Kategória: Regény
’48-ban megtörtént a csoda. Ben Gurion kikiáltotta a zsidó államot és a filmhíradó képein láttam, ahogy kétezer év után Erecben újra felhúzzák a Dávid-csillagos lobogót. És újra könnyeztem, pont úgy, mint magyar lakta területek visszacsatolásnál. És akkor engem is megkísértett a gondolat, hogy alijázzak. Mégis, valami visszatartott.
Valami, amit nagyon nehéz megfogalmazni. Talán az, hogy apáink ezen a földön éltek. Hogy anyáddal ezen a földön voltunk boldogok. Nekem az a szó, hogy „magyar haza” nem a Székelyföldet vagy Kárpátalját jelentette, hanem a pesti macskaköves utcákat, ahol anyáddal sétálgattam, a parkokat, ahol játszottam veled, a kávéházakat, ahol a barátaimmal politizáltam, a mozikat, a gazdag üzleteket, azt a monarchikus liberalizmust, amit csak Budapesten találhattunk meg. Még akkor is, ha a vészkorszakban ezt a liberális, ezt a csodálatos magyar-zsidó világot elpusztították. De amíg én élek, addig őrzöm az emlékét. Budapestet kétszer is lerombolták az életemben, ’44-45-ben és ’56-ban is, de ami szép benne, az még mindig a mi közös alkotásunk, zsidóké és magyaroké. Ha alijáznék, akkor erről mondanék le.
Ha Isten jó, miért kellett ez a rengeteg szenvedés? Ha viszont igazságos, miért akkor segített rajtuk, amikor már eljutott addig, hogy megtagadja?
Avraam odalépett a fiához. A maciját felvette a földről és odarakta a kisfiú arcához. Hiszen a macija nélkül soha sehova se akart elmenni, azt mondta, a maci vigyázza az álmát. Hát vigyázza az örök álmát is.
- Nagyon fáradt vagyok… Azt hiszem, elalszom… Aba, ugye nem fogsz itt hagyni? Ugye végig fogod a kezemet? És ugye nem engeded, hogy elmenjek?
- Hová mennél, Ichak?
- Ahol nincs élet… Ugye a tengerpart… - csukódott be a kisfiú szeme.
- Igen, a tengerpart…
- És a macim… - mondta félálomban Ichak.
- Igen, a macidat is visszük – válaszolta az apja, de a kisfiú már messze járt.

A hét éves

2015.05.31 | Judit88 | Kategória: Történetek - Regény
Amikor a selyemfiú nappal kertészkedik és egy gyereket varrnak a nyakába...
Megőrültem – nevetett fel magában. Már én is imádkozok? Aki nem hisz Istenben, csak az erőben? Még gyerekkorában, ott Egyiptomban hitt. Őt nem érte olyan trauma, mint Saraht és az askenázi zsidókat a zsidóirtásban. Nem, ő csak egyszerűen a szülőföldjén hagyta a hitét. Izrael olyan más volt. A kibucok, a repülők, a tankok, a városok… Úgy érezte, ezeket nem az Úr adta meg, hanem a zsidók teremtették meg a semmiből. Életében először lett büszke arra, hogy zsidó, hogy Izrael a hazája.
Nem tagadta meg Istent, de egyszerűen már nem volt szüksége rá. Az ő vallása Erec Israel, Izrael földje lett.
Most mégis… Jó lett volna hinni abban, hogy van valaki ezen túl is. Aki képes lenne segíteni neki.

A bejárónő

2015.05.30 | Judit88 | Kategória: Történetek - Regény
Amikor a selyenfiú munkán kívül kefél...
-...Még mindig magyarul álmodok, gyakran veszem észre, hogy magyar dalokat dúdolok. Volt egy dal, már nem tudom a szövegét, mégis, állandóan itt motoszkál az agyamban, nem tudok szabadulni tőle. Tudod… Jibóne hamikdos, ír Cijajn tömálé – kezdte dúdolni a nő. Ha felépül a Szentély, Sion városa benépesül…
- Ez zsidó dal, nem?
- Most már igen. De apám sokszor elmesélte, hogy ez egy magyar dal volt. Egy zsidó dal magyar dallamra, nem groteszk?
- Groteszk, mint a zsidó sors.
- Neki, ezt is sokszor emlegette, ez jelképezte a magyar-zsidó közös sorsot. Így mondta, a magyart helyezte előre. Hogy a magyar és a zsidó szíve mélyén ugyanaz a dallam csendül. De a dallamot elnyomta az Auschwitzba menő vonat zakatolása. És hiába menekültem el, a halál itt is utolér – nézett maga elé üres szemekkel Sarah.

A hetvenes

2015.05.29 | Judit88 | Kategória: Történetek - Regény
Amikor a selyemfiúhoz nem csak szüzek mennek...
Érezte az öregember sátáni csapdáját.
Ha azt mondja, hogy haljon meg a fia, de éljen az igazság, akkor ugyanolyan fanatikussá válik, mint a náci gyilkosok. Ha viszont azt mondja, hogy minden mindegy, csak éljen a fia, akkor a saját vére életéért jóváhagyta milliók halálát – pont mint a nácik, akik azt mondták, hogy a saját vérük, a saját népük fennmaradásáért nem nagy ár mások halála.
Ajánlott oldalak