Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
A nők bosszúja, 1. felvonás. történetnek a folytatása.
(Fantázia történet)
A történet a fantázia szüleménye, BDSM és Horror keveréke, de alapvetően a horrorba tartozik....
Lecsúsztam a fal mentén, és széttárt lábakkal csupasz fenekemmel a padlóra ültem. A fejem...
Sziasztok! Ez egy skicc, az első írásom. Szeretnék rá őszinte kritikát kapni! A történetet...
Friss hozzászólások
Marthy: Mmm! Lányként os imádós történ...
2024-03-28 16:03
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:47
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:46
Materdoloroza: Pedig én is vártam a folytatás...
2024-03-27 22:41
Dr. Stephen P. St.John: Sajnálom, hoyg nem tette egyér...
2024-03-27 20:43
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

A Csontember (4)

- Maradj itt - mondta a férfi, miután elélvezett és Anette remegve leszállt róla. A lány nem reagált semmit, csak összegömbölyödve lefeküdt az ágyra és magára terítette a ruháját.
I. felállt és kidobta a gumit. Felhúzta a sliccét és meghúzta a kulacsát. Visszament az ágyra, rátérdepelt.
- Már nincs sok hátra - telepedett le Anette mellé, és fejét a párnára tette - Nem sokára megszabadultok tőlünk.
A lány maga alá húzta a lábát, és melle előtt összevonta a ruhát, amit a testére terített. Próbált minél többet kitakarni magából. Háttal feküdt a katonának, és hallgatta a szavait, de nem felelt.
- Te vagy az első ilyen- mondta I. szenvtelenül, s nem tudta, hogy kinek beszél, magának vagy inkább a lánynak. Nem is számított, folytatta a plafont bámulva - Ha Gideon nem lök ide be, talán mindketten megússzuk ezt.
Anette megmoccant és elkerekedett szemmel a katonára pillantott.
- Mit nézel? Azt hiszed, ez nekem jó? De maholnap meghalok… Talán még is inkább fel kéne csináljalak.
Anette nagyot nyelt, de nem mert válaszolni. Nem tudta, mivel ingereli fel jobban a katona megtépázott idegeit, ezért nem tiltakozott. Visszahanyatlott az ágyra, és megint a fal felé fordult. Érezte, ahogy a férfi súlya megmoccan az ágyon, és odasimul a hátához. I. rátette a kezét a vállára.
- Azelőtt nem csináltam volna ilyet - suttogta a lány fülébe- Te sem csináltál volna ilyet. De ez nem a való élet… ez háború. Gyere - nyúlt előre a férfi, és kezét a lány hasára tette. Közelebb húzódott hozzá, hogy le tudjon menni egészen az öléhez, és megint belesimíthasson a punciba. A lány megérezte a combja hátulján az egyre meredező falloszt és beletörődött a sorsába. Végül nem ússza meg… hiába minden. Sírni akart, de belül már üres volt.
I. teljesen odasimult hozzá hátulról, és a szokásos hirtelen, durva mozdulatával belemarkolt a kis lyukba. Anette hagyta, hadd tegyen vele, amit akar. Már úgyis mindegy, a katona az őrület szélén táncolt.
Elengedte a lányt és felegyenesedett. Lerántotta róla a ruhát és két kezével megragadta egy-egy térdét. Széttárta a lábait. Ott térdepelt előtte, meredező fasszal, csak egy lökés és bent van. Mégis várt. A szájában akarta érezni a fiatal punci ízét, érezni akarta, hogy megindulnak a nedvei. A halálsoron várva nem vadállatiasságra vágyott.
Odahajolt a lány ölére és belenyalt. Lassan a keze is odatévedt és beledugta két ujját. Ütemesen masszírozta őt belülről, miközben a borsószemnyi kis szervet izgatta, finoman, puhán, óvatosan. Érezte, ahogy a csikló megduzzad és a hüvely fala síkossá válik. Azt hitte, megbolondul. Alig bírt magával, már be akarta végre vágni a farkát a lányba, de valami visszatartotta. Talán a halál közelsége tette- nem tudta, de nem akart kárt okozni benne. Mintha a kettejük ki nem mondott alkuja volna az utolsó dolog, ami még emberi megmaradt benne. Nem így akarta itt hagyni a földi világot.
- Gyere - egyenesedett ki és karon fogta a lányt, hogy a mellkasára húzza. Az ernyedten tűrte, hogy oda irányítsa, ahova csak akarja. Nem nézett a szemébe. I. magához ölelte a puha, meleg testet, s csak most vette észre, milyen szépen ívelt formája van, mennyire édes a bőre, hogyan törik meg a fény a nőies domborulatokon. Megfogta a farkát és másik kezével óvatosan lejjebb nyomta a lány -nem, a nő vállát. Az értette. Már nem húzódott, mint néhány hete, csak engedelmesen lejjebb kúszott, s arcéle a forró, duzzadó makkot érintette. Tudta, mit tegyen és az okát is felfogta. Szétnyitotta puha, meleg ajkait és a szájába vette. Már nem érdekelte, nem érzett undort vagy szégyent. Csak tette, mert a katona ezt várta tőle.
A férfi megmarkolta az ágyneműt, s ahogy Anette a nyelvével ismerkedett a hímtaggal, az egyre szaggatottabban vette a levegőt. Anette rámarkolt a rúdra és próbálta a szájával körülölelni a falloszt, hogy minél gyorsabban a csúcsra juttathassa. Ütemesen mozgatta a kezét, és szopogatta, mint egy nyalókát. Már nem érdekelték a nyúlós anyagok, amik kijöttek belőle, nem törődött azzal, mennyire undorító az egész, csak várta, hogy végre elsüljön és végezzenek. A férfi vett egy mély levegőt, megragadta a fejét és gyorsított a tempón. Anette megijedt egy percre, de a férfi nem volt olyan vad és durva, mint szokott. Néhány rántás után meleg, dús folyadék ömlött a lány szájába.
Azonnal fel akart pattanni, és kiköpni az undormányt. I. keze lehanyatlott a fejéről, s Anette eltolhatta magát a férfi ölétől. Körbenézett, és megpillantotta az összecsukható asztalkán álldogáló mosakodó tálat. Odaszaladt. Egy kis víz csillogott az alján, s ahogy Anette fölé hajolt, kifolyt a szájából minden, ami eddig összegyűlt. Undorodva pillantott rá a tálban úszkáló sűrű, fehéres színű váladékra.
- Ott van víz - hallotta a háta mögül a katonát, és Anette fél szemmel megpillantotta kinyújtott karját, amint az asztalra mutat. Ott a kulacs állt. A lány odalépett érte, majd megragadta és kiöblítette a száját. Öblögetett, köpött, öblögetett, köpött, míg ki nem fogyott az összes víz.



