Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
vulipugi:
Igazán minőségi történet. Érze...
2024-04-17 17:56
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Raven adatai
Bemutatkozása
Ébren vagyok, vagy álmodom?
Elmúlt percek, emlékek... mind hozzátartoznak az életemhez. Öröm, bánat, szeretet, gy?lölet, fájdalom, keser?ség és megannyi érzelem, melyek mindennapi életünk során fellépnek. Van, akinek fel sem t?nnek ezek a dolgok, s van olyan, ki az érzéseinek igenis rengeteg figyelmet szentel. Én utóbbiak közé tartozom.
Amíg a Föld kerek, mindig lesznek rockerek!
Megannyi kínzó és gyötr? nap után eljött az id?, hogy sarkamra állva én is kiadjam dühöm. Hogy bájos kislányban legyen valami... sötét... eddig is volt bennem valami vonzalom a rockzene iránt, mely mint egy földb?l kihajtó növény nevelkedett fel bennem. S íme! Itt a kóró, mely amennyie áldás, olyannyira átok...
Szárnyaló fantázia
Az egyetlen, mi örök marad bennem, az a m?vész. Mégha még fejletlen, de mind rajztudásom, mind írói képességem kimagasló... állítólag. Hogy ez miben nyilvánul meg? Természetesen a m?veimben, alkotásaimban.
Fejet hajok az Id? el?tt A rajz volt az, mely talán legtöbb örömöm, nomeg a velejáró bajaimat okozta. A dicséretek, a kíváncsiság, és mindemellett az irigység. Hisz ki ne örülne ha benne rejlene a tehetség, mely csak arra vár, hogy az id? múlásával lassan de egyre értékesebbé váljon, mint egy gyémánt. Azt vallom mindenkiben ott bújkál a tehetség szikrája, csak mindenkiben más szakterületen. Ezeket pedig fedezzék fel maguknak. Lehet hogy irigyeltek a képességemért, de más témákban nekem is mevolt a magam zöldszem? démona. Például aki indulhatna az olimpián, olyan ügyes az atlétikában. Én hiába gyakorolnék nem válna bel?lem jó tornász. Nekem nem ez m?fajom.
Mostmár jó sorom van. Nem várom az álmaim hanem alakítom ?ket. Nem értesz? Így a jó! Egyszer majd Te is rájössz, hogy mir?l beszélek!
Végezetül egy jóbarátom idézem, amint megfogalmazza személyem: "Gyermek testbe zárt feln?tt."
Csak nézz el?re! Na, látod már?
Elmúlt percek, emlékek... mind hozzátartoznak az életemhez. Öröm, bánat, szeretet, gy?lölet, fájdalom, keser?ség és megannyi érzelem, melyek mindennapi életünk során fellépnek. Van, akinek fel sem t?nnek ezek a dolgok, s van olyan, ki az érzéseinek igenis rengeteg figyelmet szentel. Én utóbbiak közé tartozom.
Amíg a Föld kerek, mindig lesznek rockerek!
Megannyi kínzó és gyötr? nap után eljött az id?, hogy sarkamra állva én is kiadjam dühöm. Hogy bájos kislányban legyen valami... sötét... eddig is volt bennem valami vonzalom a rockzene iránt, mely mint egy földb?l kihajtó növény nevelkedett fel bennem. S íme! Itt a kóró, mely amennyie áldás, olyannyira átok...
Szárnyaló fantázia
Az egyetlen, mi örök marad bennem, az a m?vész. Mégha még fejletlen, de mind rajztudásom, mind írói képességem kimagasló... állítólag. Hogy ez miben nyilvánul meg? Természetesen a m?veimben, alkotásaimban.
Fejet hajok az Id? el?tt A rajz volt az, mely talán legtöbb örömöm, nomeg a velejáró bajaimat okozta. A dicséretek, a kíváncsiság, és mindemellett az irigység. Hisz ki ne örülne ha benne rejlene a tehetség, mely csak arra vár, hogy az id? múlásával lassan de egyre értékesebbé váljon, mint egy gyémánt. Azt vallom mindenkiben ott bújkál a tehetség szikrája, csak mindenkiben más szakterületen. Ezeket pedig fedezzék fel maguknak. Lehet hogy irigyeltek a képességemért, de más témákban nekem is mevolt a magam zöldszem? démona. Például aki indulhatna az olimpián, olyan ügyes az atlétikában. Én hiába gyakorolnék nem válna bel?lem jó tornász. Nekem nem ez m?fajom.
Mostmár jó sorom van. Nem várom az álmaim hanem alakítom ?ket. Nem értesz? Így a jó! Egyszer majd Te is rájössz, hogy mir?l beszélek!
Végezetül egy jóbarátom idézem, amint megfogalmazza személyem: "Gyermek testbe zárt feln?tt."
Csak nézz el?re! Na, látod már?
Írásai 3 13
Egy távoli világ egyik kerek tavának éppen a kellős közepén állt a Nagy Gessai mágustorony, a maga egyszerű eleganciájával, és hatvankilenc emeletével. Az emberek gyakran megcsodálták a hatalmas építményt, főként mert a toronyhoz egyetlen egy híd vagy gázló sem vezetett, csak a kristálytiszta víz. Márpedig még egyetlen egyszer sem láttak úszni varázslót.
A megoldás ott lapult előttük, még ha észre sem vették. A víz valójában egyszerű illúzió volt...
A megoldás ott lapult előttük, még ha észre sem vették. A víz valójában egyszerű illúzió volt...
A nap nemsoká felkel. Milyen más most egy napkelte, azokhoz a régi időkhöz képest! Most még jó pár percet kell várni, hiszen hatalmas épületek takarják el, bármennyire is próbálkozik beteríteni fényével a mocskos utcákat. Néhány sikátor még így is hideg, nyirkos, bűnözőknek való hely. Régen az ember kilépett a háza ajtaján, és már csodálhatta a gyönyörű látványt.
Gyönyörű? Persze, én mondom, hogy gyönyörű, amikor már réges-rég nem láttam napfelkeltét. Leszámítva a tévében, moziban...
Gyönyörű? Persze, én mondom, hogy gyönyörű, amikor már réges-rég nem láttam napfelkeltét. Leszámítva a tévében, moziban...
Egy vérvörös boríték keveredett matató ujjai közé. Gyűrötten, szakadtan, mintha hosszú utat járt volna meg. Pedig csak pár sarokkal arrébb írták.
A lány félve, szinte remegve nyitotta ki a borítékot, majd erőtlenül ejtette ki kezei közül, s az a földre hullott. Nem bírta megtenni. Nem bírta mégegyszer elolvasni. A méreg, az átkozott méreg már túlságosan elterjedt amúgy is sérült szívében...
A lány félve, szinte remegve nyitotta ki a borítékot, majd erőtlenül ejtette ki kezei közül, s az a földre hullott. Nem bírta megtenni. Nem bírta mégegyszer elolvasni. A méreg, az átkozott méreg már túlságosan elterjedt amúgy is sérült szívében...