A csontember (2)

Anette a nyakába akasztotta a dögcédulát és úgy rohant hazafelé. Nem is nézte, mi van körülötte, csak szedte a lábait és meg sem állt a rozzant kis kertkapuig, amin át belépve végre kint hagyhatta a valóságot. Eltámolygott a ház oldalába és nekidőlt a hideg, meszelt falnak. Elkapta a sírás.
Vörösen izzó szemekkel, hüppögve nézett körül az udvarban, amit a katonák szétbarmoltak. Szipogott párat, majd a ruha ujjával megtörölte az arcát és bement a házba. A konyhában meleg gőz terjengett, édesanyja- egy testes asszonyság- éppen tésztát nyújtott. Nem a családnak. Az itt állomásozó katonáknak kellett az ételt sütnie. Amint megpillantotta a nyíló ajtó mögött belépni legnagyobb lányát, eldobta a sodrófát a kezéből, mire az nagyot koppanva gurult végig a konyha kövén. Anette az anyja elé sietett és szinte magánkívül átölelte a puha vállat. Feltört belőle a vigasztalhatatlan zokogás.

*

Sokáig sírdogáltak csendesen a konyhában, de nem beszéltek arról, ami velük történik. Az anya megtörten ballagott vissza a tésztához, mert nem késhetett vele. Anette vizet melegített és mosakodáshoz készült. Tudta, hogy másnap este vissza kell mennie a katonához. Levette a dögcédulát, és úgy merült bele a fürdővízbe, hogy aztán kialudhassa magát, és segíthessen még az anyjának, mielőtt újra elérné őt az alkony.
Tiszta ruhát vett és kívülre helyezte a gyűlöletes névjegyet, hogy az megóvhassa a többi katonától. Nem tudta, vajon emiatt e, de senki nem állította meg útközben. Ez volt a bélyege, ami arra kényszerítette őt, de egyúttal az egyetlen védelme is, ami megóvta. Másoktól, az összes többitől, a terhességtől… ha a gondolatmenet e pontjára ért, egészen meg bírt nyugodni. A legrosszabb, ami történhet vele, hogy gyermeket szül attól a rémtől.
Maga sem tudta, miképp, de megtalálta a sátrát. A számot megjegyezte, 58. Mély levegőt vett, rápillantott még a lemenő nap narancsos fényére, és meghúzta az erre szolgáló csengő zsinórját. Kisvártatva egy ismerős arc nézett ki a ponyva mögül. Nem köszönt, csak hátralépett, és a szemével beterelte a lányt. Anette belépett a sátorba, ami pont úgy nézett ki, mint tegnap, csak a nappali fény nem sütött be úgy. Egy kislámpa világított.
Anette tanácstalanul állt a sátor közepén és várta az utasításokat. A férfi azonban nem volt már olyan mohó, mint tegnap. Odalépett a lány háta mögé és a fenekébe markolt. Odadörgölte a csípőjét a lányhoz, mire az megérezte- még a nadrágon keresztül is- hogy valami megmoccan odabent. Legszívesebben megszólalt volna, hogy legyenek túl rajta gyorsan, de inkább befogta a száját.
A férfi ellépett tőle, és ha Anette jól hallotta, vetkőzni kezdett. A lány nem moccant, de néhány perc múlva I. megkerülte őt és elé lépett. Meztelen volt. A farka már állt, de Anette nagyon jól tudta, hogy még nem érte el a teljes erekciót. Nem volt óriási méret, de az átlagnál talán mégis egy kicsivel vaskosabb. Nem, mintha olyan nagy tapasztalata lett volna ez ügyben. Igyekezett leplezni a nem tetszését, ahogy az idegen testrészre tévedt a tekintete. Csak lennének már túl rajta…
I.közelebb lépett hozzá és elkezdte róla lefejteni a ruhát. Anette némán tűrte a ténykedését. A katona felhúzta a lány trikóját és tekintetét a hegyes kis mellekre szegezte. Közelebb húzódott a lányhoz és megmarkolta őket. Anette felszisszent. A katona érintése durva volt, ő pedig épp az érzékeny időszakában járt. A hangra eleresztette a melleket, és lehúzta a lány bugyiját, de csak a térdéig.
