A csoda 2. rész

Én pedig szívből jövően mélyet nevettem a könnyem is kicsordult, a szilaj jókedv hanyatt dobott az ágyon.
- Te aztán tudod, hogy kell egy lányt elcsábítani!
Fölém hajol, sokat mondóan néz rám. Átveti a lábát rajtam és csípőmre ül. Úgy helyezkedik, hogy gondosan nyírt szeméremszőrzete az én csupasz puncimhoz érjen. Kezeimet a magasba tartja, mozdulni sem tudok, habár nem is akarok. Kissé megmozgatja csípőjét, jól tudva milyen élmény lesz ez nekem. Oda testem vélt nyugalma… Elkomolyodik, ahogy rám néz:
- Mondani akarok valamit.
- Most akár mit is mondasz, én buzgón helyeselni fogok. Mivel ki vagyok szolgáltatva neked. –válaszolom, és igyekeztem ajkaim közé csippenteni orrom előtt lévő mellbimbója közül legalább az egyiket. 
- Nem is… inkább én Neked! - felelte.
Értetlenül nézek rá, és igazából fogalmam sincs, hogy mire gondol.
- Tudom, hogy tudod, de mégis el akarom mondania- Ellágyuló tekintettel pillant rám, én pedig csak az ajkaira tudok koncentrálni. Csókolj már meg!  Elkalandozik a tekintete testemen. Megváltozott arckifejezése sokat mond nekem a benne fickándozó temérdek össze-vissza gondolatról, amik egyszerre jutnak eszébe. Elengedi az egyik kezemet, hogy megsimogassa mellem, így én az álla alá nyúlok így veszem rá, hogy újra a szemembe nézzen. Arca kiismerhetetlen, ahogy újra szemembe néz.
- Baj, van? Tudok segíteni? – megriadok.  Hihetetlen élmény, hogy a csajom éppen rajtam ül, mit ül, éppen rajtam uralkodik, és én kérdezem meg tőle, hogy tudok e segíteni!
Simogatni kezd, de nincs semmi rendszer az érintésében. Mintha egyszerre akarna mindenhol hozzámérni. Ellágyulva néz rám.
- Nem, dehogy nincs baj! Látod ez is olyan dolog, amiért annyira és kimondhatatlanul szeretlek!
Büszkén, elégedetten mosolyog.
–Szeretlek Saci! Nem is tudod mennyire!
- Szeretem, ahogy megcsókolod Karcsit, szeretem, ahogy a kávédat iszod reggel, és szeretem, ahogy elalszol a tv előtt a kedvenc filmeden is akár. Szeretlek, mikor alszol és szeretlek mikor ébren vagy. Szeretlek, ahogy a szemembe nézel, mielőtt megcsókolsz és szeretlek, ahogy tekinteteddel engem keresel az orgazmusod előtt, mikor éppen Karcsival szeretkezel. És csak azután adod át magad neki. Szeretlek nézni titeket közben. Rabja vagyok a puncid ízének. Minden porcikádat imádom, még azokat is, amelyeket te nem szeretsz magadon!
Itt van mindjárt ez itt…
Kezével lágyan megérint, melleimet, hasamat, majd testhelyzetet váltva kissé oldalra fordított, hogy popsimat simogathassa.
- Mindenedet imádom, mert hozzád tartozik!  - hogy szavainak nyomatékot adjon, ott kezdte csókolgatni, simogatni a bőrömet. Néha bele is harapott. Élvezem minden mozdulatát.
- Talán el kellene jönnöd velem edzeni.
- Ez nem volna túl jó ötlet. Már próbáltuk, de abból nem sült ki semmi jó! –sokatmondóan mosolyogtam.
- De igen, jó volt! Élvezted! Megfordultam, és felültem, Ő még mindig rajtam ült.
Istenem és mennyire élveztem…
- Csakhogy azt nem hívhatjuk edzésnek. Sokkal inkább egy érzéki szeretkezésnek.
- A Te hibád volt! Ezen úgy meglepődtem, hogy abbahagytam a simogatásokat és csókokat, amiket ez a pozitúra engedélyezett.
- Már miért? –egyenesen a szemébe néztem.
Vallani kezd, közben arcomat simogatja egy-egy röpke csókot hagyva rajta:
-A szobakerékpáron tekertél, akkor már majdnem egy órája ott voltunk. Én melletted voltam kicsit a hátad mögött. Fel volt tűzve a hajad, és éppen megláttam, hogy a tarkódról egy izzadságcsepp a nyakadon át a gerinced vonalán a felsőd alá igyekszik. Elöntött a melegség a gondolatra, hogy akár én is ott lehetnék. Mármint, hogy bárcsak én lehetnék az az izzadságcsepp, végigcsókolnám a gerincedet. –közben hogy szavainak nyomatékot adjon, alig-alig hozzámérve simogatni kezdett az említett helyen. Megremegek érintésétől.
- Csillogott a gyönyörű bőröd a verítéktől. Aztán arra gondoltam, hogy nem bírok várni addig, míg hazaérünk.
- Igen, aztán mikor leszálltam a kerékpárról, azt mondtad nyújtsak egy kicsit és akkor nem lesz izomlázam.
-A többi már történelem…
- Milyen kár, hogy a tulaj megkért minket, hogy lehetőleg ne látogassuk többet az intézményt.
Vihogtunk egy sort.
Lassan ismét hozzám hajol, és az ágyra fektet. Puhán csókol, úgy ahogy csak ő tud. Gyönyörű mellei a melleimnek feszültek. Hosszan kényezteti az ajkaim, úgy hogy vérem újra 100 fokon ég. Simogatásával tovább kergeti vágyam. Nem tudom, milyen sokáig csókolózunk, csak azt, hogy közben csípőjével lábam közé helyezkedik. Az érzés váratlanul ér, fülébe sóhajtom édes kínomat és próbálom puncim hozzá érinteni még jobban. Így mozogunk egymáson, közben folyamatosan csókolózunk. Kezeimet a csodálatos popsijára csúsztattam, bele-bele markolok, aztán alig hozzáérve simogatom tovább a gerince vonalán. Elkezdi rágcsálni a fülkagylóm, puszilgatni a fülem mögötti érzékeny területet. Megkeményedő mellbimbómhoz dörgöli az ő kemény bimbóit.