*


Anette vérben úszva ébredt fel reggel.
Kinyitotta a szemét és megérezte az ágyneműn a nedvességet. Azonnal felült és az ölére pillantott. A hajnal fénye már bevilágított a sátor tetőablakán. Ránézett a katonára, aki mellette feküdt az ágyon. Fel merje ébreszteni? Nem sokat kellett azonban gondolkodnia, mert a mocorgásra az éberen alvó katona kinyitotta a szemét. Kábán a lányra nézett, majd pislogott párat és feljebb ült.
- Mi van? - kérdezte a lányt, mert az mindig kerülte a tekintetét, most azonban zavartan nézett rá.
- Vérzek- mondta a lány, és az ölére pillantott.  A katona az első pillanatban nem fogta fel, mi történik, aztán megértette és bólintott egyet.
- Menj haza - engedte el, mire Anette megkönnyebbülten kikászálódott az ágyból. A szoknyája piroslott hátul.
- Tessék - dobott neki egy vékony pokrócot az ágyból.
A lány bólintott, majd magára terítette a leplet és elindult. A sátor kijáratánál megállt, és visszanézett a katonára.
- Vissza kell jönnöm? - kérdezte halkan.
- Szedd rendbe magad - tért ki a válasz elől, majd visszahanyatlott az ágyba. Anette nem várt tovább, kiiszkolt a sátorból és futva tette meg a hazáig vezető utat.
*

