Kategória: Regény
- Tudja, öregszem… Nem emlékezik, hogy hogy hívták azt a hegyet Középföldén, ahol a törpék egy várost hoztak létre a barlangokban?
Mória, akarta kimondani Avraam, de elharapta a szót. Hirtelen úgy érezte mindent ért, vagy legalábbis majdnem mindent. Végtére is, ha mindent tud a feleségéről, a fiáról ne tudna? És Mória hegye nem csak a Gyűrűk urában, hanem a Tórában is szerepel.
Avraam gyalog ment haza, nem tudott volna buszra ülni és a halál örök körforgásán gondolkozott. A nácik megpróbálták meggyilkolni a zsidókat, miközben az életre, a Lebensraumra, az élettérre hivatkoztak. Izrael kikiáltása óta háborúzik, mert élni akar, azt akarja, hogy legyen egy hely a földön, ahol a zsidók békében élhetnek. Magában tudta, hogy ez a háború más, mint a náciké volt, mégis, eszébe jutott, amikor ’67-ben a tankban ülve hogy kiáltoztak örömükben, ha egy-egy ellenséges tankot sikerült kilőniük. Pedig abban is emberek ültek, arab fiatalok, akiket kényszerrel besoroztak, hogy gyilkoljanak.
Be kell bizonyítanunk, hogy vannak olyan emberiesség elleni bűnök, ami alól nincs feloldozás. Mert nincs olyan embertelenségre épülő ország vagy birodalom, ami egyszer ne bukna meg. És igen, igazad van: tanulnunk kell ebből az esetből. Nem elég, ha azzal dőlünk hátra, hogy felakasztottunk egy tömeggyilkost. Hanem arra kell gondolnunk, hogy soha nem szabad olyanná válnunk, mint ők. Hogy, ha Izrael egy napon olyan állammá válna, ami a terrorra épül, mi is rálépünk a bukáshoz vezető útra. Hogy minden tettünk mögött ott kell, hogy legyen a kétség, vajon helyesen cselekszünk-e.
Gyűlölöm azt, hogy zsidó vagyok. Nem akarok zsidó lenni. Egyszerűen csak élni akarok, hagyjanak békén!
A parancs az volt, hogy adott mennyiségű zsidót le kell gyilkolni. Mint tudja, kezdetben kisipari módszereket használtak: tarkón és árokba lövést. Ez egyrészt gazdaságtalan, másrészt pszichikailag is igen megterhelő volt a személyzet részére. Egy épp erkölcsi érzékkel rendelkező embert nagyon megvisel, ha sorozatban gyilkolnia kell, a fizikai megterhelésről nem is beszélve. Tudja, mennyire fárasztó pár percen belül több tucatszor elsütni egy Lugert**? Ráadásul az áldozatok is hosszú ideig szenvedtek a pontatlan célzások miatt, amik a fáradtság következtében egyre gyakoribbá váltak.
A végső megoldás során megpróbálták az egész folyamatot humánus alapokra helyezni. Egyrészt a személyzetet is kímélni akarták: nem volt nevesített gyilkos. Az egyik csoport az öltözőbe terelte a zsidókat, a másik a zuhanyozónak álcázott gázkamrákba, a harmadik beszórta a Zyklon-B-t. Egyiknek sem kellett a gyilkosság terhét, mint olyat viselnie, egyiknek sem kellett a halál pillanatában az áldozatok szemébe néznie.
