A diák, a tanár és a tűzoltó 4. rész

Szerelem?
Megfogott és azt hiszem nem is kicsit. Minél jobban rágódok rajta, annál inkább kezdek bekattani a gondolattól. Máskülönben pedig mosolyogva üvölteném a világnak, hogy mennyire boldog vagyok. Furcsa, mi? Nagy lépés azóta, hogy Randy és Ikea az edző irodájában felnyitották a szememet.
De még mekkora és ezzel a világom is kezd egyre jobban átfordulni a normálisból az „ egészen nem vagy komplett, és ha megtudja bárki is, neked véged” szintre. Gondolok most Mr. Sanchezre és Philre. Persze elgondolkodtató, hogy hogyan is jutottam el eddig a pontig, ahogy a buszon ülve 2 napos osztálykirándulásra tartottunk, miközben végig ezen agyalok. A barátaim sem tudtak ebben nagyon sokat segíteni, inkább csak hajtotta őket a kíváncsiság, amik mostanában velem történek. Mellékesen említve, hogy Randy és Ikea, bár a világ számára csak barátok, én egy annál szorosabb kapcsolatnak lehettem tanúja.
Így kezdtek el többször is együtt elmenni valahova, illetve a hármas zuhanyzások, most már csak kétfősek lettek. Engem különösen nem zavart ezen tevékenységek hiánya az életemből, mert most már voltak sajátjaim is. Először is megemlítve az egyik kedvenc élményemet, amikor Mr. Sanchez fogadó óráján ültem. Vagy is éppen feküdtem. Az asztalán. Mesztelenül. Miközben a drága tanár úr a levedlett ruháink között a lábam között állva megmutatta, hogy mihez is ért a történelem tanításán kívül.
Két ujjával finoman masszírozta az ánuszomat, melytől majd lefordultam a bútoról, ha az ajka nem bír jobb belátásra. A farkamon. A csúcsát szopogatva nézett rám és látva, hogy mennyire kiült arcomra a vágyakozás egy halvány mosolyt ejtett felém. Miközben a feje egyre jobban lebóbiskolt az ágyékom nagyságára. Az erotikus intenzitás a szobában szinte kézzel fogható volt. Ahogy a tanár úr kócos haja is, melybe erősen belemarkolva még jobban lehúztam. A szájában már teljesen eltűnve hangosan felnyögtem.
- Mr. Sanchez bármit is csinál. Kérem ne hagyja abba! – az ujjai a lágy érintéstől eljutottak a durva behatolásig, melytől már szól sem bírtam az élvezettől.
A testem, szinte pulzált, a hőség magához ölelve a bőrömig hatolt. Akárcsak a tanerő ajkai között a dákóm. Meg hát a kézügyessége sem volt semmi. Azt hittem ott helyben elélvezek az asztalán, amikor is váratlanul abbamaradt minden. Erre felpillantva két csillogó barna szempárral néztem szembe.
- Akkor kezdődhet a tanulás? – az arcomra volt biztosan, írva, hogy „Mi van? Ez most hogy jön ide? De komolyan most?”.
A számban már ott voltak az ellenzését szolgáló mondatok, amikor újabb nyögés hagyta el. A tanár úr végig nyalta a herémtől elkezdve egészen a rózsaszín makkomig a szerszámomat, majd újra rám nézett.
- Minden egyes jó válasz, további folytatást ígérhet. – az ujjai a lyukamnál játszadoztak újfent és ha lehet még mélyebbre merészkedtek.
Csak bólogatni tudtam, és reméltem annyira, hogy sokat ne is kelljen beszélnem. Nem mintha tudnék bármi másra is gondolni, mint amit éppen velem csinál. Ezt igennek véve, bekapta a szerszámomat, aztán egy jó nyálas réteget rajta hagyva megragadva lassan húzogatni kezdte.
- Mikor volt a Függetlenségi Nyilatkozat kihirdetése? – gondolkodni kezdtem, próbáltam fókuszálni, de mihelyst megláttam, ahogy a nyelvét kinyújtva lemerészkedik a fenekemhez teljesen elvesztettem a fonalat.
Már ott vártam a kellemes érzést, amikor onnan felszólt.
- Még mindig várom a válaszodat. És hidd el nekem is nagy kísértés, hogy ne kóstoljalak meg most rögtön. – hümmögött nagyokat, ahogy az ujjait figyelve ki és bejártak a bejáratomon.