Nem vagyok már magamnál, csak ez az édes kín maradt ez a kiszolgáltatottság, hogy végre teljesedjen be!
Aztán hirtelen egyszerre kerestük a másik tekintetét. Minden egy kicsit lelassul mintha végtelen ideig olvastunk volna egymás szemében. Bal kezével megsimogatja ajkaim, aztán egy lágy csókot is kapok rá. Figyelme testem alsó régióiba vándorol, és mintha újra múltban lennék –ma reggel már nem először- pirosló arccal csodálta végig testem újra és újra. A kis lángocskák a szemében újra életre kelnek, a csoda, amit látnak: én voltam. Teljes mezítelen valómban.
- Olyan szép vagy, mint tenger hullámain a napsugár. - súgja fülembe.
Egy darabig csak nézi a melleimet, melyek kisebbek voltak, mint az övéi. De mindez nem számított. Rabja volt az én két kis halmomnak, érintésének. Megváltozott tekintetéből mindezt pontosan tudom. Minden további nélkül ajkai közé veszi mellbimbómat, és szopogatni kezdi. Habár az enyémek kisebbek voltak, mint az övéi, de legalább olyan érzékenyek – ha nem jobban.
Voltak napok mikor csak attól el tudtam élvezni, ha a melleimmel játszottak. Pláne ha egyiket Karcsi, másikat Gréti kényezteti.
Úgy tűnt ez is egy olyan alkalom. Szőkeségem értő bal keze az egyiket, ajkai a másikat izgatják szünet nélkül. Valahol testem mélyéről elindul és feltartóztathatatlanul tör utat magának a kéj. Tiltakozni akarok, de már nem nincs rá idő. Az orgazmus ledönti maradék józanságom. Elsodor és magával ránt. Hangosan kiáltok. Pedig csak a melleimet csókolgatta. Újra ajkaimhoz hajol, csókol, hagyva egy pillanatnyi időt hogy valamelyest magamhoz térjek. Szinte teljesen rám fekszik, élvezem súlyát.
Magamhoz ölelem.
Nem volt kétségem hogy nincs még vége. Akarom érezni magamban az ujjait, csiklómon fürge nyelvét. Ágyékom még mindig izzik, most az én nedveim folytak a lepedőre. Ugyan ott kezdte csókolni nyakam vonalát, ahol nemrég én az övét. Az érzés nekem is éppen olyan izgató volt, mint neki. Ő is sokáig csinálta, éppen ahogy én is neki. Élvezem, ahogy elvesztem a fejem csókjai alatt, hol simogatom, hol karmolom gyönyörű testét. Bal kezével simogatja puncim, majd behatol hüvelyembe. Testem hullámzik, és már csak nyöszörögni vagyok képes. Érzem, tudom, még nem akar kielégíteni. Türelme végtelen, ahogy végigcsókolja bőrömet, ami őt is felizgatja. Szóvá is teszi:
- Olyan finom puha a bőröd, nem tudok betelni vele!
Játszik testemmel mintha egy művész volna és én lennék a hangszer. Biztos kezekben vagyok, minden szeretkezésünk más, mind intenzív kielégítő szexuális élmény. Elvesztem a kapcsolatot a külvilággal, ahogy csupaszságomhoz ér, majd nyalni kezd. Olyan lassan, mint egy csendes áztató eső. Nagyon érzékeny vagyok már, minden mozdulata valami új gyönyörrel kínál. Nyelvét hüvelyembe tolja, amitől újra megremeg a testem. Néztem egy darabig, ahogy kényeztet.  Lehunyt szemmel élvezi puncim ízét. A látvány persze még jobban feltüzel, és már nem vagyok ura magamnak. Akartam őt érezni, el akartam élvezni érintésétől, nyelvétől. Még mindig húzta az időt, magamon érzem pillantását, ahogy felnéz rám és ezt mondta:
- Imádom a csupasz puncidat!
Visszahajol lábaim közé és újra kezdte a játékot, amit abbahagyott az előbb. Önkéntelenül is még szélesebbre tárom lábaim, annyira vágyok már a kielégülésre. Az őrület határán járok, lassan könyörgőre fogom.
- Kérlek…
Ajkai közé csippenti csiklóm majd elengedi, nyelve vad táncba kezd rajta, ujjait éreztem hüvelyemben, ahogy azon az érzékeny ponton játszadoznak.
Eltűnt a valóság, hosszan élvezek. És újra kiáltok. Gréti nem hagyja abba kényeztetésemet addig, míg az orgazmus tart. Márpedig hosszan tart. Mindig azt hiszem, bele fogok pusztulni ebbe a hatalmas kéjbe. De persze nem így van. Hosszan pihegek, ahogy lágy érintésével simogatott csitítani igyekszik az előbbi hatalmas élvezetet.
Adni akarok Neki valamit. Karcsi kispárnája után tapogatózom, majd miután végre a kezembe került a derekam alá tettem, amivel egy kissé megemeltem a csípőm. Felpillant rám lábaim közül:
- Ez azt jelenti, hogy szabad?
- Igen! - mondtam.
Vannak emberek, akik azt szeretik, ha le vannak kötve szeretkezés közben. Vannak, akik megőrülnek a bőrért vagy a latex cuccok hozzák lázba. Meg van egy csomó más dolog, ami az embereket szexuálisan izgatja.
Az én barátnőmet a popsi szex izgatja.
Csak az örömet láttam a szemében, a színtiszta örömet. Jobban megbíztam benne, mint bárkiben a világon. Csak Karcsi a kivétel persze. Nem gyakran hagyom, hogy bármit is a popómba dugjon. De ez most más volt. Nem tudom mi történt és miért kértem, illetve hagyom, hogy megtegye. Egyszerűen akartam.  

