A dobozom...

Lázas készülődés. Egy lány végtére is nem nézhet ki akárhogyan, mikor két hét után ismét találkozhat a Kedvesével. Megfésültem a hajamat, majd újra és újra megállapítottam, hogy ez a barna sörény nem éppen a férfiak álma, bár amennyire én ehhez értek... ! Egyszerűen csak összeborzoltam, és késznek nyilvánítottam a frizurámat. ha nem tetszik neki, majd megcsinálja ő - gondoltam vigyorogva. Kihúztam a szememet fekete szemceruzával... Azt mondta anyám, hogy úgy nézek ki, mint egy rosszlány. Pedig nem is volt olyan durva, inkább szolidabb voltam, nehogy elrémisszem még a barátomat. Fekete melltartó fölé egy kissé átlátszó, fehér holmit öltöttem... Úgy néz ki, mint egy egyszerű top, csak csupán harisnyatartó része is van. Hozzá csípőfarmert húztam, a nyakamba rózsafűzést akasztottam, ami miatt anyám is, és a barátnőm is, akinek elmondtam furcsán nézett rám. Szeretem keverni a dolgokat, a stílusomra nincs is különben szó. Egyszerűen csak viccesnek tűnt egy szexy kis szereléshez felvenni azt a láncot.

Gyorsan bevetődtem még a számítógép elé, hogy megnézzem, kik vannak fent MSN-en, Kedves különben sem mondta, hogy hány óra felé érkezik, csupán körülbelül. Többnyire pontos szokott lenni, de előfordult már, mikor reggel tíz helyett beállított 3/4 b12-kor, ami akkor nem volt baj, mert legalább kialhattam magamat, de hát azért már mégiscsak:)

Gondoltam pasziánsz meccsezek egyet még az egyik barátommal, mikor hátraráztam a hajam, így pont szembepillanthattam a nyitott ablakkal, és akkor megláttam őt. Hát enyhe kifejezés, ha azt mondom, hogy szívgörcsöt kaptam. Becsaptam az ablakot, és kinyitottam az ajtót. Már vetettem volna az ajkaira magamat, mikor megláttam azt, amiről mesélt... Edzésen becsúszott egy állas, így egy csúnya sebből varratok néztek rám. Na gondoltam, ez igazán remek. Egy bénácska csók után, mit a szája csücskében helyeztem el, bevonultunk a szobámba.

Miután levette a kabátját és a cipőjét, és én pedig letettem a csokit, amit hozott, magamhoz öleltem, és az alsó ajkamba haraptam, nehogy elsírjam magamat. Igen, mostanában igencsak érzékeny voltam, annyira, de annyira hiányzott! De végre magamhoz szoríthattam, a nyakához simíthattam az arcomat, és beszívhattam a mámorító illatát. nem, nem a parfümjét, hanem a bőréét. A Saját Illatát, mitől mindig remegni kezd a gyomrom, a térdeim elkocsonyásodnak, és elveszek az ölelésben. De mindig biztosan tart. Ez az egyik legjobb érzés a világon azt hiszem megölelni azt, akit szeretsz, és percekre kikapcsolni, és csak átadni magadat az érzésnek anélkül, hogy fájó és nyugtalanító dolgok jutnának eszedbe.

Mikor elváltunk egymástól, bevetődtünk az ágyamba, végignyúlva pihe-puha tigrises ágytakarón. A tv pont az ággyal szemben van, mindig onnan szoktuk nézni. Elfészkelődtem a vállgödrében, a bőréhez simítva arcomat, ő pedig a csípőmre engedte a tenyerét. Újra és újra megcsodálta a szerelésem, gyakorta bepillantva a dekoltázsba.

Már nem is emlékszem, hogy mi ment a tévében, végtére is, az számított, hogy végre mellettem van a szerelmem.
A kezeink egyre gyakrabban kalandoztak el a másik ruhája alá, egyelőre még úgymond \"semleges\" területekre, melyek egyre inkább csak fokozták a vágyat, hogy az a kéz új területeken át suhanjanak, egészen a.. Távkapcsolóig igen.
Kikapcsolta a tévét, és vigyorogva fölém gördült.
- Ugye nem gondoltad Picilány, hogy sokáig bírom mikor így játszadozol velem, és az ujjaid köré csavarsz?!

