Kategória: Regény
Mi németek fegyelmezett nép vagyunk. Mindig azt csináljuk, amit mondanak nekünk. Hitler azt mondta: „egy nép, egy birodalom, egy vezér”, és mi elfogadtuk, hogy a demokrácia felesleges. ’45 után azt mondták nekünk „a diktatúra rossz, és a demokrácia a jó”, ezért mintademokráciát építettünk fel. Hitler azt mondta „a zsidó az ellenségünk”, ezért igyekeztünk kiirtani őket, utána azt mondták, „a zsidók a barátaink”, ezért ma Németország Izrael szövetségese. Ma azokat a szerzőket faljuk lelkesen, akiknek a könyveit ugyanolyan lelkesen égettük pár évvel korábban. És higgye el, a váltás visszafelé is ugyanolyan tüchtig módon megvalósulna…
- Nézze, bennünk sohasem volt gyűlölet önök iránt. Sőt, azt hiszem, titokban csodáltuk is magukat. Már akkor is. Maguknak minden sikerült, amiért mi csak küzdöttünk. Mi nehezen dolgoztuk fel, hogy elvesztettük a keleti és a nyugatai területeinket, önök egy talpalatnyi föld nélkül is nemzet tudtak maradni. Mi panaszkodtunk, hogy háborús jóvátételt kell fizetnünk, hogy az infláció elviszi a megtakarításainkat, magukat minden nemzedék során legalább egyszer kifosztják mindenükből, mégis mindig fel tudnak állni a földről. Biztosítani tudták a vérvonal, a faj tisztaságát, nemhiába, emlegette a Führer is, hogy az első fajtisztaságot szolgáló törvényeket még a maguk Mózese hozta – sorolta az öreg német.
- De ez a csodálat nem akadályozta meg önöket abban, hogy megpróbáljanak kiirtani minket.
- Nem látok itt ellentmondást. A csodálat és a gyűlölet ugyanarról a tőről fakad. Miért csodálunk valakit? Mert valamiben felettünk áll. A gyűlöletnek ugyanez a csodálat az alapja. Érezzük, hogy felettünk állnak, ezért védekezünk, ahogy tudunk.
...meghalt hatmillió zsidó, köztünk az anyám és a nagyanyám, de nem rendült meg a hitem. És most meg fog halni a fiam, egy azaz egy fő, és már nem tudok hinni. Pedig az az egy hol van a hatmillióhoz? És nem érdekel a rohadt munkád sem, bármit is csinálsz ezzel az új Eichmannal, akik meghaltak, nem támadnak fel, és a fiunk sem marad életben. Szóval, ami fontos, azon úgysem lehet változtatni.
- Látja, ugyanazt mondja, amit én is – mosolyodott el Walhall. – „Nem vállalhatok felelősséget”. Én sem vállalhattam felelősséget ami akkoriban a zsidókkal történt, ahogyan ön sem a palesztinjaikért. Mi a különbség?
...nekünk a vereségen kívül mással is szembe kellett néznünk: azzal, hogy közben látszólag virágzott minden. Tombolt a hedonizmus. Berlinben olyan nagyvilági élet zajlott, amit a Kaiser alatt el sem tudtunk volna képzelni. Homoszexuálisok, leszbikusok, promiszkuitás, minden, amiről addig azt hallottuk, hogy bűn és megvetendő. Az egyik oldalon a nyomor és reménytelenség, másik oldalon a „demokrácia” – ahogy kiejtette ezt a szót, enyhe megvetés érződött benne – és, ami a legrosszabb, hogy lelkesednünk is kellett ezért.
Nem tudnak mindenkit megölni, aki részt vett ebben vagy képes lenne rá. Ha nem értik meg, hogyan lehetett, hogy mintapolgárok, példás családapák reggeli után egyenruhát öltöttek, napközben zsidókat és más Untermensch-eket irtsanak, aztán este odaüljenek a gyerekeik ágyához és esti mesét olvassanak nekik. Erővel, kivégzésekkel nem lehet elfojtani egy eszmét. Ahhoz meg kell érteni. Amíg Hollywood csak limonádékat ont erről a korszakról, addig nem kell félnünk: a nemzetiszocialista eszme élni fog. Egy eszmét csak akkor lehet elfojtani, ha megértik.
...hogyan lehet hinni egy olyan Istenben, aki hagyja, hogy ez a gyermek elsorvadjon a kezei között? Egy darab lélegző hús. Ha nem lenne infúzióra kötve, fel tudná kapni, táncolhatna vele, elmehetnének fürödni a tengerbe… De ez a lélegző hús hamarosan egy kihűlt tetem lesz.
Eszébe jutott Walhall. Ő is ilyen gyerekeket ölt meg. Az ő áldozatai is így feküdtek egy ágyon, mint most Ichak. Meg kell ölnie azt az embert. Nem bosszúból, hanem igazságból. Hogy bűnhődjön az összes gyermek haláláért.
Háborús időket éltünk, nem tudtunk olyan körülményeket biztosítani, mint a békés időkben, de ezeknek a kísérletek volt értelmük, tagadom, hogy csak kínozni akartuk volna a foglyokat. Rengeteg tudományos eredményt értünk el, amiket később mind a szovjet, mind az amerikai oldalon hasznosítottak. Vegye kérem azt is számításba, hogy azzal, hogy a foglyok közül kiválasztottunk bizonyos személyeket, azzal a túlélésre is esélyt adtunk nekik.
Ahogy mondani szoktuk, a legrégebbi zsidó vicc a Biblia, a legújabb pedig Izrael. Itt semmi sem normális, semmi sem működik, ez a Walhall-ügy mitől lenne más? ’48 óta mindent elcsesztünk, amit csak lehetett, sőt azt is, amit nem, mégis itt vagyunk.
...mi voltunk a szupermenek, akik ’48-ban a semmiből létrehoztunk egy országot, aztán ’56-ban hülyére vertük az arabokat. Aztán a világ tudomására hoztuk, hogy mi sem vagyunk legyőzhetetlenek, a németek minden ellenállás nélkül több millió legyilkolhattak közülünk. Azóta minden arab diktátor arról álmodozik, hogy ez neki is sikerülni fog
Ajánlott oldalak