Elsőre csak a forró leheletét éreztem. Aztán nyalogatni kezdte az ánuszom. Lassan. Olyan lassan, és olyan sokáig, hogy már majdnem könyörgőre fogom, hogy dugja már be az ujját! Csak nyögdécselni tudok. Nedveim ráfolytak a popómra, de ő megnyálazza, azért az ujját mielőtt behatol. Óvatosan engedte egyre beljebb és beljebb mindig hagyva elég időt, hogy hozzászokjak az érzéshez. Teljesen elengedem magam. Aztán végre teljesen benn van.
Ez az a pont mikor nem is tudom igazán, hogy miért idegenkedek a popósextől. Felfelé csókol testemen, csípőcsontom vonalát követi úgy csókolja bőrömet, hogy alig- alig ér hozzá. Arcát hasamhoz simítja, belecsókol köldökömbe. Bal keze gyűrűs ujja a popsimban, míg középső és mutató ujját visszadugja a puncimba.
Felnyögtem, ahogy eltöltött a teljesség érzése. Mozgatni kezdte bennem az ujját. Gréti ekkor már újra a melleimmel játszik, a bimbómat szopogatja. Fokozza vágyam egészen addig, míg az élvezet már szinte a fájdalom határán járt. Teljesen átadom magam neki, s ahogy ő egyre feljebb csókol feltüzelt testemen, úgy indult ágyékomból a visszatarthatatlan tűz gerincem mentén egészen az agyamig, ahol újra szivárványszínt robbant lehunyt szemhéjam mögé.
Azelőtt soha nem gondoltam volna, hogy a testem erre is képes. Ezt is Karcsi és Gréti mutatta meg.
Mélyen, követelőzően csókol, mint egy férfi. Teljesen birtokba veszi a szám, testem-agyam egész lényem én pedig újra elvesztettem a határt. Ujjaival popómban és puncimban elsodort magával egy újabb orgazmus.
Nem volt semmi ehhez fogható. Úgy éreztem, hogy egy örökkévalóságig tart ez a megmagyarázhatatlanul nagy élvezet.

Ahogy visszatérek a valóságba, minden porcikámban Őt érzem,szerelmünket, ezt a csodát az egész világot.
Gyengéden simogat, szorosan hozzám simul, én pedig hozzá. Most lágyan csókol, közben „édességeket” suttog fülembe.
Tudtam mi fog történni, de már meg sem próbáltam megállítani.
Olyan boldog és elégedett vagyok. Könnyezni kezdtem.
Nem szól semmit, csak néz egy gondolatnyi ideig, majd ajkaival itatta fel könnycseppjeim. Karjai közé bújok, lágyan simogatjuk egymást. Feszült figyelemmel arcán halkan azt kérdezte:
- Karcsinak is szoktál sírni?
- Miért nem őt kérdezed?
- Megkérdeztem.
- És mit mondott?
- Tőled akarom hallani.
Kissé szégyenlősen válaszoltam:
- Igen…
Szemeiből próbálom kiolvasni, hogy most vajon jól válaszoltam e azzal, hogy megmondtam az igazat, vagy nem? Hármunk kapcsolatában mindig voltak egyértelmű dolgok, és mindig voltak olyanok, amik folyamatos megbeszélést igényeltek.
Elégedetten mosolyodott el. Kis megkönnyebbülés, szóval jó volt a válasz.
- És Ő mit szokott csinálni ilyenkor?
- Ugyan azt, amit Te. –vártam egy kicsit, aztán folytattam- megkérdezi, hogy Grétinek is szoktam e sírni…
Elégedetten vigyorgok, végül Ő is velem nevet. Hozzábújok, Ő átölel, mélyen beszívom a lány reggeli illatát. És fogalmam sincs, hogy miért és mitől féltem annyira majdnem négy évvel ezelőtt.