Na és én mit szóljak mind ehhez? Rendben ne azzal foglalkozunk, hogy mindjárt kinyal tanárom, hanem, hogy tovább is menjek innen. Egyenesen rá. A testére, ahol minden porcikáját érezni akartam magamon. Ha ehhez pedig egy kicsit meg kellett erőltetnem agyamat, akkor állok elébe.
A mozgásai lassulni kezdtek, ami egyben jó, mert így képes voltam már összetetten gondolkozni, mint évszámokat előhívni. A rosszat érintően pedig sietnem kell. Először, csak, hogy felhívjam a figyelmét értelmetlen töltelékszavakat nyögtem ki, mely nem volt nehéz, mert a szája azon nyomban rátapadt a lyukamra. A keze finoman járt a dákómon még mindig, mely csak egyre jobban beindult, a nyelvtanilag is talán helytelen kifejezéseken. Amikor is felkiáltottam.
- 1776 július 4-én. – bele sem gondolva, hogy talán rosszat mondtam megtettem és elnyerve a jutalmamat, a tanár úr mosolyogva, felhúzta a gumit és beillesztette a dákóját a segglyukamba, a lábaim meg ott hevertek a vállain.
- Kiváló válaszodért most szét foglak kefélni. – nem is kellett tovább elmélkednem rajta, hogy talán milyen lesz, amikor elindult felém.
A nyomás okozta fájdalom röpke időnek tűnt, ahogy az utána bekövetkező élvezet betöltött engem. Oh, bárcsak minden órája is telne el. Egy jó válaszért leszoplak. Kettőért megujjazlak. Háromért pedig úgy megbaszlak, hogy mikor feleltetni hívlak ki, repesve örülsz majd neki. A lendület magával ragadott. A keze újra rátalálva a szerszámomra kicsi cirógatásba kezdett rajta, melytől hamar előtört az előnedvem is. Az ujjait még szorosabban tartotta, melytől felhördülve a szemünk összetalálkozott. Egy érzés volt csupán, vagy csak egy álomkép, azt nem tudom, de a szívem megdobbant tőle.
Mert ezt az arcot akartam látni mikor lefekszek, majdan felkelek. Butaságnak hangzik, ugye? Mégis Mr. San.. vagyis Andrew arcán is valami ilyesmit vettem észre. A mozgások, a szex és még a heves lélegzésünk is szinte megszűnt körülöttünk, nem maradva más, mint a tekintettünk egymásba fonódva. Ez jelentette azt az egyetlen kapcsolatot, ami éppen összetartott bennünket. Amikor is hirtelen újra megindult a világ. A lökések felgyorsultak, a testemet érő eksztázis kezdett a tetőfokára hágni, amikor is a férfi más irányba kezdett haladni. Felém.
A lábam között bekúszva finoman rám mászott, apró csókkal jelezve fölfelé, hogy közeledik. Aztán megállt, mihelyst a fejünk egy szinten volt és lassan folytatta tovább. Az előbb érzett vadságot felváltotta egy fajta nyugalom. Az egyik karja a hátamra csúszott, míg a másikkal a nyakamat fogta.
A szája olyan közel volt, hogy csak arra tudtam gondolni. Ő is észrevette és nem várta meg, hogy hogyan is döntök. Átkaroltam a nyakát, ahogy a lábaim is lassan fenekére fonódtak, miközben a szánk saját szonettet írt éppen. A ritmust az egymás után csattanó csókok, a szavak, a jelentések pedig a nyelvünk alkotta meg. Annyira hihetetlennek tűnt az egész és csakis erről álmodoztam mind végig. Az egyik kezem felkúszott az arcán, kitapintva az apró finom sörtéket, a kezdődő borostájából. Kíváncsivá tett, hogy milyen érzés lesz, majd ha teljesen visszanő, mikor az arca hozzám ér. A szúrást, a vágyat, hogy megsebezzen, jelöljön meg és emlékét őrizzem ameddig csak tart. Mert igazán, ez rémített meg az egészből. Az idő. Pár év és vége az egésznek. Akkor mi lesz? Végig húztam az arcon, amely minden kétely nélkül szenvedéllyel csókolt vissza.
