sötétben is izgalmasan körvonalazódtak a cicik formás kontúrjai. A kidomborodó mellbimbók pedig ígéretesen közeledtek. A lány közel hajolt, hogy megízlelhessem a bimbóit, és akadozó lélegzettel nyugtázta a tettemet. Nem volt fukar, sőt, példamutatóan, odaadóan viselkedett.
- Kívánlak! Annyira szeretnélek megérinteni! - lihegtem a sötétben a nyakamba csókolgató nőnek, aki egy pillanatra megmerevedett.
- Veled akarok lenni! - közölte, és bőszen nekikezdett megszabadulni a bő szoknyájától, meg a natúr, hétköznapi fehérneműjétől. Pár pillanat volt, és már megint ott fészkelődött felettem. A forró hasa perzselte a bőrömet és a mohó ajkai falták az arcom minden centiméterét. Nőt még nem éreztem ennyire beindulva, mint most őt. Térdelt a hasam két oldalán, és a punciját a péniszemhez nyomva hangosan sóhajtozott felettem.
- Megőrjítesz! - nyögtem, mire a számra tette az egyik kezét.
- Pszt! Most maradj csendben.
Hihetetlenül ügyes volt. Mozgásba kezdett, nedves puncijával még tovább ingerelte a péniszem. Minden egyes tolásnál beljebb kerültem, de mindig csak egy milliméterrel, pedig legszívesebben egyetlen mozdulattal tövig vágtam volna a farkamat a lány forró és szűk pinájába. Talán így még élvezetesebb is volt. Az utolsó pillanatig megmaradt a vágy őrjítő érzése, és a nő orgazmusa előtt nem vált unalmassá a hosszú ideig tartó dugás. Mert hosszú volt. Hosszú és szenvedélyes. Alexandra kimeríthetetlen mozgáskultúrát mutatott be felettem. Olyan édesen tekergette a testét, hogy csak ámultam és önfeledten élveztem. Nagyon hiányzott a kezem, de a lány csodálatos teste kárpótolt az elmaradt simogatásokért.
Gondolkodás nélkül beleélveztem. Ő sem mutatta jelét, hogy ellenére lenne, és nekem sem volt eszemben tenni ellene, de nem is akartam. Ha már örökítőanyag, akkor legyen az, és abban a pillanatban nem bántam volna, ha a lány egy babával ajándékoz meg.


A szex után Alexandra nem vált el tőlem, csak óvatosan rám feküdt és ölelgetett. Még a péniszem sem lankadt le, ott maradt a lány hüvelyében. Elgondolkodtam, hogy ezt a viagra utóhatása, vagy csak a lány vonzereje okozza, de mindegy is volt. Sokáig elmélkedtem, hallgattam az elszenderedő lány édes szuszogását és a lány viselkedésén gondolkodtam. Lehet, hogy félreismertem, annyira örömmel bújt hozzám az aktus után. Az nem lehet, hogy puszta szex miatt csinálta ezt velem. Fájdalmas bizonyítéknak viszont a szerződés ott pihent az ágy végében.


Reggel édes madárcsicsergésre ébredtem. Azt sem tudtam, mikor aludtam el, csak arra emlékeztem, hogy éjszaka többször is próbáltam a végtagjaimat kinyújtani, sikertelen. A láncok csörgése minden alkalommal figyelmeztetett a lehetetlenre. Mocorogtam egy kicsit a lehetőségekhez képest, és aludtam tovább a lány rám nehezedő, forró testével.


Nagyon kellemesen kipihentem magam a bilincsek ellenére. Az első dolog, amit kerestem, természetesen a lány volt, aki módfelett hiányzott ébredéskor. De nem kellett messzire néznem, mert ott ült felettem megint a lábait átkarolva, csak most meztelen. A szoknya rajtam volt szétterítve, hogy ne fázzak. A figyelmessége és gondoskodása meg is hatott.


- Jó reggelt, édes! - rebegte. Elengedett egy tündéri mosolyt, aztán az arca gondterhelt lett.
- Szia drága! Nem melegítenél meg, annyira szeretném, ha hozzám bújnál még egy kicsit így kora reggel... - kezdtem játékos évődésbe. Egyre jobban vonzódtam a szép kis boszorkához.
- Most olyat fogok tenni, amiért haragudni fogsz, de remélem egyszer majd megérted... - hagyta félbe a mondatot, és csillogni kezdett a szeme. Szomorú volt, remegett a keze, ahogyan az arcomon érintett.
- Nem fogok, megígérem. - szontyolodtam el. Azt hittem, jön a Bálint által említett zsarolás.
- De fogsz, tudom, hogy fogsz. - bólogatott bánatosan, de tartotta magát erősen.
- Ott van a szerződésed, megkaptad, amit akartál, vagy nem? - emeltem meg a hangomat egy kicsit, mert bosszantott a nő kiismerhetetlensége, és átmentem támadásba.
Alexandra felállt, felvette a papírlapot, majd összegyűrte és elhajította.
- Talán akartam, csak nem egészen így. - préselte ki a mondatot, de már háttal volt nekem és az ajtó felé közeledett lehajtott fejjel.
- Anya, engedj ki, kérlek!
- Mi volt igaz az egészből, amit az este meséltél nekem? - kérdeztem kétségbeesetten.
- Minden Attila, minden! - nézett vissza egy pillanatra könnyes szemekkel, majd elfordult.
- Mi a fenéért csináltátok ezt? - remegett meg a hangom, ahogyan kérdeztem. A élet újabb pofonnal jutalmazott. Kár volt belemennem ebbe az egészbe. Haragudtam magamra és egy kicsit mindenkire. Meg lett volna az esélyem, hogy bármikor nemet mondjak bármire. Nem tettem, sőt, én erőltettem azt a hülye szerződést.
Alexandra még hátranézett, de nem szólt semmit, néma könnyekkel lépett ki az ajtón amit az egész hétvégés csellel érvelő Mariann nyitott ki gondterhelt képpel. A lány elvágtatott mellette. Még hallottam, hogy hangosan sír szabadjára engedve az érzelmeit.

- Hát ez nem jött be! - lépett be Mariann a szobába. Az a nő, akit annyira kedveltem, és aki annyira kibabrált velem, Nem is akartam hozzászólni, csak arra vártam, hogy kinyissa a bilincseket.


Bűntudattal az arcán, szomorúan járta körbe a nagy franciaágyat. Először a jobb kezemet tette szabaddá, majd a lábaimat. Végül a másik kezemhez érkezett. Magamban füstölögtem, de nem tudtam nem észrevenni, hogy a testéhez simuló farmerban milyen csodálatos segge van. A lenge selyemblúz szemet szúróan kínálta magát a képembe. És a festetlen arca is sokkal jobban tetszett, mint amire emlékeztem.

Először nem szólt egy szót sem, némán oldozott el, aztán leült mellém az ágy szélére.
- Mit kellene tennem, hogy kiengeszteljelek? - kérdezte alig hallhatóan. Bennem dolgozott a bosszúvágy kicsit, hát ha már felkínálta az alkalmat, hamar feltaláltam magam.
- Hallod, hogy csobog a víz a fürdőszobában. Le kell szopnod, mielőtt abbamarad. - vágtam oda ingerülten, de egyáltalán nem gondoltam komolyan, csak sértegetni akartam, viszont elmenni sem volt kedvem. Mariann szeme kikerekedett, csak bámult rám a barna szempár meglepődve. Legbelül a nő lázasan gondolkodott. Valószínűleg a lelkembe szeretett volna látni, de azt nem lehetett. Rendkívüli érzések kavarogtak bennem, és a bosszú tüzelt.
- Igyekezned kell! - förmedtem rá, mert a mozdulatlansága és némasága még tovább bőszített.
Mariann megmozdult. Először csak lenézett, aztán hirtelen elhatározással lerántotta rólam a Alexandra szoknyáját. Máskor felizgultam volna, de most a petyhüdt péniszemmel mérgelődtem magamban. A Lelkem tiltakozni akart, de a testem nem engedelmeskedett. A nő ellentmondást nem tűrően, szótlanul hanyatt lökött és rám hajolt, megmarkolta a farkam a tövénél, az ajkaival letolta a bőrt a makkomról és beleszívott. Nem nézett fel, de igyekezett, nagyon igyekezett. A hatás nem maradt el, a péniszem pillanatok alatt megkeményedett, és hogy ne élvezzek el olyan hirtelen, a kezét elhúztam oldalra. Ekkor egy pillanatra rám bámult, de az ajkaival még intenzívebben kezdett szopni, tekergette a nyakát és mélyen a torkáig engedett. Isteni volt látványnak is, nem csak érzésnek. Éreztem, hogy a magömlés közeleg. Még egy apró kis csavar, hogy minél jobban élvezzem. Belemarkoltam a vörös sörényébe, és felhúztam a fejét, mielőtt elélveztem. A sperma beterítette a mellkasom, megállt a köldökömben és a farkam ott lüktetett magányosan a hasamon. Mariann meglepődve nézett a szemembe.
- Nyald le! - toltam vissza a fejét, és nem ellenkezett. Érdekes igyekezettel szürcsölte fel a foltokat a testemről, és közben mintha mosoly suhant volna át az arcán. Nem akartam elhinni, hogy ezt élvezi. Ha még ezt is, akkor mi a fenét tegyek? Tanácstalanul elengedtem. Visszaült az ágy szélére, és kéjes mozdulatokkal, érzékien törölgette az ujjaival az ajkait. És már mosolygott, lehengerlően, ellenállhatatlan kéjjel.
Valamit még ki kell találnom, elmélkedtem. Az nem lehet, hogy ennyire keresztüllát rajtam.
- Kedden tízre a lila szerelésedben eltipegsz szépen a lakásomra. Hozz gumit, meg síkosítót, mert az asztalra döntelek és seggbebaszlak, és utána még fel is csinállak! A pesszáriumodat felejtsd el! Minden nap meg foglak baszni, amíg teherbe nem esel! - közöltem erélyesen, de már alig tudtam visszafojtani a nevetésem.
Mariann megkomolyodott. Szúrós szemekkel nézett és láthatóan elgondolkodott.
- Ez most kérés, vagy parancs? - kérdezte jámbor hangon.
Eszemnél kellett, hogy legyek. Ismertem már a nőt annyira, hogy tudjam, a parancsokat nem tűri, hosszú távon biztosan nem. Nem az a típus volt, aki engedelmeskedne, arról nem is beszélve, hogy közben azért enyhült a rá irányuló neheztelésem. Csak egy választásom maradt, ha nem akartam tovább bántani.
- Kérés. - közöltem hidegen, és a nő azonnal elmosolyodott, felállt és elindult kifelé. Már azt hittem, válasz nélkül hagy, de az ajtóból még visszanézett.
- Ott leszek! - vigyorgott édesen, aztán megint távozóra vette a figurát a fenekét billegetve.
- Várj, várj! Valamit elfelejtettél! - szóltam utána megenyhülve.
- Mit? - fordult meg felhúzott szemöldökkel.
- Már egy csókot sem érdemlek? - mosolyodtam el, mire visszaszaladt, és hatalmas nyelvessel jutalmazott, majd az ajkamba harapott.
- Tudod, hogy szerelmes vagyok? - bűvölt el a legszebb arcával.
- Már tudom, csak kell egy kis idő, míg teljesen megbocsátok.
Egy darabig csak szemeztünk összemosolyogva, majd megkérdezett.
- Mi történt? Jól vettem ki a hangokból, hogy szerződést írtatok? - vette suttogóra és együttérzően szomorú képet vágott.
- Sajnos igen. - intettem a fejemmel a földön fekvő papírgalacsinra.
- Még beszélek vele... Azt reméltem, te majd jó hatással leszel rá, mert olyan egyéniség vagy, barátságos és végtelenül türelmes. Többet érsz néha, mint akármelyik pszichológus. Azokból már három is kudarcot vallott. Nem tudtak segíteni, a lányom mindenkit elüldöz magától. - állt fel, de nem eresztettem.

- Ezt nekem kell elintéznem. Mégsem voltam olyan türelmes, mint remélted, de ha egy mód van rá, akkor helyre teszem, csak akkor elveszítesz...
Mariann édesen, beleegyezőleg bólintott, aztán visszahozta a ruháimat, majd magamra hagyott, még a lányát is kerülte, hogy Alexandra ne kérhessen tőle menedéket előlem. És a ruhájáért úgyis vissza kellett valamikor jönnie.


Magamba szakadva ültem az ágyon törökülésben. Nem tudtam eldönteni, hogy maradjak, vagy menjek. Bosszantott, hogy Alexandrát megbántottam, pedig megígértem, hogy nem teszem. Azt hamar felfogtam, hogy Mariann is azt akarja, hogy a lánnyal a dolgokat még egyszer megbeszélhessem. Tapintatos volt. nem szidott, nem oktatott. Időt hagyott, és lehetőséget, hogy átgondoljam a történteket.
Le voltam merevedve, csak vártam türelmetlenül, még felöltözni is elfelejtettem. A lány barna szoknyáját gyűrögettem nyugtatólag, és felemelve beszívtam az ismerős illatot, ami az éjszakai együttlétünk emléke folytán még jobban meglágyított.


Alexandra törölközőbe csavarva, mezítlábasan, vizes hajjal jött vissza. Még így is angyali teremtés volt, csodálatos bőrrel és sápadt, de gyönyörű képpel. Már sajnáltam. Még a csalódásom ellenére is úgy éreztem, hogy ki kell engesztelnem valahogy. Megijedt, amikor észrevett. Földbe gyökerezett a lába, és szerintem azon elmélkedett, melyik lehet a jobb megoldás, ha elfut, vagy ha elzavar.
- Beszélnünk kell! - előztem meg a szóra nyíló ajkait.
- Miről? A házasságról, vagy a pénzről? - csattant fel keserűen.
- A pénz a tiéd, ha akarod, engem csak a házasság érdekel.
- Na ne mond, ilyen könnyen lemondasz a harmincmilliódról? Akkor ezért erőltetted a házassági szerződést? Nem értelek! Mit akarsz tulajdonképpen? - fakadt ki pityeregve.
- Úgy tudtam, te akarod az ilyen szerződéseket. Pénteken valaki mesélt valami nagyon érdekeset... Mennyi pénzt zsaroltál ki ilyen ügyesen? - halkan beszéltem. Nem voltam vádaskodó, csak kíváncsi, mert Bálint mesélte, hogy mennyit fizetett egy ilyen akció miatt Alexandrának.
- Százharminc milliót, ha tudni akarod! - suttogta háttal nekem az ágyra ülve. Sírt, potyogtak a könnyei, amiket a karjával törölgetett.
Annyira megesett rajta a szívem, hogy megsimogattam a fejét.
- Az már nyolc éve volt, és még ma is bánt miatta a lelkiismeret. - szipogta, mire hátulról átöleltem. Vigasztalni akartam. Annyira azért nem érdekelt, hogy hány nős embert itatott le, és zsarolt meg házassági ígéretekkel. Engem a lány érdekelt.
- Akkor most mész a rendőrségre? - kérdezte két szipogás között, és erőt véve magán szembefordult velem.
- Eszemben sincs. Van egy szerződésem, ami hozzám köt, és nem szívesen mondanék le a Százharminc milláról sem. - nevettem el magam, hogy oldjam a lányban a feszültséget.
- Akkor csak a pénz miatt tetted? - kezdett még szívhezszólóbb zokogásba.
- Nem! Az a százharminc millió puszi érdekel, amit az elkövetkező harminc- negyven évben kiosztok a puncidra. - Kezembe fogtam a könnyekkel áztatott arcát, és megcsókoltam, mielőtt magához tért volna a meglepődésből. Sajnos nem csókolt vissza, de édesen hüppögve, érzelmesen és szeretettel bújt az ölembe. Akkor kapcsoltam, hogy a spermafoltok már valószínűleg megszáradtak a mellkasomon, de biztosan érezhetőek. Hirtelen eltoltam magamtól, és a barna szoknyával törölgetni kezdtem a fehéredő foltokat.
- Én is csináltam valami hülyeséget... - kezdtem beszélni, de befogta a lepénylesőmet.
- Nem kell magyarázkodnod! Nem kértem hűséget!
Visszahajolt, és megpuszilta a mellkasom, amíg magamhoz nem szorítottam gyengéden. Éreztem, hogy valami megváltozott, és ugyan nem taszított el, de fenntartásokkal kezel.


- Akarsz róla beszélni? - ringattam a hallgatásba menekülő, még mindig szipogó csajt.
- Igen, ha érdekel. - sóhajtott nagyot a mellkasomon. Ledöntöttem az ágyra, mögé feküdtem, ő pedig befészkelődött az ölembe. Centiméterekre volt az illatos bőre és a kecses nyaka, de nem mertem belecsókolni.
- Előre elterveztétek Mariannal az egészet? - kérdeztem a nedves hajtincseivel játszadozva.
- Igen, előre. A papírról és a tollról nem tudott anya, az az én magánakcióm, volt. Kellett valami, amivel sarokba szoríthatlak, ha rosszul jönnék ki a buliból. A meztelenséged és a viagra viszont az anyám ötlete volt, arról meg én nem tudtam.
- A mamád rendesen megizzasztott...
- Először nagyon bosszantott, hogy mi a frászt gondolsz rólam, hogy egy olcsó kurva vagyok? Aztán elkezdtelek sajnálni miatta. Ha nem tudom meg az igazat, már egy óra után otthagylak, így viszont kifejezetten mulattatott.
A forró, könnyekkel áztatott arcát a karomhoz nyomta. Úgy magyarázott, hogy közben nem láthattam a mimikáját. A kislányosan vékony kezei meg az ujjaim köré fonódtak.
Alexandra nagyon vonzó volt, még így megviselten is, csapzott hajjal és szépítkezőszerek nélkül. Csak profilból figyeltem, hogy az ajkai kicserepesedtek, amit óvatosan próbált körbenyalogatni, amitől csak még szexibbnek éreztem. Nem volt mit tenni, be kellett vallani magamnak, hogy élvezem a közelségét, még akkor is, ha alaposan átejtett. Azon is morfondíroztam, hogy az imént azt mondta, hogy a papír csak a saját védelmére kellett. Arra is világosan emlékeztem, hogy összegyűrte, és félredobta a szerződést, mintha már nem is kellene, tehát mégsem lehet olyan gonosz lelke a kiscsajnak. Kiscsaj! Hol élek? Komoly nő feküdt mellettem. Kezdtem hinni neki, de legjobban mégis a sírásával győzött meg.