Fekszünk egy darabig, és élvezzük a csöndet, ami sima selyemként ránk borul. Egyszerre mozdulunk, hogy végre felkeljünk és folytassuk a napot kevésbé élvezetes dolgokkal, mint zuhanyzás, reggeli és indulás az anyóshoz…
Homlokon csókolom:
- Menj zuhanyozni, addig összeütök valami ehetőt.
Kibújok öleléséből és köntösöm keresésére indulok, amit persze megint nem találok a kissé rendetlen hálóban. Közben magamon érzem Gréti éhes pillantását, ahogy újra és újra szemeivel falja mezítelen testem, így kissé el is túloztam a keresést. Karcsié persze ott volt, ahol lennie kell, így azt veszem fel. Mélyet szippantok a ruhából, szinte a lábujjaimban is éreztem az illatát. 
- Nem fürdünk inkább együtt?
Milyen ártatlannak látszik, ahogy ezt kérdezi tőlem, és a takarót engedi az ölébe hullani, amit eddig gondosan a melle fölött tartott. Nyeltem egyet. Hát nem könnyű a döntés. Legszívesebben azt mondtam volna, hogy dehogynem, habár jól tudtam, hogy abból megint hatalmas nagy szeretkezés lett volna. Éppen ezért elfordultam barátnőmtől és megpróbáltam
kiverni a fejemből, ahogy egy lágy szokásos mozdulattal hátraveti hosszú szőke haját, ezzel kissé feljebb emelkedik gyönyörű melle, Ő pedig elégedett vigyorral nyugtázza a hatást, mit bennem kelt.
Ölem megint tüzel, pedig nemrégen szeretkeztünk. Újra eszembe véstem, hogy ma még dolgunk van, és sajnos nem adózhatunk egy hosszú és kiadós ölelkezésnek. Lemondóan sóhajtok.
- Igyekezz, minél előbb odaérünk, annál előbb túl leszünk rajta.
- Rendben. - válaszolja szomorú sóhajjal hangjában és meghallom, ahogy ő is felkel és a fürdőszoba felé veszi az irányt.
- De ne hidd, hogy ennyivel megúszod! –dobja még hátra nekem.
- Én is ebben reménykedem –válaszolom, de azt hiszem Ő már nem hallja.

Alaposan megmosom a kezem a mosogatócsapnál, majd bekapcsolom a rádiót, és a hűtőt kinyitva arra a megállapításra jutok, hogy egy jó gazdag rántotta erőt fog adni nekünk.  Együtt énekelek a rádióval, ahogy a számomra kedves dalokat játssza, mintha egyenesen az én kívánságlistámat vette volna elő a zenei szerkesztő. Tojást török fel, sózok, valami felvágott végét szeletelek, aztán megvágom a paprikát is, tűzre teszem, találok egy megkezdett paradicsomot is, aztán a tojásba teszek egy kis tejfölt is csak úgy. Fűszerezek is egy kicsit, aztán ellenállok a vágynak, hogy azonnal összekeverjem. Mire megterítek és kávét főzök, szépségem is végez.
-  Hmmm! Micsoda illatok! Éhes vagyok!
Gréti mögém lép, és átöleli a derekam. Belecsókol nyakamba, és én hagyom, hogy bal keze elkalandozzon a köntös alá, ahol mezítelen bőrömmel találkozik. Megérinti mellemet, simogatja.
Elégedetten mosolygok, szinte beledőlök ölelésébe. Most a lány tiszta illatát szívom be közvetlen közelről épp, úgy ahogy reggel Karcsiét. Fura hogy nekem mennyit jelentenek az illatok.
Régebben mikor még egyedül voltam, sokszor elképzeltem ezt a jelenete, ahogy kedvesem átölel, és közben megcsókolja azt az érzékeny helyet a nyakamon úgy, hogy beleremegjenek lábaim. És a csoda, ami végigkíséri utam az elmúlt néhány évben, megvalósította ezt az álmom is.
- Szeletelj fel egy kis kenyeret! –szólok rá tettetett bosszússággal.
- Rendben szépségem. –mosolyog. 
Végül leülünk enni, és néhány pillanatig csak az elégedett mormogását hallani.
- Jövő héten beugorhatnál valamelyik nap hozzám ebédelni. –szól.
- Még mindig azon a vizes projecten dolgozol? – teszi hozzá.
- Igen még nincs kész, kellene valami jó befejezés, csak valahogy sehogy sem tudok rájönni, hogy mi legyen az. Melyik nap lenne jó neked?
- Talán kedd, vagy szerda. Nincs nálam a telefonom… Majd megnézem, valamelyik nap el kell mennem valami idióta munkaebédre.
Gréti, egy reklámcégnél dolgozik. Nincs túl sok szabadideje, de néha-néha együtt tudunk ebédelni. Nem láttam meg azt a kis szikrát a szeme sarkában. Mert ha láttam volna, akkor lehet, hogy nemet mondok.