Két napja volt otthon, s a harmadik éjjelen volt az utolsó, hogy látta őt.
A nap már leszállt, az esti szürkület is feketébe hajlott, mikor Anette kivitte a mosóvizet a hátsó udvarba. Meglendítette a tálat, hogy kiloccsantsa a tartalmát, amikor valaki elkapta őt hátulról. A teknő tompán puffant a nyirkos földön, és az élén elgurult a fák felé. Anette tehetetlenül vergődött az erős szorításban, próbált kipréselni valami hangot a torkából, ám csak egy néma sikoly hagyta el az ajkát. Tüdeje összepréselődött, s ő alig bírt lélegezni. A lánc után kapott, ami a nyakán függött mindig, hátha az valamit segít, de hasztalan próbálkozás volt.
- Én vagyok - mormogta a fülébe a támadó, s Anette egyből megismerte a gyűlölt hangot. Még rúgkapált, de aztán kezdett lenyugodni. A férfi megragadta őt és szembe fordította magával. Most egész más volt, mint szokott lenni. Az éjjeli sötétséghez hozzászokott szeme látta, hogy a ruhája milyen csapzott volt, szinte megtépázott. Megcsapta az orrát az erős piaszag. Részeg volt, csont részeg.
I. hirtelen meglódult és a ház falának lökte a lányt. Anette az alkarjával tompította az ütést, ahogy nekicsapódott a fehérre meszelt tégláknak. Meg sem bírt nyikkanni, olyan váratlanul érte a férfi felbukkanása. Egy másodpercig csönd volt, majd óvatosan, reszketve hátrapillantott. I. épp az övét csatolta ki.
- Ne - tért vissza a hangja és megpróbált elszaladni, de a katona az útját állta. Anette elesett a kinyújtott lábában. A hideg földre puffant, de még így is megpróbált elszökni, kúszott a kemény sárban. Agyának egy mély szegletében tudta, hogy ellenkezni egy részeg, felajzott katonával, aki a halálára készül, felér egy öngyilkossággal. A férfi mellé lépett és megragadta a nyakát. Arcát a földre szorította, míg két lábát átlendítette a lány derekán és fölé térdelt. Erősen tartotta a vékonyka nyakat, úgy szorította, hogy Anette attól félt, ha tovább küzd ellene, elroppantja a csigolyáit. Igyekezett lecsillapodni, s teste lassacskán megadta magát, csak izmai rándultak mozdulatlan görcsbe.
Körmeit a nedves földbe vájta, hogy könnyebben kibírja. Meghallotta a csat koccanását, tehát I. már levette az övét. Zizzent a cipzár. Anette összeszorította a fogát és újra a földet kaparta, míg torkából fel-feltört a hangtalan, könny nélküli zokogás. Nem bírta tovább tartani magát. A katona felrántotta a ruháját, széttépett és eldobált mindent, ami az útjába állt annak, hogy közel férkőzhessen a lányhoz. Végre feltárult előtte a meztelen fenék, két gömbje fehéren sejlett fel a felhős éjszakában. I. megragadta a farkát és a lány hátára hajolt. A szerszáma végével a szeméremajkakat szántotta végig, befelé nyomakodva, hogy megtalálja a bejáratot. A lány meglepően síkos volt, amit nem szokott meg, de nem törődött ezzel. Végre megérezte a makkja körül a kis gödröcskét, s azt hitte, menten eldurran a mélyedés forró, puha érzésétől. Lökött egyet a csípőjén, és a keze közül kicsúszott a farka, bele egyenesen a lány hüvelyébe. Az érzéstől felhördült. Nem érdekelte többé semmi sem, a lány sem, mintha el is feledkezett volna róla. Csak a farkát ölelő meleg, szűk járatot érzékelte, amitől végre nem választotta el semmiféle műanyag. Lassan indult meg a lányban, hogy minél jobban érezhesse a punci falát.
Anette görcsösen mélyesztette bele a körmeiét a talajba, míg a katona lassú, de erőteljes lökésekkel dolgozta hátulról. Úgy tűnt, nagyon élvezi az aktust, ám Anette mindebből semmit sem érzékelt, csak összeszorította a szemét és hangtalanul átkozta a férfit. Gyűlölte őt, a pokolba kívánta, mindent megadott volna azért, hogy lássa meghalni, elkárhozni, a legnagyobb kínok közepette!
A férfi egy hirtelen mozdulattal felrántotta a lány csípőjét, ő maga teljesen feltérdelt és úgy húzta őt bele a farkába. Veszett tempóra kapcsolt, nagyokat lökött rajta, vadul, teljesen kitöltve őt, tövig nyomta és húzta bele újra és újra. Anette próbált ellen tartani, de jobbára csak az arcát védte az ütődésektől, mert nem bírt mibe kapaszkodni, és a katona túl vad volt ahhoz, hogy a földön támaszkodhasson.
Nem tudta, pontosan meddig tartott, a katona rántott rajta néhányat és egy nagyot nyögött. Úgy maradt néhány pillanatig, miután telepumpálta a lányt az ondójával, aztán kicsusszant belőle. Anette lehanyatlott a földre. Néma csönd volt. Anette a félig nyitott szemhéja alól látta, hogy I. lassan megmozdul és feláll. Mellé lépett. A bakancs az arca előtt volt, a cipőorr majdnem súrolta őt. I. tétovázott néhány percig, aztán megint kattant az öv és ellépett. Anette nem mert megmozdulni, de hallotta az egyre távolodó hangokat. Óvatosan utána pillantott. Egy pillanatra beléhasított valami rémület, nehogy a házukba menjen, de úgy tűnt, esze ágában sincs. Kinyílott a kertkaput, az megnyikordult, majd hangosan csattanva csukódott vissza a helyére.
Anette zsibbadt aggyal hevert a hideg földön, s nem tudta, mennyi idő telt el, mire feleszmélt a kábulatból. Feltápászkodott és megtörten ment vissza a házba. A konyhában a húga ült, nem csinált semmit. Az anyja biztosan a kicsikkel volt a nagyszobában.
- Melegíts vizet - szólt oda a lánykának. Hangja rekedt volt. Leroskadt a kisszékre, de mivel húga meg sem moccant, csak kerekre tágult szemekkel bámult rá, ráripakodott - Csináld már!
A lány végre kizökkent a révületből, amit a döbbenet okozott, amiért nővére így tért vissza, aztán hozzálátott. Amióta kitört a háború, semmi sem működött, így mindent maguknak kellett elkészíteniük. A lányka feltette a tűzhelyre a nagy fazekat, majd telitöltötte vízzel, s amikor az már melegedett, tanácstalanul nővérére pillantott.
- Menj - mondta az neki- Anyának egy szót se… ne gyertek ki.
A lányka bólintott, majd bement a nagyszobába, és magára húzta az ajtót. Kattant egyet a zár mögötte.