Gyerekes kíváncsiságként élt bennem, hogy mit szólna hozzá, ha kimondanám. Érezve a közeledő kiteljesedést, már az ajkam hegyén volt a szó, amikor váratlanul emelkedni kezdtünk. Látva rajtam a meglepődést, még szorosabban átölelve csókolt meg. Szinte meg sem rezzent a súlyomtól, ahogy az asztala előtt felegyenesedett velem együtt. A férfiassága mélyen bennem maradt, ami már így is pattanásig feszítette a határaimat. A kezeivel a fenekembe markolt, majd az ágyékát újfent felém mozgatva dugott meg. A levegőben! Itt pedig nem volt több finomkodás, csak erőteljes kielégítés, amit örökre a fejembe fogok vésni. A testünk között ragadva a dákóm, kettőnk között súrlódva nyomódott egyikünk, majd másikunkhoz. A kisebb mozdulatok rajta pedig elég voltak ahhoz, hogy végleg átadjam magam a gyönyörnek.
Andrew vállára hajtva a fejem beleharaptam a vállába, ahogy megéreztem a farkamból kilövellő folyamot. A férfi pedig nem hogy lassított volna az előbbi reakcióméért, hanem még jobban beindult. A testünk szinte eggyé olvadt a belőle áradó forróságtól, amelyet még jobban meghintett a köztünk lecsöpögő fehér cseppek. Tovább tetőzve és kísérletezve finoman végigszántottam a hátát a körmömmel, melytől a szemét becsukva összeszorította a száját. Látva, hogy már alig bírja magát megtartoztatni, már is nevethetnékem támadt. Én, mint a suli egyik diákja az ujjam köré csavartam Mr. Sanchezt, aki mindenesetre nagyon élvezi a harapást és karmolást. Majd rögvest a nyakát véve célba megnyaltam. A sós és a kellemes arcszeszének íze keveredve a nyelvemen finoman végig húztam a fogamat a bőrén. Amitől azon nyomban élesen felkiáltott, a teste megremegett, de még mindig erősen tartva, éreztem, ahogy elélvezett. A nyomás lassan gyengült, míg nem már csak egy helyben állt és hangosan lihegett. Aztán rám nézve elmosolyodott.
- Szóval rátaláltál a gyenge pontomra. – a szemünk a vállán esett vörös lenyomatra esett, majd vissza rám. – Akkor ideje lenne, nekem is megtalálnod a tiedet. – megcsókolt, közben lassan leereszkedtem róla és a kezét végig rajtam tartotta, nem is akart elengedni egy percre sem.
Aztán már előtte térdeltem és szembe nézve a még álló falloszával, lehúztam róla kondomot, majd rögvest a számba véve megkóstoltam. Az íze teljesen bejárta a számat, ami arra a gondolatra vezetett el, hogy mi lenne, ha egyszer a seggemben is érezhetném a gyönyörét. De nem volt időm mélyebb elmélkedésekre, mert Andrew elém térdelve megfogta a már éledező férfiasságomat. Nem különben attól a látványtól, hogy barna izmos hasán ott virított a nedvem még mindig. És nem mellékesen az én szexi történelem tanárom volt. Amit már mindenki tud, mégis annyira perverz, hogy már a gondolata is felizgat. Élőben pedig, hát mindent felülmúló.
- Szabad? – mosolygott rám, mire én meg az övét ragadtam meg.
- Ha a tanár úr kéri. – lassan elhelyezkedtünk a földön, én voltam alul, ő pedig felettem.
- Milyen figyelmes diákom vagy.  – rá akartam kontrázni, de eltűnve az ajkai között a szerszámom, meg sem bírva nyikkanni, én is belefeledkeztem a férfiasságának szopásába.
Ez volt eddig a leghosszabb fogadó órám. Minden egyes perc megérte és egy életre megjegyeztem, hogy mikor is adták ki a Függetlenségi Nyilatkozatot. Hála Mr. Sancheznek vagyis Andrew-nak, mert nem mondott le rólam, illetve rátaláltunk egy sokkal izgalmasabb közös tanulási módszerre. Ezután még sokszor voltam az irodájában, egyszer pedig még moziba is elmentünk. Külön- külön indultunk, még nem is egy helyre szólt a jegyünk, viszont a hátsósorok nagy terét érintően egymás mellé ülhettünk. Eljárva a kezünk a másik nadrágja felé. De ennél többet nem tettünk.
Bár szeretem volna vele kéz a kézben is járni, viszont a körülmények nem adták még meg ezt a lehetőséget nekünk. Vagyis mostanáig. A 2 napos osztálykirándulást, melynek egyik szervező tanára Andrew volt, nem hiszem, hogy nem tervezett valamit, amivel kicsit kettesben lehetünk.