Ahogy végzünk a reggelivel, önként ajánlja fel, hogy elmosogat, amíg én is összekészülök. Elégedett szikrákat szór szeme, pont úgy, ahogy én szeretem látni őt. Még hallom, ahogy halkan dúdolgatja a dalt, ami éppen akkor megy a rádióban. Persze az én Miss Tökéletesemnek a hangja is szép.
Zuhanyzás után farmerbe bújok, és pólót veszek a melltartómra. Nem múlt el a jókedvem, amit reggeli szeretkezésünk után érzek, mégis alattomosan férkőzik szívembe ez a megmagyarázhatatlan jeges félelem. Összesen, talán ha kétszer találkoztam Gréti anyjával és egyikre sem emlékszem szívesen. Meg van győződve róla, hogy én csábítottam ebbe a bűnös kapcsolatba az ő egyetlen kicsi lányát. Szőke szépségem hiába bizonygatta neki, hogy ez bizony nem is úgy volt, hanem éppen hogy fordítva. És most esélyem van egy teljes napot vele töltenem. Nagyszerű…
Kilépve a szobából meghallottam Őt amint valakivel kimért hangon vitatkozik.
Fel-alá járkál a nappaliban, egyik kezében a telefon, a másik ökölbe szorulva. Csak azt hallom, amit ő mond, mégis hamar rájövök kivel is beszélhet.
- Nem, mondtam már, hogy dolgozik. Már tegnap is mondtam.
-…
- Sacival megyek. Már úton vagyunk, hamarosan ott leszünk!
-…
- Megkérhetlek, hogy ne sikolts a fülembe? Tudom, mi van abba a garázsba, jól fog jönni Saci segítsége.
-…
- Mi az, hogy miért nem kértem meg valaki mást? Sacival együtt élünk anya, ha nem lenne világos már több mint három éve! Sőt hamarosan a negyedik évfordulónk jön!
-…
- Mama! Igen egy ágyba is alszunk!
-…
- Igen mind a hárman! De ezt is jól tudod, mert már ezerszer megkérdezted!
-…
- Mert nem erre tanítottatok apával. –szólt végül csendesen.
A néma dühtől forró könnycseppek gördültek le arcára. Tehetetlenül ejti le telefonos kezét a füle mellől.  És akkor abban a pillanatban gyűlölöm ezt a nőt, aki szerelmem szülőanyja, mégis ennyi fájdalmat tud okozni neki. Nem számít, hogyha engem szid, vagy néz át rajtam, csak őt ne bántsa miattam. Ezért is tartottam távol magam Gréti szüleitől. Már számtalanszor hallottam ezt a beszélgetést vagy egy ehhez nagyon hasonlót. Odalépek hozzá és magamhoz ölelem. Fáradtan hanyatlik karjaimba. Semmit sem kell mondanom, hiszen már annyiszor beszéltünk erről. És a hatalmas kő a gyomromban tovább nő.  Kiveszem kezéből a kagylót és egyszerűen lenyomom. Még hallom előtte, hogy Barbara magyarázatért kiabál a vonal másik végén. Nem érdekelt. Tudtam mi volt Mrs. Furcsa utolsó kérdése:
- Miért nem tudsz egyszer hazudni?

Az én kocsimmal megyünk, és miközben a szomszéd város felé tartunk, a lány telefonja megint csörög, és megint az anyja az. Gréti arca megváltozik, ahogy a kijelzőt nézi. Tudom, hogy most mi következik majd. Második felvonás. Minden eszközzel igyekszik megdöbbenteni őt.
- Igen? Most mi van? –kérdi durván. 
-…
- Mondtam, hogy mindjárt ott leszünk. Kb. 10perc.
Nem törődött vele hogy ennél a tempónál legalább 20 perc mire odaérünk. Gyorsítani kezdtem.
-…
- Azért indultunk ilyen későn, mert szeretkezni támadt kedvünk ébredés után. Mind a hárman imádjuk a reggeli szeretkezést. Sajnos Karcsinak ugye el kellett mennie korán. Na nem úgy korán… Alig tudtam abbahagyni Saci gyönyörű testének a simogatását és csókolgatását nem is beszélve a csupasz…
Kikaptam kezéből a telefont, mielőtt rátérne arra, hogy hogyan nyalta ki a puncim milyen technikával, s hogy aztán én mivel kedveskedtem neki.
- Halló? Barbara? Saci vagyok. Már csak tényleg néhány perc és ott vagyunk. Viszlát! Nem várom meg, míg válaszol, egyszerűen bontom a vonalat.
Némaság telepedik a kocsira, ahogy leteszem a mobilt. Beszédes csend, olyan, amit mind a ketten jól ismerünk már.

Szép ház meg kell hagyni, a kovácsoltvas kapuval, ami bizonyára egy kisebb vagyon volt, a gondosan nyírt és rendben tartott pázsit olyan zöld volt, hogy egy angliai háziasszony is méltán megirigyelte volna. A kert többi része nem látszott a ház mögött terült el. Csak egy nagy konténer rontotta el az összképet, ami még üres volt csak néhány ismeretlen tartalmú műanyag zsák volt az oldalához rakva.
Nem kellett becsöngetnünk, Barbara mintha az ablakból leste volna jöttünket. Hatvanas éveiben járt, de nem látszott rajta a kora. Fiatalosan mozgott, haja olyan színűre volt festve amilyen kora ősszel az első megsárgult levelek némi piros beütéssel. Önkéntelenül is arra gondolok, hogy valószínűleg Gréti is ilyen lesz, ha megöregszik.
- Jól nézd meg az anyám, mert egyszer én is ilyen leszek! – mondja, miközben hozzám hajol, hogy gyors puszit nyomjon az arcomra. Felnevetek. Lám egy rugóra jár az agyunk.