- Csináltatok ilyet máskor is?
- Nem, sohasem. Annakidején anya hazahozott egy pasast, aki rám hajtott rendesen. Nagyon felbosszantott, és én visszaéltem a részegségével, meg kijátszottam hiszékenységét a szemétsége miatt. Akkor még nem is akartam pénzt, de a pasas milliókat adott, hogy eltekintsek a szerződéstől, meg azért, hogy megőrizzük a titkunkat. Hülye lettem volna nem elfogadni.
- Kinek az ötlete volt? - kérdeztem közbe a lány apró fülkagylójában gyönyörködve.
- A pasas ígérgetett fűt- fát, én csak papírra írtam. Aztán az orra alá dörgöltem, hogy elmondom a feleségének, ha nem hagy békén végre.
- És a többiek?
- Volt még másik hat férfi, de őket már tudatosan húztuk csőbe, és fizettek rendesen. Anyám volt a csalétek, és ezek a kéjsóvár faszok ragadtak rá egy kis szex reményében. Meglett ez a ház, meg egy kis pénz a vállalkozásokra, aztán abbahagytuk, mert én nem bírtam idegekkel, és az anyám is rühellte az egészet. Ennek már több mint nyolc éve. Utólag már bánom, hogy megtettem... - suttogta elérzékenyülve - de velük nem feküdtem le! - toldotta meg hirtelen, mintha ez annyira számítana. És igenis számított a lány megítélésében.
- És én? Hogy kerültem képbe?
- Anya egyik pszichológustól a másikig hordott. Érezte, hogy nagyon nagy a szerepe abban, hogy ilyen elutasító lettem, és tényleg mindent elkövet, hogy jóvá tegye. Múlt héten, amikor együtt voltál vele, akkor jutott eszébe, hogy összehozzon bennünket. Én persze hallani sem akartam róla, de nem tágított, a végén már könyörgött nekem. Annyi jót mesélt rólad, hogy elhittem, te talán segíthetsz. És igaza is lett. Tényleg galamblelkű vagy. Még szerencse, hogy szót fogadtam anyának, és nem bántottalak, mint olyan sok pasit az előző randikon az évek alatt.
Őszintének látszott. Az arca kisimult, egyre jobban ragyogott a sírás nyomainak lassú múlásával. Vagy az ölelésem számított? Én mindenesetre felizgultam, pedig nagyon nem akartam.


Reméltem, hogy azért bújt hozzám, mert valamire vár. Talán egy puszira, egy érzelmes, bocsánatkérő csókra, vagy csak egy apró simogatásra. Talán az jelentette volna számára a feloldozást. Hosszasan el is gondolkodtam. A lány szólalt meg hamarabb.
- Érzem, hogy megint feláll. Ez még mindig a viagra, vagy egyszerűen csak kívánsz?
- Nem tudom, mennyire hat a viagra, de hogy nélküle is kívánnálak, az hótziher. - mocorogtam egy kicsit, aztán végigsimítottam a derekán.
Akaratlanul is sikerült lefordítanom a nedves törölközőt a cicijéről. Nem nagyon kapkodott, hogy eltakarja, de bennem valami meggátolta, hogy hozzányúljak. A gyönyörű mellbimbója kivillant és még jobban felingerelt. Fájdalmasan húzódtam a csípőmmel messzebb, ne gondolja, hogy csak a szex miatt érdekel. Meggyőződésem volt, hogy nem szeretné, azért is nem viszonozta az előbb a csókot.


- Aranyos vagy, és tényleg végtelenül türelmes, de most valószínűleg úgysem tudnék lefeküdni veled. Túl zaklatott vagyok, és túl ideges. - mondta remegő hangon, és felém fordította az arcát, hogy jobban értsem.
- Semmi baj, ölelkezni veled legalább olyan jó, mint szeretkezni, már mindkettőt tudom, milyen. - nyugtattam meg, és bármennyire ingerelt a forró bőre, igyekeztem higgadt maradni a meredező péniszemmel.
- Élvezted éjjel? - mosolyodott el végre.
- Hogy kérdezhetsz ilyet, nem vetted észre? Olyan jó volt, mint még senkivel. - válaszoltam, amibe belepirult, és végre a szeme sarkában megcsillant valami örömféleség.


- Azért vártál meg, mert tetszem neked, vagy azért, hogy megtudj mindent?
- Azért vártalak meg, mert bűntudatot éreztem, hogy megbántottalak, és azért mert tetszel nekem. Hogy milyen volt az előéleted, az is érdekel, de nem kell róla beszélned, ha nem akarsz.
- Akarok! Sokmindent akarok, főleg őszinteséget, mert abból származhat a bizalom. Bíznod kellene bennem, amit még nem érzek. Belehajszoltál valamibe, amit nem kellett volna újra átélnem, és nagyon nem szerettem volna, aztán még számon is kérted. Azt hittem, azért fogsz haragudni, hogy anyámmal megrendeztük az egészet. De nem, te azon rágtál be, hogy azt a hülye papírt összefirkáltam. És ha jobban belegondolok, a haragod nem is volt alaptalan. - zúdította rám egyszerre a rágalmait.
Milyen aranyos! Mégsem a pénzemet akarta. Már bántam, hogy a saját csapdámba sétáltam, bízhattam volna Alexandrában. Tényleg erőltettem azt a hülye szerződést, amivel utána megbántottam, még ha tényleg meg is volt az oka. Megint olyat csináltam, amit férfiember ritkán követ el. A meztelenül kínálkozó melle helyett az arcát simogattam meg.
- Ezek mind csak félreértések, és megbeszélhetjük... - védekeztem a szóáradata ellen.


- Mit csináltál az anyámmal, míg a zuhanyzóban kisírtam magam? - kérdezte váratlanul.
- Biztos, hogy tudni akarod? - ijedtem meg a lány kérdésétől.
- Világos! Vegyük úgy, hogy most építjük a kettőnk közötti bizalmat, és szeretném, ha megmutatnád, mennyire őszinte vagy.
- Ok, de fájni fog, amit mondok... - vártam egy kicsit, hátha meggondolja magát, de csak várt félrefordított fejjel, és a homlokát ráncolta rosszat sejtetően, ha nem kezdek bele.
- Bejött hozzám a szobába, és levette a bilincseket. Aztán megkérdezte, hogy mivel engesztelhet ki, én meg haragomban mondtam valami oda nem illőt.
- Mit mondtál? - kérdezett bele, amiből megértettem, hogy minél részletesebben kell elmesélnem.
- Haragudtam rátok, és főleg rá, hogy belerángatott ebbe az egészbe... És azt találtam mondani, hogy szopjon le. - vártam a hatást, de csak egy sóhajt észleltem.
- Tovább! Tovább! - unszolt a folytatásra.
- És megtette. Nem volt lelki erőm ellenállni, mert amúgy is tetszett, ahogy a feszes farmerjében lejtett előttem. Iránta eddig is éreztem már valamit. Nem tudom, hogy mit, de szeretem, ha nem is vagyok belé annyira szerelmes.
Alexandra megrágta a hallottakat, aztán tovább kérdezett.
- És ennyivel ki is engesztelt?
- Még mondtam neki valami mást is, miután... Ezt biztos nem akarod hallani!
- Ki vele! Rosszabbul esne, ha elhallgatnál valamit! - ripakodott rám erélyesen, de nem bántón, csak kikényszerítve a folytatást.
- Miután belenyomtam az arcát és felnyalattam vele a spermámat felült, és elkezdett mosolyogni, én meg bedühödtem, hogy büntetés helyett még ezt is mennyire élvezi. Elkezdtem perverz dolgokat mondani, hogy kedden jöjjön el hozzám, mert finoman szólva ki fogom próbálni rajta az anális szexet, utána meg gyereket csinálok neki. - igyekeztem halkan beszélni, hogy érezze rajtam a megbánást, de valójában nem bántam, hanem örültem, hogy mindez megtörtént. Kedvemre való volt Mariann, még akkor is, ha most éppen a lánya kegyeiért kellett küzdenem.
- Ennyi? - kérdezte kicsit hűvösen, persze érthető volt a neheztelése.
- Utána még kértem egy csókot is, és a boldogságtól kivirulva elárulta nekem, hogy szerelmes...
- Szerelmes... - ismételte meg elmélázva - ezt tudtam eddig is, nem mondtál újat. És? Van még valami? - folytatta felélénkülve, mintha az érzelmeire nem is hatott volna az iménti elbeszélés.
- Azt ígérte, beszél veled, de ezt én szerettem volna tisztázni.


Csend lett. Vártam, hogy a lány mit fog az egészhez szólni, de hiába, néma maradt. Én sem tudtam, mit kellene még mondanom. Nem akartam erőltetni a dolgokat, nem akartam felelőtlen ígéreteket tenni, és főleg nem szerettem volna már a hülye szerződésről beszélni. Struccpolitikát folytattam, magamhoz szorítottam a testét és a mellében gyönyörködve az imént elhangzottakról gondolkodtam. Mi járhatott a fejében? Nem tudhattam, de biztosan érzékenyen érinthették az elhangzottak.
Csak nagy sokára szólalt meg.


- Perverz vagy, tudod? Egy perverz disznó! - mondta gúnyos hangsúllyal, amiből arra következtettem, hogy nem sértegetni akar, csak nem bírja már a hallgatást.
- Igen, igazad van. Már bánom, hogy elmondtam...
- Úgyis megtudtam volna az igazat, ha tőled nem, akkor majd anyától. - sóhajtott nagyot, beleadva minden fájdalmat.
- Rá nem haragszol? - kérdeztem óvatosan.
- Miért haragudnék? Mert leszopott? Szíve joga. Én rád sem haragszom, csak nagyon fáj, ami kettőnk között rosszul alakult.
- Ideges vagy!
- Te meg undorító!
- Köszi, ez jólesett. - mondtam csalódottan, de nem mozdult egyikünk sem. Valami még mindig ott tartott minket, és a lány melle még ott kínálta magát, csak nem mertem megérinteni. Furcsa volt, hogy szidalmaz, közben meg cseppet sem zavarja a kihívó jelenléte.


- Sosem értettem, hogy lehet így megalázni egy nőt. Mi jó abban, hogy szopásra kényszeríted?
Különös felvetés volt, de nem vádaskodó, csak beszélgetést kezdeményezett. Nem is említette az anyját, csak általánosságban fogalmazott.
- Szopni nem azért kell, mert valaki megkér, vagy rákényszerít, hanem azért, mert másfajta örömet okozhatsz vele. Ezen nem gondolkodtál még el? - mentem bele a kényes témába, csak enyhítsem a közöttünk kialakult kínos viszonyt.
- Te mennyire másképp látod a világot! Én eleve a dolog negatív oldalát közelítettem meg, te meg a pozitívumokat keresed.
- Szoptál már? - mondtam ki hangosan a felmerülő kérdésem.
- Nem, de a pasik mindig azt akarták tőlem. Visszataszító volt még a gondolat is. Persze, hogy gyűlöltem mindegyiket. - válaszolta, mintha nem tudtam volna, hogy ez hozzátartozik a férfigyűlöletéhez.
- És az nem zavar, hogy Mariann olyan klubokba jár? - feszegettem óvatosan a határokat.
- Eleinte nagyon fájt, de már megszoktam. Néhány éve tudom, hogy szörnyen magányos. Ha körülnézel itt, akkor te is láthatod miért. A szépség mögött nyomasztó magány van. Megtanultam elfogadni, hogy ő így vezeti le a feszültséget, ezektől a partikból táplálkozik. Sokszor még szex sem kell neki, beéri egy jó beszélgetéssel.
- El szokta mondani, ami ott történik? - hüledeztem.
- Ritkán. A szex részét bölcsen ki szokta felejteni, de a te esetedben nem így történt. Kicsit elképesztett a duplázásával, de az igazsághoz hozzátartozott az is. Nem ítélem el, ha neki jólesik... - rándított a vállán, amitől még lejjebb csúszott a törölköző. Még hátrébb fordította a fejét, megpróbált a szemembe nézni. Nagy volt a kísértés, de nem mertem úgy hozzáérni, hiába kívántam a csókjait.


Hirtelen elhatározással pattant fel az ölelésemből, majd kapkodó mozdulatokkal szedte össze a ruháit és sietősen bújt bele.
- Mit csinálsz? - képedtem el.
- Láthatod, elmegyek. Anyámnak tíz perc elég volt, hogy szexelj vele, én meg egy órája várok, és nem történik semmi sem. Minek maradnék, ezentúl kefélj csak vele! - vágta hozzám morcosan a rágalmait, majd a szerződést rejtő papírgalacsint felrúgva sietősen kilépett a szobából,
Lefagytam. Mindenre számítottam, csak erre nem. Nem volt ellenséges, csak a lelki problémái miatt nem akartam tovább feszíteni a húrt, pedig akkor azt várta. Milyen kiismerhetetlen kis boszorka. Na mindegy, ennek a kapcsolatnak már úgysem volt jövője, bármennyire is sajnáltam. Bosszúsan ültem az ágy szélére, és véletlenül az összegyűrt papírra tapostam. Már csak kíváncsiságból is lenyúltam érte, kihajtogattam, és megrökönyödve olvastam a rajta álló szavakat. Csak egyetlen mondat volt legalább harmincszor, különböző mintákkal és iniciálékkal megismételve: "csak annyit szeretnék, hogy belémszeress".


A belémhasító felismerés azonnal cselekvésre késztetett. Úgy, ahogy voltam, meztelenül rohantam a csalódott Alexandra után, akit még az utcára nyíló kiskapunál utol is értem. Rám nézett, elmosolyodott, de ez egy kicsit szomorú grimasz volt.
- Várj! Még nem beszéltünk meg mindent! - húztam le a kezét a kilincsről, mire határozottan rámripakodott.
- Engedj el!
Kénytelen- kelletlen elengedtem, ő pedig kinyitotta a kaput és kilépett az utcára. Mit tehettem volna? Követtem.
- Nem mehetsz így el! Egy hajszálon múlik, hogy boldogok leszünk-e! Adj még egy esélyt, kérlek! Gyere vissza, beszéljük meg! - kérleltem, de ügyet sem vetve rám szapora léptekkel igyekezett a buszmegálló felé.
- Nem bánhatsz így velem! Hallod, állj már meg! - rimánkodtam óvatosan körülnézve, hányan lehetnek szemtanúi a burleszkbe illő jelenetnek.
- Szerintem pár percen belül begyűjtenek a rendőrök közszeméremsértésért, de én nem megyek majd érted. - közölte ridegen és ment tovább elfordítva a fejét is.
Visszafordultam. Összeszorult a szívem, amilyen rosszul bánt velem. Nem törődtem az elhaladó autókkal sem, csak lehajtott fejjel visszakutyagoltam a Mariann kerítéséhez. A nő már ott várt aggódva az ajkára tett kezével, aztán vigasztalón átölelt és végigkísért a szobáig, amiben annyi minden történt egyetlen nap leforgása alatt. Duzzogtam, sajnálkoztam, korholtam a hülye eszemet. Megrendített a lány kegyetlensége, holott tudtam, hogy legalább annyira szenved, mint én magam.


Mariannak a könnye is kicsordult, amikor elmondtam a viselt dolgainkat. Nem tudom, mitől érzékenyült el annyira, talán lélekben lemondott rólam, talán a lányát sajnálta jobban. Mindenesetre egy órán keresztül próbáltuk kivesézni a történteket, aztán hazaküldött két baráti puszival, hogy nyugodjak meg, ő csak megzavarná még jobban a fejem. Még a következő találkozót sem beszéltük meg, nemhogy a keddet. Valahogy az volt az érzésem, hogy nem is akarja, én meg eleve nem gondoltam komolyan, amikor kimondtam a dolgokat, csak bántani akartam. Lehet, hogy ezt megérezte?


Kétnapos füstölgés után még mindig szörnyen éreztem magam. Eljött a rég betervezett szabadság, egy szál gatyában otthon fetrengtem az ágyamon és a két nő hátborzongató csalafintaságára gondoltam. Hiába bámultam a televíziót, hiába próbáltam olvasással elütni a drága időt, a fejem egyfolytában zakatolt. Nem bírtam szabadulni az Alexandra és Mariann okozta shockból. Keserű mosollyal néztem a faliórára az elmúlt egy órában legalább századszor. És elérkezett a tíz óra. Gondoltam, hogy Mariann nem jön el, ezért még megkönnyebbülést is éreztem. Csalódott is voltam, de ez így volt rendjén, két szék között a földre estem. Ezért is ért annyira ijesztően a dallamcsengő megszólalása tíz óra után egy- két perccel. Remegve néztem ki a kémlelőn, aztán még jobban megijedve nyitottam ajtót a jövevénynek.
- Meglepetés! - kiáltotta az ajtó előtt álló, vigyorgó nőalak, aki nem volt más, mint Alexandra. Egyetlen bibije volt csak a dolognak, hogy a Mariann világoslila miniruhája volt rajta a hozzá passzoló cipővel, no meg persze egy fehér retikül. Látványnak is elég abszurdnak tűnt a lány az ezüstszőke hajával és a lehetetlenül fekete sminkjével. Még a Mariann fekete rúzsát is igénybevette. Én csak álltam tátott szájjal az ajtóban a földbe gyökeredzett a lábaimon. Még a térdeim is megremegtek. A nő viszont nem volt megilletődve, szépen besétált mellettem a csodálatos illatfelhőjével kísérve. Mielőtt barmit kinyögtem volna a magassarkúban sebesen végigtipegett a kicsi lakásban minden helységbe benézve, csak aztán nézett rám csodálkozó, de ragyogó szemekkel.
- Ebben a lakásban nincs is asztal... - vágott furcsa grimaszt.
Csak ekkorra jutottam oda, hogy a bejárati ajtót bezárjam, és az álamat meg a szemeimet a földről összekapargassam. Szíven is ütött a lány mondata.
- Azt nem is neked mondtam, hanem az anyádnak! - hebegtem zavartam a lány csodás, szexi idomait végiggusztálva.
- Na és? Az olyan, mintha nekem mondtad volna. Eljöttem, hogy vezekeljek. - vigyorgott kipirulva, aztán a szoba felé vette a kopogós lépteit. Megszédülve, elgyengülve követtem.
Nem sokat teketóriázott, elővett egy kicsi tégelyt a táskájából, a kezembe nyomta.
- Erre itt szükség lesz Attila. Megbízom benned. Tudom, hogy vigyázni fogsz. - toldotta meg figyelmeztetésképpen.
Egyszerűen letérdelt az ágyam elé és kitolva a gömbölyödő fenekét a felsőtestével ráfeküdt. Még arra is volt gondja, hogy feljebb tornássza a miniruha szélét a derekára, aztán úgymaradt. Az egész olyan volt, mint egy rossz vicc. De akkor minek mutogatná  a meztelen fenekét? Merthogy nem volt rajta bugyi, és a krémet sem ok nélkül hozta. Kiszaladt a fejemből a vér, csak álltam az ajtóban, mint Bálám szamara.
- Mi van, ha nem akarom? - tudakoltam óvatosan, mikor végre kezdtem túlesni az első megrázkódtatáson.
- Megígérted! Nem emlékszel? Kedden tíz óra! Remélem, nem csak ígérgetni tudsz, az nagy pofáraesés lenne.
- Elméletileg nem, de egy percig sem gondoltam komolyan... - védekeztem ügyetlenül.
- De én annál komolyabban. Gyere már, essünk túl rajta! - himbálta meg a csinos kis popóját. Érződött a hangján az izgalom, és talán egy kicsi félelem, mégis határozott maradt.
- Nem is köszöntél, még csak meg sem pusziltál, akkor miért szívatsz?
- Majd utána drága, majd utána. És nem szívatlak, kiengesztelni akarlak. Anyától hatalmas fejmosást kaptam miattad, és igaza is volt. Szemét voltam. Csak önzően magamra gondoltam, nem vettem észre, hogy a lelkemre vigyáztál amíg a testemet ölelted, csak én attól többet akartam, és haragudtam, hogy nem kaptam meg.
- Akkor sem kellene ezt tenned, én nem haragszom. Egy csóknak lehet, hogy most jobban is örülnék...
- Gyere már, kérlek, ne akard, hogy könyörögnöm kelljen! - sóhajtotta kedvesen.
Mögé lépkedtem. Elég groteszken festett, ahogy ott térdelt előttem meztelen hátsóval és félrefordított fejjel. Biztos vagyok abban, hogy ez lenne minden férfi álma, én mégsem örültem. Látványnak mesés volt, de nem esett jól, hogy megalázkodik előttem.
Alexandra rátett egy lapáttal a nézelődésemre. Hátranyúlt és szétfeszítette a farpofáit. Kivillantak a sötétbarna ánus hihetetlenül izgalmas redői, és a lány záróizmainak feszülésére többször is pulzáltak összerándulva, majd elernyedve. Alatta a szőrös punci csalogató közelsége bizsergette meg az érzékeimet. Alig mertem a csupasz seggéhez érni, mégis megtettem. Még így, a leheletfinom simogatástól is megvonaglottak az izmai. A szívem majd ki ugrott a helyéről, annyira izgultam. Ez az állapot vezetett oda, hogy egyáltalán belementem.


