A busz

Enyhe téli nap volt, a nap úgy sütött, mint nyáron. Talán csak kicsit volt gyengébb a sugara.
Juci a napnak emelve arcát várta a buszt. Feketés haján csillogott a megtört fény, és halvány rúzsa kiemelte mély kék szemét. Elment egy éve gondolta…. Nem is jön vissza többé azt mondta,itt hagyott és engem a múlt részévé tett. Élnem kell, hiszen csak árnyéka vagyok önmagamnak. Felszállt. Elméje teljesen tiszta volt és tudta mit akar. Szexet. Mocskos pajzán szexet. Olyat, ami elzsongítja teljesen, ami magával ragadja.
Mintha tudta volna, hogy most jött el érte, mintha tudta volna, hogy nem lehet többé gyenge. Neki is jár az, ami egy férfinak. Úgy döntött kikezd a legelső jóképű fazonnal itt a buszon és elrabolja, hiszen neki se kell többre, mint váltásra.
A pasi jóképű volt. Borostás, mindig ezt kereste vékony és szikár. Magabiztos volt tudta, hogy elcsábíthatja. Végig bámulta a buszon. Szenvedélyes szemkontaktust tartott az áldozattal… Minden porcikája azt súgta kellek, kellek … A férfi visszanézett. Arca izmai megfeszültek értette a jeleket. Mintha minden egyes perc csiga lassúsággal, telt volna el. Izzadni kezdett kellemes hőség árasztottal az egész testét.
Elérte a leszállóhelyét. Juci az út alkalmával először szólalt meg: Ne szállj le.
A mondat tudatos volt és a férfi reflexből maradt a buszon. Tudta, hogy nem szállhat le. Ruganyos léptekkel indult Juci felé. Leült mellé a buszon már csak páran maradtak. Letette táskáját és csak hátra dőlt. Hirtelen megszólat: Tudom, mit akarsz….
Jucinak nem kellett több. Odahajolt és megcsókolta. Igazán? – kérdezte.
Tovább csókolta, simogatta egészen lentebb jutva kezével. Az ismeretlen férfiassága vadul követelte, hogy most rögtön vegye a szájába. Azt érezte bele pusztul, ha nem lehet az övé ez a vad kéjes nő. 
Jucira hatással volt a férfi közelsége. Mellei megduzzadtak, vágyta a mellette lévő fogát, nyelvét. Nadrágján átütött az ágyék leve. Oda vezette a kezét… Földöntúli érzés volt. Érezte, ahogy lehúzza a nadrágján a cipzárt és ahogy, újai megtalálják a nedves rést Juci lába közt. Felemelő volt. Nőnek érezte magát újra. Remegő kezével kiszabadította az ember farkát, és lassan ráemelte fejét. Egyre többet és többet kapott be hol lassan, hol pedig gyorsan szopta a merevedést.
Hirtelen magához ragadta az irányítást. Magára rántotta a nőt. Nem akart még elélvezni, bár tudott volna. Érezte, hogy a nő többre vágyik. Az üvegnek támasztva a nő fejét leszedve minden ruháját pumpálta. Sajgó ágyéka azt mondta, hogy a nő egyre jobban élvezi. Halk sóhajok törtek fel belőle, kiéhezve túrta a haját, és kaparta a hátát. Nem tudott betelni vele. Hátára fektette csókolta a két ágaskodó mellét, s masszírozta csiklóját. Tudta, hogy percek kérdése és eléri a csúcsot. A sikkantott egyet alatta, végül lökött egy utolsót, tudta, hogy a nő is elment.
Juci aléltan omlott a megbolondítottra.  Több perc is eltelt még észlelte, hogy a férfi még benne van.
Lemászott egy szó nélkül. Nem érdekelte a haja se semmi. Jól végezte dolgát. Érezte, hogy a férfi követi szemével. Ránézett a sofőrre egy szemvillanással jelezte, hogy tudja. Talán nem is bánta volna, ha ő a szerencsés.
Jelzett. A busz fékezett. Ránézett az utasára és megszabadulva a tekintettől leszállt. Beszívta a friss levegőt, jól esett neki. Jobban, mint bármikor.