Barbara a kiskapuban állt, és kifejezéstelen arccal nézett felénk. Szőkeségem így szól:
- Maradj a kocsiban egy percre, jó? Majd intek, ha jöhetsz!
Nem válaszolok semmit, csak torkomban dobogó szívvel bólintok
Aztán csak néztem, ahogy kedvesem ruganyos mozgással kipattan a kocsiból és az anyja elé lép. Kötelességtudóan arcon csókolja, majd valamit hosszasan mond neki. Barbarának ez szemmel láthatóan nem volt ínyére.
Intésére én is kiszálltam majd bezártam a kocsit. Már nem volt visszaút. Bárcsak hallgattam volna Grétire és ágyban maradunk!
- Hello Barbara –köszöntöm kissé kínos mosollyal.
- Hello Saci.
Úgy teszek mintha nem vettem volna észre, hogy végigmér, elemez, és megint megpróbálja személyemet elhelyezni Karcsi és Gréti kapcsolatában. Nem ment neki. Nem csodálkoztam. Összevont szemöldöke egyenesen a homloka közepére szaladt. Közben szépségem kezembe csúsztatta a kezét és megszorította.
És Mrs. Furcsa megállta szó nélkül!
- Akkor gyertek, megmutatom a terepet!
A garázs, amit ki kellett pakolnunk már nyitva volt. Jókora két autó is elfért benne, de most csak az egyiknek volt hely üresen hagyva, a másik oldalon vagy 10 év felhalmozott „majd jó lesz valamire” termése foglalta a helyet. A különböző méretű és színű dobozok halmazát egy – egy testes szemeteszsák dobta fel ki tudja, mi van bennük. A lábán alig álló régi asztalon, törött virágcserepek közt különböző spray és flakonok halmaza és újabb dobozok. Egészen hátul egy elég nagynak tűnő szőnyegguriga, mellette két kisebb. Leharcolt külsejű éjjeliszekrények mindjárt kettő egymás tetején.
Elképesztő volt az összevisszaság. És persze por mindenütt.
Egy darabig csak néztük és megszólalni sem tudtunk.
- Azért előbb is mondhattad volna. Talán Ricsinek is szólnunk kellene.
-  A bátyád külföldön van. Az egész családdal.
Azonnal összeraktam a képet, tehát ez az oka, hogy most itt lehetek. Király.
- Mi a szándékod a garázzsal? –kérdezem.
- Felújíttatom és középre be lesz rakva egy válaszfal. Mivel most csak egy kocsink van elég lesz egy beálló is. A másik meglepetés lesz apádnak –nézett a lányára. Egy kis félrevonulási lehetőség, itt írhat vagy barkácsolhat, ha akar. Ez az ő birodalma lesz. 
- Szerintem ki kellene hordanunk mindent ide a napra, ahol kiválogatnád, hogy mi az, ami szemét, mi az, ami menthető és felhasználható. Ami nem szemét, de nem is tudod, már használni összegyűjtjük és elajándékozzuk, valamelyik alapítványnak.
- Jól hangzik! –vágta rá Gréti és büszkén csillogott a szeme.

Neki kezdtünk a munkának. Mivel a feladat és a terv elég világos volt, meglehetősen gyorsan haladtunk. Mivel mégiscsak Barbara volt otthon, így az ő feladata volt a végső döntés, hogy mi melyik kupacba kerül. Szorgalmasan hordtuk ki az újabb és újabb csomagokat, a nehezebbeket ketten emeltük Grétivel. Eleinte éreztem magamon Barbara tekintetét, ahogy folyamatosan szemmel tart és fél füllel mindig arra kagylózott, hogy éppen miről beszélgetünk szőkeségemmel. Teltek az órák és hirtelen arra lettem figyelmes, hogy anya és lánya mély egyetértésben nevetgél valami régi gyerekkori családi történeten. Elnézem őket és vágyat érzek, hogy felhívjam a saját anyámat. Gréti arca kipirult a fizikai munkától, és a melegtől. Eltűnt homlokáról az a kis ránc, ahogy kicsit elfeledte ellenségeskedésüket az anyjával. Mintha megérezte volna, hogy nézem beszédes pillantással néz vissza rám önkéntelenül is elmosolyodunk, ahogy tekintetünk egy pillanatra összekapcsolódik. A két nő tovább beszélget én meg elindulok egy szemetesbe szánt csomaggal a konténer felé. Onnan kissé távolabbról figyelem testbeszédüket, pillantásom egyszerre nyeli el szépségem: farmerját, és egyszerű fekete pólóját, ahogy tökéletes testére simul a szövet. Hirtelen kiszáradt a szám, a szívem meglódult. A bizsergés megállíthatatlanul vágtatott át testemen. Istenem, még mindig így hat rám.

Három hétig voltam távol, míg az új képeimet és a kiállításomat reklámoztam, mégis úgy tűnt nekem, hogy három hónapig vagyok távol szerelmeimtől. Csak négy napja érkeztem meg, azóta persze többször is szeretkeztünk, de mintha nem tudnánk kiszabadulni egymás öleléséből, mindig újra kezdtük. Karcsi el is késett a munkahelyéről másnap, és azt mondta, hogy foglaljuk le egymást, mert ő ezt a tempót nem bírja. Na persze, a kis hazudós.

