Történetek

Döbbenetes dolgokat találok a szálguldó ürvárosomban...

Nem lehet minden regényhős egyforma. Vannak ilyenek is és olyanok is.

A suliban indult egy verseny, melynek az első három helyezettje, a tanulmányait egy cserediák programnak köszönhetően, Amerikában folytathatja. Én is egyike vagyok ennek a három szerencsés győztesnek, de vajon megérte? Hát íme...

Befejező rész.

Elég sok idő telt el, de itt a folytatás.

Visszateres a munkaba

Barbyka kalandozik tovább...

Fürödtünk a medencében, éjszaka vizes szivaccsal ijesztgettük egymást, pókot fogtunk egymás ágyába vagy éppen kergetőztünk. Nem tudom, akkor miért nem vettem észre, hogy minden játék azzal ért véget, hogy birkózunk, lefogja a kezemet, “majdnem” lehúzza a bikinimet, megkér, hogy masszírozzam meg, mert “olyan jól masszírozok”...

Hülyéskedni kezdtünk, talán a hirtelen jött jó idő, talán a telehold hatása, nem tudom, de vibrált körülöttünk a levegő. Élveztem a kiélezett párbeszédeket, azt, hogy mindig minden kétértelmű jelentést kap, ha beszélünk. Úgy éreztem, ő az a férfi, aki tudja, mit akar, és azt is, hogy én mit akarok....

Mint mindig, most is korán ébredtem fel. Az óra fél ötöt mutatott, a szobát még a sötétség uralta csendre intve minden neszt. Napok óta így ébredek. A kétely, agyam állandó pörgése, a kétség nem hagy nyugtot számomra. Oldalra fordulva megpillantom. Békésen, halvány mosollyal a száján álmodik. Hogy miről, azt nem tudom. Csak azt, hogy olyan helyen jár, ahova én sosem nyerhetek bepillantást...