sronika adatai

Kezdhetném így is: Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer három nővér. De ez nem lenne igaz. Mert a három nővér - Szerelem, Szeretet, Bánat mindig is volt, van, és lesz. Bölcs apjukkal, az Idővel élnek együtt. A lányok nagyon különböznek egymástól. Állandóan úton vannak, így apjuk sohase tudja, hogy épp merre járnak, csak ha valami galibát okoztak, akkor hívják Őt, hogy segítsen...

Szabadság után mindig első nap a legnehezebb, de hogy ilyen nehéz lesz azt nem is gondoltam. Belépve az irodába látszatra minden a helyén. Lepakolom a táskát. Az asztalhoz lépek, leülök a kedvenc székemre, hogy a fiókot kihúzzam, de ő félrebillen. Te jó ég, mi van vele? Felugrok róla. Nézem. Mozgatom jobbra-balra. Billeg, dől előre-hátra. Mi történt vele? Talán annyira hiányoztam neki, hogy teljesen összeomlott? ...

Elfeledkezünk a villamosról. A galambokat nézzük, ahogy igyekeznek egymást kicselezve a pogácsából csípni. A pogi pedig gurul, egészen a járdasziget széléig. Nem vesszük észre a közelgő villamost. A galambok is elfeledkeznek az óvatosságról, csak a pogácsára figyelnek...

Bárhol jelent meg a nők irigy, ellenséges pillantásaival találta szembe magát, a férfiak pedig úgy zsongták körül, mint méhek a mézesüveget. Mindenhol azonnal magára vonta a figyelmet. Élvezte ezeket a helyzeteket. Amikor észrevette - és nem volt nehéz - a nők ellenséges magatartását, még rátett egy lapáttal. Gátlástalanul flörtölt szinte mindenkivel...