a Botanikus...,©

a Botanikus...,©

…, Bélát mindenki csodabogárnak tartotta környezetében, még azon is összesúgtak kollégái a háta mögött, hogy negyvenes éveiben járva szűz. Ami azt illeti viselkedésével nem igen cáfolt rá az ellenkezőjére..., hacsak a lepkéit nem :) Mert a nővények profi ismeretségén kívül a legnagyobb szerelme a lepkeháló volt. Mindenhová magával vitte. Történt is egyszer, hogy a tanszék az oktatási szünetben kirándulást szervezett és a program Bélát is belelkesítette, mert az ország oly pontjára utaztak ahol még nem gyűjtött. Egy verőfényes szerda reggel indult a tanszék elől a különjáratú busz. Kollégák jókedvűen viccelődve egymást heccelve szálltak fel s foglalták el helyüket. Azért kialakultak a párok..., nem véletlen volt ülésrend. Bélánknak a földrajztanárnő jutott társnak..., lévén a hölgy öreglány volt s kissé savanya. Pedig kritikus szemmel a tanárnő jó alakú volt..., még szépnek is mondható, csak a szemüvege nem passzolt az egyéniségéhez..., az arcához.

Hosszú időn át csak kifele bámultak nem sokat beszéltek egymással...,csak a gyűjtésre lelkesült be Béla s ecsetelte milyen fajokat fog szedni..., ha netán pillangó is összejönne...,sóhajtott nagyot..., többiek heccelték, hogy nem ártana az éjszakai fajtából egyet felszúrnia , de nem a gombostűre hanem a gombos-botra...,a tanárnő rákvörös lett Béla pedig zavarában a könyvét az ölébe ejtette amit elvéve óhatatlanul megérintette a széttett combjai közét s ösztönösen összerándult s a keze beszorult. Béla valami különös bizsergést érzett, majd egy nagy pofont...,
Így indult..., ez már sejtetett valamit a jövőre nézve..., ez az út simán nem megy el.
A hosszú út után már jó volt megérkezni a kis hegyi faluba, ahol házaknál szállásolták el a kirándulókat.
Szép takaros falusi házak voltak..., csak újfent egy bibi Béla és Edit , mert így hívták a tanárnőt...,megint egy szállásra került.

A háziak kénytelenek voltak az ágyat ketté húzni és paravánt állítani közé. Editke csak egyet felejtett el, hogy az ablakon a hold is bevilágít..., már az első este olyan történt Béla életében ami nem szokványos...,a paraván túloldalán Editke lefekvéshez vetkezett s addig nem látott kép tárult Béla elé.
Nem volt tájékozatlan a női nemmel kapcsolatban de ily közel még nem volt csupán karnyújtásnyira...,érezte, hogy fallosza igencsak keményedik...,Editke meg csak egy vékony hálóinget vett magára...., már éjfél is elmúlt...,le sem hunyta a szemét s lankadni sem akart.
Hallotta a paraván túloldalán, hogy forgolódik a tanárnő is..., kissé rekedtes hangon , teljesen kiszáradt szájjal átszólt...,- Editke maga sem alszik ?..., nem !
...,- jött a válasz...,zavarom?..,nem...,de ebben a nemben benne volt valami vibrálás...,Béla erőt vett magán és átlépett a túloldalra...,Editke...,- kezdte pirulva de ez a sötétben nem látszott...,ilyen szituációban még nem voltam és nem is tudom hogyan viselkedjek...,azt gondolja én tudom...,
- így a nő !!
Már nagyon nagyon fáj az ölem..., nézze, s mutatta Béla a falloszát, amely mutatós egy darab volt.

Edit egy halkat sikoltott, ahogy megmarkolta két kis kezével, s még akkor is bőven marad ki belőle, és egy sor fogást csinálhatott volna még, hogy a makk fényesen mosolyogjon rá....,most mit tegyek ezzel Béla...,félelmetes darab...,igaz nem vagyok szűz, mert a koleszban egy tanuló társam elvette, de azóta férfi nem járt bennem, pláne ekkora...,huhhh
Béla lehajolt hozzá és bátorítólag szájon csókolta..., a természet törvényeinek engedve Editke szájához emelte Béla farkát...,majd átszellemülve vette ajkai közé, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne.