Természetesen tisztában voltam a Nürnbergi Törvényekkel, hogy a zsidók és a zsidónak minősülő személyek állampolgári és gazdasági jogait erőteljesen korlátozták, azonban, mint a németek döntő többsége, ezt elfogadtuk, hiszen tudtuk, hogy a zsidók valóban elfoglalták a társadalmi és üzleti élet kulcspozícióit, és ezt a nem zsidó többség érdekében korlátozni kell. Ahogyan ugyanezen években az USA-ban a négerek, a Szovjetunióban pedig az osztályidegenek jogait korlátozták. Ma a gyerekeknek a történelemkönyvekben mutogatják a fényképeket a berlini padokról, amiken rajta volt a felirat, hogy zsidók nem használhatják. De Amerikában csak most kezdik az ugyanilyen rendszabályokat feloldani. Őket miért nem ítélik el? Az USA az önök szövetségese, akkor miért nem működik az a híres erkölcsi érzékük, ami alapján most minket ítélnek el?
...sokan úgy gondolkoztak, hogy végtére is a kommunisták szabadítottak minket fel a fasiszták alól, tehát kötelességünk melléjük állni. És mivel az én apám úgymond a nácik szekerét tolta, a szemükben én is megbízhatatlanná váltam, akiről kötelesek minden rosszat jelenteni. Néha, tudom, ezt nem lehet megérteni, de úgy éreztem, hogy ők rosszabbak, mint a nácik voltak. Azok meggyilkoltak a zsidók nagyobb részét, de velük szemben egyek voltunk, hiszen tudtuk, hogy ők a legrosszabbak. Kevesen maradtunk meg, de az a kevés sem tudott már megbízni egymásban. És ez rosszabb volt, mint a koncentrációs tábor. Ott is voltak besúgók, kápók közülünk, de tudtuk, kik azok és kikben lehet megbízni. A kommunizmusban már ez sem maradt meg.
Egy diktatúrában sohasem a gazembereket üldözik, mert azok már egyszer bebizonyították, hogy minden gazemberséget szó nélkül teljesítenek. A veszélyesek mindig azok, akikben van erkölcsi tartás. Azokat nem lehet irányítani.
Mi németek fegyelmezett nép vagyunk. Mindig azt csináljuk, amit mondanak nekünk. Hitler azt mondta: „egy nép, egy birodalom, egy vezér”, és mi elfogadtuk, hogy a demokrácia felesleges. ’45 után azt mondták nekünk „a diktatúra rossz, és a demokrácia a jó”, ezért mintademokráciát építettünk fel. Hitler azt mondta „a zsidó az ellenségünk”, ezért igyekeztünk kiirtani őket, utána azt mondták, „a zsidók a barátaink”, ezért ma Németország Izrael szövetségese. Ma azokat a szerzőket faljuk lelkesen, akiknek a könyveit ugyanolyan lelkesen égettük pár évvel korábban. És higgye el, a váltás visszafelé is ugyanolyan tüchtig módon megvalósulna…
- Nézze, bennünk sohasem volt gyűlölet önök iránt. Sőt, azt hiszem, titokban csodáltuk is magukat. Már akkor is. Maguknak minden sikerült, amiért mi csak küzdöttünk. Mi nehezen dolgoztuk fel, hogy elvesztettük a keleti és a nyugatai területeinket, önök egy talpalatnyi föld nélkül is nemzet tudtak maradni. Mi panaszkodtunk, hogy háborús jóvátételt kell fizetnünk, hogy az infláció elviszi a megtakarításainkat, magukat minden nemzedék során legalább egyszer kifosztják mindenükből, mégis mindig fel tudnak állni a földről. Biztosítani tudták a vérvonal, a faj tisztaságát, nemhiába, emlegette a Führer is, hogy az első fajtisztaságot szolgáló törvényeket még a maguk Mózese hozta – sorolta az öreg német.
- De ez a csodálat nem akadályozta meg önöket abban, hogy megpróbáljanak kiirtani minket.
- Nem látok itt ellentmondást. A csodálat és a gyűlölet ugyanarról a tőről fakad. Miért csodálunk valakit? Mert valamiben felettünk áll. A gyűlöletnek ugyanez a csodálat az alapja. Érezzük, hogy felettünk állnak, ezért védekezünk, ahogy tudunk.
Ajánlott oldalak