A bál

A fekete pár rémisztő sötétséggel táncolt a gyönyörű, fényben úszó parkett szélén. Mindketten halált ábrázoló külsővel, összefonódva mozogtak lassan a zenekar ütemeire. A parkett másik oldalán egy kisebb társaságban álló fiatal leányt figyelték.
- Mit szólsz hozzá? Fiatal, jó módú család, prűd szülők. Kell ennél több?
- Szerintem nem jó. Olyan mű. Csak áll ostobán az anyja mellet és hallgatja, hogy éppen miről pletykálnak.
- Akkor válassz Te! - mondta a fiú, és kivonta magát a lány karjaiból. Elfordult, és a gazdagon terített asztalok felé indult. A lány mozdulatlanul állt, és kissé fennhangon a fiú után szólt:
- Sebastan! Elfelejtette megköszönni a táncot!
- Elnézést - mondta Sebastian, majd visszasétált a lányhoz, és meghajolt előtte.
- Húsz perc múlva a szobámban akarom látni mindkettejüket!
- Szóval mégis csak jó? - mondta Sebastian és elegánsan távozott a parkettről.

Imádom ezeket a Versailles-i kis kastélyokat. Pont olyan édesek és elbűvölők, mint Ön, Kedves Sophie!
- Ne mondjon ilyet! Látja, teljesen elpirultam. Még észre veszi valaki, és ki tudja mire fognak gondolni.
- És mondja csak; nem lenne kedve meginni velem egy pohár pezsgőt a könyvtárszobában? Távol a tömegtől és a zajtól? Jöjjön! - mondta a fiú a választ meg se várva, és a lány derekába karolva elindultak a lépcső felé.
- De hát ezt nem lenne szabad! Ön is tudja!
- Tudom! És siettek tovább a szobákon és folyosókon át.
- Ne!
- Uram meg kell kérnem, hogy eresszen el, és távozzon! –szólalt meg a lány látszólag határozottan.
- Ugyan már! - mondta Sebastian és a falnak támasztva a lányt hosszan megcsókolta. A lány ettől elvesztette önkontrollját, és teljesen irányíthatóvá vált.

Bármit megtett volna, hogy még egyszer érezze ezt az eddig még soha nem tapasztalt ízt.
- Ez lesz az. –mondta, és belökte a lányt egy ajtón. A szobában félhomály volt. A fésülködő asztalnál az előző fekete ruhás lány állt anyaszült meztelenül.
- Nos, Greta, meg vagy elégedve?
- Hmm… Gyere csak közelebb Sophie! –mondta, és ellépett az asztaltól. Maga mellé húzta a lányt, és a tükörből nézte kettejüket.
- Szép vagy! –mondta, és elismerően fordult Sebastian felé. Greta felvett egy korabeli bilincset az asztalról és megmutatta a rémült kislánynak. A következő pillanatban lelökte a hatalmas ágyra, és a kezeit összefogta a feje fölött. Addig Sebastian bekulcsolta az ajtót, és oda lépett a lányokhoz.

Sophie kezét az ágy vas korlátjához bilincselte, majd nyugodt arckifejezéssel ült és nézett Greta-ra.
- Nem fognád be a száját? Greta előre hajolt, a lány fölé, úgy, hogy már a hosszú fekete haja sem takarta melleit. Rátette az egyik ujját a szájára és kicsit várt.
- Kicsim! Éjfél van. A bál legalább reggelig tart, szóval nagyon ráérünk. Mi lenne, ha nem vergődnél tovább. Sophie kicsit megnyugodott, de arcán még mindig a halálfélelem látszott. Sebastian lehajolt hozzá, és lágyan megcsókolta. Sophie ismét ugyanazt érezte, mint az elsőnél, és hirtelen nem tudott mit kezdeni ezzel az élménnyel. Egy könnycsepp gördült le az arcán, egészen az ajkaiig. Greta ismét a lány fölé hajolt, szemeibe nézett, majd megnyalta ajkait, és ő is megcsókolta a lányt. Hosszan, és lágyan fonódtak össze. A könnycsepp sós íze és a Greta forró ajkai egy eddig teljesen új, ismeretlen érzést ébresztettek Sophie-ban, amit már végképp nem tudott feldolgozni. Remegett kissé, és a sírás kerülgette.

Ez alatt Sebastian észrevétlenül kigombolta a lány ruhájának elejét, majd a csók után közös erővel megszabadították a fűzőjétől is. Pár perc múlva már Sophie is teljesen meztelen volt. Mint a kígyó megbabonázott áldozata tűrte, hogy történjenek vele a dolgok. Sebastian finom keze lágyan körbesimogatta melleit, amitől mellbimbója megkeményedett, és még érzékenyebbé vált. Greta a combjait és a fenekét simogatta. Sebastian észre vette, hogy a lány már egyáltalán nem ellenkezik, szemeit behunyta, ajkai megduzzadtak, és résnyire nyitva maradtak. Az egyik kezét a lány szíve fölötti mellén hagyta, a másikkal megemelte a fejét, és megcsókolta. Ez alatt Greta kissé szétnyitotta a lúdbőrös combokat, és meglátta a lány vágyakozó szemérmét. Először csak egy ujjal ért az ajkakhoz, amitől Sophie összerándult, és mély levegőt vett. Sebastian nem mozdult. Figyelte a lányt, akin miután átment az első borzongás, önként tapadt újra a hódítója ajkaira.

Greta folytatta a játékot. Az ujjával a szeméremajkak között kezdett lassú mozgásba le és fel, a csiklótól a vagináig. Az ujja előtt szétnyíltak, majd újra összetapadtak a nedvesedő ajkak. Mikor már úgy érezte, hogy eleget szenvedett a lány, és már elég nedves, egy hirtelen mozdulattal belehatolt, és várt. Pár pillanat múlva elindult az ujja kifelé, majd ismét befelé szép lassan. Sophie kissé felhúzta a térdeit, és ösztönösen mozgatni kezdte a csípőjét. Sebastian az ágy végéhez sétált, és ledobálta ruháit. Az ágyon lévő lány combjai közé térdelt, és férfiasságát a „bejárathoz” illesztette. Arca a lány arca mellet volt, mikor egy hirtelen mozdulattal belehatolt a lányba, és ugyan abban a pillanatban bele is harapott a nyakába.

Sophie a fájdalomtól magához tért a varázsból, sikítani próbált, de a harapás olyan erős volt, hogy egy hang sem jött ki a torkán. Érezte, hogy a vér kiárad testéből, a szemei égnek, és egyre erőtlenebb. Sebastian miután végzett feltérdelt, és a Greta szemébe nézett.
- Már nem is volt szűz! Éreztem a vérén. –mondta, és gonoszan mosolygott.
- Óh Sebastian! Pont mikor már kezdtem felizgulni!
- Tekintsd ezt előjátéknak! –mondta Sebastian és közelebb hajolt Greta-hoz.
- Tudod, hogy mindig annak tekintem. –válaszolt Greta, és lelökte a fiút az ágyra a halott lány mellé. Fölé térdelt, és magába vezette annak ágaskodó férfiasságát.