Alexandra azzal gyorsította a dolgot, hogy megfogta a kezem, és az ánusához húzta. Megint megremegett, de most egész testében. Nem volt mit tennem, olyan dologba vitt bele, amit már sokszor kívántam, de sohasem kezdeményeztem. Viszont ez a szituáció felejthetetlen örömöket is jelentett.

Alig- alig stimuláltam a záróizmokat a tégelyben bemártott ujjammal, mégis minden alkalommal muris összehúzódással visszaüzentek. Alexandra visszafojtott lélegzettel figyelt, nagyokat fújtatott, amikor érzékenyebb helyeken érintettem. A panoráma sem volt utolsó. Megilletődve bámultam a természetes szőrszálakkal borított pinát, ami fokról fokra változott. Megduzzadtak és szétnyíltak a lány nedves nagyajkai, amitől a szőrszálak kétfelé rendeződtek, és a hüvely bejárata rózsaszínen kezdett világítani. A lány felizgult, pedig alig nyúltam még hozzá.


Mi a fenét csinálok? Ez nem én vagyok, csak a lányban lakozó dög előcsalogatta belőlem az ördögöt. A felgerjesztett vágyam és az ereimben dübörgő vérem minden követelőzése ellenére visszarántottam a ruha szélét a lány fenekére, és erőtlenül mellé huppantam az ágy végében.
- Én ezt nem tudom így csinálni, ne is haragudj! - temettem az arcom a tenyerembe. A lány még mocorgott egy kicsit, mielőtt mellém ülve átkarolt.
- Nekünk ez valahogy nem jön össze, pedig milyen csodálatosan indult... jobb, ha elmegyek. - nyomott egy puszit az arcomat takaró kézfejemre, majd felállt és elindult kifelé.
Kétségbeesés hasított az agyamba. Nem volt elég, hogy gyáván megfutamodtam az imént, még a lány is itt akar hagyni. Túl fontosnak éreztem őt, hogy ezt hagyjam megtörténni. Néhány napon belül már másodszor loholtam utána. Még szerencse, hogy a lehetetlen magas cipőben óvatosan lépkedett, még a bejárat előtt utol is értem. Magam sem tudom miért, de őrült módjára préseltem fel a falra a testemmel. Eszemben sem volt bántani, de nem ereszthettem el. Kényszeresen öleltem magamhoz az ellenállást sem tanúsító testet. A magas sarok miatt még fel is kellett néznem, és csak akkor vettem észre a lány szemében a könnyektől elkenődött szemfestéket. Miattam sírt, már megint miattam. Mi a fenéért bántom meg állandóan?
- Nem mehetsz így el! Vagy szeretkezel velem, vagy megerőszakollak, de kellesz nekem! Érted! Megőrjítesz, leküzdhetetlen vágyat érzek, de félek, hogy azzal üldözlek el, ha belemegyek a játékodba. Miért nem csinálhatjuk egyszerűbben? - fakadtam ki kicsit ingerülten.
Alexandra szemezett velem. Milyen más volt most ezt az ijedt szempárt megfigyelni, ahogyan a két szemem között vadul cikázva keresték a miérteket, és milyen könnyű volt kiolvasni belőlük a hangulatváltozást, ahogyan a szomorúságból pillanatok alatt mentek át nevetésbe és a vágy kezdett tükröződni a fénylő szemgödrökben.
- Akkor erőszakolj meg! Akarom! Kérem! Könyörgök, ha kell!
Állta a tekintetem. Mesterien provokált. Lebiggyesztett a fekete ajkait, körbenyalta a száját és közelebb hajolt, hogy megcsókoljam. Még emlékeztem, milyen szenvedélyesen osztotta az ajkával a gyönyört azon a láncoktól emlékezetes éjszakán, hát nem is kellett visszafogni magam. Bánta a fene, hogy a fekete, könnyektől áztatott sminket lenyaltam az arcáról, csak csókoltam és csókoltam. Iszonyatos tűz volt a lányban. Akkora hévvel csókolt vissza, hogy egyetlen pillanatra sem volt kétséges, tényleg megkaphatom. Én viszont még nem akartam, vagyis nem így, a folyosó falának döntve, állatiasan. Meg kellett mutatnom, hogy bennem is megvan a hajlandóság és azt akartam, hogy legalább olyan jó legyen, mint azon az első éjszakán.
- Lexi! Lexi! Lassítsunk! Lesz szex, de előtte egy kicsit kínozni akarlak! Meg kell szenvedned, ha tényleg vezekelni akarsz. Ha simán megerőszakollak, akkor nem kapsz feloldozást! - toltam el magamtól a meglepődött lányt. Kihasználva az alkalmat az ölembe is kaptam, és visszaindultam vele a szobába.
- Nem is tudnál megkínozni, még megbaszni sem mertél, azért akartalak itthagyni. - vette fel a kesztyűt mosolyogva.
- Mert mindig mást vársz el tőlem, mint egy normális ember.
- Zakkant kurva vagyok, ha nem vetted volna észre!
- Sem zakkant, sem kurva nem vagy, mi a fene ütött beléd? - löktem az ágyra, hogy belenyekkent, de már térdeltem is mellé, és magamhoz is öleltem.
A szemei megint valami vad táncba kezdtek, az indulat kihallatszott a hangjából.
- Anyámmal kell versenyeznem, és kibaszottul le vagyok maradva. És te sem könnyíted meg a dolgomat, csak ellenkezel állandóan. - duzzogott, mint egy kislány.
- Miben kell neked anyáddal versenyezni? - kaptam fel a fejem a hallottakra.
- A szexben. Én sosem tudok neked olyat nyújtani, amit ő, és előbb- utóbb majd rámunsz és visszamész hozzá. - ijedt szemekkel simogatta meg az arcomat, és a várakozásából tényleg kiérezhető volt egyfajta félelem. Kellett kis idő, még magamhoz tértem.
- Ő taszított a karjaidba! Ha jól sejtem, ezt a ruhát is neked adta, hogy te jöhess ide helyette. Akkor mitől félsz? Semmiben sem vagy tőle kevesebb. Első éjszaka a színészkedés ellenére is olyan összeszedett voltál, most meg pánikszerűen kompenzálod a semmit. Nem lenne elég, ha egyszerűen csak hagynád, hogy szeresselek?
A kérdéseim alatt csak figyelt, csendesen szuszogva bámult rám a sötétre festett képével. Valahol meg is értettem, hogy a nyughatatlan lelke kapaszkodik belém. Megható volt a sérülékenysége. Még halkabban kezdtem suttogni neki.
- Tudod, én már a szeretkezésünk előtt is megkedveltelek, aztán azóta is rólad gondolkodom. Ha nem olvastam volna a szerződést, akkor is szeretnélek. Még nem vagyok teljesen belédzúgva, de jó úton haladok. És nem csak a tested érdekel, ezért nem kellene ezt annyira erőltetned. Ezekkel a kirohanásokkal halálra ijesztesz.
Nem hagytam szóhoz jutni, nyelves csókkal fojtottam a lányba a kikívánkozó szavakat.


Nehéz lett volna nem folytatni az előjátékot, mert már én is akartam. A lelki problémái ide vagy oda, a lánynak folyamatos megerősítésre volt szüksége, én pedig a saját alantas kéjvágyam miatt simán belementem. A meztelen karjai sóvárgóan öleltek és simogattak, míg én a vállait és a nyakát, dekoltázsát csókolgattam.
- Ne haragudj rám, nem tudom kezelni a dolgokat, és foggal- körömmel ragaszkodom az elképzeléseimhez. - suttogta a fülembe.
- És most mégis mi volt az elképzelésed? - kacsintottam rá, hogy megértessem vele, teljes mértékben egyetértek.
- Vasárnap reggel óta azt terveztem, hogy mi fog történni, ha eljövök anyám helyett. Annyira beleéltem magam, átjártak az érzések, már azt is beleképzeltem, milyen lesz, ha bennem leszel... Akartam. Talán még soha, semmit ennyire. És a csalódás miatt bántalak meg már többedszer. Nehezen viselem a visszautasítást.
- Semmi baj, megértelek. Ha tényleg nyolc évig nem engedtél magadhoz senkit közel, akkor hasonlóak lehetnek a problémáid, mint nekem, Csak nekem feleségem is volt, csupán egy baj volt vele, a felém mutatott szexmentessége.
- Remélem, hogy én kárpótolhatlak érte! - sandított fél szemmel, aztán eltolt magától, és a szombati hévvel ellentmondást nem tűrő sietséggel Húzta le rólam az alsómat, hogy rámarkoljon a péniszemre.
Felszisszentem.
- Imádom, amikor tőlem áll fel! - kacarászott ismét jókedvűen, mintha az imént nem nyomott volna le előttem egy színházba illő nagyjelenetet.
Lefejtettem a kezét a péniszemről, és magam alá gyűrtem a lány törékeny testét. Kicsit rá is nehezedtem, hogy mozdulni se legyen esélye.
- Tegyél meg nekem egy szívességet! Ha máskor is előfordul, hogy berágsz miattam, akkor vágj a fejemhez valamit, szidj meg, vagy bilincselj megint az ágyhoz, csak ne szaladj el, mert úgy nehéz tisztázni a dolgokat. Megteszed ezt nekem?
- Számíthatsz rám, majd szavadon foglak! - egy szerelmes lány mosolygó arca nézett vissza, és még a szeretet tükröződése ellenére is látszott, ezt most tényleg komolyan gondolja. Percekig csak apró puszikkal, röpke csókokkal feküdtünk egymáson. A lány kezei nem tudtak mozogni a karjaimban, de úgy éreztem, hogy ezt nem is bánja. Ekkor értettem meg, hogy ez a nő tényleg szeret, meggyőzött erről a mosolya, melegséggel töltött el a kerek arcára kiült boldogsága.


- Meg kellene ismerned a másik arcomat, bár még ezt sem ismered igazán. - gondolkodtam hangosan.
- Van neked olyan? El sem hiszem! - évődött szerelmesen. A kislányos játékossága eszméletlenül tetszett.
- Gondolod, csak neked vannak ilyen dúrrbele, elképesztő szexuális ötleteid? Attól, hogy nem szoktam kimondani, még nekem is van fantáziám. Eszembe nem jutott volna, hogy van nő, aki szavamon akarna fogni. Rám hoztad a frászt!
- Szívesen máskor is! Tudom, hogy van fantáziád, de nem értem, miért nem merted kamatoztatni. Én felkínáltam magam...
- Ne baszogass! Ha megcsókoltál volna, amikor bejöttél a lakásba, akkor minden másképpen alakul. - szakítottam félbe a kacérkodó kis boszorkányt.
- De baszogatlak, vagyis inkább arra várok, hogy te baszogass. Este elvihetsz moziba, vagy egy gyertyafényes vacsorára, ott majd  érzelgősködhetsz, amennyit csak akarsz, de most másra van szükségem, a testedet akarom. - nyílt kihívása szinte megrázó volt. Ki is billentett a magamra erőltetett lelki egyensúlyból.
- Ne mondj ilyeneket, megijesztesz! - estem egy pillanatra kétségbe, hogy a nőt félreismertem.
- Fogd már be! Feladtam az elveimet, provokáltam, ügyeskedtem, színészkedtem csak azért, hogy megtörténjen valami, amiért jöttem, te meg csak a szádat jártatod cselekvés helyett. Örülök, hogy ennyire becsülsz, és ezen keresztül azt is érzem, hogy szeretsz, de szeretgess meg végre, ne kelljen többször leégetni magamat előtted. - olvasta a fejemre az igazi érzéseit. Félreismertem. Miattam csinálta az egészet, én meg csak ellenkeztem. Azt azonban nem bántam meg egy pillanatig sem, hogy kihagytam az anális szexet.
- Jól van! Jól van! Akkor csak egy dolgot árulj el! Azt a tegnapelőtti szexet minek köszönhetem? - kicsit féltem a válaszától, mégis rákérdeztem.
- Az teljesen spontán jött, és minden másodpercét élveztem. Nem érzed, hogy azért jöttem, mert szeretlek, és meg akarlak tartani? Hosszú idő után végre tartozom valakihez... - nézett félre, hogy palástolja az érzelmeit.
- És a mai akciód? Ezzel akartál elkápráztatni? - enyhültem meg irányában, mert láttam, hogy rosszul esik neki ez a beszélgetés.
- Igen, mert tudom, mennyire fontos neked a szex, és mert én is nagyon akartam... Baj, hogy akartam? - nézett vádlón a szemembe, ami felért egy kisebb szemrehányással.
- Az a baj, ha már csak akartad, mert épp most szerettelek volna megkínozni. - vigyorodtam el, mert jól tudtam, mi lesz a felelet. Mindketten feszültek voltunk, de az nem tudom melyikünkben volt nagyobb. Érezhetően vibrált valami a levegőben.
- Eddig is csak gyötörtél, kivéve azt a pár puszit, amivel annyira spóroltál. - mosolygott vissza hosszúra nyújtva a hegyes, piros nyelvét. Még ez is annyira jól állt neki, ez a kötekedés, ez a játékos szívózás.
- Ok, akkor most szenvedni fogsz! - mentem bele a játékba, és továbbra is tartottam a testét, hogy mozdulni se tudjon. Elkezdtem puszilgatni a homlokát vigyázva arra, hogy az ajkát még véletlenül se érinthessem a számmal, és haladtam egyre lejjebb bókokat rebesgetve az épp aktuális testrészre.
- Imádom a magas homlokod, hogy olyan érdekes a görgülete. Imádom a hajad, főleg amikor olyan érzékien beletúrsz, hogy magasabbra emeld, én meg elolvadok. Elbűvöl az arcod, ez a puha, szép kerek, amit annyira szeretek nézegetni. Tetszik a szemed, amitől elgyengülök amikor belenézek. Imádom a szemöldököd, ami annyira ördögi, és a füled, ami oly pici, mégis szeretném a nyelvem beledugni.
Alexandra elkezdett kuncogmi. Szerintem akkor fogta fel igazán a játékom lényegét, és meg nem akartam abbahagyni.
- Szeretem a szád, ami lefelé görbülve is csókra csábít, és örömmel látom, amikor az örömtől felkunkorodik, de arra most nem adok puszit. - nevetés csengett a fülembe, a kedves mellkasa szaporán emelkedett jókedvében.
- Megigéz a nyakad, ez a karcsú, vékony kis testrész, amit szeretnék foltosra szívni, érezni az ereidben áramló lüktetést.
- Szívd ki, szeretném! - suttogta a lány egyre jobban élvezve a lassú kényeztetést, és édesen nyújtogatta a nyakát, hogy jobban hozzáférhessek. Nem akartam foltokat hagyni, továbbmentem.
- Kedvelem a vállgödreid, ahová hajthatom majd a fejem szeretkezés után, és a vállaid, amelyek olyan odaadással tartanak majd a legédesebb álmomban.
- Bejönnek ezek a vékony karok, amelyek annyi szeretettel fognak majd ölelni minden éjszakán.
- Felingerel a dekoltázsod, amiből olyan szexin domborodnak ki a melleid. Ha rájuk nézek, mindenáron szeretném a kezembe fogni és dédelgetni őkelméket. - Óvatosan fordítottam ki a lila ruhából a ciciket. Egyrészt hogy gyönyörködjek, másrészt hogy megcsókolhassam végre a nem túl nagy, de csodaszép emlőket. Alexandra édesen emelte a feje felé a kezeit, hogy ne akadályozza meg a tevékenységem. Határozottan élvezte, hogy a puszik mellett beszélek.
- Nem vetkőztetsz le? - kérdezte kedvesen beletúrva a hajamba, de a kezét rögtön visszaemelte, amikor megráztam a fejem.
- Nem! Ez a ruci annyira szexi, hogy ebben akarlak megkefélni! - a lány csak egy érdekesen kiejtett "ó"-val nyugtázta a szavaim.
- Kívánom a bimbóidat, meg akarom harapdálni, szívni, szopni, ahányszor csak alkalom kínálkozik. Beindulok attól, ha az izgalmi állapotodtól függően megkeményedve meredeznek felém. Ha tehetném, bekapnám az egészet egyszerre.
A szavakat tett követte, csúsztam egyre lejjebb, és tényleg megpróbáltam akkorát beszívni, ami a számba csak befért, aztán a párjával is megtettem, de azokba aprókat harapdáltam is. Alexandra felszisszent és megfeszült, de a bimbói még keményebbek, még duzzadtabbak lettek.
- Megszámolnám a bőrödön átlátszó csinos kis bordáidat, és azokra is csókokat lehelnék. Már most is örülök, hogy ez a most még lapos pocak fogja védeni a gyermekeim épségét kilenc hónapon keresztül. Ezért is lesz olyan jó szeretettel megpuszilgatni.
Alexandra megsimogatta a fejem, de hagyta, hogy továbbmenjek, a ruhán nem volt mit puszilgatni. Még lejjebb csúsztam, és feltornáztam a ruha alját a lány derekáig. Hatalmasat sóhajtottam, ahogy feltárult a vénuszdelta szőrösen sötét, hívogató háromszöge. Egy pillanatra felnéztem, és a nő leolvasta az arcomról a ki sem mondott kérésemet. Lassú mozdulattal nyitotta szét a combjait, hogy közéjük feküdhessek. Elöntött a forróság, és nagyon belevörösödhettem, hát gyorsan visszamenekültem a vénuszdomb felé.
- Bűvöletbe ejt a kiálló medencecsontod, és a beesett hasad. Hányszor fogok még arra gondolni, amikor bugyiban leszel, hogy puszit adok rá, és haladok egyre lejjebb? Hányszor fogom még az arcomat a szeméremdombodhoz dörgölni gyengéden, kiélvezve a bőröd bársonyosságát és a vágyat, ami arra ösztökél, hogy lejjebb is megérintselek? Hányszor szeretnék elveszni a kiálló testrészeimmel ebben a bozontos kis bermuda háromszögben?


A bőrét alig érintve csókolgattam végig a szeméremdombot, majd még mélyebbre csúszva a szeméremcsontnak nyomtam az álamat. Alexandra összpontosítástól visszatartott, sűrű, apró lélegzetvételei közül egy nyekkenés hallatszott. Tudtam, hogy már akarja a kéjt, de én még mindig csak húztam. Egy kicsit el is távolodtam, és a puncijának beszélve folytattam a mondókámat.

