A barátság határai 2.

A történetem folytatódik, akik olvasták az elsőt, azok tudják, hogy ez az egész a legjobb barátomról, és rólam szól.

Újra találkoztunk. Elmentünk a szokásos helyünkre, út közben végig beszélgettünk, és észrevettem, hogy most is zavarban van, ez volt az oka, hogy meg sem mert csókolni. Persze nagyon meresztgette szemét a melleimre, még oda is nyúlt, és a combjaimat simogatta, de nem mert megcsókolni.

Végül elértük utunk célját. Egymásra néztünk, simogatni kezdett, és már nem volt zavarban. Megcsókolt, jó hosszan, szenvedélyesen, mélyen, most igazán azt éreztem, hogy kíván. Benyúlt a felsőm alá és a melleimet simogatta, a mellbimbómat izgatta, míg meg nem keményedett. Többször kimondta, hogy kíván, és ez annyira jól esett, jó volt hallani tőle.

Kioldottam az övemet, és ujjával a csiklómat izgatta, nagyon rövid ideig, aztán középső ujját belémmártotta, és nagyon mélyen ujjazott. Olyan jól csinálta, hogy pár perc után el is mentem. Mikor én szabad utat adtam neki, akkor ő is nekem, így eközben én is tudtam a kukacát simogatni. Mikor az ujjazás abbamaradt, letolta a nadrágom.

Aztán hirtelen ötlettől vezérelve, kezembe fogtam kukacát és puncimhoz vezettem. Így folytattuk tovább, hogy már kukacával simogatta a csiklómat, és sikerült egy picit belémhatolnia, ha nem is teljesen, de egy kicsit érezhettem magamban, főleg azt, hogy mennyire forró volt. Hallottam a sóhajait, a nyögéseit, és néha meg is remegett közben. Nagyon jó volt ezeket mind hallani és érezni.

Aztán picit megijedtem, hogy mi lesz, ha belém élvez, hisz nem volt rajta óvszer, de erre figyelt és kontrollálta magát. És ha úgy alakult volna, nálam volt gumi, így nem kellett volna abbahagynunk a cél előtt. Szóval megijedtem, és súgtam neki, hogy hagyjuk abba, mielőtt baj lesz, még le is nyúltam a kukacához, hogy kivegyem, de ő csak mosolygott, és elkezdett gyorsan mozogni bennem. Nem hallotta, hogy mit mondtam neki.

Erre a mozgásra is, ahogy az ujjazásra is, elmentem egyszer, a percek repültek így, ahogy felvettük a ritmust, és együtt mozogtunk, de ezt tönkretette egyetlen pillanat. Mégpedig az, hogy hangokat hallottunk, gyorsan szétváltunk, felkapkodtuk a nadrágot, és ekkor az én jóbarátom meglátta, hogy néz minket valaki.

Így hazavágta az egészet, és inkább elmentünk. Út közben találkoztunk azzal, aki nézett minket, és a barátom iszonyú mérges lett. Nekiállt vele ordibálni, meg fenyegetőzni. Én meg vagy négyszer rászóltam hogy ne álljon le veszekedni. De nem lehetett lenyugtatni.
Utána mondta, hogy mennyire sajnálja, hogy nem jutottunk tovább, és még mindig mérgelődött. Ez azért jól esett , mert ez igazolta, hogy ő is akarta volna tovább. Legalább annyira, mint én.