Kuncogtam a kérdésen, de felelet helyett két tenyerem zárójelébe fogtam az arcát, és finoman megcsókoltam a felsőajkát, mely sértetlen volt. Visszacsókolt, olyan finom volt az egész, mint ha életünkben először tennénk. Kikerültem ajkaimmal a varratot, de ez mindannyiszor teljesen kijózanított, figyelmeztetett, hogy nem veszíthetem el a fejemet.. Néha nem sikerült, és akkor vagy ő szisszent fel a fájdalomtól, vagy én attól, hogy a varrat vége beleállt a számba.. Ilyenkor nagyot vigyorogtunk, és apró puszikkal barangoltuk be a másik arcát.

Közben a kezem a nem túl hivalkadó, ám szépen kidolgozott izmos hátára siklott, lassan haladva lefelé a fenekéig. A pulcsiját feltűrtem, amíg lehetett, aztán megemelkedett, hagyva, hogy lehúzzam róla.
- Ejnye..
Mondta cinkos vigyorral, csillogó szemekkel. Minden mosolya más, és mint mindig, elmerülök ebben is.. Mint ahogy az érintéseiben. Némelyik lepkeszárny finomságú, míg a következő már kegyetlen, mint az élet keserűsége. Eleinte féltem átadni magamat valakinek, teljesen kiszolgáltatottá válni.. Néha még most érzem, hogy félek, hogy bepillanthat a nehezen kialakított páncélom alá, és megpillanthat engem. Egy pici lánykát, aki reszketve-vágyakozva ücsörög a falnak vetett háttal.. Pedig bepillanthatott már ezerszer. Ott él velem bent. Túl jól ismer.

Hihetetlenül selymes a bőre, s milyen meleg, ahogy simogató tenyerem alá simul... És hogy végigfut rajta a borzongás, mikor egy csiklandós ponthoz érek, de megvonaglani képtelen a szorításomban.
Kigombolja a nadrágomat, és már le is segíti róla, meg sem várva, hogy visszaengedjem a csípőm simít végig a fenekemen, és bújik vissza hozzám.
Közelsége villámcsapásként hat rám.
Bármit megtennék vele, mindent, amit régen megvetettem. A húrig akarom fokozni ezt a szédületet. Olykor kitépném magam a csókból, és meg is teszem, de rögtön mást gondolok, és visszavágyom. megadom magam.
Rettegett ösztönök pusztítanak-hajszolnak mind a kettőnket, a simogatások és csókok egyre mohóbbá, követelőzőbbekké válnak.

Miközben a nyakamat csókolja, -olykor szúrja meg picit- én a fülcimpáját harapdálom, miközben az oldalát simogatom, s felemeli a csípőjét, utat engedve matató ujjaimnak, és az öv már enged is. Átkarolom a nyakát, megemelem, és mozdítom a csípőmet, kilendítve őt, hogy a hátára feküdjön, és én kerüljek fölé.
Megsimogatom az arcát, majd apró puszikkal a nyaka felé indulok az ajkaitól, ott hosszabb ideig időzve, nyelvemmel játszadozva, néha aprót harapva, vagy fújva, mert ilyenkor mindig végigszalad a testén a hideg, és kicsikarhatok egy aprócska sóhajtást belőle, melyet újabbak követnek, ahogy a kulcscsontjához érek, onnan pedig végig a mellkasán, és megállapodok a mellbimbóján, picit megszívva, majd a nyelvemmel rajzolgatva körbe.. A hasára nyelvemmel egy szívet rajzolok, és felpillantva látom: mosolyog.

Miközben az oldalába harapok, nyelvemmel nedvesítem, és fújogatom- tudva ott mennyire csiklandós- ki is gombolom a farmerját, hogy felemelkedve húzhassam le róla.
A boxere alatt nagy változások álltak be, így hát ujjam hegyével megérintem, s érintésemre apró megemelkedéssel válaszol az elzárt.
A lábai közé térdelek, sokáig nem mozdulok, csupán nézem a küzdősporti edzéseken kisportolt testét. Egy kis idő után felemeli a fejét, és én mosolyogva köszöntöm. Visszahanyatlik, én pedig végigsimítok a lábain, a belső combjain nagyon lassan, de ott megtorpannak a kezeim, és inkább saját combjaimra simítom őket, míg előre hajolok. Fölé hajolva, lélegzetvételem forróságával mutatva, ott vagyok a közelben.

