Kategória: Sci-fi
...ott van az a valami a mentőkapszulában. Ha az F-124-en orvosi kezelés alá veszik, akkor ott is használhatatlanná válnak a számítógépek. Tehát, ezt a bolygó érdekében meg kell akadályoznom. „Semlegesítenem kell” gondoltam magamban, kerülve a sokkal nyilvánvalóbb szót: megölni.
- Igen, Aranka. Kapcsolj ki. Szép álmokat – mondtam, bár tudtam, hogy úgy sem érti meg.
- Jó éjszakát, Uram. Reggel kérem, egy kávéval ébresszen – mondta még utoljára Aranka. Egy pillanatra megdöbbentem… Valaki mégis táplált bele humorérzéket. És, miközben ezen gondolkoztam, szép lassan kialudtak a műszerfal fényei.
Egyedül voltam, hacsak a haldoklót és az Arankát meggyilkoló vírust nem számítom.
Igen, game over, gondoltam. Fényerőcsökkenést csak egyvalami okozhat: ha köztünk és a csillag között egy űrhajó, jelen esetben egy polip lopakodó úszik el. Mivel a polipok belterületén voltunk, ez csak egyet jelenthetett: valaki követ minket!
- The sweetest girl I know… - énekelt tovább. Majd hozzátette: - Kérem, az anyukát, készüljön fel a szülés megindítására.
- Mi??? Mit akarsz? Egy terhes nő van a kapszulában?
- A kapszulában senki sincs, de a pilótafülkében egy várandós anyuka van, látom a baba képét is, olyan aranyos, acél törzs és 12 poliplábacska… Én leszek az első, a mindent megnyerő, a dokidroid, aki új fajt segít a világra, amelyik uralja majd a galaxist, egyszerre polip és robot, a két intelligens faj keveréke, semmi köze az olyan alacsonyabbrangú lényekhez, mint az ember. Itt a világbéke.
Éppen az egyik végtelenített lövöldözős játékkal voltam elfoglalva, tudják az urak, az a típusú játék, amikor egy bolygón kinyírunk mindenkit, hogy aztán átrepüljünk egy másikra, hogy ott újrakezdjük, amikor megszólalt a fedélzeti számítógép.
- Ismeretlen eredetű mentőkapszula a hajó biztonsági zónáján belül. Kérek engedélyt a kapszula becsápolására.
...Van egy kompromisszumos javaslatom: mindenki kirakja a maradék pénzét az asztalra, abból rendelünk, és amíg elfogy az itóka, elmesélem páratlan kalandjaim egyikét.
Hideg téli éjszaka volt, a férfi csendben kelt fel, felvette egyenruháját és megcsókolta a feleségét.
- Indulnom kell, mindjárt megjön a teherautó.
- Igen, menned kell – válaszolta a nő. - Olyan szép a falunk – nézett ki az ablakon – Szeretem, amikor a holdfény kékre fest mindent. Olyan békés és boldog minden a hó alatt.
- Igen. Ez az utolsó éjszaka, amikor még ezt látjuk. Holnapra mindennek vége
A fejezet egy férfiről szól aki halála után feltámad és megpróbál a saját értékei alapján rendet tenni a világban.

A folyosón villództak a régi izzók. A poros, falhoz támasztott bútorok a sárga fényektől fura, sejtelmes árnyékot vetettek a repedezett falakra. A tömb elnyugodott, a szomszédos gyár gépeinek zakatolása is elhalkult.
Ismeri mindenki a disznók orgazmusát? Ugye milyen irigylésre méltó? Hát én megpróbáltam elképzelni, hogy milyen lenne ha mi emberek is képesek lennénk erre. Mindet egy posztapokaliptikus sci-fi részeként. Ez a fejezet az első téglája egy új világnak ahol számtalan újdonság és izgalom várja a kalandozni vágyókat. A történet több szálon fut, több izgalmas kalanddal és életúttal. Jó szórakozást az olvasáshoz.
Apám sokat mesélt önről. Tudja, ő volt a harmadik azon az úton...
Ajánlott oldalak