A rövid késői ebédet követően már gyorsan végeztünk a garázs teljes kiürítésével.
- Az igazság az, hogy ezt a kis szekrényt sajnálnám kidobni is meg elajándékozni is. De így nem lehet használni, fel kellene újítani egy kicsit. Nem is tudom…
- Teljesen megértelek, nagyon szép darab. Én ismerek valakit, aki rendbe tudja hozni. Nem lenne éppen olcsó, de az eredményben biztos vagyok. Megbízható srác. Ha gondolod, odaadom a névjegyét. Vagy el is tudjuk vinni neki –néztem szépségemre-, ha úgy Neked egyszerűbb.
Barbara megkönnyebbült tekintettel néz hol rám, hol lányára.
- Ezt nagyon megköszönném, mivel most nincs kocsim. –mosolyog.
Kivittük a szekrényt Grétivel a kocsihoz, majd visszamentünk kezet mosni a lakásba. Szépségem persze nem állta meg szó nélkül:
- El is visszük neki, mi? Mi volt ez? Az anyám azért nem annyira tehetetlen, meg tudta volna oldani! – mondta, de közben alig tudta a vigyorgását elrejteni.
- Igen, azt akartam, hogy hálás legyen nekem! Ennyit megérdemlek ezek után, vagy nem?
Játékos lökdösődésbe kezdtünk a mosdónál, némi vizet hagyva a csap körül a földön.

- Akkor mi megyünk! –szól Gréti, Mindnyájan a már kiürített garázsra nézünk, eltölt minket a jól végzett munka öröme. Kellemes fáradtságot érzek tagjaimban.
- Gyere drágám –nyúl kezem után szőkeségem- menjünk. Összefontuk ujjainkat.
- Saci! –szólított meg Barbara.
–Beszélhetnénk? Úgy értem négyszemközt. –nézett jelentőségteljesen Grétire.
A lánynak homloka közepére szaladt a szemöldöke, éppen úgy, ahogy az anyjának reggel. Nekem meg egy szép nagy gombóc kezdett nőni a gyomromban.
- Saci? –nézett rám féltőn szerelmem.
- Menj csak, nem lesz semmi baj! – simogatom meg arcát, igazából a gondokat akartam volna lesimogatni róla.
- Ne felejtsd el mit mondtam Neked ma reggel! –szigorú tekintete, amit anyjára vetett, mintha valami védőbástyát épített volna körém. –majd felém pillant, tekintete ellágyul:
- Kint leszek a kocsinál.
De Barbara nem szólt erre semmit, mintha nem is hallotta volna a figyelmeztető hangsúlyt.
Egy darabig néztük távolodó lépteit a nőnek, akit mind a ketten annyira szeretünk. Igaz mind a ketten másként. De azért szerelem ez, részéről az anyáé és részemről a szerelmes nőé.
Gréti eltűnt a kapu mögött, és mi akkor nézünk igazából egymás szemébe először hosszabban. Most már el kell kezdenie a mondandóját, már nem lehet tovább húzni a dolgot. Ezt ő is tudta és miután elkapta pillantását rólam, hogy megpihentesse egy közeli virágágyáson, újra tekintetemet keresi.
Nézem őt, és megpróbálom kitalálni, hogy vajon mi az, amit mondani akar nekem. Valahogy nem látom rajta azt a fölényes elutasítást, amit korábban mindig. Vagy csak a szemem akar megtéveszteni?
- Tudom, hogy mit gondolsz rólam. –egy ideg megfeszül bennem, pedig már így is minden porcikámmal arra koncentrálok, hogy végre eldöntsem: küzdjek, vagy meneküljek.
- Azt hiszem nem jól alakult a kapcsolatunk.
Kifújtam a bennrekedt levegőt a tüdőmből.
- Tudom, hogy ez az én hibám. –teszi sietve hozzá.
- Mikor Gréti az első barátnőjét bemutatta, csak 17 éves volt azt hittem majd kinövi és nem is igazán foglalkoztam vele. Nem hittem, hogy hosszú távú lesz ez nála. Aztán jöttek-mentek a lány és fiúbarátok. Persze kísérletezik, gondoltam. Később mikor megismerkedett Karcsival, és beleszeretett fellélegeztem. Tudtam, hogy össze fognak házasodni. Az első találkozás alkalmával tudtam, mikor bemutatta őt nekünk. Ahogy egymásra néztek, ahogy egymáshoz értek, ahogy beszéltek egymással. Úgy láttam, úgy éreztük olyan szerelem az övék, aminek fénye minket, kívülállókat is tűzbe hoz, elsöpri a problémákat, és mindent rendbe hoz. Aztán egy nap bejelentette, hogy megismert egy gyönyörű és fantasztikus lányt, akit szeretne bemutatni nekünk. Azt hittem elsüllyedek. A szégyentől, hogy most elválnak Karcsival? Egy lány miatt? Aki ráadásul nem is Karcsi szeretője, hanem az én lányomé? Azon nyomban gyűlöltelek. - visszanyeltem a gombócot és szólni akartam, de ő megelőzött.
- Kérlek, még nem fejeztem be. –némán bólintottam.
Aztán hogy Gréti mégis elhozott hozzánk, történt, ami történt, hiszen te is tudod-, nos, nem vagyok túl büszke akkori énemre, és amit akkor a fejedhez vágtam. Itt az ideje, hogy bocsánatot kérjek mindazért, amit akkor mondtam. –egy könnycsepp készült megszületni szememben, de hősiesen visszafogtam.
- Tényleg nagyon sajnálom.
- Nem kérem, hogy értsd meg, de azért tudd: a lányomat féltettem. A legjobbat akartam és akarom neki ma is. Már közel négy éve működik a családotok, hiszen egy család vagytok ti hárman Karcsi, Gréti és Te. De ezt csak most értettem meg, most hogy láttam, közted és Gréti közt ugyan az a tűz lobog, amit Karcsi és a lányom közt láttam és látok a mai napig is.
- Nem hiszem, hogy valaha meg fogom érteni a kapcsolatotok ritmusát, de ez után törekedni fogok rá, hogy ne megnehezítsem, hanem megkönnyítsem az életünket. Az, pedig hogy mi zajlik a hálószobátok négy fala közt, természetesen csak rátok tartozik. Szeretem a lányomat, szeretem Karcsit, és tudom hihetetlen, de téged is megkedveltelek. Mert szereted Grétit. És úgy hiszem Karcsit is.
Nem is tudom, mintha pillangók repkednének a gyomromban és hirtelen olyan könnyűnek és egyszerűnek tűnt minden. Olyan boldogságot érzek, hogy legszívesebben kikiabáltam volna az egész kerek világnak. 
- Csak annyit akarok mondani még, amit Karcsinak is mondtam, mikor bejelentették, hogy eljegyezték egymást: isten hozott a családban!