Apró csókot nyomok rá, majd följebb haladva belenyalok a köldökébe, miközben fél kézzel lehúzom a boxert. Leteszem a nadrágjaink halmára.
Visszatérek a köldökhöz, majd a combtövén simítok végig a nyelvemmel, és úgy látom, éppen eléggé felfokoztam már a kedélyeket ahhoz, hogy a kezembe foghassam a férfiasságát.
Egy kis nedves folt ékeskedik a Kedves hasán, odahajolva nyalom le, majd lassan hátrahúzom a bőrt a farkán, és csókot lehelek a hegyére, és lassan csúsztatom a számba, úgy a feléig, hogy aztán visszatérjek a makkra, nyelvemmel körözve rajta. A Kedves felsóhajt, én pedig a torkomra engedem a farkát, igyekszem rendesen venni a levegőt az izgatottság hevében, nem állt szándékomban sosem korán elhalálozni.

Ki-be húzogatom a számban, játszadozva rajta, meg-megszívva, míg végig nem simít a barátom tenyere a kezemen, és fel nem húz maga mellé.
Szinte szó szerint maga alá teper, csókolva a számat, a nyakamat, a fülembe szuszogva, hiszen tudja, ezzel óriási hatással van rám. Ő is sokáig játszadozik, majd felemel, fél kézzel a sörényembe túrva, másikkal pedig a fehér vackot vadászva le. Viszonylag hamar megy, és íves röppályával kerül át a szobám másik végébe. A melltartó kikapcsolásában már gyakorlottabb, pár másodperc, és az is a fehér valami után repül.

Megcsókolja a mellemet, finomat beharapva, nyelvével körözve a mellbimbómon. Végigcsókolja a jobb mellem domborulatán félkörívben elhelyezkedő anyajegyeimet, mintha csak egy hídon kelne át a másik mellemre, hogy kényeztethesse azt is.
Egyik keze a nyakamnál, másikkal a combjaimat simogatja, miközben lefelé indul a hasamon. Most először szemrevételezi a lenti kis ruhadarabot. Falatnyi fekete tanga, mely lyukacsos, mintha csak egyszerű hálóból volna, a legkisebb mértékben sem nevezhető ruhadarabnak, mert többet mutat, mint elrejt.

Dorombolás-szerű morgó hangot ad, én pedig ugyanilyenképpen válaszolok, és lehúzza rólam a bugyit.
Nem bír várakozni, a belső combjaimat csókolva halad egyre feljebb, mielőtt célt érne csupán egy pillanatra áll meg, és már érzem is a nyelvét a hüvelyemnél.. Finoman köröz rajta, hogy a következő pillanatban a szűk nyílásba lökje... Feljebb fészkelődik, kezeivel a melleimet masszírozva finomat.
Forró lehelete, és nyelvének játéka teljesen megőrjít, felnyögök, mit sem törődve a másik szobában lézengő anyámmal... A csiklómat beszívja, és a gerincemen érzem a kéj vasmarkának sertepertélését, mintha az ölembe parazsat öntöttek volna…

A nyelvével játszadozik vele, aztán egyik keze a hasamra téved, és kis híján az eszméletemet vesztem. Besiklik a lábam közé, és egy ujj behatol a hüvelyembe…
Az alsó ajkamat beharapva nyögök, a lepedőt gyűrögetve. Egyre vadabb játékot folytat, és az ujja is egyre könnyedebben hatol be, újra és újra. Masszíroz, vagy felpörgető a tempót, egészen addig, míg egy elhaló sikoly kíséretében söpör végig rajtam az orgazmus. Testem remeg, az arcom szinte tüzel, szemeim előtt furcsa képletek jelennek meg.
A sötét fellegen át látom a kedves sziluettjét, amint még kis kényeztetés után felemelkedik, és elhelyezkedve a lábaim között hajol fölém.

Homlokát a homlokomnak érinti, kedves szavakat súg, az arcomat simogatja, és a szívem csaknem kiszakad a helyéről. Ilyenkor a szoba diszkrét magányában nem félünk kimondani az érzéseinket, nem tartjuk vissza őket a hétköznapi mosoly-kosztümünk mögé bújva. Nem kell attól tartanunk, hogy meghallja más is, vagy kinevet a másik, esetleg kifordítja és kihasználja a vallomásokat.
Simogatásainkkal valljuk meg szerelmünket ezerféleképpen, míg ismét észhez nem térek az orgazmus okozta delíriumból.
Férfiassága a puncimnak feszül. Mozdítom a csípőm, ő pedig a makkját a hüvelyemhez érinti, majd felsiklik, benedvesítve, végigsimít a csiklómon, és visszatér a hüvelyemhez, kicsit benyomva.