-Ez legközelebb ne legyen rajtad- mormogta a fülébe, és egyik kezét a fenekére tette, a másikkal meg a puha punciba nyúlt. A lánynak szokatlan volt ez az érintés, és egy cseppet sem kívánta. A férfi a középső ujjával felnyúlt a hüvelybe, kiélvezve a női test minden egyes porcikáját, ami olyan veszettül hiányzott neki. Aztán kihúzta az ujját és megkereste a csiklót. Dörzsölni kezdte.
Anette semmiféle nemi vágyat nem érzett, épp ezért hitetlenkedve fogadta, hogy benedvesedett. Nem izgatta a katona, nem kívánta őt, mégis csúszóssá vált odalenn. Ösztönösen el akart tőle húzódni. Rájött az undor, sírni akart, üvölteni. Inkább bassza meg úgy, mint tegnap, de ezt nem teheti… eszébe jutott Patrik. Könnyek szöktek a szemébe.
-Hé… mi van, gyere vissza!- kapta el a lány karját a katona, amikor az menekülőre fogta. Anette megállt és leszegte a fejét.
-Csak csináld- mondta- Itt vagyok, csináld már.
A férfi vette a lapot, ami Anette-t is meglepte. Elengedte a lányt és ugyanahhoz a fiókhoz lépett, mint tegnap. Elővett egy óvszert és leült az ágyra. Magához intette a lányt, és a kezébe adta a kis tasakot.
-Húzd fel!
A lány leguggolt és kibontotta a gumit. Megkereste a megfelelő irányt és odaillesztette a férfi meredező makkjára, de ügyetlen volt. Alig bírta felhelyezni, főleg, mert még nem csinált ilyet és olyan érzése volt, hogy a farka túl nagy az óvszer méretéhez képest. Már attól félt, kiszakítja.
-Ahh- mordult fel I. bosszúsan, és ráfogott a lány kezére, ami a faszát markolta, mialatt a gumival próbálkozott. Rántott rajta néhányat, miközben az apró női kéz a vastag rúd köré fonódott. Azt hitte, menten el fog tőle menni, de aztán ellökte a lány kezét és egy mozdulattal felhúzta a meredező farkára az óvszert. Elkapta a lányt és az ágyra dobta. Anette hanyatt esett, a bugyi, ami a combjai között volt, már rég leesett róla. Teljesen meztelen volt- ahogy I is.
A férfi fölé hajolt és a kezével az öléhez nyúlt, hogy a lány réséhez illeszthesse a farkát és végre bevágja neki. Már sötétedett, a sátorban egyedül a kis lámpácska gyenge fénye pillázott. Anette a világosságot nézte, arra koncentrált fejét oldalra fordítva, és próbált nem tudomást venni arról, ami vele történik. Mégis érezte, ahogy a kőkemény farok a nyílását ostromolja, míg végül megtalálja a bejáratot. Makkjával benyomakodott a hüvelyébe, majd egy hirtelen mozdulattal betolta az egész farkát. A lány már felkészült a fájdalomra, így meg sem nyikkant, amikor a férfi járatni kezdte benne a szerszámát.
Nedves volt, ezért könnyen csúszott benne, pedig nem kívánta a férfit. Tudta, hogy ő nem fogja élvezni, de már nem érdekelte, amiért a teste ilyesmit produkált. Legalább nem fájt már annyira, ahogy az egyre erősödő lökésekkel tolta őt. A tegnapihoz képest ez a menet jóval fájdalom mentesebb volt. A hüvelye engedett a kemény fallosznak, egyedül a medencéjébe hasított bele olykor egy-egy tompa nyilallás. Várta, hogy mikor lesz vége.
A férfi megragadta az egyik mellét, erősen markolt bele, innen tudta Anette, hogy már közel jár. Tövig belényomta a farkát, majd ki sem húzva lökött néhányat és megremegett a teste. Anette csak a zihálását hallotta, közel a füléhez, de más hangot nem adott ki. S furcsamód, ezért valahogy hálás volt neki.
Végeztek. A férfi felült és levette a gumit. Anette félve nézett rá újra a szerszámra, nem követe-el folytatást, de az nyugton maradt.
-Elmehetek?
-Most igen- bólintott, és hátradőlt az ágyon- De itt alszol, ha én azt mondom. Világos?
-Persze- válaszolta Anette, és közben elvékonyodott a hangja. A hír hallatán remegő kézzel vette föl magára a ruháit.