*

Anette belelépett a kádként szolgáló, nagyobbfajta lavórba, miután lehúzta a ruhát. Alul már nem volt rajta semmi, így a kezébe vett egy tiszta rongyot, belemártotta a meleg vízbe, s először az ölét kezdte tisztogatni. A combja belső felére rászáradt az ocsmány ragacs, pirosas foltot hagyva a bőrén. A vérzése még nem állt el teljesen. Mosakodni kezdett.
Kimerülten dőlt be az ágyba, miután végzett. A rózsaszínűre festett, piszkos vizet már nem merte kiönteni, ma nem. Úgyis tudják, mi történt, tudta az anyja és tudta a húga is. Csak ne beszéljenek róla, ez az egy számított. Soha, senki nem beszélhet erről többé!
Csak késő délután merészkedett megint vissza a hátsó udvarba, míg jó világos volt. Reszketve közelítette meg a helyet, s megállt, ahogy megpillantotta a nyomokat. A föld még mindig tartotta a karmolásokat, amiket ő csinált oda. Este úgy kellett levakarnia magáról a sarat. Arca, karjai és körme csupa homok volt. A széttépett ruhafoszlányokat, úgy tűnt, valaki már összeszedte. Ahogy ott állt az egyre hűlő levegőn, észrevette, hogy megcsillan valami. A tekintete odavándorolt, s meglátta, hogy a földön ott hever a dögcédula. Talán leeshetett róla közben. Odalépett és felvette. Nem rakta vissza a nyakába, de nem bírta eldobni, pedig elsőre el akarta hajítani, vagy tűzbe vetni. De nem tette, a kezébe fogta és jó erősen szorította a markában. Iszonyatos erővel izzott föl benne a gyűlölet.
A katonák elmentek, talán még az éjjel, talán hajnalban. Minden ettől zengett. A háború még nem ért véget, de mindenki tudta, mi lesz az eredmény. A felszabadító csapatok előőrsei már beérkeztek a faluba. A harc eldőlt. A megszálló katonák még menekülhetnek egy ideig, de aztán úgyis elkapják őket. S aztán megölik, vagy táborokba viszik és ott éri őket a végzet, mind egy szálig.
Anette visszament a házba és nekidőlt a konyhaasztalnak. Kezében forgatta a dögcédulát, mint valami bűnjelet, ami bosszúra készteti őt. Remélte, hogy csak ennyi maradt a katona után. Ebben az időszakban- gondolta, s próbálta nyugtatgatni magát- a nők nem szoktak teherbe esni. Ez volt az egyetlen reménye, ami vigasztalta. Rácsukódtak az ujjai a fémlapra, majd bement a szobába és a fiókba rakta. Rázárta a kulcsot, s a kulcsot eltette. Meglakolsz te rohadék, gondolta és eszébe jutott, hogy mától fogva ezt a kulcsot fogja a nyakában hordani úgy, mint a dögcédulát. Ha még életben leszel, ha véletlen megúszod… imádkozz, hogy soha ne jöjjek rá, ki vagy.

Vigyázz, I. Anesenko… A neved már nálam van.
Előző részek
Hozzászólások
JuS ·
Neked se írtam kommentet, csak nyomkodom azt a fránya tetsziket... azt hiszem, lusta vagyok. :)
Szóval így pár nap távlatából is tetszik. Tetszenek a képek, amiket használsz. Szívesen olvastam. :)

AmandaAdmin ·
Kedves Felhasználók! A Tortenetek csapata új oldalt nyitott a lányokkal való szex randevúzáshoz: WWW.TEENSFK.SITE Ezer erotikus történetet gyűjtenek össze ott, vannak ismeretségek és kommunikáció. Meghívjuk Önt, hogy csatlakozzon. Az ingyenes regisztráció továbbra is nyitva áll.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: