A FÉRFI

Ezt a történetet a szerelmem küldte e-mailben, amikor 1400 km távolságra volt tőlem. Figyelt arra, hogy a szexuális életünk ettől ne "lankuljon":

Az asztalnál ülünk jóllakottan. Borral kínálsz, én elfogadom. De ahogy töltöd az italt, a pohár felborul és minden az ölembe folyik. (Nem szándékosan! Véletlenül.) Sűrű elnézéskérések közepette egy kéztörlővel próbálod felitatni a nadrágomról a bort.

Amint szorgosan törölgeted a combom és környékét, azt veszed észre, hogy egyre „keményebb” lesz a nadrágom. (Én még mindig ülök, s te előttem guggolsz) Rám pillantasz, mosoly az arcodon, én kicsit elszégyellem magam. A törlőt ledobod a földre, s a kezeddel kezdesz el simogatni. Először csak a combom, majd szépen lassan feljebb csúszik a kezed… Óvatosan simogatsz, de egyszer-kétszer azért meg is markolsz. Még feljebb csúszik a kezed, kicsatolod az övem, kigombolod a nadrágom, s kiszabadítod a férfiasságom. Folytatod a simogatást, még nem csinálsz mást, néha megmarkolod, fel-le jár a kezed lassan, nagyon lassan. Letérdelsz, közelebb hajolsz. A nyelvedet használod. Végignyalod, a tövétől a hegyéig, majd ugyanezt még párszor. Csókolgatod. S egy hirtelen mozdulattal már a szádba is vetted. A kezeddel csak fogod, pusztán a száddal kényeztetsz. Egyszer-kétszer a kezeddel is besegítesz, de érzed, ha így folytatnád hamar „végem lenne”. De Te nem ezt akarod, lassú halált tervezel. A kezed elveszed, s szépen lassan csúszik a szádba a kőkemény „valóság”. Beljebb, egyre beljebb. Tövig a szádban van. Érzem innen már nincs visszaút. A kezed visszahelyezed, s most már együtt mozog a kéz és a száj…
Egyre gyorsabban fel-le, fel-le. Én csak a levegő után kapkodok, érzem már nem tudom visszatartani. 3, 2, 1, …
…
Végem van, lassul a tempó, majd szépen lassan abbahagyod.
Egymásra pillantunk. Már mindketten tudjuk: ez pusztán csak a kezdet volt!

Megfogom a kezed, oda húzlak magamhoz, csókolózunk. Érzékien, finoman. Majd egyre vadabbul és vadabbul. (Tudod, olyan hajhúzósan) Az ölembe veszlek és beviszlek a nappaliba. A hátadra fektetlek. Csókolózunk, de közben lassan megfosztalak minden ruhadarabodtól. Lekerül az ing, a melltartó, a nadrág, a bugyi, zoknik. Meztelenül fekszel, rám bízod magad. Azt tehetek veled, amit csak akarok!

A nyakadat puszilgatom, a füleidet nyalogatom, majd a nyelvemmel elindulok lefelé…
A kezemmel a jobb melled simogatom, míg a nyelvem a balt kényezteti.
Köröket írok le, érzem ahogy keményedsz, hegyesedsz. Majd ugyanezt megteszem a másikkal is!
Haladok tovább, belenyalok a köldöködbe…
Lejjebb, lejjebb!
Elértem a dombodhoz. A bőröd sima, puha, olyan imádni való! Pár centivel lejjebb, viszont már nagyon várnak valakit (vagy valamit). Kérlelhetetlenül, nedvesen, nagyon nedvesen. Ennek nem lehet ellenállni! Lassan széttárod a lábaid, a térdeidet még fel is húzod, hogy
jobban hozzád férhessek.

Adok pár puszit a combodra, de Te már ezt kihagytad volna, alig várod, hogy megérintselek.
Nem húzlak tovább. Megpuszilom, megnyalom, végignyalom egyszer, majd mégegyszer.
Most már nem csak hangosan szuszogsz, halk nyögések hagyják el a szád. A nyelvemmel felderítek minden apró területet, s rálelek a leggyengébb pontodra… A tested megfeszül, a derekad megemelkedik, beletúrsz a hajamba. De nem menekülhetsz! Az ujjaimat hívom segítségül. Felváltva használom az ujjam és a nyelvem. Próbálsz magadra húzni, de nem hagyom, még nem! Lassan becsúsztatom az egyik ujjam, majd a másikat. Ki-be mozgatom miközben a nyelvem azon a bizonyos ponton köröz. Túl vagy már egy orgazmuson. Hangosan nyögsz, könyörögsz. Rántanál már magadra, erősen szorítod a fejem, de nem, még nem. Az ujjaimat lassan kihúzom, s még lejjebb viszem… Jól tudod, ha oda bedugom, véged! Nem ellenkezel. Ujjaimat benedvesítem, s az egyiket becsúsztatom. Párnát szorítasz az arcod elé, mert nem tudod visszafogni magad. Nem is kell! Mi értelme volna akkor az egésznek? Lassan becsúszik a másik is…

Újabb orgazmus! Teljesen kész vagy. Már nem érdekel semmi. A párnát eldobod, ellentmondást nem tűrően magadra rántasz. A pillanat tört része alatt már benned is vagyok. Nem kellett semmit tennem, Te mindent a helyére tettél. Itt már nincs érzékiség, óvatosság, keményen behatolok, ki-be, ki-be. Egymás eltorzult arcát nézzük, a következő orgazmus(oka)t várjuk. Hirtelen megfordulsz. Háttal nekem feltérdelsz, kezed a kanapé háttámláján. Hátulról jobban izgat. Megfogod a férfiasságom, közel húzol, majd óvatosan bevezeted magadnak. Én a csípődben kapaszkodom, így diktálom a ritmust. Hangosan nyögsz, sikítasz. Egyre gyorsabban és gyorsabban csináljuk. A kezeddel már Te is izgatod magad. Nem kell sok egyikünknek sem. Az ujjamat megnyálazom, majd óvatosan a fenekedbe csúsztatom. Egyszerre mozog minden és mindenki.

Mindjárt kitör a vulkán. Még egy picit, még, még, most… Hatalmas sikoly tör ki belőled, s abban a pillanatban el is engeded magad… Élettelenül esünk össze mindketten. Vége. Nincs tovább. Ez itt a végállomás. Ennél feljebb már nincs! (Ekkor legalábbis még ezt hittük – a szerz.)
Egymást mellett fekszünk. Csupán nézzük és simogatjuk egymást, szó nem hagyja el ajkunkat. Mit is lehetne mondani ezek után? Egy mosoly, amelyben minden benne van.