Béla kezei kalandozásba kezdtek, de előbb lekapta a hálóinget és, mint sejtetni engedte a ruha.., Editkének gyönyörű méretű és keménységű mellei voltak..., nemkülönben domború szeméremdombjához..., Béla egy nagy sóhajjal, nyelvével szétnyitotta a selymes barackot, s ajkait nyelve hegyére, majd a hüvely bejáratát is izgatta vele. Editke szájában a fallosszal nyögött vonaglott s áldotta a sorsot, hogy ezzel az emberrel hozta össze.
Editke elkapta Bélát és vadul csókolni kezdte és kérte könyörüljön rajta..., vezesse be a farkát, mert élvezni szeretné ezt a nagy szerszámot, amely nemcsak hosszra de vastagságra is méretes volt. Edit széttárta combjait , hogy minél mélyebbre hatolhasson..., tébolyultan hörgött, amint végig ért rajta a fallosz, mint aki kicseréltek a szende tanárnőből egy kéjsóvár démon lett..., kefélj-kefélj hörögte Béla fülébe.., Béla annyira kemény volt, már fájt, hogy nem bír élvezni..., Edit már a második csúcsot mászta..., gyere a melleim közé kérte, s közben szoplak..., a két gömbölyű halom közt folytatta útját a farok, s Edit szopta s kezével a heréit simogatta..., egyszer csak, mint föld remegett volna, oly kitöréssel megindult a sperma beterítve Edit arcát , mellét...,-nagyon teli volt Béla.., a hosszú idő óta felgyülemlett sperma elemi erővel szabadult fel...,Edit szájába vette a szerszámot s az utolsó cseppig kiszívta..., önkívületben voltak...,
Béla csak nehezen ocsúdott fel, mi is zajlott le kettejük között...,a fáradságtól álomba merültek.

Reggel egymás mellett ébredve .., Editke hálás csókot lehelt Béla szájára majd farkára..., ami ettől újból lázba jött...,most már a járt ösvényen haladva tudta az utat, s hátulról mélyen behatolt az édenbe..., s Editke gyönyörű feneke ott mosolygott neki..., én is kérek, mintha azt mondta volna s Béla megnedvesítette ujját és a síkosította a bemenetet majd finoman kezdte bevezet farkát...,Edit megfeszült, mint az ugrani készülő őz..., remegett..., ilyet még nem érzett..., először kicsit fájt, de aztán annál jobban élvezte..., a fallosz hol ide, hol oda szaladt be..., míg végül mindketten elélveztek.

Megfürdöttek s finom falusi reggelit jóízűen elköltve nekivágtak kevéske csomagjukkal a meredeknek, hogy lepkét s növényt gyűjtsenek...,
Béla egy darabig futkosott a lepkék után..., de ráunt...,- mert Editke tanárnő a bokrok közti tisztáson meztelen napozott..., s neki vetette ki a lepkehálót inkább..., s a koplalásból megtért vándorok inkább áldoztak a szex oltárán, mint futkározzanak..., mohón falták egymás gyönyörű tájait..., amellyel betelni nem tudtak...., Edit nem tudott betelni a nyelveléssel..., élvezte, amint Béla izgatja csiklóját s be-be kalandozik a hüvelyébe..., ő pedig Béla falloszát babusgatta..., forró csókjaival harcra keményítette...,

Utolsó nap a többi tanár teljes meglepetésére Edit és Béla kézen fogva jelent meg a közös kiránduláson és a sok kaján vigyor lehervadt az arcokról, mert nem tudni a többiek napjai , hogyan teltek, de az övék a legcsodálatosabban.
Már a jövőjüket tervezték hazafelé, mert hogy egymás nélkül már nem tudják elképzelni és azon nevettek..., eddig oly közömbösen elmentek egymás mellett..., most meg ahogy egymás közelébe érnek felvillanyozódnak. Így került a gombos-botra lepke!


2005.
samvay©