Horror történetek - 3.oldal

A "Paradise City" egy rock kocsma Alabama államban, a Mobile folyó árterének lagúnái közelében, ahol érdekes mesék születnek.

Mivel Franket elszólítja a kötelesség, így Soton hétköznapjaiba nyerhetünk betekintést

Amikor így meztelenül és készen rátaláltam, egy pillanatra elfelejtettem a hírt, amit hoztam. Miután egy ideig dugtam, amitől szexis nyögéseket kezdett hallatni, eszembe jutott. Lenyúltam és kivettem a fülhallgatóját. Kicsit meglepetten nézett vissza rám, de nem próbálta visszatenni. - Jó hírem van! Nyertél!

Becsukta a szemét és átadta magát intim simogatásomnak. Eleinte bizonytalan voltam, de hamarosan több ujjam is benne volt és a hüvelykujjam nekinyomódott lüktető csiklójának. Tudta hogy nincs itt az ideje annak hogy visszafogja magát, ezért láttam hogy minden érintés milyen hatással van a testére.

Fekete csuklya került a fejére és megérezte hogy Estella keze megragadja ágaskodó farkát. A nő több mint egy percig verte a férje hímtagját, miközben az lázasan mozgatta a csípőjét.

A rugalmas mellekből még mindig kihívóan ugrottak elő a rózsaszín mellbimbók és a szellő simogatta a dús szeméremszőrzetet. A törékeny test mintha még mindig kényeztetésre és a simogatásra hívogatott volna. A nagy zöld szemei csukva voltak és már felszáradtak a könnyek. Arcára derűs, kedves kifejezés fagyott.

Folytatódnak Frank kalandjai a halandók világában.

A férjem a csípőjét mozgatva farkát határozottan Suzanne szájába löki... és féltékeny dühvel veszem észre, hogy nem is néz rám. Chelsea-t és csodálatos melleit bámulja és megmutatja neki, mit csinál a lányával.

Kata nem akart beszélni senkivel, arról, ami történt vele. Nem akarta azt sem, hogy sajnálkozzanak, el akarta felejteni, bár tudta, hogy ezt nem lehet soha elfelejteni, ez mindig ott lesz. Annával sem akart találkozni. Szégyellte magát, pedig a nyomozó azt mondta, hogy Anna nagyon hálás, amiért ő olyan bátor volt és segített az elkapásban. A pszichológus küldte egy csoportba, ahol hasonló traumát átélt nők vannak, de nem ment el. Nem akart beszélni róla, nem akarta fölidézni. Eltemette...

Köztünk élnek. Ők a vadászok, mi pedig a prédák. Vannak közöttük erősek, gyorsak, vannak akik láthatatlanná tudnak válni és vannak olyanok akik a fizikát meghazudtoló dolgokra képesek. Nincs olyan nép, aki nem hallott volna róluk. Ha mást nem is, Drakulát, a leghíresebbet közülük mindenki ismeri.
Az ember azt hiheti, ha bekerül közéjük, ha egyé vélik közülük akkor megmenekült. De senki nem mondta, hogy a vadász nem vadásznak egymásra.