- És elérkeztem végre arra pontra, ahonnan már nincs erőm, hogy magamtól szabaduljak. Beszippant, megőrjít, felbátorít ez a csodálatos pina, ami ha jól bánok vele, meg is jutalmaz. Remegek, ha a közelébe kerülök, és elgyengülök, ha hozzáérhetek, de akarom, kívánom, megveszek érte. Százharminc-millióval amúgy is tartozom erre az édesen nedves vaginára, amit majd apránként törlesztek, de az adósságom meg kell adnom. Mindjárt törlesztem az első részletet, csak végiggusztálom a gyönyörű lebenykéket és a pici kis csikló csalogató duzzanatát.
Füleltem Lexi elfúló nevetésére, és úgy értékeltem, eljött az idő. Belenyaltam mélyen a kisajkak közé, majd emelve a fejem a csiklón táncoltattam meg a nyelvem hegyét. A kecses női test összerándult, kiszakadt egy mély sóhaj, aztán megint következett az izgalmas várakozás. Nem sokáig hagytam mozdulatlan. A lány különleges odaadással emelte meg a csípőjét, hogy jobban hozzáférjek. És akkor eldöntöttem, hogy adok még egy kis döfést.
- Látod az órát a falon? Mostantól harminc percig nyalni foglak, és te nem mozdulhatsz, bármi is történik. Vedd úgy, mintha most te lennél megkötözve! értetted?
- Igenis főnök! - köszönt vissza édes játékossággal, és a kezeit harapdálva élvezte vagy csak tűrte, hogy a nyelvemmel nagyokat hasítsak az egyre jobban megduzzadó nagyajkai között.


Idegesítettek a szőrszálak, amelyek gyakran a számba kerülve kisebb bosszúságot okoztak, ezért megint rászóltam a lányra.
- Húzd szét a szeméremajkaid, érezni akarom, hogy a nyelvem mellett az ujjaiddal is simogatod magad.
Nem is kellett sokáig várni, hogy ügyes kis vékony, női ujjbegyek jelenjenek meg a nyelvem körül. Versenyeztek velem, melyikünk okoz nagyobb örömet, de arra vigyáztak, hogy hagyjanak elég helyet.
Másodpercek alatt fokozódott a csúcsig a lány gyönyöre, és az első orgazmus nagyon hamar érkezett. Kicsit összébb zárta a lábait, letakarta a punciját, úgy vonaglott hullámokban a teste. Nagyon örültem. Boldog voltam, hogy a lány így átengedi magát, és most tényleg csak az ő testére koncentráltam. Még ettől is nagyobb szeretetet váltott ki belőlem, amikor ismét széthúzta a rózsaszín puncit, és folytatásra csalogatóan tovább ingerelt.


Rég eltelt már a félóra, és az arcommal még mindig a gyönyörforrásból áradó nedvességben fürödtem. A nyelvnyújtogatástól kezdet már fájni a torkom, hát felemelkedtem, és a nyelvemet a kezemmel helyettesítettem. Amúgy is kíváncsi voltam a lány minden testrészére, különös vágyat éreztem, hogy a mimikájából vonjak le következtetéseket. Persze a mozdulatot ő is észrevette, és a legdrágább mosollyal nézett a szemembe, amit nő valaha is szeretetből felém elengedett. Egyszerűen ragyogott! A kedves mosolya utánozhatatlanul belevésődött az emlékeimbe. Egyik kezét fel is emelte, és a jól ismert mozdulattal megbizsergetett az arcomon.
- Elfáradtál? - kérdezte halkan, de nem gúnyosan, inkább incselkedésnek hallottam.
- Azt akarom, hogy elélvezz! - válaszoltam, és tovább simogattam a punciját össze- összeakadva a csiklóján körbejáró ujjával.
- Hányszor még? - nevettek rám a hófehér fogai, és feljebb emelte a fejét. Ebből a mozdulatból megértettem, hogy csókra nyújtja az ajkait. Hagytam hát, elszakadtam a lelkemet fogvatartó puncijától, és vadul csókoltam meg a kiszáradt, mohó kis ajkait. Mennyi, de mennyi szenvedély volt ebben a tündéri nőben. Milyen élvezettel húzott magához, és mekkora vehemenciával tolakodott a nyelve az enyémhez. Már ettől a hevességtől is majdnem eldurrantam. Kis pihenőre volt szükségem, hogy lelkileg is megnyugodjak, mert a lány teste teljesen felzaklatott. Alexandra mintha tudta volna, mire gondolok, picit eltávolodott.
- Ezt istenien csináltad, legközelebb is várni fogom, és el ne felejtsd a bókokat! Kurvára felizgattak. - nyugtatott meg az angyali mosolyával.
- Te voltál isteni, és csak kihasználtalak!
- Ilyen kínzásnak nem tudnék máskor sem ellenállni. Mikor kapom meg hátulról? - kihívóan fordult hasra, úgy vigyorgott vissza, és emelgette, riszálta a kerekded fenekét. Jókedvűen markoltam bele a kínálkozó farpofába. A lány becsukta a szemeit, és nagyokat sóhajtva fordította felém a tomporát, hogy azt simogassam. Ha megérintettem a farpofái között visszatartotta a lélegzetét, ha eltávolodtam hangosan szusszantott a csalódottságtól. Felfogtam, hogy meg kell érintenem az ánusát. Még nagyon nedves volt az előzőleg lecsordogált nyáltól és puncinedvtől, de azért ellenállt, a záróizmok keményen összehúzódtak az ujjaim tapintásától. Elég sokáig kellet körkörösen simogatnom, hogy ez a reflexió abbamaradjon. Tényleg nagyon óvatos voltam, és kezdetben épp csak a legutolsó ujjpercemet dugtam be. Lexi még csukott szemmel is elkezdett vigyorogni, és követelőzően emelgette a fenekét.
- Te mindig eléred, amit akarsz? - hajoltam hozzá közelebb, és a fülébe harapdáltam.
- Mindig, még ha meg is kellett miatta szenvednem. Tudtam, hogy úgysem fogsz nekem nemet mondani. Te magad mondtad, hogy soha nem mondasz a nőknek nemet. És nem azért, mert gyenge vagy, hanem túlságosan tiszteled a női nemet.
- Ok, te akartad! - dugtam mélyebbre az ujjamat.
Alexandra elővarázsolta valahonnan a síkosítót, és bíztatóan nyomta a kezembe. Tényleg sokkal jobban ment a dolog a krémezés után, egyre kevesebb ellenállással hatolhattam beljebb, miközben a lelkem is beleremegett a különleges hely érintésébe. A testemben szétáradó adrenalin majdnem arra a sorsra juttatott, amit átéltem már egyszer Mariannal, mikor az ánusa érintésétől elélveztem.

Alexandra a bal lábát felhúzva hagyott még több helyet. Annyira felizgatott, hogy a torkomban dobogott a szívem. Valami mámoros kéjvágy arra kényszerített, hogy a lábai közé feküdjek, és minél hamarabb magamévá tegyem. Nem is voltam szinte magamnál, a lány apró, várakozó légzése is alig jutott már el a fülemhez, amikor hátulról a puncijába hatoltam, és nagyokat löktem. Ez még az első éjszakai kellemes együttléttől is kellemesebb volt, mert máshol, máshogyan értek az ingerek. Legszívesebben állatiasan letéptem volna a feleslegessé vált ruhát. Alexandra felsikoltott, aztán minden lökésnél nagyokat nyögött.
- Hé, az a pinám! - buggyant ki belőle elakadó szavakkal.
- Mindjárt megkapod, csak várj nyugodtan! - addig dugtam a lányt, amíg közel nem kerültem a magömléshez, akkor odanyomtam a makkom a fenekéhez, és aprókat mozogva kerültem egyre beljebb. Simán elnyelt volna a hamvas kis popsija, de az első nyomások miatt a lány hangosan többször is felszisszent, hát nem akartam neki nagyobb fájdalmat. Csak a makkomat dugtam be, és a különlegesen szűk és forró, titokzatosan ingerlő terület, meg a saját, felpiszkált pszichém azon nyomban beindították a  magömlésem.


Megérezte a lüktetést. Jóleső dorombolással jutalmazta az utolsó, erőtlen mozdulatokat, és kedvesen simogatta a combomat amíg mellé nem feküdtem. Felém fordult, és érzéki csókokkal vezette le bennem az amúgy is elpárolgott feszültséget. Jobb keze tolakodóan markolta meg a még mindig majdnem kemény péniszem, és nagyon határozottan ingerelt.
- Mocskos lesz a kezed...
- Nem érdekel, mindjárt megfürdök veled.
- Nem hoztál gumit?
- Nem, direkt nem! - mosolygott a szemembe.
- Tetszik ez az elszántság, egy harcias kis amazon veszett el benned.
- Én viszont csalódott vagyok, hogy nem rendesen csináltad. Sokkal jobb volt, mint képzeltem, meg sokkal rövidebb. Úgy veszem, hogy nem is teljesítetted az ígéreted! - jelentette ki provokatívan, látszólagos haraggal maga után rángatott a mosdóba.


A kicsi fürdőkád langyos vizében Alexandra anyai gondoskodással tisztogatott meg. Nem akarta hagyni, hogy egyedül tegyem, és mi tagadás, tényleg elvarázsolt ezzel a figyelmességgel. Páratlan élményekben részesített néhány perc leforgása alatt, aztán visszacipelt az ágyra és az ölembe furakodva búgta édesen, milyen kellemesen érzi magát velem.
- Elég nagy rendetlenség van nálad. - jegyezte meg körülnézve a lomos és elhanyagolt szobában.
- Ha tudom, hogy jössz, kitakarítottam volna, de a vitánk után annyira levert voltam, azt hittem nem látlak már sosem. - csókoltam hátulról a vékony nyakába.
- Majd én megcsinálom neked! - ajánlotta fel a szolgálatait a világ legnagyobb természetességével.
- Én most valami mást szeretnék tőled! - vezettem rá a vágyaimra a lány figyelmét.
- Gondoltam, már egy ideje érzem, hogy megint feláll. - kuncogott magához szorítva a karom, de nem mozdult, az arcát nem láthattam.
- Nagyon szép vagy! - hízelegtem, mire egy váratlan kérdéssel talált a szívembe.
- Ha már nem akarsz feleségül venni, akarod, hogy a kurvád legyek?
Annyira meghökkentem, hogy végigfutott az arcomon a pír. Viccel próbáltam a zavaromat palástolni.
- Kihagytad a mocskosat..., ja meg a perverzet. - mondtam zavaromban. Alexandra kicsit hallgatott, aztán újra kérdezett.
- Akarod, hogy a mocskos, perverz kurvád legyek?
Erre már válaszolni sem tudtam, kerülőutat kerestem.
- Miből gondolod, hogy nem akarlak már feleségül venni? Én azt teljesen komolyan gondoltam, Azóta meg csak megerősítettél a szándékomban. Ha akarod, még egyszer megkérem a kezed!
Lexi kibontakozott a karjaimból, hogy a szemembe nézhessen.
- Tudhattam volna, hogy nem vicceltél! Én hülye, mindent félreértettem! - a meghatódottságtól fátyolos szemei belemélyedtek az enyéimbe.
- Nem hagytad, hogy a saját tempómban haladva romantikus lánykéréssel rendezzem a dolgokat, de így talán még többet is kaptam belőled, édeset, felejthetetlen és csodálatosat. - utaltam a testi örömökre, aztán magamhoz húztam a lányt egy mindent megpecsételő csókra.
- Legközelebb nem leszek ilyen hülye! - kapaszkodott a nyakamba.
- Ugyan már, csak félreértettük egymást, de legalább megtudtam, hogy mindenre képes vagy, és azt, hogy szeretsz. - szorítottam magamhoz érzelmesen.
- Miből gondolod, hogy szeretlek? - kacérkodott a kérdéssel, és eltávolodva megpróbált a szemembe nézni.
- Pofon egyszerű. Egy nő csak két esetben engedné meg az anális szexet. Vagy pénzért, vagy azért, mert szerelmes. Ebből következik, hogy szeretsz, mert több pénzed van, mint nekem. - vigyorogtam a mosolygó képébe.
- Akkor most teljesíthetnéd a másik ígéreted. Hogy is mondtad anyámnak? Nekem valahogy szépítetted, de már eszembe jutott! Csinálj fel, csinálj fel minden nap. Gyereket akarok tőled, akár veled, akár nélküled. - de legalább őszinte volt. Emlékeztem még, hogy említette, a biológiai órája mennyire ketyeg. És ő volt a kezdeményező is, aki előbb megcsókolt. Már amúgy is kellő izgalomban voltam, hogy magam alá gyűrjem, és a nő, aki tényleg szerelemmel szeretett, a legszebb érzésekkel az arcán fogadott magába. Lábait a derekam köré, karjait a nyakam köré fonta, és felvette a ritmusom. Csodás szeretőnek bizonyult. Nemhiába, mégiscsak Mariann lánya volt, biztosan örökölte a génjeit, és a női ösztönök mámorban röpítettek a gyönyör felé. Még jó, hogy Mariann megtanított néhány apró trükkre, hogy idejekorán ne élvezzek el. Így sokkal jobb volt szeretkezni, szép szavakat suttogni a kedves fülébe, átérezni a kedvesem orgazmusait és gyönyörködni a természet eme nőnemű csodájában. Húztam az időt, amíg csak lehetett. Nem érdekelt az izzadtság, a fülledt test kissé már áporodott szaga, csak az volt fontos, hogy a lány egész lényét szerethessem és csodálhassam. Mariann egyszer azt mondta, hogy a jó szex másnap is szeretkezésre ösztökél, és ez a rövidke mondat maradandóan befészkelte magát a tudatomba.


Alexandra hihetetlenül érzékeny volt. Többször is elérte az orgazmust, de meg sem próbált kibontakozni a karjaimból. Átszellemült képpel az ujjait harapdálva élte át a gyönyör hullámait, aztán kezdődött minden elölről, odaadóan tűrte a kemény lökéseimet, amíg bele nem élveztem. Lehetetlenül síkos lett a hüvelye, szinte alig értek a péniszemen ingerek az utolsó, erőtlen döféseken. De még itt sem feledkeztem meg a Mariann tanításáról, levezetésképpen lecsókoltam a homlokától a melléig az izzadtságcseppeket, csak utána terültem el a lány mellett hanyatt fekve. Alexandra az édes szerintem sokkal fáradtabb volt még tőlem is, de azonnal hozzám fordult, és masszírozni kezdte a lankadó péniszem.
- Kibaszott jól érzem magam! - búgta a nyakamba.
- Megfelelő partnerrel mindenre képes vagyok, de elengedhetnéd a farkamat, úgy is mindjárt lelankad.
- Nem, szó sem lehet róla! Én is tudok ám olyat, amilyet te, ki akarom verni még egyszer! - nevetett csilingelően.
Hagytam, hagy szórakozzon. Becsuktam a szemem, és élveztem a kényeztetést, a fokozatosan visszatérő ingereket. Éreztem, hogy az ajkai pirosra szívják a nyakamat, de most kivételesen még ezt is boldog vigyorral nyugtáztam.
- Ezzel majd dicsekedhetsz! - kuncogott megszemlélve a mesterművét, aztán a farokverésre fokozottan összpontosítva suttogásba kezdett.
- Remeg a térdem mikor meglátlak, és teljesen elgyengülök tőled. Tetszik a hátracsúszott homlokod és a markáns arcod. Majd össze pisilem magam a gyönyörtől, ha arra gondolok, hogy az enyém leszel.
Közben persze a péniszem is megkeményedett a kezében, és a lány enyhe szorítása mellett mozgatni kezdtem a csípőmet.
- Szeretek hozzád bújni, szeretem a bőröd illatát, a szőrszálakat a testeden, és mindent, amit az ég nekem teremtett. - gyorsított a mozdulatain, egyre szaporábban járt a keze a farkamon. Fel is nyögtem hangosan.
- Megszédít a jámbor természeted, lenyűgöz minden bókod és elvarázsol a feltétlen kedvességed. Az a minimum, hogy kis kellemes erotikával kárpótollak. Megható a figyelmességed, a gyengédséged, és a türelmed, amivel elviseled a hülyeségeimet.
Elfáradhatott a keze, mert felült, és a másik kezével is besegített. Így legalább láthattam a szemét is, és kényelmesen megfoghattam a mellét, amitől felnevetett. Annyira tetszett az a játékos könnyedsége. Ettől szerettem bele már az első éjjelen.
- Ez nem egészen olyan, mint amit én csináltam veled! - kötekedtem, hogy még intenzívebb kényeztetésben lehessen részem. Lexi rám kacsintott, és az egyik kezével a heréimet, ágyékomat simogatva folytatta.
- A mocskos kis kurvád leszek! Perverz ötletekkel teli lotyó, akit bármikor bűnbe vihetsz. Egy utolsó redvás, repedtsarkú, akiért fizetned sem kell! És nem szégyellem, hogy így beszélek, melletted nem! Végre élem az életem, és boldog vagyok veled! - lassított. Talán a szavai hatását elemezte, talán csak nyújtani akarta a petting idejét. Kíváncsi szemeit egy pillanatra sem vette le rólam, úgy ment át apró simogatásokba, hogy szinte már bosszantóan gyengéd lett, mikor egyre jobban kívántam a beteljesülést.
- Csináld gyorsabban, kérlek! - mondtam a szemébe, de semmi hatása sem lett. Kis idő után meg is ismételtem.
- Ne kínozz, csak csináld egy kicsit erősebben... - vágtam fancsali képet. Ennek sem volt igazán következménye, hát még a csípőmozgást is abbahagytam, mire a lángvörös arca kicsit komolyabb lett.
- Miért nem kéred, hogy szopjalak le, vagy legalább pusziljam meg? - a kíváncsisága őszinte volt. Még mindig nem értette a lelkem mélyén lévő, nők iránti tiszteletet.
- Mert tudom, hogy nem szereted. Mert hiszem, hogy ha akarod, magadtól is megteszed. Mert azt gondolom, hogy most éppen megint szívatsz, és csak ki akarsz valamit provokálni belőlem. - buggyant ki hirtelen, hogy még végig sem gondoltam a szavaimat rendesen.
- Baszd meg, ennyire átlátszó vagyok? Tényleg arra gondoltam, hogy addig idegesítelek, amíg bele nem hajszollak valami jó kis perverz ígéretbe! - biggyesztette le az ajkát csalódottam.
- Nem volt jó velem a normális szex? - lepődtem meg a lány szavain.
- Jaj dehogynem! Csodás volt, rendkívül élveztem. De most nyitod ki a világot előttem, és a kíváncsiságom határtalan, a vérem pezseg, és az érzékszerveim mind rád vannak gerjedve. Nekem is ígérhetnél valami különlegeset... - lelkendezett a farkammal a kezében.
- Valami mégiscsak van benned Mariannból, ha más nem, legalább a szenvedélyed. Most nem jut semmi jó az eszembe, de ha mégis, te leszel az első, aki megtudod.
Bosszantott a félbehagyott petting, ezért a lány fölé kerekedtem. A hasa félé térdelve a farkamra húztam a kezeit, jelezve a kielégületlenségemet.
- Úgy látom, csak szólnom kell, és mindjárt kapok valami érdekeset. - csettintett a hegyes kis nyelvével, és megpróbált közelebb húzni a fejéhez. Aranyosan követelőző arckifejezése nevetésre ingerelt.
- Nem foglak megszopatni, csak verd ki a melleidre! - nevettem Alexandra savanyúra nyúló arckifejezésén, de legalább elértem, hogy a péniszemet a lány lefeszítette, és felváltva a bimbóihoz érintve serényen dolgozni kezdett.
Szent ég, micsoda gyönyörű mellbimbói voltak a kedvesnek, és milyen beleéléssel fejte ki belőlem a spermacseppeket. Az első lövések felé mentek, a vállgödörben landolva megpihentek, de az utánpótlás már a bimbót terítette be, aztán a másik oldalon is ez következett. Utólag gondolkodtam, hogy a mellei közé kellett volna rakni, és kipróbálni a mellszexet, de már tudtam, hogy nem kell semmitől tartanom, hamarosan eljön annak is az ideje.


A csodás, kicsit mocskos levezető simogatásnak az lett a vége, hogy Lexi öklendezni kezdett. Hamar kiderült, hogy nem bírja a sperma illatát, az okozza nála a hányingert. Az egyik pólómmal törölgettem le a lány testét, aztán eldobtam jó messzire. Nagyon nem akartam még elengedni Alexandrát, nem tudtam betelni a közelségével.


- Most már szent a béke? - bújtam az arcommal a mellei közé, mire gyengéd öleléssel válaszolt.
- Eddig is az volt! Kár, hogy nem érzed, mennyire boldog vagyok! - sóhajtott nagyot.
- Meg éhes! Korog a gyomrod. Menjünk enni valamit, vagy ágyba hozzam?
- Inkább vigyél el anyához. Nagyon szeretne látni téged, és majd nála eszünk valamit. - mondta ellentmondást nem tűrő határozottsággal.
- Kicsit kellemetlen lenne most a szeme elé kerülni, nem gondolod? Azok után, ami történt szégyellném magam előtte. - vallottam ki őszintén a megérzéseimet, de Lexi mit sem törődött vele. Kibújt alólam, és előkotorta a miniruhát, meg a cipőket, majd öltözködni kezdett.
- Jobb lenne, ha felöltöznél, mert itt hagylak, ha nem jössz velem. Tudod, hogy megteszem! - mondta évődve, és egy félredobott farmert felvéve játékosan hozzámvágta, hogy öltözzek.
Értettem a célzást, és örültem, hogy a lány arcán valami megelégedettség sugárzott. Gatyát nem is húztam, csak úgy, natúr bújtam a farmerbe, meg egy pólót vettem a kezembe, hogy az indulóban lévő lányt még idejében követhessem.


Alexandra a bejárati ajtó előtt megállt, és egyenként, a kezével igazította a meztelen lábaira a magassarkú cipőket. Eszméletlenül szexi mozdulatokkal tette ezt nekem háttal, így nem láthatta, csak érezhette, hogy végignézem. Szinte elállt a lélegzetem, hogy a hajlástól a popsi félgömbjei kikerekedtek az alkalmi viseletből, és meztelenül ébresztettek pajzán gondolatokat. Nemhiába viselte Mariann is ezt a ruhát azon a szombaton, a látványa világrengető volt. A lány már nyitotta is a lépcsőházba vezető ajtót, amikor visszanézett, hogy én hol is tartok.
- Olyan jó feneked van, hogy legszívesebben... - elharaptam a mondatot. Alexandra elvigyorodott, és esküdni mertem volna, hogy el is pirult. Már épp utána akartam lépni, amikor megint belépett az ajtón, és bezárta maga mögött, majd a nyakamba ugrott.
- Mit legszívesebben? - rebegtette meg szemérmesen a szempilláit, és nem engedte, hogy másfelé nézzek. Igazat kellett mondanom. Tudtam, hogy ezt várja tőlem, még ha restelltem is bevallani.
- Legszívesebben seggbe basználak még egyszer... - sápadtam el a saját szavaimtól, de a lány ajkai nem hagytak időt az önsanyargatásra, már csókoltak is szenvedélyesen, követelőzően, a kezei meg remegve oldották meg az imént összegombolt nadrágomat, és már nyúltak is a farkamért.
- Hé, hé! Nem gondolod hogy... - kapkodtam levegő után.
- Nem! - vörösödött el még jobban - Nem! Valamiért tudtam, hogy ezt fogod mondani, és akarom! Érted? Akarom! Mondtam, hogy már elképzeltem, és most ha lehet, ne csak olyan tessék- lássék módon csináld, hanem rendesen. Szenvedélyesen, és állatiasan, ha kell. Nem ér két centivel kiszúrni a szemem! - mosolyodta el magát, aztán megint előhalászta a kis tégelyt, majd hátrafordult és szemből, felemelt kezekkel feltapadt az ajtóra. Várt.
Megint tapinthatóvá vált a várakozó test remegése. Megint apró, visszafojtott szuszogás jelezte az izgalom emelkedését, és megint elérte, hogy ne mondjak nemet. Csak ebben a pár másodpercben fogtam fel igazán, hogy nem is miattam teszi, a vére hajtja, mint ahogyan Mariannt is.


A puha, remegő popsi bársonyos bőre izomrándulásokkal reagált az első érintéseimre. Nem kellett sietnem, most már végképp nem. Ez a nő sokkal szenvedélyesebb volt, mint ahogyan képzeltem. És tényleg megértettem, hogy miért mondta nem sokkal korábban, hogy kinyílt előtte a világ. Előttem meg a feneke. Kicsit személytelennek éreztem, így a közeledést, ezért a krémezés alatt óvatosan tudakoltam:
- Nem akarod inkább az ágyban folytatni, kényelmes pozícióban?
- Nem! Azt már csináltam, és sok hely van, amit ki szeretnék próbálni veled! Csak veled! - mondta remegő, de kedves hangon.
- Édes vagy! Én azt hittem, rossz lesz, azért is vonakodtam először. Meg féltem, hogy csak miattam teszed.
- Miattad is, de már az az óvatos próbálkozásod is sokkal jobb volt, mint képzeltem... - lihegte ajtóra szorított arccal, és egyre hevesebben rándult össze, ahogyan az ujjam áttörte a záróizmokat. Kinyomta a fenekét, és apró nyögésekkel megspékelve sürgetően mozogni kezdett. Én persze már nagyon izgultam. Olyan keménynek éreztem a farkam, mint még sohasem, és a vágytól megrészegedve léptem közelebb. Az ánus barna záróizmai pár másodperc után engedtek, és könnyedén beengedtek. A lány mély sóhaja megtetézte az örömömet, és óvatosan, de határozottam toltam a farkam egyre beljebb. Alexandra belekezdett valami érdekes nyüszítésbe, apró sikongatásokkal borzolva fel még jobban az idegeimet. Az ajtó meg hangosan döngött a kemény lökésektől.
Azt akartam, hogy a lánynak is jó legyen, magamhoz öleltem, és elölről a csiklójára tévedt a kezem. Ettől a nő még jobban bevadult, és artikulálatlan hangon kezdett nyögni, sóhajtozni, ami a fülemig jutva beindította az ingereket. Elélveztem. A lány minden spriccelésnél felvisított, annyira feszítette a péniszem, de csak tolta magát egyre közelebb, ahelyett, hogy menekült volna előlem.


Hihetetlen jól sikerült, mint ahogyan az is hihetetlen jó volt, hogy az aktus után hátranyúlva megfogott, és nem engedett kicsusszanni magából. Ott kellett lelankadnom a fenekében. Erőtlenül szuszogtam a vállára hajtott fejemmel, mert megcsókolni ebben a testhelyzetben csak a nyakán lehetett.
- Most már tényleg egy perverz disznó lettem... igazad volt! - suttogtam a lány fölébe.
- Én meg most már egy igazi, mocskos kurva vagyok! Nagyon mocskos... - kuncogott édesen.
- Csak a fél ház hallotta, hogy nő van nálam, és ha tudnák, hogy mit csináltam veled...!
- Engem nem zavar, nem ismernek! - nevezett jóízűen, rám hárítva a felelősséget.
- Most menjünk, fürödjünk meg, aztán elviszel anyához. Rendben? - tekeredett ki, hogy szembeforduljon velem.
- Az előbb azt hittem, nélkülem mész el, olyan sietősre vetted... - vigyorogtam el, és már azon járt az eszem, hogy mindjárt visszapaszírozom az ajtóra egy csók erejéig, mert a cserepes ajkai vágyakozóan lebiggyesztve hívogattak.
- Egy fenét. Nélküled sehova sem megyek, főleg így öltözve nem. Ide is anya hozott el. Nem mernék végigmenni az utcán kilógó seggel. Az csak neked szól, drága, csak neked! - közölte érzelmesen, aztán gyengéden visszacsókolva hagyta, hogy a punciját simogatva nekiszorítsam az ajtónak.


Kicsit rossz érzésekkel léptem be Lexi mögött a rózsadombi kert kapuján. Féltem Mariann megnyilvánulásaitól. Tudtam, hogy szerelmes, hiszen ő maga mondta, és én mégis a lányát választottam. Olyan volt ez, mint egy csapda, de nem volt igazán jó kiút. Bántott, pedig ha jól végiggondoltam, akkor ezt a nő szervezte ilyenné, amivé alakult. És magamban azon morfondíroztam, hogyan fogom meghálálni neki, hogy a lánya karjaiba dobott. Hazudtam volna önmagamnak, ha nem ismerem be, mennyire vonzódtam hozzájuk. Nehéz döntés volt, hogy Alexandrát választottam, de erre szükség volt. Megszerettem a lányt, aki megcsillantott előttem egy csomó csodás dolgot, és nem mellesleg a boldogságomhoz a gyerekvállalás is hozzátartozott, amit Mariann olyan bölcsen eszembe juttatott. Persze ettől függetlenül imádtam őt is, aki a lelki nyomoromból kirángatott.


A lány harmincas kora ellenére egész úton cuki kis gyereklányként bújt belém. Valahol ez a viselkedés visszahozta az én ifjúkoromat is, mert nem lehetett érte nem szeretni. A kezei folyton matattak, dédelgettek, és aranyosan csicsergő csevejjel mesélt nekem magáról kedves kis történeteket. Élveztem, és közben arra gondoltam, milyen béklyó alól szabadulhatott a lelke, hogy ennyire felszabadultan, ennyire fesztelen viselkedik velem. És ez nem változott akkor sem, amikor a kertkapu bezáródott mögöttünk. Az egyetlen szembetűnő jelenség csak abban nyilvánult meg, hogy innentől kezdve elmaradt a ruha szélének lejjebb húzogatása, amitől az feljebb csúszva nagyon kurvásan állt a lányon. De ez már csöppet sem zavarta, miután kettesben maradtunk.


Mariann a kert végében éppen serény kertészkedéssel volt elfoglalva. Lexi meg kézbe véve a cipőit szinte vonszolt felé. A nő háttal lehajolva metszegetett egy rózsabokrot, így nem is vett észre, hogy a füvön alig hallható léptekkel közeledünk. Mit mondjak, bizarr látványt nyújtott a forrónaciból kiinduló formás lábaival, meg a kerekdeden feszülő, csodálatos popóval. Máskor is lát ilyet az ember, de az övé más volt, valamiért nagyon vonzott, pedig már nem is egyszer megérintettem. Nehéz volt nem a tanga kis háromszögére figyelni, és még nehezebb volt arra gondolni, hogy öt kaphattam volna meg aznap délelőtt.

Hiába haladtunk viszonylag nesztelenül, mégiscsak észrevett, és riadtan egyenesedett fel. A virágmintás bikinifelsőjében vérforralóan ringtak a mellei, és a szép arca a meglepődés után egy szemvillanás alatt ment ét széles mosolygásba. Akaratlanul is megnéztem a szép arcvonásokat, a csuriba összefogott vörös hajat, és bármennyire nem állt szándékomban, az jutott eszembe, hogy erről a nőről mondtam le egy fiatalabb kedvéért. Alexandra hiába volt mellettem, hiába voltak ugyanolyan gyönyörű idomai, abban a pillanatban már nem tudtam volna választani közülük. Torkomon is akadt a szó, csak egy gyáva sziára futotta mindössze.
Lexí magánkívüli jókedvében adott puszit az anyja szájára, aztán tolt felé, hogy én is tegyem azt. Kicsit zavart, hogy előtte kell megtennem, mert biztosan nem felejtette el, hogy nem is olyan régen még intim viszony volt Mariann és énközöttem. Persze nem is Mariann lett volna, ha le nem szűri ezt, biztosan az ábrázatomra volt írva. Letudtuk a két puszit, és a nő áradó szeretettel megölelt.
- Ne érezd magad zavarban, én örülök, hogy itt vagy, hogy itt vagytok mind a ketten. - dédelgetett anyai szeretettel.
- Ciki, hogy visszaéltem a szereteteddel, bocsáss meg! - utaltam a szombat reggeli szexre, amit a nő szeretetből adott, még ha elég csúnyán is csikartam ki tőle.
- Nem is éltél vissza vele! Én tartozom köszönettel, hogy annyi mindent rád erőszakoltunk.
- Háááát! Kaptam egy gyönyörű, belevaló csajt helyetted, panaszra nem lehet okom... - váltam el Marianntól, erre Alexandrától azonnal kaptam egy csókot. Feszélyezett, de az anyósjelölt arcáról nem tudtam leolvasni negatív érzéseket. Talán még jobban felderült, mint a csók előtt.


Maratoni beszélgetés következett. Mariann hozott szendvicseket, és a kertben lévő kicsi pavilon árnyékában beszéltük át az elmúlt napok eseményeit. A két nő meglepően őszintén mesélt nekem a régen történtekről, és szemérmetlenül tárgyaltak ki bizonyos, a hármunk között történt intim pillanatokat is. Még szerencse, hogy nem túl nagy részletességgel, mert szégyelltem magam Mariann előtt. Valahogy mégsem esett olyan rosszul. Kicsit égett a pofám, de sokkal több volt ebben a beszélgetésben, mint egy átlagos családon belüli bizalom. Ibolyával ezt el sem tudtam volna annakidején képzelni, éreztem is valami meghatódottságot.


Az este nyolc óra ott ért minket a kertben, és már a szúnyogok is megjelentek, amikor Alexandra pisilés okán magunkra hagyott. Mariann megvárta, még megfelelő távolságba kerül, aztán kedvesen megjegyezte.
- Úgy látom, ti sokkal jobban kedvelitek egymást, mint reméltem.
- Igen. Nem tudom hogyan, de még első este belémszeretett... vagy csak szórakozik velem... Beismerte, hogy színészkedett, de azt hiszem, már nem... - száguldoztak a gondolataim, félmondatokban beszéltem.
- Biztos, hogy nem. Még sosem láttam ilyen boldognak, mint most, és ilyen könnyednek. - fogta meg a kezem, és én zavaromban nem tudtam, mit tegyek. Húzzam el, hogy megértse, köztünk mindennek vége, vagy csak hagyjam, hogy ezt tegye, és keltsek benne hiú reményeket?
- Ezt nem kéne... - fintorogtam, de nem húztam el a kezem. Egyébként is jólesett az érintése, sőt, kifejezetten élveztem.
- Nem foghatom meg a kezed? - hitetlenkedett kérdő mosollyal, én meg már szégyelltem, hogy ilyen hülye helyzetbe kerültem.
- De, megfoghatod, de messzebbre nem mehetek. A lányodnak hűséget ígértem... téged meg túl közel érezlek ahhoz, hogy bármilyen intimitásba belemenjek. Nem tudok közömbösen rád nézni sem. - őszinteséggel akartam pontot tenni a dolog végére. Bíztam a Mariann eszében, de ahelyett, hogy elengedett volna, hozzám bújt, és megölelt.
- Te vagy a legaranyosabb pasi, akit ismerek! - búgta a fülembe, aztán visszaült a helyére, és félelmetes nyugodtsággal szemezni kezdett.


- Ha már így alakult, szeretném megkérni a lányod  kezét... - nyögtem félszegen, mert a nő szemei szinte sütöttek, és forróságot éreztem a közelében.
- Ezt ne tőlem kérd, hanem tőle, nincs szükségetek a beleegyezésemre. Én csak azt szeretném, hogy költözzetek ide, ne legyek annyira egyedül.
Kiéreztem a mondatból, hogy nem teljesen őszinte, már csak azért is, mert abban a pillanatban megjelent Lexi, és ő is a költözéssel kezdte.
- Tényleg! Olyan jó lenne! Na! Légyszi, légyszi, légyszi! - furakodott az ölembe, és olyan pofával kérte, hogy nem tudtam nevetés nélkül megállni.
- Miért érzem, hogy ezt az összebútorozást már jó előre elterveztétek? - csóváltam meg a fejem, mire Alexandra nyomott egy puszit a képemre.
- Mert tényleg jó előre elterveztük. És gondolj bele, milyen jó lesz neked itt két belevaló nővel.. És milyen jó lesz majd a kert a gyerekeinknek! - tette hozzá a nem mindennapi ajánlathoz a megsemmisítő érveket.
Mariannra sandítottam, miközben a "két belevaló nő" fogalmán járt az eszem. Ő csak mosolygott, és várt türelmesen.
- Ok, ok! Legyen! Miről kellene még tudnom, mielőtt alaposan megleptek?
- Szerintem semmiről, de nem kötelező, ha túl korainak érzed. - válaszolta az idősebb nő a maga megfontolt határozottságával, a lányától meg egy nyelves csókot kaptam, aztán ő egy örömkört szaladt a fák körül, az anyja meg megint átölelt, és megpuszilta a nyakam, ahol Alexandra kiszívta.
- Legszívesebben én is szívnék egy ilyet a másik oldalra. - suttogta, aztán eltávolodott, és izzó szemekkel nézve nem is palástolta az irántam táplált érzéseit. Már ebben a pillanatban megbántam, hogy beleegyeztem a költözésbe. Féltem az örökös kísértéstől, de úgy gondoltam, hogy egy idő után, ha nem reagálok, Mariann lecsillapodik majd.


Kétkedő bizonytalanságban vittem Alexandrát a saját lakásába még aznap. A lány határtalan öröme viszont kárpótolt minden negatív ellenérvet, és hamar feledtette a kifogásokat. A lakás panel létére nagyon szépen berendezett otthonnak bizonyult, nagyságrendekkel kellemesebbnek, mint az én elhanyagolt, igénytelen sasfészkem.

Az első félórában élvezettel ismertem meg újra a női test rejtelmeit, mert abban nem volt hiba, ahogyan kihasználta a teste adottságait és a lila miniruha, meg a szexi tűsarkú adta előnyöket. Nem volt szokványos szex, de különleges sem, mégis nagyon bensőséges, és szinte éreztem a lány lelkét együtt élni az enyémmel. És csak ezután következett a viszony igazi, ismerkedős része. Reggelig beszélgettünk családról, munkáról, kapcsolatokról és nem utolsó sorban az egymásnak adott maradandó pillanatokról. Itt szembesültem egy elejtett szavából, hogy mégsem volt olyan csodálatos a délutáni análszex. A lánynak fájdalmakat okozott, én barom meg nem vettem észre. Mondjuk azt ő is elismerte, hogy kicsit rá is játszott, de arról is biztosított, hogy nem volt borzasztó, csak enyhe volt a fájdalom. Viszont azt nagyon belém akarta táplálni, hogy a dolog lelki része még a testitől is sokkal fontosabb volt, és ezért maximálisan megérte küzdeni érte.
Meg is akartam ígérni, hogy soha többé nem fordul elő, vagy ha mégis, akkor csak különleges esetekben. Alexandra viszont minden egyes alkalommal vigyorogva a fejemhez vágta, hogy bármikor hozzáérek, az különleges alkalom. Végül annyiban maradtunk, hogy ha mégis sor kerülne a dologra, akkor sokkal nagyobb körültekintéssel és egymásra figyeléssel alkalmazzuk.


Reggel Lexit várta a munkahely. Pedagógus volt a lelkem, mint Mariann, csak a nővel ellentétben ő gyakorolta is a szakmáját az iskolában. Még ezt is milyen boldogan tudta előadni éjszaka, hogy gyerekekkel foglalkozni néha mekkora csoda. Ebből levontam a következtetést, hogy közöttük érezte jól magát eddig is, nem a felnőttek világában. A szexi miniruhát visszafogott, de nagyon elegáns, tanítónőhöz illő viselet váltotta. Nem bántam, a lány így is elragadó volt, tetszett a ruhatára, amit előttem öltözködve bűbájosan mutogatott. Nem volt köztük hivalkodó darab, mégis nagyon nőies volt, és a hosszú szoknya ellenére izgató. A vékonypántos saruból kivillanó bokáit, meg a tömzsi lábujjakat zabálni tudtam volna.