Elég szűk voltam, hiszen már két hete nem szeretkeztünk.
Picit felszisszentem, de nagyon gyengéden csinálta, lassan hatolt be pici lökésekkel, míg már könnyebben nem ment a behatolás. Lökött egyet-kettőt, majd kihúzta teljesen, és tövig benyomta. A párnába feszítettem a fejemet, és nagyot sóhajtottam. Tövig bennem volt, szorított magához, a nyakamhoz hajtotta a fejét, úgy suttogta, hogy jó lenne örökre így maradni velem, ilyen közel..
Örökre nem is, de pár pillanatig így maradtunk, csak simogatva egymást. Aztán folytatva, az eszméletvesztésig, pattanásig feszítve a húrokat, sokáig ismeretlen lángokat gyújtva a testemben.

Teljes volt az összhang, mint mindig... Egyszer gyengéden ringatóztunk, és a csípőm mozgatásával segítettem, hogy még nagyobb legyen a súrlódási felület, és hogy a lendületből még mélyebbre hatolhasson, holott néha már úgy éreztem, szétszakítja a méhemet, és ezt egy kis fájdalmas nyögéssel juttattam tudtára. A körmöm a bőrébe vájt, önkéntelenül. Másnap aztán mindig jön a lelkiismeret furdalás a kis félhold alakú sebek, vagy hosszú vörös ösvények miatt.

De akkor nem érdekelt, és őt sem. Fékjeiket vesztették az állati ösztöneink, és ami a lepedőt gyújtotta lángra, már nem lehetett szeretkezésnek, vagy szerelmezésnek nevezni, annál inkább kefélésnek..

Combjaimon feszültek az izmok, csaknem görcsbe álltak.. Sóhajtásai, és nyögései az arcomat súrolták. Szorosan lezárt szemhéjamat néha felengedtem, pilla-függönyön át nézve a sötétbe burkolózó arcot, melyen mégiscsak látszott az az átható kifejezés.
Halk sikolyomat hallottak újra és újra, még ki sem léptem a Mennyország kapujából, ő ismét belökött a díszes, gyönyörűségekkel kecsegtető kapun. Egyik orgazmusomból zuhantam a másikba, kapaszkodva belé, míg sikolyomba nem vegyült az ő nyögése.
Arcát az arcomhoz simította, lassan mozogva kicsit, aztán lassan megállt. Mellkasunk össze-összefeszült, ahogy zihálva kapkodtunk a levegő után.

Kicsusszan belőlem, és éreztem a meleg lét kicsordulni, hogy felszívódjon a lepedőben. Éreztem a jellegzetes illatot, és csak öleltem magamhoz a Kedvest.
Halkan beszélgetünk érzésekről, régvolt vallomásokról, melyek nem voltak éppen a legszebbek. Akkor azt hittem, hogy megtört valami közöttünk, hogy elveszítem. Hogy álmaim, melyeket a mellette töltött életünk köré szőttem.. A házról, és a fehér kerítésről, a gyermekeinkről. Igen, talán nevetségesen hangzik ez egy 18 éves lánytól, ki gyermekiségéről híres.

Ő fiatalabb nálam, és mégis. Néha úgy érzem, hogy ő az, aki kell nekem, minden ellenére. Mások mellett éreztem, hogy picit ott van a taszítás közöttünk, és el tudtam képzelni magam mellett mást. De mellette békére, szerelemre találtam. Egész szívemet átadtam neki díszdobozban, testemet is megkapta, ő először. Neki nyitottam fel a dobozt, mely csak a felnőtteké. Mindenkinek vannak ilyen dobozai. Mindenki másnak hívja őket. Kapunak, vagy egyszerűen csak azt mondják, elveszítettek valamit, mire nem volt szükségük. De ez a lépés csak egy a felnőttéválás hosszú útján. Vele tudhattam meg a titkot, és többé nem vágytam vissza a macim mellé, jelképesen téptem ki a hajamból a piros hajszalagot, mely valahol a gyerekséget jelezte. Eleinte visszavágytam. Egy könnycsepp gördült ki a szemeimből, akkor, ott. Kérdezte mi a baj, de nem tudtam felelni. Alig ismertük egymást, nem hittem, hogy megértheti. Akkor még reméltem, több leszek neki, mint egy jó ismerős, esetleg barát, kivel együtt töltött egy éjszakát...

Egymás mellett fekve, összeölelkezve, lábainkat összefonva aludtunk egy keveset, míg a papagájom pittyenésére fel nem ébredtünk mind a ketten, és cinkos mosoly váltása után ismét el nem merültünk egymás testében, össze nem olvadtunk, testileg is, hiszen a lelkünk már régen összeforrt.