Nem hiszem el, nem hiszem, el nem hiszem el! Most már láttam, úgy nézett rám, ahogy anyám szokott azzal a szeretettel teli pillantással, és jobb kezével megsimogatta arcomat. Nem tudom tovább visszatartani a megkönnyebbülés könnyeit, azok némán patakzanak le arcomon.
- Most menj, majd még beszélgetünk, ha mind ketten kihevertük ezt az érzelmi vihart, jó? –félmosoly jelent meg szája sarkában.
Nem tudom, hogy kéne elköszönni tőle ezek után, csak egyhelyben topogok, mert hát azért sok minden történt. De ő megoldja a dolgot, és úgy köszön el, ahogy nem sokkal ezelőtt a lányától is. Ad egy puszit a homlokomra, megsimogatja a karomat és utamra enged. Úgy tűnik azt a csatát harc nélkül nyertük meg.

Repülök a kocsi felé, ahol szőkeségem fel-alá járkál, az idegesség ráncokat gyűrt arcára. Aztán mikor meglát, néhány nagy lépéssel elém siet.
- Mi történt? –könnyáztatta arcomat falja a tekintete, mintha onnan akarná kiolvasni az elmúlt néhány perc eseményeit.
- Anyád bocsánatot kért –mondom szélesen mosolyogva.
- Aztán azt mondta, hogy isten hozott a családban! –és mire a rövid mondat végére érek, már zokogok szépségem csak kikövetkeztetni tudta a szavakat. Teljesen elgyengültem, és ha Gréti nem karol át olyan szorosan, valószínűleg azon nyomban elesek. Belekapaszkodok, beletemetem az arcom vállgödrébe, szorosan ölelem és nem is tudom igazán, hogy miért sírok olyan nagyon. Pedig legbelül határtalanul megkönnyebbültem.
Gréti sokáig tart karjaiban. Értelmes,  jól van - jól van mondatok közben simogatja a hátam. 
Aztán ahogy jött úgy el is vonult a vihar, megkönnyebbülten, de fáradtan nézek szőkeségemre:
- Azt hiszem, most nem tudok vezetni.
Kezébe nyomom a kulcsot, ajkához hajolok, gyengéden csókolózunk. Belőle merítek erőt, mint már oly sokszor, az én szépséges erős feleségemből.

Lehunyva tartom a szemem, úgy helyezkedek, hogy bal kézzel az ő jobb combján tarthassam a kezem. Ő pedig simogatja azt, mikor éppen nem használja vezetés közben. Jó érezni tenyerem alatt dolgozó izmait. Nem beszélgetünk, s határtalanul megkönnyebbülök mikor végre hazaérünk.
Átfogta derekam miután kiszálltunk, úgy vezetett.
- Menj, feküdj le egy kicsit, én addig őrzöm az álmod! –újra szájon csókolt. Nem kellett kétszer mondania, elindultam a háló felé. A hálószoba ajtóban vettem le a felsőmet és a földre ejtettem, az ágyhoz haladva leügyeskedtem magamról a nadrágot, majd Karcsi helyére ülve húztam le magamról teljesen kifordítva, dobtam a földre. Elhelyezkedek a férfi helyén, megnyugszom, ahogy újra érzem másik szerelmem illatát is. Szorított a melltartó így félig fekve félig ülve azt is leveszem és eldobom, valahova a pólóm és a farmerom közé esett. Magamra húzom Karcsi takaróját, és már aludtam is.