Valamelyest objektívebb képet kaptam a lány életéről. A lakás hangulata, a berendezések stílusa, a személyes holmik mind- mind apránként formálták a róla alkotott képet, ami percről percre egyre kedvesebb lett. Mégis a világon a legjobban annak örültem, hogy sikerült Alexandrát boldoggá tennem, és ehhez elegendő volt a puszta jelenlétem, persze kellettek az apró bókok és figyelmességek is. Éreztette is gazdagon, hogy sokat jelentek neki, kiültek az arcára az érzései és olyan örömmel tudott az arcomon cirógatni, hogy már ezzel is elvarázsolt.


A költözésről nem beszéltünk sokat, de a lány annyit megígért, hogy délután visszamegyünk a rózsadombra és tisztázzuk a részleteket. A megállapodás hamar meg is született Mariann közreműködésével. Az emlékezetes tükrös szoba lett az övé, a mellette lévő pedig kisebb- nagyobb átalakításokkal a miénk. Első gondolatként szöget ütött a fejembe, vajon mért kell ilyen közel lennünk Mariannhoz, de a ház elrendezése is ezt az elosztást ígérte a legmegfelelőbbnek. Kicsit tartottam a nő magakellető viselkedésétől, de teljesen normális maradt, elmaradtak az érzelmi kitörések, nem voltak kompromittáló megjegyzések, és nem üldözött a szerelmével sem. Bevallom, egy kicsit rosszul is esett, hogy semmiféle jelét sem éreztem az előző napi szerelmének.


Az összeköltözésünk hete szinte teljesen zökkenőmentesen alakult. Mariann a rengeteg szabadidejét ránk áldozva intézte a teendőket, és a bútorok cseréje mellett volt gondja az apró részletekre. Tényleg olyan lett, mint a világ legkedvesebb anyósa. Nem viselt kihívó öltözéket, nem piszkált, nem kötekedett. Kenyérre lehetett volna kenni, annyira kedves és engedékeny lett. És nem is mutatott rosszkedvet. Gyakran figyeltem, hogy tényleg örül az ottlétünknek. Alexandra is mondta, hogy ilyen jó még sosem volt a kettőjük közötti viszony, és az anyja boldog, hogy a közelében vagyunk. Én magam először kerültem a Mariannal való négyszemközti együttlétet, de nem is adott rá okot, hogy akárcsak egyetlen szóval is kellemetlen helyzetbe hozzon az előzmények felemlegetésével. Barátságosan, anyaian kezelt.


Az elkövetkezendő hat hétben idilli otthonná alakult a rózsadombi épület. Szavam sem lehetett. Alexandra töltötte a nyári szabadságát, én is felhasználtam az enyéimet, Mariann meg amúgy is csak ritkán járt az üzleteibe. Kicsit furcsa és szokatlan volt, hogy a nő folyamatosan körülöttünk legyeskedett. Napozott, olvasott vagy agyagozott, de mindig ott volt a közelben. Alexandra persze nem bánta, és még a welness hétvégére is magunkkal cipeltette, ami picit ki is verte nálam a biztosítékot, de utólag azt kellett mondanom, hogy egyáltalán nem esett rosszul. Csak annyi hátrányt szenvedtem, hogy az intimitásokat a menyasszonyommal az éjszakai órára kellett halasztanom.


Apropó, intimitás. Alexandra kezdeti szexéhsége egy picit talán alábbhagyott, de még így is meg lehettem vele elégedve. Soha nem mondott nemet, kereste a lehetőségeket ha nappal támadt kedvem, és egyre érzelmesebb, meg egyre hangosabb lett. Néha azt gondoltam, hogy a szomszéd szobába üzen a visongós kielégülésével, de ezt magam sem gondoltam komolyan. Mindenesetre csodás partnernek bizonyult, és nem győztem eleget dicsérni, milyen kedves és aranyos. Néhány dologról le kellett mondanom. Az anális együttlétet nem akartam erőltetni, az orális meg csak a részemről valósult meg. Kitűnő alkalom volt az előjátékhoz. Sokáig azt gondoltam, hogy azért, mert Lexi undorodik az örökítőanyagom átható illatától, de később kiderült, hogy nem is erről van szó. A beszélgetéseink szerint a lánynak nem volt ellenére, de azt várta, hogy kérjem meg. Én meg már csak azért sem. Ellenkezett az elveimmel. Valahol tudtam, hogy előbb- utóbb meg fogja tenni, csak idő kérdése, hogy a játékos évődése mögötti kíváncsiságát kielégíthesse. Mindketten ragaszkodtunk a saját elképzelésünkhöz, ami csupán erotikus beszélgetéseket eredményezett, csak szopást nem. Azért a lány kárpótolt helyette mással, egy rossz szavam sem lehetett.


Július közepén szűk családi körben meg is tartottuk az eljegyzést mindegyikünk legnagyobb megelégedésére. Anya és lánya lehengerlően csinos volt, talán Mariann még Alexandránál is csinosabb. Sokszor figyeltem a nőt, aki végtelen nyugalommal viselt mindent, de sokszor az volt az érzésem, hogy feszülten figyel. Mióta együtt voltunk a lányával, nem járt el a klubba. Viccelődtünk is vele, hogy nincs, ahol a stresszt levezesse, de olyankor csak kacsintott egyet, és teljes lelki nyugalommal közölte, hogy van vibrátora, amivel elejét vette a további kötekedésnek.


Az eljegyzés utáni héten Alexandrának el kellett utaznia. Nyári tábort vállalt, és már nem tudta lemondani, de érzésem szerint nem is akarta. És akkor kezdődött megint valami gyanús susmus anya és lánya között. Bosszankodva feküdtem az ágyamban késő estig, mert Alexandra Mariannál volt, én meg nem akartam megzavarni őket. Érződött a levegőben, hogy valami fontos dologról lehet szó, bár korábban sosem titkolóztak, mégis ezt a szabadságot meg kellett adnom a menyasszonyomnak. Aztán a kupaktanács végeztével a lány végre megérkezett, és kapásból olyat tett, amit addig sosem. Adott egy röpke puszit a farkamra, aztán csókolgatni kezdett. Nem tudtam mire vélni ezt az engesztelő szexet, mert semmit sem követett el ellenem, hacsak azt nem, hogy elmegy egy hétre.
Szex után, amikor bánatosan közöltem, milyen rossz lesz egy hétig nélküle, vigyorogva válaszolta, hogy addig ott lesz nekem az anyja, vigyázzak rá, és foglalkozzak vele. Kapásból választ is kaptam egy kérdésemre, mert megígértette velem, hogy hétfőn vásárolni kísérem Mariannt.


Vasárnap délután Alexandra elutazott, én meg az üres lakásban megéreztem a lehangoló magányosságot. Szinte szörnyű volt. Mariann sem volt otthon, így kicsit belémhasított, milyen lehetett a nőnek ebben a nagy házban egyedül annyi éven át. Ettől az elszigeteltségtől még az én lakótelepi lakásom is kellemesebb környezet volt. Korán is aludtam el, nem bírtam kivárni, hogy a nő hazaérkezzen.


És hétfő délelőtt megérintett valaminek a szele. A lépcsőn lefelé lépkedve édes parfümillat terjengett, amit csakis Mariann hagyhatott maga után a levegőben. Már ez is felkeltette az érdeklődésem, és majd hanyatt estem, amikor a nőt megláttam a műbőr kanapén magazint olvasgatva szexin keresztbefont lábakkal egyenesen, feszes háttal ülve. Egészen más volt, mint az utóbbi pár hétben. Kihívó öltözéke egyetlen rövidúju, örökké divatos, galléros farmarruhából állt, de még az is úgy, hogy a dekoltázsba mélyen be lehessen látni. A fehér melltartóból az összepréselt cicik mesébe illően domborodtak ki, a ruha rövidsége miatt pedig a nő lábait keresztbe kellett tenni, hogy ne villanjon ki a valószínűleg nagyon szexi kis bugyi. A gyönyörű combok formásan préselődtek egymásra, és a nő lábfején eszményien ringatózott egy világoskék, divatos szandál nem túl magas, de nőies sarkakkal. Mindig is csodáltam a szép bokákat, hát most megkaptam.
De még ez sem volt elég. A nőtől szokatlanul, hosszú, színes műkörmök meredeztek az újság szélein, ez mégsem rendített meg annyira, mint a fizimiskája. Már tudtam, hol járt éjszaka.
Szerényen útba ejtett egy fodrászt, egy sminkest, egy manikűröst, meg még ki tudja kiket, és a hatás nem is maradt el. Leizzadtam ott, helyben. Mondanom sem kell, hogy nagyon tetszett. Fellángolt valami szenvedély bennem, ugyanakkor tartottam is magam eltökéltem az Alexandrához való hűséghez, és csak gondolatban játszottam végig a lehetőségeket, amelyek az orrom előtt hevertek, és akármennyire nem akartam, előretolakodtak a képzeletembe.


Kiszőkítette a haját, és rövidebbre is vágatta. Furcsán féloldalra fésülve, fiatalosan igazította oldalra az ujjaival. A feje tetején egy napszemüveg is szinte ékszerként díszelgett, a házban amúgy sem lehetett más rendeltetése. Vékonyodtak a szemöldökök, és a szemek ízlésesen ki voltak festve. Az ajkaira most élénkpiros rúzs került, ami kiemelte a szőkeségét, és csak még nőiesebben virított előttem, mint egy csodálatos virágköltemény. És ragyogott. A szemei élénkek és bíztatóak voltak, a mosolya meg szívszédítő.

- Szia! - üdvözölt a buja ajkaival, nekem meg tátva maradhatott a szám.
- Ó! Milyen alkalomból öltöztél ki ennyire? - mosolyogtam az elbűvölő nőre.
- Csak vásárolni megyünk, itt az ideje, be kell vetnem nálad a nehéztüzérséget! - mondta sejtelmesen, aztán kacsintott egyet.
- Tudod, hogy nem lehet, szeretem a lányodat..., és hűséges leszek! - reagáltam dacosan, de le sem tudtam venni róla a szemem. Gyönyörű volt, és folyamatosan pezsdítették a vérem a vizuális ingerek.
- Azért csak el tudsz kísérni? Vagy nem? - vigyorgott sokat sejtetően, és úgy állt fel, hogy a fehér bugyi is csábítóan megvillant előttem.


- Szeretnék venni neked valamit... - közölte a plázában mellettem tipegve a tűsarkújában, én meg nem győztem eleget legeltetni a szememet a csodálatos lábain. Nem mai csirke volt, az idők folyamán akadt lehetősége megtapasztalni a férfiak megszerzésének fortélyait, és most élt vele. Minden alkalmat kihasznált, hogy közelebb kerüljön hozzám testileg-  lelkileg. Már az autóban megkezdte. Agyon dicsért, milyen aranyos, meg kedves vagyok, mennyire türelmes. Kérés nélkül is arról beszélt nekem, milyen érzéseket váltottam ki belőle, és nem lehetett leállítani. Ha valamiért rászóltam, hogy nem szeretnék róla beszélni, akkor a csodálatos beszédkészségével azonnal más témára váltott, majd ügyesen csűrve- csavarva a szavakat, mindig visszatalált az eredeti témához. Egy idő után ezen csak mosolyogtam. Legbelül persze jól is esett, és a hízelgése megenyhített.

A parkolóban még messzebbre ment, minden előzetes megbeszélés, vagy megegyezés nélkül egyszerűen megfogta a kezem, és úgy sétáltunk be a plázába, mint egy összetartozó szerelmespár. Kicsit zavart. Nem az érettsége, hanem a hátunk mögött megjegyzéseket tevő emberek, merthogy Mariann olyan klassz nő volt, akiért első látásra megvesznek a férfiak, a legmegvetőbb pillantásokat mégis a nők tették feléje. Ő persze mit sem törődött mindezzel, csak nekem tette a szépet.


Végigcipelt egy rakás butikon, hogy válasszak valami nekem tetszőt, vagy amit csak szeretnék, de az én eszem egészen máshol járt, nem a vásárlás kötötte le. Mariann hiába ajánlgatta a cipőket, nadrágokat, ingeket, azokra ügyet sem vetettem, viszont az egyik cipőbolt kirakatában megláttam egy gyönyörű szandált.
- Az pont jó lenne neked! - mutattam az aranyszínű tűsarkúra, és a derekát átölelve magamhoz húztam. Eltökéltem, hogy ettől azért mégsem megyek messzebbre.
- És ebben mi lenne a jó neked, drága? Ebben szeretkezzek majd veled? - kérdezte viccesen, de egy pillanatra sem hittem, hogy a nevetése mögött nem gondolja a lehetőséget komolyan.
- Nem, csak elképzeltem a lábadon, és ez tetszene... - húzgáltam a vállamat szabódva, kerülve a szexuális tartalmú beszélgetést.
- Akkor megveszem! Nem túl nagy ajándék, de ha ezzel örömet szerzek neked... Meg magamnak is, tényleg jó az ízlésed.


A derekamba kapaszkodó keze megfontoltan csúszott le a fenekemre. Mindig azt hittem, hogy ez csak fordított esetben működik, mert sosem láttam, hogy egy nő simogatta volna a pasija fenekét, de ez megtörtént, én meg tiltakozni sem mertem. Viszont ez a kicsi trükk is megremegtetett.
A cipőbolt ülőalkalmatosságán a nő a térdére emelt bokával próbálta fel a cipőket. Szándékosan intézte, hogy minden lábemelésnél jól láthassam a csipkebugyi mintáját, csak akkor fogta vissza magát, ha valaki más is a közelben tartózkodott. A műsor egyértelműen nekem szólt. Nem mertem szóvá tenni, hogy hagyjon fel vele, mert mi tagadás, egyre jobban tetszett az incselkedése. Na és? Játékot játszott velem, és én belementem, csak a határokra kellett ügyelnem. Gondoltam arra is, hogy hamis reményeket keltek, de többször is közöltem vele, nem mehetek messzebbre. Ettől függetlenül továbbra is játszotta a kisded játékait.


Egy újabb üzlet következett. Fehérneműbolt, mi is lehetett volna más. Sorra nézte végig a badykat, majd a melltartó- bugyi szetteket. Minden egyes darabnál rám nézett, próbálta kiolvasni a szememből az érzéseket, aztán a huszadik után a maga bájos módján megkérdezte:
- Melyiket tépnéd le rólam legszívesebben?
- Mindegyiket, és egyiket sem! Kár volna tönkretenni, olyan szépek. meg tudnálak normálisan is szabadítani tőle, de tudod, hogy nem tehetem... vigyorogtam fülig vörösödve.
- Már miért ne tehetnéd? Veszek újakat, ha letéped. - nem tágított a témától, tovább erőltette.
- Alexandra miatt... - sápadtam el.
- Ezt ő mondta neked, hogy nem tépheted le a bugyimat? - vigyorgott visszafojtott nevetéssel, és a húszból megvett legalább tizenkilencet, otthagyva engem a kétségeimmel.


Meghívott ebédre. Eleinte nagy magabiztossággal és üdítő jókedvvel bíztatott, hogy ebéd után feküdjek le vele, de egy idő után elpárolgott minden reménye. Hiába emlegette a korábbi, emlékezetes együttlétünket, hiába ostromolt pajzán ötletekkel. A hajthatatlanságom miatt egyre kedvetlenebb lett, kicsit talán az orrát is felhúzta, ami nekem is rosszulesett.


A rózsadombi házban bevetette a szerelmes nő minden rafinériáját, bújt hozzám, dédelgetett, erotikus üzeneteket suttogott a fülembe, de akkor sem engedtem. Nem értettem, hogy hogyan teheti ezt, hogyan képes visszacsábítani a lányától, csak merengtem. Talán azt gondolja, Alexandra nem tudná meg? Meglehet. Hiába utaltam a lányára, a nőt ez egyáltalán nem érdekelte, viszont az én testem igen.


Délután öttől este kilencig végre csend lett. Mariann felhagyott a próbálkozásokkal, és egy könyvben keresett menedéket. Szerintem ő sem olvasott, mint ahogyan a kezemben szorongatott albummal én sem. Ő füstölgött a fafejűségem miatt, én meg rühelltem a csendet. Bár lettem volna hozzá kedvesebb, de a lelkiismeretem miatt nem lehetett.
Odakinn sötétedni kezdett, és a hatalmas nappaliban is kezdődött a szürkület. A nő látványosan állt elém, hogy tegyen egy végső kísérletet. Megvárta, míg rá emelem a szemeimet, aztán édesen, sóvárgóan mosolyogva billegtetni kezdte a fenekét, és lassan, jól láthatóan letolta magáról a bugyit.
Nem mozdultam, le voltam dermedve. Pont eléggé elképedtem, hogy meg is ijedjek, mi következhet még ezután, meddig merészkedik még el.
Már csak egy sajnálkozó mosolyra futotta, aztán a bugyival durva, önsanyargató módon letörülte a rúzst az ajkáról, majd a kis fehérneműt az arcomhoz vágta.
- Tudod, hol találsz meg! - figyelmeztetett, és felviharzott az emeletre.


Ritka szarul éreztem magam majdnem egy héten keresztül. Mariannal kerültük egymást, vagyis csak én kerültem a találkozást, mert tartottam tőle. Ő látszólag kiegyensúlyozott maradt, aztán harmadnap azt vettem észre, hogy megint keresi a társaságomat. Köszönésen kívül nem nagyon beszélgettünk, de ott akart lenni mellettem, csendben, békességben, és óráról órára egyre közelebb merészkedett. Pénteken már annyira futotta, hogy bejött a szobámba, és ahogy az ágyon ültem, ő szembeült velem a hátát a falnak támasztva. Tudom, hogy mondanom kellett volna valamit, de egyszerűen nem akartam. Ő sem kezdeményezett többet, csak a szürke kis verébbé visszavedlett ruhában felnézett, és a harmadik ilyen pillantás után végre elmosolyodott. Megkönnyebbültem. Aznap este azonban nem tágított.
Én már megfürödtem, aztán nem bírtam kivárni, hogy távozzon, szólni meg végképp nem akartam, hát egy szál gatyában lefeküdtem és aludni próbáltam. Mariann felmászott az ágyra, elfoglalta az Alexandra helyét és a kezemet a meleg kacsóiba fogva nesztelenül, szerelmes pillantásokkal bűvölt hosszú órákon keresztül.


Reggel én ébredtem korábban. Az emlékezetes előző éjszaka azonnal eszembe jutott, és a nő felé fordulva felkönyököltem, hogy az arcát láthassam. Elragadó volt. A buja ajkai enyhén megnyíltak, kilátszottak az elülső, széles metszőfogai, mégis gyönyörű, mókusarca volt. Boldogan nyomtam volna rá millió csókot, de inkább leléptem, a kísértés túl nagynak bizonyult. Fájt, hogy a nő lelkében érzelmi problémákat okozok.



Este végre megérkezett a drága Alexandra. Mekkora megkönnyebbülésnek éreztem, hogy átölelhetem, és az őrá irányuló figyelmem miatt a Mariann körülötti gondolataim háttérbe szorultak. A lány élménybeszámolót tartott, aztán az anyjával kettesben megint félrevonultak. Azzal nyugtattam magam, hogy Mariann diszkréten kezeli majd a héten történteket, de azért az egész miatt félelmeim is akadtak. Nem voltam elég határozott, és a reményt csillogtattam az anyja előtt, talán ezért próbálkozott egyre kihívóbban. Abba is belegondoltam, hogy a nő már hetedik hete nem szexelt senkivel, és az ő esetében ez kivételes lehetett. 


Fürdés után kínosan ültem egy szál törölközőbe csavarva az ágyunk szélén, mint előző nap. Csak most a kételyeim miatt voltam magam alatt. Mi van, ha Mariann a csalódottság okán bántani akar, vagy befeketít a menyasszonyom előtt? Mi van, ha botrányt rendez, és el kell költöznünk? És még ezer ilyen kérdés merült fel bennem, ami egyre mélyebb kilátástalanságba sodort. Vajon Lexi melyikünket választja?


És megint történt egy csoda. Hangos cipősarkak kopogására lettem figyelmes, amik egyértelműen felém közeledtek. Megéreztem, hogy Mariann lesz, aki meg is jelent kopogtatás nélkül a szobában a plázában vásárolt cipőben, meg ugyanabban a szexi farmerruhában, mint néhány nappal korábban. Hogy másmilyenre volt kifestve, az cseppet sem vont le a nő szépségéből, és a dög megint valami sötét rúzzsal próbált elkápráztatni. A láttán el is akadt a szavam, csak bambán bámultam, amíg velem szemben, megint a falnak dőlve, a cipősarkak miatt érzékien félrefordított lábakkal foglalt helyet. És megint valami titokzatos mosolyt véltem felfedezni a szemében.
- Hát te? Alexandra hol van? És miért öltöztél ki ennyire?
- Lexi valami fontos bejelentést akar tenni. Arra kért, öltözzek ünnepélyesen, és veled együtt várjuk meg, amíg egy gyors, forró fürdőt vesz.
Sanda gyanúm támadt, nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy a nő megint sántikál valamiben.
- Mondtál neki a héten történtekről valamit? - kérdeztem óvatosan, mire felnevetett.
- Mindent... vagy semmit... - játszott az idegeimmel, és egyfolytában vigyorgott sejtelmesen.
- Sajnálom, ha megbántottalak valamivel, de köt az ígéretem. - hadartam idegesen.
- Nem bántottál meg! Sőt, egyre jobban szeretlek és tisztellek. Kicsit félreismertelek, de majd alakulsz még, megígérem! - közölte ellentmondást nem tűrően, én meg már semmit sem értettem.
- Miért csinálod ezt? Ez nem jó egyikünknek sem! - fakadtam ki mérgesen.
- Mert kellesz nekem, ha nem vetted volna észre, és előbb vagy utóbb meg is szerezlek! - billentette félre a fejét és az elszántsága egy pillanatra meg is ijesztett, de nem volt időm megrágni a dolgokat, betoppant Alexandra.


Rövid, fehér köntösben, mezítlábasan ugrott mögém az ágyra. Szemmel láthatóan boldog volt, az öröm jeleit sugározta. Én még el sem tudtam igazán szakadni Mariann rabul ejtő szemeitől, az imént hallottakon morfondíroztam. A lánya mit sem törődve a kettőnk közötti feszültséggel mögöttem foglalt helyet, aztán hogy meglegyen a közelségünk, hátulról átölelt, meztelen lábait a derekam körül elém helyezte és hozzám simult. Gyönyörű lábfeje a rózsaszín körmökkel arra ösztökélt, hogy megsimogassam őket. A lány gondolt egyet, szétnyitotta a köntösét, és a hűvös, nedves melleit a csupasz hátamnak préselve incselkedni kezdett.
- Már tudom, hogy te vagy a világ leghűségesebb és a legcsacsibb pasija! - örömködött halkan a fülembe, de Mariann is hallhatta.
- Tessék? - kérdeztem vissza értetlenül.
- Mióta nem vagyok itthon, megint egy gyámoltalan kis nyuszivá szerényedtél, de azért imádlak. - suttogta a fülembe, a kezei meg szép lassan a mellkasomról csúsztak egyre lejjebb erotikus érintésekkel. Megnyugtató volt a közeledése, tudtam, hogy nincs benne semmilyen harag, és csak a pozitívumokat emlegette. Tehát Mariann jó színben tüntetett fel. Ugyanakkor a hátamnak nyomódó mellbimbók és a hasamra érkező kezek kezdtek nagyon is felizgatni, ráadásul ott ült előttem két méterre Mariann, és nem lehetett nem észrevenni, hogy egyfolytában a testemet figyeli. Csak idő kérdése volt, hogy a törölközőm elkezdjen dudorodni.


Alexandra kiélvezte a helyzet adta lehetőséget, és szavakkal is hergelni kezdett.
- A te kis mocskos kurvád most boldogan leszopna, ha szépen megkérnél rá. - mondta nagyon bizalmasan, alig hallhatóan, amitől megborsódzott a hátam. Szavakra nem, csak egy fejrázásra futotta, mire a lány elengedett egy édes kis kacajt, és Mariann is az kezébe temetve az arcát kinevetett, pedig az ajánlatot nem is hallhatta.


Megvolt a hatásszünet. Miután mindenki komolyabbra váltott, én meg már azon gondolkodtam, hogy elszaladok, Lexi hangosan, jól érthetően folytatta.
- Azért vagyunk most itt, mert egy nagyszerű hírem van, és mindkettőtöket ünnepelni hívtalak. Babát várok, ha minden igaz! - közölte boldogan, és édesen csimpaszkodott a nyakamba. Mit mondhatnék? Amilyen megilletődött voltam, olyan boldogan szorítottam magamhoz, és olyan érzelmesen is csókoltam szájon, hogy szentimentálisabban nem is lehetett volna. Egyszeriben megfeledkeztem Mariann ármánykodásától, leráztam magamról a problémákat és tényleg felszabadultam, gondtalanul vártam a további információkat. Mariann is odajött, örömkönnyeket hullajtva osztogatta mindkettőnknek a puszikat, aztán elsietett, és alkoholos üvegekkel meg poharakkal tért vissza.
Bennem eloszlott az aznapi megrázkódtatás minden félelme, és a pia hatására még felszabadultabb, még merészebb lettem.


Az elejére emlékszem. A két nő sűrűn töltögette belém a bódító nedűt, élvezték az alkoholgőzös, kicsit kötekedős jókedvem, és egymást túllicitálva erőltették belém az újabb és újabb löketeket. Alexandra megkért, hogy az elkövetkezendő héten orvoshoz kísérjem, Mariann meg ölelgetett serényen, és egyfolytában azon nevettek, hogyan igyekszem magamon tartani a minduntalan kioldódó törölközőt. Hogy mikor és hogyan kerültem ágyba, arra másnap nem is emlékeztem. Mikor reggel vélhetően a Mariann csipkés tangájában magamhoz tértem, a lányok már rég túl voltak a reggelin, az udvaron napfürdőztek bikiniben.


Az arcukon megjelenő vigyor és a visszafojtott nevetés az előző nap csúfos végét jelentette. Jól leitattak, aztán kinevettek. Meg is érdemeltem, csak azért fájt a fejem, hogy az előző éjszakából semmire sem emlékeztem. Még az sem bántott annyira, hogy milyen szánalmasan nézhettem ki a tangában. Kicsit buzisan, mint egy perverz kis köcsög, meg persze a kicsi fehérneműből kilógó farkam is elég nevetségesen festhetett.
Persze már rendesen felöltözve mentem ki a házból, de a csajok azért jól mulattak a hülyeségemen. Mariann volt a diszkrétebb. Igyekezett nem mutatni a rátörő röhögőgörcsöt, de rendesen viselkedett Alexandrával ellentétben, aki harsányan kacagott még akkor is, amikor kényszerűen nevetve odahajoltam, hogy csókkal köszöntsem. Az ajkai viszont hihetetlenül kedvesen viszonozták az érintést, és az ujjai az arcomat érintve biztosítottak a szeretetükről. Mariannal nem tudtam, hogy viselkedjek, mi történhetett közöttünk előző éjjel, úgyhogy ő csak egy bárgyú mosolyt kapott puszik helyett. Látszólag ennyivel is beérte. Az egésznek a legfontosabb pozitívuma mégis az volt, hogy egyikük sem neheztelt, tehát mégsem követtem el nagy hülyeséget.


Lexi magával cipelt a házba, leültetett, és másnaposság ellen tejjel, meg finom reggelivel kedveskedett. Leült velem szemben, és szerelmes képpel figyelte, hogy enni kezdek.
- Nem csináltam tegnap este valami hülyeséget? Semmire sem emlékszek... - kérdeztem óvatosan, mire megint felnevetett.
- Jaj de édes vagy! Nem is tudsz olyat tenni, amivel bántasz. Ahhoz túl jó ember vagy. - mondta mosolyogva, és az asztalra könyökölve még közelebb hajolt, hogy a szemeit jobban láthassam.
- Mégis, mi volt, és hogy került rám a tanga.
- Ne parázz, nem volt semmi különös. Csak őszintén bevallottál dolgokat, aztán elkérted a anya bugyiját, mert folyamatosan elhagytad magadról a törölközőt.
- És oda is adta... abban ébredtem, bevágott a seggembe, meg el sem fértem benne. - gondolkodtam hangosan.
- Tök muris volt, ahogy próbáltad eltakarni vele az eltakarhatatlant, mi jól mulattunk, elhiheted! - kacagott fel ismét, kicsit sejtelmesen, de cseppet sem gúnyosan.
- És te ennek örültél? - kértem számon, hogy egy kicsit megaláztak.
- Hármasban voltunk, és élveztük a társaságodat. Mi ebben a rossz? - kérdezett vissza pimasz tekintettel, kicsit megemelt hanggal.
- Ok, ok! Akkor azt áruld el, hogy nem zavart a meztelenségem az anyád előtt?
- Miért zavart volna? Ő látott hamarabb meztelenül... - villantotta ki a harminckét csillogóan fehér fogát.
- Jó érv. Na és miket árultam el, amit eddig nem tudtatok? - vágtam fancsali képet, és nagyot nyeltem a hideg tejespohárból.
- Háááát... Meséltél arról, hogy milyen sokat maszturbáltál a volt feleséged mellett. Kicsit még meg is sajnáltalak, ahogy elképzeltem a kielégületlenségedet. Aztán megbeszéltük, milyen nő az eseted. Már tudom, hogy... hogy is fejezted ki magad? A fekete haj a gyengéd, a vékony csajokat szereted, meg a nyalás a kedvenced. Azt mondtad azért, mert abban nem vallhatsz kudarcot, mint a szexben. Pedig még egyszer sem volt rá alkalom, legalábbis velem nem. - küldött felém egy bíztató mosolyt.
- Jézusom, van még más is, amit bevallottam? - kicsit meg is ijedtem, hogy a legféltettebb titkaimat adtam ki a lányok előtt, kezdve azzal, hogy egyikük sem volt fekete.
- Más? - vont vállat - beszélgettünk sok mindenről. Például a babánkról. Hihetetlen örömmel kezelted a hírt, és ez nagyon boldoggá tett.
- Igen, örültem a hírnek, de miért volt jó, hogy leitattatok?
- Ez nem volt betervezve, elhiheted, de valahogy olyan könnyen jött. Annyit beszéltél, mint még sohasem. Mindenről volt véleményed, és a legőszintébben pasit ismertük meg benned. Te még attól is sokkal aranyosabb vagy, mint amennyire már ismertelek. - a szeretete megerősítéseként felállt és az ölembe helyezkedett, úgysem ettem semmit, csak a tejet vedeltem.
- Csináltam vagy mondtam kompromittáló dolgokat? - öleltem magamhoz, és a vállához nyomtam az arcomat. Megint nevetni kezdett.
- Már tudom, hogy pornót nem nagyon nézel, mert unod a hosszú, unalmas, egyhangú dugásokat, meg az arctalan dolgokat. Elárultad azt is, hogy mi a kedvenced!
- Komolyan? - sápadtam el.
- Nincs abban semmi elítélendő, ha azt szereted nézni, hogy szopás után a lányok gecis szájjal csókolóznak. - mondta a fülembe suttogva. Már maga a szóhasználat is elég érdekes volt, mert a sperma ezen becézése még sohasem hagyta el a száját az ismeretségünk alatt.
- És nem ítélsz el?
- Buta vagy, nekem is vannak vágyaim, mint ahogy anyának, vagy a világon bárki másnak. Ez tök természetes.
- Meg tök undorító... - egészítettem ki a hallottakat.
- Ne képzeld! Szerintem érdekes lehet... majd egy ilyen filmet megnézek veled. - kuncogott a fülembe, és már sokadszor lepett meg. A nők alapból elítélik a pornófilmeket, ő meg ajánlatot tesz nekem.
- Váltsunk témát, mert kicsit szégyellem magam. Nem csináltam semmi olyat?
- Nem. Leszámítva, hogy fogdostad a melleimet, meg az anyám seggét markolásztad. Be voltál indulva. Mondjuk akkor sem lett volna szex közöttünk, ha a pucukád felállt volna. Csak csókolóztunk, az anyámat szorongattad, meg hízelegtél, bókoltál nekünk folyamatosan.
- Akkor nem volt szex... - sóhajtottam megkönnyebbülve, nem rontottam a renomémat.
- Hát! Villanyoltás után a sötétben megujjaztál, és én hagytam magam, mert nagyon kívántalak. Igyekeztem csendben maradni, mert anya ott mocorgott a másik oldaladon. Nem láthatta, hát hagytam, hogy csináld, őrülten lassan, sokáig és a tőled megszokott rendíthetetlen türelemmel. - csókolt meg, és a pici nyelve mohón, kihívóan tolakodott a számba. Ez a legjobb gyógymód másnaposság ellen, gondoltam.


Mariannal persze nem folytattam ilyen bizalmas eszmecserét, de a történtekből levontam a konzekvenciát. Jobban kell vigyáznom a nőt illetően, hogy ne bántsam akaratlanul is a lányát meggondolatlan szavakkal, vagy irritáló mozdulatokkal. Úgy fogtam fel a dolgot, hogy a nem túl diszkrét viselkedésemet betudták az alkoholnak, és csak ezért nem bántódtak meg. El is határoztam, hogy lemondok az alkoholról, nem fordulhat elő, hogy még egyszer berúgjak. Kicsi szégyenérzetet is éreztem. Alexandra mesélte, milyen abszurd látványt nyújtott, hogy a keskeny bugyiból hol a farkam, hol a golyóim lógtak ki, hiába próbáltam azokat eltakarni, és még mindig nem értettem, miért nem védett meg ettől a helyzettől egyikük sem.


A következő hét számos örömet tartogatott. Már az is jó hírnek számított, hogy a lányok megnyugtattak, semmi olyat nem tettem, amit nem volt szabad, persze ettől még kétségeim voltak, mert a viselt dolgaimat csak az ő elmondásuk alapján ismertem. És vajon mennyi mindent nem mondtak még el? Mariann nem volt túl közlékeny, viszont annál közvetlenebb. Felvette azt a szokást, hogy akárhányszor találkoztunk, puszival üdvözölt, vagy azzal köszönt el, és a legszebb mosolyában részesített. Ez nekem is melengette a lelkem.
Szerdán meglátogattuk a nőgyógyászt, aki megerősített abban, hogy tényleg apa leszek. Felemelő érzés volt, és a büszkeség dagasztotta a mellem.


Alexandra várandós lett, ettől minden még meghittebbre, még csodálatosabbra változott. Mariann is engem halmozott el a figyelmességével, és apukának szólítva incselkedett. Mégsem volt komolytalan, csak alapvetően kedves. Apropó, kedvesség.
Az utóbbi időben többször is összefutottunk Alexandra néhány ismerősével. A főnöknője például alaposan megnézett, és kertelés nélkül kijelentette, hogy mióta a lánynak vőlegénye van, azóta kenyérre lehetne kenni a kedvesem. A mogorva, hisztis tyúkból édes kis tanítónő lett, egy nagyon szeretetreméltó, tündéri ember.


Lexi terhes lett, csütörtökön és pénteken mégis Mariann panaszkodott egész nap hányingerre, és járt is a mosdóba eleget. Sűrűn találgattuk, mi lehet a baj, mire a nő pénteken este orvoshoz ment, aztán hazaérve nagyon gondterhelt képpel járt fel- alá, mint a mérgezett egér, és kerülte a verbális kommunikációt, nem válaszolt, vagy kibújt a kérdések alól. Aggódtunk. Én legalábbis, de Alexandrának valami megérzése lehetett, mert ő szólt rám, hogy hagyjam az anyját békében. Lehet, hogy neki elárulta a baj okát az alatt az egy perc alatt, amíg az emeletről leértem?
Erre gondolni sem akartam. Lexi megígérte, hogy nem lesznek tovább titkai előttem, és miután megkérdeztem, óvatosan azt válaszolta, hogy csak van egy megérzése, de Mariann nem kötötte az orrára az eredményeket. Hogy a nő nem vett be gyógyszereket, azt magam is tapasztaltam, de még órákig néztük a kicsit fancsali képét, mire a társaság aludni vonult, ki- ki a maga szobájába.



Alexandrának aznap este valamiért nem volt kedve a szexhez, hiába próbálkoztam. Pedig a tapasztalat máskor nem ezt mutatta. Biztosított a szerelméről, de egyértelműen elutasító maradt. Hiába simogattam a még lapos kis hasát, puszilgattam, becézgettem a csodálatot test takaró alól kilógó darabjait, hajthatatlan maradt. Kicsit duzzogva, kanosan vetettem magam hanyatt, és látványosan bámultam a félhomályban a mennyezetet. Alexandra felém fordult, és sokáig nézett. Jó alkalom volt ez arra, hogy ne a farkammal gondolkodjak, hanem végre a fejemmel is egy keveset. Mariannra gondoltam. Tényleg aggódtam miatta, mi baja lehet. Egy fél óra hallgatás után Lexi megszólalt.
- Rá gondolsz?
- Igen. - feleltem tömören, és az arcom felé fordítottam.
- Menj át hozzá, vár téged! - lepett meg a felszólítása, elkerekedett a szemem.
- Mi van? - kérdeztem. Azt hittem, rosszul hallottam.
- Menj át hozzá, vár téged! - ismételte meg érdekes mosollyal fűszerezve a szemében felvillanó csillogást.
- Mégis, hogy képzeled? - fojtottam magamba a felmerülő kérdésimet, nehogy olyat mondjak, amit nem kellene.
- Gondolom rájöhettél már, hogy anyával korábban megállapodtunk dolgokban. Hát ez is annak a része volt... - mondta halkan, teljes lelki nyugalomban.
- Mégis, hogy tudod...?
- Szerintem ma fontos mondanivalója van, ideje lenne, hogy rászánd magad. Tudom, hogy te is szeretnéd, és azt is tudom, hogy holnap még nagyobb törődéssel fogsz majd elhalmozni, mert szeretsz.
Nem jutottam szóhoz sem. Jól értem, hogy azt szeretné, hogy Mariannal legyek? Miféle veszélyes játékba csöppentem megint bele?
- Menj már, mit ígérjek, hogy megbízz bennem? - unszolt indulásra.
- Ez nem természetes...
- Még mindig sokkal jobb, mintha a hátam mögött, titokban történne meg. Így legalább kibeszélheted nekem a részleteket, és ha jó, megismételheted velem. - mosolyodott el, és a kezével az oldalamon megérintett, majd határozott mozdulattal csúsztatta a kezét a puha péniszemre. Először el akartam lökni, de a kezét a testével is követte, puszikat osztogatott, hozzám bújt és elkezdett suttogni a fülembe.
- Szeretnél holnap egy felejthetetlen anált, vagy egy jó szopást? Sok mindent ígérhetek... - búgta a nem mindennapi ötleteket, amire nem volt fegyverem, egyszerűen felnevettem a lány ördögien csábító ajánlatainak hallatán. Ezt Alexandra úgy értékelte, hogy igent mondtam, lerántotta a takarót, és megtaszítva útba indított. Borzongva, erős fenntartásokkal vettem a lépteimet az ajtó felé habozva, vissza- visszanézegetve.
- Miért nem hármasban? - nyögtem ki a felmerülő kérdést.
- Mert ő az anyám, és az már meghaladja az általunk felállított korlátokat. Soha nem lehetünk úgy együtt, ne is akard. - ugrott utánam, és egy édes csókkal elbúcsúztatott. Nagyon bizarrnak éreztem a helyzetet, de Lexi a fizikai, Mariann az érzelmi vágyról gondoskodott. És még mindig nem tanultam meg, hogyan kell a nőknek nemet mondani. Mielőtt kiléptem volna meztelenül a hálószoba ajtaján, Alexandra valamit a kezembe nyomott.
- Erre szükséged lesz! És ne parázz, csak szeretkezz egy nagyot. Holnap meg velem...
A tenyeremben a tubus volt a síkosítószerrel.


Nem kellett messzire mennem, csupán egy szobányi távolságra várt a végzetem. Lexi a hálónk ajtajából vigyorogva nézte, hogy milyen gyámolatlanul, bizonytalanul toporgok az ajtó előtt, és kopogni sem merek. Állandóan rá néztem, mert még mindig azt lestem, nem egy jó kis átverésnek vagyok-e a részese. Megunva a totojázásomat odaszaladt, és ő kopogott be, aztán csendben várta a fejleményeket.
- Bújj be! - hallottam a Mariann hangját, aztán hogy Lexi nagyot csípett a meztelen hátsómba, elhatároztam magam, és benyitottam. A szoba fényárban úszott. Először a szememmel az ágyat kerestem, amire annakidején oda voltam kötözve, de az üresen tátongott.  Viszont a nyitott ablakszemek között egy formás láb lógott, a bokán az ismerős, lila cipővel, amit már nem első alkalommal láttam. Beljebb léptem, és a lélegzetem is elakadt. Nem a meztelenségem okozta a lábremegésem, hanem a helyzet képtelensége. Közelebb mentem. Mariann az ablakpárkányon ülve hanyagul felhúzott jobb lábával képesztett el. Nem zavarta, hogy a piros csipkebugyi élénk színben világítva majd ki szúrta a szemem. És természetesen megint előkerült a lila miniruha, amiből a mellei csodásan púposodtak felém. Hajmeresztő volt, gyönyörűen, de nem kurvásan kifestve, és persze a barna rúzs sem maradhatott el.

Elgyengültem, és csak erőltettem magamra a nyugalmat, hátha a nő nem veszi észre, hogy berezeltem.
- Szia drága, látom alkalomhoz illően öltöztél! - mosolyogta meg a csupasz testem.
- Nem volt választási lehetőségem... - köhécseltem idegesen.
- Örömmel látom, hogy feladtad végre a monogámiádat, és közel két hónap után végre itt vagy.
- Mindent megtettetek, hogy itt legyek, talán szólhattatok volna előre, akkor nem lett volna szükség annyi cselszövésre. - vádaskodtam egy kicsit, de nekem tetszett a legjobban, hogy most ott lehettem, és rájöttem, hogy nincs mitől félnem, egyre határozottan léptem közelebb, és mér a nő combjait macerálták a kezeim.
- Ezt úgy mondod, mintha nem akarnál itt lenni. Nagyon féltem, hogy félreismerlek, azért kellett ennyi idő, hogy lépni merjünk, és te is belemenj. - vágott sajnálkozó képet, és meg mielőtt bármi történt volna, érzékien megcsókoltam.
- Itt akartam lenni, de igazad van, sok idő kellett, hogy a nem mindennapi felállást elfogadjam. Még most is érzek valami félelmet Lexi miatt, de holnap hatszemközt remélem tisztázunk mindent. Különben meg amúgy is tartozol nekem, nem teljesítetted az ígéreted. - kezdtem megnyugodni, és tréfával enyhítettem a feszültséget.
- Ha a hegy nem megy Mohemedhez... - nevetett nagyon kedves, csilingelő jókedvvel.
- Valahogy az az érzésem, hogy felesleges volna bármivel próbálkozni, úgyis az következik, amit megígértem. - és hogy meggyőződjek az igazamról, máris a bugyin keresztül a vagináját simogattam. Semmi előjáték, semmi udvarlás, csak követelőzően kezdeményezett érintés.
- Nincs asztalom, az ablakpárkány jó lesz? - kuncogott, majd kivette a kezemből a síkosítós tubust.
- Nem, egészen másképp képzeltem! - emeltem fel a nőt a derekamhoz, és ahogy belémkarolt, elsétáltam vele az ágyhoz. A szemei megelevenedtek, a pupillái kitágultak, és már kezdtem is érezni a testén az izgalom első jeleit. A lebiggyesztett ajkai csókra kínálkoztak, de meg kellett adnom a módját, most az egyszer úgy akartam kezelni, ahogy szerettem volna, kihagyva a szokásos, érzelmes pillanatokat. Nem mintha nem szerettem volna gyengédséggel kedveskedni, de kicsit meg akartam leckéztetni. Persze csak óvatosan, amíg ő is partner a szexben, és nem okozok neki kellemetlen pillanatokat.

A nagy franciaágyon letettem a hátára, és a lábait a vállaimra téve nagy terpeszben térdeltem elé. Megint felhajlott a ruha széle, a piros csipkebugyi világított a szemembe. Már teljesen határozott voltam. Gondolkodás nélkül nyúltam fel, hogy a ruha tetejét a csodálatos emlőkről lehúzzam. Mariann szerintem emlékezett, milyen örömmel játszottam a melleivel, mert úgy hagyta magát, mint egy rongybaba, széttárt, passzív kezekkel, és csodaszép, a felpezsdült vérétől kipirosodott fejjel. Egyre szebben, a légzése gyorsulásától egyre gyönyörűbben ringatóztak a mellei. A bimbók megkeményedtek, megduzzadva várták, hogy megérintsem őket, de nem tettem. Akartam, hogy a nő várja az érintésem. Már csak egy akadály volt az utamban. Kétoldalt megfogtam a tanga vékony pántját, és egyetlen mozdulattal lerántottam, majd átbújtattam a szexi cipellőket, hogy el ne szaggassam az apró kelléket. Még meg is szagoltam, látványosan, nagyot fújtatva, amitől Mariann édesen nevetett.


- Akkor most rajtad a sor, készíts elő, és magadat is, mert ahogy egyszer mondtam, simogatnod kell magadat, mielőtt megbaszlak. - már túl voltam azon a ponton, hogy óvatoskodjak, bátran mertem használni a szót, amit máskor szépen, virágnyelven körülírtam. Mariann sem vette sértésnek, szuszogva nyúlt a lábai közé, hogy elérje a puncijának fektetett, meredező farkam. Cinkos mosollyal, egyre odaadóbb szenvedéllyel síkosította a péniszem, aztán a saját ánusát simogatta, és bekenve óvatosan tágította a nedves ujjaival. A fenekét feljebb emeltem, a dereka alá párna került, hogy jól láthassam, hogyan teljesíti a feladatát. Abban nem is volt hiba. A nő a tudása legjavát nyújtotta. Tisztában volt a látvány erejével, ezért mindenre rájátszott, és nagyokat sóhajtozva tartott folyamatosan, érintés nélkül is izgalomban.
- Kész vagyok! - közölte szemtelen pimaszsággal, aztán a kezeit megint szétdobva visszatért a rongybaba passzív szerepébe. Ahogy elvette a kezeit, láthatóvá vált a csupasz punci minden apró pontja. Nedvesen, duzzadtan, enyhén megnyílva a hüvely mintegy kérlelte, hogy beléhajoljak, és az izmok játéka miatt szinte önállóan élő szervként lélegzett. Viszonylag nagy szeméremajkai a súlyuknál fogva szétterültek, kitakarva a pici csiklót.
- Gyönyörű pinád van! - kacsintottam, de megint csak egy aranyos kuncogást kaptam ajándékba.
- Hát akkor legyen! - igazítottam a péniszem a nő ánusához, és óvatosan nyomni kezdtem. Elég sok idő kellett, míg az izmok engedtek, de megérte. Mariann szeme tágra kerekedett, a lélegzete egy pillanatra elakadt, amikor végre mélyebbre hatolhattam, aztán érdekes mosollyal jutalmazta a mozdulataimat. Hátborzongatóan szép kilátást eredményezett a testhelyzet, jól láthattam, amint a farkam centiről centire eltűnik a nőben.


- Beszélgetünk közben? - figyeltem a nő testének minden rezdülését, és szándékosan nagyon lassan mozogtam.
- Most? - vigyorgott kétkedően.
- Igen, most. Vagy neked most nem megy?
- Dehogynem, csak elég fura. Minden fura. Most vetted el odalenn a szüzességem, és örülök, hogy neked adhattam. Végig kell csinálnod, nagyon várom, hogy érezzem magamban a lüktetésed. - kacérkodott érzelmesen, amit csak a nők tudnak olyan beleéléssel előadni.
- Nem bánod, hogy ezt csinálom veled?
- Egyáltalán nem! Élvezem! Mindegy hogy érsz hozzám, csak erotikus legyen, a lelkemnek is kell. Csak attól félek, hogy összecsinálom magam... - tette a kezét az arcára, hogy a zavarát palástolja.
- Az sem lenne baj, még világosan él bennem az első szeretkezésünk felejthetetlenül kellemes emléke ott a fürdőkádban. - utaltam mosolyogva a mesés emlékre. Mariann még jobban elérzékenyült.
- Kíváncsi vagyok, hogy csudába születhetett meg ez az egész az agyadban. Tudom, hogy nem mindennapi nő vagy, de mégis...
- Azzal kezdődött, hogy a klubban felfedeztem, mennyire érzékeny vagy. Nagyon tetszettél, és ott elhatároztam, hogy megszerezlek, vagy ha te is akarod, megtartalak magamnak. Erre csak ráerősített a cukrászdában elhangzott beszélgetés, és persze az a csodás néhány óra, amit később a karjaidban töltöttem. És nem utolsó sorban megérintett a szerelem. Azt gondoltam, hogy az érzést ismerem, de tévedtem. Sokkal erősebb, sokkal csodálatosabb dolog, mint bármilyen fantázia. - nézett elhomályosodott szemekkel, és tudtam, hogy igaza van. Annyira szeretett, hogy addig fel sem fogtam.

- Szárnyalni tudnék, ez a legszebb vallomás, amit az utóbbi időben hallottam! - simogattam végig a formás lábakat, és még mélyebbre nyomtam a farkamat.
- Még ne szárnyalj, csak mozogj lassabban, az sokkal kellemesebb! - figyelmeztetett.
- Ok, bocsi, vigyázni fogok, csak mesélj tovább nyugodtan!
- Akkor éjjel, amikor a családot említettem, meg a gyerekeket, akkor csapott be a nagy ötlet. Túl sok volt a rizikó, mi van, ha Alexandra nem jön be neked, vagy valami fordítva sül el, de meg kellett próbálnom összehozni benneteket. A lányom meg csak úgy ment bele, ha neki is megfelelnek a feltételek. Ha tudnád milyen hisztis volt előtte! Hidd el, én vagyok a legboldogabb, hogy a vonzalom kölcsönös volt köztetek. Egy csapásra megoldottál helyettem egy nagy problémát, helyretetted a lányom érzéseit, és már csak azon kellett törnöm a fejem, hogy a kapcsolatotokba magamat is becsempésszem. Lexi győzködött, hogy legyünk veled őszinték, mert megérdemled, de én nem mertem kockáztatni, mert féltettelek benneteket. Te túl jó ember vagy, senkit sem tudnál bántani, és túl engedékeny. Az utolsó percig megvoltak bennem a kételyek, hogy rosszul döntöttem, mert mindig máshogyan reagálsz, mint hiszem. Nem rosszul, hanem egészen másként, és annyira szerethető vagy. Tudod, mit álltam ki a két hónap alatt, hogy jószerivel hozzád sem érhettem? - dőlt belőle a szó, megvillant a vérbeli pedagógus mivolta, és az egészet olyan szeretettel mondta el, hogy meg is hatódtam. Nem tudtam ellenállni a kísértésnek, hogy a lábait kétoldalra tolva fölé ne hajoljak, és érzelmes csókkal kedveskedjek a kiszáradt, cserepes ajkainak. Átölelt, és szenvedélyesen viszonozta a csókokat, aztán eltolt, hogy ott folytassam az aktust, ahol abbahagytam. Magamban már összeraktam a mozaikdarabkákat, de azért bőven akard még téma, ahol ki kellett elégíteni a kíváncsiságom.

Újra felegyenesedtem, és kicsit síkosítóval újrakenve az érintkezési pontokat, meg a rózsaként kinyílt vaginát, megint lassan mozogtam.
- Simogasd magad! Látni akarom, hogyan kényezteted magad, hogy legközelebb én is úgy csináljam! - szóltam a nőre, és a rongybaba kezek azonnal megmozdultak. Erotikus mozdulatokkal, óvatosan nyúlt saját magához, és az az arcáról is látszott, hogy az irántam érzett szeretetből csinálja.
Az apró érintések egyre izgatóbban hatottak, a látvány mindennél többet jelentett. És ő is élvezte, hogy örömben részesíthet. Gyengéden simított végig a szeméremajkakon, hajtogatta a duzzadt lebenyeket, aztán három ujja közé fogta azokat, és dörzsölgette. Hogy még látványosabb legyen, mindkét tenyerével széthúzta a punciját, és felnevetett az izgatott képemen. Utána az egyik ujja a csiklójára tévedt, és ott körözött sokáig, a sikosítótól nedvesen, csillogón és oltári szépségben. Ez a művelet meghozta a gyümölcsét, Mariann visszafojtott lélegzettel a csúcsra ért, és az orgazmus pillanatában összerándulva lecsukta a szemeit, és angyali arccal viselte a rátörő hullámokat. Az egész annyira szép volt, és annyira lenyűgöző, hogy az ánus izomgyűrűinek szorításától, na meg a túlfűtött erotikától magam is elélveztem, már mozognom sem kellett, csak engedni magamban szétáramlani a gyönyör érzését.


Kielégülten, fáradtan pihegve hajoltam vissza a nőre, de kicsusszanni még nem akartam. Gondoltam megvárom, amíg lelankadok, akkor Mariannak sem okozok vele problémát. Addig is csókolni akartam, meg hallgatni a dübörgő szívverését, mert a mellkasára hajtva a fülem szinte éreztem a testében uralkodó életerőt.
- Az előbb azt mondtad, hogy legközelebb. Ezek szerint lesz legközelebb, nem csak egyszeri alkalom voltam? - kérdezte óvatos suttogással. Önmagában már ez is vidámsággal töltött el, és megjött a tréfálkozó kedvem, kérdésre kérdéssel válaszoltam.
- Holnapután kiöltöznél úgy, mint a múlt héten? Elmehetnénk megint a plázába, de most én szeretnék venni neked valamit.
- Nekem csak rád van szükségem, de a kedvedért szívesen elmegyek veled. - kezdte anyaian simogatni az izzadt képem.
- Készülj rá, hogy egészen más leszek, mint akkor voltam. Nyúlkálni fogok, ölelgetni, csókolózni állandóan, és a parkolóban beállok a kocsival a legelhagyatottabb sarokba, és érkezéskor is, meg induláskor is kinyallak. - szándékosan olyat akartam mondani, amit nem valószínű, hogy megteszek, de a nő nevetgélve  megjegyezte.
- Tudom, azt szereted a legjobban, és én boldog leszek, ha megteszed.
- Csak ugratni akartalak, de tudod mit, már csak azért is megteszem! - emeltem fel a fejem, hogy a szemébe nézhessek, és akkor láttam meg benne azt az igazi tüzet, ami a lángoló szerelmet jelentette. Biztos voltam benne, hogy bármit vakon megtenne értem, de nem állt szándékomban visszaélni az érzésével.
- Apropó, ha olyan jól tudod, hogy mit szeretek, akkor mondhatnál néhány dolgot, mi történt azon az éjszakán, amikor annyira berúgtam. - vigyorogtam a káprázatosan mosolygó nőre, aki a kérdésemre szélesre húzott szájjal nevetett.
- Ha azért kérdezed, mert félsz, akkor megnyugtatlak, hogy semmi olyasmi nem történt. Azon kívül, hogy a tangámban bohóckodtál, meg szemérmesen takargattad magad, csak a szád járt, még engem is túldumáltál. Irtó édes volt, hogy mi feldobtuk a témát, te meg annyira nyíltan és őszintén adtad ki magad, hogy már majdnem megsajnáltalak. Nem állt szándékunkban leitatni, de a helyzet adta magát, mi meg kihasználtuk az alkalmat. Elég szemétség volt részünkről, de csak beszélgettünk, és jól éreztük magunkat.
- Alexandra azt mondta, nem volt szex... - vezettem a kíváncsiságom irányára a témát.
- Nem, olyan tényleg nem volt. Az igaz, hogy folyamatosan ölelgettél, meg a seggemet fogdostad, de csak egyszer érintetted meg a puncimat. Lexi melleit sokkal többet markolásztad, és szerintem amikor egyszer rámásztál, csak azért nem volt szex, mert nem állt fel a farkad, annyira be voltál rúgva. - ezt egy kicsit visszafojtott nevetéssel közölte, amiből éreztem, hogy igaz, de akkor is megborsódzott a hátam, hogy mégsem voltam olyan szende kis szűz, mint gondoltam.
- Ez elég ciki... - sóhajtottam, és megfordult a fejemben, hogy meg kellene ismételni azt az estét, csak jóval kevesebb alkohollal, és határozott célzattal. Vajon mit szólnának hozzá a lányok?
- Nem ciki, hozzád képest mi voltunk a fekete bárányok. - nyugtató keze a hátamon végigsimított.
- Szerinted hagyta volna? - nem hagyott nyugodni a gondolat.
- Nem, előttem biztosan nem. Bár később mégis volt egy kis szex, amikor hármasban feküdtünk az ágyon, és a villanyoltás után a sötétben a combjaim között találtam a kezed. Eltoltam volna, de jobban kívántam, mint te magad, és a sötétben hagytam, hogy megujjazz. Csak arra vigyáztam, hogy csendben történjen, mert Alexandra is mocorgott folyamatosan. Tényleg nem emlékszel? - sajnálkozott az egyre jobban vigyorgó fejemet vizslatva.
- Legnagyobb sajnálatomra nem! De nagyon jó lehetett nekem közöttetek... - nevettem sejtelmesen, és elképzeltem, hogyan eshetett meg, hogy két nőt ujjaztam egyszerre. Azt is eldöntöttem, hogy mindent elkövetek, hogy megismételhessem az esetet. Felizgatott a tudat és a képzelet.


- Tudod mit, menjünk fürödni, mert valamit még ígértem. Csúnyán kifejezve azt találtam mondani, hogy felcsinállak, és most egyre jobban szeretkezni akarok veled, ha te is benne vagy. - haraptam kicsit az állába, aztán kicsusszantam belőle. Már fel is álltam volna, hogy felsegítve magam után vonszoljam, amikor valami elképesztő dolog ütötte meg a fülemet.
- Azzal már elkéstél, nyolc hetes terhes vagyok! - mosolygott a világ legmeghatóbb arcával, és biztos voltam benne, hogy lehet, életében először, de most igazán boldog.